Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
f 1200 kilométer tapasztalat r *- Nagy szeretette] fogadtak bennünket, őszintén bemutatták mezőgazdasági életüket Sok hasznos tapasztalattal tértünk haza. Tömören ez az út leltára, na és még a tényék: 1200 kilométert tettek meg az országban, gyakorlatilag egész területét mindhárom szigetét bejárták. Meglátogatták a mezőgazdasági egyetemet, kutató gazdaságokat kis és nagy farmokat, szövetkezeti vágóhidakat, felvásárló és feldolgozó üzemeket, mezőgazdasági cikkeket gyártó vállalatokat. Szeptember 8-án berregtek fel annak a repülőgépnek a motorjai, amely a 22 tagú magyar mezőgazdasági szakember-delegációt Dániába repítette. A szakemberek között két Heves megyei mezőgazdasági vezető is helyet foglalt. Az egyik a verpeléti Dózsa Tsz elnöke. Fekete Győr Endre. — Tizenegy napig a fejlett dán mezőgazdaságot, a szövetkezeti irányítást és a mezőgazdasági szakoktatás rendszerét tanulmányoztuk. Különösen kíváncsiak voltunk a sertéstenyésztésre és a szarvasmarha- nevelésre. Sok, itthon is hasznosítható tapasztalatot szereztünk. Klausen „titkos" sertései ' X dán sertéstenyésztés világ- viszonylatban is élen jár. Ez ág koronázatlan királya az egyetemi oktatásban és a kutatásban is a világhírű Klausen professzor, aki három napon át kalauzolta a delegációt. — Harminc éve államilag elismert sertésfajta a dán lapály, fehér hússertés. Ezt a fajtát egy farmer tenyésztette ki, majd államilag elismerték, keresztezésekkel tovább fejlesztették, méghozzá olyan kitűnő fajtává, hogy belőlük évente Dánia 14—17 millió darabot tud exportálni. — Valószínűleg féltve óvják is ant a dán kincset. •— Igen. Dánia élő állapotban egyetlen helyre visz ilyen fajtát, Hamburgba, ahol azonban dán munkások, dán irányítás mellett dolgozzák fel. Máshová hűtött állapotban utazik Klausen „titkos” sertése. — Milyen módszerekkel lehet egy ilyen jó minőségű, nagyhozamú fajtát nevelni? — A sertéseket zárt körülmények között tartják, soha nem engedik ki őket se karámba, se, legelőre. Az Istállók fűtöttek és a jobb kihasználás miatt kétszintesek. A sertések etetését kizárólag a szövetkezeti takarmánykeverőkben készített, sok fehérjét tartalmazó granulált tápokkal végzik. Az állatokat szűk ólakban nevelik és elektromos pásztorok biztosítják viszonylagos mozdulatlanságukat. Az istállókat nagyfokúan gépesítették, 500 sertés teljes gondozását egyetlen ember el tadja végezni. — A tapasztalatok közül melyek hasznosíthatók a hazai sertéstenyésztésben? — A teljesen zárt tartást nekünk is meg kell vizsgálni. Feltétlen szükséges a dán istállókhoz hasonló gépesítés, erről azóta tárgyalások is folynak a dán szakemberekkel. Évi tejhozam tízezer liter — Eredményes a dán szarvasmarha-tenyésztés is. Az ország éves tej hozama meghaladja a kétezer litert, de jártunk olyan farmokon is, ahol eléri a tízezret. A tejek zsírszázalék-tartalma igen jó, országosan 4,2 százalék, ennél gyengébb minőségű tejet nem is vesznek át a termelőktől. — Minek köszönhetők ezek az eredmények? — Részben a fajtának, részben a kiváló legelőknek és takarmányozásnak. A tenyésztést szolgálja az egész növény- termelés. Egy-egy gazdaság négy-öt növénynél többet nem termel, de ezek biztosítják a takarmányszükségletet A legelőket az istállókhoz közel telepítik, villanypásztorokkal részekre osztják — még a nagyvárosok körül, így Koppenhága külvárosa mellett is ilyen rétek vannak — ezért DániáMilliók a hulladékban A MÉH vezérigazgatója az új feladatokról szafcma a pásztorkodás, A takarmányrépát fgész évben biztosítják, ugyan- « egy holdról 6—800 mázsát is begyűjtenék. — Mit tanulhatunk a dán szarvasmarha-tenyésztőktől ? , újításaik közül például gSliÄ-lf íejŐgép éhének k "Változtatták „ +JEL Részében megszüntették gépesAz istállók gepesitettseget is átvehetnénk f Jf *** 1««» elérz^hogy a dán cégekhez hasonlóan tíz fs'táuó8téancÍtLZállaljuIlk az istálló gépi berendezése fölött. Sír a farmer j 7” hektáros farmon iár+ szá£SáClÓnk- megismerkedett ff0" szarvasmarha-tenyészeSSzáh.“?*1 meg1« ÄSi hogy a farmer sírva beszélt a gazdaságról- Három gyermekem van, de egyik sem akar visszajönni a földre STór^ZlT„°ndtók’ az iP^ t igényel naponta, a mezőgazdaság meg az egész napot. Nem látom biztosított- ng^a farmunk sorsát halálom a tagjal nemcsak „ .<^ín mezőgazdaság eredményeivel, hanem problémaival is megismerkedtek. Fe- nyegetí a dán mezőgazdaságot az elöregedés, az elnéptelene- a tonkremenós. Évente 7000 gazdaság cserél tulajdo- nost. Olyan esettel is találkozik a delegáció tagjai, hogy a fold gazda! elhagyták a földet, főépületeket és a városba köl- toztok. Az állami támogatások kSdveStrkeirtÍk 0 földvá5áriási Tapasztalták azokat a visszais, amelyek gá- t»ijók a dán mezőgazdaság fejődései A Közös Piac in-téz- miatt Piacképtelenné vált dán baromfiállomány felét kellett kiirtani. És érezték a szocialista mezőgazdaság előretörésétől való félelmet is. A magyar delegációról az egyik dán lapban ilyen című újságcikk jelent meg: „A magyar mezőgazdaság versenytársa lehet a dán mezőgazdaságnak.” Az eredmények és a problémák a dán mezőgazdaság je- lenlejp állapotának tiszta értékelésében segítették a delegáció tagjait —• A találkozásokon, bár ner" ballgattálí el ezeket a problémákat, egész más szemlelettel találkoztunk. A Thomson földművelésügyi miniszternél tartott fogadás is ezt bizonyította, ahol rendkívül asznosnak, sőt szükségesnek nyilvánították a két ország szakembereinek cseréjét. Több fiatal, magyar szakembert fogadnának egy-két évre a dán mezőgazdaságban dolgozni tapasztalatokat szerezni. * Hasznos tapasztalatokkal megfigyelésekkel gazdagodva tértek haza a szakemberek reméljük, a Dániában szerzett élmények mindennapi munkájukat fogják segíteni. (F. P.) (dl ... hogy az illetékesek arra valók, hogy illetékesek is legyenek. Mert mégiscsak felháborító, hogy mik történnek, szinte az illetékesek orra előtt, s ahelyett, hogy az asztalra csapnának, miután ebben ők az illetékesek, az illetékjük botját sem mozgatják. Itt van például ez az eset, amikor egy vállalati igazgató eltűri, hogy ajándékokat hordjanak neki azért, mert tudják, hogy az ajándékokért eltűri, hogy a beosztottjai munkaidőben fusizzanak. S most önök azt hiszik, hogy az illetékesek az asztalra és az igazgató fejére csapnak? Hogy legalább az igazgató talpa alá kötnek útilaput? Tévednek, kérem. Az illetékeseknek fogalmuk sincs erről az esetről, s rögtön hozzá kell tennem, hogy több más, kisebb és nagyobb esetről nem tudnak az illetékesek, pedig mindezek jóformán az orruk elgtt történnek. Az illetékesek nem illetékesek! Ki érti ezt, kérem, 1966-ban? Hogy megmondtam-e én például az illetékeseknek, mi van az igazgatóval? Először is, már írtam, hogy az illetékesek azért illetékes felsőbb szervek, hogy illetékesek legyenek abban, amiről tudniuk illene ... Másodszor, majd bolond leszek én szólni, hogy mi van az igazgatóval, mert esetleg kjiönnek az illetékesek, esetleg beigazolódik, hogy amit én csak úgy hallottam, az nem igaz» s az illetékesek az igazgatóval együtt velem szemben már tudni fogják, hogy miben illetékesek ... Harmadszor: s ha szólnék is és pont én lennék az a marha, aki szólna, s igaz is lenne, hátha nem váltanák le az igazgatót és annak módja lenne, hogy azt, amit vele szemben elmulasztottak, azt ne mulassza el velem szemben... És végül, negyedszer: ha le is váltanák, ha meg is büntetnék, mert igazam volt, kell nekem a zűr, meg a hercehurca? Hát mi vagyok én? Az igazságosztás bajnoka; két lábon járó éberség; utókalkulátorba oltott erkölcsi kódex? Az embernek megvan az a kis asztala, az a fix havi kettőezer-kettő, mit ugráljak, mint a szöcske? Annyi gond és baj van a világon, súlyosak, nagyok, miért csináljak még gondokat mindehhez, s különben is végtére nem olyan nagy dolog az, amit az igazgató csinál: nem kap olyan sokat és nem fusiznak olyan sokat cserébe, hogy ne bírná ki az a szocializmus. Hát nem igaz? Hogy akkor ezek után mit akarok én az illetékesekkel? Felháborító kérdés! Az a véleményem egyébként, kérem, hogy az illetékesek arra valók, hogy illetékesen eljárjanak ax ilyen ügyben, s ne pont tőlem tudják meg azt, hogy mibe kell eljárniuk; azért illetékesek, hogy tudják, kihez forduljanak, ha illetékesek akarnak lenni. Ez világos, nem? Tudom, most erre önök azt fogják mondani, hogy drága uram, kartársam, maga enyhén szólva is ostoba fráter, hisz a világnak nincs olyan illetékese, aki az ujjából ki tudná szopni, hol mit kell tennie, ha nem tájékoztatják őket... Azt is tudom, hogyha igazam van, végül is igazam is lesz, de bajom az nem. De én nem akarom beleártani magam mindenféle dolgokba, én nagyon szeretem — megmondom őszintén ha vannak ilyen hibák, amit nem javítanak ki az illetékesek, mert a hibák miatt lehet morogni, pletykálni, panaszkodni, szívhez kapva felkiáltani: „hogy itt mik mennek!”, és főleg lehet szidni a felsőbb és illetékes szerveket —, ami sokkal olcsóbb mulatság, mint akár az első sorból ülve is nézni egy magyar filmet. És ne tartsanak nekem maguk, pont maguk erkölcsi prédikációt a becsületről, a következetességről, a közösségről meg miegyebekről, miután tudom, hogy maguk, éppen maguk közút is jó néhányon úgy gondolkodnak, mint én — sőt, úgy is cselekednek. Nem rossz ötlet, nem mondom, engem biztatni, hogy nyissam ki a szám, de a maguk szája, kérem, zárva marad: kaparjam én ki a gesztenyét. Ha bolond lennék. Olvastam valahol, valamilyen újságban, hogy még mindig érezteti hatását a kispolgári szellem, a ne szólj szám, nem fáj fejem elve... Naná, hogy érezteti! Amíg maguk, meg én ilyenek leszünk, addig éreztetni is fogja, az egyszer holtbiztos, mert sokkal könnyebb ám négyszemközt elfecsegní a vélt igazat, mégha nem is igaz, mint kiállni a valóság mellett, következetes szóval, hangosan, mégha az tőről metszetten is igaz. Hát erről van szó. Hogy mi könnyebb. Én már csak amellett maradok, ami könnyebb, én mindenkinek megteszem a maga igazát, mert jó apám tanácsát soha nem felejtem: — Húsúéikor azért menj el gyónni és áldozni, mert ügyem azt mondják, hogy nincs isten, de mit lehet tudni, hátha mégis van... Így is csinálok, mert ez a könnyebb és kényelmesebb^ s utóvégre miért lenne baj, ha az ember szereti a kényelmet. Nem igaz? És különben is: ... egyébként igenis az nekem a véleményem, hogy az illetékesek valók arra, hogy illetékesek legyenek, s nem én. Legyenek is hát illetékesek, mert mégiscsak felháborító, hogy mik történnek szinte az illetékesek orra előtt, s ahelyett, hogy az asztalra csapnának, miután ebben ők az illetékesek, az illetékjük botját sem mozgatják. Egyébként ez nem az én véleményem, a világért se az enyém, kérem, ezt csak úgy hallottam, és ne is figyeljenek ide az illetékesek. EMLÉK? Már senki sem tudná megmondani, milyen régóta díszeleg Gyöngyösön a Szövetkezet utcában a 2-es postahivatal előtt az a törmelékkupac, ami naponta váltja ki az arra járók rosszallását, csodálkozását. Ott viral a járda szélén, senkitől sem háborgatva. Illetve: a szél szárnyán időnként üzenetet visz a kályhaépítő munkásokról, mintha azt akarná tudtára adni mindenkinek, hogy ott jártak, ott dolgoztak a cserépkályhák mesterei, az ő emléküket őrzi a törmelékkupac. Tiszteljük és becsüljük a kályhásokat, különösen így ősz kezdetén értékeljük nagyra szakismereteiket, de nem hisszük, hogy annak a kupacnak műemlék* ké kell merevednie. Persze, az is lehet, hogy nem a kályhások lelkén szá* rad a járdaszéli kupac léte* zése, hanem a posta dolgo* zóién. Vagy a köztisztasági üzem munkásai feledkeztek meg róla? Kupacügyben nem aka* rank nyomozást folytatni. Takarítsák el végre azt a csúf törmeléket a járdárólj (—ár) Mwisw s 1966. október 2„ vasárnap | f I 4 nyereségrészesedést, a forgalom növekedésével párhuzamosan — meghatározott keretek között — növeltük a béralapot, megteremtettük az átvevőhely-kezelők közvetlen anyagi érdekeltségét. A gazdaságirányítási rendszer változásával jelentős szerephez jutnak a kereskedelmi módszerek, s szükségletnek jobb felmérése, és összhangba hozatala a lehetőségekkel. A dolgozók anyagi érdekeltsége elősegíti majd a hulladékból az úgynevezett haszonáru kiválogátását is. Az egyéni kezdeményezés is növekvő szerepet kap az új gazdaságirányítási rendszerrel. Minden vállalatnak közvetlen anyagi érdeke lesz olyan, ma még nem hasznosított hulladékok feltárása és gyűjtése, amelyek további import megtakarítást tesznek lehetővé. Mindezek az intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a következő években jóval nagyobb mennyiségben kerüljenek felvásárlásra az eddig még nem hasznosított, vagy csupán kis mértékben igénybe vett hulladékanyagok, — mondotta befejezésül a vezérigazgató. V. A. — Sok még a tennivaló. A hulladék-gyűjtés fontosságára ugyan sikerült már — nagy propagandával — felhívnunk a lakosság figyelmét, de arra kell törekednünk, hogy a hulladékgyűjtés társadalmi jelentőségét is tudatosítsuk. Elsősorban az ifjúságot kívánjuk erre nevelni. Az úttörő- és KlSZ-szerve- zetek — főleg a lakóterületi gyűjtésnél — rendkívül jelentős segítséget nyújtanak nekünk, és ebben jelentős szerepet játszanak a pedagógusok is. Leglelkesebb gyűjtőink az úttörők; összeszedik a vasat, papírt, rongyot FOKOZOTT ÉRDEKELTSÉG, KERESKEDELMI MÓDSZEREK — Hallhatnánk valamit a tröszt felkészüléséről az új gazdasági mechanizmussal összefüggésben? — A harmadik ötéves tervidőszak végén, 1970-ben 40 százalékkal nagyobb forgalmat kívánnak lebonyolítani vállalataink, mint 1965-ben. A hasznos hulladékok feltárása, értékesítése népgazdasági érdek, s éppen ezért ösztönöznünk kell erre dolgozóinkat. Bevezettük a A különféle hulladékok hasznosításának hazánkban éppúgy, mint más országokban, fontos szerepe van: az úgynevezett hulladékanyagok szervezett gyűjtésével a nyersanyagokban gazdag országokban is, egyre inkább foglalkoznak. Nyersanyag-szegénységünk közismert: fokozott jelentősége van tehát a hulladékgyűjtésnek. Kérdéseinkre a MÉH Trösztnél kértünk választ: milyen feladatok várnak e kiterjedt felvásárló hálózatra? SOK MILLIÓ DOLLÁROS IMPORT- MEGTAKARÍT ÁS — A gazdaságos termelőmunka fontos alapelve a hulladékcsökkentés — mondotta Balassa János, a MÉK Tröszt vezér- igazgatója, — mégis a fajlagos csökkentés mellett — a termelés állandó növekedése következtében — mindig keletkezik hulladék. Ezért hárul nagy szerep a harmadik ötévep tervben a MÉH Tröszthöz tartozó 13 vállalatra, s a 350 átvevőhelybő] álló hálózatra. — Eddigi tevékenységük érzékeltetésére említene néhány adatot? — A fejlődést a legutóbbi öt év eredményei is jól bizonyítják. Az összegyűjtött vashulladék 1961-ben 150 ezer tonna, 1965-ben már 200 ezer tonna volt: a fémhulladék 8300 tonnáról 11 000 tonnára, a papírhulladék 34 000 tonnáról 51 ezer tonnára emelkedet, textilhulladékból pedig az 1961. évi 17 ezer tonnával szemben a múlt évben 24 ezer tonnát vásároltunk meg. E hagyományos hulladékok mellett 1965-ben ,65 millió forint értékű nyersbőrt adturt- át a feldolgozó iparnak: a felhasznált fényképészeti rögzítőoldatbél 1500 kg ezüstöt vontunk ki. s ezzel mintegy 63 000 dollár importmegtakarítást értünk el. Több más anyag — üvegcserép, vadgesztenye. haj, különböző állati szőrök, juhbél és műanyagok — gyűjtésével egy év alatt mintegy 25 millió dollár értékű importot takarítottunk meg a népgazdaságnak. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelemi Vállalat több száz millió forint értékű elfekvő készletet értékesített a múlt évben. Az idei börzéktől is sokat remélünk. A PEDAGÓGUSOK ÉS AZ IFJÜSÄG SEGÍTSÉGE — A MÉH hogyan kívánja jlfejleszteni kapcsolatait a lakossággal? Városunk három kedvei eszpresszója jó szomszédság ban él egymás mellett, de i helyesírás tekintetében nerr értenek egyet A Pettyes — helyesen — presszónak (ssz-szel és ó-valf írja magát, a Nefelejcs és £ Dobos megmarad az ideger espresso írásmód mellett. Pe dig a közkeletű ideger szavakat — az eszpresszó ií ezek közé tartozik — a m a gyár helyesírás szerint írjuk. Az érintett üzleteknek attól nem kell félniük, hogy a vá rosuhkban járó külföldi turisták — nem ismervén rá a: eszpresszó szóban a nemzet közi espresso alakra — nerr térnek be hozzájuk, hiszen £ kirakatba tett torták és italcé ékesebb nyelven beszélne! minden idegen felírásnál. Az OFOTÉRT helyesen ír idegen szavakkal részletez működési területét: FOTO OPTIJCA; igaz, vesszőt nerr tess a két szó közé. Idegen szavak az egri cégtáblákon A férfi szabó ktsz — meg is győződtünk róla — kitűnő női kosztümöket is készít, de a felírás, amelyben tudtuk adja, nem tökéletes: „Nőikosz- tüm”. (Az i betűn nincs pont!) A kosztüm szót ugyanis az általánosabb kiejtésnek megfelelően rövid ü-vel írjuk, az i betűhöz elválaszthatatlanul hozzátartozik a pont, végül a nőikosztüm semmivel sem jelent többet vagy mást. mint a női kosztüm, fölösleges tehát egybeírni. A GELKA így hirdet: „TELEVÍZIÓ JAVÍTÁS. Országos garanciális szolgálat.” A közkeletű televízió szót he- !vesen: a magyar helyesírás szerint írták, sőt a javítás ír jét sem „rövidítették” meg. Azt azonban, hogy a két szó (TELEVÍZIÓ, JAVÍTÁS) egymástól nem független, hanem kapcsolatuk a (hibás) televíziónak a tavítását jelenti, egvbeírással jelölhetik: TELEVlZIÓJAVl- TÄS, A garanciális szóban pedig hosszú é-t kell írni, mert a közkeletű idegen szavakban a z idegen képzőelemeket is (ittréZis) magyarosan írjuk. Nyelvhelyességi hiba is ötlött a szemünkbe: egy műszerész kisiparos, aki a Vécsey. völgyben lakik, azt hirdeti: AKKU TÖLTÉS. (Hogy ezt a két szót is egybe kell írni, azt a TELEVlZIÓJAVlTÁS példája megokolja.) Mi is az az AKKU? Nem valami polinéziai varázsige, ahogy hangzása alapján gondolnánk, hanem az akkumulátor rövidítése. Az ilyen szócsonkítás munka közben, a b i * zalmas, kötetlen beszélt nyelvben szükséges, tehát nem hibáztatható, de hivatalosabb írott szövegben, vagy éppen cégtáblán bizony stílustalan. Raisz Rózsa főiskolai tanársegéd.
