Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

«4 három kés I A NÉPÚJSÁG KRIMI ROVATA 1 1 Beleestem Beloheéorba KriminaiiszUp l l 1 (Börtönbe beküldött mun­katársunk jelenti). Éjiékor megszólalt a vész­csengő. A börtönőrök eldo­bálták pezsgősüvegeiket és teljes fegyverzetben rohan­tak kijelölt helyeikre. így kezdődött itt az újév. Amikor e sorokat diktá­lom három fenyegető kés meredezik rám. Egyik a homlokomnak, másik a nya­kamnak, a harmadik lejebb, sajnos nem árulhatom el hol.. j Az történt, hogy három rab, három hónapi gondosan megfeszített titkos munká­val föld alatti alagutat fúrta város észak... A három kés körülbelül egyenként hét milliméterre van már tőlem. De hadd folytasam: .. .Tehát a város délkeleti végében vagyunk;. A késék elég élesek, az egyik épp csak, hogy hoz­zám ért, máris megspóroltam egy heti borotválkozást. Tehát a három rab már kint van a városból és ke­vés remény van arra... Érdekes, a kések nincsenek már sehol és engem rendő­rök vesznek körük Közben az történt, hogy a szökött rabokat elfogták — azt a há­rom késes egyént, akik en­gem magukkal hurcoltak és kényszerítettek, hogy ezt a tudósítást az újságnak le­adjam. I ) te' ■a kv_ * a t* Wß A sápadt halál \ y Még ma is végigfut a hi- m. deg a háta­§ mon, ha rá­gondolok. Es­te volt, ködös, felhős, csillag­nélküli este. Vészjósló. Egy szellő kelt szárnyra, majd csüggedten abbahagyta. Minek is? A sikoltást akkor hallottam meg, amikor egy nagyot sóhajtot­tam. Igen... Valakit éppen ölnek. Gyász. Ez a szomszédban volt. Ott ketten laknak. Anyja valami­kor mézeskalácsos volt, de a tbc elvitte. Amikor keresték a hullaházban, nem találták. Az­óta egyfolytában nyoma ve­szett. Furcsa egy család. A múlt­kor találkoztam a férfival. Ma­gas, itt-ott már tagbaszakadt ember, összevont tekintettel. — Jónapot — mondtam ak­kor neki, és még nem tudtam, milyen igazam volt. — ... pót — felelte kurtán, és nem nézett rám. Pedig va­laha együtt jártunk oviba. Idő... Furcsa gyerek volt, em­lékszem. A zsíros kenyeret pél­dául csak paprikával szerette, és mindig kést hordott magá­val. Minek az neki? Még egy sikoly, nagyobb, mint az előző. Azután hörgés. Ezekben a napokban virul az orgona. Szerelem? Tudom, ha detektív lettem volna... Vil­lám cikázott át az éteren. Dör­gés. A sikolyt nem hallottam soha, soha többé. Éjfélkor csöngettek be. Óva­tosan kaput nyitottam. Csap- zottan állt ott az asszony, ke­zében valami letakart holmi. A hűvös szél enyhén végigbor- zasztott. — Egy kis kóstoló — rebeg- te az asszony, és a kezembe nyomta a letakart csomagot. Csak álltam, és nem tudtam mozdulni sem, pedig már ré­gen elment. Bent a szobában tértem ma­gamhoz, és rábámultam a má­jas hurkára. S egyszerre vil­lámfény lett, s megéreztem a Gyanút. A sikoly este hangzott el. Éjfélkor pedig már hozták a kóstolót. Itt miami nincs rendben! Hiszen disznót hajnalban szoktak ölni.. .1 SPORTVÉRZÉS arn De már nem tu­dott mit tenni. El­fúlt a hangja... És Lajos nem tud­ta, hogy a torntiot fűrészelik. Utolsó görcsös mozdulat­tal emelte fel szemhéját és arra gondolt, hogy a nyakában a golyó nemsokára ólom­mérgezést okoz. Vagy náthát? El­mosolyodott a gon­dolatra. Valahol kínordítás harsant; — Auuuuuu!... Gyors léptek kö­zeledtek. A meg- mentők? Ha tény­leg ők, akkor Mal­vin megmenekült. A lépések mind közelebb értek, és egyszer csak (Folyt, a köv. újévi számban) Hivatalos jelentés C. X. negyvenéves nyugdíjas, állami gondozott, egy macskakőben meg­botlott és elharap­ta a nyelvét. A vizsgálat folyamat­ban van. k V I > — Publicisztika — Röviden csak ennyit hallottunk: „Evekig rejtegetett revolverével megfojtotta ismerősét, Iksz Ipszilon.” Csak így, csak ennyit. Mond-e ez sokat? Ez a szűkszavú, ez a borzasztó dolog? Kell, kell, hogy mondjon valamit. Tu­dom, az olvasó most borzadva olvassa ezeket a sorokat, és eltűnődik. Eltűnődik és felsóhajt, mert az elvetemült gyilkosnak ez a kriminálplasztikai beavatkozása, amely már-már átcsap a nonfiguráskodásba, lesújtja. Hát kér­dem én: vajon a lőporfüst, a késpenge halálos villanása, a fojtogató kötél rövid döreje teremthet-e valami... valami olyat? Az exhumatív szemlélet szerint a klinikai halál ál­lapota még egyensúlyba hozható a vérkeringéssel, de ez csak egy tézis. Mi ez a krimi mellett? Besurran a Bőregér, és gyilkol, besurran Arséne Lupin, és öl, be­surran Connan Doyle és nyomoz... Nem, nem! A to­káméra nem áll meg, s útját a lőporfüst túllógása metszi ki a mindennapokból... Gázolás, zuhanás, süllyedés, kisiklás, ütközés, mérgezés, felszolgálás, villanyszámla... Hát érez valamit az olvasó? Érzi azt, hogy: brrrrrrrrrrrr...? éti •ítéli \ ) — Riport — A névtelen levélben ez állt: ^Megöltek. Kérem ügyemet vizsgálják ki. Tisztelettel Dák 6ok lakója és hullája közül az egyik”. Egyetlen támpontom volt: egy ezüst-ősz hajszál tapadt a levélhez. Elindultam. Q A főutcái hölgyfodrász: — A hajszál kétségtelen hidro­génezett ezüst-ősz. Kb. három nappal ezelőtt tupírozták és őszítették. Hogy milyen volt az eredeti színe azt nem tu­dom, bár, ha szétnéz üzletünk­ben ügye mindenütt kényelem és luxus... sokait fejlődtünk. A harmadik ötéves tervben kétszer annyi hajszárítónk lesz... Tehát nő az illetői 3 A rendőrség bűnügyi labo­ratóriumában X Y. rendőr­százados — különben vegyész — ráncolva homlokát vizsgál­ja a szál hajat. — Kérem, ez bizony fekete volt, de nem három, hanem két nappal ezelőtt. A hajszál- sejtek plazmájának tanúsága szerint életkora 16. és 24 év között váltakozhatott. Sajnos modem laboratóriumunk csak azért nem korszerűbb még, mert nem volt elég kapacitás beépíteni a pontos életkormeg- állapító készüléket... .. .A hulla húszév körüli lány. Rohantam. E k l ? I V." l s 60 000-en szo­rongtak már a pá­lyán, s a tribünön pattogott a labda: egy.'egy. A közön­ség lelkes biztatá­sa közepette folyt a rangadó, de még sokan éltek. Ekkor exponált Mac II. hatalmas bombája az ellenfél kapu­jában. Két halott, sérülés szerencsére nem történt, csu­pán a repeszdara- bok vágtak lyuka­kat a hálóban. Há­rom :egy. A máso­dik félidőben első­segélyben részesí­tették a bírót, az egyik partjelzőt és a közönség harma­dát. Az eredmény lapzártakor sem változott. Teme­tésükről később gondoskodunk. Világcsúcsot fu­tott Blumm Káz­mér a csütörtökön megrendezett kö­rözés idején. El­fogták. ★ Hasbalőtte el­lenfelét a csel­gáncs rangadón Tlik Ödön. A bíró döntésekor kije- lentatte, hogy ez volt a csel. RÉMES ÉJJEL Sötét árnyak lopakodnak, borzongató, furcsa éjjel, deszka reccsen, ajtó nyílik, penge villan, éles kéjjel, retten a Hold, smog gomolyog, szuttyannak a bérgyilkosok, hajszál mered, lövés dörren, ki a gyilkos? — mancsokat fel! idd ki, itt a méregpohár, az életed rövid fonál, elnyisszantom szól a rém, ...felriadok, nézek bambán, ...asztalon egy kisegér... > i. I I. •h** y y > V y V A Iáki tanácsnál utánanéz­tem a halotti bizonyítványok­nak: ki halt meg két nappal ezelőtt? Egy 94 éves öreg bá­csi Kisnagy Izidor. A temetőben sötét éjszaka volt. Ástam, ástam. .. Szeren­csére még friss volt a hant. Kisnagy Izidor bácsi ott fe­küdt sötét ruhában a koporsó­ban — ezüst-ősz hajával. Lépéseket hallottam. Húsz év körüli lány rohant a sír fe­lé és megdöbbenve állt meg, amikor felfedezett. —A felvételi vizsgára a be­hívó papíron... A felvételi­re. .. Megvan. Ott van a belső zsebében, — lihegte izgatottan. Megtaláltuk. A lány haja ezüst-ősz volt. S I REM-KEP REGÉNY ) Elkövették: Berkovits György Fóti Péter Greskovits László Kaposi Levente Kátai Gábor i Asért tanulságok vannak: fodrászaink nem elég szakkép, zettek, bűnügyi laboratóriu­maink elmaradottak, nem be­szélve az öregemberek gondol­kodásmódjáról; erőszakkal kényszeríteni a fiatalokat... S ezek a fiatalok kitépik az öregek haját — és kézmosás nélkül, haiszálas kézzel írnak névtelen levelet, hogy meg­haltak. Pedig nem is ő volt a hulla. (Aztán kiderült, hogy én is tévedtem, mert a saját-ősz- hajszállas kezével írta a leve­let. Hiszen csak az lehetett két nappal előtte fekete.) — Nem alkart elengedni a faluból. Azzal érvelt, hogy szüksége van a tsz-nek fiata­lokra. Elöregedik a falu. Egy- szercsak ellopta a felvétet vizsgára behívó papíromat. Ünneplőruhájába öltözött és méltóságteljesen kijelentette! inkább meghal, de nem adja vissza __ Egy kicsit dulakod­tu nk. Ő kezdte a hajcibálást, én csak folytattam. (Rögtön kapcsoltam, hogy a lány meg nagyapja kitépett őszhajszálas kezével írta a levelet.) Aztán hirtelen összeesett és meg­halt. A szomszédok berohan­tak és többet a hulla közelé­be sem engedtek. Ekkor írtam önöknek a levelet, hogy se­gítsenek. No,, lám máris segítettem: kiástam a sírt. — ARANYLAKODALMAT tartotta a notórius házasság­szédelgő. Az ünnepség meglepe­téseként megkérte unokája anyósának a kezét, A hölgy egyelőre nem adott választ. — BOROTVAÉLES KÉSSEL vágta el a nyakát egy rántani- való csirkének a brfalvi ktsz esztergályosa. A hírek szerint ez volt az utolsó előtti rántani- való csirke udvarában. — MEFISZTÖ FILMEN. A Filmamatőrök Klubja Mefisz- tót vitte filmre. Forgatás köz­ben ötleteséin oldották meg a pokol színhelyét: a lebontandó épületek utcájában felgyújtot­tak öt házat, s amikor a volt lakók, akik az építőanyagot követelték, rátámadták a stáb­ra, az operatőr gyorsan mun­kába kezdett. Kevés költséggel élethű poklot alkottak: 5 ha­lott, 13 sebesült. A nyomozás folyik. — ÜJFAJTA MÉRGET hoz­tak forgalomba az idén. Ez a méreg kinyomozza a gazdag embereket, egyből beveteti magát, végrendeletet írat a gyártó cég nevére. Revolver- golyóval használva halált ü okoz. Neki már mindegy, 5 Bel­phegör!” Lorence engedett a szorí­tásnak. — André... — susogta a fülembe. Hirtelen levetette ma­gáról a fekete köpenyt. Ott állt előttem Lorence, vagyis 1 Juliet Greco, teljes élet- ’ nagyságban. André... — susogta még egyszer és átölelt. Hogy tud csókolni ez a Belphegor! A pamlaghoz húzott Reggel elment. Felriadtam. Gyorsain fel­lapoztam az aznapi újságot. — Késő! A filmkritika megjelent. Alatta az aláírás: Belphe­gor] tálaló asztal fedele. — Késő, kiáltottam, hideg gumikesz­tyűs ujjak markolták csuk­lóm. Hogy tud szorítani ez a Lorence! — Belphegor, avagy a Louvre fantomja — nyög­tem. Vége az első résznek. De Lorence nem értett filmnyelven, hogy most ér­demes snittelni, és elrontot­ta a számomlra életet jelen­tő vágást. — Kérlek, ne írj rólam rosszat — szólt Lorence —, oda a karrieremnek! Ha minden jól megy, még e hónapban eljátszatnak ve­lem egy Frankenstein fil­met is, mert azt mondják, ez megy a testalkatomhoz. Williams kiabált az abla­kom alatt: „írj róla rosszat! — A logikátlanság eme arzenálja... — írtam le re­megve a filmkritika első sorát Megborzongtam. Kísérte­ties csendes szobámban a Louvre felől fújt a csípős északkeleti szél, s kezem­ben Paracelzus izzó fémévé változott a kritikusi toll. — A logikátlanság eme arcátlan arzenálja... — szúrtam be egy szót, s tá­volról mintha egy liftajtó csapódott volna. Titkon megkerestem ujjaimmal a belső zsebemből bújkáló vízcsapdarabot amelyet adott esetben boxer ként használnék. — A logikátlanság eme arcátlan arzenálja: értékte­len üzlet, filmen! A zúgás nőtt kinyílt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom