Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer A BÁL A Kisgazdák bált rendeztek. Meghívták a város minden számításba jöhető, valamirevaló emberét: Eljött mindenki, mert tudták, hogy a Kisgazdák szép bált tudnak rendezni. Belépett a terembe, meghívóját beszakították, zakója fa­zonjára egy píros-fehér-zöld színű kokárdát szúrtak gombos­tűvel, továbbment. Sohasem járt ebben a helyiségben, azelőtt ez volt az úri kaszinó, most a Kisgazda Párt előadó- és bál­terme. A termet a századforduló polgári ízlése tervezte, ízlés­telen szecesszióra. A falakon hatalmas metszett tükrök, a mennyezetről füsttől elnehezült üvegcsillárok, és arany min­denütt, falra festve, fára festve. Bordó plüss a szélieken. Csinos hölgyek, elegáns urak. Nem érezte jól magát. A libériás pincérek körbéhordták a pezsgőstálcákat, kínálták őt is, kiment a »öntésbe és kért egy féldeci seprőpálinkát, aztán még egyet. Visszament és ott is megivott még egy pohár pezsgőt. Ekkor felkérte a polgár- mester feleségét. Csinos szőke nő volt, és fiatal. A polgár- mester ötvenéves, befutott karrirer, őszülő halánték. Baloldali múlt, Horthy-időkből nyolcvan hold szőlő és a polgármesteri szék a jelenben. A férfi lágyan magához ölelte a nőt. pedig ezt nem volt könnyű tennie, ráért erős volt a vágya is, a karja is. Aztán gondolt egyet és bekormányozta magukat középre, a tömegbe. Ott megkérdezte a nőtől, halkan, finoman a fülébe súgva a szavakat, hogy a szája is érintette a nő finom kis pihés fülét. — Boldog vagy? A nő először nem válaszolt, aztán meggondolta és a kö­vetkezőket mondta: — Nézd, Józsikám, mi nagyon szerettük egymást, te vol­tál az első az életemben, hiszen tudod, tiéd voltam először. De azt is be kell látnod, hogy mi szegények voltunk és én nem várhattam öt évet rád. Hosszú az egyetem pénz nélkül. Nekem is hosszú volt. És én nem vagyok olyan erős, mint te vagy. — Ferenc? — tette föl magának a nő a kérdést —, Fe­rencet másképp szeretem, Józsikám, te is tudod. Ahogy téged szerettelek, úgy már képtelen vagyok bárkit is szeretni. — Szerettél? Hát már nem szeretsz? — suttogta a férfi izgalomtól rekedt hangon. — Józsikám, kérlek, hagyjuk ezt, ne bántsuk egymást. A férfi magához szorította a nőt, közben a zene elhall­gatott, de ő nem hallotta, lehet a nő sem, mert csak álltak és néztek egymás szemét. Megszűnt számukra a világ, csak a szép csillogó kék és barna színt látták, dg ami az előbb zene­kísérettel természetes ölelés volt, az most profánul szenvte­lennek tűnt. Szorosan átölelve tartották egymást, körülöttük kínos volt a csend, de ők ezt nem vették észre. A polgármes­É r odament a párhoz, kezét a férfi vállára tette, és erőltetett, Ivett pl-ban. férfias hangsúllyal annyit mondott: — Engedje el, kérem, a feleségemet. Előbb az asszony ocsúdott föl, megpróbált az ölelésből kibontakozni. A férfi dühbe gurult. Érezte, hogy most megint •lrabolnak tőle valamit, a boldogságot, amely most is csak egy pillanatig tartott. A polgármester újból megszólalt: — Itt van a teremben városunk szxne-virága, többek kö­zött Dőry képviselő úr is. És maga, kérem, nem tud visel­kedni. Kompromittálja Jutkát, engem és saját magát. A férfi elengedte a nőt, homloka egy kicsit verítékes volt. A másodperc tört része alatt leütötte a polgármestert. Odafutottak vagy nyolcán, amolyan nehéz mozgású paraszt­fiatalok, egyszerre háromnak csapta össze a fejét, hogy ön­tudatukat vesztve szédelegtek szanaszét. Egy kakaskodó pfn- cér kapott egy nagy pofont, s mintha ló rúgta volna meg, tálcástól, poharastól, pezsgéstől három métert repült. A ríők visítottak. A képviselő úr felállt és odaszólt a feleségének hangosan, hogy mindenki hallja; — Menjünk, drágám, nem lehet Ilyen társaságban nekünk maradnunk — és az ilyen társaságot olyan hangsúllyal mond­ta, amelyből mindenki értette, itt a fiatal kommunista mér­nökről van szó. A mérnök odament a képviselőhöz, szemébe nézett, az­tán villámgyorsan kétszer borzalmas erővel pofon vágta a beszélőt. Nyolcán estek neki, az elsőt leütötte, a másodikat sípcsonlon rúgta, de nem bírt velük. Ekkor fölkapott egy hosszú támlájú plüss-széket és fej magasságban megforgatta maga körül. Lefeküdt mindenki. Sokan elájultak, sokan félelmükben dekkoltak a padlón. A báli nép nagyobb része kiszaladt, de az ajtóból nem tudtak elmozdulni. Valami kü­lönös erő megbűvölte őket, a perc különös varázsa fogva tartott mindenkit. Meredt szemmel, kíváncsi rémülettel, né­mán bámulták a férfit, akit megszállt a rombolás ördöge. És az ördög azt parancsolta most a férfinak, hogy zúzza szét a metszett tükröt. Aztán teljesen megőrtilt. Söpörte a, poharakat, tányérokat, kitörte az ablakot, végül a székroncsot belevágta a középső csillárba. Mindezt szótlanul, átok, szitok nélkül. Csupán lihegése árulta el, hogy nagy erők feszítik. Elfáradt, leült egy székre pihenni. Majd felállt, fejére öntött egy kancsó vizet és bekapott egy sós uborkát. Visszaült. Oda­jön hozzá egy jó tartású, idősebb férfi, a mérnök feláll. Föl­emeli a kezét már ütésre, amikor megismert az öreget. — Maga az, Károly bácsi? Mit akar? Ne haragudjon, egyébként nem akartam szégyent hozni magukra, de útálom ezt a népséget. És tudja, a szerelem, elvesztett szerelem ... Ütni, vágni, zúzni, csak ennyit éreztem. Győzött a szesz és az idegrendszer az agy fölött. — Édes fiam — szólt az öreg. aki a kommunista párt városi titkára volt —, én nem haragszom rád, igaz, nem szép dolog, amit tettél, de megértem. Meg én. Hiszen húsz év óta szeretném én is szétverni a pofájukat, húsz éve szeretnék már náluk egyszer betörni egv ablakot, egv tükröt. Érted te ezt, ugye, fiam? És húsz éve nem merem. Mindig féltem a botránytól, pedig 19 bukásáért valamit tö'rlesztenem kellett volna nekem is. Sajnos, akármilyen szép férfimunka volt, azért felelned kell érte — tette hozzá, mert meglátta a két rendőrt az ajtóban. Aztán a férfi fülébe súgott; — A pofonokat megúszod pénzbünte, ssel. de azt én ki­fizetem helyetted. A tükröt, a poharakat, az ablakot, mindent. — Megérte, hogyne érte volna meg, helyettem csináltad, édes fiam. De ezt már csak maga elé mormogta az utcán, hogy senki se hallja meg Suha Andor Tanácstag — az üzemben MamiitEn 3 1967. január 10., kedd Nyugdíjra mindenki jogosult, aki 10 évi, a nyugdíjba beszá­mítható tagsági idővel rendel­kezik. Az a megkülönböztetés, hogy az 1961. december 31. előtt belépők 10, az ezt köve­tően belépők 20 év alapján kaphatnak nyugdíjat, meg­szűnt. Az említett 10 évi nyugdíj­időre minden olyan naptári évet be kell számítani, amely­nek tartama alatt a termelő­szövetkezeti tagság folyamatos volt, a tag legalább 150 (nő 100), tízórás munkanapon át dolgozott és járulékfizetési kö­telezettsége fennállott. A nyugdfjidőbe való beszá­mítás feltétele 150, tízórás mun­kanap ledolgozása. Ilyen mun­kateljesítmény elérése esetén az év teljes nyugdíjévnek szá­mít. Egy naptári évnél hosz- szabb időt azonban akkor sem lehet figyelembe venni, ha a munkateljesítmény a 150 napot meghaladja. A jövőben be lehet számí­” tani a nyugdíjidőbe az úgynevezett töredékéveket is. Ha valaki az év folyamán 150 napnál kevesebb időn át dol­gozott, ebből az évből annyi nyugdíjhónapot vesznek javára figyelembe, hányszor 13 (nő 8) napi munkát végzett (feltéve természetesen, hogy tagsági vi­szonya fennállott és nem nyug­díjas vagy járadékos tagról van szó). Az így adódó nyug­díjhónapokat nyilvántartják, és ha a tagnak több töredék- éve van, 12 nyilvántartott nyugdíjhónapot egy nyugdíjév­ként vesznek figyelembe. Ugyanezeknek a szabályoknak az értelemszerű alkalmazásá­val veszik figyelembe azokat a töredékéveket is, amelyek­ben a tagsági viszony nem állt fenn a naptári év egész tar­tama alatt. Kivétel továbbra is az első belépés éve, amely a munkateljesítménytől függet­lenül, teljes nyugdíjévnek szá­mít. G. P. (Folytatása következik) 1. a nyugdíj a lehető legna­gyobb mértékben igazodik a személyes jövedelemhez; 2. a hosszabb nyugdíjidővel rendelkezők arányosan maga­sabb nyugdíjat kapnak; 3. a nyugdíj összegében kife­jezésre jut a nyugdíjas tartási kötelezettsége (házastársi pót­lék), rokkantság esetén pedig rokkantságának mértéke; 4. a nyugdíj nem lehet ala­csonyabb a törvényes mini­mumnál és növelni kell a ko­rábbi termelőszövetkezeti nyug­díjtörvény alapján megállapí­tott nyugellátásokat. Az ipari nyugdíjrendszerrel szemben egyetlen lényeges kü- löngség a korhatárnál mutat­kozik. Ettől az egy körülmény­től eltekintve az új törvény a termelőszövetkezeti tagokra is hiánytalanul érvényesíti az ipari nyugdíj elveit, és az 1967. január 1-e után nyugdíjazásra kerülő termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíját érdemileg az Ipari dolgozók nyugdíjával azonos értékűvé teszi. Tartal­maz néhány olyan megoldást is, amely a nyugdíj megállapí­tása területén a jelenlegi ipari szabályozásnál is fejlettebb , megoldást vezet be, egyszerűb­bé, érthetőbbé teszi a nyugdíj kiszámításának módját. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszerben az öregsé­gi nyugdíj korhatára férfiak­nál változatlanul a 65., nőknél pedig a 60. életév. Továbbra is érvényes sza­bály, hogy aki rokkant (mun­kaképességét legalább 67 szá­zalékban elvesztette), az élet­korától függetlenül jogosult nyugdíjra, ha megrokkanásáig az előírt nyugdíjidőt megsze­rezte. A rokkantsági nyugdíj­hoz szükséges nyugdíjidő ke­vesebb, mint amennyi az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges. Érvényben maradt.a bal- U eseti nyugellátás’ intéz­ménye és a szabály, hogy üzemi baleset esetén a nyugellátások megállapításához előzetes biz­tosítási idő igazolása nem szük­séges. I, K öztudomású, hogy a ter­melőszövetkezeti átszer­vezés óta mezőgazdaságunk is a szocialista fejlődés útján ha­lad. A termelőszövetkezetek — a tulajdonformák különbözősé­ge ellenére — ugyanúgy szocia­lista üzemek, mint az állami vállalatok. A szövetkezeti pa­rasztság egységes, új szocialista osztállyá kovácsolódik, s egyre közelebb kerül a munkásosz­tályhoz. Pártunk mai politiká­jában mindez kifejezésre jut, a IX. kongresszus pedig állást foglalt amellett is, hogy a két alapvető osztály helyzetében még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntet­ni. Ezért foglalta határozatba a kongresszus egyebek között azt a javaslatot, hogy 1967- ben új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény lépjen életbe. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1966. december 22-én törvényerejű rendeletet alko­tott a termelőszövetkezeti ta­gok új nyugdíjrendszerérői. Ez a rendelet megvalósította azt az elvet, hogy a tsz-tagok nyugdíjrendszere megközelítse a munkaviszonyban álló dol­gozókét. Kiküszöböli azt az ed­digi hibát, hogy a tsz-tagok nyugdíja független volt a kö­zös munkában való részvéte] alapján kapott jövedelemtől. A régi szabályozás nem vette kellőképpen figyelembe a hosz- szabb nyugdíjidőt sem. Az em­lített fogyatékosságokon kívül szükségssé tette az új törvény megalkotását az is, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok nyug­díja, alacsony összegénél fog­va, jelentősen elmaradt a mái népgazdasági ágakban dolgo­zók nyugdíjellátásától. A nyug­díjak kedvezőtlen színvonala nemcsak szociális szempontból jelentett feszültséget, hanem egyre nagyobb mértékben éreztette hatását a termelőszö­vetkezetek munkaerőhelyzeté­ben, különösen a fiatal, szak­képzett munkaerők utánpótlása terémí ' Ä termelőszövetkezeti ta- ** gok új nyugdíjrendsze­rének lényeges alapelvei a kö­vetkezők: A 4. sz. AKÖV gyöngyösi üzemigazgatósága jó gazdasá­gi eredményekkel zárja az évet. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy milyen tényezők játszot­tak közre, hogy a gyöngyösi AKÖV-dolgozók az év tíz hó­napjában bevételi tervüket 3 millió 314 ezer forinttal, ered­ménytervüket 1 millió 766 ezer forinttal túlteljesítették. Min­denekelőtt el kell ismerni, hogy itt a többi> üzemegység­gel ellentétben a „környező” — főleg a visontai építkezé­sek miatt kedvezőbbek voltak a fuvarlehetőségek. De van egy másik ok is, amely nélkül az előbb említett tényező csu­pán fél eredményt szült vol­na. Az pedig nem más, mint a pontos, reális, állandóan naprakész, munkára serkentő versenyszervezés — mondotta Tornai Károly szb-titkár. Miként, milyen módszerrel folyik a verseny a 4. az. AKÖV gyöngyösi üzemigazga­tóságán, erről beszélgettünk Kóczián Antallal, a verseny- bizottság elnökével. — Pár évvel ezelőtt rend- szertelenül folyt a jutalmazás. Az eredményekről nem vezet­tünk pontos kimutatást, ezért olyanok is részesültek pénzbeli elismerésben, akik munkáiuk- kal egyáltalán nem szolgának rá. Ez természetesen visszatet­szést szült a szorgalmas em­berekben és egyáltalán nem hatott serkentőleg. Sőt...! A szakszervezeti bizottság a tanulságok levonása után pon­tozásos rendszert dolgozott ki az eredmények értékelésére. Akik teljesítményük alapján a legtöbb pontszámot érik el, azok részesülnek íutalombnn. — És milyen időközönként értékelik a versenyt? Kóczián Antal tekintélyes vastag füzetet tesz az asztalra. — Ebben minden brigádról ás a brigádon belül minden egyes dolgozóról pontos ered­ménykimutatást vezetünk. Ha­vonként értékeliük a versenyt, hiszen fontos, hogy mindenki tudja, vajon hol szorít a cipő, hol kell javítani. — Ez sok és aprólékos munkát igényel. El tudja vé­gezni a rendes gazdasági be­osztása mellett? — Nem egyedül végzem. Az [izemegvségvezető a verseny segítését prémiumfeladatként adta ki az osztályvezetőknek. Így hónap végén minden ada­tot megkapok az osztályokról és csak összesíteni kell. A vastag füzet lapjai való­ban értékes és érdekes adato­kat tartalmaznak. Farkas Fe­rencnek például a* év folya­mán egyetlen kizáró vagy büntető pontja néni volt. Ko­vács Imrének akad ugyan egy büntető pontja, de ettől füg­getlenül a sok jó pont a’apján az élvonalbeliek közé sorol­hatjuk. A taxisok helyezését illetve pontozását az egy fuvarórára és az eg" kilométerre eső be­vétel Szerint értékelik. Itt is akad néhány olyan teljesít­mény, amelyet érdemes meg­említeni. Varga György, Csa­pó Sándor és Hacsavecz Zol­tán egy fuvaróíára eső bevé­tele 50 forint felett volt. míg Borsos Béla egy kilométerre eső bevétele eléírté a 4,10 fo­rintot. A havi értékelést azért is fontosnak tartják Gyöngyösön, hogy így a brigádok pontosan tudják a pontjaik számát és he1 verésüket a versenyben. E rendszer serkentő hatásának bizonyítására példát is említ Kóczián Antal. — Hejjel József Petőfi-bri- gádja a visontai építkezésnél dolgozik. Az egyik őszi rege­len eső esett, ami lehetetlenné tette, hogy a földútakon köz­lekedjenek. Ám a brigád egy percet sem várakozott az utak szikkadására. Azonnal jelent-, keztek a forgalom-irányítónál, aki aznap délig a mátrai kő- szállításhoz osztotta be őket. Így nem romlott a pontszá­múk. de keresetben sem Jár­tak rosszul. Alig egv évvel ezelőtt még morgolódtak a gyöngyösi gép­kocsivezetők, ha a teljesít­ménybérezésről hallottak. Ma már nemcsak megszokták, de meg is szerették, hiszen lénye­gesen emelkedtek a keresetek. Igaz az is. hogy szervezettebb munkát kíván, tökéletes össz­hangot a gépkocsivezetők és a rakodók között, mert a ke­reset a közös igyekezettől függ. De a kötelességét is tudja mindenki. A gyöngyösi üzemigazgató­ság dolgozói és vezetői teljesí­tették tehát 1966. évi köteles­ségüket. Ám akad néhány olyan dolog, amelynek teljesí­tése a vállalatra vár. Például az, hogy Gyöngyösön 89 gép­kocsivezető érte el a baleset- mentes vezetésért járó arany, ezüst illetve bronz fokozatot. Ez természetesen némi pénz­jutalommal is járna, amelyet általában november 1-én szók. tak kifizetni, de ez a mai na­pig elmaradt. Bizony ezt sé­relmezik Gyöngyösön és nem alaptalanul. Laczik János Új módszerek a munkaversenyben Sikerekben gazdag évet vártak a 4. **. AKOV gyöngyösi * üzemigazgatóságán i zel százötven méter hosszú ; járda lett az eredmény. Most , is büszke vagyok még rá. , Elhisszük. De büszkék rá i a durándaiak is. Ügy emlegc- • tik azokat az időket, mint en­- nek a vidéknek a höskorsza- . kát. í — Sikerült nagyon jó aktí- i vákat magam mellé állítani. . A választókerületi bizottság r tagjai sokat segítettek. 3 A következő választáskor- már másik körzetbe került aztán megint másik körzet ju­. tott neki. Most a déli város- j rész, a Bajcsy-Zsilinszky kör­űt környéke tartozik hozzá. 1 Itt már csak könnyű dolga lé- . hét? I — Üt-, és járdagond akadt l Itt Is. Még mindig van megol­dásra váró ilyen feladat, h á- . ba, hogy új a városrész. — Sikerült mindig, min- 1 dent megoldani? — Előfordult olyan dolog is, 1 ami nem sikerült. Ott van a Kisfaludy utca, például. Két évvel ezelőtt megcsiriá'ták az utat ebben az utcában. Nem sokkal ezután felbontották ' csatornázás miatt. Azóta is járhatatlan. A lakók állandó- | an sürgetnek: mikor lesz már 1 rendben ez az út? Miért kel­lett a jó utat tönkretenni? Mi­ért nem lehetett a csatorná­zást előbb elvégezni? De ha már az útra várni is kell, mi­ért nem lehet legalább a jár­dát megépíteni? — Mindig csak az út és a járda a legfőbb gond? — Majdnem mindig. Érthe­tő ez, hiszen Gyöngyös város­ként ismert mindenki előtt, égis sok helyen kell még ma is bokáig taposni a sarat. Az emberek pedig általában tü­relmetlenek. — Mennyi idejét veszi igénybe mindaz a tennivaló, ami a tanácstagsággal együtt jár? — Havonta négy, öt napom megy rá. Az ipari állandó bi­zottságnak is én vagyok az elnöke, az is ad elfoglaltságot. — Milyen hatása van az ál- andó bizottság javaslatainak? — AZT MONDHATNÁM, hetven százalékát a végrehajtó bizottság elfogadja. Csak olyan­kor megy nehezen, ha a javas­lat megvalósításéhoz pénz is kell. Miközben beszélgetünk, a kis üzemvezetői iroda ajtaján be­hallatszik a geo-üzem erős za­ja. Varga Lénárd, a tanácstag és az üzemvezető mindig tele van munkával. Ez adja élete értelmét. Ismerik, becsülik, tisztelik szerte a városban. G. Molnár Ferenc VALÓSZÍNŰLEG egyetlen ember sem akad a gyöngyös'. MÁV Kitórőgyártó ÜV-ben, aki nem tudná megmondani, hód lehet megtalálni Varga Lénárdot. De talán a város­ban is kevés azoknak a szá­ma, akik őt ne ismernék. Higanytermészetű, idősödő férfi, akinek munkabírása megcáfolni látszik a korát. Nem lehet olyan esemény Gyöngyösön, amelyen részt ne venne, vagy maga is ne tevé­kenykedne benne. A magyarázat nagyon egy­szerűnek látszik: tanácstag. És mégsem csak ennyi az egész. Rajta kívül is van még jó né­hány tanácstag, és túlzás len­ne minden tanácstagról vele azonos mértékű közszereplést kinyilvánítani. Mondjuk azt: Varga Lénárd jó tanácstag? Sókkal inkább adottság, egyéni jellemvonás az, ami őt hajtja, ami őt a másokért való törődésre ösz­tönzi. Mert hiába, hogy a kitérő­gyár geo-üzem ének a vezető­je, itt sem tud csupán üzem­vezetőnek ' megmaradni. Itt is tanácstag, a dolgozók szemé­ben mindenkor az. Baj van a lakással? Majd Lénárd bácsi segít! Az asszony szeretne dol­gozni? Lénárd bácsi biztosan szerez neki állást! A férj gyakrabban kimarad, és könv- nyelműen bánik a pénzzel? Lénárd bácsi a lelkére beszél, biztosan megváltozik! így gon. doükoznak vele kapcsolatban a geo-üzem, de az egész válla­lat munkásai. Varga Lénárd tehát tanácstag-üzemvezető. És ez fordítva is igaz: üzem­vezető-tanácstag. Az egyik megbízatást a vállalattól, a másikat a választóktól kapta. Mikor is?—Az bizony, már elég régen volt, még 1953-ban. Még a geo-üzem vezetését ií. ugyanebben az évben bízták rá. Véletlen a két megbízatás időpontjának összeesése? Alig­ha. A közösségi embert és a jó szakmunkást egy időben fedezték fel benne: két év telt el addig, ugyanis 1951-ben jött Gyöngyösre. Varga Lénárd egy cikluson keresztül, szintén 1953-tól He­ves megve orszá" "űlési kép­viselője is volt. — ELÉG NEHÉZ körzetet kaptam a városban — emlé­kezik vissza a • több mint tíz ívvel ezelőtti időkre —, ez igy nevezett J>vmda lett az ;nyém. Itt aztán volt mit csi­nálni. Nem nehéz elképzelni. A asufolt, nagyon régi városrész na is Gyöngyös' egyik „gond- jyára”. — A rní körzetünk vállal ko- sott arra elsőnek a városban, ogv társadalmi munkában árdát építsen. Ott dolgozott i környék apraja-nagyja; nőik, erfiak. Én sem szégyelltem negfogni a lapát nyelét. Kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom