Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Ralph Benatzky: Az esernyős király SANZONOPERETT Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház csütörtökön este mutatta be ítalp Benatzky Az esemyős király című háromfelvonásos Banzonoperettjét. Etet a darabot utoljára Budapesten, 1957-ben játszották, akkor is sikerrel. A bécsi operett nagyjai, Strauss, Millöcker, Suppé, Leo Fall mellett és megett stílusá­nál és egyéniségénél lógva nem mindig állja a koptató idő ost­romát Benatzky zenevilága. Da­lai, sanzonjai népszerűek vol­tak, egynémelyike az ma is Bécsben, de ennek a finom ban gza tokra, intim hatásokra törő zenének a temperamentu­ma visszafogottabb, lelkesedése a romantika irányában szeré­nyebb, mint nagy elődeié és kor társaié. Benatzky maga írta ennek az operettjének a szö­vegkönyvét is. Nem szerkeszt benne nagystílúnak látszó konfliktusokat, az operettvilág aaivitásait elfogadja naivitá- aoknak és az egyszerű, pohár- víztiszta, világos alapötlet kö­rűi sétálgat, ötletekkel és zene­szóval. Az esemény csaknem aemmi: Percy d’Avencourt gró­fot Lajos Fülöp, az esemyős király éppen akkor nevezi ki a gróf tudta nélkül, akarata el­lenére miniszterelnökévé, ami­kor az hazaviszi ifjú hitvesét a leánynevelő intézetből. A gróf házába betörnek az országos gondok és az újdonsült férjnek nem marad ideje a szerelmes fiatalasszony számára. De azért van az asszonyi furfang, hogy a politikai ellenzék vezérével szövetkezve kibuktassa férjét a miniszterelnöki bársonyszékből — a maga javára. Ez a habkönnyű, „majdnem semmi” téma háromórás szó­rakozásra nyújt alkalmat a színházat szerető közönségnek. Benatzky szövegkönyve nem a legeredetibb, egy korábbi ma­gyar író, Fodor László vígjáté­kát „adaptálta” az operett szín­padára. De a sanzonok, Be­natzky melódiái átszövik-fűzik bécsi atomszférával, illattal a soha nem volt történetecskét, amelyben talán éppen az az egészséges, hogy meseszerű. Mintha a játék elején megszó­laló rokokó óra csengésére álomport hintenének a nézők szemére és azt kívánná a mese szerzője, hogy szenderedjünk el olyan álom látására, amelyet egy bécsi zeneszerző — jóval túl a császári Bécs valódi és hamis illúzióin — a sanzonok nagy mestere frt-Iátott Párizs­ról, a rokokóból és a napóleo­ni időkből éppen kilépő fran­cia nemesség és politika ap- róbb-nagyobb embereirőL Az operett rendezője, Hege­dűs László, tiszteli az író-zene­szerző Betoatzky színpadi fel­fogását, szándékát, művészetét és úgy is indít, mintha el akar­ná játszatni ezt az 1935-ben írott és 1833-ról, Lajos Fülöp koráról szóló mesét. De hamar rájövünk, hogy ez a mese nem úgy hordja a parókát, ahogyan azt 1935-ben Bécsben elképzel­ték. A ruhák, a szobabelsők megteremtik Lajos Fülöp korát látszatra, de a színészek maiak és a mese varázslata helyett kalmasint kell is — ebben az átdolgozott szövegkönyvben még nem szereplő aktualitáso­kat, szellemesen beleszőtt mai eseményeket, személyeket em­legetni, majdnem azt monda­nánk, ezekkel és a korábban megírt eseménnyel együtt le­het a nézőtérre is kiterjesztett játszótéren elcsevegni a közön­séggel. De minden egyes ötlet csak akkor hat, minden szópe­tárda csak akkor robban fel, ha jól időzítik, ha jói töltik és telibe talál. A rendező jó lélektani fogás­sal apellál a közönségben meg­mai játék, mai színészek jóked­vű és szellemes kergetőzése fo­lyik a színpadon. A darab csak­nem ürügy arra, hogy a jó erő­ket felvonultató együttes com- media dell’arte-stílusban, az egész színházat betöltve és fel­használva „aktualizálja” a Percy d’Avencourt személyére költött egykori legendát. Aho­gyan az operett szövegkönyvét Mátrai-Betegh Béla átdolgozta, és ahogyan a sanzon szövegekbe mai aktualitásokat kever, adja a kézenfekvő ötletet a darab játékstílusához. Lehet — és al­levő labdarúgó-rajongásra, mégis az előkészítetlen Albert- említés egy ballon el rúgásakor csak meghökkent. Igaz, ez a „fogás” már előkészíti a to­vábbi, a stílusból következő „maiságokat”, de nem mindig robban az ötlet, mert hiányzik az a bizonyos, mozdulatokban, fintorokban vagy csak egy-egy szóban megtestesülő lépcső, amely előkészíti a közönségben a hatást. Pedig a közönség fel­figyel és érzékenyen felel tap­saival vagy éppen hallgatásá­val a sikeres vagy el nem rob­banó rögtönzésekre. S ha már a rögtönzéseknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a politikai küzdelem operettváltozatának fellelhető aktualizálása mellett A szín­házban ülő közönség a mai élet atmoszférájából lép be a színház által ígért korba, világ­ba és ott ismerkedik meg haj­dan volt emberekkel, érdekes vagy érdektelen sorsukkal. Ha a szerelmes asszony szándéka csak a téma, ahogyan férjét az ellenzék leszerelésével akarja visszaszerezni, egy anekdotá­ban, vagy egy szóviccben el­mesélve ártatlan, még akkor s, ha egy- vagy kétértelmű a •zöveg, ahogyan elmondják. De i színpad, az más: itt minden -esztusnak, minden fintornak, minden elejtett vagy keményen negropogtatott szónak jelen- ősége van. S ha ebben a poli- ikai pártok közötti operettküz- : elemben — ahogyan azt a szí- észek eljátszották — nincs is emmiféle időszerű utalás a nai hazai politikai állapotokra, négis egy-egy magában ha- yott mozdulat, egy előzmé- yek nélkül hagyott ötlet vagy nondat — nem egy- vagy két- rtelműsége miatt — félreért- etővé válik. A félreérthetőség ;edig művészi hiba. Az ellen­ekből lehet sokféleképpen angszerelt mozdulatokkal, rondátokkal nyilatkozni, a üzdelem hevében lehet hibá­st véteni, — de nem a szín- adón. Mindemellett: e néhány él reérthető gesztuson kívül az gesz eommed'ia dell’arte-játék leven színházi estét, derűt, edélyt, szellemességet ajándé­koz az egri közönségnek. Az ?m hiba, ha cizellált sanzonok romszédságában pamflet-ízű •iszólások hangzanak ék Az esernyős királyt kitűnő rőkből álló együttes viszi zínre és sikerre. A librettó dta kereteken belül mindenki a helyén van, a rendező által választott stílus első rangú tel­jesítményekre serkenti a mű­vészeket. Füzessy Ottó elegáns és ro­konszenves Percy d’Avencourt, a sanzonokat jól szólaltatja meg. Tűri, hogy szeressék, el­tűri, hogy szorult helyzetében körültáncolják a politika ap- róbb-nagyobb figurái, s köz­ponti helyét a játékban akkor sem veszti el, amikor a töb­biek nekiszabadulnak az ötle­teknek, a komédi ázásnak. Susanne, a feleség szerepét Balogh Emese játssza. Ennek a fiatalasszonynak egyhúrú Eqymillió kétszázezer kötettel gyarapszik az idén a könyvállomány 37 millió forint könywekre Az idén mintegy 37 millió forintot fordítanak — külön­böző forrásokból — a tanácsok irányítása alatt működő nyilvá­nos könyvtárak állományának gyarapítására — tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelő­désügyi Minisztériumban. Ez az összeg körülbelül 1 200 000 kötet beszerzésére elegendő. Figyelembe véve, hogy az el­múlt öt évben a tanácsi nyil­vános könyvtárak állománya csaknem megkétszereződött — 6 250 000 kötetről 12 280 000-re növekedett — az idei gyarapo­dás újabb előrehaladás lesz a hazai könyvtárügy fejlődésé­ben. A harmadik ötéves terv egyik célja, hogy ezer lakosra számítva 1800 kötetre fejlesszék a kölcsönzésre szánt készletet. Erre annál is nagyobb szük­ség van, mert ugrásszerűen nö­vekszik a könyvtárak forgal­ma: az elmúlt évben 50 millió kötetet adtak ki. Az olvasói létszám kívánatos növekedése szükségessé teszi a könyvtár- hálózat bővítését. Az idén — csupán a központi állami be­ruházásból — 35 millió forint értékű új könyvtári létesít­mény készül el, illetve építése kezdődik meg. Korszerű, új megyei könyv­tárat kap Miskolc és Zalaeger­szeg, Kiskunhalason elkészül a járási, Esztergomban a városi könyvtár, Kazincbarcikán, Celldömölkön, Tatán, Nagyka­nizsán, Tamásiban, Csornán az új városi, illetve járási műve­lődési házakban rendezik be a könyvtárakat is. Ezeken kívül valamennyi megyében a helyi tanácsok és intézmények ma­guk is hoznak létre új könyv­tárakat, kölcsönzőket. szerepkörében nehéz széles skálán játszani, Balogh Elmésé mégis fordulatokat visz és ízlé­ses megoldásokat sző a hely­zetekbe. Fehér Tibor Jászai-díjas La­jos Fülöpje szolid kabinetala­kítás. A bukott miniszterelnököt, Morellit Sarlós Gábor Jászai- díjas formálja meg. A politikai himpellémek ezt az örökmoz­gó és örökéletűnek látszó egyé­niségét mindvégig töretlenül érzékelteti, vallomásszerű san­zonjában pedig összegezi ezt a hibrid egyéniséget. Somogyi Miklós, az ellenzéki politikus megfogalmazásában — talán az át nem gondolt ren­dezői koncepció miatt — jel­lemzési töréseket mutat. A minden cselszövésre kész, meg­győződéséért ölni is vállalkozó férfit mintha átmenet nélkül „váltaná fel” benne a női bá­jak előtt meghódoló és elveit is elárulni kész „diplomata”. Lőrinczy Éva dekoratív je­lenség és a többiekkel egyen­rangú partner ebben a komé- diázásban, a szobalány szerepé­ben. A főkomornyik az egyik leg- hálásabb szerepe és sikere en­nek a darabnak: Sallós Gábor mellett Csiszár András játssza a legtisztább eszközökkel a coromedia deH’arte-t. Az operett legszebb sanzon­ját a Margót alakító Virág Ilo­na énekli. Gonda György Jus­tin-je mellett Paláncz Ferenc érdemel említést, aki őrmeste- resen lovagol fel szerelme ke­gyeinek „elvesztegetésével” az őrnagyi rangig. Kulcsár Imre kapitánya és Dariday Róbert ezredese a helyzetek kedélyes kiaknázására tör, míg Üjréli László, Káldy Nóra, Sárközi Sándor, Bősze Péter, Somló Ist­ván és Albert Piroska kiegé­szítik játékukkal ezt a jól si­került komédiát. A sanzomoperett stílusát ma­radéktalanul és töretlenül szol­gálja Kalmár Péter vezetése alatt a színház kiszenékara* amelyben a zongora kap fő­szerepet. Somoss Zuzsa koreográfiája ismét méltón kap elismerést. Kocsis Árpád díszletei eleven hatásúak, a rendezű stílusához szolgálnak keretül: a mesesze­rűség kombinációit nyíltszíni tapssal jutalmazza a közönség. Az egri színház eddigi bemu­tatói közül ez a darab képvi-j seli a legkönnyebb műfajt.’ Nem azért, vagy nemcsak azért; mert ez szórakoztatott eddig a legjobban. A szórakoztatáson túl az együttes töretlen játék­stílusa és a játék szintje a színházi siker és a közönség farsangi találkozása művészei­vel. Farkas András Az első cigány—magyar szótár egri alkotója Folyékonyan beszéli Egy férfi közeledett a cigánytelepiilés felé. „Kon leadó?" ** ki ez, méregették már messziről a lovari cigányok. Ritkán jön hozzájuk idegen, akkor sem egyedül. A férfi udvariasan köszönt, bemutatkozott és átadta a pálinkát, amit ajándékba hozott. Bizalmatlanul méregették, de a pálinka ízlett. A férfi tanácstalanul hallgatta a számára érthetetlen beszédet, és fé­lénken megjegyezte, hogy itt maradna, és megtanulná a nyel­vüket. ,,Biztosan nyomozó vagy, azért akarod megtanul­ni...” és szó sem lehetett arról, hogy lejegyezze vagy mag­netofonra vegye mondataikat. De egyfolytában hat hétig la­kott a lovari cigányok között. Aztán még nagyon sokszor lá­togatta meg őket. Az „expedíció” Január 25-én megjelent egy Magyarországon eddig egye­dülálló mű, a Magyar Nyelv- tudományi Társaság kiadásá­ban: A lovari cigány dialek­tus leíró nyelvtana — hang­tan, szóképzés, alaktan, szótar. Irta: Hutterer Miklós és Mé­száros György. Az előszóban ez olvasható: „A törzsanyagot mind a nyelvtani, mind a szó­tári részhez az a kéziratos tan­könyv szolgáltatta, amelyet Mészáros György sokszor -m- bertelen nehézségek közepette állított össze.” Es Mészáros György egri, a Heves megyei Fürdő- és Víz­mű Vállalat dolgozója, ahol volt már művezető, anyaggaz­dálkodó, ielenleg a vállalat ál­lóeszközeivé] foglalko7.ik. __ Egyáltalán hogyan jutott es zébe, hogy éppen a lovari 4 gmrn&s 1967. február 19., vasárnap cigányok nyelvével foglalkoz­zék? — Szenvedélyes eszperantis- ta vagyok, az államvizsgám is megvan, önképzéssel tanul­tam meg, hasonlóan a német­hez. A nyelvészet mindig érde­kelt és 1961-ben megkérdeztem az Élet és Tudományt, hogy Magyarországon foglalkozott-e már valaki a cigányok nyelvé­vel Azt a választ kaptam, hogy Erdős Kamill Gyulán, de ő is csak a Békés megyei cigá­nyokkal és összefoglaló nyel­vészeti munkát nem írt. Akkor határoztam el, hogy belekez­dek. .. Különben mindig szim­patizáltam a cigányokkal. Be­csültem szabadságvágyukat és vendégszeretetüket. — Végzett valamilyen előta­nulmányt? — Semmifélét 1962 nyarán hat hétig egyfolytában Sári és Mátészalka környéki zárt ci- gány települ lseken éltem. OI- laktam, aludtam, étkeztem együtt a cigányokkal, ugyan­azt a napi időbeosztást folytat tam, vagyis átvettem a cigá­nyok életritmusát és arra a kis időre a szokásaikat is. a lovarit — Mit vitt magával erre az „expedícióra”? — Elsősorban tollat és fü­zetet, meg magnetofont. Kap­tam szalmazsákot és pokrócot. Legtöbbször lóhúst ettünk, sokszor marharépát, sőt még ürgehúst is. Hasonlít a béká­hoz, ajánlom, egyszer kóstolja meg — mondja tovább moso­lyogva. — Miért kellett mindezt csi­nálnia ? — így férkőzhettem a bi­zalmukba. Másképpen lehetet­len lett volna elsajátítani nyel­vüket. Nagyon sokszor voltam szomorú és keserű, hiszen ahogy élnek, az nem emberi élet. Teljesen elkülönültek, azért maradt fent a nyelvük. Nekem is át kellett alakulnom fizikailag és lelkileg, szoká­saimban és felfogásomban, hogy arra a kis időre megtűr­jenek. Mészáros György megtanulta a lovari cigányok nyelvét és rajtuk kívül egyedül beszéli hazánkban. A tóma — Hogyan tanulta meg? — Először nem jegyezhettem le semmit. Hallgattam beszé­düket, mindig megkértem, fordítsák le magyarra. Utána úira elismétel tettem. Este lop- ve feliegveztem. Később, ami kor mar nyíltan is leírhattam a szavakat, sőt amikor megen­gedték azt is, hogy magneto- Font használlak, akkor derült ki. milyen sok szót írtam rosz- szuL — Milyen cigánytelepülése­ken járt? — Elsősorban a legnagyob- bakon Sáriban, Mátészalkán és Debrecenben, de Adácson és Besenyőtelken is és szinte min­denhol Heves megyében és sok helyen az országban. — Beszélgetésünk során úgy vettem észre, hogy szinte „ci­gánytudósnak” számít... — Elolvastam minden fellel­hető cigányokról szóló egyedi munkát. Megkaptam őket a Néprajzi Múzeumból és a Széchenyi Könyvtárból. Kül­földi ciganológusokkal is kap­csolatban vagyok, például Jiri Lipa dr. cseh, Paul Ariste és T. V. Ventcel szovjet és Do­nald Kenrick angol ciganoló­gusokkal. A magyarok közül most barátság fűz szerzőtár­samhoz, Hutterer Miklóshoz és a könyv lektorához, Vekerdi Józsefhez, aki az egyedüli szankszrit nyelvész Magyaror­szágon. — Még mindig folyik a vita: honnan és mikor kerültek Európába a cigányok? — Északnyugat-Indiából, Kashmir környékéről származ­nak. A nyelvük inkább új-ind eredetű, s mivel ez a X. szá­zad körül kezdett elterjedni, a régi felfogással szemben nem az V. században, hanem a X. században hagyták el őshazá- iukat. Sok az örmény eredetű szavuk, tehát sokáig élhettek Örményországban. Egyik cso­portjuk Európa felé vette útját és európai őshazájuk Görögor­szág lehetett. Ide a XV._ szá­zadban jutottak el. Hazánkba 1500 körül kerültek először Ro­mánián át. Ezért is nevezzük őket oláh-cigányoknak; külön­ben szavaik 14 százaléka ro­mán eredetű. Jelenleg Spa­nyolországban és hazánkban él a legtöbb cigány. Érdekes, hogy a magyar cigánytörzsek dialektusa a legközelebb a cseh cigányokéhoz áll. A spa­nyoloké valamit eltér, az an­goloké még jobban. Még 1962-ben megírta köny­vét, több hónapos megfeszített munka után. Egyedülálló bra­vúrt hajtott végre: néhány hó nappal azelőtt még egy szót sem tudott abból a nyelvből, amiből rövid idő alatt nyelv­tant és szótárt állított össze. Az utolsó részben még úgyne­vezett szövegmutatványok — versek, történetek lovari nyel­ven — is szerepelnek. A nyelv — Miért csak most jelent meg a könyv? — Először olvasmányosab­ban írtam meg. A kiadó sokal- ta a 14 ívet. A bírálóm, Hutte­rer Miklós, a bölcsészkar né­met tanszékének tanára, fel­ajánlotta a társszerzőséget és latba vetette ismeretségét és tekintélyét. Átdolgoztuk nyolc és fél ívre, szárazabb, leíró módon. Hutterer rendezte az anyagot és írta hozzá a hang­tani részt. Dr. Bárczy Géza professzor is pártfogásába vet­te, mégis több mint négy évet vártunk a kiadására. Papírhi­ányra hivatkoztak. — Pedig úgy gondolom, ez hézagpótló és egyedülálló mun­ka hazánkban. Mit jelent az pontosan, hogy lovari? — A lovari cigányok tör­zsét. Ereaetileg lócsiszárok voltak. Innen is lehet származ­tatni a szót, de inkább onnan; hogy lóvé—pénz, s ezek a ci­gányok a gazdagabbak közé tartoztak, magukat elit cigá­nyoknak tartják. — Hány szót tartalmaz a szótár és milyen érdekessége■> két mondhat a lovari nyelv- TŐI? — Ezer szót írtam össze. Ez­zel mindent ki lehet fejezni; bár sokszor primitív módon; Az igeragozás bonyolult, olyan rendhagyó főnevek vannak; hogy az ember lélegzete eláll] Előjárós rendszerű nyelv.. j Érdekes, hogy a melléknév fel­sőfokát a magyar leg-gel kép-; zik: leguco=legmagasabb. Sok magyar szót is átvettek és -inéi képzővel cigányosították: bírkozinel=bírkózás. Sokszor átvesznek magyar szavakat torzítva: epri—eper. A modern kifejezéseket szóösszetétellel képzik: repülőgép=sastruni ci- rikli (gépmadár, vasból való madár). — Nehéz a kiejtés? — Sok szót a torokból, záii ajakkal ejtenek, hasonlóan aa arabhoz. Erősen, durván arti­kulálnak. — A szórend? — Az már magyaros. Az amatőr nyelvész, profik számára is nagy jelentőségű munkával jelentkezett. —Űjabb tervei? — A lovari szavak etimoló­giai szótárán dolgozom és egy etnográfiai munkát is terve­zek. Amikor Mészáros Ferenc a lovarik közé ment, még t adott ajándékokat, s amikor eltávozott, ö kapott — s azóta te mindig, ahányszor meglátogat egy-egy általa már ismert teli» pülést, búcsúzóul mindig megkérdezik: „Kana avesa?” Mik1 * iossz? Berkovits György

Next

/
Oldalképek
Tartalom