Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
« ro1Ja'"OS : No, figyeljetek csak rám, barátaim, most én akarok beszélni ... Éppen ideje, hogy vége lett az első félidőnek, annyira untam már a sületlen megjegyzéseiteket arról a szőke asz- szonyról. Nekem is van szemem. Előbb láttam meg, mint ti, hogy ott ül az öreg futballisták számára fenntartott páholyban. A meccs elején köszöntem is neki, és a mellette levő őszes hajú, kissé kövérkés férfinek is. Ti akkor még nem törődtetek az asszonnyal. Nem alkalmi vendég vagy néző ott a páholyban. És nem azért kiabált le minduntalan a pályára Nyurgának, az ifjúsági válogatott csatárnak, mert hisztérikus szurkoló, se azért, hogy feltűnést keltsen vele.de még azt se, amiben már megegyeztetek, hogy valószínűleg a szeretője lehet Nyurgának, mert az ilyen, harminc évüket alig átlépett csinos nők, mondjátok ti, mód felett kedvelik a jóvágású, fiatal sportembereket, és Nyurga bizony jóval megüti az asszony L érdeklődés mércéjét Egyébként az azasz- szony nem alig, hanem pontosan nyolc évvel lépte át a harmincadikat ... Hiába néztek rám kételkedve, és kár gúnyosan vigyorognotok. Amit mondok, sokkal jobban igaz, mintsem azt hiszitek, ha ugyan van még bennetek annyi beismerés hogy hinni merjetek másnak is, ne csak a saját csapongó fantáziátoknak. Azért köszöntem aimak a szőke asszonynak és a mellette ülő férfinek, mert ismerem őket S nem a múlt hét se a múlt hónap, vagy tavaly óta, hanem évtizedekkel régebbről, sőt állíthatom, az asszonykát már akkor ismertem, amikor még a legnagyobb öröme az anyja melle, a tiszta pelenka és egy öfklömnyi nagyságú csörgő volt Legrégebben az apját ismerem, azt az őszes hajú férfit, akit mellette láttok, s aki a felszabadulás után is. mint a futballozó Gonda fivérek egyike, Gonda II. néven évekig közismert kapusa volt egy patinás múltú munkás-sport- egyesületünk futballcsapatának. S hogy még jobban csodálkozzatok, azt is elárulom, hogy Gonda TT-vel negyvenhat éve együtt jártam polgáriba . Látom arcotokon, ti is tudjátok már, kik voltak a Gonda testvérek. A legidősebbet, Gonda I-et kivégezték a nyilasok, mert tagja volt egy nemzeti ellenállási csoportnak. Gonda III. még a negyvenes évek végén elszerződött Egyiptom«» edzőnek. A legfiatalabb testvér, a Gonda Pépedig öt-hat éve halt meg közlekedési baleset következtében. De nem a Gonda fivérekről akarok én beszélni. Gonda IIről is csak azért, hogy megértsétek a lánya szokatlan szurkolását és ne élcelődjetek rajta. Ez az asszonyka, persze még lánykorában, futballozott. Igen, bármily hihetetlenül is hangzik, futballozott. Megszerette és metganulta az apjától, a nagybátyjaitól és azok klubtársaitól. Amíg kisebb volt, mindenki mulatott a futballozó kislányon. A legjobban az apja, áld örült is neki, hadd erősödjék a lányka a labda rug- dosásától. Nemcsak a pályán, edzések alkalmával, de ha kirándulni mentek, a kis Gabriellának az volt a legkedvencebb szórakozása, hogy 11-ese- ket rugdosott a kapus papának, és boldog volt, ha a papa nem bírta a labdát elfogni, vagy kiütni, és gól lett. S ahogy a kis Gabriella nőtt és fejlődött, úgy fokozódott az ügyessége és ereje, és nem kevésbé a futball iránti szenvedélye is. Még fejelni, labdát levegőből levenni, kapósból továbbítani, szögletet rúgni és cselezni is megtanult. A papa és a három nagybátyja futbal- lozása valóságos iskola volt a tanulékony lánynak. A vele egykorú fiúk rajongtak érte, és örömmel vették be maguk közé, mert a szélsőt játszó Gabi, így becézték, nemcsak kuriózum és szenzáció volt a csapatban, mint lány, hanem ügyes játékos is. Persze, csak alkalmi csapatokban és alkalmi mérkőzéseken játszhatott. A felszabadulás előtt csak az apja futballista-tekintélye mentette meg a súlyosabb iskolai büntetésektől. Legfőképp azért haragudtak rá a tanárok és szülők, mert Gabi az osztálytársait is igyekezett csábítgatná a futballozásra. A lányokat azonban csakhamar elriasztotta a futballozástól a szülő tiltakozás, másrészt a cipő-probléma. Háború volt. Még a sportegyesületek is cipő-gondokkal küszködtek. 45 után — miként az apja, Gonda II., nevetve mesélte nekem számtalanszor — Gabi még politikai előadásokat is tartott a lányok új jogairól a MADISZ-ban, s csak azért, hogy külön kiemelhesse a lányok futballozásá jogát. De hasztalan volt minden kísérlete és szervezési szívóssága, és hiába bizonygatta a saját játékával, hogy a lányok is tudnak futballozni, nemcsak a fiúk, és éppúgy tehetségük lehet a fut- ballozáshoz, mint a kézi- és kosárlabdázáshoz; valamint a röplabdához, de más sportágakhoz is, az atlétikához, úszáshoz, víváshoz... Gabi végül is belefáradt a küzdelembe. Majdnem teljesen egyedül maradt. Az is kedvét szegte, hogy sokan egyéni bo- londériának nevezeték futballozásá szenvedélyét. BŐSZ JENŐ: KI IDE TÉRDEL Esik. Nehéz, kövér darázs dong, vállára ült az ősz — terajtad semmi szégyen. Az utcát járom, olvad a szemétdomb lucskos házfalak tövében. Züllött vagyok. De néha megható szép álmaim születnek. Kutyák vonyítanak messziről, érzik az éj szagát. Szeretlek. / Ledöntött kocsmaajtók nyílnak, ki ide térdel, itt marad örökre. — Tizenöt éved etlengő papírlap kertem sarába lökve. Látod húznak a vadlibák. — Megvénülök, s majd felszárad a sár is: elszánsz, a szél kacér szárnyára vesz, engem meg elnyel a kanális. Közben Gabi férjhez ment Természetesen futballistához. Hegyi Péter vette el, vagy más néven Csusza, akit abban az időben a legtechnikásabb magyar hátvédnek tartottak. Csuszának is azért nevezeték el, mert a tökéletességig fejlesztett becsúszó szereléseivel évekig réme volt a csatároknak. Ma már Csusza is edzősködik, és azért nem látjátok a felesége és az apósa mellett, mert külföldi túrán van a csapatával. S még valamit, barátaim, ha még magyarázni kell. Ennek a szőke asszonykának nem csak azért van a régi és mai futballistáink előtt nimbusza, mert valamikor szélsőt játszott. Se azért, mert Gonda II-nek a lánya és Hegyi Csuszának a felesége, hanem még azért is, amit most már tudtok es szé- gyellhetitek a megjegyzéseiteket, mert Nyurgának az édesanyja. Váljék asszonvi dicséretére, ha ebben kételkednek. Higgyétek el, azoknak van igazuk, akik azt állítják: Nyurga nem a nagyapjától és az apjától örökölte rendkívüli fut- balltehetségét, hanem az anyjától, ettől a még ma is szinte lányosán csinos, szőke asz- szonykátóL Ám, ha ezt vitatná valaki, meg kell tőle kérdezni, miért nem lett Nyurgából kapus, mint a nagyapja, vagy hátvéd, mint az apja volt? Gabi a saját, valójában ki nem élhetett csatárt játszó szenvedélyét plántálta át a fiába, s hogy milyen eredménynyel, azt mindjárt újból láthatjuk. Ki tudja, mikor akad még valaki a lányok között, aki a futballban is bizonyítani tudja a nők ügyességét... Addig is úgy tiszteljétek Gonda Gabit, mint az első női futball-s- tát nálunk, még akkor is, ha nem volt, mert nem lehetett leigazolt játékosa valamelyik csapatnak. S ezzel be is fejeztem, mert véget ért a szünet, kezdődik a második félidő, s gondolom, most már természetesnek tartjátok, nem nevetségesnek, ha Gabi asszony Nyurgát biztatja és tanácsokat is kiabál neki a pályára, hisz nem csupán Nyurga futballozik most, tör a kapu felé s hozza góllövő helyzetekbe a társait, hanem a mama, Gabi asszony is lenn futballozik a pályán, és ha Nyurga majd gólt lő, azt a gólt az anyja is rúgja... No, nézzük a mérkőzést, barátaim, már játszanak a fiúk... Hans Theo Richter: „Gyermekével beszélő anya”. A Műcsarnok német grafikai kiállításából. MAMDOC GOLOGO: (Mali) Különös táj Különös a táj, melyen élek Itt az ég egyre legyőzni igyekszik A földet, Lehajol hozzá, hogy érinthesse, Itt a föld a nyüzsgéstől mindig fáradtan» Vibrálva nyúlik az égig..; Különös á táj, melyen élek, Itt a szerelem oly mély és kavargó, Mint a folyam. Itt a gyűlölet olyan Feketére és merevre válik, mint a hegy És szikla-őrei, kik büszkén köszöntik A napot..» Különös a táj. melyen élek Itt a gyerekek férfiak asszonyok Mind feketék Itt néma az erdő és a sivatag: Itt a csend a lármából beszél Itt a fény folyvást hízelegve öleli A sötétséget... TÉNAGY SÁNDOR: Balladas Különös a táj, melyen élek. Itt a kacaj gyakran könnyet titkol A könny gyakran kacajt titkol Igazában Itt az értelem a hazugsággal ül nászt, Itt a dőreség a tiszta tudás párja, S nem csodálja senki... Különös a táj, melyen élek Itt minden sorjázó fény Sötétség remény és kétségbeesés! Ám valójában Miként a csend a lármát elűzi Miként a tiszta fény az éjt legyőzi Egy nem is messzi napon E különös táj lerázza kétségeit S széttépi A gőg lobogóját, Mely fekete, oly különös módon fekete..» Fordította: Bán Ervin rt . | tt oszido Raliadás őszidő csatakos kőutak imbolygó lámpasor fénytoUú vadiúdait Tántorgó széltorony leomlik sikkantva nem múlik fölsebző ütése visszhangja Fonódik keserves esőből drótháló lépések szándékok irányát elzáró Földmélyi némaság várhatlak leshetlek szerelem irgalom keress meg keress meg Félórája sincs, hogy leültek ímolni, de már izzik körülöt- k a levegő. Minden elsején van ez, illetve minden har- adikán; akkor hozza haza az szony is a pénzt A férfi másodikén kapja, de csak a következő napon ülnek le, beosztani. Ilyenkor — mi tagadás — mindig borongós a családi légkör. Mint most is. A pénz különféle borítékokba került, csekklapokat töltöttek ki, félretették a lakbért és a villanyszámla szokott összegét, a telefont, televíziót biztosítást A férfi aztán összeadja a kiadások jókora szám- oszlopát Lecsapja golyóstol- lát, amikor végez a művelettel, és ránéz az asszonyra. — Nem megy! Értsd meg ez így nem megy tovább! Mit képzelsz, fiam, lopom én a pénzt? Az asszony a semmibe mered. — Nem ... — Mikor tanulsz meg végre beosztani?! Az asszony von a vállán. — Aki ennél jobban tud, az csal... Százszor is meggondolom, megrágom, amíg valamire elszánom magam ... A férfi felnevet, erőltettetten. — Két hónapja az új kosztümöd, a múlt hónapban a cipő, meg a kalap, a kesztyűvel ... Azt hittem, ezzel vége. De nem! Most a shantung- ruha! Potom hatszázért! Nem bírom, értsd meg! Azt hittem valamikor, hogy segítség lesz, ha állásba mégy!... Hatodik éve dolgozol, de a lakásba még egy fillért se ... Űjra kellene már végre húzatni a rekamié- kat és a székeket! Szánalom rájuk nézni! Azt hittem, hozzájárulsz, mert egyedül nem bírom. És akkor: a shantung- ruha! — Elhallgat, nagyot sóhajt, majd gúnyosan megkérdi: — A jövő hónapban mire számíthatok? Az asszony nem érzi ki férje hangjából a gúnyt; készséggel — bár némi bűntudattal — válaszol. — A nyári köpeny ... Ezerszáz. Azt csak beláthatod, hogy nyáron nem járhatok tavaszi •kabátban ... Ha este elmegyünk valahová... Egyetlen sátáni kacaj a felelet — Ez az! — suttogja aztán a férfi, a dühtől fuldokolva. — Megvétetted velem a televíziót! Mit rágtad a fülem, hogy már az egész háznak van, hogy ujjal mutogatnak ránk .. . Végre megvan, az árát ki sem nyögtük, és akkor elmegyünk valahová... Elmegyünk valahová! Az asszony megint a semmi: nézi. — Az ember nem ülhet örökké itthon — mondja kurtán. — A felvágott mindenesetre olcsóbb, mint egy vacsora a Citadellában! Szabadtéri színpad, utána vacsora, taxin haza ... Kétszáz forint! — Halántékára szorítja kezét. — Húsz deka párizsi hét húsz! Az asszony a hitvalló vértanúk arcával sóhajt egy hatalmasat, aztán cigarettáért nyúl, és tüzet lobbant öngyújtójából. A férfi egyetlen vad fújással kioltja a lángot. — Na! Mit csinálsz? A férfi arcán piros kis rózsák. — Elfújtam! Erről az átkozott cigarettáról is ideje volna már leszoknod! Ez is havi százötven forint! A gyereknek nincsen szandálja, tegnap panaszkodott éppen ... Ezen a pénzen vehetnél neki!
