Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

\ I) Hatvan: a nck állandó munkát keresnek A tél nehéz hónap Kél asszony áll meg a mun­kaközvetítő íróasztala előtt és egyszerűen megkérdezi: — Fel lehet még iratkozni? A munkaközvetítő egyben Hatvan munkaügyi előadója, hasonló tömörséggel válaszol. — Még igen. Nevük... életko­rnak... család...? Mindezt egy nagy könyv rubrikáiba gondosan beírja. — Majd értesítjük magukat. A két asszony elmegy, s jön helyette négy, nyolc, tizenhat. Amikor ott jártam, 284-nél tar­tottak. Mind nő volt. Együtt az első és a második műszak Hatvanban kisebbfajta for­radalmat okozott a női munka­erő frontján a Budapesti Mű­anyagipari Vállalat, amely 1966. augusztus 1-ével megindí­totta hatvani részlegét. A 47 asszony, aki bejutott dolgozni, gombot készít egy műszakban. Akár tízszer ennyi lány, asz- saony, anya, nagymama, egy­szóval nő vágyakozik arra, bogy valaha bejusson ebbe a gombkészítő üzembe. A fővárosi vállalat hajlandó az üzemet bővíteni, új gépeket felszerelni és két műszakot be­vezetni. Erre a megnyíló lehe­tőségre számít a két asszony és több száz más jelentkező társa. — Előnyben részesülnek a ősökként munkaképességű nők, • többgyermekesek, az öreg szüleiket eltartók és a kevés nyugdíjjal rendelkezők _ — mondja a munkaügyi előadó­asszony. Egy bizottság meglátogatott Pesten, a VII. kerületben, egy otthon dolgoztató vállalatot- A tapasztalatcsere alapján Hat­vanban is bevezetnék, hogy az asszonyok otthonukban készít­sék a gombot és fűzzenek gyön­gyöt. Vagyis a bedolgozásé a jövő: az otthon dolgozó asszony közben takaríthat, főzhet, mos­hat, rádiót hallgathat, elláthat­ja a gyerekeit és öregjeit, még pénzt is kereshet. Magyarul: együtt végezheti az első és a második műszakot. De ígT könnyebb, mint mondjuk eljár­ni vagy bejárni, odautazna és visszautazni és közben aggód­ni, hogy tanul-e, mit eszik a gyerek, a férj talál-e otthon, meleget, nem lesz-e beteg a nagymama...? Ezért is jelentkezett a 284 nő és azért is, mert hol találna máshol állandónak látszó mun­kát Hatvanban? Ellentét a nyár és a többi évszak között Harmincegy munkahelyet számoltunk össze a munkaügyi előadóval, ahol nők dolgoznak. Aztán összeadást végeztünk és az eredmény: 1865 állandó munkahelyen dolgozó nő (a vi­dékről bejárókkal együtt). — Nem tudjuk helyből biz­tosítani a munkaerőigényt nyá­ron — így a munkaügyi előadó —, Jászberény, Túra, Zsámék, Pásztó, Gyöngyös határvonal a nyári női munkaerő vonzási kör­zetünkben. A cukor- és kon­zervgyár munkaerő-szükséglete ilyenkor 1800 főö a három mű­szakra elosztva. Csakhogy a szezonra nem várnak az embe­rek. Állandó munkára vágy­nak. Ráadásul a paradicsom­kampány és a zakuszka között két-három hét szünet van. Van, aki csak a paradicsomra megy és van, aki csak a zakuszkára. Évek alatt ez kialakult. A cu- korkampány meg egybeesik a zakuszkáéval. Ilyenkor még azt a 150 főt is nehéz biztosítani, mert ez nehezebb munka, fa­gyos a répa... A kialakult ellentét: kevés az állandó munkahely és kevés az időszaki munkára vállalkozó nő. Nemcsak árért, mert az utóbbi bizonytalan, hanem mert megerőltető is. Nyáron a Városgazdálkodási Vállalat is felvesz több mint száz női dolgozót, télen csupán negyvenre van szüksége. A nagygombosi gazdaságban hat­ás kilenchónapos időszakokra alkalmazzák a munkaerő nagy részét. A nagyteleki kutatóin­tézetben 120 az időszaki dolgo­zó nők száma. Ezek egy része nem is hatvani, hanem a kör­nyező falvakból jár be. És visszatérve a cukor- és konzervgyárhoz: kampányon kívül körülbelül 150 nőt fog­lalkoztat. — Tehát a tél nehéz hónap? — A nyár is. Akkor azért, mert munkaerőt keresünk. De a tél a valódi nehéz, mert aki­kor meg a munkaalkalmat ku­tatjuk. Ext alkalommal kerestek állást — Mennyi nő keresett az utóbbi időben munkát? — Az elmúlt negyedévben 1015 alkalommal. Ebből, ha csak az első alkalommal jelent­kezetteket számítjuk, akkor egész pontosan 501 nő. 440 be­jelentett üres állásunk volt az időszakiakkal együtt. 400 nő­nek adtunk munkát, de a több mint ezer munkakeresési alka­lom azt mutatja, hogy egy nő csaknem háromszor jelentke­zett abban a reményben, hogy jobb állást talál. — Melyek az általános kívá­nalmak a munkahelyekkel szemben? — A nők idegenkednek a bá­rom műszaktól, főleg a csalá­dosok és a nehéz fizikai mun­kától is, például a téglagyártól, meg általában az alkalmi mun­kától. — Hány nő jár vidékre dol­gozni a városból? — Több mint 200 jelen pilla­natban. — És mennyi jár be? — Több mint 350. Ilyen párbeszéd kerekedett ki az adatokból. Hárman harcolnak Az írás első részében emlí­tett két asszony után még öt lépett be a munkaközvetítő irodába, amíg ott tartózkod­tam. — fin is jelentkeznék — állt az íróasztal oldalához egy néni —, a lányomat már beírta, ugye, a múltkor? Ki kell hasz­nálni ezt a lehetőséget. — Üj lehetőség lesz a jövő­ben? — kérdezem. — A Budapesti Háziipari Szö­vetkezet gobelinkészítő részle­ge munkát biztosít több mint 100 hatvani nőnek. 150-en vé­geztek el egy kéthónapos tan­folyamot Pesten, és most «ír­ják, hogy dolgozhassanak — válaszol a munkaügyi előadó. — Mi oldaná meg teliesen a nők foglalkoztatottságát? — Ha megvalósulna a terve­zett élelmiszer-vegyi csomago­ló üzem, amely csaknem 500 nőt alkalmazhatna. Berkcvits György Rómeó és Juliska A CÍMBŐL IS KIDERÜLHET már: nincs itt szó véres tragé­diáról. Rómeót se Rómeónak hívják, így tehát Juliskának se kellene felsóhajtania: „Ó, Ró­meó, miért vagy te Rómeó”... Meg nem is ismerik ezt a tör­ténetet még, lévén az általá­nos iskola hallgatói mindket­ten, s annak sem a legfelsőbb osztályába járva. Am valahol a dolgok mélyén mégis a hal­hatatlan dráma, az öröklődött és átörökített gyűlölet motivu- mát lehet felfedezni apró kis történetükben. Miattuk és nem a szülők miatt kerülöm ki a neveket, még a község nevét is, s hogy papírra vetem e so­rokat, annak inkább csak az a célja, hogy sok-sok néven nevezhető községünkben is él­nek Capulettek és Montaguek, azaz, hogy Kovácsok, Kisek, avagy Nagyok. Történt, hogy I-ben iskolai előadásra készültek és hogyan is lehetne meg egy ilyen kis előadás népi tánc nélkül. A népi tánchoz pedig elengedhe­tetlen kellék a kis csizmás „férfi” és partnere, a „me­nyecske”. Ezért szólt a tanító néni a kis Pistának, azaz hogy Rómeónak és természetesen Juliskának is, hogy együtt rop. ják majd a táncot a közönség és a maguk örömére, s ter­mészetesen a 6zülők büszkesé­gére... — Ha megtudom, hogy azzal a kölyökkel mersz táncolni, szétverem a fejed — ezt a lánv szülei közölték Juliskával, de hasonló és korántsem irodal­mi megfogalmazásban intetlek a gyűlölet gondos ápolására az általános iskolás Rómeót ia Mert a szülők haragosok. Gyűlölik egymást Évek óta nem köszönnek egymásnak, ha szólnak egymásról, mondani csak rosszat tudnak, s ha te­hetnének egymásért valamit, hát legszívesebben a házat döntenék haragosuk fejére. Hogy miért e harag, miért e gyűlölet? Talán egy kivágott gyümölcsfáért a mezsgyeszélen annak idején; talán annyi négyszögölért, amennyit min­den ember megkaphat halála után; talán csak egv régi osto­ba pletyka, szófia beszéd mi­att. .. Talán... talán... talán... Mert most már maguk etui tudják, maguk is elfelejtették, miért e gyűlölet A GYÜMÖLCSFA, ha miatta a harag, már csak férges gyü­mölcsöt teremne, a néhány négyszögölt már találni sem lehet a nagy táblákra fordított, egyre gazdagabban termő ha­tárban, ha érte gyűlölték volna meg egymást, s ha a pletyka miatt, annak terjesztője talán maga is elfelejtette, vagy meg is halt régen. De mindegy: a harag tart! S nem is lenne ez még egy­magában baj. Illetőleg még nem is ez lenne a legnagyobb baj. Utóvégre oktondi felnőt­teknek joguk van szívükben gyűlöletet táplálni másokkal szemben, még ha okát sem tudják adni. De tiszta szívű kis emberekből Rómeót és Jú­liát nevelni, — hát ahhoz már nincs joguk. Gyermekék leiké­be ültetni az oktalan és meg­magyarázhatatlan gyűl öle* magját — akárhogy forgatom — lélekmérgezés. I-ben sokan tudják, hogy a két gyermek szülei gyűlölik egymást, azt is, hogy emiatt nem táncolhatott együtt a „né­pi együttesben” a két gyerek? sőt talán még azt is tudják, hogy e harag olyan, mint a békalencse: nyálkásan úszik a víz színén, de CT^kerei, azok nincsenek. Mondom, sokan tudják, de még senki sem szólt ezért, kérdezvén: miért vagy­tok ti egyáltalán haragosok? MOST MÉG CSAK RÓMEÓ és Juliska. De néhány év múl­va lehet, hogy Rómeó és Júlia. Miért? Semmiért. Ó, ember, aki olyan nagy vagy, de kicsi is tudsz lenni! Gyurkó Géza Mammut a Mátra Múzeumban Nemcsak Európában, de a világ más részein is ritkaság­nak számít a teljes mammut- csontváz bemutatása. Nem messze az idő, amikor már a gyöngyösi Mátra Múzeum lá­togatói is megcsodálhatják a letűnt koroknak ezt a félel­metes nagyságú állatóriását. A lehetőséget a bemutatásra a Visontán folyó feltáró mun­kálatok leletanyaga teremtet­te meg. Nagy Gyula, a múzeum igazgatója adott tájékoztatást erről és más egyéb tervről is. Mint arról annak idején mi is hírt adtunk, 1965 októberé­ben két mammut csontjait hozta felszínre a bányafeltá­rás. De már az ezt megelőző évben, a visontai Nagycsapá­son a községi építkezések so­rán rábukkantak egy avar­kori temető szélére. Ekkor griffes, ezüstveretes övcsatok jutottak a kutatok birtokába. A szakemberek úgy számít­ják, hogy ezt az avarkori te­metőt legalább két-háromszáz éven át használták annak idején. Valószínű, hogy a te­mető teljes feltárása majd se­gíti a történészeket a hun- magyar rokonság kérdésének eldöntésében. A községhez tartozó Mát- ra-patak partjain és környé­kén a neolit-korból, a nép­vándorlás korából származó emlékek létezését tételezik fel, a felső részen pedig bronzkori leletekre számíta­nak. A külszíni fejtés paleon­tológiái és őslénytani szem­pontból nyújthat sok érdekes­séget. Tekintettel arra, hogy Vi- sontát a bánya bővítése során teljesen le kell bontani, már most tervezik ennek a köz­ségnek történeti bemutatását a létesítendő Visonta Mú­zeumban. Ilyen teljességet adó kiállítás az országban még nincs. Természetesen a történelmi emlékek jó része majd a Mátra Múzeumot gazdagítja. — Mikorra várható az új kiállítás megnyitása? — Terveink szerint 1968- ban már a mammut mellett nagyon sok egyéb anyagot is bemutatunk. A mostani kiál­lítási anyagunk ugyanis na­gyon sok éves — mondja Nagy Gyula. — Raktáraink­ban gazdag anyagokat táro­lunk. A belső átszervezés folytán az épület teljes eme­leti szintje a múzeumé lesz, és itt kap helyet a Széchenyi Könyvtár, amelynek értékes könyveit, ősnyomtatványait akarjuk látogatóinknak be­mutatni. Megnéztük a múzeum rak­tárainak néhány helyiségét is. Gyönyörű szarvasok, őzek, vaddisznók, ki tudja hányfé­le madár, a lepkék és bogarak ezrei sorakoznak egymás rrtel- lett és a dobozokban. Lesz mit nézniük 1968-tól a mú­zeum látogatóinak. (gmf) A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: 'ORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA III. A nagymama néhány percig nem tért ma­gához, úgy tűnt, hogy azon nyomban össze­esik. — Elment az eszed. Tajga. Szibéria. Eszte- ton.ség Térj magadhoz, Natasa. Ez nem neked való. És különben is mit találtál ebben az... A nagymama, a mama és barátai frontális ellentámadást indítottak. Be akarták ebbe ven­ni a nagybácsit is. Minek a lánynak Moszkvá­ból elmenni. Hát még az ő szakmájával. Na­tasa sokáig vívódott. Gyimka kérdésére: Jössz, vagy nem - kitérőleg felelt: Egy év van még addig. Majd meglátjuk. Az igazat megvallva, nem vonz a tajga romantikája. A nagymamá­nak valószínű igaza van: nem hőstettekre szü­lettem. Gondolkozz, hátha te sem mész? Jó lenne, nem? Gyimka mosollyal felelt, majd összeszorította r 'kát és a tőle megszokott mó­don mondta: „Minden szép mérgezett. Ez min­denféle szépség titka”. Rövidesen elutazott Szibériába, a búcsú­záskor azt mondta: „Egy év múlva többet tu­dunk. A gyakorlat az igazság kritériuma. írok majd neked, és a leveleidre várva fogok él­ni”. Abban az időben történt ez, amikor Nata­sa már az utolsó évfolyamat végezte. A foglal­kozásokon sikerrel szerepelt Minden alka­lomma' amikor a főiskolások külföldi követ cégek dolgozóival találkoztak kitűnt Natasa jó Hei’ése és gazdag szókincse. Amikor az INTURTSZT a végzősökből idegenvezetőket, kért gyakorlatra, köztük volt Natasa is. i—------------------------------------------------------------­Sj SnmMi 1967. február JL, szerda Az INTURISZT-nál elégedettek voltak mun­kájával. Sőt, céloztak rá: „Lehet, hogy kikér- ük”. Natasának ez jólesett, hiszen az INTU- 1ISZT jobban imponált neki, mint Gyimka algája. A nagymama ujjongott: „Az én ter­meim szerint alakul minden”. Minden évfo- vamtársát, a mamát, s a nagymamát is várat- anul érte, hogy Natasa nem fogadta el az NTURISZT által felajánlott állást És áitalá- an magatartásában, életében szinte elképzel­hetetlen változás állott be. Mi váltotta ki gond- "rheltségét, komorságát? Hová tűnt élénk ér- leklődése a zajos esték, táncok iránt? A nagymama hajlamos volt mindezt Gyimka leveleinek számlájára írni — levél szinte min­den másnap jött. A nagymama puhatolózása elől kitért, néha nedig felindultan támadt rá: És ha elmegyek Gyiinkához? Mi közöd hozzá? A megriasztott nagymama sokáig nem tudott megnyugodni. „Elmenne mégis?” A tajgába nem ment, de egyszer kijelen­tette anyjának és a nagymamának: sajnálja, hogy nem hallgatott a nagybácsira, és nem a tudományt választotta. — Megkérem a nagybátyámat, helyezzen va­lamelyik tudományos intézetbe fordítónak. Majd ott kiderül. Lehet, hogy Gyimkát is ide­csalom, igaz? A nagymama azonban ismét mérgelődött — Nem ismerek rád!... Téged kicseréltek Az unoka kedvesen megnyugtatta a nagy­mamát, de elhatározását nem változtatta meg. A nagybácsi, aki továbbra is szárnyai alatt tarlotta Natasát, mindenkinél boldogabb volt Őszintén szólva. Gyimka variációja neki sem volt ínyére. Az egyik tudományos intézet, melynek Fjodor Sztyepanovics barátja, Alek- szej Mihajlovics Kruglov az igazgatója — ki­kérte a lányt fordítónak. Csodálatos idea Natalja Viktorovna, most már így szólítot­ták őt, értelmes, kitűnő fordító lett. Igyeke­zett megérteni, elsajátítani azokat az ismere­teket, amelyeknek főnöke, Kruglov, az életét szentelte. Nemcsak fordított, de referált is né­hány cikkről. Szorgalmasan olvasta a számá­ra érthető szakirodalmat. A professzornak tetszett ez a célratörés, a komoly munkafegyelem. Segítette is a fordí­tónőt, ennek érdekében intéz edett. — Ismerje meg, Pjotr Makszimovics Jego- rovot — tanítványomat. Nagy műveltségű tu­dós, figyelmes, megértő elvtárs. ő majd segít önnek abban, hogy bedolgozza maflát a mi te­matikánkba, elsajátítsa a terminológiát Majd említést teszek neki önről... A technikai tudományok kandidátusa, Je- gorov, valóban nagyon rendes, készséges, meg­értő volt, szívesen segített Natalja Viktorov- nának. A fordítónő rendkívül hamar megis­merkedett azzal a területtel, melynek a főnö­ke és tanítványa tevékenységét szenteli. Kettesben Janett-tal Néhány nap múlva Jegoiov külföldi-e uta­zott Kedvesen fogadták — a fiatal tudós nevét ismerték a srímpozion részvevői. Piotr Mak­szimovics volt a küldöttség vezetője, rendel­kezésére külön idegenvezető állt — egy helyi tudós, aki jól tudott oroszul és Kruglov pro­fesszoréhoz hasonló területet tanulmányozott. Fiatal, elegáns ember volt, udvarias, készsé­ges. Mindenki egyszerűen Karinak hívta őt. 4. — Rendelkezzék velem kedve szerint. Re­mélem, nem marad adósom Moszkvában. — Készül hozzánk? — Igen, tapasztalatcserére... És megnevezett egy jelentős moszkvai inté­zetet, ahol valószínű lehetővé teszik számára a munkálkodást. Kezdetben Pjotr Makszimovics nagyon is elégedett volt kalauzával. Csak az idegesítet­te kissé, hogy Kari egész idejét lefoglalta, és egy estét sem tölthetett együtt az általa ve­zetett delegáció tagjaival. Ma színházlátoga­tás holnap — kirándulás a város szélére, aztán vizát valamelyik professzornál. Pjotr Makszi­movics már-már gyanakodott: mit akarhat­nak. De a beszélgetések, amelyeknek részese volt, a tudomány általános kérdéseit, a mű­vészetet, az irodalmat taglalták. Csak egyet­lenegyszer terelődött a szó az ő intézetére. Akkor is ő említette valami vita során. De er­re már jóval később, a szállodába való visz- szatérése után gondolt a tudós. A kísérője megismertette őt testvérével, Janett-tal. A csinos, fiatal nő aranyszőke haja rakoncátlanul terpeszkedett csupasz vállaira, meleg tüzű, fekete szeme volt, fehér nyaka néhány apró szeplővel. Halkan megjegyezte: — Ne felejtse el, hódolója vagyok országuk­nak, haladó tudományuknak. Pjotr Makszimovicsnak úgy tetszett: Ja­nett érdeklődése nemcsak a tudósnak szólt. „Lehet, hogy csak képzelődöm” — gondolta. De eszébe jutott, hogy vacsorakor az asztal mellett olyat súgott neki, amitől zavarba jött. s válasza nem a legudvariasabb volt Janett azonban figyelmet sem fordított erre, és to­vábbra is hasonló hangnemben folytatta a be­szélgetést. A tudós iparkodott távol maradni tőle. de ő mosolyogva hajtogatta: „Milyen érdekes ön ...” A szimpozion vége felé közeledett. Pjotr Makszimovics úgy tervezte, hogy elvtársaival tölti a hátralévő estéket. Csakhogy Kari meg­hívta őt otthonába. — Janett és én szeretnénk elbúcsúzni ön­től. Szerény vacsorára hívjuk, szűk családi körbe. Mi és az öregek. A ■„családi kör” váratlanul leszűkült. A házigazda elkeseredetten ‘mondta: a szülők el­utaztak a hirtelen rosszul lett nagybácsihoz. Hárman ültek az asztalhoz. Rövidesen eltűnt Kari is — a’szülők telefonáltak: a nagybácsi állapota súlyos. Pjotr Makszimovics S2ólni sem tudott, és Kari már el is búcsúzott. Kettesben maradtak. Ketten voltak, ha nem számolja a háztar­tási alkalmazottat, aki éppen abban a pilla* náthán lépett a szobába, amikor Janett azt ja vasolta a vendégnek: üljenek közelebb a cs? répkályhához. — Elnézést kérek, madám. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom