Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

ÖRÖMTELI VÁLTOZÁS Ifibb száz diák és kás nevében adunk annak a dicséretnek, ansely- lyei as fizemeleitneresi vál­lalat jó munkáját ismerik el Pedig nem is olyan rég még nagyon sok kifogást hangoztattak: egyhangú volt az étrend, se étetek mi­nősége és mennyisége sem volt megfelelő. Amióta Gyöngyösön az állami építőipari vállalat központjába kihelyezett üzemélelmezési egység ve­zetésében személyi változás következett be, megszűntek a panaszok. Erről a kony­háról kapja az élelmet az V. számú . általános iskola napközi otthona is. Most már változatos az étrend és megfelel a fiatalok életko­rának Is: gyakran kapnak gyümölcsöt és édességet. Az építőipari munkások Is dicsérik a konyhát, elége­dettek, panaszra nincs okuk. íme, a bizonyíték: az özemélelmezés munkája is folyhat közmegelégedésre, ha azok, akiknek feladatuk a tömegméretű élelmezés biztosítása, lelkiismeretesen, jó szívvel végzik teendőiket. Reméljük, hogy a jó pél­da egyre szélesebb körben terjed el. (—árj Arról értesít bennünket a Magyar Nemzet, hogy elkészül az új aggteleki szálló. A 200 személyes szálloda átadására már sor került. A központi fűtéssel, étteremmel, eszpresszónál el­látott korszerű szálló átadása igen nagy esemény. Valószínűleg azért adott a Magyar Nemzet ennek olyan hangsúlyt, hogy ezt a hírt egy napon kétszer is közölte. Először a 3. olda­lon és még egyszer a 4. oldalon (a gyengébbek kedvéért)... A régi aggteleki szálló ezentúl barUmgmúzewm lesz. A második híradást mindjárt el lehetne helyezni a vrtksevmv- ban... ★ A múlt vasárnap az olvasókban felmerült a kérdés, hogy igaz-e az „Igaz lehet ez” című írásunk. A Velencei-tóról, an­nak ivóvízellátásáról szóló cikkünk sok számításhibát kifogá­solt. Féltünk, hogy a másodpercenként 8000 liter érkező ivó­vízzel baj lesz... Kifejtettük, hogy milyen sok lesz a 8000 liter. És mit tesz a „nyomda ördöge”? Az amúgy is sok helyett nyolcvanezer jelent meg az írásban. Szégyellhet- jük magunkat, mert így minden számítást 10-zel be kellene szorozni. De akkor hol az igazság? Inkább a 80 000-et kell 8000-re visszakorrigálni... Igaz, ami igaz. Aki kifogásol, maga se tévedjen... (Kü­lönben ezen kívül álljak a szavunkat!). ★ A Magyar Nemzetben olvastuk, hogy a szolnoki ixisútátbo- más FELVONULÁSI épületének megtervezésére országos pályázatot hirdet az ÉM és a KPM. A díjazásra és a megvé­telre a két minisztérium összesen 430 000 forintot irányzott elő... Bizonyos kétségeink keletkeztek az új gazdasági rend célkitűzéseit illetőleg... Hát ha erre a FELVONULÁSI épü­letre ennyit költünk, miért engedjük majd kárbaveszni? 430 ezer forint nagy összeg. Ha ennyit szánunk egy felvonulást épületre, az nagyon sok. Ha ennyit szánunk egy felvonulási épületnek csak a megtervezésére, az a soknál is több... Tudvalévő minden olvasó előtt, hogy a FELVONULÁSI épületet az építkezések befejezése után lebontják és megsem­misítik. Erre tehát kár ennyit költeni. Ha már ilyen nagy ösz- szeget szánunk rá, abból kijönne az építendő vasútállomás FELVÉTELI (vagyis főépülete) is... Javaslatunk: Változtassák meg a FELVONULÁSI épület terveit FELVÉTELI épület terveire és így a nagy állomás főépületét tervező tervezők megérdemlik az összeget, amit nekik, kilátásba helyeztek. És a népgazdaságot sem éri na­gyobb kár... fDR. uZEMES) Mindig így kellene PLENA RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAMÁS VII. Borman irataiban — ame­lyeket Berlin kapitulációja ide­ijén, a májusi napokban, a bi­rodalmi kancellária elhagyott pincéjében vizsgáltam és ame­lyek most előttem vannak — rádióüzeneteket találok segéd­tisztjeihez, Hummelhez és Frankhoz, az elszállásolás elő­készítésére vonatkozó rendel­kezésekkel. Itt van Hummel válasza április 21-ről — a hi­vatalok és a részlegek elhelye­zésének tervével, amelyet már részben teljesítettek és kérik a (terv jóváhagyását. Már átirányítottak Berchtes- gadenbe egyes hivatalokat, to­vábbá Hitler archívumának egy részét, az egyik titkárát és há­zi orvosát, Morrelt, aiknek (A Zrinyi Katonai Kiadónál er. év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) iNmkM rendkívül erős hatású élénkítő készítményeit Hitler már ré­gen nem tudta nélkülözni és nem vált meg tőle. És még egy Hitler által el­rendelt intézkedés, amelynek magyarázata a berchtesgadeni terv: Dönitzet kinevezi az északi térség (Nordrauro) ösz- szes erőinek parancsnokává. A déli térség számára azonban nem neveztek ki parancsnoko­kat, nyilvánvalóan azért, mert Hitler még reménykedett ben­ne, hogy sikerül eljutnia délre és ezt a helyet magának tar­totta fenn. Mindent előkészítettek az in­dulásra. De április 21-én Hitler kiad­ja a parancsot, hogy Berlinné! indítsanak ellentámadást. Az április 22-én tartott ta­nácskozáson Hitler meghallgat­ta a tábornokok beszámolóját a helyzetről, akik közölték, hogy az ellentámadás, ame­lyet Schneider SS-tábomok irá­nyított, nem járt sikerrel és Berlint aligha lehet sokáig tartani. Azt ajánlották Hitler­nek, hagyja el a fővárost, hogy a csapatoknak lehetőséget ad­janak a visszavonulásra. Hitter hisztérikus rohamot kapott, árulással vádolta az SS-t és a hadsereget, azzal fe­nyegette a tábornokokat, hogy öngyilkos lesz és depressziós állapotba zuhanva, Borman és Keitel társaságában eltávozott. Azt, hogy miről tárgyaltak, Dem tudjuk. Visszatérve, Hit­ler fáradtan közölte a tábor­nokokkal, hogy Berlinben ma­rad. Április 27-én nap közben az éter tele volt rádióüzenetek­kel: Barmán távirataival Hummelhez és Frankhoz. Lá­zas rendelkezések mentek a Führer érkezésének előkészí­tésére. És a nap eredménye: 22.4.45. Berlinből. Hummel, Obersalzberg. Küldjétek a mai repülőgé­pekkel haladéktalanul több ás­ványvizet, főzeléket, almale­vet és küldjétek g postámat. Borman, birodalmi vezető” Az indulás elmaradt. Az angol, amerikai csapatok köze­ledtek Münchenhez, amelynek szomszédságában fekszik Berchtesgaden. Elmenekülni Berlinből azt Mentette volna, hogy kiütött sakkfiguraként kerül az angol-amerikai csa­patok kezébe. Hitter nem volt hajlandó erre. Hitler a föld alatti bunker­ben ült legközelebbi cinkosai­val. Éva Braun, Göbbels, aki egész életében magáévá tette Hitler álnok szándékait, Bor- mán, Göbbels naplójának sza­vaival a „szürke eminenciás”, aki még a náci párt vezető kö­reiben is gyűlölt figura volt. „Utálatot ébresztett mindenki­ben, aki csak ismerte” — írta róla Ratteríhuber. Borman egy sarokban ült, konyakot iszoga­tott és a történelem számára rögzítette Hitter kijelentéseit. Elképesztő, hogy semmire nem vágyakoztak úgy, mint arra, hogy bekerüljenek a tör­ténelembe. Borman azt gondol­ta, hogy a feljegyzéseivel fog­ja ezt elérni. Nehéz nagyobb korlátoltságot elképzelni an­nál, amit jegyzetfüzete tanúsít. A harcok színhelyéről érkező tábornokok, ha megjelentek az óvóhelyen. Hitlert az asz­talnál találták egy térkép fölé hajolva, amelyen elszórva a né­met csapatokat képviselő gom­bok voltak láthatók. Hitler nyilakat tűzdelt a térképre — ellencsapatókat. Aki vereségről számolt be, vagy arról, hogy a Hitler kép­zeletében levő hadseregeket már szétverték, annak köny- nyen életébe kerülhetett a do­log. Hitler nem foglalkozott a valóságos helyzettel, tudni sem akart róla. Minden vere­ségről szóló hírt őrjöngéssel fo­gadott, a tábornokokat árulás­sal vádolta, s könyörtelenül agyonlövette. Ha szerencsésen zajlott le a dolog akkor a parancsnokot, aki azért jött ide, hogy segít­séget és útmutatást kapjon, csodák reményével trakitálták. Wenck hadseregéről beszéltek, amelyik gyorsan közeledik Ber­linhez, érdemrendét akasztot­tak a mellére és azután kites­sékelték, kifelé, tovább harcol­ni. , Mikor Hitler tudomást szer­zett arról, hogy a Weidling tá­bornok parancsnoksága alatt álló 56. páncélos hadtest vere­séget szenvedett és visszavo­nult Küstrinből, dühében pa­rancsot adott arra, hogy lőjék agyon Weidlinget. A tábornok megjelent a pincében, Hitler pedig nem vette észre, ki áll előtte és elkezdte magyarázni neki védelmi tervét. Ebben a fantasztikus tervben fontos he­lyet foglalt el Wenck hadsere­ge, amelyre a valóságban nem lehetett számítani, mert a szov­jet csapatok bekerítették és magárnak Weidlingnek a had­teste, amelyből csak néhány szétzilált, harcra alkalmatlan alegység maradt. Weidling eltá­vozott és kivégzését várta. De újra visszahívták és... — ilyen a zsarnok szeszélye —, kine­vezték Berlin parancsnokává! „önmagának ellentmondó és ideges parancsai végképp dez- orientálták az anélkül is meg­zavarodott német parancsnok­ságot” — írja kéziratában Rat- tenhuber, Hitler testőrségének főnöke. SS Obergruppenführer és rencfőraltábomagy”. „A szó szoros érteimében emberi roncs benyomását tette a szem» léiére — arcára ráfagyott a ré­mület és a zavarodottság kife­jezése. Pillantása tétován ide- oda repdesett, mint a mániá­kusoké. Alig hallható hangon beszélt, a feje . remegett, járá­sa'imbolygó volt, a keze resz­ketett”. Az 1944. július 20-i merény­let óta „Hitlerben rémület és bizonytalanság élt az emberek iránt, korábban is meglevő hisztériája fokozódni kezdett.'* Lange szakács volt az utolsó, aki a bunkeren kívül látta őt, április elején. Többé nem jött elő a fold alól. A birodalmi kancellária fa­lainál meghaltak a Hitler áltai megtévesztett emberek. Ezalatt a pincében levők csodában, hor-iszkópban, a Führer ösztö­nében reménykedtek, intrikál­tak, megrázkódtatás és kétség- beesés között hányódtak, ami­hez helyzetük bőséges tápot adott. Egyetlen hír Goring árulásá­ról, aki április 23-án eltávo­zott Berlinből és különbéke- tárgyalásokat kísérelt meg az angolokkal és az amerikaiak­kal, elég volt a pince lakódnak ahhoz, hogy megfeledkezzenek mindarról, ami odafent törté­nik. Göring üzenetet küldött Hitlernek. Ebben közölte, hogy Hitler, aki még 1939-ben kine­vezte őt, Göringet, utódjává, a körülzárt Berlinben tartózkod­ván-nem tudja vezetni az or­szágot. Azért itt az ideje, hogy ő, Göring vegye át az állam vezetését. (Fóiyjfttjulai— 1966. október vasárnap ]y| ostanában elég gyakori az utak feltörése, a jár- j dák helyén folyó ároikásás. Szükséges velejárója ez annak ja fejlődésnek, ami a városiaso­dás következménye. Mert egy várost nemcsak az épületei, terei, külső képe tesz igazán modem, korszerű településsé, hanem azok az úgynevezett közmüvek, amiket a foki mé­lyében helyeznek el. Így van ez Gyöngyösön is. Már évek óta folyik az árok- ásáp, a Fő tértől kezdve a leg­forgalmasabb utcákon át: hol a telefonkábel, hol a vil- lianykábel, hol a gyűjtőcsator­na miatt. Az egyiket be sem fejezik, már elkezdik a mási­kat, méghozzá az előbbi árok­tól néhány deciméterrel ar­rébb. Előfordul, 'hogy a volt árok helyét ideiglenesen leasz­faltozzák, vagy a feldúlt par­kot állítják helyre, hogy nem sokkal ezután ismét megjelen­jenek a munkások, és újból hatalmas földkupacokat hány­janak ki az egyre mélyülő árkokból. Ezt a munkát nem sikerüli eddig megfelelő mértékben koordinálni. Még a városi ta­nács híradója is kesergett emi­att, ami eléggé szokatlan hely­ről érkező panaszként hang­zott el. Egyszer érdemes lenne kiszámítani, mennyi pénz megy veszendőbe ezek miatt az ösz- sze nem hangolt, szükséget munkálatok miatt. De most mintha megtöri volna a jég. A vízmű megkezdte a Jókai utcában a régi főnyorrtócsó ki­cserélését, mivel a 3-as számú fő közlekedési útnak a váro­son keresztül menő szakaszál felújítják. Az együttműködés első jele tehát már tapasztal­ható. Más örvendetes jelenség is velejárója ennek a most fo­lyó munkának. Mindenekelőtt az, hogy a cserét aránylag gyors ütemben végzik, és ez a körül­mény eddig nem volt tapasz­talható a hasonló munkáknál. A másik jellemző vonása a vízmű által végzett rekonstruk­ciónak, hogy a rendre is ügyel­nek, amennyire csak lehet ügyelni ilyenkor. És...! A már befejezett munkahelyen a talaj szüksé­ges mértékű tömörülése után a helyreállításhoz is hozzákezd­tek: a járda és az úttest asz­faltozását is végzik. Ha a múltban szóvá tettük azt a sok bosszúságot, ami a közművesítés során érte a la­kosságot, most annál nagyobb örömmel közöljük a kellemes változást: a szervezett, gyors és körültekintő módon végzett munkának elismerését. Tálán nem tűnik túl nagy követelődzésnék, ha azt mond­juk: a jövőben is hasonló, vagy még körültekintőbb munkát szeretnénk tapasztalni minden ilyen esetben. A példa azt bizo- nyitja, hogy erre megvan a tehetőség. Cg. molnár) fiatal párt. modem megformá­lása ejleoéne, szimpatikusnak találom. Megfognak a színei és a festő érdekes technikába — A kép gomdoteta érdek» és összetett Vitaképes ér, sze­rintem már az érték*». Ment hát rólunk szól. minket ábrá­zol, figyelmesen feeíl hát vizs­gálni. — Nekem azért kelti fiel as érdeklődésemet mert a fest­mény érzelemsorát megtaga­dom. ★ — Ti hogyan ábrázolnátok < fiatalokat ha volna festőtehet­ségetek? — A gyárépületből jörmemak mindketten, de mosolygósab- ban. — Nem a gondot ragadnál! meg. Ugyanígy ütnének a fia­talok, de a fiú a lány hajéi simogatná. — A lány lehetne moder­nebb ruhában is... Nem fogalmaznak képben. De mindegyikőjük megoldási keresett ★ Fiatalok vásznon és az élet­ben próbáltak egymásra talál­ni. Vitatkoznak, vizsgálhatták az alkotást és önmagukat Meg akarták érteni a festett fiata­lokat, de magukat is keresték az alkotásban. Értettek és nem értettek. Eltaszrtották azt ami a fest­ménybe „becsempészett”, ami nem az övék, de a festmény­ből is kaptak érzelmeket gon­dolatokat Ök: a modeS és a mfi. Fóti Péter Hatvanban regek otthona zetője, aki köszönetét mondott mindazoknak, akik az épület újjávarázslásában részt vettek. Közel negyven idős nő és férfi jelent meg a megnyitón, sokuk arcán végigcsordult a meghatottság örömkönnye, amikor a 4-es számú iskola út­törői virágcsokrokkal kedves­kedtek és ígéretet tetteik, hogy sokszor fogják meglátogatni, műsorukkal szórakoztatni az idős napköziseket A Cukor- és Konzervgyár KISZ-esei átad­ták ajándékukat, a világvevő rádiót, hegy beszélgetés köz­ben szórakozhassanak, kelle­mesen tölthessék napjaikat az otthon lakód. Fiafalok vásznon — és éleiben — A festő egy értelmi int akart kifejezni: a szomorúsá­got Akinek már voltak gond­jai, az ezt a képet megérti, át­éli vele önmagát. Tehát szán­ból! zálás nélkül is. — Én a fiatalokét keresem a festményben, hiszen ez az alkotás címe. Fiatalok címszó alatt pedig szerintem a mű­vésznek azt kell megragadnia, ami jellemző a fiatalokra, ★ — Hidd ei, nem pesszimista ez a kép. A férfi megértőén hallgatja a lányt. Nézd a keze­ket, biztatóan találkoznak. — A férfi arcában sincs le­mondás, bér gondterhelt, de a megoldást keresi. A jövő fe­lett érez felelősséget. Egyéb­ként a színék is ezt igazolják, a párt halványkék és zöld „glória” veszi körül. — Jó, a férfi a gond megol­dásán töpreng. De mi sodorta őt és a lányt a kilátástalan- ságba, erről nem beszél a fest­mény. — Ez nem irodalom. — Nézd, a fiú és a lány ar­cán egyetlen fénycsík ömlik át. Egybeköti őket, és ha job­ban megnézed , a gond valami nemesebb értelmét kelti. — De mindenütt ott van a gond, mint a festményt össze­nyomó valami. Enéfkül nin­csenek mai fiatalok? ★ — Miért tetszik? — Találkoznak az érzéseim a kép gondolatával. — jAz egész megvalósulásá­val ragad meg A horizontot lezáró bányaépületek kiemelte Megnyílt I* az ör napközi (Tudósítónktól) Szombaton délelőtt bensősé­ges kis ünnepség keretében dr. Hamza Mária városi főor­vos átadta rendeltetésének az öregek napközi otthonát a Baj- csy-Zsilinszky u. 69. szám alatt, amelyet az özv. Sáfrány József- né által ajándékozott családi házból alakítottak át társadal­mi munkában a város üzemei­nek, vállalatainak — ÉMÁSZ, : MTH iskola, ktsz. VKV, kon­zervgyár és tanácsi intézmé­nyek — dolgozói. Az ünnep­ségen megjelent Sávoly Lajos- : né, a megyei tanács vb egész- ségügyi osztályának csoportve­— Szomorúan búcsúznak. S alószínűleg elválnak rövid, s lehet, hogy hosszú időre. — Mindennapi elbúcsúzást '•ábrázolhat a kép. A fiú a bá- ; agrába indul, a lány félti. — Szerintem a festményen munka után találkoznak a fia­talok. Mindkettő fáradt, hiszen munkából térnek meg. Annyi- «a elcsigázottak, hogy még az .egymással való találkozás sem »todja boldoggá tenni őket. — Csak a fiú tért meg a ; munkából, és a lány életének ítassan összefonódó életüknek í problémáit hallgatja ... * ! Somos Miklós festménye. A -címe egyetlen szó: Fiatalok. A «festményen fiatal, fáradt arcú bányász karol át szomorú arcú •fiatal lányt. Kezük lágyan, elnehezülten. gondterhelten ta­lálkozik. Szoborszerűen össze- eármlt gondjaikat távoli bá- fUyaépületek keretezik. És a íAold, amely ezüst fényével .«gybemas-kolja a fiatalokat a ! * Wégy gimnazista — Ficsor ffAgnes, Végh László, Kerek Er­zsébet és Mikita JánOs — né- «nán sétál a festmények előtt. INéha összesúgtak egy-egy kép Vattán, aztán komoly tekintet­ted újabb alkotást kezdtek ^vizsgáztatni. — Melyik tetszik a legjob- pfcen? — A Fiatalok, ji — Miért tetszik? ★ — Milyennek ábrázolja a fccp a fiatalokat? — Szerintem pozitívnak. A kitartó hűséget szimbolizálja a. festmény, még fáradtan is teán erejük a találkozásra. — A fiataloknak is vannak gondjaik, problémáik. A fiata­lok nem könnyelműek, érzik a felelősséget. Az élet nem ép­pen örömteli oldalát ragadja meg a kép, de szerintem emeli te fiatalok értékét. A két lány próbálja az ér­telmekből megteremteni az in- ídokot. Aztán a fiúk érzelmeket tombolnak: — A kép pesszimista. És ttem is olyan jellemző ránk. Szerintem ezt a festő olaszor­szági tanulmányútja alatt ké- fczítette: kapitalista bányász ez. 1 — Miért, csak ott lehet el­fáradni? — Elfáradni nem, de ilyen kilátástalannak lenni? Nem ilyenek vagyunk. Nem lehet . elfogadni őket. mint a fiatalság képviselőit. ★ 3 — Szükséges-e, hogy egy al- ; fcotás szereplői szimbolizálja- ; nak valami egészet? — Nem. Ez a két személy nem általános. Megragadta a (estöt az élet egy pillanatra, ezt ábrázolta. !

Next

/
Oldalképek
Tartalom