Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
Szüretel Q^é/foiuf' a* cgMte&gz* &> tu/pjßdü*v£> Jó testvér-e Kati és Juliba ? Parázs vita fültanúja voltam a fenti kérdésről. Nem a tény volt a vita tárgya, hanem a nyelvi forma. Melyik a helyes: jó testvér vagy jó testvérek? Beszélgetés közben valóban gyakran előfordul, hogy több személyről állapítunk meg valamit: több alanyhoz egy állítmány kapcsolódik. Nyelvünk szabályai szerint ilyenkor az állítmányt egyeztetni kell, vagyis egyes számú alanyhoz egyes számú állítmányt, többes számú alanyhoz többes számú állítmányt kell kapcsolnunk. A kérdés azonban nem olyan egyszerű mint amilyennek első pillanatra látszik. Mert mi történjék pl. olyankor, ha több egyes számú alany van a mondatban? Ilyen, kor az egyeztetés lehet alaki és értelmi. Igei állítmány esetén az egyes számú forma a megszokottabb. Tehát: Kati és Julika járt itt. — Többes számú alany esetén természetesen többes számú az állítmány is: Katiék és Julikáék jártak itt. Névszói állítmány esetén is lehet értelmi és alaki egyeztetés: „A kőszívű ember fiai'’ közkedvelt alkotás. Többes számú alany esetén természetesen többes az állítmány is: A diákok szorgalmasak. De térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz! Melyik a helyes? Katj és Julika gimnáziumi tanuló, vagy: Kati és Julika gimnáziumi tanulók? — Kati és Julika jó testvér vagy testvérek? Az első mondatban mindkét forma helyes. A két kislányról egymástól függetlenül állapítjuk meg, hogy gimnáziumba jár; de lehet, hogy nem is ismerik egymást A második mondattartalom viszont kölcsönösséget fejez ki: jó testvérek. Ebben az esetben mindenképpen a többes szám a helyes. Pl. a „Pista és Julika szerelmes” kijelentés értelmében Pista és Julika egymás iránt közömbösek is lehetnek: mindketten mást szeretnek. De „Pista és Julika szerelmesek” többes számú formája egyértelműen kifejezi a kölcsönös kapcsolatot. Ezek után könnyen választ adhatunk a címben felvetett kérdésre. Kati és Julika jó testvér. Kati és Julika jó testvérek. Mindkét forma helyes, de mindegyik mást fejez ki. Az első mondatból csak az derül ki, hogy mindkét kislánynak van testvére, s mindkettő jó testvére a magáénak. A második mondat többes állítmánya viszont a kölcsönösségre utal: a két kislány egy családhoz tartozik, és kölcsönösen jó test vérek. Dr. Chikán Zoltánná főiskolai adjunktus rffüraitfflgi5 1966. október 9., vasára«# az ' l\E Több kacagás hallatszik a szőlőtőkék közül, mint átlag szüretkor. A nevető leányhangokat táskarádió zenéje kíséri. Ügy érezzük a szőlőtáblához közeledve, hogy itt már nem is munka, szüreti mulatság folyik, a szinte égető októberi napfényben. De a látvány gyorsan meggyőz az ellenkezőjéről. Raga- csosan fekete, földes kezek, átizzadt blúzok 1— a „megfeszített” munka jelei. Aztán újabb kacaj — a vidám munka jelei. Telnek a vödrök, „leánykát^ szüretelnek a leánykák. No és a férfiak? A 16 éves legények, igaz csak hatan vannak. de munkájuk szükséges és férfias. Puttony a vállon, egy kiáltás és már meg is érkeznek, hogy kádakba vigyék a tőkék gyümölcsét. Vakáció* szüreti munka, szüreti mulatság kint a Kőlyukte- tőn. Szüretel az L E). Egy hétre kiürült az egri Gárdonyi Géza Gimnázium épülete. Több mint ezer tanuló 'letette a tollat, becsukta a füzetet és kezébe kosarat, vödröt fogott. Az osztályok betakarítani. szüretelni indultaié. Sok helyre eljutottak. A Petőfi Tsz ráchegyi szőlőjébe, Ostorosra borsót szedni, Egerszó- látra és az egri tangazdaság kőlyuktetői szőlőjébe is. — Miért szüretel az PE? — Jövő nyáron kirándulni szeretne az osztály. A négy év alatt jó lenne közösen megismerni az országot és az utolsó évben külföldre is eljutni. Az első kirándulást a Dunántúlra tervezzük és az osztálynak úgy ötezer forintba fog kerülni as, út. A költségek 80 százalékát a gyerekek maguk akarják megkeresni. Ss ez az első „munkahely” — mondja az osztályfőnök, Eged János. Táskarádió lóg a tökén, mint elkorcsosult termés két fürt között; — Segíti-e a politechnika a mostani munkát? — Az osztály egyik fele kertészeti politechnikán vesz részt, de én éppen könyvkötő vagyok. — Nyáron a tsz-ben brigádben dolgoztam, megszoktam, hogy szorgalmasan kell végezni a munkát. Én meg is szedem a napi 50 vödröt, amíg mások alig húszat. Nagyon szeretem a mezőgazdasági munkát, a szép tájat, legszívesebben le is festeném, mert festeni is szeretek. Egyébként gyógyszerész szeretnék majd lenni, mert tanulni is imádok. Elégedettek a gazdaság vezetői is a gyerekekkel. Gyors leltárt készítettek: a hét végéig több mint 10 holdat, 200 mázsát szüreteltek a gyerekek. Es a kis noteszekben a tanulók maguk is számolgatják, hogy mennyi pénz gyűlik őszt sze a hét végére, a jövő évi kirándulásra: egy mázsa 17,80 forint, plusz puttonyozás 3,50, az összesen .:. Egy héten át szüretelt az I/E. Gyűjtögette a szőlőt a kádakba, jókat nevetett, és a bikiniben barnára sültek az őszi napfényben a lányok.' Egy-egy szem szőlő persze a torkukon le-lecsúszott. Aztán újabb kacagás, hiszen mi nem ad alkalmat a nevetésre, 16 évesen, szőlőszüreten. Fóti Péter ,.. hogy talán mégsem lesz jó az a gazdasági mechanizmus. Megállapításomat onnan veszem, ahol hallottam^ mondván az illető önirónikus gúnnyal: —. Ajaj, akkor gondolkodni kell... Miért, most nem? — tettem fel a naív kérdést. (-1- Dehogy nem, hanem azt most benyújtjuk újításnak Hát valahogy így. s ezért. Mert az ugyan igaz, hogy az embert gondolkodó lénynek nevezték el valamikor, valamiért, a jó ég tudja már miért, hiszen olyan régen volti de más dolog elnevezni, s megint más valóban gondolkodni is. _ . Mert nagyszerű és felejthetetlen az, hogy műszakiak, igazgatók, főkönyvelők, művezetők szidhatnak és szidhattak az iparigazgatóságtól fel egészen az atyaúristenig mindent és mindenkit, — hogy mégiscsak borzasztó, annyi az előírás a mutató, hogy mint gúzsba kötött ember, mozdulni sem tudnak tőle. Borzasztó, borzasztó, de mégiscsak kényelmes, mert olyan sokat azért nem kell töprengeni, a „hogyan”-on, vagy a „mit”-en, hanem csak a mutatók száznyi útcöveke mellett szépen tovaballagni egészen addig a tábláig, amelyre nemcsak az van írva, hogy „tervteljesítés”, de az isi hogy pr é má um. Na már most, ha valakinek gondolatai támadtak, olyan gondolatok, amelyek hasznosak ugyan, de semmiféle mutató elő nem írta a gondolatot, még kevésbé, hogy az hasznos is legyen, hát azt valóban be lehetett adni újításnak. Vulgarizálva a dolgot: ballagás a mutatók lépcsőfokain precízen, az tervtel jé sítés és prémium, + gondolkodás = újítás: az még egy kis, vagy sok pénz. Tudom én azt jól, hogy azért nem egészen így van és volt, tudom én azt, hogy túlzás, amit írok, de azért túlzók, hogy „felnagyítva” jobban lássék véleményen a gondolkodásról, amely önállóságot és az önállóság, amely még nem biztos, hogy plusz pénzt is jelent. Azt mondja a latin közmondás: cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Ezt fordította meg Jókai: non cogito, tehát non sum. Nos, regényében lehet, hogy igaza volt, miszerint, ha nem gondolkodom, akkor nem is vagyok, de az élet igen csak és igen gyakran azt példázta, hogy nagyon is meg lehetett és lehet lenni gondolkodás nélkül. Legalábbis eddig. Mert ezután bizony csak akkor vagyunk, leszünk, akkor lépünk előre, ha gondolkodunk, mind valamennyien, ha a gondolkodás, a töprengés még nem okvetlenül újítás, amit be lehet adni, de az újítás okvetlenül alkotó gondolkodás, amiért aztán valóban pénzt lehet kapni. Egyébként az a véleményem, hogy nem olyan egyszerű dolog ám gondolkodni: meg kell szokni, meg kell tanulni. Aki tudja! Mert valljuk be őszintén, jó néhány éven keresztül kissé elszoktunk a gondolkodástól, s ebben bizony jő magunk is ludasak vagyunk. Hát nem könnyebb töprengés, tervezés, piackutatás, elemzés, vita, gondolkodás nélkül kapaszkodni a grafikonok létrafokain, mint agytekervé- nyeink megerőltetésével esetleg hoppon is maradni? Bizony, hogy jobb — mondhatnánk és mondják is egyesek. Van, aki ki is mondja, van, aki csak úgy magában, mert a gondolkodás önállóságot, az önállóság felelősséget jelent, s a jóért ki ne vállalná a felelősséget, amikor érte prémium jár, míg a rosszért senki sem óhajtja, lévén, hogy érte felelősségre vonás dukál. És most jön ez a gazdasági mechanizmus, amely ilyesféléket tűz zászlajára: Gondolkodjál, hogy legyél, önállóság! Felelősség! Kockázat! Alapos tudás! Népgazdasági érdek! Így együtt, mintha kissé soknak tűnne __Nem? So k is, de kell is, szükséges is. A tegnapot becsülettel felépítettük a tegnapi módszerekkel, de a holnaphoz már holnapi tettek szükségeltetnek. A tegnaphoz még elég volt, jó volt, hasznos volt, hogy az önálló gondolatokat „újításként” fizették — nos: újításra nyilván ezután is szükség lesz, találmányokra meg többre! — de most már gondolom, az arra hivatott státusbélieket a gondolataikért fizetik. Ä szervező, tervező, irányitó és eredményt hozó gondolatokért. Az természetesen lehet, hogy akadnak esetleg olyanok, akiknek valahogy mégsem stimmel majd a gazdasági mechanizmus: nem akarnak, vagy nem tudnak gondolkodni. De hát: cogito ergo sum. Azt igazán nem kívánhatja senki, hogy holnapunk zászlajára ilyesféléket írjunk: Le a gondolatokkal! Éljen a boríték! Aki gondolkodik, ne is egyék! Mert arra van és lesz szükség, hogy akinek gondolatai lesznek, azt. benyújtsa, — megvalósításra. Nem jár rosszul. Ezeket a gondolatokat kívántam egy anekdotikus és kellően önirónikus megjegyzés kapcsán benyújtani s miután ízes, tüzes, vezsdítö bort prédikálok: nem is kérem hogy újításnak fogadják el. Igaz: nem is az. — Rájöttetek-e már a szőlőszedés csínjára-bínjára? —■ A legfontosabb, hogy ne vágja el az ember a kezét... Helyes megfigyelést mondott Lendvai Zsuzsa, bár nem túlságosan szakszerűt — Szerintetek mi a köny- nyebb, tanulni vagy szüretelni? — örültünk nagyon, amikor kiadták az egyhetes szünetet, de aztán rájöttünk, hogy nem szünet ez, hanem komoly munka. Könnyebb a tanulás. Este az ember alig érzi a derekát ... A fiúk biztosan nem is bírnák a sok hajlongást. Ezt az utolsó mondatot már a közelgő puttonyos fiúnak, Greneczy Istvánnak mondhatta Zsuzsa. — Márminthogy mi nem bírnánk? ök próbálnák meg egyszer 25—30 kilós puttonyt elvinni a kádig. Bele is szakadnának. Mi meg nem egyszer visszük, de jó negyvenszer. Naponta 7—8 mázsa nehezedik a vállainkra — mondja nem kis büszkeséggel. Persze, vannak a tőkék között szakavatott művelők is. Ilyen Veres Julianna erdőtelki kislány, aki nyáron is kint dolgozott a földeken; , J Szüret, táuczene melleit. Szemtanúk a „Vitaváréi” Mint arról már részletesen beszámoltunk: Csehszlovákiában rendezték meg a Varsói Szerződés tagállamai közül Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia és Magyarország hadseregeinek közös hadgyakorlatát. A Vltava nevet viselő gyakorlaton megyénkből s részt vettek katonák, akik példamutatóan, nagy lelkesedéssel látták el feladatukat és ezzel dicsőséget szereztek hazánknak. A minap e katonák közül kettővel: Butyka Géza alezredessel és Márton István tizedessel beszélgettünk a Vltava- gyakorliat élményeiről és tapasztalatáról. Ök így emlékeznék ezekre a napokra: — Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Vlta- va-hagyakorlat előkészítésében és végrehajtásában is részt vehettem — mondotta Butyka Géza alezredes. — Elmondhatom, nagy élményben volt részem! Az egységek mint finom óramű dolgoztak, a katonák percnyi pontossággal^ hajtották végre a különböző feladatokat a nehéz, embert és járművet egyaránt igénybe vevő terepen. Felemelő érzés volt látni, hogy a részt vevő katonák mennyire egy szívvel és akartattal dolgoztak: az erdős, sziklás, mocsaras területen, segítik, buzdítják egymást. Olykor félelmetes is volt a látvány! Amikor az ezernyi harcos, jármű, harckocsi, löveg, repülőgép egyszerre elindult, még a föld is remegett, s úgy éreztük: nem lehet megállítani őket! Büszkeség töltött el, hogy én is közéjük tartozom. — Őszintén megvallom: amikor szemrevételeztük a területet, némi aggályunk; volt. hogy a mocsaras helyeken esetleg nem tudnak úgy élőre menni, haladni a gépek, mint a feladat megköveteli. Ez az aggály azonban 'feleslegesnek bizonyult, mert a katonák ügyesein bántak a gépekkel és tudták a tempót tartani. Féltünk attól is, hogy nyelvi különbség esetleg félreértésékre adhat okot. Nos, gyak<prlat közben derült ki, hogy megértjük egymást, sokan beszélnek valamilyen idegein nyelvet, leginkább oroszt, és ez elégnek bizonyult. Természetesen emellett mindenki any- nyira tudta feladatát, hogy a sok beszédre nem volt szükség. Amikor pedig a barátko- zásra került sor, a cseh nép kedvessége minden nyelvi nehézségen átsegített bennünket! — Szomszédainkban jó barátokra akadtunk, szeretetü- ket ott tartózkodásunk idején végig éreztük. A hivatalos ünnepségen túl, bárhol álltunk meg: felvirágozták járműveinket, minket pedig étellel, itallal és gyümölccsel kínáltak. Ezen a gyakorlaton érteztem meg igazán, milyen nagy erő a proletár internacionalizmus. Mert a gyakorlaton nemcsak a katonák, de a hátország is vizsgázott. Csillagos ötösre! A gyárak, üzemek fennakadás nélkül termeltek, zavartalanul folyt a vasúti és közúti szállítás, ugyanakkor az élelmezés is biztosított volt. Ügy éreztem: ez a gyakorlat megnyugtathat beünnünket arról, hogy mindent tudunk a harctéren, nem volt hiábavaló a kiképzéssel járó fáradozás, olyan erőre tettünk szert, amellyel meg tudjuk védeni szocializmust építő népünk vívmányait és nyugalmát:. .......... — Mint gépkocsivezető vettem részt a gyakorlaton — magyarázza Márton István tizedes. — Több mint két hetet töltöttem Csehszlovákiában. Kocsimmal bejártam a hadműveleti terület nagy részét, láttam az első nagy ütközetet is. Harckocsik vívták, mondhatom, félelmetes volt! Akadtak községek, amelyeket a füst — a harckocsik és robbanások füstje — teljesen eltakart A gyakorlaton találkoztunk több új dologgal is. Nekem a szovjet légideszant-alakulatok önjáró lövegei, az NDK-sok nagy teherbírású autói, a csehek csapatszállító gépei és a magyarok korszerűsített nagy tűzerejű, kétéltű harci járművei tetszettek. Ezek a gépek bírták a megterhelést. Éjjelnappal mentek, volt úgy, hogy négy napot is harcban álltak. Akik látták a gyakorlatot, meggyőződhettek arról, hogy legyőzhetetlen erőt képviselünk, nincs olyan akadály, amely utunkat tudná állni! — Szeretném elmondani, hogy amerre jártunk, mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. Kedves ünnepségeket rendeztek, az úttörők nyakkendőt kötöttek a harcosok nyakába, de egyéb apró emléktárgyakkal is megajándékoztak valamennyiünket. Az ellátás is jó volt, és sok jó barátra tettünk szert. A Vltava végeredményben elérte célját, megmutatta erőnket és közelebb hozott egymáshoz bennünket, katonákat is. Mi tudjuk, hogy bajtársaink állomáshelyeiken minket is szilárdan védelmeznék, s fordítva is igaz: ők is érzik, hogy mi hasonlóképpen cselekszünk! Fazekas István
