Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Üj esztendő, új remények Gyöngyösön cj&dj- c* AZ ÉV VÉGE a leeiobb al- mprt hár P7 HráftáHh mint ^fJÁcTc^criicrví cwmrwnthél Vi*5*v a TT c7Í»nií ic- I u AZ ÉV VÉGE a legjobb al­kalom, hogy felmérjük: mit várhatunk a közelgő új esz­tendőtől. Hit várhat Gyön­gyös például? Erről kértünk tájékoztatót dr. Holló Bélától, a városi tanács vb-elnökétől. — A várospolitikai terveink központjában is az ember áll, ezt kell hangsúlyoznom min­denekelőtt — válaszolt dr. Holló Béla a kérdésre. — És bár minden a lakosságért történik, az embereket ná­lunk is elsősorban a lakás érdekli. Sajnos, erről a kér­désről sok biztatót nem tudok mondani. — Miért? — Mert az elkövetkező évek lakásépítkezése tulaj­donképpen a visontai erőmű és bánya dolgozóinak elhelye­zését szolgálja. — És a régi, gyöngyösi la­kásigénylők mit várhatnak? — A leg járhatóbb út az egyéni lakásépítkezés. Mi eh­hez zöld utat biztosítunk, nem is csekély anyagi áldoza­tok árán. A kálvária-dombi építkezések mellett a Zöldhíd utca, a volt TÜZÉP-telep és az Északi Külhatár ad újabb lehetőségeket Utcáikat nyi­tunk, parcellázunk, közműve- sítünk ezeken a területeken. — Ha már az új utcákról esett szó, mi lesz a régiek sorsa? Közismert: Gyöngyö­sön elég rosszak az útviszo­nyok. — Ha azt mondom, hogy jövőre huszonnégy utcában építünk utat, harminc utcá­ban pedig járdát, ezzel tulaj­donképpen érzékeltettem a törekvésünket: szeretnénk a lehetőségekhez mérten a leg­gyorsabban városivá tenni Gyöngyös útviszonyait. Ennek egyik feltétele az is, hogy asz­faltozott utakat építsünk, mert bár ez drágább, mint a köves út, de mégis gazda­ságosabb, mert végleges, te­herbíró. A fenntartása ol­csóbb. Ide tartozik, hogy át akarjuk kötni a Szövetkezeti utcát az Esze Tamás utcához, mert az új városrésznek eb­be az irányba nincs kijárási lehetősége még. — Az utcákhoz a parkok is hozzátartoznak. — Jövőre minőségi válto­zást várunk a parkok kialakí­tásában. Alkalmaztunk egy főkertészt az üzemünknél, akinek szakértelmétől sokat remélünk. Minél nagyobb zöldterületet szeretnénk, bok- Irokkal, fákkal és virágfoltok- kaL Maradjunk még az ut­cáknál olyan értelemben is, hogy a tervünk jövőre nyolc utcában a higanygőzlámpák felszereltetése, valamint a helyi járatú autóbusz vona­lán hét várakozó pavilon épí­tése. — BAR NEM TARTOZIK a mutatós feladatokhoz, a csa­tornázásról is szeretnénk hallani. — Egy város fejlettségét az Is mutatja, milyenek a föld alatt lévő építményei. Sajnos. Gyöngyös még nem áll optimális helyzetben. Sokat kell áldoznunk a csatorná­zásira. Nyolc utcában készít­tetjük el jövőre a csapadék­levezető csatornát, tíz utcá­ban a lakosság segítségével a vízvezetéket építjük ki. Be­kötjük a kálvária-dombi la­kótelepet a nagypatak medre alatt a fő gyűjtőcsatornába, az Április 4-e utcában is csa­tornázunk, hogy a környéken épülő középiskola és más lé­tesítmények ilyen irányú fel­tételeit biztosíthassuk. És még valamit! Jövőre megjelenik a város utcáin a Kuka. Köz­egészségügyi szempontból erre már halaszthatatlanul szükség van. — Térjünk át egy másik te­rületre. A város kulturális életének fejlesztésére milyen lehetőségek nyílnak az új esz­tendőben? — Kezdjük azzal, hogy el­készült Mátrafüreden az új művelődési ház. Nagyon szép munkát végez itt az ÉM Ál­lami Építőipari Vállalat. Az új városi művelődési ház megépítésének ügye is kilép az előkészítés kezdeti szaka­szából, és már a program szintjére emelkedik, hogy 1968-ban az építkezéshez le­hessen hozzáfogni. Több szerv anyagi erőforrását koordinál­ja a városi tanács ebben a létesítményben. Két óvodát adunk át az új esztendőben összesen százötven gyerek el­helyezésére. — AZ ÉPÍTKEZÉS TÉNYEI sugallják a következő kérdést: milyen további eredmények' várhatók ilyen vonatkozás­ban? — Akad néhány kellemes „meglepetés”. De előbb azt mondjuk el, ami nem megle­petés. A déli városrészen a 8-as tömb építkezése befeje­ződik és megkezdődik a 8,/a tömb kiépítése, ami további 540 lakást eredményez. Ezek a lakások a visontai beruhá­zást szolgálják. Maradjunk még a déli városrészben. Az év első negyedében megnyit­ja kapuit itt az új étterem és megkezdik mellette az ÁBC-áruház, valamint egy szolgáltató ház építését. — És a déli városrészen túl? — Sorolhatom. Az Április 4-e utcában közel két és fél ezer négyzetméter alapterü­lettel épül egy kétszintess áru­Sfent az utcán, hagyomá­nyos fekete — vagy inkább kormos? — ruhájában, vállán és övében a szerszámai, amivel ..sepri” a kéményeket. Aki ba­bonás, -.vagy szeret játszogatni a fölösleges gondolatokkal, mindjárt elmélázik. Mert a ké­ményseprő erre is jó! Titok­ban megfogod a gombod, vagy hozzáérsz — egészen véletle­nül — valamelyik járókelőhöz, körülnézel, hogy látják-e, s gyorsan megnyálazod a gom­bod. Állítólag hatásos. A ké­ményseprő ugyanis szerencsét hoz... Lányok kacagnak össze, s megfogják a kabátjuk egyik gombját A kéményseprő hát­ranéz és elmosolyodik. A neve Kelemen István. — Tényleg szerencsét hoz? — Ez egy hagyomány. Még abból az időből, amikor nádból fonott, tapasztott kémények voltak a házak tetején. Ezek könnyen fogták tüzet, s néhány szikrától házak égtek le. Ha a kéményseprő közeledett, mond­ták az emberek: szerencsénk lesz, jön a kéményseprő, nem ég már le a ház... Csak néztem, amikor Kele­men István közölte, hogy már tíz esztendeje dolgozik a ké­ményseprő vállalatnál. Még az előírásos koromréteg alatt is sokkal fiatalabbnak látszik. Gondolom: szerencséje van ... — Ma már kevesebb a ké­mény — magyarázta. — Nem a központi fűtés, hanem a gáz szorítja ki... Azért persze akad munka bőven. Van úgy, hogy hajnaltól késő estig dol­gozom. — Mennyiért? — Havi ezerkettőért... El­mondhatnám, hogy milyen sze­rencsés vagyok, ha az ígért fi­zetésemelés megérkezik! Mindez persze még nem je­lenti azt, hogy Kelemen István szomorkodik a szakmája miatt. Hiszen akkor miért dolgozik már tíz esztendeje itt? Sőt: — Van egy kétéves kislá­nyom, szőke. De nem nyug­szom addig, amíg egy fiam nem gőgicsél a háznál... ö is kéményseprő lesz! — Elmondhatja, hogy volt már szerencsés? — Bizony. Elég sokszor. Egy­szer leszakadt alattam a tető és a padláson kötöttem ki Egyszer a havas tetőr csúsztam lefelé néhány emelet magas tágban ... betörtem a csere­pet, megkanaszkodtam, s most itt vagyok. De nem .sokáig: megyek kéményt seperni az I. számú iskola tetejére. — Na és a... lottón? — Volt egy kettesem vala­mikor ... A mezőszemerei származású kéményseprő hosszú évekig ta­karékoskodott, s nemrég vett egy házat. Itt is szerencséje volt: negyvenezerért vette ... — Persze, nem valami fé­nyes. Olyan, mint a tv. Meg­veszi az ember, s utána javít­gatja ... De nekünk jó: ottho­nunk van! Amerre jár, rámosolyognak az emberek, a körzetében még a gyerekek is. Ez nagy szó, mert sokat ijesztgetnek a ké­ményseprővel. — Amerre járok, lassan már leszoknak róla. Nem hisznek a gyerekek az ijesztgetésben. In­kább a szerencsének... vagy: a jó szónak, a barátságos be­szélgetésnek. Kelemen István, a kémény­seprő, elindult útjára. Várják a háztetők, a kormos kémé­nyek, várják a járókelők, gom­bot szorongatva, szerencsét re­mélve. ö is szerencsét remél — az új esztendőtől. Kátai Gábor ház, a II. számú általános is­kolával szemben egy ÁBC- áruház, a fölötte levő szinten négy lakással, az SZTK mel­lett megnyílik egy zöldség­élelmiszer üzlet, a MÁVAUT- pályaudvarhoz éttermet épí­tünk. Ami meglepetés: ezeket a kereskedelmi egységeket a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet léte­síti. — Néhány régebbi kérdés­re is szeretnénk választ kap­ni. Mi lesz például a volt zsidó templommal? — Sikerül remélhetőleg ezt a kérdést is lezárnunk az új évben. Bútor- és lakberende­zési áruházat alakítunk ki ebben az épületben. Verseny- pályázatot írtunk ki, aminek határideje március 31. Az érdeklődés ez iránt elég nagy. — A Patyolat, a TÜZÉP-, az AKÖV-telep ügye? — A Fő téri Patyolat-sza­lon az első félévben kezdi meg működését A TÜZÉP- telep az első félévben szintén áttelepül a kitérőgyár mellé. A kenyérgyár mellett pedig az új AKÖV-telep építését kezdik meg. — Még egy kérdés: milyen tervek vannak a női munka­erő foglalkoztatására a vá­rosban? — Sajnos, teljes megoldás a közeljövőben nem várható. Az Egyesült Izzó bővítése, a Ruhaipari Vállalat és a Mát­ra Fehérnemű Készítő Ktsz bővítése ugyan ad újabb munkaalkalmakat, a bedolgo­zó rendszer megvalósítását pedig a Háziipari Szövetke­zettől várjuk, de mindez csak enyhíteni tud majd a kiala­kult helyzeten. Az viszont igaz: szakmunkásokban még hiányunk is van. — Mit mond, üzen a város lakosságának a tanács elnö­ke? — Ha lehet, kérni szeret­nénk. Arra kérjük a lakossá­got, legyen egy kicsit türel­mesebb, támogasson benün- ket jobban a terveink meg­valósításában, a meglevő lé­tesítményeinkre pedig job­ban vigyázzon, mint eddig. És: mindenkinek sikerekben gazdag új esztendőt kívá­nunk! MI PEDIG AZZAL ZÁR­HATJUK a beszélgetésünket: az elkövetkezendő esztendő a város fejlődésének ismét egy örömteli szakaszát nyitja majd meg. Ez úgy is jelent­kezik, hogy hozzákezdenek az elavult városrészek szaná­lásához, éppen a további fej­lődés biztosítására. Az első ütemben a Mérges utca kerül sorra, hogy a város valóban várossá válhasson. G. Molnár Ferenc ... hogy a legrútabb emberi dolog a hálátlanság, s ha ezt még hűtlenséggel is tetézik, hát bizony nehéz megfelelő szót talált ni az ilyesfajta magatartás megfelelő elítélésére. Mert igenis: mi az, hogy Boldog Űj Esztendőt; röviden: BŰEK?! Miért koccintgattunk, fújtuk a papírtrombitákat, mitől és miért va­gyunk ma, új év első napján kissé kótyagosak, vagy talán betegek is? Az örömtől, hogy eljött az új esztendő, meg hogy elbúcsúztunk az óévtől. Az örömtől, hogy a 365 napig hűsé­ges útitársunk, az 1966. esztendő elmúlt, hogy elhagyjuk, hogy a naptárakat eldobáltuk — egyszóval hálátlanságból és hűt­lenségből ittunk, örültünk. Szégyelljük magunkat, emberek! Hát olyan rossz, olyan szidni való volt az óév; annyira örömteli, hogy túl vagyunk rajta; anmßra nem váltotta be reményeinket, hogy éjszakai pezsgős rohammal kellett őt elzavarni? Ugye, hogy nem. Ugye, hogy éljen az óesztendő és boldog óévet is, ne csak újat. Mert az a 365 nap, amelynek valóban minden napja munkát, örömet, néha talán könnyet is hozott, amelynek mind az 52 hete új meg új terveket szült, nevelt fel és néha el is vetélt, nos, ez a 365 nap most már csak egy év, egyetlen év népünk, hazánk és a magunk életének múlt­jában is. Az a 365 nap, amelyben olyan sokat tettünk, építet­tünk, amely ezreknek, dehogy is ezreknek, tízezreknek adott új lakást, több kenyeret, autót, gyermeket, külföldi utazást, házasságot és néha válást is, nos, ez az idő véglegesen és visszavonhatatlanul beleolvad — és ez nem nagy szó — a tör­ténelembe. Egy év lett az 1966-ból, egyetlen évecske, amely­nek napjait csak a mindennapok történelemkönyve, a kor leghűségesebb krónikája, az újság őrzi meg. De ki olvas egy évvel ezelőtti újságot?! Tudom, az ember többek között azért ember, vagy egye­dül csak azért ember, mert örök és megingathatatlan opti­mizmusával csak előre néz, mindig az újtól, az új naptól, az új évtől, néha csak az új évszázadtól várja azt, amit a meg­előzők elfelejtettek, vagy amit a megelőzőkben nem tudott maga megvalósítani. De hát nekünk, a mi társadalmunkban, ugyanolyan kegyetlen ridegséggel az elmúlt év iránt és csak úgy reménykedve a jövő iránt, nos, csak úgy lehet viselked­nünk a futó évek búcsúztató váltóinak, mint viselkedtek apáink, nagyapáink? Lehet, sőt biztos, hogy sok-sok kis álom nem valósult meg, lehet, sőt biztos, hogy az 1966-os esztendő nem kevés társunknak könnyet és bánatot hozott, de egész népünk álmát, tervét becsülettel megvalósította. Nekünk nem úgy kell visszagondolni 1966-ra, mint elvetélt álmaink és ter­veink szomorú évére, amit jobb minél gyorsabban elfelej­teni és bízni, egyedül csak az új esztendőben bízni — talán hinni nem is, csak bízni —, hogy talán maid ez, ez az esztendő hoz valamit, hogy emberebb emberek lehessünk. A mi óesztendönk furcsa egy fickó volt. Nem is lenne il­domos roskadt háttal, megtört tántorgássai ábrázolni. Az utolsó napjai is frissek, újak, örömöt hozók voltak, utolsó órái is álmokat szültek és neveltek, a mi óévünkre bátran és büszkén tekinthetünk vissza: emberebb emberek lettünk ismét. Lehet, hogy egy kicsit sokat írtam már az óesztendő­ről, de hát tegyük a kezünket a szivünkre, megérdemli és most érdemli meg, az új év első óráiban. Mert legalább most, néhány óráig, néhány napig ne fe­lejtsük 1966-ot, mielőtt emlékeink tárába raknánk napjait és lapjait, mielőtt végérvényesen és visszavonhatatlanul bekerül egy, végtére valóban szerény évecskének az elmúlt közel ne­gyedszázados történelmünkbe. Boldog óesztendőt! Es boldog új évet. Nem szebbet és jobbat, mint az elmúlt volt, hanem csak még szebbet és még jobbat, s ahogyan én jómagunkat ismerem, 364 nap múlva ismét ugyanolyan rút hálátlansággal fordítunk hátat majd az 1967-nek is> mint tet­tük ezt a mostanival. Hiába, ilyen már az évek sorsa. De se­baj, mert nem ilyen az embereké; és végtére is ez a fontos. Holnap pedig munkára fel, termékenyítsük meg, alkos­suk szépre, hozzánk méltóra az új évet. Egyébként az a véleményem, hogy menni fog a, dolog: van már gyakorlatunk, van kedvünk, célunk és mindenek­előtt jól. emtre tisztábban látjuk az értelmét. Boldog új esztendőt — az új esztendőnek. A rímül adott rövidítést gyakran írtuk le az év utolsó óráiban. A Boldog új évet kí­vánok! mondatot helyesen úgy kell rövidítenünk, ahogyan cikkünk címében olvashatjuk. A szókapcsolatok különírt sza­vait ugyanis külön-külön kell rövidítenünk és annyi pontot kell kitennünk, ahány szóból áll a szókapcsolat. Nem vélet­len, hogy ebben a közlemé­nyünkben éppen ezt a helyes­írási problémát állítottuk elő­térbe. Telefonon többen kérde­Meg'clcnt a „Béke és Szocializmus1 legújabb száma A 33 országban 26 nyelven megjelenő folyóiratnak ez a századik száma. Vezető cikkét J. Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtit­kára írta Wilson politikájának válsága címmel. E. Papaioannou, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára Ciprus függetlensé­géért és haladásáért cimű írá- sábstn jellemzi pártja 40 esz­tendős működését. Kerekasztal címszó alatt közli a lap a novemberi prá­gai eszmecsere anyagát. A kommunista és munkás­pártok életéből című rovat tu­dósítást közöl a Bolgár KP kongresszusáról, továbbá is­merteti azoknak a szociológiai vizsgálatoknak az eredményeit, amelyeket a pártmunkában alkalmaztak Csehszlovákiában. A folyóirat tudósítást közöl a kairói szemináriumról, me­lyet a „Béke ég Szocializmus” és a kairói „At-Talia” folyó­irat rendezett. zősködtek, hogyan kell helye­sen rövidíteni a szóban forgó jókívánságot. Voltak, akik az­után is érdeklődtek, hogy van-e különbség a Boldog új évet!, a Boldog újévet! formák között. Van különbség. Amikor vala­kinek boldog új évet kívánunk, akkor valóban az egész évre érvényes jókívánságot akarjuk tolmácsolni. Ebben az esetben a jelzőt és a jelzett szót a meg­szokott szórendben és külön írjuk le: Űj év, boldog új évet. A naptárban egybeírva ta­láljuk ezt a szót: Újév. Ennek az összetételnek már más a jelentése: a naptári év első napját nevezzük meg vele. He­lyes tehát, ha egybeírva olvas­hatjuk ezeket a formákat: Új­évkor valóban új év kezdődik. Újévi szokásokat gyűjt. Vidá­man új évezett. Kódexeinkben ennek a nap­nap legrégibb magyar neve: Kiskarácsony (Kys karáchon). Később ezt a napot igy nevez­ték meg: Űj esztendő napja (Wy esztendő napia). Nem vé­letlen, hogy a régi kalendáriu­mokban is rigmusban írt új­esztendei jókívánságok jelen­tek meg, s az újévet köszöntő gyermekek száján is ez hang­zott fel: Üjesztendő, vigság szerző...! Ma újévről, újévi kívánságokról, újévi népszoká­sokról beszélünk. Ezek a szo­kások és újévi hiedelmek ter­mészetesen lassan elkopnak; eltűnnek. A folklór tudomány azonban igen sok egri és Eger környéki újévi népszokást, hie­delmet tart számon. Valamikor annak örültek az emberek, ha első látogatójuk, s az első szembejövő barát újév napján férfi volt. A családok is jó­szívvel, kedves ajándékokkal szívesebben várták az első férfi vendéget. Arra a kérdés­re, hogy miért söpörték újév­kor befelé a szemetet, ma már csak a legöregebbek tudnak választ adni. Néhány évtizeddel ezelőtt újévkor, újesztendőkor igen mozgalmas, egészséges humorral ünnepelték az év kezdetét, s ez a „hagyomány’* ma sem tűnt el. Az új s év első napján az Életünk és nyelvünk rovat minden dolgozója nevében kedves olvasóinknak is boldog új évet kívánunk. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa 1967. január L, vasárnap B. Ü. É. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom