Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
4 szélrózsa minden irányába Élők árvája Elcsodálkozott az Egri Gyermekváros igazgatója, de a helyettese is: — A gyermekváros legrosz- szabb lakójával szeretnék beszélni. — Előbb egymásra néztek, aztán szinte egyszerre felelték: — Itt csaik jó gyerekek vannak... Persze, nevetve jött a válasz, de mögötte ott húzódott a meg nem fogalmazott gondolat: alig egy hónapja, hogy fennállásának első évfordulóját ünnepelte az Egri Gyermekváros, igazán vannak szép eredményeink, miért éppen egy rossz gyerekről kell írni. Sőt, a legrosszabbrái...? — Talán mégis akad egy rossz gyerek — erősiködtem. Megnyugtattak: — Persze, hogy akad a 270 közül. Nem is — De vajon ki a legrosszabb? Egyöntetű volt a válasz: — A Miska! Vele van a legtöbb baj. Egy éve van itt és már tizenkétszer megszökött .. — Mikor verekedtél utoljára? — Régen. — És mikor sírtál? Most délelőtt. Fodor nekilö- kött a radiátornak és megütöttem a lábam. — Nem te kezdtet!? — Én nagy gyerekekkel nem kezdek. A Fodor volt. Be akart lökni a lányok közé. — Hová szöktél a gyerekvárosból? — A nevel őszülei mhez A szavak önmagukban hordozzák jelentésük hangulatát. Miska bárhogy is igyekszik kedvesen, szeretettel ejteni a ban. Csoportosan mentünk, amikor találkoztunk. Egy idegen palival volt. Azt mondta, hogy majd ő lesz az apám. Aztán elmentek. Ügy tudom, harmadszor ment már férjhez. — És édesapád? — Apát két éve láttam. — Szereted édesanyádat? Kicsit bűnnek tartom magát a kérdést is, de Miska ridegen válaszol: — Nem. Anyát egyáltalában nem szeretem — és most már ki tudja hányadszor ismét anyára javít. — Az öcsém se szereti. Csak úgy hívja, hogy Piroska, ő Fonyódon van. Aligha akadna ügyész, aki tömörebben és határozottabban tudna vádolhi, mint a 15 éves Miska, aki szinte érzés nélkül veti oda: „nem szeretem.” Gondoltam, vártam, egyszer elsírja magát. De nem. Már fájni sem tud a seb, amit négyéves korában kapott. Gyakran találkozunk gyerekekkel, akiknek nem élnek a szülei, vagi' felnőttebbekkel, akiknek családi fészkét a háború dúlta szét. De ezek az árvák megannyi szépet és jót őriznek az édesanyák és édesapák emlékeiből és viszik ma- gukkal még az öregkorba is. De mit visz, mit vihet Miska és a hozzá hasonlók — az élők árvái, akik nem tudják, nem akarják kimondani az édesanyát, az édesapát. Mert hiába élnek a szülők, nem érdemlik a kedves, gyermeki szólítást. Vajon törvényeink jók még ide? Igaz is, mit ér az olyan szeretet, amelyet paragrafusok szigora kényszerít ki,.* — Itt kit szeretsz legjobban? —• Mindenkit. — Mégis? — Brózmann János bácsit, az igazgatót. — Miért? — Olyan jó ember. Szépen beszél, szokott játszani is velünk és mindig elenged. — Mond el három legnagyobb kívánságodat. Töpreng egy ideig. — Szeretném befejezni az iskolát. Kétszer már buktam. Aztán szakmát akarok tanulni, asztalos leszek, már járok le a műhelybe, Tibi bácsihoz segíteni. — És a harmadik kívánság? — Nincs több. Cigarettázol? — Csak „mutyiba.” Három Kossuthot naponta. Rászoktam. — Pénzed van? — Egy hónapja kaptam 13 forint zsebpénzt, abból vettem egy könyvet, A sátán kutyáját. Néha cukrot is veszek, meg cigarettát. Most 50 forintom van a hazautazásra. — Nem érzed magad árvának? — Nem. Itt vannak a haverjaim, megvan mindenem. — Nem szöksz meg? — Nem. Aláírtgin — és hamiskásan mosolyog. Miska a nevelőszülőkhöz utazott karácsonyra. Remélem, visszajön. Bízom benne. De azért drukkolok is érte.., Márkusz László A „kalandozások” modern tormájában sok érdekességet biztosít a jövő esztendő, mind a szocialista, mind a nyugati országokban. Megyénkből ebben az esztendőben 970-en vettek részt az IBUSZ programjaiban. Tizenegy szervezett csoport járt a Szovjetunióban, öt Csehszlovákiában, három a Német Demokratikus Köztársaságban, a többi utat „magánosok” vették igénybe. Közülük volt egy kínai, és egy földközi-tengeri utazás is! A nyári időszak egyébként a tengerpartoknak biztosított nagy forgalmat, az Adriától a Feketetengerig. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy sokan, a késői jelentkezés miatt a legjobb utakról lemaradtak. Ezért jelentős, hogy az IBUSZ már az év vége előtt kiadta a tájékoztatót az 1967. évi utazási lehetőségekről. Mit ajánl az IBUSZ? A nagyon sok, és nagyon érdekes utak közül például az egyhetes londoni utat érdemes megemlíteni, vagy az ugyancsak egyhetes ciprusi utazást. Szerveznek csoportot Szicília szigetére, szerepel a programban svájci körutazás, törökországi körutazás, jugoszláv—olasz—osztrák körutazás, társasutazás Damaszkusz—Beirut programmal, egyhetes görögországi út, egyhetes párizsi út stb. A festői Szász-Svájc is várja a vendégeket, változatos programmal. A lipcsei vásárra is visz vendégeket az IBUSZ, vagy NDK- beli, tíznapos körutazásra, s számos csoport indul majd Csehszlovákiába is. A Szovjetunióba szervezendő utak nagy része egybeesik az októberi forradalom győzelmének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett, nagyszabású ünnepségek idejével. Más útiprogramokban szerepel például az Aranyhomok és Isztam* bul, vagy a cseh—lengyel Tátra érdekesebbnél érdekesebb látnivalókkal. vagy egy erdélyi körutazás Romániában. Az IBUSZ megyei irodái ez» úttal vállalnak olyan csopor» tos utazások megszervezésében is szerepet, amelyet vállalatok, tsz-ek, vagy más intézmények indítanak. Az eddigi tapasztat latok szerint a megjelent tájé-, koztatok hatására már többen is jelentkeztek a megyénkből különböző utakra. Reméljük, a Heves megyeiek a jövő esztendőben még nagyobb számban „kalandoznak”, még többen is. merkednek a viliággal, mint ed. dig. Érdemes... Mielőtt szemtől szembe találkoztam volna Máskával, kaptam egy dossziét, benne néhány iratféle és feljegyzés. A száraz, tömör mondatok kíméletlenül jelzik Miska életútját. A sok-sok csintalansá- got, amit elkövetett és a megbocsáthatatlan bűnt — a legnagyobbat, — amit vele szemben elkövettek. „Szülei elhagyták. Élnek valahol, de gyermekük iránt nem érdeklődnék. A nevelőszülők jóságával Miska visz- szaélt, csavargóit, lopott, tanulni nem akart.. Ezek a kezdősorok. Aztán megtudom még, hogy Miska január 25-én lesz 15 éves, még csak hatodikba jár, pedig már végeznie kellett volna az általánossal. Éppen egy esztendővel ezelőtt került a gyermek- városba, hat hétig bírta, aztán megszökött. Aztán még tizenegyszer! Volt úgy, hogy barátokkal, lányokkal, de a legtöbbször egyedül... szót: „nevelőszülők”, nem hangzik, nem hangozhat úgy, mint ez: ..édesanyám'’, vagy „szüleim”. — Hogyan kerültél a nevelőszülőidhez? — Nem tudom. Négyéves voltam, amikor elvitték egy óvodába, megfürdettek, új ruhát adtait. Anyáin azóta nem jött értem, ötéves koromban kerültem Monorra, nagyapá- mékhoz. 7 éves voltam, amikor megtudtam, hogy ők nem a nagyapám és nagyanyám, csak a nevelőszüleim. — Szeretnek téged? — Nem tudom. Most küldtek 50 forintot. — És te szereted őket? — Igen. Most is hozzájuk megyek karácsonyra. Ha Jóska bácsi elenged. Mondtam, nyugodtan elengedhet, visszajövök. — Mit tudsz édesanyádról? — Anyáról? Nem sokat. Egy évvel ezelőtt láttam itt a várit. B. Smith, a 18 éves arizonai tömeggyilkos, aki a chicagói és texasi vérengzéseken felbuzdulva maga is „híres* akart lenni, érdekes vallomást tett a rendőrségen. Elmondot. ta, hogy akkor határozta el a bűncselekményt, amikor szülei- tői revolvert kapott ajándékba. Több újságunk írta meg, hogy a kapott revolver 32 mii. liméteres volt... (A Hétfői Hírekben és a Magyar Nemzetben olvastuk). így már kevésbé csodálkozhatunk a gyilko- lási vágyon, mert e z l é g v é de Imi ágyúnak is beülő kaliber, ez a 32 mm-es lőfegyver, (ami 3 egész 2 tized centiméter csőátmérőt jelent), valóban felizgathatta a 18 éves Smith csemete fantáziáját... Egyébként ilyen vastag csövű re. volvert még az arizonai rendőrség sem láthatott... ★ A Hétfői Hírekben olvastuk, hogy a Heves megyei Kér e- cs e n-b e n közlekedési baleset történt... A kerecsen sólyom nevű madarunk már majdnem kipusztult, de a Heves megyei községet — sok tanúm van rá — még mindig Kerecsenének nevezik... Ugyanitt olvastuk, hogy; M e g vakult a tengerszem. A jósvafői mesterséges „tengerszemtavat” lecsapolták. Szükségessé vált a tatarozása, s ha elkészül, pisztrángokkal telepítik be... Azért, mert ez a tó tenger-szem, nincs módja a megva* kulásra. Szép hasonlat, de ha már megvakult, minek tatarozni, (DR. SZEMES) írást mutatnak. Miska ünnepélyes ígérete ez, szeptember 12-én írta egy füzetbe: „Nem fogok megszökni” és alatta az aláírás. Eddig még tartja a szavát. És még egy írás, olyan hivatalosféle, ez summázza a reményt keltő véleményt: „Problematikus, de nem reménytelen eset.” Miska nem tudta, miért keresem. Amikor elém vágódott, illedelmesen meghajolt, bemutatkozott. Szőke hajú, tömzsi gyerek, kicsi, de erős fajta. Megkértem. mutassa meg a gyermekvárost. Körbejártuk. Miska lelkesen, bőbe- szédűen magyarázott. Megnéztük a modem iskolát, a kényelmes otthont, megmutatta a hálótermet, az ágyat, majd az éttermet, amely mozi is egyúttal. Végül a tanulószobában telepedtünk le. Én kérdeztem, Mistka válaszolt. — Hogyan érzed itt magad? — Jól. Itt megvan mindenem. Csakugyan megvan mindene. És mégis ... Egész várost építünk a gyerekeknek, évi hatmilliót költünk rá egy gyerekre havi 1500 forintot. És a munka, az energia, a pedagógusok és nevelők türelme, szeretete... S olykor megesik, hogy nem kell a sok jó. Lám csak, Miskát tizenkétszer kellett visszahozni... — Miért szöktél meg? — Magam sem tudom. Rám jött a mehetnék, hívtak és mentem. Sokszor- egyedül is. Legtöbbször az iskolából szöktem. Ha megvertek a gyerekek, akkor megléptem. 1966. december 25* vasárnap Amikor azzal a kívánsággal kopogtattunk be Veres Istvánhoz, a Füzesabonyi Járási Tanács vb-elnökéhez, hogy kedvünkért lapozza fel ez évi naptárát, miijén bejegyzések láthatók abban, milyen ügyekben kellett intézkednie, mifoglalkoztatta őt ebben az évben — szabadkozva válaszolt: — Akkor legalábbis három naptárt kell végignéznünk, úgyands erre az „államira” — mutatott a néhány betűnyi helyet adó asztali naptárra — egyáltalán nem fértek rá a bejegyzések. Ezért aztán stencillel készítettünk egy másikat, ahol feltüntettük, hogy azon a héten hol, mikor, miért kell megjelennünk és még egy másik „naptáram” is van, ez pedig a tanácstagi dosszié, ahová feljegyezem, hogy az idén milyen kérésekkel, javaslatokkal, panaszokkal fordultak hozzám választóim. Mert.. Veres István a járás egyik körzetének tanácstagja is, így tehát hivatali munkáján túl is foglalkozik a választók ügyeivel. Végiglapoztuk a három naptárt és a kilószámra mérhető ügyek, feljegyzések, intézkedések láttán nem maradt más hátra, mint elhatározni, hogy vaktúból nyitunk fel egy-egy oldalt a naptár oldalaiból a töméntelen intézkedésből s adunk vázlatot egy járás vezetőjének hétköznapjairól. VÉDELEM A NYUGDÍJAS PEDAGÓGUSNAK. Körülbelül így lehetett volna ezt a té_ mát bejegyezni a naptárba, de itt csak a dátum látszik és az intézkedésről szól Veres István. — Tudnillik Miklósi né nyugdíjas pedagógus és a házigazdája állandóan zaklatta, ezért kért védelmet tőlünk... És volt még egy kérése, (de ezt talán nem is kellene megírni, metíi Ú£X isi awadöötnáai% Naptárlapok az emberségről törvénytelen volt ez az intézkedés), azt kérte ez az idős nevelő, hogy mivel nem tud már főzni étkezhessen a napközi konyháján. A naptár zsúfolt. Egy újabb bejegyzés már Aldebrőre visz bennünket ahonnét azzal a kéréssel fordultak a járási tanács vezetőjéhez hogy engedélyezze: Sömperger Márton, a községi tanács vb-elnöke átvehesse a helyi termelőszövetkezet vezetését Az ez ügyben lezajlott megbeszélések, telefonok, értekezletek számát itt most nem említjük, ellenben átlapozunk az újabb naptúr- oldailakra, ahol a következő elintéznivalót találjuk: KOVACSNÉ LÄNYÄNAK ELHELYEZÉSE. Besenyőtelekről úgyanis az egyik választó azzal a kéréssel fordult Veres Istvánhoz, hogy segítsen lányának elhelyezkedésében, aki kereskedelmi tanuló akarna lenni — Sajnos, nem tudtam ezt a kérést teljesíteni — mondja a járási tanács elnöke, mert csak felsőrészkészítő tanulóban volt hiány. Ez nekik nem felelt meg, így tehát várniuk kell a következő lehetőségig. A naptár lapjai újabb elintéznivaló ü eveket tartanak számon. Merthogy az elnök is ember, ezúttal vadászatra invitálták Poroszló környékére, ahol tudvalévőén sok a nyúl Ez nagyon ráfért Veres Istvánra, tekintve, hogy a nap 24 órájából szeretne legalább 48-at közügyekkel tölteni s ha még maradna valami idő, az jó lenne tanulásra. A családról nem is beszélve. De hogy legyen idő, mikor egymást érik a kérések, panaszok. javaslatok, interpellációk? Mert például Poroszlón már gúnyosan a „járási ta- fiácg útjúúüiw-’ pexezik « földmű vessző vetkezet töl a vásártér felé vivő utat, amelyet víz, sár, büdösség lep el évek óta és amely szégyene a községnek. És a „járási tanács útjának” ügyében a járási tanács intézkedik. Ez ügyben „megmozdul” Bíró József. a megyei tanács vb-elnöke, Berecz István vb-elnökhelyettes, a pénzügyi osztály vezetője, így végül is megépült „a járási tanács útja”. És az elnök naptárban egy erőteljes húzással kipipálódik ez a tétel. De még mennyi marad.. VITATKOZÁS, hangos asz- szonyi beszéd az elnöki előszobában. Kápolnáról egész munkacsapat jött be reklamálni. Az asszonyok úgy vélték, hogy a szövetkezetben kivételeznek a munkák elosztásánál, ezért keresnek ők gyengén. És reklamálták azt is, hogy a közös gazdaság vezetői nem a legszebben beszélnek velük és még sok más ügyben hallatták szavukat. Az elnök, illetve munkatársai, természetesen intézkedtek. A további bejegyzéseké öl azt tudhatjuk meg, hogy Szabó János besenyőtelki tanácstag javaslata alapján a Honvéd utcában 350 méternyi villanyvezetéket építenek és, hogy májusban az elnöknek Ti szavasvárra kellett utaznia. — Miért? — Pista fiam mezőgazdasági gépszerelést tanult ott, s azt szerette volna, ha gyakorlatra ide jöhetne a Füzesabonyi Állami Gazdaságba. Sikerült. Olyan anyás a gyerek, szereti, ha közel van hozzánk. Veres István esetében, ez sok esetben sajnos csak óhaj, mármint a család közelsége. Ahogy néztem a naptár lapjait, hetenként három—négy—nyolc értekezlet sorakozik a följegyzésekben, taggyűlések, tanácsülések, előadások és a tanulás, a közgazdasági egyetemen. OTTHON MEGÉRTIK. Az asszony vállalja a család nevelését, a bevásárlást, de nem mindenki értélleli az 6 24 órától 24 óráig tartó munkáját — Azit hiszem, júniusban volt hogy bejött hozzám az egyik notórius feljelentő, és úgy ordított itt az irodámban, mintha oroszlán szabadult volna rám. Merthogy azt találtam mondani neki, mégiscsak tűrhetetlen, hogy a Belügyminisztériumtól a pártközpontig, a megyei tanácstól a rádióig mindenhol feljelenti a neki nem tetsző embereket Erre már más se hiányzott, mint az a hír, amelynek alapiján a következő bejegyzés született: AZONNAL HELYREÁLLÍTANI AZ EGERFARMOSI, összedőlt iskolát. Mert váratlanul két tanterem omlott össze ez év júliusában ,s az elnök megtalálta a módját, hogy máshonnan anyagi eszközöket, építési kapacitást biztosítson, hogy mielőbb két új tantermet és nevelői lakást kapjanak a farmo- siak az összedőlt iskola helyébe. A fiatalok dolga tehát ezzel rendeződött, az iskola meglesz. De.; i Ezt az ügyet nem tudtam elintézni. Özv. Csató Péterné háromszor volt már nálam, hogy intézzem el: kapjon teljes nyugdíjat. Sajnos, csak a férje volt tsz-tag, így ő 50 százalékát kaphatja a nyugdíjnak, így írják elő a jogszabályok. Háztájit adnak neki, de többet nem nagyon tehetünk, Sajnos, nem § asegyedülw ■*+ Amikor az októberi lapokat pergeti Veres István, mosolyogva áll meg a negyediknél. — Ekkor hívtak az új tbcintézet avatására. Évek óta kínlódunk ezzel a problémával, lehetetlen körülmények között dolgoztai! a tüdőgondozók. A röntgengép egy régi parasztház spejzába volt beszorítva. A vérvétel a konyhában történt. Most aztán majdnem kétmillió forintért megépült az új intézet és az orvosi lakás. Hát ez emlékezetes nap volt. De hát a járás gondjai megoszlanak. Egyik csak Besenyő- telek, vagy Szihalom lakóit érdekli, de van olyan, amely csak egy-egy emberét, de mégis az elnökre vár a döntés. A poroszlói vb-elnök lánya például szeretett volna az új egri házasságkötő teremben esküdni. S ez ügyben a gépkocsit adta segítségül a járási tanács vezetője. Más esetben kórházból hozott haza egy beteg asz- szonyt a hivatal kocsija, s megint újabb problémaként egy ipari tanuló elhelyezése várt Veres Istvánra, mert apja régi tanácsi ember, s nera vehette volna szívére, hogy ne segítsen munkatársa fiának elhelyezésében. A naptár lapjai, úgy látszik* végtelenek, pedig csak három- szúzegynéhány napot éltünk még ez esztendőben. De hát akinek három naptár se elég ahhoz, hogy feljegyezze és elintézze a járásnak, munkatársainak, családjának ügyeit- gondjait, annak az év végéig is még jó néhány emlékeztetőt kell felróni a napok krónikájába. És ha jó egy hét múlva irattárba kerülnek az 1966-os feljegyzések, naptárak, Veres István újabbakat vesz elő és megint szaporodnak a bejegyzések, elintéznivalók, az emberség betűbe öntött jegyei. Kovács Endre .
