Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-03 / 182. szám
Sxámiíanah a hissisták Az egyik nagyvállalat igazgatóját feljelentette beosztottja a bíróságon. A bíróság meg- hányva-vetve a bejelentést, meghallgatva a tanúkat, úgy döntött, hogy a beosztottnak nincs igaza. A beosztott fellebbezett, újabb vádak, újabb tanúk, újabb tárgyalás és újabb elmarasztalás: a beosztottnak nincs igaza. A vélt sérelem nem volt sérelem, vádjai, amelyek jóval túlmentek az igazgató vezetési módszerének bírálatán, megalapozatlannak, s így egyszerűen rágalomnak bizonyultak. — Nem bocsátom el. Még azt mondanák, hogy elnyomom a bírálatot, hogy bosszút állok rajta — így az igazgató a tárgyalások után. Az első pillanatra nevetséges és felesleges aggodalomnak, értelmetlen humanizmusnak tűnik ez a megállapítás. A törvény előtt igazolódott be, hogy a beosztott alaptalanul rágalmazta, meghurcolni próbálta a vállalat vezetőjét és a tárgyalások között sem rejtette véka alá igaznak vélt •„álláspontját”, minden alkalmat megragadott, hogy alaptalan vádakkal illesse vállalatának vezetőjét A józan ész ilyenkor azt diktálja, hogy a rágalmazónak útilapu köttessék a talpa alá, egyrészt, hogy megtanulja ne összekeverni a bírálatot az intrikával és rágalmazással, másrészt, hogy a belső vállalati rend és fegyelem előírásai is betartassak. Az igazgató mégsem ezt az otat választotta és sajnos, látszólag valóban neki van igaza. Az a furcsa és teljesen indokolatlan szemlélet, amely az utóbbi években kialakult nálunk, egyszerűen eltorzítja a demokratizmust, a dolgozók jogait, gyakran még vállalati életen belül is. Ha valaki bírál — az csak beosztott lehet Ha valakinek nincs igaza: hát elnézést kér, mert tévedni emberi dolog. Ha valaki vádaskodik a vezetés ellen, intrikál és ezért markába nyomják a munkakönyvét, ezért és ilyenkor, mindig akad szépszámú szavalókórus, amely felhördülve követeli a demokrácia igazRizs nyolcszáz holdon Ä megyében jelenleg nyolcszáz holdon termelnek rizst Legnagyobb rizstermelő gazdaságaink a kiskörei tsz és a tar- naszentmiklósi szövetkezet. A tervek szerint jövőre már 200 holddal nő a rizsvetés területe és több intézkedést tesz. nek a terméseredmények fokozására is. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a rizs felé, hJ- szen az új felvásárlási árak jóval nagyobbak az eddigieknél. A régi 500 forint helyet, ma már 800 forintot fizetnek egy mázsa rizsért. ságát, a bírálat szabadságát és a bírálat — úgymond — elfoj- tójának példás megbüntetését. Ha egy vállalat, intézmény vagy szerv vezetője valóban olyan eszközöket használ, amelyek alkalmasak arra, hogy beléfojtsák a szót a dolgozókba, amelyek alkalmasak arra, hogy „kitörje” nyakát a jó szándékú bírálónak, azért előbb vagy utóbb súlyosan felel. Volt már arra példa, nem is kevés, hogy bíróság előtt, szabadságának elvesztésével felelt. Ha azonban egy beosztottról bizonyosodik be, hogy vezetőjét, s ezen keresztül a vezetést, a vállalatot próbálja dezorganizálni, lejáratni, ritka eset a felelősségrevonás, mert... — Nem bocsátom el. Még azt mondanák, hogy elnyomom a bírálatot, hogy bosszút állok rajta... És valóban nem is meri elbocsátani, mert nem is kevesen akadnának olyanok, akik ebben látnák a demokratikus jogok durva megsértését. Mondani sem kell, hogy ennek annyi köze van a szocialista demokráciához, mint Kolum- busznak ama bizonyos tojáshoz, pedig az ügy látszólag éppen ilyen egyszerű lenne: elbocsátani az ilyen embert. Ehhez azonban arra lenne szük- sék, hogy elsősorban a vállalatok, intézmények pártszervezetei, kommunistái álljanak ki a leghatározottabban a vezetés igazsága mellett, az izgága, a munka egységét megbontó, demokráciáról fecsegő fráterekkel szemben. Ki hallott még olyan demokráciát, ahol csak az egyik félnek van joga, a másiknak nincs; ahol az egyik félnek már abból az aspektusból kiindulva is igazának kell lennie, mert ő beosztott, s a másik félnek nem dukál soha igazság, mert ő vezető? Természetesen ez a demokrácia — bocsánat a kifejezésért — csak az ostobák, vagyis a nagyon is tudatosan „okosak” demokráciája, s nem a dolgozó népé, szocializmust építő rendszerünké. A szocializmus igazsága, a szocialista demokrácia igazsága egy és oszthatatlan: nincs külön igazság a vezető, de hincs külön igazság a beosztott számára sem. És a kórusban fecsegők nem befolyásolhatják ezt az igazságot! Gyurkó Géza munkájára Hatvanban A hatvani városi tanács idén költségvetéséből 400 ezer forin. tot fordít az úttörő közlekedési park megépítésére. A város pedig 400 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt és lakói fokozatosan eleget is tesznek ígéretüknek: a földmunkákban segítenek be, fuvarozást végeznek. A társadalmi munkába nagyon várják a fiatalokat. Azokat a szakmunkásokat, akik speciális feladatokat tudnának elvégezni és a többieket is, akik fiatalos lendületükkel szárnyakat adhatnának a munkának. Letagadhatatlan, hogy vannak ilyenek. Az ÉMÁSZ KISZ szervezete az elektromos feladatok elvégzését vállalta társadalmi munkában. A vasút KISZ fiataljai a földmunkákban dolgoznak. Az AKÖV ki- szistái a salak szállításában és rakodásában segítenek. De még több fiatalt várnak a munkába... 1 (— fi) Kívánságból — szabadalom Mindenki az új gépet figyeli. Legalább tizen fogják körül szoros gyűrűben, élükön az Egyesült Izzó gyöngyösi üzemelek főmérnökével, Sántha Imrével. Ez a lángot fújó, körben forgó gép ampullákat gyárt. A beavatatlan számára semmiben sem különbözik azoktól az elődeitől, amiknek bölcsője szintén itt ringott. Miért hát a nagy érdeklődés? — Szovjet megrendelésre készül a gép — magyarázza a gyár főmérnöke. — Oxigén nélküli, levegő—gáz-keverékkel dolgozó ampullakészítő automata. Jó tulajdonságai közé tartozik még, hogy két ampullát készít egyszerre, elvégzi az ampullák peremezését is és a végfeneklést. A további kérdésekre kapott válaszból derül ki, hogy az új gép éppen a felsorolt tulajdonságai miatt válik ki a sorból. Érdekessége még, hogy az ampullák formázásához nem használ oxigént, és bár ezzel a gyártás folyamata nehezebbé válik, ezt a különleges feladatot a gép szerkesztői mégis, láthatóan sikerrel oldották meg. Szabó József mérnök, Takács István főtechnológus és egy másik Szabó József, a próbaterem dolgozója „bábáskodott” az ampullák körül. Nagyon sok módosítást hajtottak végre az előző típushoz viszonyítva. Az újításnak induló változtatásokból aztán szabadalom született. Persze, még korántsincs kész a gép, most még csak az egyes elemeket próbálják ki a gyakorlatban: ellenőrzik , megfelelnek-e a követelményeknek, úgy működnek-e, mint ahogy azt várták. — Ennek a gépnek a teljesítménye elméletileg a kétszerese annak, mint amennyit a már gyártott gépek tudnak — mondja Sánta Imre. — Gyakorlatilag mintegy hatvan százalékos teljesítmény-növekedést várunk. — Mikor lesz ebből sorozat? — Az még egy kicsit távol van. Az év végére a prototípust szeretnénk elkészíteni. Aztán majd meglátjuk. Érdekes dolog történt tehát az Egyesült Izzóban. Abból az elvből kiindulva, hogy a megrendelő kívánsága parancs, szinte rákényszerültek egy új konstrukció előállítására, amely a szabadalom szintjét éri már el. Még ugyan hőnapok választanak el bennünket a prototípus megjelenésétől, de addig is örömmel írjuk le ismét a három kiváló szakember nevét: Szabó József főmérnök, Takács István főtechnológus és Szabó József próbatermi dolgozó. (g. molnár) Haditudósító / (Kiss Béla rajza) mwwwww Ülök a televízió -előtt. Sztriptíz műsor. Ra- gyogó nők, ragyogó vetkőzés, ragyogó minden. Unatkozom. Ülök a televízió előtt. Angyal. Fejbelövikt vagy nem lövik? Nem lövik. Győz. Csók, meg minden. Unatkozom. Elzát, az oroszlánanyát dédelgeti nevelőanyja. Ülök a televízió előtt, nézem Elzáit nevelőanyját. Unatkozom. Kitör a vulkán. Tengerár. Üj magyar fiíml Régi amerikai. Közvetítés a Marsról, interjú a Mars-lakókkal. Unatkozom. Vacak műsor. Mikor lesz megint I labdarúgó világbajnokság?! Jó ég, mit csinálok én négy évig? Csak nyugalom • • • Nagyon szeretek vásárolni. De ki nem szeret? Minden új holminak órákig tudok örülni. És ki nem tud? Különös, sajátos és semmi mással össze nem hasonlítható öröm ajándékot venni. Kár, hogy a vásárlás örömét időnként elrontja a gyártó cég érthetetlen nagyvonalúsága. Hadd mondjak néhány példát az ntóbbi tíz nap tapasztalatai alapján. Divat a írotír-ruha. Volt egy kis zsebpénzem, gondoltam, meglepem a feleségem. (Az árcédula is erre biztatott.) Amikor már végre a megfelelő méretre, fazonra és színre is rátaláltunk, közölte az eladó, hogy a ruha anyaga szövéshibás. No, nincs baj, akad még néhány a rúdon ebből a ruhából. Sajnos, valamennyi szövéshibás, adta tudtul az eladó. Elromlott a mosógépünk, ami már hosszú évek óta szolgálta a családot. A megjavítása elég sokba kerülne, különben is régi típus, jó lenne modernet venni helyette. Az üzletben öt gépet kellett félretennünk, míg végre megtaláltuk az igazit, amelynek a zománca is ép, a motorja sem rángat. Az ágynemű sem tart örökké. Utánpótlásra szükség van. Az üzletben közel egy félórát töltöttünk el a válogatással, mert a lepedők, a párna- és a paplanhuzatok mind foltosak voltak: különböző nagyságú és formájú olajpecsétek ékítették valamennyit. Kicsit szégyelltek magunkat a hosszas válogatás miatt és csodáltuk az eladó türelmét. Udvarias megértése külön dicséretet érdemei. A megjegyzése is figyelemre méltó: „Sajnos, így kapjuk! mindig az árut.” Nemrég vettünk egy mű« anyag szeméttartót, amelynek a tetejét egy kis pedál lábbal történő lenyomást vai lehet felnyitni, tehát nemcsak formailag szép és mutatós ez a tartó, hanem a higiénia szempontjából is kifogástalan. Kár, hogy a tartóssága már sokkal alacsonyabb szintű: a csuklók tengelytartói sorra letörtekj a pedál már nem használható. Ezt tudva, érdemesebb lett volna egy vödröt venni. Nemcsak olcsóbb lett volna, hanem tovább is tartott volna — jó néhány évvel. Elég a példákból. A tanulság kézenfekvő: baj van a minőséggel. Nem állítom, hogy minden árunál és minden esetben, de...! Szóval, nincs ez így jóL Mintha azok a dolgozók, akik a különböző terméket csinálják, nem lennének maguk is fogyasztók. Vajon hogyan vélekedhetnek olyan esetben, amikor saját bőrükön tapasztalhatják nagyvonalúságuk következményeit? Lehetne most hosszas elméleti fejtegetésbe kezdeni a magyar ipar tradicionális hírnevén való őrködésről, de nem teszem. Csak nyugalom — intem magam. Jó, jó, de — meddig? (gmf) TjXflJLfinAfljWWVtftfVWVWVWSWWWWWVWWWW«* ** ■ ■ ■ ■.»n ■ m m m m m.m.m w.m Hárman jöttek a faluba, egyetlen tevén. A hatalmas kétpúpú állat könnyen, hordozta őket. A törpe cíntányérral zörgött az alkonyaiban. — Itt a cirkusz! Világszámok! Egyetlen előadás! Rögtön kezdődik a régi vásártéren. A kobraember, bent a tanácsnál, letérdepelt. — Mi csak előőrs vagyunk! Propagandacsoport! Mögöttünk tíz kocsi jön! Ha az igazgató megtudja, hogy nem csináltunk reklámot, fegyelmit kapunk! Á titkár ingadozott. — No, de írás nélkül... — Huszadszor mondom, kérem, hogy a működési engedélyünk az igazgatónál van! — Igen, de... — Még ki is rúghatnak bennünket, ha nem ... — Ezt én nem akarhatom. Jó, csinálhatnak propagandát, de nehogy tányérozzanak! — Dehogyis, kérem, van nekünk jó fizetésünk! A nő már nagyon várta. — Oké? — Ja. A teve megadón térdelt a kopott fűvön a ritka körben. A kobfaember gesztikulált. — Csupa világszám! A jódlizó csontváz! A vicces sírásók! A kettéharapott király- tigris! A Sátán fekete sámlija! öt ven vérengző szám! Egy asszony sipítva türelmetlenkedett. — Lássunk már valamit! A kobraember sípba fújt. — Ami itt látható lesz, az csak ízelítő és ingyenkóstoló. Első szám: Bajadérok a toronyban. Tánc! Zsebéből fésűt vett ki, papírt tekert rá és fújni kezdte a melódiát. A törpe csattogott, csörömpölt és a nő lila mackóruhában ugrabugrált. Két perc, már ezt ordította a kobraember: — Tapsot a nagy Mona Lizának! Jó példával járt elöl, de kis sikerrel. Erre gyorsan másik számot jelentett. — Szimbolikus ritmusjáték! A halál gyertyája! Nagy nehezen fejére állt és hegyibe mászott a törpe. Fent sárga rongy libegett és rikácsolva hadarta a nő: — Azon kis kelmedarab jelképezi a gyertya lángját. A törpe a kanócot. És süvölt a szabadító vihar... Huuuuuu... A gyertya már remegett az erőlködéstől. — És jön a diadalmas élet. Az én vagyok. Elfújom a halál gyászos gyertyáját! Phüü Ekkor leugrott a törpe és a kobraember feltápászkodott. összekapaszkodva énekelték: — És győzött az élet! Mert győzött az élet! Sokan mentek el. A pléhtál- kás törpe eiébük került. — Csak egy kis szénáravalót a tevének! Majdnem mindenki adott. Hogyne adtak volna annak a jámbor és soványka állatnak, „aki” olyan kedves elvágyódással nézett a kis tömegre a felfónylő csillagok alatt. — Százkettő forint és tíz fillér. Nem rossz! Mások jöttek. A mezőről tartottak a faluba. Itt megálltak. — Rekamijé hercegnő menüettje! A századok nagy tánca. Királynők járták a fényes palaccókban! Valaki közbekiabált. — Királynők? Rosseb aki megette! A táncosnő gyorsan lehúzta lila nadrágját és most csipkebugyiban mutatkozott. Ringtak a csípők, rengtek a vastag combok a fésűzenére. — Egy kis szénáravalót! — Adok egy ötvenest, ha leveti a... — Egy kis szénáravalót a tevének! — Adok én egy egész kazlat, ha egészen levetkezik! Röhögött a kobraember. — Mármint a teve? A beborozott öregember öklöt mutatott. — Hallgass, komédiás! Én mindig megtartom a szavam! Ha nekem itt... Sokan mentek megint el, szám közben, köztük a mérges részeg is. — Biztosan szélhámosok! Csupa fegyencpofa! A kobraember büszkén intett a messziségbe. A síkon, jó távol még, fényfüzér ringott. — A társaink! — Na, ha azok is ilyenek! — Egy kis szénáravalót! A titkár fülöncBípte a törpét. — Ékről nem volt szó! Hogy miért is nem jöttem már előbb! A teve már talpon állt. Csak a törpe hiányzott róla. — Frigyes, gyere, megyünk! — Várjanak csak! A teve lépdesni kezdett, futni a titkár, és a törpe elillant. — Megállni! — Már miért? — Hová mennek? — Az orrunk után? — Maguk p>énzt szedtek! — És? — Erről nem volt szó! — Hát aztán? — Jelentem az igazgatójuknak! — Csak tessék! A titkár kifulladt, a teve meg eldobogott a folyó felé és a titkár mogorván fogadta az állami cirkusz kék Warszavá- ját. — Miféle tevés bandát küldtek maguk előtt? Az állami cirkuszos mérgesen nevetett. — Már megint elénk kerültek! Elképzelem, hogy mit csináltak ezek a kóklerek! Ezek után ki lesz itt ránk kíváncsi? Darázs Endrw A fecsegők igazsága?
