Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
^zajról szájra — Gyere csak, Paco- lai, mondok valamit, de bizalmasan, és csak neked — hívtam félre Pacolait, aki reszkető gyönyörűséggel dugta hatalmas fülcimpáját az orrom alá. Mondjad... hallgatlak, öregem. — Kuk... — Micsoda? — nézett rám meghökkenve. — Mondom, hogy kuk... — Eredj a fenébe a hülye ötleteiddel. Nincs időm a szórakozásra — sértődött meg. és faképnél hagyott, bár láttam az arcán, hogy szöget ütött a fejébe mi a fenét is jelenthet az a kuk. hátha valami jelszó, valami titkos kulcs egy rejtélyhez. Biztos voltam a dolgomban. Napközben figyeltem Pacolait, aki töprengő arccal ült az íróasztal előtt, rágta a golyóstollat, időnként hűm- mögött magában, mígnem délután felragyogott az arca, felugróit, és kirohant a szobából. Biztos voltam a dol- gomban. Másnap délelőtt a folyosón Kajevác és Pöszméte suttogott, de amikor megláttak, elhallgattak, közömbös arccal szemlélték a falakat, mintha érdekes plakátok függtek volna ott, pedin csak lénvvi- szok soriázott, hirdetve. hogy a kis légy is tud maradandót alkotni. Biztos voltam a dolgomban. Délután Krscsmegi karolt belé a folyosó immáron távoli szegletében Burbulyába, és széles gesztusokkal magyarázott valamit, amire Burbulya csak ilyeneket tudott mondani: — Nahát... Ne mondd... Hihetetlen... — De igen, most mondták nekem is — bizonygatta Krecsmegi, s ahogy meglátott, azonnal elhallgatott, torz vigyorral a képén. Biztos voltam a dolgomban. így telt el egy hét, hol a folyosó egyik, hol másik sarkában láttam két-három kollégámat, amint összedugott fejjel suttognak, Malvinka kétszer el is ájult, Kőtelekiné nevetőgörcsöt kapott, de amint arra kerültem, Malvinka talpra ugrott, Kőtelekiné úgy csinált, mintha zokogva. kollégáim meg elhallgattak, mint az éji bogarak. biztos voltam a dolgomban. — Mondd, öregem ... megkeraem tőled kereken... Igaz az, hogy a feleséged megszökött egy tengerészkapilány- nyal, te meg összeálltál a húgával, és emiatt feljelentettek a bíróságnál? — kérdezte meg jó egy hét után Galagonya, és reménykedve nézett a szemembe, hátha igaz... — Egy frászt — mondtam tömören, és elfogott a nagy megelégedettség: nemhiába voltam biztos a dolgomban. Csak annyit kellett Pacolainak mondani. hogy kuk ... S ima 'tt egy kerek és remek ol.etiika Vaion mi lett volna, ha azt mondom neki. csak úgy bizalmasan. hogy: — T;k ... tak! Gondolni sem jó rá ______ (egri) A falu lakói és a vendégek* akik belépnek a művelődési ház ajtaján, egyöntetűen állapítják meg: nagyon is ráfér a tatarozás, a szépítés a kultúra eme viharvert otthonára A tanácstagok, választók egyetértésével ezért erre a célra 406 ezer forintot szántak. A tervek már elkészültek, a csányi- ak szinte rá sem ismernek majd a felújított, modernné varázsolt művelődési házukra. Kétmillió forintnál is nagyobb összeget igényel a Vasút és a Kossuth utcák megszabadítása a sártól. Mindkét ne- lyen portalanított út -DÜl, amelynek költségeit állami támogatásból. kőzséctfeiiesz-.&si alapból fedezik. Sor kerül a villamosítás befejezésére is. s miután az utóbbi időben több mint ötkilométerny: utcaszakaszt villamosítottak, elérik, hogy Csánvban egyetlen ház ’em marad villany nélkül, E SZÉP TERVEK mellett gondok is jelentkeznek a község fejlesztésénél. Az Ágó patak áradás esetén 200 házat és 500 hold szántó termését veszélyezteti. mivel medrét any- nvira feltöltötte az iszap, hogy az már egv szinten van a környező szántóföldekkel. Két hidat kellene építeni, mert amíg ez nincs kész. a vízüaviek nem kezdenek hozzá a mederrendezéshez. Ez ügyben országgyűlési képviselőiük. Tiliczki József is interpellált, s ennek nyomán koordinációs bizottság mérte föl, milyen anyagi erők, intézkedések szükségesek, hogy Csány megszabaduljon az átadás veszélyétől. Remélhetőleg a vízügvi, tanácsi s énítésí szervek munkájának összehangolása az idén már rikerrdi jár és sor kerülhet az ágó-pia- fak megszelídítésére is K. E. 1067. február I., szerdft : Az egyik szalag vezetője Sze> kendi Ferencné. Tizenkét evvel : ezelőtt ő is a gépnél kezdte. — Nekem kell a félkész termékekről gondoskodnom. ös ' úgy beosztani a munkát, hogy ' lehetőleg mindenki mindig azonos műveletet végezzen, de ■ a keresetben se legyen nagyobb - ingadozás, ha más munkára > térünk át. Most könnyebb az • én munkám is, mert nem kell naponta hússzor szaladgálnom r a félkész termékért, ki az ut- i cára és vissza. Az automata lyukazó gép 1 szinte pillanatok alatt köt ki egy lyukat Bádonyi Irnréné irányításával. — Hat másodperc alatt készül el egy lyuk Miért unnám ezt a munkát? Érdekes ez, ha : nem is tűnik annak. Kitűnő ez a szovjet gép. Igaz, a régi munkahelyem közel volt a lakásomhoz, de itt sokkal szebb, sokkal jobb minden. Egyedül , az öltözőben levő zsúfoltság kellemetlen. Csodálkozik, hogy ezt említem, amikor a régi helyen még öltözőnk sem volt? A férfizakókat gyártó szalag ,,főnöke” Siroki Ferenc. — Tíz férfi dolgozik a szalagon, a többi nő. A nők egy része azonban „túlnő” a férfiakon. És hogy az egykori „úri szabók” hogyan érzik magukat a szalagon? A konfekciónak is van szépsége. Ott van példuál az ujj bevarrása. A géppel tíz perc alatt kell elvégezni. Öröm az, amikor valaki ennek a munkának tökéletes mestere. Persze, amíg idáig jutottunk a férfizakókkal, neki kellett gyürkőznünk. Nem ment kudarcok nélkül. Most már minden sokkal jobb. A gépek fölé hajló, szorgalmasan dolgozó, elégedett arcú embetek is ezt bizonyítják. G. Molnár Ferenc De eszünkbe ötlik: mi lesz itt a jövőben. Gondolnak-e arra, hogy figyelembe vegyék a divat alakulását, a piac változásait, a vásárlók igényeit? Ajánlanak-e új modelleket, divatos cikkeket a kereskedelemnek? És most he tessék csodálkozni, bár a válasz eléggé váratlan és meglepő A főmérnöknő elmondja, hogy csak megrendelésre dolgozhatnak. Ez idáig rendben van. De ahhoz, hogy egy űj fazont gyárthassanak, a Ruhaipari Mintatervező Vállalatnak a hozzájárulására van szükség. Ez pedig nagyon nehezen érhető el. Ugyanis a Mintatervező Vállalat — tervez. A neve is ezt mutatja. Kajánkodik bennünk a gondolat: csak a Mintatervezőnek szabad az újat „kihozná”? Vigyáznak monopolhelyzetükre? Kinek jó ez így? Ja, azok a sokat emlegetett megkötő ttségek. Várjuk hát a gazdasági mechanizmus reformjának „csodáját” türelemmel, majd akkor ezen a területen Is változás lesz? Lesz? Bízzunk benne. A gépek mellett Kérdezzük meg a dolgozókat is: mi a véleményük az űj üzemről? Hogy érzik magukat az új körülmények között? — A régi helyünkön sok gondot okozott, ha a gép elromlott, mert órákat kellett várni a műszerészre — mondja Baranyai Istvánná. — Itt ilyen nincs. — És azóta negyvenötven darabbal tudok többet csinálni egy műszakban. — Mindig varrórőnek készült? — Gyors- és gépírónő a szak- képzettségem. „Véletlenül” kerültem a varrógéphez. De most már nem hagynám itt. Két nappal az ünnepélyes átadás után már nyoma sincs az üzemben a kezdeti elfogódottságnak. Zúgnak a varrógépeket hajtó villanymotorok a tágas csarnokban, négy sorban egymás mellett. Dolgozik a szalag. Főként nők hajolnak a gépek fölé, mutatóban lehet csak látni néhány férfit. Minden olyan természetes, olyan megszokott, mintha hónapok vagy évek óta itt dolgoznának a Heves megyei Ruhaipari Vállalat munkásai, ebben a kényelmes központi üzemben. Pedig mennyi gond, fáradság, csalódás, újrakezdés kellett ahhoz, hogy a Gyöngyösön levő kis műhelyeket, az egymástól távol eső üzemrészeket egy helyre tudják teleoí- teni. És ma már —- két nappal az átadás után — jogos kifogásokat is emelegetnek a dolgozók a várva várt, nagy- örömmel birtokba vett központi üzemmel kapcsolatban. Ilyen az élet? Poraiból éledt újjá Ahogy a vállalat igazgatója, Katona Béla elmondja, 1964- ben kimondták az „Ítéletet” a vállalat felett. Le kell építeni, sorszerűtlen, nem versenyképes: hangzott a vélemény. A levegőtlen, zsúfolt, szűk kis műhelyecskékben nem lehet a követelményeknek megfelelően .érméim. így vélekedtek. Semmi jövőt nem jósoltak a vállalatnak. Már csak ezért is Igaz a megállapítás: múltjuk nincs, de most már van jövőjük. Bizonyítékként említsük meg. hogy az idei termelési tervük már harmincöt és fél millió forint, több mint a kétszerese a tavalyinak. Fel kell tehát venniük még munkásokat is, mind i két szalagon meg kell szervezni a két műszakot. De arra jS törekedniük kell, hogy a szakmunkások számát növeljék, mert a dolgozóknak ed- „ iig több mint egyharmada csal; netanított munkásként dolgo ’.ott. Miért nem nevelnek tanuló <at maguknak? A főmérnök, Schmidt János- né azt válaszolja erre, hogy az nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az ipari tanulók képzése ma még a régi íis műhelyekre épül, mintha nem is létezne nálunk sehol nagyüzem, szalagra szervezett ermeléssel. Azaz: a tanulóképzésben mást követel az iskola és mást az élet Álljunk meg egy pillanatra: i főmérnök véleményét idézőik. Főmérnök! Igen: a vállalatnál ma már textiknérnöki cépsítéssel rendelkező műszaki vezető tevékenykedik. Ki gon- iolt volna erre 1964-ben! ElSbbre lépni Mit gyártanak most a válla- atnál? Leánykanadrágok és Eérfizakók kerülnek le a szalagról. Minden 5,9 másodpercben jön le egy zakó a szalagról. Alig hihető ez a szám. Lám, mit tesz a szalagra épített termelés. Múlt'« nine«* csak jövője van Első napok a Heves megyei Ruhaipari Vállalat úi központi üzemében ILYENKOR, ÉV ELEJÉN kezdenek kialakulni a községfejlesztési tervek nemcsak az új esztendőre, de hosszabb távlatra is. Ilyenkor döntik el, a lakosság megkérdezése után, hogy mire fordítsák a községfejlesztésre szánt milliókat. Csányban is kialakult már a fontossági sorrend, hogy az elő- -eláthatólag rendelkezésükre álló 10 millió forintot milyen célokra fordítsák. Az elképzelések szerint hárommilló forin. tot a törpe vízmű építésére költenek, hogy az egészséges, jó ivóvíz eljuthasson falu házaiba, középületeilien. Régi kívánságuk a csányiaknak, hogy javuljon a falu egészségügyi ellátása, ezért hárommilló forintból egészségházat építenek, korszerű orvosi rendelővel, lakással. Uöxscg’ÍVJvhí terveik, gondok Csany ka ii Törpe vízmű hárommillióért —- Portalanított utak — Nem lesz ház villany nélkül — 200 épület és SOO hold veszélyben ~ Segít a képviselő gos tapasztalatok alapján állapíthatjuk meg, hogy a korábbinál hatékonyabbá vált a képviselők és a tanácsi szervek, a tanácsi apparátus dolgozói közötti együttműködés, s a kü- i lönböző főhatóságokkal, a népfronttal, a párt különböző szintű vezető szerveivel közösen végzett munka. Többfelé a képviselők kezdeményezésére, közbenjárására bővítették a tanácsi üzlethálózatot, gyorsították az útépítést, vagy különböző más beruházások befejezését. — Hallhatnánk-e néhány összefoglaló adatot a most záruló négyéves ciklus képviselői tevékenységéről? — A plenáris ülésekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy a 12 ülésszakon összesen 34 napirendi anyagot terjesztettek a képviselők elé, egyebek közt fontos törvényjavaslatokat, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a külügyminiszter beszámolóit. Az ezek feletti vita jóval szélesebb körű volt, mint az előző országgyűlési ciklusban; a 340 képviselő közül 250 szólalt fel, összesen 375 ízben. — A beterjesztett törvény- javaslatok úgyszólván egytől egyig a képviselők módosító indítványaival emelkedtek törvényerőre. Az ülésszakokon 41 Interpelláció hangzott el az illetékes miniszterekhez, különböző főhatóságok vezetőihez. Az is előfordult, hogy a miniszteri választ az országgyűlés nem fogadta el, ezért az ügyet a kérdésben illetékes állandó bizottság megvizsgálta, s lényegében az interpelláló képviselő véleményével megegyező javaslatot terjesztett elő, amit az országgyűlés elfogadott. Egy-egy ülésszakon —* természetesen a napirenden levő kérdésektől függően — 15—4.0 képviselő szólalt fel a vitában. A különböző bejelentések, referátumok, előadói beszédek, felszólalások és válaszok szó szerinti gyorsírói jegyzőkönyve minden alkalommal valóságos kötet; van, amikor 400—500 gépelt oldal terjedelemre rúg. — Mit mondhatna „búcsúzóul” képviselőtársai nevében a választóknak, az ország közvéleményének? — Azt hiszem, ez a kis, futtában megvont „gyorsmérleg” is mutatja, hogy a képviselők íred mény esen dolgoztak, s Igyekeztek választóik bizalmával helyesen, jól gazdálkodni. Köszönjük a választók bizalmát, s azt kérjük tőlük, hogy valamennyien vegyenek részt a március 19-én sorra kerülő váasztásokon. S az újonnan megválasztandó országgyűlési képviselőknek adják meg ugyanazt a támogatást, amellyel bennünket kitüntettek. U. L. féle ügyek intézésének egyszerűsítésére, ésszerűsítésére. Az egyik ilyen rendelet például — ez tavaly történt — növelte a tanácsok jogkörét a pedagógusok arányos foglalkoztatásában, s az iskolai helyiségekkel való gazdálkodásban, egy másik rendelet pedig az eddiginél jobban összehangolja a népművelés különböző területein kezelt anyagi eszközöket. Az egy-egy ülésszak üléseiről készülő parlamenti jegyzőkönyv országos és helyi jelentőségű javaslatok, kritikai észrevételek, figyelemre méltó indítványok tucatjait rögzítette. Ennek az ország- gyűlésnek jutott feladatul a harmadik ötéves tervtörvény megalkotása. Jelentős munkát végzett több népgazdasági ágazat, például a posta, az építésügy, a vízügy tevékenységét szabályozó törvények kidolgozásában, megvitatásában. — Hogyan fejlődött a képviselők parlamenten — pontosabban: ülésszakon — kívüli munkája, milyen új vonásokkal gazdagodott az? — Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondhatnám, hogy az egész népgazdaságunk, államvezetésünk előtt álló íel- adatok növekedésével arányosan fejlődött, gazdagodott a képviselői munka is. Az már megszokottá vált, hogy az éves állami .költségvetés plenáris tárgyalásait megelőzően a kilenc országgyűlési állandó bizottság rendkívüli körültekintéssel, a legjobb szakemberekkel konzultálva vitatta meg egy-egy fontos népgazdasági ág, szakterület kérdéseit. Minden alkalommal — így legutóbb, az 1967. évi állami költségvetés állandó bizottsági vitáin is — hangzottak el fontos módosító javaslatok. Ezeket az országgyűlés figyelembe vette, beépítette az állami költségvetésbe, s a javasolt módosításokkal együtt fogadta el azokat. — Az említett új vonásokkal kapcsolatban még elmondhatom, hogy általában színesebbé, sokoldalúbbá vált a képviselők tevékenysége. Eredményesnek bizonyult az a kezdeményezés például, hogy rendszeresen meglátogattak egy-egy fontos — vagy éppen rosszul dolgozó, segítségre szoruló — üzemet, termelőszövetkezetet, intézményt. Ugyancsak orszátt fizetést hintán. A kitáruló ajtóval az őr széttépi a láthatatlan köte léket — Lejárt a látogatási idő! Távozom. A rács mögött jártam. Négy- szemközt akartam találkozni a lelkiismerettel. Meg akartam tudni, hogy társunk rádöbbent-e végre, hogy milyer.i becstelen utat választott. A cellában szégyen örli a fiatalembert. Azt hiszem, a kérdésekre szavak nélkül is egyértelműen válaszolt. (Simon Imre) Befejeződött az 1963-ba.n választott országgyűlés utolsó ülésszaka. Munkatársunk megkérdezte Pólyák János elvtársat, az országgyűlés alelnökét, hogyan vonhatnánk meg nagy vonalakban a most záruló országgyűlési ciklus mérlegét? — Nemcsak az illetékes párt- és állami vezetők, hanem a több mint hatmillió választó is megállapíthatta, hogy a négy évvel ezelőtt a parlamentbe küldött képviselők eredményes, jó munkát végeztek. Szoros kapcsolatot tartottak választóikkal, s minden méltányos ügyben igyekeztek segítségükre lenni. Fokozta munkakedvüket az a körülmény, hogy véleményüket és javaslataikat az illetékes fórumokon mind alaposabban tanulmányozzák, s igyekeznek azokat megvalósítani. — Elég itt arra utalnom — mint a törvényhozó és a végrehajtó szerv, az országgyűlés és a kormány harmonikus együttműködésének példájára —, hogy a Minisztertanács évek óta napirendre tűzi egy-egy ülésszak után az országgyűlés plénumán elhangzott javaslatok megvizsgálását, hasznosítását A kormány ismételten kötelezte az érdekelt minisztereket, hogy a képviselők közérdekű kezdeményezéseivel foglalkozzanak, azokra érdembeli választ adjanak. — A kialakult gyakorlat szerint az országgyűlési képviselők többnyire már a parlamenti ülésteremben, vagy azután egy-két héten belül írásban választ kapnak javaslataikra. — Milyen ügyekben emeltek szót elsősorban a képviselők a most záruló négyéves ciklus idején? — Egész pontos statisztikánk nincsen, de összefoglalóan elmondhatom, hogy többségükben gazdasági, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődését közelről érintő kérdésekben. Aj aktivitásra Jellemzésként megemlíthetném, hogy a vitákban a nagy jelentőségű törvénymódosítások mellett több mint 1200 egyéb javaslat is elhangzott az országgyűlés ülésszakain. Képviselőtársaink javaslatára fontos kormány- és miniszteri rendeletek jelentek meg különEUoptuk ( — Miért tetted? Lehajtja a fejét. — Nem féltél, hogy lebuksz? Nem szól. Mögöttünk becsapódik a fog* da ajtaja. Az őr magunkra hagy. — Hát megérte? Hallgat. Leül az egyetlen székre. Nem tud szembenézni velem. Elfordul a fülke sarka felé. — Te is tudtad, Lajos a fizetése után a szüleihez akart utazni. Mély csend. Nincs hideg, de a rácsos ablakon át, a vakító hó fehérsége fagyos hidegséget áraszt. A komor négy fal tisztára meszelve. Itt minden fehér, csak ez ember... — Hogyan vitt rá a lelkiismeret, hogy a munkatársadat a barátodat meglopd? Háttal ülve, még fázósabban összekuoorodik. — Mire gondolhattál, amikor a kabátja zsebéből kivetted p nyolcszáz forintot? Nem válaszol semmit. — Legalább az apád jutott volna eszedbe, aki felelős, vezető beosztásban dolgozik. Felugrik a székről. Ajká-a egyszerre tolulnának a mondatok. de csak egy nagyott nyel. Csontos torkán megrándul az ádámcsutka. A szavak görcsös némasápba fulnalk. — A bajtársi lopás a legszé- gyentetiesebb. Ezt mar igazán nem lett volna szabad! Priuszod van. Ráadásul még nem volt elég a mi inka bel veden a nvolc nap igazolatlan hiányzás? Száiába harap. A vastag tölpvfaaitó megmozdul. Egv pók riadtan me- az ezüstből szőtt lengő Mégy év képviselői munkájának mérlege Beszélgetés Pólyák Jánossal, az országgyűlés alelnökével
