Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-10 / 8. szám
A bűnös visszatér a tett színhelyére. Hans is visszatér. Ó, neon mint bűnös, hanem mint turista, nem lelkiismeretfurda- lástól, hanem a legkorszerűbb motorkerékpárt hajtva, hogy e közlekedési eszköz is méltó re- mdnisacentiákfeal szolgálja az emlékeket A kis olasz falucskának a turistakalauz szerint mindössze három érdekessége van, de Hans tudja, hogy számára'' a legnagyobb a negyedik érdekesség: amikor a náci hatalom tomboló ereje teljében földig égették Kürtért katanodmborája haláláért az egész községet Marcello Venturi novellája nyomán — úgy tudom, egy időben az olasz televízióval — Sipos Tamás feldolgozása alapján mutatta be a Magyar Televízió a Germán vakációt. A nem feledő és újjáéledő fasizmus mementója ez a film, figyelmeztetés, de egyben határozott kiállás is azok mellett akik éppen úgy nem tudnak, nem is akarnak feledni, mint a film „főhőse”: Hans, a német orvos — az antifasiszták mellett. A gyilkosból orvos lett, hogy életet mentsen. Tisztes foglalkozás. Ám csak egy pillanat egy volt zsidó munkaszolgálatos a rendelőben, elegendő ahhoz, hogy elemi erővel törjön fel belőle a faji gőggel kevert szadizmus; egyetlen pillanat és a hamu alatt — a tisztes polgári élet alatt — pislákoló parázsból felcsapjon a gyűlölet lángja. Ez a láng azonban most nem perzselhet falukat legfeljebb önmagát Most! De, ha nem vigyázunk, ha nem vagyunk éberek, a gyűlésező, ülésező neonácik újból lángba boríthatják • világot Marcello Venturi Márta, Hans felesége alakjában, a valóban új, a múlttal leszámolni akaró és tudó Németországot kívánta megrajzolná. A novellában valamivel határozottabban, a belőle készült filmen már halványabban sikerült a háború idején még gyermek, férje múltját és igazi jelenét nem ismerő, a tisztes gyógyítót szerető feleség jellemének megalkotása. Amíg Harisról gazdag és érzékletes képet kapunk, addig Márta kissé gyökértelenül és társ tálán ul áll férje mellett Csak sejtjük és magunkból kiindulva értjük szembefordulását férjével, jellem- és lelkivilágának árnyaltabb motiváláFakáció módra Megnyílik-e januárban az egri Széchenyi Étterem? Nagy kérdőjel áll a cikk címében, mert az étterem felújítási munkái 1965. decemberétől folynak — mekkora kihagyásokkal! — és már nem hisz- szük, hogy a hetekkel ezelőtt megindult építőipari hajra eredményeképpen mégis átadják még ebben a hónapban ezt az éttermet rendeltetésének. Pedig nagy szükség van rá! Tanulságul érdemes visszapillantást vetni erre a felújításra. Az építtető vállalat és a Tanácsi Építőipari Vállalat szerződése szerint a munka 1965. decemberében elkezdődött a Széchenyi Étterem korszerűsítésénél. Akkor 377 583 forintot kellett beépíteni a jóváhagyott tervek alapján. A befejezési határidőn már akkor Is vitatkoztak, míg az il- ----------------------------------r Go ndolatok egy cikk olvasása közben letékes hatóság kötelezte a kivitelezőt az 1966. június 30-i határidő tartására. Életveszély — kinek a hibájából? Az építőipar a korszerűsítést meg is kezdte, de a fürge1 kezdés után másfél hónapnyi időre a szakemberek megállapították, hogy a munkát folytatni tovább nem lehet — életveszély miatt Az étterem feletti részen ugyanis még a 45-ös évek előtt szabálytalanul építkeztek és a földszinti munkák során előre nem látott veszélyes terhelés lépett fék Jegyzőkönyv született jegyzőkönyv után, szakszerű magyarázatok innen is, onnan is. Senki nem mondta ki, de a hathetes terv-szállítási határidőből kicsit mindenki érezte, hogy a generáltervező, a Kereskedelmi Tervező Iroda szakemberei nem jártak el a kellő körültekintéssel, amikor a íel- újítás-konszerűsítést megtervezték. Nekik ugyanis alaposan körül kellett volna nézniük az egész épületet, mielőtt szerkezeti változtatásokat írtak élő — a földszinten. A lakókat ki kellett költöztetni, a munkát be kellett szüntetni. Március elején egyeztetést tartottak az érdekeltek, majd az étterem gazdája és az emeleti rész kezelője, az Ingatlankezelő Vállalat között vita keletkezett: Id viselje a 104 000 forintra rúgó megerősítési munkálatok terheit, hiszen annak nagy része az emelet miatt vált szükségessé. Március közepén az elsőfokú építési hatóság új építési engedélyt adott ki az új dokumentáció alapján. A költségvetés végösszege ekkor 571 951 forint! Szerződésmódosítás után is 1966. június 30. az új befejezési határidő. Áprilisban a kivitelező Ismét felvonul, de májusban megkezdik a Marx Károly utca útburkolatának a cseréjét, egybekötve a gázcsa torna- munkálatokkal. Az utcába „Amott hátul fekszik valaki” 1959. NOVEMBER 26-AN lassan akart megvirradni. A talaj fölött néhány méternyire vastag köd gomolygott. A New YoTk-i Alley Pond parkon át két rendőr cammogott. Egyikük ásítva nézett órájára. — Még egy félóra — mondta —, aztán fájromt. Hál’ istennek nyugodt éjszaka volt. A park barátságtalan volt. A két rendőrnek helyenként bokáig érő, csúszós avarban kellett gázolnia. Nedvesség alulról, nedvesség felülről — igazán nem volt nagy gyönyörűség a szolgálat. És egyetlen New York-i rendőr sem szívesen vállalta a parkbeli járőr- szolgálatot. A parkokban mindig történt valami. Alig akadt olyan nap, hogy valamelyik parkban ne követtek volna el valamiféle bűntényt. Több rendőrnek kellett már életével fizetnie a parkban teljesített szolgálatért. Ezért is adták utasításba, hogy a parkban csakis kettős őrjáratok cirkálhatnak. Egy kereszteződéshez értek, a főutat kis lovaglóét metszette. Szokás szerint egy-egy pillantást vetettek jobbra és balra. Hirtelen az egyik rendőr megragadta a másik karját. — Te — mondta, és a lovag- lóútra mutatott —, amott hátul fekszik valaki! 4 NäiiiHsiM 1967. január 10.. kedd Kutya a bisztróban Jó ideje már, hogy az egri. Szarvas téri, úgynevezett „Herendi"-}éle vendéglátóipa- ri egységet bisztróvá „ütőt- ték”. Kibírta. A hajdani kocsmából, jó hírnevű ívóhelyből éppúgy nem lett bisztró, mint abból a bizonyos közmondásleli kutyából csemegeszalonna. No, de hagyjuk azt a kutyát egyelőre ... A helyiség valóban bisztróra valló felszereltsége — hűtőpult, csillogó kávéfőző masina — ellenére sem kelt az emberben kellemes benyomást. A cementlapos padlón tócsában all a fekete hóié, behordják az utcáról betérők, s abban tajcsolnak. Az asztalok mellé leginkább csak azok telepednek, akik az elfogyasztott szeszmennyiséget már nem bírják állva tartani. Az esti kivilágítás csak a pultoknál tűrhető, távolabb az asztaloknál már barátságtalan a félhomály. S ahogy körülnézeget az ember, az az érzése támad, hogy holnap kezdik a nagytakarítást. No, és a kutya! Rövid, simaszőrű, hosszú farkú, vér eres szemű jószág. Jól táplált nagy darab állat. Csendesen viselkedik. Törzsvendég. A gazdájával érkezik, s vele távozik, bizonytalan idejű tartózkodás után. Olykor kap egy-egy szem mokkát. Azt szereti. A bisztró dolgozói is ismerik a. négylábút. Nem tesznek miatta ellenvetést. Miért is tennének? A falon üvegtáblára festve, hogy ennek az üzemnek a dolgozói is részt vesznek a „Tegyük szebbé boltjainkat” mozgalomban. A ..hlöki” semmit sem tud erről. Ha tudna, biztosan elnevetné magát. Kutya legyek, ha nem ezt tenné.. A (MJ gépkocsival bejárni nem lehetett, ismét leállt a kivitelezd. így1 az egész nyáron át ékeskedett a Marx utca közepén az étterem azzal a felvonulási környezettel, amely ekkor az útépítési munkák miatt már fél sem tűnt az arra járóknak Mi jut az építtető eszébe? 1966. augusztus 5-én a ven-, déglátó vállalat az étterem kapcsolt részeit bővíteni szándékozván, még terveket és költségvetést küldött a húselőkészítő és a fekete-mosogató szellőzésére. Augusztus 25-én újra módosítják a szerződést — csaknem addig állt a munka, az új vállalkozási ősz- szeg már 680 940 forint, az újabb határidő október 31., majd december 15. A kivitelező május óta nem nézhette tétlenül, hogy a vendéglátó javára lekötött kapacitás parlagon heverjen, ezért átcsoportosított, hogy a vállalatszervezésben keletkező kérdéseket, a rentábilis biztosítást megoldja. A szerződés módosítása körül keletkező újabb építtetői igény újabb, nem várt kapacitás biztosítását sürgette. Lesz nyitás januárban ? A kivitelező decemberben teljes kapacitással felvonult, s miután minden akadály elhárult a befejezés előtt, januárban átadja az éttermet! Reméljük, a Széchenyi Étterem hosszúra elnyúlt beteges állapota elmúlik és a sürgető helyi és idegenfot-galmi igény megkapja ezt az éttermet is. Reméljük, eltűnnek festett, ró- zsaszín-márvány-utánzat oszlopai és valamivel ízlésesebb köntösben áll majd a közönség rendelkezésére. És amit még jobban, szeretnénk remélni: az illetékesek, a tervező, az építtető, a kivitelező és a hatóságok — a közmunkák összehangolásánál — levonják majd a szükséges tanulságokat. Mert lehetnek hibák, előfordulhatnak akadályok, de ilyen sorozatban? (farkas) r>en inaiiananaK pi.: Hevesi Szemle címmel egy folyóiratot, amely teret adna a helytörténeti dolgozatok közlésének is. Ez a folyóirat megjelenhet’:e negyedévenként, egy-egy szám 60—70 oldalnyi terjedelemben. Ennek kiadása anyagi áldozatot kíván, de megérné. Szerintem, ha megfelelő számú előfizető jelentkezne, nem lenne ráfizetéses a folyóirat kiadása. Végül arról, hogy mivel foglalkozzanak a helytörténészek? A témaválasztást mindig az egyéni érdeklődés és a kutatás feltételei szabják meg. De mégis szükséges itt is bizonyos követelményekkel fellépni és helyes irányba terelni a kutatómunkát. Legfontosabbnak tartanám e téren azt, hogy a helytörténészek in. tenzívebben foglalkozzanak a legújabbkor, ezen belül is a népi demokrácia történetének helyi kutatásával. Mert ennek az időszaknak a feltárásával segíthetünk legtöbbet napjaink feladatainak megoldásában. A kutatások során túl kell jutnunk 1948-on, foglalkozni kell a szocializmus alapjainak lerakása és a szocializmus építése történetének eddigi megíráséval is. No persze, ez a munka nemcsak tehetséget és szorgalmat feltételez, hanem élvhűséget, s a szocializmus ügye melletti bátor kiállást is. Sze.eskó Károly ban működték. Ugyancsak fontos volna a Magyar Történelmi Társulat Heves megyei csoportjának létrehozása. Amíg ez a csoport 1956-ig működött, a megyei történészek munkája sokkal szervezettebb volt. A csoport létrehozásával lehetne biztosítani azt is, hogy a megyei történészek időnként Egerben vitákat, konzultációt folytassanak az országos történet kiváló művelőivel Alapvető feladat lenne a továbbiakban egy megyei helytörténeti és sajtó- biblográfia elkészítése és kiadása. Ezek hiánya, nem kell hangsúlyozni, hogy mennyire gátolja a kutatómunkát. Ennek kiadása a megyei könyvtárra várna. Az iskolai oktatás szükségletei megkövetelnék egy megyei vonatkozású helytörténeti olvasókönyv kiadását. Ennek elkészítése a Megyei Lelvéltár feladata lenne. Farkas András ír a publikálás lehetőségek bővítésének szükségességéről. Valóban úgy van, a megyében kevés a publikálási lehetőség. A meglévő fórumok, (múzeumi évkönyv, a főiskola tudommányos közleményei, stb.) egv-egy intézmény kezén vannak. Oda csak az adott intézmény dolgozói írhatnak főképpen. Kívülállók csak esetenként Mi volna a megoldás? Feltétlen az, hogy Heves megyéMint Heves megye történetével foglalkozó pedegógus- törtónész, érdeklődéssel olvasom Farkas András cikkét a Népújság 1966. december 29-i számában a megyei helytörténetírás publikálási problémáiról. A cikk mondanivalójával alapjában véve egyetértek. Farkas András cikke kapcsán néhány olyan gondolatot vetnék fél, amit a szerző nem érint, de úgy gondolom, felvetéseim hasznosak lehetnek a megyei heiytörténetírás fejlődése szempontjábóL Megyénkben elég szép számú helytörténész él. Zömük szorgalmasan tanul és dolgozik. Ezt mutatja a Farkas András által felsorolt könyvek és tanulmányok egész sora. Egyes történészeink az országos sajtóban, kiadványokban is publikálnak. (PL: Sugár István, Bakó Ferenc, stb.) Itt tehát baj nincs. A baj ott van, hogy a megyénkben élő helytörténészek nincsenek ösz- szefogva. Jó részük elszigetelten, magára utálva dolgozik. Főleg az Egeren kívül élőkre vohatkozik ez. A történészek összefogását lenne hivat/a megoldani a Heves megyei Népművelési Tanács melleit működő helytörténeti albizottság Ez a bizottság azonban eddig csak formálison működött, jóformán semmit sem tett a helytörténészek összefogására. Szükséges volna tehát, hogy ez a szerv aktívabtogattunk el a Hotel Victáriá- ba, ahol bármennyit próbálkoztak az idézéssel, a szellemből akadt a legkevesebb. Szerencsére Vico Toriani hangja változatlanul kellemes élményt jelentett & még néhány szót a vasárnap este ihdult új tv-filmsoro- zatról, az Ivanhoe-róL A „jól meghúzott” Walter Scott-i történet első része nem fukarkodott a naív romantikával, látványossággal és a jó szándékkal. Nem mi tehetünk róla, hogy Ivanhoe-ban is az Angyalt láttuk viszont. A maszk hiánya, Roger Moore megszokott és szokványos játéka egyaránt kandi kíváncsiságra késztetett, mikor jelenik meg a feje felett a glória Lehet, hogy meg is ieVnt volna, ha nincs ott a hófehér todlbokréta? (gyurkö) sával adós maradt az író, de a rendező is. így aztán Várady Hédi alakítása — néhány valóban megkapó és művészileg kitünően megkomponált jelenetet leszámítva — meglehetősen légüres térben mozog Básti Lajos Hansa a legveszélyesebb, az intellektuális „hóhér” típusa. Megjelenésében szimpatikus, faji gőgjében ijesztő, vereségében undorkeltő — egyszóval: kitűnő alakítás. Makk Károly rendezése egyértelmű, világos és pergő ritmusú. ^ Szombaton Princ és a helikopter, a gázzal vette fel a harcot A katonaéletről, pontosabban a honvédség technikai felkészültségéről ez a rész adott a legtöbbet — az emberről a legkevesebbet Ugyancsak szombat este láelhunytat”. „Hervadhatatlan babérokat” szerzett — mondták —, azok közé tartozott, akik az adott szót még szentnek tartják. „Finom szellem’’ volt, „erőteljes igazságérzettel’’ és „lobogó idealizmussal”. Az egyik szónok Bang-Jensent halála után egyenesen a „világ megtestesült lelkiismnereténeik” nevezte. Azok számára, akik közelebbről ismerték Poul Bang- Jensent, rejtélyes volt a Szövetségi Bűnügyi Hivatal, az újságok és gyászszónokok viselkedése. Például a Szövetségi Bűnügyi Hivatal vajon miért tette azt a nyilatkozatot, hogy az ügyen nem folytat további vizsgálatot, noha a halott papírjai között egy olyan levelet találtak, amelyben ez állt: „Semmiféle körülmények között sem fogok öngyilkosságot elkövetni. Ez ellenkeznék a természetemmel és vallásos meggyőződésemmel ...”? Az ENSZ titkársága vajon miért tartott gyászünnepséget a halott emlékére, jóllehet Bang-Jensent már két éve elbocsátották az ENSZ apparátusából, mégpedig azonnali hatállyal, nagyon is szégyenletes körülmények között? VAJON MIÉRT ÜNNEPELTÉK a szónokok valóságos dicshimnuszokban? 1957 végén Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, iszákos pszichopatának, becsvágyó bolondnak, beszámíthatatlan idegbetegnek nevezte, és azt mondta, hogy Bang-Jensen teljességgel képtelen rá, hogy felelősséggel töltse be egy ENSZ-tisztvisélő funkcióját. (Következik: A hatodik embere stikre bocsátani. Egyik-másik újságíró halkan dörmögötL Az lett volna inkább kedvükre való, ha valamiféle rémtörténetet hozhattak volna az első oldalon. Tapasztalatból tudtál: azonban, hogy bizonyos eseteket nem szabad egészen kiaknázniuk. Es itt nyilvánvalóan ilyen esetről volt szó. Másnap reggel az újságok rövid jelentést hoztak: Misteir Poul Bang-Jensen, az ENSZ titkárságának volt munkatársa, öngyilkosságot követett el és meghalt; a Szövetségi Bűnügyi Hivatal az egyértelmű tényállás ismeretében nem lát rá okot, hogy az ügyben további vizsgálatokat folytasson. Az a kevés hírlap, amely kommentárt fűzött az esethez, közölte, hogy Bang-Jensen az ENSZ úgynevezett magyar különbizottságában dolgozott. Beszámoltak családjáról, hob- byjairól, sőt még azt is kiderítették, hogy az öngyilkos gyöngyházberakásos revolvert használt, s ezt a fegyvert, amelyet Bang-Jensen 1943-ban vásárolt, valaki egy ízben már felhasználta az öngyilkossághoz, azután egy betörőnek lett a tulajdona, aki — mielőtt agyonlőtte magát — rendőrökre tüzelt Vele. NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB az ENSZ titkársága pompás gyászünnepélyt rendezett Poul Bang-Jensennek. Hosszú beszédeket tartottak, amelykben számos díszítő jel- zőval illették a „nemes lelkű világosítást szerettek volna kapni, valami anyagot a story- jukhoz. A nyomozócsoport vezetője azonban úgy tett, mint aki észre sem veszd az integetést. Letelepedett egy kis tábori asztal mellé és a halott papírjait lapozgatta. Csak amikor egy elegáns kócsi hajtott be a főútra, akkor állt fel körülményesen, és ment az érkező polgári ruhások elé. Sokáig suttogtak egymással. A riporterek felfigyeltek. Az egyik így szólt: — Fogadjunk, hogy az FBI- központból jöttek! A SAJTÖ EMBEREINEK reménysége, hogy a szokásos rutinjelentés helyett valamilyen kövér címet találhatnak fő- szerkesztőjüknek, nem teljesült. A nyomozócsoport vezetője odament az újságírókhoz, s közölte velük, hogy öngyilkosságról van szó, ami New Yorkban mindennapos, semmi izgalmas, semmi rendkívüli. A riporterek megértőén vigyorogtak. Nem volt kétségük, hogy ez a magyarázat valahol sántít. Miért kapcsolódott be az FBI? Az FBI-osok csak akkor szoktak akcióba lépni, ha valamilyen ügynek politikai jelentősége van, vagy ha az FBI illetékessége alá tartozó 180 bűntény valamelyikét követték el: ilyen a gyilkosság, a gyermekrablás, a zsarolás, — de az öngyilkosság nem tartozik közéjük. A nyomozótiszt megígérte: — Az esetről még a mai napon jelentést fogunk rendelkeaéVALÖBAN, KÖZVETLENÜL a lovaglóét sövénye mellett egy férfi feküdt az avarban. Zakójának egyik szárnyát a szél Eelhajtotta. Fehér inge világított. Amikor közelebb léptek, a rendőrök észrevették, hogy jobb kezében pisztolyt tart. — Halott — állapította meg az egyik rendőr. — Itt már késő minden segítség. Elég pocsék az a lőtt seb a jobb ha- tántékán. Úgy látszik, öngyilkosság. — Pont ez hiányzott még nekünk — szitkozódott a társa. — Néhány Órába beletart, amíg megleszünk a jelentéssel. Bajtársa elgondolkozva nézte a hullát, majd így szólt: — Átkozottul finom szöcske lehetett. Nézd az öltönyét. — Attól még nem kerülünk hamarabb haza — hangzott a mogorva válasz. — Hogy gyilkosság volt-e vagy öngyilkosság, azon majd mások törjék a fejüket. Inkább iparkodj, és értesítsd a gyilkossági bizottságot. Egy órával később a helyet, ahol a hullát megtalálták, hermetikusan* körülzárták. A New York-i bűnügyi rendőrség munkatársai már befejezték munkájukat. Minden részletet lefényképeztek, minden nyomot biztonságba helyeztek. Már a két rendőr is megírta jelentését. Mégis, egyetlen detektív sem Hagyta el a tetthelyet. Néhány fiatal fickó — riporterek — ólálkodtak a kordon körül. Időnként bosszúsan integettek a nyomozóknak. FelA PÓRUL JÁRT CSALÓ Részlet Kurt Rückmann A nagybetűs HALÁL c. könyvéből
