Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

T Vihar Grenoble-ban PÁRIZS (MTI): Viharos választási gyűlés zajlott le Grenoble-ban, ahol Georges Pompidou miniszterel­nök mondott beszédet a helyi gaulleista jelöltek támogatásá­ra. A mintegy ötezer ember részvételével tartott gyűlésen megjelent és felszólalt Pierre Mendes-France volt miniszter- elnök, a PSU jelöltje és Jean Giard kommunista jelölt. Giard a túlnyomórészt gaul- leistákból álló közönség viha­ros közbeszólásai ellenére élesen bírálta a kormányzat szociális politikáját. Mendes- France pedig elsősorban az el­nöki jogkör értelmezéséről vi­tatkozott Pompidou miniszter- elnökkel. A volt minisztere'- nök arra szeretett volna vá­laszt kapni, mit tesz majd De Gaulle a jelenlegi kor­mánytöbbség veresége, új bal­oldali többség kialakulása ese­tén. Mendes-France élesen bírál­ta De Gaulle elnök elhatáro­zását, hogy szombat este a vá­lasztási kampány lezárása után rádióbeszédet mond. A gyűlésen keletkezet tumultus­ban egy fotoriporter megsebe­sült. London „ultimátuma” Bonn lioz a rajnai brit haderő ügyében A Kiesinger-k»rmány „skót" — «3 ezer brit katona az ANZK-ban MfCIay rendet csinál? LONDON (MTI): Péntekig felfüggesztették Londonban a hétfőn kezdő­dött angol-amerikai-nyugat­német tárgyalásokat a Nyu- gat-Németországban állomá­sozó angolszáz haderők devi­zakiadásainak fedezéséről. Duckwitz, a nyugatnémet kormány képviselője — az első ülés után — hazautazott Londonból, hogy új utasítá­sokat kérjen, miután George Thomson külügyi állammi­niszter előterjesztette a brit követeléseket. Az angol sajtó „utimátum- ként” jellemzi a brit követe­léseket. A Financial Times hangsúlyozza, hogy Thomson az „eddigi legkeményebb nyilatkozatot” tette a rajnai brit haderő devizakiadásai­nak ügyében. A brit kormány a rajnai haderő évi 94 millió font sterlinget kitevő márka kia­dásainak teljes összegű fede­zését követeli kompenzációs Események _mrMmn SZÓFIA: A bolgár közvéleményben és a sajtóban egyaránt éles tilta­kozást váltott ki az a nyugat­német „dokumentációsnak’* ne­vezett televíziófilm, amelyet a fasiszták által megrendezett emlékezetes lipcsei perről ké­szítettek „A Reichstag felgyúj­tásának pere” címmel. öbb lap cikket közöl annak bizo­nyítására, hogy a műsor szer­zői meghamisítják a történelmi tényeket. NEW YORK: Kambodzsa ENSZ-képviselő- je a Biztonsági Tanács elnöké­nél tiltakozott amiatt, hogy az amerikai és a dél-vietnami szárazföldi csapatok a légierő támogatásával több mint fél kilométer mélységben behatol­tak Kapibodzsa területére. A kambodzsai határőrség felv -ue a harcot a betolakodókkal A csata során két kambodzsai meghalt, három megsebesült. MOSZKVA: Angliából. Belgiumból, Hol­landiából, Franciaországból és az NSZK-bcl az idén 1250 fő­iskolai hallgató érkezik a Szov­jetunióba egyhónapos orosz nyelvi továbbképző tanfolyam­ra. LONDON: A Scotland Yard több mint háromszáz detektívje vett részt abban a hajszában, amelyet az angol rendőrség a fővárosban és a vidéki hétvégi kiránduló- helyeken folytatott kábítószer ügyben. A razziák során több mint hatvan személyt hallgattak ki, mintegy harmincán kerültek bíróság elé kábítószerek hasz­nálata, illetve a velük való üz­letelés miatt. PORTSMOUTH: A virginai partok közelében tűz ütött ki az 1443 tonnás Cal- das nevű nyugatnémet teher- hajón. A hajó négy autóbuszt, gyári felszerelést és kávét szál­lított Brooklynba. A személy­zet huszonkét tagját amerikai hajóknak sikerült megmente­niük; egy matróz életét vesztet­te. OSLO: Ivan Basev bolgár külügy­miniszter háromnapos hivata­los látogatásra Norvégiába ér­kezett. LONDON: George Brog Olivier máltai miniszterelnököt Erzsébet ki­rálynő fogadta a Buckingham- palotában. A miniszterelnök kedden kezdi meg tanácskozá­sait Gordon Walker tárcanél­küli miniszterrel a brit kor­mány ama tervéről, hogy ki akarja vonni csapatainak egy részét Málta szigetéről. •********»»»«**i*»»»»r*innivinn SANTO DOMINGO: Balaguer elnök a parlament­ben kijelentette, hajlandó min­den párt képviselőit bevonni a kormányzásba, beleértve a kommunistákat is. DJAKARTA: Az Antara indonéz hírügy­nökség hivatalos közlése alap­ján jelenti az AP, hogy a ke- let-jávai Malang városban le­zajlott földrengés ötvenegy ember halálát okozta. Több mint háromszázhetvenen meg­sebesültek, kétezer ház omlott össze. PRÁGA: Csehszlovák kormánykül­döttség utazott Havannába. A küldöttséget Frantisek Penc bányaipari miniszter, a cseh­szlovák-kubai gazdasági és tu­dományos — műszaki együtt­működési bizottság csehszlo­vák részének elnöke vezeti. A kormányküldöttség Kubában tárgyalásokat folytat a két or­szág gazdasági együttműködé­sének kiszélesítéséről, különö­sen a bányaipar és a geológia területén. ellenvásárlások formájában. Bonn eddig évi 54 millió font értékben vásárolt fegy­vereket az angol hadiipar­nál, hogy ezt a márkabevé­telt az angol kormány csapa­tainak eltartására fordíthas­sa. A márciusban lejáró kompenzációs megállapodás megújításáról folytatott hosz- szú alkudozás után a volt Erhard-kormány csu­pán évi 31 millió font erejéig vállalt köte­lezettséget 1967. márciusától kezdödőleg. Ezt az ajánlatot az angol kormány, mint ’„elégtelent” nem fogadta el. S a rajnai brit haderő nagy­arányú létszámcsökkentésé­vel fenyegetőzött. Először 1966. végéig adott határidőt egy teljes összegű kompenzá­ciót előíró megállapodás megkötésére, majd — Was­hington kívánságára és a nyugatnémet kormányválto­zásra való tekintettel — a határidőt fél évvel meghosz- szabbította. Amerikai kezdeményezésre jánuárban háromhatalmi tár­gyalások kezdődtek, de a megbeszélések első menete zsákutcába jutott. A február 27-én kezdődött második fordulónak elébevágva, a Kiesinger-kormány először visszavonta elődjének aján­latát is, majd a felháboro­dott angol visszhangra rea­gálva lényegesen felhigítva megújította az ajánlatot. E taktikai előcsatározás után a nyugatnémet kormány kép­viselője hétfőn Londonból már „maximális” ajánlat­ként kezelte a 30 millió font körüli összeget. Értesülések szerint Thom­son legkésőbb májusig köve­telt határozott választ Bonn- tól, hogy — megegyezés hiá­nyában — a brit kormány­nak legyen ideje megtenni a szükséges lépéseket a rajnai haderő „tömeges létszám- csökkentésére” a június 30-i végső határidő lejárta után. A légierő nyolcezer főnyi személyzetével együtt össze­sen 63 000 brit katona állo­másozik Nyugat-Némelor- szágban. Az angol sajtó Thomson „ultimátumával” kapcsolatban 20—40 000 főre terjedő létszámcsökkentést emleget. Értesülések szerint a pén­teken folytatódó megbeszé­lésekben már McCloy, John­son elnök NATO-ügyekkel megbízott személyes képvise­lője is bekapcsolódik, hogy komromisszumos megoldásra bírja rá a viszálykodó NATO-partnereket. Amerikai fegyverszállítások WASHINGTON (MTI): McCloskey, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője cá­folta azt a jelentést, hogy az Egyesült Államok titkos kato­nai egyezményt kötött Marok­kóval, Tunéziával és Líbiával, és ennek értelmében fegyve­reket szállít és támaszponto­kat létesít ezekben az orszá­gokban. A jelentés egy algériai képesújságban jelent meg, hoz­záfűzve, hogy a titkos meg­egyezés része annak a tervnek, amely szerint a három orszá­got az Egyesült Államok ha­talmas hadtáp-támaszponttá alakítja át McCloskey az al­gériai jelentést cáfolva elis­merte, hogy az Egyesült Álla­mok egy szerényebb program keretében kisebb mennyiség­ben szállít fegyvereket Marok­kónak, Tunéziának és Líbiá­nak. A megállapodás értelmé­ben a három ország a fegyve­reket kizárólag „belső bizton­sági és védelmi célokra” hasz­nálja fel. „Mi rejlik Pekingben az ökonomizmus ellen meghirdeteti harc mögött?" A Krasznaja Zvezda szer­kesztőségi cikkében feltárja, hogy mi rejlik Pekingben az „ökonomizmus” ellen meghir­detett harc mögött. A Kínában végbemenő ese­mények azt mutatják, hogy Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb ne­gatív következményeket von maga után — írja a Krasznaja Zvezda. — E politika — amely teljesen idegen a marxizmus— leninózmustól — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi munkás- és felszabadító moz­galom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális forradalom” politi­kájának következményei miatt, amelyek sértik a dolgozók ér­dekeit. A munkások, a parasz­tok, az alkalmazottak mind erélyesebben verik vissza a „vörösgárdistákat” és a „láza­dókat”, mind erőteljesebben hangoztatják a jobb életre való jogaikat Ezeket a teljes törvénysze­rű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az „öko­nomizmus” elleni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonyítja, hogy az anya­gi ösztönzés elve összeegyez­tethetetlen a társadalom és a szocialista forradalom érde­keivel és az nem egyéb, mint a ..revizionizmus” megnyilvá­nulása. Szovjet—etiópiai tárgyalások MOSZKVA (TASZSZ): A Kremlben kedden folyta­tódtak a szovjet-etiópiai tár­gyalások. Szovjet részről Nyi- kolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke. Kirill Mazurov, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminisz­ter és más hivatalos személy ek vesznek részt a megbeszélése­ken. Etiópiai részről Hailé Sze- lasszié császár és a kíséretéhez tartozó államférfiak vesznek részt a tárgyalásokon. Tanúvallomások as amerikai űrsserenesétlenségről WASHINGTON (MTI): Az Amerikai Országos Űr­hajózási és Űrkutatási Hivatal (NASA) vezetői magyar idő szerint a keddre virradó éj­Megszelídült a „bostoni rém Ki kapja a tízezer dolláron vérdíjat f V» WALPOLE (MTI): Albert Desalvo, a „bostoni rém” akit 32 órás hajsza után fogott el a Massachusetts-i rendőrség, ügyvédje útján kö­zölte a sajtóval, hogy csupán azért szökött meg a börtön elmegyógyintézetéből, mert re­mélte, hogy a hajsza közben valaki agyonlövi. Most azonban belenyugszik abba, hogy a bör­tönben maradjon, ha megfelelő gyógykezelést kap. Egyben ki­jelentette „reméli, hogy üldö zésének 32 órája meggyőzte az illetékeseket arról, hogy 6 az, aki Boston kornyékén megfoj­tott 13 asszonyt és ezért meg­felelő törődésre van szüksége”. Desalvo kihallgatása során elmondotta azt is, hogy szökése után nem szándékozott bántani senkit „főleg asszonyokat nem”, A megszelídült bűnöző egy külvárosi áruházban adta meg magát. Ezzel kétségessé vált, hogy megkapja-e valaki a fe­jére kitűzött tízezer dolláros jutalmat szaka tanúvallomást tettek egy különleges szenátusi vizsgáló­bizottság tagjai előtt a Ken­nedy-fold űrszerencsétlen­ségről. George Mueller, a NASA igazgatóhelyettese a szenáto­roknak kijelentette: új kijárati rendszert terveznék a jövendő Apolló űrhajókhoz, amely két másodpercen belül nyitható. A NASA vezetői úgy nyilat­koztak, hogy véleményük sze­rint a jövőben is alkalmazha­tó az Apolló-kabinok tiszta oxigénnél történő feltöltése, mert az egyszerűbb a gázke­verékeknél. A gázkeverékek használata költségesebb, de biztonságosabb. A NASA-tisztviselők a sze­nátusi bizottság előtt beismer­ték, hogy az Apolló-kísérlet alkalmával nem számoltak a tűzveszéllyel — nem tették meg a kellő mentő-előkészü­leteket sem —, holott a kocká­zat jelentős volt. 2 líwmM, IKI, március L, szerda A Népszava olvasói 1942. ” március 1-én különös­nek ható felhívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására „az országban min­denütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűjtésére” or­szágos társadalmi megmozdu­lást hirdették: „Álljanak so­rainkba mindazok, akik tisztán őrzik magukban a történelmi hagyományt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti fel­adat.” — Aláírva: „A Magyar Történelmi Emlékbizottság” és hoszonnyolc név. Ismert bal­oldali politikusok, írók, művé­szek, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, kállai Gyula, Szakasits Árpád, Mihályfi Ernő, Tildy Zoltán, Illyés Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Veres Pé­ter, Darvas József, Bemáth Aurél és mások. Az egyszerű újságolvasó va­lószínűleg meghökkent. Az or­szág több mint fél éve, hogy részese Hitler bűnös és őrült háborújának. A német fasisz­ta csapatok elszenvedték már első nagy vereségüket Moszk­va alatt. Az antifasiszta de­mokratikus országok szövetsé­gi szerződése és az angolok Magyarország elleni hadüzene­te széjjelzúzta a kettős politi­kában reménykedő csoportok illúzióit. Már nem lehetett el­titkolni a magyar csapatok el­ső nagy bűnös akcióját, nem­zeti szégyenünket, a „Hideg napok”-at, az újvidéki és zsaly- lyai tömegvérengzést, amely­nek több mint háromezer ál­dozata volt. Ilyen vérzivata­ros időkben minden haladó ember előtt köztiszteletben ál­ló férfiak „ereklyegyűjtéssel” foglalkoznak, múzeumot szer­veznek? A kudarcok és a felháboro­dás hulláma megbuktatta a Bárdossy-kormányt. Utóda Kállay Miklós — akit közvet­len környezete is politikai svi- háknak, gátlástalan kalandor­nak tartott — fő feladatául tűzte, hogy a háború folytatá­sához szükséges egységet meg­teremtse és a függetlenségért, demokráciáért és békéért küz­dő erők egységét megbontsa. A Magyar Történébni Em­lékbizottság nem múzeumala­pítással foglalkozott Része, Il­letve legális fedőszerve a kom­munisták által kezdeménye­zett széles körű függetlenségi mozgalomnak. így ír erről az illegális Szabad Nép 1942 már­ciusi száma: M inden mozgalom a ke­nyérért, földért, szabad­ságért az ország függetlensé­géért erősíti a gátat a labanc­törekvésekkel és a Bárdossy- kliWk kapituláöás politikájá­val szemben. A munkásság mozgalmai így válnak mind hatalmasabb tényezőivé a nem­zeti szabadságharcnak, 1848 eszméinek megvalósításáért.” A Történelmi Emlékbizott­ságot a legszélesebb értelmisé­gi összefogás jellemezte. A budapesti rendőrfőkapitány helyettesének jelentése így lát­ja ennek a lényegét: „A bi­zottság éppen azért alakult meg politikailag heterogén ele­mekből, hogy ezzel is demonst­rálja a függetlenség és sza­badság kérdésének, politikai pártok és mozgalmakon való felülállását és egységes ma­gyar követelés jellegét.” Tá­volabbi perspektívában a bi­zottság részvevői talán nem értettek mindenben egyet, ideo­lógiai különbségek is fennállot­tak, de valami lényegesben azért találkoztak. Szekfű Gyula szavaiból érthetjük ezt meg, aki íey írt a Népszava emlé­kezetes karácsonyi számában: „.. .A magyar munkássággal, akárcsak a magyar parasztság­gal, nem voltak soha kapcso­lataim, viszont ami a marxiz­mus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt állásponto­mat sohasem tartottam titok­ban ... Nagy elemi csapások idején, felhőszakadás után, ár­vízveszedelemben senki sem tud négy fal között maradni... Ilyen viharban élünk ma is... Azt hiszem, a szabadság dol­gában megérthetjük egymást még ha különböző pántokról indulunk is el.” Az értelmiség feladatává “ vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyarko­dásának, „hazafias” szólamai­nak hazug voltát. Megmutas­sa, hogy a magyar nép, törté­nelmi hagyományaink legdi- csőbb szakaszaiban — elsősor­ban 1848-ban —, hogyan küz­döttek a nép és vezet« együtt a szabadságért, függetlenségért, demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó- és képző­művészet eszközeivel próbálták felébreszteni a nemzet lelkiis­meretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt. A munkáskó­rusok és munkásszínjátszók előadásaiba, majd a Hont Fe­renc által rendezett vigadói és zeneakadémiai irodalmi este­ken valóban a művészek színe­java vállalt szerepet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat, mint Ascher Osz­kár, Basilides Mária, Bánki Zsuzsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gellért Endre, Hont Erzsébet, Horváth Ferenc, Major Tamás, Med- gyasszai Vilma és sokan-sokan mások. Hogy nemcsak egyszerű mű­vészi produkcióról volt itt szó, jelzi például Kállai Gyula cik­ke a Népszavában az 1941 de­cemberi Petőfi-estről, amely­nek bevezetőjét Móricz Zsig- mond tartotta. „Igaza van Mó­ricz Zsigmondnak — írja Kál­lai —, amikor a bevezető ta­nulmányában Petőfiről azt mondja; Korlátlan benne a szabadságvágy, s ezt a korlát­lanságot követeli a nép számá­ra is.” Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc, egyetlen eszme érdeké­ben ... megszüntetni a jogta­lan és oktalan rabságot, ami­ben emberek milliói feküdtek”. A magyar kultúra olyan ér­tékei nyertek új megvilágítást, mint Bartók, Kodály, Ady és József Attila. szocialista és rokon­szenvező képzőművé­szek is a maguk eszközeivel tárták fel a kor égető problé­máit. A Vasas Székházban rendezett kiállításon olyan ne­vekkel találkozunk, mint: Bán Béla, Berda Ernő, Bokros- Birman Dezső Derkovits Gyu­la, Dési-Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre. Gold- mann György, Háy Károly Lásdó, B. Juhász Pál, Kender György, Kurucz D. István, Mé­A száros László, Rántó József, Sugár Andor és mások. Pátzay Pál Petőfi-emlékplakettjét a Történelmi Emlékbizottság bo­csátotta ki és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példányban díszítette a kabátok hajtókáit. A bizottság kiadásában je­lent meg 1942 márciusában egy „Petőfi útján” című tanul­mánykötet, amelynek írói is­mét a legkülönbözőbb szem­szögből tettek hitet Petőfi esz­méi mellett. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tüntetés elő­készítése volt. Erre nemcsak a Párt mozgósította tömegeit, ha­nem a Magvar Nemzeten, Kis Újságon és Népszaván keresz­tül a Történelmi Emlékbizott­ság is felhívást bocsátott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is és tették le az emlékezés ko­szorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A fő csapást a pártra mérte, letar­tóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szö­vetségeseket, — így a Törté­nelmi Emlékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Meg­szűnt, hogy később időben új keretekben éledjen újjá. |ehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széles körű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rö­vid néhány hónap alatt tettek. Tetteik már a történelem ré­szei és így vonhatjuk le a kö­vetkeztetést; azért csatlakoztak a párt népfrontpolitikájához, mert felismerték, hogy a nem­zet sorsdöntő kérdéseiben ak kor is a párt mutatta a ha lyes utat. Dr. Szemere Vera történész N Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom