Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
NADARS JÓZSEF: Kassák Lajos 80 éves Azok közé tartozom, akik Hogy ez a mennyiségében is egy régi, immár távoli világ- imponáló életmű a Horthy-kor- ban együtt harcoltak, együtt szakban nem kapta meg a lelkesedtek és együtt átkozod- méltán megérdemelt elisme- tak Kassákkal. Soha nem tud- rést, népszerűséget sem igen tam szerepét, állásfoglalását élvezett, sőt hivatalos oldalról másnak elképzelni, mint el- ellenségesen, elutasítóan ke- lentmondónak, keménynek és zelték, az nem meglepő. Az megvesztegethetetlenül ko- már inkább, hogy az ellenzéki molynak. Mennyi gúny, osto- — igaz, hogy kényszeredetten ba éle, a meg nem értésnek, ellenzéki — Nyugat körei is az ellenségeskedéseknek, fanyalogva fogadták. Pedig gáncsvetésnek, a mellőzésnek hát ő hozott újra európai szó- és fölényes bírálgatásnak mi- lamot az ellenforradalom által lyen özöne zúdult e mindig kulturális poshadásba, elvidé- új utat kereső legényre! kiesedésbe kényszerített naTöbb, mint a hit, a megtak. Kassáknak az is elévülhetetlen érdeme, művének történelmi jelentősége, hogy amikor hazánk politikailag, társadalmilag, a kultúra tekintetében is, a Horthy-kor- szak, Gyula deákjának, meg Pékár Gyulának vitézkötése alá süllyed, akkor — minden kiátkozás és negligálás ellenére — nem engedte, hogy költészetünk „kihulljon a nagy európai együttélésből”. De helytelen lenne, ha e nagy alkotót csak ilyen fontos szerepe miatt ünnepelnénk. SajnálaKASSÄK LAJOS: győződé« tartotta benne a lelket A meggyőződés, hogy szép, hasznosan emberi, amit estnáL És csak az a magasodért elősegítő művész komolyan veszi a belső parancsot amikor alkot Hosszú, eseményekkel, nagy eredményekkel felfelé ívelő pályáján Kassák soha nem nyugodott babérjain és nem a töviseken. Mindig az újat kereste, konokul. Mai napig azért kísérletezik, mert egyetlen kielégítő érzés számára, belevetni magát a teremtő munkába. Egyszer, régen, hatvanadik születésnapján, azt kérdeztem tőle, érdemes volt-e küzdeni, érdemes-e élni? Így válaszolt: — Nem tudom. Csak az a világos előttem, hogy az egészséges, kemény egyéniségek azért születtek, hogy éljenek és példát mutassanak. Az ilyen egyéniségek természetüknél fogva soha nem fordíthatnak hátat a társadalomnak, a közönségnek, meri sorsuk szerint belőlük fakadtak és értük vannak. A társadalom fejlődéséért élnek, ók a közösség koncentrált és differenciált tükröződései. És ha így egészben nézzük életüket, működésüket, minden részlegességet elhanyagolva, tudjuk, hogy életük érdemes, nem hiábavaló, tartalmas, hasznos és szép is. Tökéletesen illik rá ez a meghatározás. Kassák nyugha- tatlanul rendbontó, nehéz nyomorban, vándorlásban, űzött- ségben oly gazdag életében. Attól az órától kezdve, hogy a világot még nem értő, de mindent felfedezni akaró ifjú vasmunkás a szlovákiai kisvárosból elindult és nekivágott a világnak, egészen a mai napig, amikor nyolcvanadik születésnapját ünnepeljük, mindig nekivágott valaminek. Teljesen új formákkal és témákkal tört be a magyar irodalomba és helyet kapott Ady és Babits mellett, művészeti mozgalmával forradalmi törekvéseknek adott hangot, a forradalmak bukása után hat évig emigrációban hányódik, de közben és előtte és utána a világ valamennyi avantgarde orgánumával merész kapcsolatot tartott, lapokat szerkeszt — miközben nagy szegénységben él. És hazatérve megint csak lapokat Indít, újra mozgalmakban lángol. Közben tizenöt verskötete jelenik meg, még több prózai kötet, nagyobbrészt önéletrajzi anyagból, olykor rejtetten, máskor bevallottan. AZ ÉN NEYE Mindazt, zmtt bűnömül róhatnál fel mindazt amit, egy életen át hiába vágytam mindazokat, akiket szerettem s akik engem nem szerettek átváltozásom fényénél könnyek nélkül eltemettem. Versem mélyén alusznak örökre nem emlékezve rám és nem látva most hogy a körutak talmi fényében sétálok. Nem néz felém senki Így hát senki sem láthatja arcom helyén a seszínű lárvát mögötte egy új ember születik éppen a folytonos munka a magasba törő bátorság embere nem takargatva igazi lényét halk énekszóval lépked a térben és Időben. Behunyt szemmel tévefygek a Mféken mint a vakok mint a süketek csak a saját szörnyű terhemct eepelem. Éneim konok viaskodása azért an egyért aki lenni szeretnék kemény páncéllal magamba zártan s mégis kiterjedve az egész világra összefoglalón mirdazt ami volt s ami még lehetséges. Eljön a pillanat mikor hiánytalanul érzem rokonaim közelségét az egység nevében szónokolok majd elképzelt karjaim átnyúlnak hegyeken tengereken a a koratavaszi virágok szőnyegén megérkezem a házig hol születésem emlékét őrzik. Fáradt szegény emberek pocsétás aszta] körül ülnek fejük felett megsebzett galamb köröz ? az én nevem. < gyár irodalomba. Legjelentékenyebb kortársai, Kosztolányi, József Attila, sőt Babits is egy ideig hatása alatt állottos, hogy ez az életmű a fel- szabadulás után is egy ideig homályban maradt. Aligha tévedek, ha úgy érzem: akik nem ismerik a régebbi Kassák-kő- teteket, váratlan, emelkedett ajándékkal lepik meg önmagukat, ha prózai munkái kő. zül akár a méltán remeknek tartott „Egy ember élete” mellett az „Angyalföld", a „Munkanélküliek”, vagy a kisregényeket összefogó köteteit felkutatják. A verskötetek pedig, ki tudná őket felsorolni? Én a „Tisztaság könyvé-re” emlékezem a legszívesebben. Műve dacolt a múló idővel, dacolni fog továbbra is. Azt mondják, hogy az utókornak küldött üzenetek ritkán érik el a címzettet Az övé eléri. És örülünk neki, csak elégtétellel tölthet el valamennyiünket, hogy ezt ma már saját maga is tapasztalhatja. bt Megállt a lánya mellett. ’ 1 aki a tankönyveit rakta be a táskájába. Az apai büszkeség sugárzott az arcáról. — Már mindent megtanultál? — Igen. — Az írásbeli is kész’ — Meg akarod nézni? — Most nincs időm, de azt hiszem, fölösleges ellenőrizni. Tudom, mindig pontosan, jó] megcsinálod a leckéd. Kati változatlanul a táskája fölé hajolt. Különösebb érdeklődést nem fejezett ki az arca. Megszokta az ellenőrzésnek ezt a formáját. A napirendhez úgy hozzátartozott, mint a lefekvés pontos ideje az este kilenc óra A családban rend és fegyelem uralkodott Mindenkinek megvolt a maga feladata. A na ágvazottés terített az étkezéshez. a mama a vacsorákról és a reggelikről gondoskodott Kainak maradt a takarítás. a mosogatás és a bevásárlás. Az évek során alakult ki ez a beosztás, anélkül, hogy valaha is beszéltek volna róla Apa és anya egy vállalatnál dolgozott. Reggel hétkor indultak el otthonról, délután ötre érkeztek haza. Utána azonnal a vacsora következett, rendszerint valami felvágott. Hat órára már az edényeket is berakták a szekrénybe. Amíg Kati TAMAS MENYHÉRT: KASÉUL GAMZATOV *: ÖRÖKSÉG Nyolcsoros versek Honnan e meghajszolt fegyelem halálig tartó igyekezet? Ki az, ki ennyi szenvedélyt szorított belém? Válaszul zúdul az emlékezet: fazekasmester nagyapám testálta rám — a keze alatt gömbölyödö tálak irgalmatlan szédületé fogant meg bévül, korsót formáló keze kerekített idegeimre Indulatot, edényeiből ittam mámort, miközben magam Is agyaggá lényegültem. Azóta dacos forgásban élek, így nőtt koréra • gyermekkori táj. kő-t estével a város. Jelenével a Föld! Amit látsz, nem mán mint a belőlem Zúdított világ, agyag-énem korong-forgása, cseréppé bitem tüze éget, hogy meg ne repedjen bennem a lélek! Sír a gyerek s föléje hajol anyja: „Mi baj, kicsim, hol fáj, mondd, édesem? De a szegény csak sír, magát kínozza, nem szól s megnyugtatni reménytelen. Jönnek barátaim, a kedvesek, és kérdezik: „Mi van veled megint?” S mint a beteg gyerek, nem felelek, erőm sincs hozzá, csak kezem legyint. ★ Három dal van, ami a szivemben él, s őriz emberi bút és örömet. Fénylőbb az egyik dal a többinél: anyaszív költi a bölcső felett A másik is az anyák éneke, mikor kezükkel kihűlt archoz érnek, mert vár fiúkra a sír éjjele — A harmadik meg — az a többi ének. ★ — Hol vagy, holdogság, hol van fényes arcod? — Az ormokon, hol nem jártál soha! — Hol vagy? Elértem én már minden ormot! — A folyókban, hol nem úsztál soha! — Hol vagy megint? Átúsztam száz folyót már. — Verseidben, melyeket holnap írsz! — Merre vagy? Látod, versem őriz immár! — Elől vagyok, érj utói. hogyha bírsz! (Szokolay Károly fordítása) •Lenin-díjas szovjet-avar költő, hazájának hagyományos nyolcsoros versformájában írja legtöbb versét Mély érzelmi kultúrája az egész Szovjetunióban nagyon népszerűvé tette. FALU TAMÁSI (TZíq,i már el tu A szobor körül sokan álltak. Dobszóval hívták meg a népet Megjelent a képviselő úr És a magas szószékre lépett, Nagy ebéd volt a vendéglőben, Fogyasztották az olcsó lőrét Az asztalfőn az urak ültek £• hajtogatták: Egyenlőség! Szabadságra, testvériségre Fogad kozott a fehér aszal, S a földesúr leereszkedve, Kezet fogott néhány paraszttal. Szél fútt út a keskeny utcákon, S együtt futott a fellegekkel.,. A márciusi szél már tudta, Hogy másképpen fog fújni egy szét. A szerzőnek a Magvető kiadásában most megjelent „Téli kikötő” című kötetéből, amely a költő életművének legszebb darabjait tartalmazza, elmosogatott, apa megfőzte a kávét, anya pedig a tükör előtt szedte rendbe magát. Amíg a kávét megitták, megbeszélték a nap eseményeit. Érdeklődtek Katitól az iskolai eredmények iránt, ha kellett, apa kutyafuttában megmagyarázott valamit Katinak, vagy a házi feladatot nézte meg. Aztán kezdődött a társasági élet. Vagy ők mentek el az ismerősökhöz, vagy hozzájuk jöttek el a család barátai. Egy ids dumcsi, egy pohár likőr, kanaszta is természetesen, de csak este kilencig. Akkor Katinak már az ágyba kellett bújnia. Kéthetenként, mindig pénteken este volt a kimaradás. Ezeken a kéthctc-nkinti péntekeken éjjel tizengy óráig tartott a társasági élet. Mindig ugyanaz a négy család találkozott, felváltva egymásnál. Kanaszta és ulti járta ilyenkor. A férfiak sört vaey bort ittak, a nők pedig vermutot. — Elmegyünk Kovácsékhoz — mondta apa Katinak. — Jössz te is, vagy itthon maradsz? Ufa Kovácsékhoz mentek, akkor is megkérdezte apa mindig Katit, akar-e velük menni. Pedig tudta, Kovácsékhoz nem megy, csak akkor, ha Kovácsnénak. Ilu néninek a névnapját tartják. Kovácséinál Kati nem tudott mit csinálni. gyerek nem volt. a felnőttek társaságát pedig unta. — Pedig nagylány vatm már — mondta egyszer apa — Mikor akarod megszokni a társaságot? — Hagyd — intette le mama. — Tudod, Katinak csak a könyvek és a babái kellenek. Ne erőltesd. Addig Jó, amíg gyerek. — De már tizenhat éves — bosszankodott értetlenül apa. — Én már szeretnék büszke lenni a felnőtt lányomra. Bálba vinném, táncolni, mulatni, hadd nézzem, hogyan udvarolnak neki, hogyan eszi a fene a fiúkat utána, de ő csak a Cumi baba ruháját tervezgeti, azt öltözteti vagy a könyveket bújja. Mikor lesz már felnőtt belőled? — Hallgassam Kovácsék okos fecsesévét? Olyan bölcsek, hogy azt már nem lehet kibírni. — Nagyon rendes emberek — torkollta le a mama. — Túlságosan is azok — mérgelődött Kati. — Hát ez reménytelen — sóhajtott apa. A fölösleges kérdés tehát most is elhangzott, mert ezt apa így szokta meg éveken keresztül. Most azonban valami változás történt, mert Kati nem válaszolt, csak felnézett apára, olyan tekintettel, amitől apa ismét sóhajtott, aztán legyintett, majd megindult az előszobába, hogy levegye a ballonját a fogasról. Anya mindezt elégedett és kaján mosollyal figyelte végig. Aztán megcsókolta Katit. — Kilencre itthon vagyunk. Te mit csinálsz addig? — Lehet, hogv egy kicsit lemegyek. Jó idő van — tette hozzá magyarázatként. — A gyerekek is kint játszanak még. — Megint azokkal a tízéves kislányokkal akarsz labdázni? — Ha egyszer szeretek labdázni — rántotta meg a vállát Kati. — Nem szabad? A nya is ment apa után, as n előszobából még vissz», szólt, hogy Kati zárja be kulcs, csal az ajtót. Aztán csend lett Kati széjjelnezett, mintha azt ellenőrizné, csakugyan egyedül maradt-e. Kihúzta magát, a blúzát lesimította a derekán» és odament az ablakhoz. A ház előtt, a füves téren ott szaladgáltak, labdáztak a környék gyerekei. A sok emeletes, új házak között ez volt az egyetlen szabad terület A nagyobb fiúk egyik csoportja futballozott a kisebbek fogót játszottak. A lányok közül a nagyobbak egy bolyban álldogáltak, és fejüket összedugva beszélgettek. A kisebbek labdaztak; mindegyikük választott magának valami növény- vagy állatnevet, és csak az kaphatta te] a labdát aki ezt a nevet hallotta. Kati előbb a labdázők társaságát nézte meg. Mosolygott az egyik copfos kislány ügye‘len- ségén, akinek a labda a kezéből perdült ki. Gyámoltalan, mint mindig, állapította meg. Akár egy szobanövény, annyira féltik a szülei. A nagvobb lányokat egy futó pillantással elintézte. Biztosan apró kalandjaik kiszínezésével igvekeznek ámulatba ejteni egymást, gondolta. Mert ez a kedvenc témájuk. Szeretnének menőknek látszani, akiket a fiúk már észrevesznek. Akinek valamelyik fiú tízpercben megfogja a kezét. az már azzal dicsekszik ilyenkor, hogy a fiú olyat kért tőle, amit szégyell kimondani Erre a másik igyekszik még titokzatosak**
