Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

„Tengeralattjáró” a föld alatt... Magas szervezettségű a polgári védelem hazánkban Megjelent a Nemzetközi Szemle augusztusi Egyszerű táj Nagy-Budapest területén valahol, ahol meg­áll gépkocsink. Az újságírók, akiket sajtótájékoztatóra hív­tak meg a polgári védelem il­letékes szakemberei, kíváncsi­an mennek be az egyik szűk bejáraton, ahonnét kellemes hűvösség árad. Betonbunkerbe haladunk be­felé a szögletes fordulókkal tarkított lépcsőkön. Lépteink »aját süppedő szőnyeg nyeli el és mintegy kétemeletnyi mélységben hatalmas, üvegfal­lal kétrészre osztott helyiség­ben foglalunk helyet, amelyet Itt operatív teremnek hívnák. Van idő a szemlélődésre, mert a polgári védelem vezetői készségesen mutatnak és ma­gyaráznak meg mindent. A szemközti falat teljes egé­szében beborítja a főváros né­hány kerületét ábrázoló fény­kép és ugyanez a térkép más­más területekre kivetítve és más méretben meglátható az asztalok üveglapjai alatt is* amely mellett egy-egy tele­fonkészülék is álL Akik itt dolgoznak egy esetleges hábo­rú nukleáris csapása idején és utána olyan körülmények kö­zött végezhetik munkájukat« mint egy tengeralattjárón tar­tózkodók, akik mélybe merül­ve szoros kapcsolatot tudnak teremteni a szárazfölddel. Er­ről egyébként a híradás-, ve­zetékes és vezeték nélküli rádiókészülékek egész sora gondoskodik. Ugyanilyen kap­csolat áll fent az objektum és az alá ja rendelt egyéb jellegű intézmények és objektumok között is. A bunker önellátó. Tehát az élelmiszereken kívül energiá­val« vízzel, ' levegővel* egész- Bégügyi felszerelésekkel na­pokra is el tudja látni a ben- nelévőket úgy, hogy közben teljesen elszigeteli magát a külvilágtól és mégis irányíta­ni tudja az alá ja beosztott egységeket — Bízzunk abban* hogy so­ha nem kell így üzemelni. — mondják az ittlévők, s ezzel mindenki egyetért* de mint hogy azzal is: mindenkinek kötelessége túltenni magát a már korábban természetessé vált idegenkedésen* amellyel ezt a kérdést kezelték. Nem titok, egy nukleáris háború­ban a lakosságnak sokkal na­gyobb rétege lenne veszé­lyeztetve, mint az eddigi hábo­rúk bármelyikében. Ezért is­merni és alkalmazni tudni kell a védekezést mindenki­nek. Államunk nagy összege­ket fordít erre a feladatra és nekünk a meglévő lehetősé­geinket ki kell használni vala­mennyiünk érdekében. Aki nem védekezik, az elpusztul, védekezni pedig legjobban kol­lektíván lehet Tehát — mint ezt dr. Sajnovics János ezre- redes, a Polgári Védelem Or­szágos parancsnokságának törzsfőnöke is kifejtette sajtó­tájékoztatójában — nem csu­pán a polgári védelem felada­ta a védekezés megvalósítása, hanem mindenki munkája. 1959-ben kezdtek a régi lég­oltalomról áttérni a polgári védelem rendszerére, amely­nek keretében mindenkinek adva van a feladata és ezt kötelessége is ellátni. Igaz, hogy nukleáris háborúban a legkorszerűbb védőberendezé­sek stb birtokában sem lehet állítani, hogy százszázalékos biztonságot nyújt, de tíz és százezrek, milliók megmentett életét jelenti. S ez a kiinduló­pontja a polgári védelem el­vének és munkájának... A polgári védelem törzs fő­nöke sajtótájékoztatójában ki­tért a részletes feladatok is­mertetésére is. Beszélt a la­kosság védőeszközökkel való ellátásáról, az állami szervek és az állampolgárok feladatai­ról, arról, hogy nemcsak az életet, de a tartozékait is meg kell védeni egy adandó hábo­rú esetén. Az érdeklődők az ezeket a célkitűzéseket szolgáló beren­dezésekkel, műszerekkel is megismerkednek. Külön mu­tatják be a mérnök-tisztek a sugárjelzó műszereket és a ve­gyi fertőzöttséget is kimutató készülékeket. Van itt alfa, béta, gamma sugárveszélyt jel­ző készülék, töltőtoll-alakú sugáradag-mérő, amely egyé­nileg ellenőrzi, hogy kapott-e a „toll” gazdája sugárzást, vagy sem. Van itt az idegmérgek kimutatására szolgáló készülék is, amely alakra jelentéktelen, de egy „szippantása” után meg lehet állapítani, hogy az ellenség használt-e ilyen mér­get A sajtótájékoztató és az ob­jektum, valamint a műszerek megtekintése után valameny- nyiünkben megerősödött az az érzés: lehetőségeink vannak a védekezésre és ez a munka nagy szervezettségi fokot ért el hazánkban. Ezt fejleszte­nünk kell tovább és a tudni­valókat elsajátítani. Van erőnk a Varsói Szerződés többi tag­államával együtt, hogy elret­tentsünk minden támadót egy világégés kirobbantásától. Van erőnk a védekezésre és a visz- ezacsapásra is. Fazekas István szama Az új szám vezető cikke a Varsói Szerződés tagállamai­nak bukaresti tanácskozását elemzi Egyetértés és szolidari­tás címmel. Az esemény vál­tozatlanul a nemzetközi poli­tikai érdeklődés homlokteré­ben áll. Hasonlóképpen fontos kordokumentum az Izvesztyijá­ból átvett cikk: Vietnam igaz ügye győzni fog. Ebbe a té­makörbe tartozik a Newsweek munkatársának, Emmet John Hughesnek Vietnami helyzet­kép című írása is. A híres USA publicista, James Reston — Johnson és a komolyabb vál­ság címen írt elemzést az amerikai elnök politikájáról. Nélkülözhetetlen eligazító cikk Púja Frigyes A fejlett tőkés országok munkásmozgal­mának újabb jelenségei c. ta­nulmánya. A további nagy fi­gyelmet érdemlő írások: Az Olasz Szocialista Párt jobbra tolódásának okai (Holodkovsz- kij), Néhány megjegyzés az afrikai államcsínyek margójá­ra (Alleg). A négyórás vita után, avagy „a legjobb helyen hibádzik” egy évezredes teória Az ember mindig örül, ha a sokszor napirendre kerülő, és nagyobb hányadában támadó- bíráló célzattal felvetett, úgy­nevezett fiatalok problémájá­ban olyat is talál* ami nem „probléma”, hanem nagyon is dicséretes vonás. Megkönnyeb­bülés ez, hogy lám, nincs is olyan végzetes baj; olyan pil­lanat, amikor nem vagyunk a Jó egyik oldalán sem”, hanem — a hátáról nézünk szét, s a látószögbe így sokkal több je­lenség kerül, sokkal nagyobb az összehasonlítási alapunk. Ez jutott az eszembe a mi­nap, amikor szem és fültanúja voltam a KISZ Egri Városi végrehajtó bizottsága ülésének* ahol a közel négyórahosszát kitevő egyik napirenden a la­kásépítő akció részvevőiről döntöttek. Az akcióban egyelő­re két lakótömb épül Eger­ben 16—16 lakással, vagyis 32 fiatal család kap rövid határ­időn belül modem, új otthont Igen ám* de a harminckét részvevőt kilencven jelentke­ző közül kellett kiválogatni. Ez volt ez az elosztás, amit nagyon komolyan kell venni, ahol semmi sem mindegy, mert emberekről van szó, akik még nemrég indultak a teljesen önálló életúton, fiatal háza­sokról, akiknek egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között élnék. A szempontok: mozgalmi tevékenység első­sorban — hiszen az akció a KISZ pártfogoltja, a fiatalok szervezetének alapítványa”, s természetes, hogy azokat kell elsősorban figyelembe venni, akikre eddig is, és ezután is lehet számítani; szempont volt a szociális helyzet is — hogy a fiatal pár milyen körülmények között a — albérletben, vagy a szülőknél, van-e gyerekük, lakáskörülményük indokolja-e a javaslatot? S végül — de ez is fontos —, hogy mennyi pénzzel tudnak „beugrani” az akcióba! Ez utóbbiból nem is kerekedett vita, mert a jelent­kezett fiataloknak valameny- nyinek van megfelelő összege a részvételre. Aktacsomagok álltak rendel­kezésre a vállalat, vagy intéz­mény javaslatával, a párt és a KISZ-alapszervezet támogatá­sával. Jártak a jelentkezők lakhelyein* ismerték vala­mennyi munkáját, amit a mozgalomban végezték eddig, ismerik úgy is őket, mint em­bereket. De a kilencven jelent­kező közül kiválasztani a majdani harminckettőt, na­gyon nehéz munka volt Érvek* ellenérvek, szinte „késhegyig menő” viták, amelyeket egye­dül a fiatalok elfogulatlan igazságérzete vezérelt, társul­va a mozgalomért érzett fele­lősséggel is. Egy-egy jelentkezőre több­ször is visszatérték, a javasla­tokat az indokokat többször is elolvasták, a „helyszínelők” alapos és kimerítő válaszokat adtak feljegyzéseikből. És — amit esetleg a kiesettek, vagy az örök búlátók és kételkedők talán soha nem fognak elhinni, de így volt — az állásfoglalás példás tárgyilagossága: az a végrehajtóbizottsági tag, aki közelről ismeri a jelentkezőt, aki együtt dolgozik vele, aki­hez baráti viszony is fűzi, nem javasolta, ha az illető mozgal­mi tevékenysége a lakás remé­nyén született fellángolásból táplálkozott, akinek azelőtt nem lehetett hasznát venni — de javasolta akkor, ha a je­lentkező feleségével és egy kisgyerekkel egészségtelen kö­rülmények között, albérleti szobában él, s bár mozgalmi munkája látványos eredmé­nyeket nem produkált* a ka­pott KISZ-feladatokat lelki- ismeretesen végrehajtja, s bár­mikor lehet rá számítani. Ezek csak példák, valameny- nyit felsorolni lehetetlen, s nem is ez a fontos. Hanem az, hogy e négyórás, fárasztó, ki­merítő vita nem emberi sor­sokkal való sakkjáték volt, nem elintézett kérdések szín­padi látvány-játéka, vagy egy napirend fölötti uniformizált unalom. Nem. „Egyhangúlag” ritkán döntött a bizottság, az elfogult inkább tartózkodott a szavazástól — ahogy ezt a jegyzőkönyv is hitelesen bebi­zonyíthatja. Fiatalok a fiatalokért. E négyórás vita — szinte sajná­lom, hogy nem a nyilvánosság előtt zajlott le — az „ezek a mai fiatalok” évezredes teó­riáját nagyon megnyirbálta. De nemcsak a vita, hanem a vita „tárgyai”, a jelentkezők is. Akik e 32 lakásból kima­radtak — a beküldött javasla­tok 90 százaléka egyébként in­dokolt volt, illetve: indokaik helytállók voltak — nem vég­leg maradtak ki, mert nemso­kára újabb és újabb akcióra kerül sor. Egy ötlet volt elő­ször ... Ha másképp nem megy, ma­gukon segítenek a fiatalok. Például így... Hátai Gábor ét hxfetbJütdb A két vevő: Görögország és Arábia Ahol a Kaskaval készül Meg lehet-e tanulni a helyesírást? A gépek pihennek. Csend Tan a termekben is, a munká­sok nagy része ebben az évben már nem dolgozik többet. Né- gyen-öten vannak, akik az utolsó napokban is itt marad­nak, rájuk hárul, hogy né­hányszor még beindítsák a gé­peket, aztán ők is elhagyják az üzemet. Az ajtókra lakat ke­rül, egészen a jövő év máju­sig. Különleges kis gyár, két ál­landó vevővel: Görögországgal és az Egyesült Arab Köztársa­sággal. A pétervásári tejüzem min­den évben mindössze négy hó­napig üzemel. Májusban kez­dik a munkát s szeptember elejére már be is fejezik. Mindössze egyetlen terméket gyártanak, a Kaskaval nevű sajtot, igaz viszont, hogy ez a gyártmány nemzetközi hírnévre tett szert. Nálunk nem kedve­lik, annál jobban keresik vf- szont a melegebb éghajlatú or­szágokban. Nem tudnak belőle annyit gyártani, hogy ne akad­na rá vevő.' — Miért kedvelik annyira tzt a sajtféleséget — érdeklő­dünk Hidi László telepvezető­ül. 4 — Nehéz erre választ adni — mosolyog —, mert itt ná­lunk nem számíthatna sikerre. Jómagam egyszer megkóstol­tam, igaz, hogy még nem volt megérlelve, de azt hiszem, töb­bet nem ennék belőle. Borzasz. tóan sós, mást nem igen tud­nék róla mondani. — Hogyan kezdték el gyár­tani? — Bulgáriában házilag ké­szítik, tőlük tanultuk meg gyártását. Annyi különbséggel, hogy nálunk „nagyüzemi” mó­don készül. Mi itt a tejüzem­ben négy éve gyártjuk. Többet is tudnánk készíteni, csak nincs elég juhtej. Így ebben az évben mindössze 262 mázsái gyártunk. — Hogyan készül? — A tejből gomolyaanyagot készítünk. Érlelés után a go­molyát forró sós vízben meg- ömlesztjük s formázzuk. A sajtot hűlés után három napig tömény sóoldatban fürösztjük, majd Budapesten sajtpincé­ben hat hónapig érlelik. Ezu­tán indul útnak a Kaskaval Görögországba és az Egyesült Arab Köztársaságba. De nézzünk talán egy kicsit «séiMl Bemegyünk a hűtőterembe, a nyolckilós sajtok úszkálnak a kádakban. — Mintegy 3,5 százalékos a Kaskaval sótartalma — mond­ja a telepvezető — s erre szük­ség is van a hosszú tengeri utaztatás miatt. Így biztosan nem romlik meg útközben. — Más országnak nem szál­lítanak az EAK-on és Görög­országon kívül? — Azt hiszem más ország­ban is szívesen vásárolnának belőle, de a kevés juhtej miatt nem tudunk többet gyártani. Pedig kifizetődő, komoly valu­tát jelent az országnak. — Hány napig dolgoznak még? — Azt hiszem, augusztusban még lesz munkánk, de szep­temberre végleg befejezzük. — És utána? — Én az egri üzemben dol­gozom majd, a többiek is el­mennek más munkahelyekre. Így szokás ez már nálunk. Szeptemberben lakatok kerül­nek az ajtókra és jövő május­ban újra hozzákezdünk a munkához. Görögország és az EAK minden évben várja a pétervásári Kaskavalt. Kaposi Levente-. Ilyenkor, nyáron napról nap­ra változik a gyümölcsök és a zöldségfélék ára. Tegnap még 2 Ft 90 f-ért adtak 1 kg paradicsomot, ma már 2 Ft 50 f-ért kapható, 1 1 málnáért pedig 8 Ft-ot kérnek. Tudjuk, hogy a fenti szöveg­ben szereplő valódi rövidíté­seknek (Ft, f, kg, 1) hangosan olvasva vagy az élő beszédben használva a forint, fillér, kilo­gramm, liter szavak felelnek meg. Rövidítve csak írásban fordulnak elő, azért, hogy helyet és fáradságot takarít­sunk meg velük. Ha megfigyeljük a valódi rö­vidítések írásmódját, el kell gondolkoznunk azon, hogy a legtöbb rövidítés jután (aug, ui. stb.) pontot teszünk, de a Ft, f, kg, 1, É stb. után nem, az ui. (ugyanis) stb.-t egybe, de az a. m.-et (annyi mint) kü­lönírjuk és a többitől eltérően nagybetűvel írjuk az É (észak), a Ft stb. rövidítéseket. Hogyan lehet ezeket az írás­módokat helyesen alkalmazni? A valódi rövidítések után ál­... hogy itt az ideje a drákói szigornak. Igyon mindenki gyümölcslevet. Aki nem iszik, azt tessék tisztelt illetékesek, a sarokba állítani, miközben ötszázszor kell büntetésből önkritikusan elmondaniok majd: ezentúl nemcsak fél liter- gyümölcslevet iszom évi átlagban. Higgyék el, nem lehet ezzel a népséggel másképpen bánni, mert ahelyett, hogy gyümölcslevet innának, megisszák a majd fél hektót tör-i bői és több ráint harminc litert borból, töményt meg fcí. tudja mennyit, — természetesen évi átlagban. Lehet, hog% van, aki havi átlagban is tartja ezt a szintéit Maradhat ez így? i Nem! Példát mutatok tehát és gyümölcslevet iszom ezután. Jó hideg, kellemes gyümölcslevet, leiszom az egész válasz-, tékot, kezdve a Narancsleven, amely... Hohó, álljunk csak meg. Narancslével momentán nem kezdhetem, mert na­rancslé momentán nincs, ott mondták a tévében, s olyan valaki mondta, aki ért hozzá. Ö gyártja! De sebaj, hagyjuk az átlátszó kifogásokat, ne kancsítsunk a konyakos, sörös és boros üvegekre, mert nemcsak Narancslé van a világon, hanem Szilvalé is, illetőleg az még nincs, mert az még csak lesz, s ez logikus, hiszen a szilvaérés későbbre pan beütemezve. Azért itt egy pillanatra álljunk meg. Mikor lesz szilvá­ié, mint üdítő ital? Szeptemberben. Akkor már biztos lesz. De milyen lesz ez a szilvalé? Én spéciéi a szilvakompót le­vét ki nem állhatom, s rrü a garancia arra, hogy a szilvalé címszó alatt forgalomba hozandó üdítő ital, nem olyan lesz, amilyent én utálok? Semmi baj, azért van a plakát, prospektus, hirdetés, hogy egy új terméket a gyártó már jó előre beharangozzon — és ne utólag, mint például a burgonyaszirmotl ezt vegyétek, ezt igyátok, mert ilyen... és ilyen lesz az új üdítőital. Nos, aki nekem erről tud hozni valamiféle tájé-: koztatót, annak én egy hektó ananászlevet adok cserében. (Félek, hogy nem tudnának szavamon fogni.) Csüggedésre azonban mé g ezek után sincs semmi ok, a cél: felemelni a fél literes fogyasztást legalább a duplájára, S ha ilyen lelkesítő a cél, ha ilyen nagy a választék mert ugye ötféle között választhatok —, akkor semmi és senki sem tarthat vissza, hogy példát mutassak. Kérek te­hát egy Meggylevet, amely nincs, de Öszilé sincs, ellenben ajánlanak nekem Almuskát, amelyet kimondottan utálok, Megdühösödöm, átmegyek egy másik vendéglátóhelyre, mert ha üdítőitalon üdítőital nem marad, akkor is példát mutatok, de itt sincs Meggylé, csak Birslé, amelyről a birs­almasajt szagú Mali néném jut mindig az eszembe. Mert nálunk az a szokás, hogy önprofilírozzák magu­kat a vendéglátók, s nem arra látnak vendégül, amit étit hanem arra, amit ők akarnak! Nehéz dolog ez a példaadás, higgyék el nekem, ki nem veti meg a harmatom poharú bort, az aranycsillogású ko­nyakot, sőt még a fehérsipkás sört sem, s bár kész lett volna nekik hűtlenül hátat fordítani, nem ment és nem megy ez egykönnyen. Egyébként az a véleményem, hogy a sör- és a borfogyasztás mennyisége miatt nincs különösebb okunk kétségbeesni. Ha aggodalom tölt el, legfeljebb az, mivé lesz borivó nemzetünk, amely már több sört iszik, mint hegylevét. De félre a nosztalgiával: a drákói szigor sem segíthet üdítőital-fogyasztásunk emelésében, ha a vá­laszték önkényes, ha propagandája szegényes és ha pulti, bolti tálalása olyan szerény, hogy jóformán még az sem ta­lálja, aki keresi. Egyébként nekem az a véleményem, hogy nem nagy ügy az egész, utóvégre akad nekünk ennél lényegesen több és fontosabb gondunk is. Amiért azonban most mégis visz- sza kell vonnom az elején követelt drákói szigort, annak végtére is egyszerű oka van. S ez a következő kis, igazán semmitmondó igazság: teremtsük meg előbb a feltételét an­nak, hogy jogosan panaszkodhassunk. Magyarán: ha lesz választék, lesz minőség és lesz megfelelő propaganda, akkor aztán usgyi neki, lehet panaszkodni... De véleményem szerint, akkor már nem lenne szükség reá... S ez lenne a jó, vallja ebben az ügyben e sorok írója is: tálában pontot teszünk, pont nélkül írjuk azonban a mérté­kek, pénzek, égtájak rövidíté­sét. (Ez a gyakorlat értelmi megkülönböztetésre is alkal­mas: m (méter), de m. (megye); f (fiílér), de f. (fent) stb.) Hogy a rövidítést égybeír- juk-e vagy különírjuk, abban a csonkítatlan szó vagy szó- kapcsolat dönt: ha nem vált összetétellé, rövidítését is kü­lönírjuk: u. p. (utolsó posta), i. h. (idézett helyen), de ha egy szó, rövidítését is egybeírjuk: de. (délelőtt), mb. (megbízott), úm. (úgymint). A rövidítés az eredeti szó kis vagy nagy kezdőbetűjét is megtartja: (Bp. (Budapest), C (Celsius) stb. Ezeken kívül nagybetűvel írjuk még (kezdő­betűjüktől eltérően) az égtá­jak és néhány egyéb szó (pl. pénznem) rövidítését. A nagy­betűs írás is megkülönböztet­het jelentéseket: ui. (ugyanis), Ui. (utóirat). A valódi rövidítéseken kí­vül vannak olyan rövidítések is, amelyeket nemcsak írás­ban, hanem szóban is csonkí­tott álakban használunk. Ezek a betűszók. Leggyakrabban úgy keletkeznek, hogy többta­gú intézménynevek tagjainak szókezdő betűit vagy szótag­jait összevonják: MÁV, KÖ­JÁL, OFOTÉRT stb. A betűszókat általában csa­pa nagybetűvel írjuk, és sem az egyes betűk után, sem a szó végére nem teszünk pontot (KISZ, MSZMP stb.). Kisbetűt használunk azon­ban, ha a betűszó köznévként szerepel. Lássunk erre is egy­két jellemző példát! A sarki közértbe jár vásá­rolni. A tsz-ek sok zöldségfélét szállítanak az egri piacra. Raisz Rózsa főiskolai tanársegéd 1906. augusztus 7., vasán»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom