Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
• • Orok figyelmeztető Ponnónio T%Tem kerek évforduló. Huszonhét eszten- 1 deje annak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyelország határain, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút. Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emlékezésre. Sóikkal súlyosabb indok: ez a háború máig is élő, kollektív élménye nemzedékünknek, tanulságai időszerűbbek, mint valaha. A hitleristák éveken át készülteik erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kezdeti villámháborús sikerek nyomán, Európa tekintélyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását bejelentő kétnyelvű falragaszokat, sőt, elkészítették moszkvai bevonulások forgatókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szep- ember elsejére május kilencedikét idézzük, a fasizmus feletti nagy győzelem napját. A asizmus nem törhetett át, mert összefogott el- ene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte, s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vér. A csatatereken és a hátországban, lövészárkokban, romok alatt, koncentrációs táborok halálgyáraiban ötvennyolemillió ember vesztette életét. Mindez kézenfekvővé teszi a második világháború legfontosabb tanulságát: az emberiségnek fáradhatatlanul küzdenie kell a béke megőrzéséért, fenntartásáért. Ez sokszorosan érvényes a nukleáris tömegpusztító fegyverek korszakára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború jelentette. A békevágy nem pusztába kiáltott szó, száz- és százmilliók tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt két évtized során alapvetően megváltoztak az erőviszonyok, létrejött a szocialista világközösség, felbomlott a gyarmati rendszer, megizmosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan államférfi teszi magáévá a békés egymás mellett élés kétszerkettőjét. Sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy már mindenki megtanulta a történelmi leckét. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok vezető csoportjával, megvalósíthatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűzzel játszanak. Délkelet-Ázsiában súlyos válságot robbantottak ki, Vietnamban háborút folytatnak, eszkalációs terveikben további provokációkat készítenek elő. Európa szívében, Nyugat-Né- metországban összefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bun- deswehrrel lényegében megteremtették a náci Wehrmacht örökösét — vezetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok! — s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindannyiunkat kettős érzés ezen az évfordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hányhatunk szemet a meglevő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között, a második világháború kezdetének és végének felelevenítése nem történelemkönyvek vagy archívumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. R. E. Fontos állomás a reform előkészítésében K _l N s ni rugalmas árrendszerrel, a megegyezéses árakkal. Aligha szükséges r -óbb iákat felhozni annak .olására, hogy a szállítási .szerződések ma életbe lépett rendszerét a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésében nagy horderejű intézkedésként üdvözölhetjük. Azt azonban hadd tegyük mindehhez ^ hozzá: az új szállítási szerződéses rendszer csak lehetővé teszi, j hogy a vállalatok mostantól kezdve valóban a tényleges szükségleteknek megfelelő ter-| meléshez szerezzék be készleteiket. Nem kevéssé múlik ez azonban azon, hogy egyik-másik vállalatnál mennyire fogják fel a rendelkezés tartalmi lényegét, hogyan alkalmazzák a kapott eszközöket. Ideje kialakítani ehhez az igények felmérésének legmegbízhatóbb j módját és a vállalati anyag- gazdálkodás hatékony rendszerét is. Annál is inkább, mertj ^ mindkettő maga is az új gazdasági mechanizmusra való vállalati felkészülés körébe tartozó feladat. M. M. I Gyöngyös, Jókai utca 39. Nagy ház, kicsi udvarán szőlőlugas. Vállas, kúp alakú fürtök, borostyánsárga színű szemek kandikálnak a levelek alól. Egy-egy fürt lehet másfél kiló. Ize ... Biztosan az is különleges. — Keres valakit?! — szigorú hang szól egy ablak mögül. Vigyázó szem kísérhetett. — Poczik Ferencet... A kis lakás ajtajában ősz fej villan, azután teljes magasságban megjelenik a név 'tulajdonosa is. — Tessék... mondja szárazon. Idegenkedés cseng a szóban. Hűvös tartózkodása is csak akkor enged fel, amikor szőlőnemesíté- si sikeréről beszélek, arról, hogy a legsikerültebb fajtájából, a Pannónia kincséből a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben sok száz holdat telepítenek, hatvanholdas törzstelepet terveznek, mindenütt dicsérik jó tulajdonságai miatt. Jó szem és türelem kell Két szoba az egész lakás. A kisebbikben őrzi féltett kincseit; fajtaminősítő bizonyítványt, okleveleket, levelezéseit. Régi szakkönyvek kerülnek elő, amelyek gyakori használatról árulkodnak. Egyik tetején olvasom: Mezőgazdasági chémiai technológia.. — Hogyan lett szőlőnemesítő? — Apám jónevű szőlősgazda volt. Sokat tanultam tőle, okultam tapasztalataiból. Nyughatatlan vérem Budakeszire vitt, ahol szőlészeti vezető voltam 23 évig. Saját passzióból próbálkoztam a nemesítéssel. A szabad : iőmet áldoztam rá . .. Sok é' ' múlt, amíg látható eredmény született. Az elismerés sem ment könnyen. Amikor az első fajtám termést hozott, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszternek küldtem belőle egy ládával. Levélben meg is köszönte, de más nem történt. — Mi kell a nemesítéshez? — Jó szem és türelem ... Két különböző fajtát porzunk és a magot ültetjük el, ebből lesz az új fajta. 6—8 év kell, amíg eldől az eredmény. Ha nem jó, kap egy csákányt és kidobjuk. Elfogadták a Budai ropogóst Gyöngyösre 1952-ben jött haza. Csemegeszőlő-fajtáját, amelyet Budai ropogósra keresztelt, 1959-ben küldte állami minősítésre. Enyhén mus- kotályos íze mellett sok jó tulajdonságot sorolt fel. A bizonyító kísérletek is igazolták, hogy az új fajta a fagyra nem érzékeny, peronoszpórának, lisztharmatnak ellenáll. A kitűnő fajta új néven került a növényfajta-minősítési bizonylatra. „A Növényfajta- minősítő Tanács az országos fajtakísérletek, ill. a nagyüzemi fajtapróbák, valamint az országos termesztési tapasztó.ATESlYfR nagyobb egy fürdőkabinnál. De jól tessék figyelni, mert most következik az én panaszom. Harmadik szomszédunk, Veres Sándor bácsi engedély nélkül horgászpadot akar állítani az én telkemen. Tulajdonképpen engem népi zavarna a dolog, ha olyan hallgatag természetű ember lenne az öreg, mint a jóravaló pecázók. de ennek a Sándor bácsinak olyan csúnya szája van. olyan c.csmány káromkodásba kezd, ha elkerülik a halak, hogy az még a férfiember fülének is sok. Hát nem égbekiáltóan nagy az én panaszom? Megmondtam a hölgynek, hogy a panasz nem éppen égbekiáltó, de mert igaza van. mindenkénpen megakadályozom, hogy Veres Sándor bácsi az ő telkén káromkodjék a halakra. Erre a hölgy nagyon vidáman mosolygott, finom kis tenyerét az enyémbe csapta és így szólt búcsúzóul: — Kis Antalné nagyon boldog lesz, ha elmondom, hogy jóindulattal foglalkozott az ügyemmel. Mikor egyedül maradtam, rádöbbentem, hogy valami irtózatos erővel feszíti a fejemet. A rejtély feszítette az én fejemet, a nagy rejtély: Ki lehet az a Kis Antalné, akinek itt járt az unokatestvére? Pattanásig feszült aggyal kezdtem felidézni magamban valameny- nyi Kis Antalné nevezetű ismerősömet. Ismerek egy Kis Antalnét, annak temetőcsősz az ura. Másik Kis Antalné nevezetű ismerősömnek egy nagyközség kitűnő termelőszövetkezetében állatgondozó a férje. Ismerek egy Kis Antalné nevezetű tanítónőt, megismerkedtem egy Kis Antalné névre hallgató maszek zöldségessel, sőt ismerek egy Kis Antal nevű borbélyt is, de az agglegény. Feltépem az ajtót és megiramodtam Kis Antalné unoka- testvére után. Még utolértem Szelíd, könyörgő hangon megszólítottam: — Tessék már elárulni, kicsoda az a Kis Antalné? Csodálkozva rámnézett a hölgy: — Hát nem emlékszik rá? — Sajnos. — Hiszen... Hiszen.. . Kis Antallal iskolatársak voltak! — Iskolatársak? Hol? Szégyenlősen nevetett: — Ne tessék neheztelni, hogy így mondom, de.. . Kis Antal még azt is említette, hogy első elemista korukban együtt ültek... a ..szamárpadban”. Majdnem megbüntettek csendháborításért, akkorát nevettem. Alig tudtam kinyögni, annak idején rossz maga- viseletem miatt csakugyan ültem a ..szamárpadban”, de tel- iesen egyedül, hogy ne rontsam el a többieket. Kis Antalné unokatestvére ettől elsápadt: — Ezek szerint nem intézi el a Veres Sándor bácsit? Megnyugtattam, hogy „elintézem”, már csak Kis Antalné- ra való tekintettel is. latok alapján a Pannónia kincse csemegeszőlőt előzetesen elismert, nemesített fajtának nyilvánítja. Ez a körülmény a a növényfajta-elismerési könyv 499. lapján bejegyeztetett.” — Mathiász-telepen ez a fajta megkapta a 10 ezer forintos első díjat, a két évvel ezelőtti mezőgazdasági kiállításon a nagydíjat... Még szebbet, korábbit akar Poczik Ferenc 72 éves. Négy évig dolgozott brigádvezetőként a Mátragyöngye Termelőszövetkezetben. Második éve nyugdíjas. — Abból a szaporító anyagból, amelyet hazahoztam, hároméves korára termés lett. A nyoloszáz tőkén húsz mázsa termett, mind külföldre vitték. Később átadtam a szaporító anyagot a szövetkezetnek, ahol öt holdon már terem a Pannónia kincse, öt hold az új telepítés. Abasáron százezerszámra készítik ennek a fajtának az oltványait. — Abbahagyta a nemesítést? — Aki egyszer hozzáfogott, az nehezen fárad el. Van 800 négyszögöl háztájim, ahol tovább kísérletezek. A Pannónia kincse a chasselas-kal érik egy időben, de én azt szeretném i elérni, hogy az újabb fajta ! még szebb és korábbi legyen ennél. Még mindig eljárok ol- 1 tani. Soroksáron jártam nem- i rég és a szövetkezet is üzenni szokott, ha nagy munkába fog- i nak. | Poczik Ferenc a 72 éves ko- i rával egyre kevesebbet tud se• gíieni a szövetkezetben, de a ! nemesítéssel nem hagyott feU ! Az udvaron telepített kis lu- | gas is ezt mutatja. • — Három éves — mutatja , búcsúzóul a magasra növesa- 1 tett tőkéket, amelyeknek *e- J velei alól borostyánsárga szí• nű szemek kandikálnak Iá —•, j azért telepítettem, hogy itt le- i gyen mellettem. Mutatni to- ! dom a vendégeimnek, mert ; gyakran látogatnak a Szőlé- i szeti Kutató Intézettől, a Nö- I vénynemesítő Tanácstól. — Egy szem kóstoló mindem 1 vendégemnek kijár... A nagy szem kissé muskoí tályos íze kóstoló abból a fajtából, amelyet előnyös tulaja donságai miatt szerte az országban szívesen telepítenek, termését legtöbbször külföldre szállítják. — Sok levelet kapok a vő-’ rosokból, falvakból, hogy küldjék vesszőt. Télen alig győzöm a válaszadást... írja meg, hogy szívesen adok tanácsokat, de vesszőt ne kérjenek, mert azt átadtam a szövetkezetnek. Talán az új fajtából... ami a mostaninál is különb lesz. Pilisy Elemér A hölgy visszanyerte arc-, színét, és nagyon aranyos mo-í sollyal mondta: ^ — Kis Antalné nagyon há- ^ lás lesz, hogy jóindulattal ke-? zelte az ügyemet. Majd bekül- * döm. hogy személyesen >s megismerkedjenek... t Simon Lajos 21966. szeptember 1^ cuütőrtik MpnríLtEn tamra kell a szerződéseket megkötni, amely legjobban megfelel a szükségleteket képviselő vásárló érdekeinek és egyszersmind az eladó termelési lehetőségeinek. Időpontok és időtartamok szempontjából is tehát a szükségletekhez igazodik a 10/1966- os kormányhatározat. A megrendelő védelmét további intézkedések is szolgálják: a szerződésszegési szankciók súlyosbítása, a kötbérkulcs megduplázása 6tb. Joga lesz a megrendelőnek arra is, hogy ha a szállító kötelezettségének nem rendeltetésszerűen tesz eleget, visszatartsa az ellenértékét, avagy visz- szakövetelje azt. Fontos vonása ez a rendelkezésnek annyiban is, hogy alkalmas arra; az egves vállalatok monopólhelv- zetéből következő káros törekvéseket gyengítse! A lO/1966-os rendelkezés a reform szellemét sugározza abban is, hogy tág teret ad a ke- re«Jkedelmi módszerek érvé- nvésőidének. A rendelet Például lénvpffében száméi pz i mechanizmus bevezetése utáElszorult a szívem, ijedtemben elejtettem a töltőtollamat, amikor a hogy megállt az Íróasztalom mellett. Köszönés nélkül érkezett, merev tekintettel mustrált, majd nagyon határozottan így szólt: ( — Kis Antalnénak vagyok az unokatestvére.. . I Ettől még nagyobbat dob- jbant a szívem, elhült ütőeremben a vér, mert sokat olvasott ember vágyok, egyéb iromány I között jócskán jutottak a ke- l zembe bűnügyi históriák, láttam néhány kémfilmet is, 'azokból tudom, hogy az ügy- inök előre megbeszélt jelszót .sziszeg a foga között, midőn 'kapcsolatot teremt az újdonsült pácienssel. A könyvből |és a filmekből tudom, hogy az ■ügynök például így szól: — Sárgul már az uborka! | Mire az újdonsült így felel: I — Nem való az már salátá- ' nak! Erre egymás markába csapinak, ebből a bárgyú párbeszédből is megtudták, hogy jegy húron pendülnek. ■ A harminc év körüli hölgy, ; Kis Antalnénak az unokatest- I vére, aki egyáltalán nem | olyan, mintha a kémfilmek- • bői lépett volna elő, csak állt, ! s mint aki nem biztos a dolgá. |ban, ujjaival idegesen játsza- j dozott, majd az előbbinél ki- . csit bizonytalanabbul megis- I mételte: ) — Kis Antalnénak vagyok jaz unokatestvére! Kis Antalné küldött ide, mert égbekiáltó • panaszom van. Tetszik tudni, jván nekem egy nyaralóm. Az- . az nem is nyaraló az, csak 'egy telek, arra építettünk egy (kis vityillót, ami nem sokkal A mai napon életbe lépett egy olyan kormányrendelet, amely melle t szótlanul elmenni semmiképpen sem volna helyes. A hivatalosan 10/1966-os számot viselő jogszabályra gondolunk, amely a szállítási szerződések új rendszerét szabályozza. A szállítási szerződések igen lényeges tényezői a vállalatok közötti szerteágazó kapcsolatok* az anyag-, féltermek-, termelőeszíköz- és fogyasztási cikkforgalom alakulásának a rendelkezés horderejét tehát aligha kell bizonygatni. Különösen, ha még hozzátesszük, hogy a rendelet elveiben tó konkrét intézkedéseiben is összhangban áll a gazdasági mechanizmus reformjával, s így hatályba lépését az előkészítés fontos állomásának tekinthetjük. A jogszabály és a reform elveinek rokonságát, nem nehéz felfedezni. Alapvető jellegzetessége, hogy a szükségletek kielégítéséből indul ki: arra az elvre épül ugyanis, hogy a szerződések alapja a valóságos, tehát a fogyasztó és felhasználói igényekben kifejezésre jutó népgazdasági szükséglet. Ennek az alapeiv- nek a kimondása a tervgazdái- J kodásról alkotott korszerű fel- 4 fogásra épül: lényegében arra,' hogy a népgazdasági tervnek, a fejlesztés és a gazdasági fo- ? lyamatok fő irányait kell kije-5 lölnie, a részfolyamatok meg-' határozását azonban nem vái-2 lalhatja magára. Azok szabá-t lyozását közgazdasági eszkö-' zökkel kell és lehet hatéko-. nyan elvégezni. 2 A szállítási szerződések most! felváltott rendszere nem a \ szükségletekre, hanem a vál- f lalatoknak a forgalomtól, az 1 árumozgástól elkülönült rész- i lettervére építette a szerződé-' seket. így megfosztotta azokat > lényeges, az áruforgalom tar- ! talmát és folyamatát szerve-< ző szerepüktől. A formálist kapcsolatok feloldása azzal az ‘ eredménnyel biztat, hogy a < szállítási szerződés a vállalatok J egyik legmegbízhatóbb eszkö- > zévé válik a piac igényeinek! felmérésére és saját, haté- < kony gazdálkodási programjuk^ kidolgozására. } A tervvel való formális £ kapcsolatok feloldása' jelentkezik abban is, hogy a, jogszabály a szerződési idősza-f kot ugyancsak rugalmasan sza-1 bályozza. A rendelkezéseket < többé nem kell lényegében a' naptár és nem a termelési fo-ji lyamat alakulásától függő! olyan időpontban feladni, , amikor a megrendelő. maga > még nem tudja, hogy partne-■ rei vele szemben milyen igé- < nyékét támasztanak. Közis- * mert: az eddigi gyekorlatnak: nem kis szerepe volt abban, ” hogy a vállalatoknál felesleges készletek halmozódtak fel. Azl 6i rendelkezés értelmében j felyan időpontban és időtar-<
