Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
Üj szakma a régi gyárban Mm apei mtmfcásolt MteOl egy évvel ezelőtt még kevesen tudták, hogy alumínium kokil- laöntés is van a világon. Igaz, a gyár bejárata fölött akkor még a „Fémtermiá Vállalat” címet olvashattuk. Azóta a táblát kicserélték, Qualital Köny- nyűfémipari Feldolgozó Vállalat apci gyáregysége — jelzi a felirat. Csak névcseréről lenne szó? Üj szakma ver gyökeret Ap- con, de mi lett a régi munkásokkal? Hogyan alakult sorsuk, mit várhatnak a kővetkező években? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Németh Dezső gyáregységvezetőtől és Fogarasi Béla műszaki vezetőtől. A korábbi években ferroöt- vözeteket készítettek Apcon. Az ország hasonló két vállalatát összevonták. A profilrendezés azt jelentette, hogy Apctól nem kértek több ferroötvöze- tet. Mi lesz velünk, hol kapunk munkát — kérdezték tavaly az emberek. Mi tagadás, aggodalmuk nem volt egészen alaptalan, mert nem sokkal korábban szűnt meg Petőfibányán az altáró, Rózsaszentmárton- ból és a könyékbeli mélymű-; velésű szénbányákból is rossz hírek érkeztek. A munkások j ragaszkodtak vo'na a régi í szakmához, de gazdasági kér-1 désekben ma már nem lehet érzelmek szerint dönteni. Az élet szigorú törvényei, az önköltség, a piac igényei diktálják, hogy mit kell tennünk. De mi azt valljuk, hogy megváltoztathatjuk a feltételeket, a szocialista társadalomban az ember felett nem korlátlan úr többé a kereslet-kínálat törvénye. De tegyük mindjárt hozzá, hogy a piac igényeit és a termelés lehetőségeit a mi vezetőinknek is mérlegelni kell. Mit jelentett ez gyakorlatilag Apcon? A korábbi termékek nem voltak gazdaságosak, a régi Fémtermiá fejlesztésére nem volt lehetőség. De köztudomású, hogy hazánknak nagy lehetőségei nyílnak az alumíniumtermelés és feldolgozás fokozására. Ez gazdaságos, ebben van kereslet, az alumíniumé a jövö. Ezért helyeselhetjük a döntést, hogy az alumínium ko- killaöntést az apci üzembe telepítették. De hogyan születik az új szakma a régi gyárban? Nem máról holnapra, nem veszély és baj nélkül, hanem anyagi áldozatokkal, verítékkel és emberi helytállással. A beruházás, az építkezés és a gépbeszerzés már 1964-ben elkezdődött és a 85 millió forintos program megvalósítása több évig tart. Miért olyan sokáig? Anyagi erőforrásaink korlátozottak? Vajon az új anyag, az alumínium jövője, vagy éopen mája, a technika fejlődése nem diktál gyorsabb tempót? Ezekre a kérdésekre Apcon nem kaptunk választ. Mit tettek, milyen eredményeket értek el eddig a gyáregységben? Tavaly még a régi termékeket gyártották, de elkezdték az oktatást, az emberek átképzését. Ez év elejétől, amikor Apcon „tiszta profillal” kezdtek, folyamatosan mintegy 80 dolgozót vettek fel. Budapestről, vagy hárman-négyen jöttek, a többiek a környékből. És ennél is lényegesebb, hogy az új dolgozók fele nő. A régi munkások új szakmát tanultak. Főleg a gyakorlati ismeretek elsajátítására törekedtek. A keresetek általában nem csökkentek. Ha egyik-másik dolgozónál és átmenetileg kevesebb forint volt a borítékban, ezt bőven kárpótolta az, hogy a feleség, vagy a felcseperedett gyerek — A szocialista munkaverseny és ezen belül a szocialista brigádmozgalom szocialista vezetési módszereket követel a mezőgazdaságban is... — mondta a mezőgazdasági üzemek szocialista brigádvezetőinek megyei értekezletén az egyik felszólaló. A napokban lezajlott tanácskozáson háromezer mezőgazdasági dolgozó nevében tették meg észrevételeiket a részvevők — ennyi tagja van azoknak a brigádoknak, amelyek egyrészt a szocialista cím megtartásáért, másrészt a megtisztelő cím elnyeréséért versenyeznek. Már az év elején a kongresszusi verseny szellemében tették meg felajánlásaikat az állami gazdaságok, erdőgazdaságok és gépjavító állomások dolgozói. összesen több mint tízmillió forint értékben. Rendkívüli nagy összegről van tehát szó, amelyet önköltségcsökkentéssel, anyagmegtakarítással, a minőség javításával, a nagyobb terméssel és az export arányának növelésével kívánnak elérni. Az állami gazdaságok vállalták a megtakarítások legnagyobb részé*. 5,3 millió forintot. Eddig 3,5 milliót teljesítettek is. A mezőgazdasági üzemekben együttvéve 7,3 millió forint a teljesítés értéke. Megtalálhatók a reális feltételei a közel hárommillió forintos vállalás teljesítésének is. Egyik- ilyen is bekerült a gyárba. Sok családtagnak kenyeret és megélhetést adott Apcon az új szakma. Az első nehézségeken túljutottak. Elkészült a kézi ko- killaöntöde, az év eleje óta működik a villamos kemence, most villás targoncán szállítják a folyókon alumíniumot, de ma még többnyire kézi erővel dolgoznak az öntőasztaloknál. Fárasztó, nehéz munka. Nem is veszélytelen és nem is eléggé termelékeny. Igen, ez az igazság. De az első félév eredményeiben benn van az apci munkások igyekezete, akarata és hite. Elismerően szólnák a központ segítségéről. 0 fejlődés nem állhat meg, egy lépcsővel újra feljebb kell lépni. A présöntődét 1968-ra biztosítéka ennek az erősödő szocialista brigádmozgalom. Tavaly 140 brigád, másfél ezer dolgozó vett részt a mozgalomban, az idén háromezer dolgozó; 88 olyan brigád, amelyik a cím megtartásáért és 139, amelyik a megtisztelő cím elnyeréséért versenyez. Az állami gazdaságokban félezerről ezerre növekedett a szocialista brigádok száma. \ gépjavító állomásokon tavaly még 15, az idén már 31 brigád vesz részt a mozgalomban. A dolgozók megbecsülésének jól bevált eszközeivé váltak a jutalmazások, az anyagi ösztönzők helyes alkalmazása. Az állami gazdaságokban a munkások átlagbére 1965. és 1966. hasonló időszakát véve alapul 2—300 forinttal növekedett. (800—2300 forintig terjed az átlagkereset.) 481 mezőgazdasági dolgozó kapott tavaly kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, 1006 pedig jutalmat. A kiváló dolgozó kitüntetésekkel több százezer forintnyi jutalmat is kiosztottak a gazdaságok vezetői. Az általános tapasztalat az volt. hogy év végén kiosztott jutalmak nem ösztönöztek eléggé. Az idén már változtattak ezen és a kiugró munka-teljesítményekért azonnal jutalmaznak. A tíz gazdaságnál már átadtak 213 kitüntetést és több mint félezer jutalmat. Háromezer foterverfk. ii korratrffhh rendezéssel nem csökken a létszám. Gyorsul a fejlődés üteme, 1970-ben mintegy nyolc- százán fognak dolgozni az üzemben. Lesz-e vajon elég megrendelés? Már most is alig győzik az igények kielégítését. Nyers- alumínium-öntvényeket szállítanak jóformán az egész országba. Híradástechnikai alkatrészeket, háztartási gépalkatrészeket, teherautókhoz olajszivattyúkat, motorkerék- pár-villafejéket, tejes kannákat, és ipari dugaszolófejeket. ösz- szegezve: hatféle anyagból vagy 400 gyártmány. A kezdeti sikerek mellett Apcon ma sok a gonű és a baj. Hogyan léphetnek előbbre? Az állam segítségéhez, a 85 milliós beruházáshoz hozzá kell tenniük akaratukat és tudásukat. Lelkiismeretes munkára és szorgalmas tanulásra van szükség, akkor lényegesen javulni fog a minőség. Ez a siker záloga. rintot kaptak kézhez a kiváló dolgozók. Azokat az embereket, akik több éve, esetleg évtizede dolgoznak rendszeresen a mező- gazdaságban, még nem becsülik eléggé. Nincs elég becsülete a szakmunkásoknak sem. Van jó példa is, mint az erdő- gazdaságoknál, ahol 20 százalékkal több bért kap a szakmunkás, a letöltött évek arányában nő a kereset. Másutt hiába nevelik a fiatal szakmunkásokat, amig a szerződés köti őket, amig tartanak a tanulóévek, addig maradnak, de utána semmi érdek sem fűzi őket a mezőgazdasághoz. — A szakvezetés segítse őket, törődjön a szocialista brigádokkal. .. Sokszor elhangzott ilyen, vagy ehhez hasonló kérés a mezőgazdasági üzemekben. És az esetek többségében már változott a helyezet. Az Egri Gépjavító Állomáson, — ahol eddig nem volt szocialista brigád, — már hat brigád kiérdemelte ezt a címet éppen az új vezetők nagyobb törődésének eredményeként. Tízmillió forintot érő vállalást tettek az idén megyénk- | ben az állami gazdaságok, gépjavító állomások, erdőgazdaságok dolgozói. Előreláthatóan ezt teljesítik is. ami azt bizo- nyítja, hogy jó talajra talált a mezőgazdaságban a szocialista munkavenseny. Pillsy Elemér Dr. Fazekas László Szocialista munkaverseny a mezőgazdaságban 1 kongresszusi verseny eredménye: 10 millió forint — a hivatalok és kutatóintézetek sokemeletes épülettömbjei. Észrevette, hogy Plian megbillenti gépét: „Udv, Hanoi!” — Magasságot növelni! — parancsolta Nguyen. A gépek följebb emelkedtek. újabb és újabb felhőrétegeken törve át. A legkülönösebb alakú felhőóriások tornyosultak előttük — határtalan. felmérhetetlen világ; úgy tűnt, minél mélyebbre hatolnak bele, annál tágasabb, végtelenebb. Bekerültek az esőbe. Nguyen csak a fehér ködöt látta az üveg mögött. Az eső hangosan dobolt a fülkén. Nguyen sorra hívta a gépeket: — Kettes! — Jelen! — Hármas! — Jelen! — Négyes! — Jelen! A raj túljutott az esősávon. Eltűntek a felhők; a vadászgépek továbbra is szabályos alakzatban suhantak a szürke égen. Előbb-utóbb' bizonyára megjelenik az ellenség is. Újra felhők, majd megint a tiszta égbolt. A Föld jelentkezett: — Ellenség jobbra, irány 30 fok, távolság 45 kilométer, magasság 5000 méter. — Értettem! A RÁJ MEREDEKEN FELHÚZOTT, hogy még az összecsapás előtt magasságelőnyhöz jusson. „Ettől a felhőtől még azt se veszi észre az ember, ha beléjük ütközik!” — villant át Nguyen agyán. Gépével imét belekerült a tejfehér ködbe, s most már egyáltalán nem dfitolt semmit. Thai és Le hangja hallatszott: — Ellenség szemben! — Ellenség jobbra! Azután megszólalt Phan is: — Ellenség balra! Nguyen végre kijutott a felhők közül, és még ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy egy ellenséges gép egyenesen mellé tart. Óriási sebességgel haladtak egymással szemben — egy szem villanásnyi idő csak, és máris összeütköznek. Sem Nguyen, sem az idegen pilóta nem számított erre a találkozásra. De a másodperc egy tört része alatt, mire ellenfele magához tért, Nguyennak sikerült tüzelnie. Látta a lövedékek vörös csíkját, és a jenki gép, amely most esetlenül hosszúnak hatott, átsiklott a tűzfüggönyön és a háta mögé került. Nguyen éles kanyart vett, de mire megfordult, az amerikainak már sikerült elég messzire jutnia; gépe farkából fényes lángnyelvek törtek elő. Nguyen már- már arra gondolt, hogy ellenfele fokozza a sebességet, de aztán észrevette: a lángnyelvek átcsapnak a gép törzsére is; fejhallgatójában Phan hangját hallotta: ★ — Egy „Kísértet”' már ég! (Phantom (kísértet) — amerikai repülőgép-típus.) Nguyen gyorsan körülnézett, tekintetével társait kereste. Alatta Thai, akit hátulról Le fedezett, zuhanórepülésben támadott négy Phantomot. Az ötödik éles szögben Phant támadta hátba. Nguyen arra irányította gépét. Az amerikai leadott egy sorozatot Phanra, ám elhibázta és megfordult. Nguyen is megismételte ezt a manővert. Mindketten kört írtak le, de egyikük sem került lövőhelyzetbe. Egy pillanatra Nguyen tisztán kivehette a két ellenséges pilótát, akik összekuporodva ültéül fülkéjükben. Másfél kör..; S csak ekkor tudta igazán értékelni a maga gépét: mintha minden gondolatát kitalálta volna, elvágta az amerikai útját, és gazdáját jó lövőhelyzetbe hozta. A jenki menekülésre fogta a dolgot. Nguyen meg utána! Valami azonban hirtelen azt súgta neki, hogy pillantson hátra. Jókor! A háta mögött megjelent egy újabb Phantom; szárnya alól zöldes fények villantak. Rakéták! Nguyen reflexei villámgyorsan működésbe léptek: meredeken oldalra döntötte gépét, s még ugyanabban a pillanatban közvetlenül mellette két tűzcsóva suhant el. A LÉGITUSA FOLYT, folyt szakadatlanul tovább. Tíznél is több repülőgép fröccsenő lövedékeinek tüze színezte ki az égboltot; hol a magasba emel-, kedtek, hol a mélybe hulltak, mintha fáklyák lettek volna a vörösre festett viharfelhők között. Thai lángba borította az ellenséges gépet. — Remek vagy, Thai! — kiáltotta Nguyen. — Mindent bele! — Ég! Ég!... — ujjongott Le. Tüzet nyitottak az újabb támadóra, az kivált a harcból és eltűnt a felhők között. Az égen nyomuk sem maradt az idegen „madaraknak”! Körös-körül mindenütt a mieink voltak. A Föld utasítást adott a rajnak, térjenek vissza a támaszpontra. Nguyen ismét sorra hívta a pilótákat — kiderült, hogy Le elkalandozott valahová. A parancsnok körülnézett, s látta, hogy bajtársa a mélyben az utolsó amerikai gépet üldözi, amely szinte a földhöz tapadva igyekezett kereket oldani Nguyen visszaparancsolta Let; a vadászgép magasba fúrva magát, csatlakozott övéihez. A jenki még mindig szédült iramban menekült. Nguyen fejhallgatójában jókedvűen harsant fel Le hangja: — Kár a benzinért, már a kutya se kerget!... Zahemszky László fordítása Vietnam ünnepe o Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke rendszerint abban a hanoi épületben szokta fogadni hivatalos külföldi látogatóit, ahol huszonegynéhány esztendővel ezelőtt a francia főkormányzó aláírta „halálos ítéletét”. Hiába, változnak az idők... Ma a VDK legnagyobb nemzeti ünnepéről emlékeznek meg világszerte, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demokratikus köztársaságot. A vietnami nép, híven forradalmi hagyományaihoz, országa északi részében azóta megkezdte a szocializmus építését* s mind Északon, mind Délen az imperialistaelienes küzdelem élvonalában áll. A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehezen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, azt a hősiességet és áldozatkészséget, amely ezt az immár több mint két évtizedet jellemezte. Alig kezdtek hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság felépítéséhez, megszervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rátörtek az országra a francia gyarmatosítók. Megkezdődött a nyolc éven át tartó szabadságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az expedíciós csapatok feletti győzelemig. Megkötötték a genfi egyezményt, az elismerte Vietnam jogát az egységre* függetlenségre, önrendelkezésre. Az átmenetileg kettéosztott ország északi részében ismét hatalmas lendülettel indult meg az építés, közben készültek az áhított egységre. A genfi megállapodások azonban nem valósultak meg* a franciák helyébe ugyanis az amerikai imperialisták léptek és csatlós rendszert kényszert tettek Dél-Vietnamra. Az 1956 júliusára előírt egyesítés elmaradt, Északon és Délen gyökeresen ellentétes irányban fejlődtek az események! A VDK-ban hozzáláttak a szocialista iparosításhoz, agrárreformot valósítottak meg és a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörültek. Felszámolták az analfabetizmust* a lakosság 95 százaléíkát megtanították írni—olvasni. Sikeresen vetettek gátat olyan pusztító népbetegségeknek* mint a tüdőbaj és a lepra. Megnyílt az első egyetem. A déli országrészben ugyanakkor nőtt az elnyomás, iszonyatossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvédelem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felkelések, majd megalakult a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, amely az országrész egyetlen törvényes, államalkotó ereje, s a lakosság harcának kipróbált vezetője. Ami most van Vietnamban — jól ismerjük az újságok címoldalairól, harcos szolidaritásunk kíséri a távoli országban lezajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár háromszázezer amerikai katona próbál „pacifikálni”, minden költségvetési dollárból tjzenegy centet a vietnami beavatkozásra fordít az Egyesült Államok. Hiába, nem bírja letörni egy nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli kudarcokért északi revansot venni, 19 hónapja bombázza nap mint nap a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A VDK-t azonban nem sikerült megtörnie, légi háborúja kudarcot vallott. Az élet a bombazáporban sem állt meg. Üj sikereket értek el a mezőgazdaságban, biztosították a hagyományos behozatalra szoruló északi tartományok önellátását, az ipar pedig csaknem öt százalékkal emelte termelését a rendkívüli nehézségek közepette is. Egyetlen sokat mondó példa: a VDK exportja 1964-ről 1965-re hét százalékkal nőtt! Az amerikai agresszorok közben súlyos számlát fizetnek: repülőgépveszteségük az 1400-as szám felé kúszik és növekszik politikai elszigeteltségük. A harc jegyében ünnepel ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság. S a világ haladó erőivel együtt, mi, magyarok is, harcostársként küldjük forró jókívánságainkat (-ti) Cikkünk nyomán s Tűzhelyek Ezzel a címmel foglalkoztunk egy gazdaságilag is jelentős gonddal; az új lakásokban sok családnál fölöslegessé vált a tűzhely, mert propán-bután gázt használnak. A drága tűzhelyek sorsukra hagyva kerülnek ki a folyosóra, a lépcsőházba, a pincébe. Tízezreket lehetne megtakarítani tehát azzal, ha nem „mellékelnének” automatikusan minden lakáshoz tűzhelyet, ha csak azoknak a családoknak a konyhájába állítanák be a tűzhelyeket, amelyeknek arra szükségük van. A Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalattól kapott értesítés szerint a jövőben változtatnak az eddigi gyakorlaton. Amennyiben a vállalat vagy a városi tanács szakigazgatási szerve közli a Heves megyei Beruházási Irodával, hogy az építkezés alatt álló lakóházban hány tűzhely (sparherd) beállítása szükségtelen, a beruházási iroda ennek megfelelően rendeli meg a tűzhelyeket. Amikor említett cikkünket megírtuk, már akkor felmerült bennünk a kérdés: ki fogja közölni előre, hány lakásban használnak majd gázt, a folyosón mennyi tűzhelyet kell beszerezni. Mert most már ez a kérdés kulcsa. Ugyanis a gyakorlat szerint az új lakókat nem szokás jó előre kijelölni. Milyen módon lehet tehát a tájékoztatást megszerezni? Csak egyféleképpen. Ha a városi tanács szervei ezentúl eltérnek a kialakult szokástól, és már az új lakóépület munkáinak megkezdésekor érdemben foglalkoznak a lakók személyének kiválasztásával. Abból ugyanis semmi kár nem származhat, ha valaki akár hónapokkal előbb értesül is arról, hogy lakáskulcshoz jut majd. Hozzátéve azt is, hogy az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat már tartja az építkezési határidőket, tehát nem keletkezhet olyan helyzet, hogy a lakók már megvannak, de a lakás még sehol nincs, és ki tudja, mikor lesz. Ha nem akarunk évente több tucat hagyományos tüzelésű tűzhelyet az enyészet kényc-kedvének kitenni, ha komolyan vesszük a takarékosságot, ha az ésszerűség szerint akarunk cselekedni, ezt az utat kell választanunk. (g. molnár) Georgikon napok Csütörtökön Keszthelyen megkezdődtek a hagyományos Georg ikon napok. Immár kilencedik éve rendezi meg az Agrártudományi Főiskola, Európa első felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézménye a tudományos tanácskozást az ősi Georgikon emlékére. A háromnapos tanácskozáson nyolc ország mintegy 150 mezőgazda- sági szakembere vesz részt, a a magyar mezőgazdasági tudomány és a szocialista nagyüzemek képviselőin kívül. Az ünnepélyes megnyitón dr. Láng Géza egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a főiskola rektora üdvözölte a megjelenteket. fflpjmisw 3 1966. szeptember 2., péntek
