Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
KOVÁCS SÁNDOR: Amikor visszaférsz... % Amikor visszatérsz, már úgy lehet nem találsz itt, sűrű hő esik, fehér lesz minden erdő, az utak alszanak, őrizve a távol titkát, és hiába kérded, hogy merre mentem, hiába, a csend csak befalazza meleg szavaid.»« Amikor visszatérsz, már úgy lehet tél se lesz, fű sarjad, s a madarak kiköltöznek a fákra, a folyó habot dobál s egy hajó lefelé úszik a fellegekkel, s a szíved elszorul, ha látod, hogy kis piros zászlója már oly messze lrág.. . Amikor visszatérsz, úgy lehet, éppen találkozol valakivel, kit régen, régen halottnak hittél, szomorú arca lesz, hosszan beszél magáról, fényképet mutat, s majd csöndben elköszön, s betemeti a szél a hullámzó fasorban... Amikor visszatérsz, úgy lehet, Itt találsz még, vonat fütyül és én tudom, te érkezel, majd elmondom, hogy mennyire vártalak, s hegy hullik a levél, s a fűszál földre hervad, de ne sirasd, mert mégis az élet ez».« FARKAS ANDRÁS: Búcsú az ifjúságtól Az esti fényben tarka lomb száll. Zúg is, panaszkodik, fecseg, Mint vén banya, mint bolond Amit nem mintázott Jól Meghajlanak a barna gallyak. Minthogyha csak ők értenék Ezt a búcsúzó forradalmak Ezt a fellobbanó lenét. Távolról hold húz és fehérség. Beiül szivem halkan ketyeg. Szelek repülnek, mint a vércsék, S belül most múlik egy Negyed. Aztán a Fél, s majd nő as Egésszé, Egész halállá a jelen. Ügy, mintha senki meg se néznél, Mi is történhet még velem? Ugyan mi Is? Ml esbetik még? Valameddig csak megleszünk. Hordjuk az élet régi ingét. Bár tépi sorsunk, két kezünk, De kellene kemény hitünknek Valami forró folytatás, Nem úgy, hogy vinnénk mindenünket, Mert a sok nyűg már megaláz Csak annyi poggyászt kéne vinni. Amennyi a tüdőnk felett Levegő még, testünk szerinti Szabadság, kurta felelet, Szerény igenlés éppen am. Ami pusztulni menekül. Most, Itt, elküldve, elzavarva, Gallyak közül, szeld: megül, Igenlés kéne — Tarka lomb száll, Csak a dallam szól, nincs ecset, Szivem ketyeg, fúj egy bolond száj, Néhány nő szánalmat fecseg, Mert még nem tudja, mennyi út van, Hány úton hány remény jöhet, Szívem ketyeg és vár gyanútlan. Erényt remél és bűnöket, Mert test a test. erény a lélek, S a kettő új fényt permetez A mindig újuló kedélynek: A pere, a lét csodája ez! rette re «stva’m t Ju&hßHf megvetemedik. — így azután a koporsó egy teknölábra került aranydíszestől, mindenestől, miközben Kapás Kis Mihály köpött egyet, igaz, csak kint az udvaron. — Olyan szaga van, mintha ... — mondta a feleségének. — Majd elmegy — vigasztalta •g több öregasszony érkezett megnézni. — Igazad van, Juli, te már legalább tudod, miben fekszel. Juli néni erre kedvesen megsimogatta a koposót, de keze nyomát azonnal le is törülte. A koporsót aztán megszokták. Egyszer a macska ellopott valami húsfélét, amin Juli néni igen felháborodott: — Itt van ez a koporsó, okkal- móddal mért nem használod? Ki kell bélelni, és nagyon vigyázva hasznát lehet venni; vagy azt gondolod, olyan hamar szükség lesz rá?... — Miket nem mond, édesanyám — könnyesedéit el ifjabb Juli. Megenyhült a légkör, külöJuli néni — kivét»1esen — bú lyeselte a v át. — Igazad van, u. aem szeretem hallgatni, amikor szöge- lik a koporsót. Ezek után a koporsó teljesen elvesztette enyhén riasztó, de magasztos jellegét. Cukrot tartottak benne és sót, és köménymagot. Valósággal hasat eresztett a kalácsoktól és igen nehéz volt elképzelni, hogy a gyöm- bérszagú légkörben valaki majd egyszer befekszik végső pihenésre. De hát mindennek eljön az ideje. Tél volt éppen és este, amikor bekopogott Kelemen Jancsi a felsöfaluból. — Nagy járatban vagyok — zökkent a padra -*, meghalt édesanyám, aztán az volt az utolsó kívánsága, hogy vegyük meg, kérjem el Juli néni koporsóját ... — Azt nem lehet! — hördült fel Kapás Kis Mihály, áld lakatot is . csináltatott a koporsóra... — Miért ne lehetne? — mondta Juli néni. — Utolsó kívánsága volt szegénynek, csak hát drága volt, fiam... — Nem baj. — Külön rézpántokat is csináltattunk rá... — Nem baj! Juli néni megmondta a végső érát, mire a fia — kissé meg- hökkenve — harmadszor is azt mondta: — Nem baj. — Akkor reggel jöhettek érnősen, amikor a vő is bele szólt: 1 — Ilyen drága és szép holminak nem lehet a tetejét csak úgy dobálni, hanem rézpántot kell rá veretni, s akkor úgy nyűik és zárul, akár az óra. Azóta évek múltak. A vő már kopasz, az egyik írnoka férjhez ment, csak Juli néni tartja magát, de — egyelőre — mintha nem akarna koporsót vásárolni... *£MtS Cy6Ky: Gőgös gúnárok, hisztérikus gácsérok, te- tyakos kacsák, mindenfajta hidak és récék — üdv! Nem testetek borzongatón kellemes ízeit méltatom most. Nem omlós májatoknak, zsírban szemérmesen piruló combotoknak, nem hájjal bélelt bőrötök tepertő-vál toza lónak vagy éppen püspökfala totóknak dicséretét zengem. Nem áradozom most a kis sárga zsírpöttyökkel ékes s a csigatésztától sűrű libalevesről sem, amelyet lúd- bőröe szárnyatok, karcsú nyakatok, egész aprólékos belsőtök ízesít És nem ejtek most szót arról, hogy eszem a zúzátokat. Földi hüvelyetek egyetlen alkatrészéről szólnék itt. tekintét... Még egyszer ütött. Az egyetlen szem meredt rá a földről. Vak düh fogta el, gyilkoló, pusztító düh, rekedt kiáltás született a torkában, s ölni akart Tébolyodottan rohant a torzszülöttekre, akik vinnyogva, mit sem értve nézték. A férfi dorongja aratott, ölni akart, megölni valamit magában is. Egy kétfejű nézett rá: — De hát nem adtatok... füvet... — motyogta az egyik száj. Ekkor ejtette el a dorongot, s engedte, hogy az őrjöngő zokogás kiömöljön a torkából. — Én újra embert fogok adni a Földnek! — üvöltötte a torzak felé. — S ha lesz újra ember, lesz újra fű is!... Ti csak álom vagytok, egy gyalázatos álom! Itt semmi sem lehet a tietek! Egymás mögött mentek az ösvényen. Elöl a férfi, utána az asszony. Négy éve voltak együtt. Amikor a férfi a hegyek közé ment, otthagyva a torzszülötteket, egyszer csak összetalálkozott az asszonnyal. — Láttalak — mondta az asszony. —. Te ki vagy? — kérdezte a férfi. — Azelőtt ki voltam? ... Asz- Izony. De már egyedül vagyok. Az óvóhelyen senkit sem ismertem. Utána is mindenki i idegen volt. Gyermekeid? Férjed? — Nincsenek. Éltek valami* tettel a beköszöntött időjárásra. Belső zsírotoktól fényese- dő, hófehér ruhátokra gondolok hálával: hajlékony toliatokra és bársónyos, zsenge pillétekre, a zamatos testeteket burkoló, kedves és hasznos öltözetre. A fehér tollak örömére gondolok, a magam é® a hozzám hasonló > ó-konzervatív ágybajárók éji > takarójának kellemes tölteté- ? re. > Rengeteget írnak és beszéltnek nappali öltözékünk stílu- ( sáról, módjáról, vonaláról, f anyagáról. Bő legyen-e a szok- (nya vagy szűk; hány eentimé> térre érjen a födi tói és a térd> tói; a rövid vagy a hosszított > derék az előnyösebb; angolo- í san vagy franciásan öltözköd> jenek a nők, egyszínűben, koc- S kásban, hosszanti vagy kereszt> csíkosban, selyemben vagy [nylonban, jerseyben vagy ter> gálban. Iáméban, bársonyban, > ripszben, kordban, kartonban, »muszlinban, santungban az ég [és az ÁTEX kiszolgálója tudja »csak elsorolni, mi mindenben. ! És hogy a férfiak csapott vállú, »vagy emelt, kétsoros vagy egy> soros, széles vagy keskeny haj- ; tókájú zakóban, csöves vagy > csövetlen nadrágban jár ja- ; nak-e? De hol lehet arról hallani, »hogy milyen takaró alatt tölt> sülk éjszakáinkat? Pedig éle> tünknek legfeljebb kétharma- >da telik el jerseyben, kordbár> sonyban vagy műanyag szállal ; kevert gyapjúban. Egyharma> dát — egy normális tartamú (életnek körülbelül húsz évét — ; valami takaró alatt heverjük Hát miért nem érdekéi sen. kit, hogy milyen az a takaró? Dunyhapárti vagyok. A dunyha dicséretére fogtam hát tol* lat az őszi fagytól meggembe- nedett ujjaimba. Aludtam én már gyapjú takaró alatt. A genfi Hotel Mira- beu-ban például — francia szokás szerint — két lepedő közé tették a gyapjútakarót, a az ágy három oldalán a matrac alá szorították, hogy csak felülről lehetett az így képződött zsákba belébújni. A szobalány nagyon ostoba és műveletlen fickónak nézhetett, mert minden reggel a martac alól kihúzva találta a takarót Aludtam vatta-, sőt pehelypaplan alatt is. Takaróztam, szükségből, kabáttal, bundával. De micsoda takaró az, amely nem követi a test vonalát, amely nem veszi át a test melegét, s nem adja vissza felfokozva? Testhezálló, melegteremtő takaró csak egy van: a libatollal töltött dunyha! Ó, gyermekkorom felejthetetlen emléke! Nem tudom, hogy kiskoromban valaha is meleg szobában aludtam volna. De a jégverem-szobában is ott várt az édes dunyha, s alatta a lábnál egy rongyokba csavart meleg tégla, amelyet édesanyám csempészett az ágyamba, a testvéreim ágyába is. Vághatott kint a hideg; a dermedt láb megforrósodott a tégla kis kályhatestén, s körülölelt nyakig a kedves, azóta is felejthetetlen gyermekdunyha. Jöhet bármilyen divat, kitalálhatnak nylonból vagy akár azbesztből készített takarókat, én soha hozzád hűtlen nem leszek, dunyha! Kedves vagy és engedelmes, átölelsz és fel melegítesz, és hű vagy estétől reggelig. Nem a kék madár a boldogság hozója; ti, fehér ludak vagytok a dermedtség oldói, hidegrázás nyugtatói; vacogás enyhítői Ti adjátok testetek könnyű tolláit és pihéit, hogy a kellően degeszre tömött és mégis lágyan alkalmazkodó dunyhában a melegség boldogságát varázsoljátok a dunyha híveinek érdemes teste köré. Ezt csak ti tudjátok megtenni, boldogság fehér libuskái! Nem bírom tovább. Golyőe- tollamat zsebre vágom (írásnál nem vagyok maradi, hem ragaszkodom a lúdtollhoz) — és megyek lefeküdni. Vár az ágy, vár a dunyha. Jó éjszakát! Juli néni — dolga végeztével — eljár-kél a városban, amíg indul a kocsi vagy a vonat, ámbár inkább kocsi, mert az nem kerül semmibe. Libáitól búcsút véve a piacon, elnézel ódik, hogy majd vesz valamit. Ezt a kellemes szándékot azonban addig halogatja, amíg egyszer csak ráébred: eljárt az idő. Nem vásárol, mert az unokáknak a cukrot már a piacon megvette, s . a pénz, amit a derék szárnyasokért kapott, úgyis olyan furfangosan van elrejtve, hogy bajos lenne elővenni. Fel telepedik tehát a kocsira — hátul a saroglyábán, ahogy egy özvegyhez illik — az úton nagyokat sóhajt és igen kellemesen érzi magát A várostól való menekülés azonban nem sikerül mindig ilyen simán. Szépségeinek és megejtő kirakatainak nehéz ellenállni. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Juli nénit a végvásznak, vagy a selyemkendők csábítják. Erról szó sem lehet, de egy szép napon döbbenten állt meg a hatalmas kirakat előtt, melynek fekete keretében, belül, megfelelő trónuson, ott feküdt egy gyönyörű — koporsó. A rejtekhelyen megborzongtak a bankók, mert érezték, hogy a sublód levendulaszagú nyugalmának befellegzett. Hiszen látott 6 már koporsót eleget mert egy özvegynek Illik eljárni temetésekre, ahol bátran kisírhatja a menyekkel és a vökkel folytatott csatározások mérgét —, de Ilyent még nem. Ilyen aranylábú, tükör- fényes alkalmatosságot nem hordott még az otthoni kopott szentmihálylova, — amely — tudvalevőleg — olyan mértékben Jó”, mint amilyen mértékben a mosóteknő — nagybőgő. Mire tehát az öregasszony észrevette volna a csábítás mérvét, sót mire a család tudomást szerzett volna Juli néni szándékáról, a koporsó már gazdát cserélt és a ró — Kapás Kis Mihály — csak az istállóban mondott egyet s mást félbolond vénasszonyokról, ott is csak a lovaknak, mert a hatalom Juli néni kezében volt Azt azonban kikötötte a vő: a koporsót kizárólag este szállftla és széna között. Aztán felteszik a padlásra, hogy ott várja meg a kellő pillanatot. A koporsó tehát megérkezett az éji órákban, de nem foglalhatta él helyét a padláson, mert a szűk fordulóban nem fért él. — Akkor tegyétek a kamrába — rendelkezett az öregasz- ezony —, de ne a földre, mert férjét ifjabb Juli, aki méltó lánya volt Juli néninek, — aztán erre lánca már gondunk ... Másnap az unokák körülugrálták a koporsót, hogy a kamrát le kellett zárni, délután peradt óceánon, elhaladtak At-; lantisz romjai mellett, s nem; tudnák elmondani, hogy kel-; tek át újabb és újabb hegye-; ken. Ma már nem emlékeznek; az útra. Egyszer csak felhőt pillán-: tottak meg. Kedvesen gomoly-; gó, kis fehér felhőt. — Csak addig érjünk el...; Erdő volt. hűs, susogó erdő,; és zöld fű nőtt a tisztásokon.; Valahol felkacagott egy patak,; és kövekről kövekre ugrált. A! nő a hasára szorította tenyerét.; — Itt fog megszületni... I Amikor az erdei város lakói! rájuk találtak, mélyen aludt a! két ember. Az asszony keze a! hasán, feje a férfi karján. ! Aztán bent volt a szobában.! Fehér ágyon feküdt az asz-! szony, hosszú fekete haja szé-; pen megfésülve. Csillogó szem-! mel, mosolygó szájjal várta a; férfit. Mellette feküdt leta-; karva. ; — Nézd ... nézd meg!... ; Óvatosan emelte fel a fehér; takarót. Fekete haj ... Még föl-; jebb... Ráncos homlok... Ap-; ró orrocska szuszog... kis száj; szopik álmában ... Ökölbe szó-; rított kezecskék... Két kéz,; két láb... J — Az utolsót hoztuk ma-; gunkkal... egészséges... J — Természetesen — mosoly J gott az asszony. J A férfi zsebébe nyúlt, és egyj marék füvet vett elő: ! — Ez a fű az övé... sose! fogja elégetni — mondta. J maradt falán. Minden fekete volt, csak az árnyékok fehérek. Az árnyékok még akkor is várták a vacsorát... — Velem jössz tovább? — Igen. Amikor a gyerek először mozdult meg, már tudták, hogy ö egészséges lesz. Egyszerűen nem lehet másképp. Olyan lesz a gyerek, mint ők. Ezért akartak élni. A torzszülőt- tek üldözték őket — Adjátok nekünk a füvet! — kiáltozták, majd újra lemaradtak. Már nagyon régen nincsenek a nyomukban. S már nagyon régen mennek az ösvényen. Előttük nincs ösvény, csak utá- már nem fog Leltek a kiszákor, jártunk moziba, de ma nuk, de azon n nincsenek. Az árnyékukat ta- járni senki, láltam meg a lakásunk meg- .Valahogy átki
