Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

KÄTAY ANTAL: VIGO TIBOR: RIASZTVA Bordáink közt csupán a régi seb sajog ma még, de holnap, jaj, mi lesz? Ólomnehéz a szél, mi ébred hajnalonta. s a kútgém kormos égre kiált. Kilúgozzák a csókjaink izét, átok-klór rombol kertjeinkben: felbomlanak a színek. Hamuszürke vágyak riasztó kuvikja száll. S a kéz. az óriási KÉZ új kést ragad, elmetszi délköreinket. Kifordult ernyő torzójaként zuhannak, fel-felizzva, akár a célt tévesztett meteorok. De lesz-e ki még az égre tekint, s jelként üdvözli riasztó zuhanásunk? Lesz-e ki megőrzi perzselt látómezejébe a béke utolsó csillagpárbaját? Riasztva, mint a szél. Ügy élünk, s együtt ébredünk éhes döbbenetekkel, s akár a vasfű: szívünk cellafalából naponta kirobban egy sápadt béke-virág. KOVÁCS SÁNDOR: K D A 3L Békésen úszik a nap égi szép vizében. Dallam kél a tiszta hang, suhanva száll egyre magasan ég alatt part fölött, színe szép fény ezüst. ' Pirul, forr, nyaral a nyár, s méze hull, mint a fény... Szállj, szállj most te dal, lilaszép, fényezüst örök szép szárnyakon ég felett, part fölött, te mindenütt otthonos tiszta kék nyári dal. Csontváry Mint villámok, csaptak rád a látomások, s míg járták a cédrus körül a táncot a lenge táncosok, felzaklatott agyad iszonyú dörgéssel szilánkokra hasadt; nem volt neked bágyadt rózsa az álom, képzeleted eget s földet kevert a vásznon, a színek, mint vércsék, egymásra törtek, vagy vergődtek falán a világnyi csöndnek, teremtő voltál, mint isten, áldott kezed nyomán egy új csillagrendszer keletkezett. SIMONYI IMRE: Offertorium kenyeret teszek az asztalotokra és bort bort az abroszotokra és örömet a gondjaitokra és verseket a tarsolyotokba > és asszonyokat az ágyatokba és otthonokat a házatokba és jószavakat a szájatokba és tenyeremet a markotokba hogy úgy fogadhassatok majd lelkeun ahogyan én fogadnálak benneteket él sr « e* * fát£~2 VLAGYIMIR LENCOV: és A bürokrata a szerelem Belépett egyszer a bürokratához az édes Amor késő esteien. — Hozzám? — kérdezte —. Roppant restellem, jöjjön tán holnap kettőtől ötig, ha nem akadna önnek dolga más, ma nincs tovább félfogadás. (Oroszból fordította: Pogonyi Antal) yVNAA^»AAAA/VVVSfVWVVVWS/V>/VVWW>AA^VVVW>^VVA^WVV>A^'A^AAAAAAA^AAAAA^AAAA/NAAAAAAAA(VN/VSA/VNAAAAA/WWNA/WWWNAAAAAAAAAAAíVV\A — Mondja, telefonálhatok innen Budapestre? — Jé, az író elvtárs!... Meg­ismertein rögtön! Elfogadta a tanács meghívását...? Hogy ilyen elfoglalt ember...! — Most érkeztem, ezt a be­szélgetést már nem tudtam otthon lebonyolítani. Az alacsony, dumdi pbstás- kisasszony bátortalanul kacér mosollyal nézte és kinyújtotta párnás, kurta kezét a kisabla- kon. — Isten hozta! Nem is hiszi, mennyire megszerette a falu a téli író-olvasó találkozón!... Hogy a tanács második meg­hívására is későn válaszolt, egészen elszomorodtak... Jaj, de mit is hagyom odakint áll­ni, kerüljön beljebb. Úgyis most kezdődik az ebédidő, be­zárom az első ajtót. — Elnézést kérek, hogy ép­pen ebéd közben zavarom! — Ö, ilyen kedves vendég nem mindennap fordul meg nálunk! — Előjött hivatalából, bezárta az ajtót. Az író észre­vette, hogy a duzzadó kebel, az erős. remegő csípő móriká- lása néki szól. Aztán a szé­gyenlősen lesütött szempillák alól élőkíváncsiskodó kandi te­kintet, végleg leleplezte a kis­asszonyt — Jöjjön ... jöjjön hát bel­jebb! ... Addig talán ... men­jünk beljebb!... Milyen számot hívjak? A kisasszony szélt, sürgetett, rámosolygott. — Remélem, félórán belül behozzák!... Addig talán... menjünk be. a szobámban sok­kal hűvösebb van! — Igazán nem alkarom za­varni! Ebédeljen csak nyugod­tan. — Ráérek, úgyis sző! majd a mama. ha kész az ebéd!... Tudja, ketten élünk itt... Csak szegény mama kéntőten vala­mivel időre elkészülni. Mon­dom is neki gyakran: te aztán egv hétig meg nem maradhat­nál a postán, ahol mindent percnvt pontossá «■aal Voll elvé­gezni.” — Kövérkés. fehér ke­zévé! felnyúlt a kortyához, gondosán meffigazv’tta. — Szóval méaiwesaic e’iött hoz­zánk! Meddig marad? — Talán egy hétig. • — Olyan rövid ideig? — Tudja, milyen nagy idő egy hét?... Persze, minden attól függ. A kisasszony egy-egv rebbe­nő mozdulattal szemöldökén simított végig, ma jd ruha i án talált valami elrendeznivalót. Mosolya lassan nekibá+orodott. — Mitől? ... Ó. mesélje már, olyan izgalmas lehet a maguk munkáia! Tudja, rémesen sze. retek olvasni, 0 zongora mel­Most már az asszonyt is kez­di elhagyni a béketűrés. — Nem elég, hogy az én öl­tözködésemre nincs gondod, most még a fiad ruházását is a nyakamba varmád? A bejá­rónőt ne spóroljam meg ne­ked?! A férfi — bár nehezen —, de még türtőzteti magát. — De! — mondja csendesen. — Megspórolhatnád! Akár úgy, hogy te fizeted, akár úgy, hogy néha személyesen a kacsodba veszed a porszívót, és kitakarí­tasz. Nem fog leesni a gyűrű az ujjadról! — Úgy! — jajdul fel az asz- szony. — Szóval megint cselé­det akarsz csinálni belőlem? A férfi az inge kézelőjét né­zi. — Havi háromszáz forintot dobok ki Etuska nénire. Köz­ben lefoszlanak rólam az in­geim. Három éve nem tudok egy szál inget venni magam­nak, pedig Etuska néni há­romszázából hármat tudnék! Nézd meg a mandzset­támat! — Odamutatja kar­ját az asszonynak, s az arcába sziszegi, tagolva: — Értsd meg, nem bí-rom to-vább! Az asszony arcán vérhullám fut fel, a homlokáig. — Szóval miattam jársz ron­gyokban? Ezt kellett megér­nem! — Felsír. — Köszönöm! De ezt már én sem bírom to­vább! — És zokogva kirohan a szobából: csak úgy zeng a be­csapott ajtó. A férfi utána néz. — Ő nem bírja... Nem rossz! — Hirtelen újra elönti •z indulat. — És én? Én mit szóljak? Betömi mégsem me­hetek... Nyári köpeny! Iste­nemre, nem rossz! Egy kis nyá­ri köppenytű, ezeregyszázért! — Vadul cigarettára gyújt, s amikor sóhajosan kifújja a füstöt, kintről kopogtatnak. — Tessék — mondja kelletlenül. A szomszédasszony lép be. — Jó napot, Zolikám. — Kö­rülnéz. — Magdi? — Csak leszaladt valahová. — Mosolyog. — Kezét csókolom, Ilikém. Hogy jött be? — Nyitva volt az ajtó. — Parancsoljon, foglaljon helyet. Tessék, gyújtson rá! — Köszönöm — int az asz- szony. — Most dobtam el. Any- nyit szívok mostanában. — Istenkem — sóhajt a férfi. — Mit csinálnánk, ha még ez sem volna? — S ismét mohón szív a cigarettáján. Az asszony nézi. — Idegesnek látszik, Zoli­kám. — Harmadiké — feleli boron- gósan. — Most osztjuk be a fi­zetést ... A két fizetést! — Hm — mondja tűnődő arc­cal az asszony’ s leül. — Har- madika... — Kér egy kávét? — Ne fáradjon vele, köszö­nöm. Nemrégen ittam. Csend van kis ideig: nézik egymást, mosolyosan, mint a jó szomszédok. — Csinos ez a kis kosztüm magán. Ilikém — szól aztán a férfi halkan. — Imádom ezt a fáradt lilát a nőkön. Az asszony égnek emeli sze­mét. — Csak tudná, mH hallgatok érte Lajostól!... Tudja, mit vágott épp az előbb a fejem­hez? Hogy szokjam le a do­hányzásról, ha öltözködni aka­rok. Vagy ez, vagy az — a ket­tő együtt nem megy. — Furcsa — mondja a férfi. — Hm. Érdekes! — De hát miért dolgozik az ember, mondja? Hogy ne kell­jen könyörögnie minden szál rongyért a férjének — no nem? Hát nem elég, ha a ruházkodá­som gondját leveszem a vál­láról? — No, persze. — Képzelje, legutóbb azzal állt elő, hogy én festessem ki a lakást. Én! — Hallatlan! — csóválja a fe­jét a férfi. Az asszony sóhajt, nehezen, mélyről fakadón. — De nehéz az életem mellet­te, Zolikám ... Két-három ha­vonta, ha egyszer elmegyünk valahová... És képzelje, azt mondja, sok megy el szórako­zásra! Legszívesebben örökké otthon ülne, amellett a vacak tévé mellett! De hát hogy kép­zeli? Az ember, ha már dolgo­zik, emberi életre vágyik, nem mindig a négy fal között... — Szomorú szemét a férfira eme­li. — Nincs igazam, mondja, Zo­likám? — De mennyire — mondja amaz melegen, azon a bizonyos búgó. férfi-baritonon. — Joga van hozzá! — Végeredményben az a nő is ember! Nem azért dolgozik, hogy a fizetését elsején szépen leszámolja a férje kezébe! Ne­ki is megvan az egyéni élete, megváltnak a szükségletei... A férfi határozottan bólint. — Nem kétséges! Modem emberek vagyunk. — Ugye? — kérdi az asszony' hálásan. — Maga is ezt mond-! ja? — Ez csak természetes. Az asszony szeme könnybej lábad. — Hallotta volna, milyen cir-J kuszt rendezett, amikor meg-< mondtam, hogy nem tudok! hozzájárulni a nyaralás költsé­geihez, mert szükségem van; egy könnyű, nyári kompié­ra... Majdnem nekem ugrott!! Hogy neki is kellene egy vá-! szonruha ... Neki! Amikor két-! tő is lóg a szekrényében! És! tőlem irigyli... — Kibuggyan! belőle a sírás. — Olyan önző,! hogy az szörnyű! A férfi odalép hozzá, bátor-! talanul végigsimít a haján. — Ne sírjon... — mond ja! rekedten. — Ilikém, ne sir-< jón... De az asszonyból most már! feltartóztathatatlanul ömlik: — Én ezt nem bírom így to-; vább, Zoli! Hallotta volna,; hogy ma is hogyan üvöltözött! velem! Mint egy vadállat. A férfi még mindig a haját! simogatja, elmerültem — No, no... Nyugodjék meg.; Fantasztikus, hogy némelyik; férj milyen érzéketlen, milyen; brutális... — Bizony — biccent az asz-i szony hüppögve. — Én úgy! irigylem Magdit, higgye el. Maga olyan megértő lélek! —! Rajongó pillantása körülröp-! ködi a házigazdát — Olyan; más, mint a többi férfi!... J lett az a nagy szenvedélyem, és sokszor elképzelem magam­nak az írót, milyen lehet, ho- gyon dolgozik, miféle szokásai vannak ... Szóval mitől függ. hogy mennyi egy hét? — Hát... hogy nem hagyja-e cserben az embert a szeren­cséje. összehozza-e a véletlen érdekes emberekkel, ügyekkel. A nő elnevette magát. — Akkor ez magának most tárcsázott, be- majd félénkem. olyan, mint egy izgalmas va­dászat? — Lehet mondani... Tudom, kicsit kegyetlen, komiszul ön­ző magatartás. — Ott állt a harmincvalahány éves nő. Kö­zelről inkább csinos, töltöttga­lamb alakjához illett a kislá- nyosan pufók arc. Egyáltalán nem kívánta, egészen más volt a zsánere, mégis nyúlt érte és magához karolta. Rugalmatla­nul lágy csípője volt a nőnek. — Jaj, ne! ... nem szabad!... Nem vagyok én olyan!... — Milyen? A nő értetlenül, zavartan mosolygott, aztán blúzát kezd­te libegtetni a kivágás fölött. — Istenem, micsoda hőség! Jöjjön! — Előre sietett. — Be­szólok a mamának, hogy ráér az ebéddel .„ Vagy, ha meg­hívhatnám? ... — Köszönöm, már ebédel­tem. — Én meg igazán várhatók, jót is tenne, ha fogynék kicsit, ugye?... Csak ne szeretnék olyan borzasztóan enni!... Rög­tön jövök! — Pillanatok alatt visszatért. — Erre tessék! A szoba le volt xfüggönyöz- ve, a szemnek hozzá kellett szoknia a homályhoz. A hiva= tál után itt valé'~ kellemes volt, de a szoba áője nyo­masztóan áporodott. Tele volt zsúfolva nagymamáktól örökölt bútorokkal, térítőkkel, nippek- kel, zongorával, a falakon ren­geteg kép. köztük egy-egy szí­nes reprodukció. Az ágy fölött nagy szentkép, holdfény. Olaj- fák-hegye. — 0, tudom, maguk művé­szek a magamfajta, egyszerű ember otthonát nehezen vise­lik el. A nő a kanapéra ültette, maga is arra telepedett le. s miközben beszélt, egyre köze­lebb fészkelődött hozzá. — Miből gondolja? — Ö, csak úgy!... — Idegesen ne­vetgélt. — Pe­dig magam is imádom a művészeteket! Csak volna pénzem, nem rervodukci ókat gyűiterék! — — Felhevűlten reokedő keze, mintha vélet­lenül történne. mepn vi i «odott férfi vállán. Az író níüan- tá«a ekkor egy különös kénre esett. Srinvei Menne Pacsin. t.á inunk nngv. méretű, színes lenvomata volt. de vala­mi V5ŰÓSZÍ­nüHenül meg­változtatta a kép hatását Türelmetlenül az ablakhoz ment, félre­húzta a füg­gönyt, s végre megláthatta a tágas mezőben fölfelé emelke­dő pacsirtát bámuló, gyönyö­rű, meztelen asszonyt —■ gye­rekesen ügyetlenül felöltöztet­ve. Valaki lemezszerűén me­rev kosztümbe öltöztette a né­zőnek hátat fordító asszonyt, de a satírozás alól is diadal­masan sütöttek elő vonalai. — Miért öltöztette fel sze­gény Pacsirtát? — Mert... tudja, milyenek a helybeliek ... Egy., kukkot sem értenek a művészethez, annál többet a megszóláshoz!... — Pedig nagy kár érte! Olyan isteni alakja van Pa­csirtának. A kisasszony zavara elmúlt, a férfi mellé lépett, mintha ő is a megmásított képet nézné, de forró, puha testével egészen hozzádőlt. — Ismerné csak.., itt élni ezek között a sivár lelkű em­berek ... A másik szobában megszó­lalt a telefon. Budapestet kap­csolták. A férfi hamar végzett és elköszönt. Már mindent tu­dott egyhetes útja első szerep­lőjéről. VLAGYIMIR OSZINYIN: TÉLI Jelzőrakéták robbanása. Hó. És torlaszok. Szilánkok szanaszét. Búcsúcsókok és néhány búcsúszó. Látjuk-e egymást majd valaha még? Elbúcsúztunk, de nem sírtunk. Szavak nem segítenek — tudtuk — semmivel. A föld meghajlott az erők alatt, s nyomunkat hóvihar söpörte el. A tankok között tombolt a vihar. És nyikorogtak a nehéz vasak, nem láttunk, szinte őrjített a zaj, égő tankok pörkölték a havat. És robbantak az égő harckocsik, egy pillanatnyi fénynél láttam én a képet, amely még ma is vakít; egy kislány, szürke sapkával fején állt a lángoszlopok közt, végtelen ég alatt, ő, s a háború vele. Nézését soha nem feledhetem. Láttam, hogy könnyes volt a két szeme. Oroszból fordította: Antalfy István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom