Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
Egy füzetben lapozgatok. Az okos, mindentudó füzet statisztikai kiadvány: „Heves megye számokban”. Életünk öt esztendejét, munkánkat összegezi tömör nyelvezettel; az adatok, a számok nyelvén második ötéves tervünk életrajzát mondja. Ot lépés előre Átszaboft zsebek Nézzük mindjárt jövedelmünk, életkörülményeink alakulását. Növekedett a foglalkoztatottság színvonala, s ennek egyenes következménye, hogy gyarapodott a családok jövedelme is: a munkás-alkalmazottaké 9, a parasztságé pedig 24 százalékkal. Az elmúlt öt év során kinek-kinek több pénz jutott a „konyhára”, s át kellett szabatni — jelképesen szólva — a zsebeinket. Jelentősen emelkedtek az átlagkeresetek. Például a perasztcsa- ládok jövedelme 1965-ben, a második ötéves terv végén, már elérte a munkás-alkalmazottakét És mert több pénz jutott a zsebekbe, jobban is éltünk, mint korábbam. Éltünk — és ettünk! öt év alatt — nem csekélység — 46 százalékkal nőtt megyénk határain belül az élelmiszerforgalom. Természetesen nem maradt el az élelmiszerek mögött az iparcikkek „fogyasztása” sem. A megvásárolt tartós fogyasztási cikkek (porszívó, mosógép, centrifuga, hűtőszekrény, televízió stb.) értéke 58 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Ám, ha azt mondanánk, hogy csak a hasunkra, a magunk kényelmének biztosítására költöttük a nagyobb pénzt, nem mondanánk igazat, növekedett a takarékossági kedv! 1965. végére a takarékba rakott pénz összege elérte az 569 millió forintot; ez az összeg a megye minden lakosára — a csecsemőkre is — elosztva — "**'1662 forintot jelent: .... A művelődés milliói Jóllehet, növekedett az iskolai tantermek száma, az egy osztályteremre jutó tanulók száma (51 fő), még mindig rosz- szabb az országos átlagnál (45 fő). A legnagyobb zsúfoltság az általános iskolákban tapasztalható. Am nemcsak az iskolai képzésekre, de a lakosság műveltségi, kulturális színvonalának emelésére is jelentős gondot fordított és fordít államunk. A népművelési és művészeti intézmények támogatására 1960-ban még 9 millió forintot irányoztak elő például tanácsaink, de 1965-ben ez az ösz- szeg már 14 millió forintot -tett ki. Jelentősen fejlődött a megye könyvtárhálózata, de részletesen idézhetnénk a színház- és mozilátogatás számadatait is. A rádiótulajdonosok száma 1965. végére elérte a 86 ezret, s ma már elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden családnak van rádiója. A 100 lakosra számított rádiótulajdonosok számát tekintve az országos második helyet foglaljuk el, Csongrád mögött A televíziónál már természetesen más a helyzet: 100 lakosra 8 tv-ké- szülék jut amely azt jelenti, hogy minden negyedik család tv-tulajdonos. Az országos listán Komárom, Fejér és Győr megye után következünk a televíziók dolgában. melőszövetkezetek vagyona négyszeresére növekedett, s 1965. végén ez a vagyon megközelítette a 2J milliárd forintot. Megyénk borai világszerte ismertek és keresettek. Boraink hírének megőrzéséért sokat tettek a második ötéves tervben, s nemcsak a meglevő szőlőterületeket javították, de mintegy 7 ezer holdnyi területen új szőlőt is telepítettek. A gyümölcsösterületet 4 ezer holddal növelték. Van még bőven tennivaló az állattenyésztés színvonalának emelésében, hiszen a számosállat 3 százalékkal kevesebb, mint az első ötéves tervben; ha a szocialista átszervezés előtti időket nézzük, akkor pedig a különbség nem kevesebb, mint 15 százalékos. Beszélgetés az Egri Tanárképig Főiskola igazgatójává] Heves megyében a második ötéves terv során kulturális beruházásokra 182 millió forintot fordítottak. Ebből az összegből felépült 25 általános iskola és 3 középiskola — ösz- szesen 127 osztályteremmel — és számos kul túrházat, művelődési otthont is emeltek, pl. Detken, Tarn aszentmikl oson, Poroszlón, Horton. Az első ötéves tervhez viszonyítva 24 százalékkal volt több az óvodák száma, s az óvónők létszámának növekedése 35 százalékos. , Tájak változó térképe Megyénk igen fontos helyet foglal el gazdaságilag országunk életében. Az ipari termelés több fontos cikkből jelentős, de számottevő a megye mezőgazdasági termelése is. A második ötéves terv során, jelentős beruházások segítették az ipar fejlődését Országosan is elsőrangú, nagy horderejű volt a visontai külszíni bánya megnyitása, a Gyöngyösi Hőerőmű munkálatainak előkészítése. Üj bentan itbány&t nyitottak Istenmezején, tejfeldolgozó üzemet építettek Gyöngyösön stb. Az új üzemek létesítése mellett azonban még jelentősebbek voltak azok a beruházások, amelyek a termelésnövekedést szolgálták — ezek eredményének tudható be, hogy több üzemben megváltozott a termékösszetétel, s e változások főként minőségileg nagy értékűek. A mezőgazdaság fejlesztésére 1,5 milliárd forintot használtak fel. S azok, akik nem sok reményt fűztek annak idején a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, most meg kell, hogy győzze az az adat, mely szerint 5 év során a terTerveinket tekintve megyénk eleget tett a második 5 év feladatainak, ha a célkitűzések megvalósítása nem is volt minden téren hiba nélküli, zökkenőmentes. (Például a munkaerőgazdálkodás, a munkaszervezés nem érte el a kellő színvonalat, egyenetlen volt a termelésnövekedés, az anyag ellátás, s nem kielégítő az áruválaszték, az egészségügyi alapellátás, a körzeti orvosi ellátottság helyzete stb.) Most már harmadik ötéves tervünk időszakát éljük, előre tekintünk újabb feladataink, célkitűzéseink megvalósítására. Javítani kell az ivóvízellátást, a foglalkoztatottságot, s 1700 lakással többet építeni, mint a második ötéves tervben. Tovább kell fejleszteni iskolapolitikánkat, az egészségügyi ellátás helyzetét — és sorolhatnánk még sokáig, hol, milyen tervek, feladatok vámnak meg valósításra. Az adatok, tervek mögött látnunk kell az újabb tőke-hieroglifekkel beültetett hegyoldalakat, új, korszerű útjaink kilométereit, tomonyhá- zak felvont betonszemöldökeit, az állványzatok csővázas rombuszait, gazdagodásunk, gyarapodásunk úfvonásait, jegyeit. A második ötéves tervet eredménnyel zártuk. Az idő végtelenében öt esztendő csak rezzemesnyi élet, s egy nép történetében sem jelent sokat Az öt év mégis jelentős voit. öt lépést tettünk előre, felfelé haladva, öt lépéssel közelebb jutottunk nagy úticélunkhoz, a szocializmus teljes megvalósításához. (patáky) Ö, nagy isten, ki egyedül ismered a lovak, emberek és a gereblyenyelek útját, adj erőt nekem, hogy a történetet, amely minden bizonnyal nem nélkülözi majd a tanulságokat, elmondhassam, — fecsegő természetű ember lévén. És, ha nem lenne a dolognak semm\ tanulsága sem, amit kötlek, akkor sem történne semmi baj, mert az emberek a történeteket jobban szeretik a tanulságoknál, mint ahogyan a nőt is a házasságnál, az ölelést is a gyermeknél, állítván ezt abból kiindulva, hogy az előbbiekért örömest, az utóbbiakért csak paragrafus alapján hajlandók fizetni. Történt pedig, hogy Kocog Gáspár rendkívül megkívánta a Fuvaros István, pontosabban a fuvaros István feleségét, lévén, hogy a fuvarosné férje egy keszeg gebe gazdája és ki- zsákmányolója, ami utóbbit a fuvaros felesége oly boldogan mondott volna el magáról és férjéről. Ám fuvaros István, ha korban nem is, de vágyaiban megöregedett ember, amit minden józan megért, a feleségen kívül, különösen, ha a feleség szoknyáját még a szél is kíváncsi pajzánsággal emelvén, így sóhajt: » — Bárcsak ne természeti jelenség lehetnék, hanem mesealak .... Márminthogy a mesében a szélnek is van mindene... Kocog Gáspár, miután szomszédja is a fuvaros Istvánnak,' kívánója is feleségének, és Í gy is érezte számos epekedö illantású jelből, hogy nem ok\Aíaqyon tanulságos történet tálán ábrándú kívánója az asz- szonynak, haragosa hát a mamlasz Istvánnak. Ügy, ahogy haragszunk arra, akinek autója van, de nem tud vezetni, akinek körtefája van, de rég belevásott a> foga a gyümölcsbe, — ám mégis féltékenyen őrzi. S ha az ember lelkét a méreg fúrja, mit tehet mást, minthogy időnként, ha nem látják, belerúg a lóba — amely sovány és keszeg volt, ellentétben a fuvaros Istvánnál, akiről ezt éppen nem leheti elmondani. Kocog Gáspár tehát, ha meglátta valamelyes kocsma előtt fuvaros István szekerét, előtte lovát, mindig gondosan belerúgott dühében a lóba, s így sóhajtó fel hangos káromkodással: — A gazdád istenit, miért eszi a fene haza lefekvéskor... Jellemző a lóra, hogy néhány rezignált nyihogáson kívül nem volt hajlandó választ adni e kérdésre, mígnem egyszer... igen egyszer, éppen azon a napon délután, amikor fuvaros Istvánná átpihegte a kerítésen, hogy este után, hogy férje alszik már a szesztől, kijön a kerítéshez, igen, éppen azon a délutánon... Hogy is mondjam? Hogy is történt? Kocog Gáspár elábrándozva az est éli örömök várható ízein, úgy ballagott el a kocsma előtt, hogy nem figyelt se jobbra, se bálra. Hogy jobbra nem figyelt, abból nem lett volna semmi baj, de hogy balra is elmulasztotta, az már bizony öreg hiba. A fuvaros István gebéje már messziről látta, hogyan ódálog az úton egyetlen régi ellensége és már farolt is volna, amikor öreg ló fejében megszületett az ötlet: — Nini... esküszöm a régen nem látott zabra, ez vagy részeg, vagy nem figyel... És csak jön itt mellettem... Nosza, lovak istene, adj erőt, hogy kemények legyenek a fogaim ... Aztán már harapott is, Kocog Gáspár üvöltött is, akik ott álltak a kocsma körül, szemüket dörzsölték, korántsem bánatukban. A ló, egykedvűen és ártatlan pofával lógatta tovább a fejét, megelégedetten, hogy öreg ló azért nem vén ló, harapni még ud... ...És eljött a szerelem estéje és megjött a fuvaros István is, szokott, tántorgó lépteivel, amely nem a föld forgása miatt, hanem a poharak emel- getése következtében szokott volt állapot ez nála. Egy kicsit még az ágy is rakoncátlanko- dott alatta, hogy végül is az álom hortyogó karjára ringassa őt, miközben gebe lova hor- gasztott fejjel álmodozott a korhadt jászól előtt odakint, hogy is volt az, amikor ő még harmadfű csikó volt... Ekkor szólalt meg halkan a kerítés; , , — Itt van-e már, Erzsi? — Itt — suttogta vissza a kerítés másik oldala ... — Hol? — A diófánál... Jaj én édes istenem. — Átmásszak? \ — Át... Ha akar..'. Csak alszik-e már ez a részeg disznó? — Miért ne a-ludna. Mindig alszik, nem? Akkor most is — szögezte le a logika végső következtetésének erejével Kocog Gáspár, a kerítés egyik oldala, és már húzakodott is, hogy átlendüljön a kerítésen a boldogságba, régen áhított vágyai gyümölcsöskertjébe. Az asszony aztán csak egy kegyetlen ordítást hallott, meg egy hatalmas puffanást, amitől úgy megijedt, hogy rögtön beiramodott a házba. — Azt a nagyon jó keserves mindenségit — nyöszörgött a kerítés tövében Kocogi. — Itt vagy még, Erzsi? Erzsi, azaz, hogy fuvaros Istvánná, dehogyis volt már ott, olyan gyorsan dobálta le ruháit és bújt a másik ágyba, szerencsére horkoló férje mellé, hogyha versenyben kellett volna csinálnia, hát arany medált kapott volna érte. Kocogi nyögve tápászkodott fel. Az a rohadt dög ló. Amelyik délután beleharapott a vállába. Nem elég, hogy miatta kapaszkodni se tudott rendesen, még az se, hogy úgy be- Mint ahogy beszámoltunk olvasóinknak, új igazgatót t avatott a főiskola tanévnyi| tó ünnepsége. Szűcs László, ’ az Egri Tanárképző Főisko! la új igazgatója a főiskola neveltje. Itt tanult a líceum öreg falai között, s itt végzett 1952-ben, a matematika —kémia szakon. Itt kezdte oktató munkásságát is mint tanársegéd a kémia tanszéken. Függetlenített DISZ- titkár is volt, aztán tanulmányi osztályvezető, majd adjunktusként ismét visszatért a kémia tanszékre. Közben a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanult, s 1960- ban a kohómémöki karon okleveles acélgyártó diplomát kapott. 1961-ben a kémiai tanszék vezetője lesz, majd az új tanévtől az intézmény igazgatójává nevezték ki. Tovább folytatja tudományos munkásságát is: a műszaki—kémiai tudományok aspiránsa. Eredményes pedagógiai munkásságáért 1959-ben elnyerte a felsőoktatás kiváló dolgozója kitüntetést, 1964- ben pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A főiskola munkájáról beszélgetünk Szűcs Lászlóval, az ; intézmény igazgatójával Elöljáróban a felvételizők- ; ről és az első évesekről szeretnénk hallani néhány | számadatot, — Nem túlzók, ha azt mon- 1 dóm, hogy az érettségizett fia- 1 talok „hatalmas hada” je- 1 lentkezett főiskolánk első évé- i re. Amíg nappali tagozatra az ’ elmúlt iskolai évben 700-an « jelentkeztek, addig erre a tan- < évre 1100 volt a jelentkezők száma. Sajnos, mi csupán kétszáz hallgatót tudtunk felvenni. Az egyes szakcsoportokon belül nagymértékű volt az iránytalanság. Csupán példaként említem, hogy amíg a v magyar, történelem szakcso- b Dort hetes létszámú keretére I< 193-an jelentkeztek, addig a és Diológia—rajz szakon nem n udtuk megfelelő hallgatókkal s: letölteni a keretet n M Az új felvételi rendszer w, jobban lehetővé tette a g. magatartás, a jelentkezők rt politikai és társadalmi pi munkásságának figyelem- m bevételével, „pontozását” u is. Éltek-e a felvételi bi- zottságok ezzel a lehetőséggel? 7jí — Igen. Bizonyos pontszá- to ion belül volt választási le- vi nk hetőségünk és ilyen esetben tót nemcsak a tanulmányi ered- yi- ményt, hanem a magatartást ló, is figyelembe vettük. De meg to- kell mondani őszintén azt is, via hogy csak ott volt alkalmunk im a bő válogatásra, ahol nagy g- volt a túljelentkezés. Jccl ,t - Milyen a munkás—paraszt nt szülők gyermekeinek aráié- nya? Z, — Ebben az évben az összjelentkezők 43 százaléka fizi- kai dolgozók gyereke volt. A felvételt nyert első éves hall- 7 gatóink között a fizikai dolgo- 'P zók gyermekeinek aránya pedig 55 százalék körül mozog. m Ez jóval meghaladja a 46 szá- , za lékos országos átlagot. Ezek a számadatok is bizonyítják, z’ hogy mennyire valótlanok azok a hírek, amelyek arról z~ beszélnek, hogy a főiskolán l~ csökken a fizikai dolgozók ?' gyermekeinek aránya. Ennek pont az ellenkezője az igaz: emelkedő tendenciát mutat. it I. Kielégitők-e a jelentkezők tanulmányi eredményei? — Erre a kérdésre sajnos <■ nem válaszolhatok igennel. Az 1100 jelentkező közül 116-an _ hozták magukkal kiváló kö- z zépiskolai eredményként a maximális tíz pontot, de ezek közül csupán négy jelölt (!)- szerezte meg nálunk is a I maximális pontszámot. Hu- szónhat tíz pontos felvételiző . meg sem felelt bizottságaink , követelményeinek. A matema- , . tikai írásbelik 30 százalékát j . például elégtelenre kellett mi- . nősíteni. Ezek a tapasztalatok , . is azt bizonyítják, hogy ma í ; még nem egyenértékűek az ‘ t egyes középiskolák osztályza- , . tai. | Az idei tapasztalatok alap- s ján mi a véleménye a mó- & dosított felvételi rendszer- ről? j — Meggyőződésem, hogy fel- 7 vételi rendszerünk szellemé- J ben demokratikus, gyakorlatilag általában jól használható ® és eleget tesz a követelményeknek. Szerény véleményem szerint azonban tovább lehet- . ne tökéletesíteni. Egyrészt ki- * sebb mértékben figyelembe P venni a középiskolai érdemje- v; gyeket, másrészt pedig kőnk- , rétabban kellene kidolgozni a pályára való rátermettség megállapításának módszereit. . Ügy érzem, ez utóbbi elsősor- 1 ban a mi feladatunk. ja Ennél a kérdésnél megjegyzem még, hogy nagyon fon- je tosnak tartom a felvételi Vj vizsgák rendszerének tökélete- — i sítését, mert államunknak - százezer forintjába kerül egy- t egy általános iskolai tanár Ittl képzése. Az utóbbi időben mind több főiskolai tanár kapcsolódik be a megye politikai—társadalmi és kul- t turális életébe. — Igen, ez örvendetesen így van. Tanáraink közül mintegy 30-an dolgoznak a párt, az ál- ’ lami és társadalmi szervezetek megyei, illetve városi vezetőségében. A TIT vezetőségi tagságát 51 kollegánk képviseli, nem beszélve arról a 14 tanárunkról, akik országos társadalmi és tudományos egyesületek választott vezetőségi tagjai. Bár ezekből a számokból igen messzemenő pozitív következtetést vonhatnánk le, de ennek ellenére úgy érjem, hogy van még tennivalónk, különösen Eger város iskoláival és pedagógusaival való kapcsolatunk javításában. Természetesen az érem itt is kétoldalú, s ezen a területen az iskoláknak, a pedagógusoknak is van tennivalójuk. Szeretnénk hallani az intézmény tanárainak tudományos tevékenységéről is. — A főiskola tanárainak tudományos tevékenységére leginkább jellemző, hogy 17 tanszékünk közül 15 alkotóan részt vesz az országos kutatási tervben. Jelenleg is 32 tudományos téma kidolgozását finanszírozza a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium, öt kandidátus, négy aspiráns és 30 egyetemi doktorátussal rendelkező oktatónk van. Jelenleg négy kandidátusi dolgozat áll a tudományos minősítő bizottság oppoziciója alatt. Az elmúlt öt évben 538 szakmai, pedagógiai, világnézeti és oktatási publikáció jelent meg tanáraink tollából. Nem közömbös számunkra az sem, hogy 40 tanárunk beszél 5gy, vagy több idegen nyeljen. , Ebben az évben Is megje- ent önálló dokumentációnk, a udományos közlemények 4. rötete, amely 32 dolgozatot artalmaz. Igen biztató, hogy ■zen belül 11 oktatási-nevelési ellegű tudományos dolgozat aláiható, mely megfelelően lokumentálja tudományos te- ■ékenységünk elsőrendű célút. Itt jegyzem meg, hogy egyik sgfontosabb feladatunk arra igyázni, hogy oktatóink zemléletében az egyébként .-.lismert és dicséretes szaktudományi ambíciók mellett soha ne kerüljön másodrangú helyre az oktató—nevelő tevékenység és az általános iskolai tanárképzés feltétlenül elsőrangú célja. ;j Milyen tapasztalatai vannak arról, hogyan állják meg helyüket az életben • a főiskola végzett hallgatói? ! — Évenként 150—170 végzett tanár hagyja el a főiskolát. Többségük falusi általános iskolákhoz kerül. A tanácsok és az iskolaigazgatók véleménye szerint ifjú tanáraink szakmai képzettsége szinte alig kifogásolható. Társadalmi tevékenységüket és politikai aktivitásukat persze a fiatalos energia mellett még a tapasztalatlanság jellemzi, s ez néhány esetben kisebb kudarchoz is vezet Metodikai érettségükről természetesen nem beszélhetünk, hisz a főiskola nem tud teljesen kész tanárt adni, •mert a diplomához nem mel- \ lékelhetünk élettapasztalatot. •A tavasz folyamán a párt | Központi Bizottsága által kiküldött brigád tagjaként szermélyesen is meggyőződhettem hallgatóink tevékenységéről. Egy-két kivételtől eltekintve nagyon sok jót hallottam és láttam. Mindez elbizakodás nélküli biztonságot jelenthet számunkra. Természetesen vannak nevelési problémáink is, nehézségeink, amelyeket nem akarok elhallgatni, de úgy gondolom, ezek részletezése, elemzése nem fér el e beszélgetés keretébe. , i . , . (márkusz) 32 tudományos témán dolgoznak a főiskola tanárai vágta fejét holmi rönkbe mintha csillagokat gusztáln mászott volna át, de még a asszony, hajaj, ez a kémén húsú Erzsi is megszaladt, égé szén az ágyig... Az ám: a ágyig. S mindez a nyomorul gebe miatt. Kocogit rettenete sen vad gyűlölet fogta el a U iránt. — Ezt megkeserülöd, te ké lábon járó szafaládé! — mór mogta és osonó léptekkel in dúlt az istálló felé. — Ajujuj — sikkantott fel mert rálépett valamire lent ami fent kegyetlenül orrbe vágta. Egy odatámasztott gereblye volt. Ez kellett még o tűzre és következő pillanatban már Kocogi Gáspár csépelt, verte a nyihogó, rángatódzó lovat: minden bajának és semmi örömének okozóját. Így történt, aki mást mond, az rdssz helyről hallotta a pletykát, nem igaz, hogy fuvaros István is felébredt és öklével védte meg a gebét, nem igaz, hogy per lett belőle, ahol Istvánnak a. szíve majd megszakadt, mért nem kérhetett anyagi kártérítést, mint amennyit izeretett volna, lévén, hogy kevesebb adót vallt be, mint ímennyit a lóval keresett, s az \em igaz, hogy ezután karpta volna Kocogi a falutól a meg- isztelő „gyite” előnevet. Csak egy dolog az igaz: ha i furfangos emberek orra bükiek saját furfangjukban, akkor innak rendszerint az ártatlan ovak isszák meg a levét. Ennyi tanulságot pedig iga- ún elbír ez a történet. < } , i Gyurkó Géza j
