Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
A KAP ARI EMBER Harmos Jánosnak hívják. Életcélját így lehetne meghatározni : pereskedés, szerzés, visszaszerzés. Változatos, fordulatos, ellentmondásos élet van mögötte. De egyvalami mindig visszatér az évtizedek során: mindig sikerült kivágnia magát a leglehetetlenebb helyezőtekből és minden alkalmat megragadott arra, hogy vagyonát gyarapítsa, megvédje, visszaszerezze. Szinte egész élete egyetlen peresik edés. — Mikor is volt az első pere? Lakásán, amely a család egykori háromemeletes bérházának „töredéke” Budapesten, az Eötvös utca sarkán — így válaszol a külsejében még ma is fiatalos, de hetvenegy néhány éves szikvízgyártó kisiparos. Perben a rí Iá "«fal — Az első pernél még nem volt vagy on om ... csak hírem. Azt mondták rám: „Harmos isteni csoda... mindent mer’’. Akkor épp bányában dolgoztam, s mivel betegségem után nem vertek vissza, bepereltem a bányát. Azt mondják erre: ha vissza nem vonom a feljelentést, mehetek újra Internáló táborba, ahonnét nemrég mint „tizen kilences” szabadultam. Ez volt az én első retirálásom. És az utolsó. Azóta ... Azóta Harmos János szinte egyfolytában perben van a világgal. Élete per és szerzés. Nagyon találóan mondta róla egyik szomszédja Apcon: — Tudja, kérem, ő olyan ka- pari ember volt világéletében. Magát se kímélte, de családját se. Még éjszaka is hallottuk, hogv dolgoztak a műhelyben, verték a vasat. Harmos János tényleg nem kímélt senkit, se magát. * a családját, se a munkásait Mindent mert és mindent megszerzett. Apoon .mérlegkészítő műhelyt működtetett, szikvízüzemet, kőbányát vasüzletet traktorokat és cséplőgépeket, szatócsüzletet és italmérést volt teherautója, dolgozott mint hadseregszállftó. A felszabadulás után tucatnál több községnek volt só-, liszt-, olaj-, textil- és egyéb elosztója. Budapesten háromemeletes bérpalotát vásárolt ebből a család. Ezenkívül birtak még három házat Apcon. Azóta vettek két újabb öröklakást és két telket Budán, teherautót, újból működik szikvízüzemük a belvárosban és némi földecske is van Harmosné nevén Apcon ... De amíg mindez összejött ... Ezért érdemes visszakanyarodni a múltba. emlékeit Harmos János — jöttek értem, hogy legyek a beszerzőjük. Adtak őrséget, teherautókat, három fiam is beszállt az üzletbe. Fuvaroztunk, árut szereztünk. Bejártuk Bécset, Pilzent, egész Felső-Ma- gyarországot. Később Nógrád és Heves megye felkért bennünket. lássuk el őket is a háború után nagyon hiányzó árukkal. Meg Csepel is. Az egyik fiam katonai kórház parancsnoka volt ő is kérte a szállítmányokat. És Harmosék veszettül dolgoztak. Husért sót, sóért bakancsot, bakancsért lisztet cukrot, olajat petróleumot adtak, vettek, szállítottak, ami csak kellett abban az Időben. S mindezt tonnákban, hektókban. — Megértheti, ez jó üzlet volt. Mondtam is a gyerekeknek, — Idézi visza a háború utáni időket Harmos János, — ha ez sem hoz semmit akkor. .. De hozott — Egyszer megloptak bennünket és akkor elhatároztuk, hogy valami biztonságos házat veszünk a Nvugati pályaudvar környékén. Ekkor vettük meg ezt a háromemeletes sarokházat Jó, zárt udvara volt — És Apcon? — Ott később vettük a házat és akkor szereztem a szovjetektől a traktorokat Is, hogy megindulhasson az élet a földeken. Aztán vettünk hozzá cséplőt is... Elkobzott vagyon- ból. Az államosítás során és a későbbi években a Harmos család vagyona köztulajdonba került A házak, termelőeszközök, a felhalmozott árukészlet Majdnem minden. mivel ahogy írja: „évtizedeken át a kommunista eszméknek harcosa és építője voltam és vagyok”. Ök51csap&s árán is Mázsányt akta Adtnk-vcttek — Tulajdonképpen engem nem szíveltek a régi rendszerben sem. Hol az egyik, hol a másik iparengedélyemet vonták be, mivel a hadirokkantak szövetségében ténykedtem, Sőt 1944-ben internáltak is... ahonnan leléptem. Akkor jöttek az oroszok — idézi S most, jó másfél évtizeddel a történtek után, Harmos János dühödten támad, perel mindenkit aki csak — véleménye szerint — valamit is tett a család javainak elvesztéséért. Pontosabban azóta, hogy ezt teheti. Mármint a visszakövetelést, a vég nélküli pereket Azóta a bíród pulpitus elé ráncigái ta a megyei, a járási tanácsot, a MÉH Trösztöt, OTP-t majdnem az államrendőrséget Is, (ezt a bíróság utasította el) magánszemélyeket, és most is újabb és újabb terjedelmes beadványokkal, keresetekkel bombázza a bíróságokat, párt, állami, hivatali szerveket s aktáinak súlya már szinte csak mázsával mérhető. Szolid felmérés szerint mintegy 150 ember foglalkozik és foglalkozott az általa benyújtott reklamációk, sürgetések, keresetek kivizsgálásával, tárgyalásával. És senki sem mondta még ki ezt a szót: elég! Pedig a bíróságokon elég sok olyan esetről tudnak, amikor az ilyen aktaömlesztéses esetekben gondnokság alá helyezik a mániákus- pereskedőt. Az Igazságügyminisztérium is hiába állapította meg: „Harmos János budapesti lakos az elmúlt években több, rendszerint alaptalan pert tett folyamatba államigazgatási szervek, közületek ellen.” Harmos János háborítatlanul perel, és bízik. Bízik abban, hogy baloldali múltját igazoló papírokkal, pecsétekkel elká- bltja patrónusait és ellenfeleit, És a jogra hivatkozik. Am, amikor ő, „a kommunista eszmék harcosa”, úgy vélte, hogy inogni látszik a munkáshatalom, a jog területéről minden gondolkodás nélkül áttért az Ököljogra. Ez 1956-ban történt, amikor vissza akarta szerezni az apci földművesszövetkezet használatában levő szíkvízüze- mét. Vissza is szerezte, ma is azzal dolgozik Budapesten, de oly módon, hogy a szövetkezeti tulajdont védő Kovács János ügyvezetőt az arcára mért ökölcsapással „győzte meg”, hogy Harmos úrnak vissza kell adni szíkvízüzemét Azóta persze szolídultak, jogi mederbe terelődtek egykori vagyonának vissza szerzési formái. Bár Harmos úr hangja most sem mondható szolidnak. Határozott fellépésével, tengernyi beadványaival eljutott egészen a Legfelsőbb Bíróságig, amely végre elutasította követelését, hogy a teherautó és egyéb értékek mellett nem kapja meg a több száz tételben felsorolt egyéb értékeit, kezdve a két ágfűrésztól a 87 kiló tim- •óig, a két kerépárkormánytól a MÉH-nek átadott autóroncsig. Harmos urat rendkívül bosz- szantja, hogy a sok évi pereskedés után mindössze egy honvédségi derékszíját, két gázálarcot sikerült visszaszereznie a régi vagyonból, és az apci ház esetében sem kapott „igazságot”. Ezért háborog. így ír a Legfelsőbb Bíróságnak: „Hol van itt a becsületes eljárás??? Nekem óriási károkat okoztak... most tessék annak következményeit viselni.” Mármint azoknak, akik államosítottak, vagy megfosztották Harmos úrékat a vagyontól. Továbbá írja: „Sajnos, nem tudunk módot, hogy az államosítás orvosolható legyen." Megejti szegénység Pedig Harmos úr igazán mindent megpróbált. Arra hivatkozik, hogy ó nem volt kizsákmányoló, mert az ő nevén jóformán semmi sem szerepelt. Ez igaz, most is így van. A házak, az ipar, a kereskedelmi jog majd mind a gyerekek és az asszony nevén álltak, hogyha Harmos úr pert veszít, „szegénysége” folytán ne legyen mit zálogosítani. Amikor vagyonát visszakövetelte, mindössze tízezer forintban állapította meg a perelt értéket, sejtve, hogy elveszíti a pert és igy kevesebb illetéket kell fizetnie. Ám fenntartotta magának a jogot, hogy ha kedvezően alakul a visszakövetelési per, úgy akár tízszeresére, vagy ennél nagyobb módon is megnövelje a kért összeget. A pert elveszítette, a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött: Harmos úr és családja nem kaphatja vissza a követelt értékeket és 5(H) forint illeték fizetésére kötelezte. És Harmos úr ismét a szegénységére hivatkozott. „Ha én megkoplalva és szánktól elvontan ezen 500 foHjit letételét a legnagyobb nehézségek mellett eszközölném.;.” Megkoplalva... A jól menő belvárosi szak vízüzem mellett, a nemrég vett két újabb lakás és két budai telek mellett, a teherautóval szállított áru haszna mellett... Megkoplalva valóban megejtő Hannos úr szegénysége. Persze arra jut ideje, s ha kell pénze is, hogy mint most is, húsz forint illeték ügyében a Fővárosi Bíróságig elmenjen, hogy becsületsértésért pert indítson, hogy olyan levelet me- nesszen például a Hatvani Já-- rásl Tanács vb-elnökéhez, hogy amennyiben 6, vagy más nem indít fegyelmi eljárást alperese. dr. Fekete Mihály járási vb- titkár ellen, „a mulasztókkal szemben, bárki legyen is, eljárni kívánok”, ö, Harmos Jáno6. ez esetben a járási tanács vb- elnöke ellen. És kéri a határozatot három napon belül, hogy azt „megtámadhassa”. Az sem zavarja ebben a persorozatban, hogy olyasmit követeljen: Legfelsőbb Bíróság zárja ki a Heves megyei bíróságokat az 6 perének tárgyalásaiból, hogy nem ért egyet a Heves megyei Főügyészség megállapításával (miszerint jogos az ő vagyonának államosítása). Ellenségnek, okirathamisítónak, hivatali hatalommal való visszaélőnek titulálja azokat, akik keresztezik az útját, és követeli, „vizsgál tassék ki a teljes háttér és a lényeges alapr. Ebben egyet kell érteni Harmos úrral, mert az ő perei nem egyszerűen polgári perek, de politikai perek. Ahogy az egyik perbeszédben elhangzott: „aktív támadások a termelőeszközök visszaszerzésére”, És Harmos úr ebben nincs egyedül. Mások is tesznek manapság kísérletet egykori birtokaik, értékeik, kastélyaik visszaszerzésére. Ezért lehet egyetérteni, hogy az Ilyen ügyekben valóban „vizsgáltassák ki a teljes háttér” és adódjék lehetőség határt szabni az ilyen követeléseknek, vég nélküli pereknek. Kovács Endre ... hogy, aki nem képes fejet hajtani az emberi találékonyság, az emberi elme leleményessége előtt, annak a feje csak arra alkalmas, hogy kalapot hordjon. Mert higgyék el, az emberi koponyák mélyén nap mint nap újabb és újabb ragyogó ötletek teremtődnek meg, igazolván: a magas fokú idegtevékenység nem kiapadó forrás az ember számára. Mert ugye az ember feltalálta a tüzet és megtalálta az olajat a föld mélyén; feltalálta a gőzgépet és megtalálta a gyémántlelóhelyeket! feltalálta a maghasadást és megtalálta hozzá az urániumot... Hogy csak néhányat említsek meg a nagy fel- és megtalálások, tudományos sikerek közül. Mindezek azonban csak azt igazolják, hogy az emberiség történetében akadtak olyanok, akik nagy tettekre voltak képesek a tudomány területén is. Az emberi elme igazi és általános nagyságát azonban a következő kis párbeszéd jellemzi talán a legjobban. Színhely: az egri SZTK rendelőintézete. Szereplők: egy fejkendős asszony, aki „beteg”?, s az orca*, aki — idézőjel nélkül — ideges. — Mi a baj? — kérdi az orvos, aki ekkor még nem ideges, — Kedveském. Akár meg se vizsgáljon. Csak a papír kell. Hogy az útiköltséggel ne legyen baj. Az orvos ekkor még mindig csak csodálkozik, bár kezd gyanús lenni a dolog a számára ... — Nem értem, kérem. Most beteg, vagy nem beteg? — Hát éppen beteg is lehetek, tudja, a szemem néha..'. De most nem ez a lényeg, aranyoskám, hanem a papír, amelyre kifizetik az útiköltséget — magyaráz a fejkendős, és hozzákacsintva próbálja megérteim, hogy az emberi elme kifogyhatatlan a leleményben. Ugyanis nem másról, mint arról vám szó. hogyha már az a jó állam téli vásárt csinál a kereskedelemben, 20—40 százalékos árengedménnyel, akkor miért utazzék saját pénzén Egerbe az ember lánya, ha az állammái — az SZTK jóvoltából — az útiköltséget is meg lehet fizettetni. Ekkor lesz az orvos ideges, de nagyon. Pedig nincs igaza. Ilyenkor az lenne a feladata, hogy fejet hajtson, és elmormogja a hires mondást: Jiok minden van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb ...” Ilyenkor igenis az lenne a feladata, hogy töprengve mélázzon azon, mennyire szükség van még az orvoskaron is az egyetemi reformra. Mert a hipotalamus működését és szerepét megtanították vele, sőt a receptorokkal, az agykéreg működésével is teljesen tisztában van, és még sok mással is —, de a lényegest, az emberi elme találékonyságát, azt nem tanították meg vele. És ezért ideges. Egyébként az a véleményem, hogy helytelenül járt el, ha kidobta „betegét” — ezért az idézőjel, mint valami fejkendő, a beteg körül —, mert mi ez egy szocialista államnak' ha. kifizeti a vásárlás költségét is. Annyit beszélünk, Írunk arról, hogy államunk a dolgozó nép állama, és itt van ni, jön egy asszony a dolgozó népből, s az állam orvos-kepviselője egyszerűen kidobja, megtagadja az utazási papír kiadását... Mi ez. ha nem mélységesen antiszociális intézkedés? Ahelyett, hogy idegeskedne, inkáb a papirt írná alá, mert, ha egy vásárló most olcsóbban vásárolhat a kereskedelem jóvoltából, igazán utazhat ingyen is az egészségügy közreműködésével. Sajnos azonban akadnak olyanok — innen is látni, hogy még mindig mennxri baj van az orvostársadalommal —, akik eléggé el nem ítélhető módon egy vacak papír miatt háhorognak, nem látják meg a papír mögött az utazni akaró embert, * még arra is képesek, hogy betegséget követeljenek ezért. Jellemző ezekre az emberekre, hogy 1967-ben van képük egy dolgozó szövetkezeti asszonyon betegséget számon kérni. Persze: ha nincs beteg, akkor minek az orvos. Ismerjük ezt mi jól, haj, de mennyire ismérjük. Éppen ezért innen és e helyütt hívjuk fel az SZTK-orvosok figyelmét arra, hogy igenis tessék aláírni az utazási papírt, had’ jöjjenek vásárolni az állam pénzén ingyen utazva dolgozó népünk asszonyai, lányai és férfiemberei. Gazdag ország vagyunk, igazán telik miből! Amennyiben tanácsomat figyelmen kívül hagyva szó nélkül kirúgnák a betegnek álcázott vásárlókat, kísérje munkájukat áldással a gyógyítás istene, s ami még ennél is fontosabb: őszinte együttérzése és köszöneté az emberi elme effajta találékonyságával szemben érzéketlen józan embereknek. Így bizony! Napirenden a KISZ-kongresszus előkészítése KISZ-titkárok értekezlete Hatvanban (Juhász Ferenc tudósítótól.) Ülést tartottak a városi KISZ-alapszervezetek titkárai részére Hatvanban. Gácsér Istvánné, a városi KlSZ-bizott- ság titkára ismertette a KISZ VII. kongresszusával kapcsolatos feladatokat, részletesen foglalkozott az álapszervezert vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésével és a visontai küldöttértekezlet lebonyolításával. A városi forradalmi ifjúsági Wnpok keretében március 15- az 1848-as emlékműnél tarlónak ünnepséget és megko- JSorúzzák az emlékművet, március 21-én a Tanácsköztársaság hőseire emlékeznek a fiatalok, s akkor lesz az ifjú gárda avatása. Március 17-én a városi művelődési házban köszöntik az első szavazókat, majd áprils 4-én, hazánk fel- szabadulásának 22. évfordulóján a Bajza gimnázium tanulói rendeznek ünnepséget. A hatvani ifjúsági napok május 7-én egy ifjúsági találkozóval érnek véget. Megbeszélték a részvevők a 10 éves KISZ-tagok köszöntését, a nőnapra való megemlékezést és az ifjúsági filrnna- pok megrendezését ifi. Egerben, s az itt megfordult túristák, kirándulók révén országszerte is igen ismerős földrajzi névvel kapcsolatban két kérdésire is válaszolnunk keli. Hogyan kell ezt a földrajzi nevet a magyar helyesírás szabályai értelmében helyesen leírni? Van-e valami jelentése a névnek, illetőleg hogyan lehetne értelmezni ezt az elnevezést? A Szépasszony-vőlgy földrajzi név a szép, az asszony és a völgy közszavak kapcsolatából tevődik össze. Vám benne egy földrajzi köznév, a völgy, s előtte a szépasszony tulajdonságjelzős szóösszetétel. Ebben az esetben a földrajzi köznév előtt álló szavakat egybeírjuk, és az így létrejött kapcsolathoz a kisbetűvel kezdett földrajzi nevet kötőjellel kapcsoljuk. A helyes forma tehát: Szépasszony-völgy! Megtartjuk ezt a kötőjelet akkor is, amikor -i melléknévképzővel látjuk el a földrajzi nevet, tehát így írhatjuk: Szépasszony-völ- gyi pincék. A Kisalföld hasábjain, 1966. december 25-én megjelent vers címében is helyesen így kellett volna szerepelnie szavunknak: Szépasz- szony-völgyi mulató. Helyesen vetette tehát fel az egy:k Egerben sokszor megforduló túrista. hegy ebben a verseimben sem helyesen írta le a szerző a szóban forgó tulajdonnév melléknévképzős alakját. Jogosan utalt ama is levelében, hogy Egerben az eligazító táblákon 'Nzépasszony-vÖlíjy is hibás írásformával találkozott. A másik kérdésre nehezebb egyértelmű választ adni. Ennek a gyönyörű, erózós eredetű völgynek a nevében ez a három köaszó szerepel: szép, asszony és völgy. Külön-külön mindegyik szónak a jelentése, értelme ismeretes, s nem véletlen, hogy a népi etimológiák e szavak eredeti jelentése alapján próbálják annak okát adni, hogy miért ezzel a háromtagú tulajdonnévvel nevezték meg ezt a völgyet. Ilyen népi, naív etimológa pl., hogy egy szép asszony tulajdona volt a völgy, illetőleg, hogy egy szép asszony mérte itt a jó egri bort stb., stb. Ennek a többelemes tulajdonnévnek nyelvi magyarázatára vonatkozólag más úton kell keresnünk a megoldást. A szép asszony tulajdonság jelzős szókapcsolat révén a régi magyar nyelvben megteremtődött a megnevezett személyt valóban jelképező Szépasszony női nevünk is. A XIII—XIV. századi oklevelekben több adatunk van ama, hogy ezzel az egvelemes névvel gyakran neveztek meg nőket. Egyrészt bóknévként kapták a nők ezt a nevet, másrészt ennek az egyetemes személynévnek eredetileg valóban köze is volt a megnevezett nő testi tulajdonságához. E magyarázat útján lehetséges, hogy ez a régi női nevünk adott alapot a völgy elnevezésére szolgáló földrajzi névnek. Okleveleinkben különben találkozunk a Szépasz- szony-domb földrajzi névvel is. Szóban forgó nevünk etimológiájára vonatkozólag nem érdektelen annak kiemelése, hogy a szépasszony szóösszetétel a magyar tájnyelvekben a szókapcsolatot alkotó tagok jelentésétől eltérő jelentésekben is él. Van olyan vidékünk, ahol a menyét népies neve: szépasszony. Gyakran szerepel a szépasszony összetétel a következő nyelvi formákban is. Szépasszonyok táncoltatják, szépasszonyok szoptatták, a szépasszony kötőjébe esett, a szépasszony táljába hágott, a szépasszony szele érte stb., stb. Ezekben a nyelvi formákban a szépasszony szónak jelentése: tündér, lidérc, boszorkány, rontó szellem stb. Az ősi nyelvi tabu, illetőleg névmágia útján létrejövő szépasszony nevet az ártó démonok, a rontó boszorkányok éppen azért kapták, hogy a névvel is hízelegjenek nekik. Akit a szépasszonyok szoptattak, rontás érte. Ugyanúgy megrontották azt is, aki a szépasszony kötőjébe esett, vagy a szépasszony ágyéba feküdt, vagy aki a szépasz- szony táljába hágott. Szélütés érte azt, akit érintett a szépasszony szele. A palócvidéken a forgószelet a szépasszonyok táncának is hívják. Gyöngyö- rű völgyünknek a nevében tehát a névmágia útján létrejött szókapcsolat is benne rejtőzhet. Az kétségtelen.,, hogy akár bóknév, akár névmigia útján létrejött név az alapja földrajzi nevünknek, mindenképpen nagyon régi, értékes elnevezéssel állunk szemben, s csak örülünk, hogy nemcsak Egerben, hanem országszerte is mind több embernek az egyéni szókincsét gaadag'tja ez az érdekes és szép magyar tulajdonnév. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, c nyelvészeti tudományok kandidátusa 1917. február 19„ vasának
