Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
Siker és fejlődés a 'Tőeaej megyei, képzőművészeknél >^C\XNX>>XVnNNNNX\V>X>>^ sVC^N>^C^^^X^X^^^O^^XV<^X^^^XVsX^^X^^^^^V^X^^X^N^^^^X^X^^^^^^^^^C^VOO*ÄaX^^^XV^X>XVCCi. „NEM VETTEK FEL...” A postást várták. És a levelet. Aki már először próbálta a várakozást, az azt is tudja, hogy milyen levélről álmodozik. Kis boríték, alig grammnyi súlyú, vékony legyen és borítékján átnézve egyetlen sort lásson az ember. Ilyen levélre vártak szívdobogva mindennap. De sokuknak nem ilyen levelet hozott a postás. Vastag borítékot, melyben a sok irat lényege: felvételt nem nyert, ezért, meg ezért... Ahová súlyos levelet hozott a postás, az „elutasítottak- nál” jártunk. / 7 pont — és mégsem Jeles érettségi, ötösök a szaktárgyakból, hét pont az egyetemen. Tizenhét pont — és mégsem... — Budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem. Tízszeres túljelentkezés. A felvételarány a lányok rovására húsz százalék — ezzel kezdte az érvelést a hatvani Bajza Gimnázium idén végzett tanulója, Ignáczy Rita, aztán folytatta: — Jól beszélek németül és angolul. De a nyelv csak belépő volt a felvételi vizsgán. Még így is 17 pontot értem el. Bezzeg, ha az angol is benne lett volna a pontszámban ... Beszédéből érződik, hogy még friss a „seb”. Jeles érettségi után, ő is meg az édesapja is többet várt. Bár azt sem lehet lemérni, hogy a felvilágosítás hiánya, —■, hogy tudja a felvételiző, milyen tantárgyakból gyűjthet! a pontokat — mennyiben rontotta teljesítményét. —... És az is, hogy ^1 nyolctól délután fél háromig várakoztam, mire végre sorra kerültem. Sok volt... Friss az elutasítás. Nem érzi jogosnak? — Igazságosnak érzem a pontszámot. És azt is tudom, hogy mennyien jelentkeztek. De nem kevés pontszámot értem el... és mégsem sikerült ... Beadtam a fellebbezést. A külkereskedelmi szak helyett, más tanszékre is átmennék ... — No, és ha a fellebbezés setp sikerül? — Jövőre újra megpróbálom. Addig is gyakorlom a nyelveket és valamilyen, az egyetemmel rokon szakmában dolgozom. Két kettes az egyetemen Oláh József szülei lehangoltan nézték az értesítést. A hevesi gimnáziumban érettségiző, a tíz pontot az egiyetemen mindössze 4 ponttal tudta megtoldani. Vagyis, a realitás szavaival: szaktantárgyaiból az egyetemen két kettest kapott. — A budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán próbálkoztam. A matek írásbeli nem sikerült valami túl jóL Hat példából négyet megcsináltam. Egy biztosa» H) volt, egy jó, csak nem fejeztem be, egy majdnem jó, csak a végeredményben volt inba... A szóbeli már jobba» ment. — Reménykedett a felvételi vizsga után? — Persze, mert a szóbeli szerintem jól sikerült. Az írásbelire reális jegyet kaptam, de a szóbelire? ... Kritikusabban kellene vizsgálnia önmagát. — Elvette-e a kedvét a kudarc? — Nem. Ezt az évet talán mint pincér fogom „ledolgozni” egy presszóban. — Ez a munka nincs valami túl közel a vegyészeihez. — Hát igen, jó volna a kazincbarcikai vegyikombinát- ban dolgozni, de oda csak technikusokat vesznek fel... Jövőre újra felvételizek, lehet, hogy a testnevelés — kém te szakra, vagy fizika — kémiára... Esetleg a tisztiiskolára ... fHmiism, augusztus 7., vasárnap Fa üst-be mutató nemzetközi szereposztásban A szegedi szabadtéri játékok eddigi előadásai azt bizonyítják, hogy az idei siker felülmúlja az előző évekét. Soha annyi hazai és külföldi vendég nem érkezett az ünnepi hetekre. Különösen nagy érdeklődés előzte meg az idei játékműsor első nemzetközi bemutatóját, a mai Faust-előadást. Gounod Faustját Szinetár Miklós viszi színre Szegeden Jelenet a Walpurgis-éjből: Lakatos Gabriella, mint Me- fiszto pendantja. (Ernyei Zoltán felvétele) J i — A szobrászok zsűrizése ■ másképp történik, mint a fes- 1 tőké. A köztéri szobrok eseté■ ben ugyanis országos méretek■ ben kell gondolkodnunk. A i művészi feladatokat országos szinten adják ki és bírálják el. i A bíráló bizottság a mű vázla■ tát, a művet agyagban, gipsz- i ben, majd végleges anyagban ■ (fémben, fában, kőben), tehát végleges formájában is elbí, rálja. Ezért van az, hogy a kiállítások idején kívül eső, nagyobb méretű alkotásainkat nem mutathatjuk be a közönségnek, mert a kész művet rendeltetési helyén felállítják. (A beszélgetés során szó esik arról, hogy portréit egyre határozottabb vonásokkal fogalmazza meg, a lényeges vonások határozott megragadására törekszik, mint a Markhót Ferencről készített portré esetében is.) — A szobrász is állandó mozgásban van. Évekkel ezelőtt inkább az egyfigurás alkotás érdekelt és az alakok bizonyos értelemben lírai gondolatot örökítettek meg, mint például a Napozó, az Alvó. Volt egy időszak nálam, amikor a kétalakos kompozíciók izgattak, amikor két testnek egymáshoz fűződő harmóniájában igyekeztem kifejezni az életörömöt, gondolataimat Ilyenek voltak a Május, a Tengerparton, az Anya című szobraim. Most a társadalmi mondanivaló, a közösség hangulatát, gondolatait kifejező témák foglalkoztatnaik. így készül most a Béke című szobrom, a sároki új lakótelep számára. A fejlődés pedig sosem befejezett, mert mindig támadnak új gondolatok, amiket meg keil valósítani. ★ A Heves megyei festők, szobrászok, grafikusok most mind úton vannak^ Nyáron élményt gyűjtenek, látnak, s hazajönnek, hogy végleges formába öntsék élményeiket, gondola- tálkát. tai műhely i munkában 110 ezer forintot biztosítottak a szükséges anyagok vásárlására. A község lakosai, a szülői munkaközösség, az ipari tanulók és a kisiparosok 100 munkanapot ajánlottak fel az építkezéshez. A munka jól halad, jelenleg már a falakat húzzák. Az új épületrészben megfe- | lelő terem, két raktárhelyiség, j iroda és előtér kap helyet. Az; j építkezés szeptember végére | j fejeződik be, s már az új tan- j évben is birtokukba vehetik a tanulók a korszerű, jól felszerelt műhelyt CX. L vatkozik, a harmadik a tegnapi történelem apokaliptikus élményeinek a hatása alól nem tud szabadulni; ismét más absztra- hál annyit, amennyi az ő mértéke szerint absztrahálható a természetből és a jelenségek világából, s van olyan is, aki az eddigi mesterek által kitaposott úton ballag szerény, ám biztosnak látszó művészi céljai felé. Nagy Ernőt kevés alkotás képviselte ezen a kiállításom, ezért joggal tettük fel a kérdést: mi foglalkoztatja most leginkább? — Gyűjteményes miskolci kiállításom egybeesett időben ezzel a tárlattal és munkáim inkább ott kerültek a közönség elé. Évek óta foglalkoztat az érdekes feladat: egybekomponálni a népi jellegű építkezés megmaradt emlékeit az emberrel. Falvakban még találni a tájra és a táj embereire jellemző épületeket, belsőket, amik karakterisztikusak, s aminek a megörökítése a táj történelmének és emberének megörökítését is jelenti. Képeimen ez a törekvés — úgy vélem — felismerhető. Sikerült például a noszvaji népi építkezés néhány érdekes vonását vászonra mentenem. Mert az idő széket a házakat eltünteti, lebontják lassan mind, és a mai ember már városi mérnökkel tervezteti meg összkomfortos lakásait. Szobrok és k&zterok Király Róbert két szobornál zett részt ezen a tárlatom. Személyes sikere nagyobb a szokásosnál: Markhót-portréjának ppsz eredetijét a szentendrei ?arkmúzeumban helyezi el a • Művelődésügyi Minisztérium, i másik szobrát: a Parasztfiút, j i megyei tanács vásárolta meg. i (Faggatjuk, miért van az, | iogy minden kiállításon arány- í ag jóval szerényebb anyaggal i nutatkoznak be a szobrászok, 1 nint a festők.) Politeehnik — társadalm A Füzesabonyi I-es számú 1 általános Iskolában a poli- : ectinikai oktatás keretében i nezőgazdasági ismereteket sa- átítanak el a tanulók. Az ok- j atás eredményességét azonban 1 sokkén tette a megfelelő poli- 1 echnikai műhely hiánya. Társadalmi segítséggel most j negoldják a tanulók gondjait, íz iskola épületéhez politech- 1 likai műhelyt építenek tár- i adalmi munkában. A terve- é et G. Papp József és Szabó t [ntal építésztechnikusok ké- é zítették el. Az iskola segítsé- t éré sietett a megyei, járási r s községi tanács is, mintegy '& Borsod, Heves és Nógrí megye képzőművészei™ munkásságát összefogó terül- ti szervezet mór tavaly is na? sikerű kiállításon mutatta 1 művészeinek reprezentatív a kotásart Az idén a Heves m gyei festők, grafikusok, szol rászok többen, mennyiségbe és minőségben is jelentősei anyaggal vettek részt a téri lett tárlaton, amely Salgótai ján és Eger után most Mii kolcon arat nagy közönségs kert A külföldi látogatók éi deklődése nyomán eljut a kiiá lítás Csehszlovákiába is. Az egri közönség és az id< geníorgalom taristái a műve és azok alkotói iránt megnyl vánuló rokonszenwel fogadtá a festményeket, szobroka grafikákat, gobelineket. Mos két Heves megyei, Egerben él művészt kérdeztünk meg ar ról, hogyan látják a jó két év átszervezett területi csoporté sül ást, a tárlatokról md a vé leményük, miben szerezte! hasznos tapasztalatokat, és i szélesebb keretek között mike terveznek, alkotó munkájuk nak hogyan szab irányt a táj egységben is szélesebb távlat' Köles Mai ás is önálló művészi útkeresés Nagy Ernő, aki az Egri Ta uárképző Főiskolán oktat, ép pen most érkezett haza külföldi útjáról, hogy augusztus elsején a hajdúböszörmény—ti- szacsegei művésztelepen az ország különböző vidékeiről egybehívott örten szakkörvezetővel együtt 20 napon át foglalkozzék művészi és szaknevelési problémákkal. Nagy Eme az észak-magyarországi területi szervezet Heves megyei titkára is, és így figyelme érthetően kiterjed a szervezet belső életének minden fontos részletére. — A Heves megyében és Egerben élő képzőművészek komoly sikert vallhatnak na>■ gukénak 1966-ban. Amíg 1985- ben három festő és két szobrász mutatkozott be Egerből a területi kiállításon, most jóval többen és lényegesen gazdagabb anyaggal jelentkeztünk. _,, Ge rgey Pál, Balogh László, Király Róbert és Dargay Lajos után Blaská János, Katai Mihály, Kastaly István, Bak- sayné és a gyöngyösi Nagy Béla alkotásai is sikerrel szerepeltek ezen a tárlaton. A három megyét egybefogó szervezeti forma hasznos a közönség és a művészek számára is. A művészegyéniségek kölcsönhatása nemes versenyt szüL Gondolatok, elképzelések születnek. Csak egyetlen példával igazolnám ezt az az állításomat Az országos grafikai biennálé székhelye Miskolc, indokoltan, mert itt a grafika igen erős. Az idei tárlat is bizonyította, milyen nagy hatast lehet elérni az értelemre és a szenvedélyekre ható grafikai munkákkal. Ez a grafikai hálás az eddig inkább csak olajban és akvarellben fogalmazó Gergely Pált újabb művészi megoldásokra indította. Ettől a hatástól Gergely Pál nem vált olyan sodró erejű vallomaste- vővé, mint Czinke Ferenc emlékezetes kompozícióival, de uj oldaláról mutatkozott be tovább segítette ót művészi és emberi fejlődésében. __ A k özönség is, a művészek te felfigyelnek az egymás^ mellett megjelenő, különböző stílusú alkotások érdekességeire, tartalmi vonásaira és technikai megoldásaira. Ez a kiállítás is vallott arról, hogy a mai művész kezében az anyag es a kifejezési forma nyugtalanná vélt _ — Nemcsak nálunk, a A. or- sjágos képzőművészeti kiállításon és kisebb méretekben a területi tárlaton, de a világban te nagy stíluskavargás folyik. Minden irányzat ügy véig hogy 5 fejezi ki leghívebben a kort, a mai ember areát ő rajzolja meg, ő örökíti meg a legszabatosabban. Az egyik filozófiaikig indokolt, a másik harsány sikereire hiIstenem, milyen egyszerű is az élet. Bonyolultságában is milyen szimpla. Ezt az ember csak akkor tudja meg, ha egy estét rászán, hogy kedves barátaival összeüljön ama kis világmegváltásra. Aznap éppen rossz műsor volt a televízióban, ez kiváltképpen tepméke- nyítőleg hat mindenféle társadalmi érintkezésre. Így ültünk össze mi is. Az én kicsi társaságom. Csupa kedves férfi és bájos nő. A társalgás nehezen indult. Eleinte felületes hiábavalóságokról beszélgettünk: a hivatalról, Pöszmétéről, akit csal a felesége ... szóval az értelmes társalgást megelőző bevezető témáról, amelyek után fel lehet sóhajtani: ■ — Hiába, ilyen az élet. Ez a jelszó, hogy aztán megmagyarázzuk: milyen is az élet. — Tudjátok, Rá tett a kerületi tűzoltóparancsnok? — vetette be a kavicsot a sima víztükörbe Kalácska, a tömbbizalmi, aki általában, mint a tűz közelében mozgolódó ember, a legjobb protokoll pletykákkal látta él a társaságot. — Mondja — kérlelte izgatottan Kemecsei, akiről többen mesélik, hogy piromániás. — Nem fogjátok elhinni — fokozta a hangulatot Kalácska. — En mindent elhiszek — legyintett doktor Safranek belgyógyász. — Kapaszkodjatok! Vízkúti Jenő! A bejelentést dermedt csend követte. Kemecsei, a hentes tért először magához. — De hisz az szabó volt! ! — Nadrágszabó — védte meg a céh becsületét Zerge, a neves úriszabó. — Semmit sem jelent! Máshol van itt “ baj. Nincs tudományos alap... Ezeknek fogalmuk sincs, hogy mi a tűz! — jelentette ki doktor Safranek, majd rögtön meg is magyarázta: — Mert ugyebár, a tűz az nem más, mint az anyagban akkumulált statikus energiák felszabadulása. Hát, tudja valaki az ide vonatkozó anyag-, illetve energia-megmaradásának törvényét? — Nem tudja! — szegezte H Zerge úr. — Ezeknek fogalmuk sincs róla. A biztonság kedvéért Safranek doktor ismertette a tételt, megmagyarázta, értelmezte és hazai viszonyokra alkalmazta. A társaság, bár nem értette a dolgot, mégis egy fejjel megnőtt és ettől kezdve a beszélgetés már tudományos rangra emelkedett. — De még semmi! A tűzoltáshoz más is kell. — Viz! — okoskodott Zer- géné. — Frászt!... oppardon, nagyságos asszonyom... — rikkantott Kemecsei. — Bátorság! Férfiasság! Az kellene. De hol van? Áldozatkészség! Az kellene. De hol van? — kérdezte, és szónoki pátosszal nézett körbe a társaságon. E pózban szinte megnőtt és negyven kilója ?gy mázsává súlyosodott. — Na, és az érdekeltség? — kérdezte Zerge, aki még mint becsületes túrsuta* kisiparos működött közre a szocializmus építésében. — Kinek érdeke, hogy eloltsa a tüzet a Krap- f einst ein utca 100-ban? Aki ott lakik. De Vízkúti nem lakik ott. Hát, fáj egy tűzoltónak a Krapfeinstein utca 100? — Nem fáj! A tűzoltónak az eloltott tüzek után kellene kapni a fizetését — vélte Kalácska, aki jó ötleteiről volt híres az egész tömbben. És megint az a buta Zergéné: — És mi van, ha nincs tűz? Akkor mit ad a tűzoltó a családjának? — Tűz mindig van_i Ha nin cs, csinálni kell — okította ki Kemecsei és szemei furcsa fényben izzattak. — Mi kell a tűzhöz? Egy szál gyufa. ..Mert gyúlékony anyaggal tele vagyunk. — Ezt nem szabad ilyen naturalista módon értelmeznünk! Nemcsak az a tűz, ami lángol. Ugyebár, mint mondják, tűz van a borban, a dalban, a szép asszonyok ölelésében. Absztra- hálni is kell tudni — intette a társaságot Safranek doktor. — Absztramálni! Röhögnöm keli! Ezek? — kacagott Zerge. — A családjukban sem absz- blamált senki. Az idő közben haladt. Ha jól emlékszem, már éjjel kettő is elmúlt. Bevallom, álmosodul kezdtem. Na, félreértés ne essék, nagyon élveztem az okos társalgást, ötömmel regisztráltam, hogy kitűnő dolog ez # fejlett közösségi szellem, ez az aggódás. Természetesen én is kifejtettem véleményem a kérdésről. Azt hiszem, jól beszéltem, bár zavart, hogy a savas bortól erősen égett a gyomrom. Engem is meghallgattak és velem is egyetértettek. Még vagy öt órán keresztül egyetértettünk. Kint sütött a nap, amikor az utcára léptünk. Óriási tömeg állt a kapunk előtt. — Mi történt? — emelkedett hivatalos magaslatára Kalácska, a tömbbizalmi. — Tűz volt... Leégett a háa teteje... — felelte egy járókelő. — Hm... Na, tessék! — nézett ránk jelentőségteljesen Safranek doktor. — És mi lett? —i tudakolódott Zergéné. — Eloltották, öt perc adott — Es kik? A járókelő bambán nézett: — Mit gondol? A szocialista otthon kultúrgárdája. — Istenem, milyen veszélyben voltunk — reszketett Kemecsei. — Es nem is tudtunk róla. Jelzem, én éjjel két óra felé hallottam valami szirénázást, és az is feltűnt, hogy piros az ég, de nem figyeltem oda, mert. Safranek doktor úr olyan szépen magyarázott... Egy kis pesszimizmus „Nem bíztam benne, hogy felvesznek” ezzel kezdte a beszélgetést Magyar Mária, szintén hevesi gimnazista, aki a Budapesti Orvostudományi Egyetemről kapott elutasítást — Nem tudom hogy hány pontot kaptam, csak az írták, hogy helyhiány miatt nem vesznek fel. Belenyugodtam. A fellebbezés úgysem szokott sikerülni. — Belenyugodott? Ilyen könnyen? — Na, nem. Mindenképpen orvos szeretnék lenni. Nagyon szereztem az embereket, segíteni szeretnék rajtuk. — Újra megpróbálja? — Igen. Még több szakköny-. vet fogok elolvasni. És vagy. egy kórházban, vagy laboratóriumban fogok dolgozni... Bár mindig olyan sok «Te a szakra a jelentkező. A bizonytalanság és az akarás küszködik még benne. De szavaiból kivehető, hogy melyik fog győzni. A kislány, már rész vett boncoláson, könyveket olvasott, készült a pályára. Mindezt egyetlen sikertelenség nem teheti semmissé. — Nagyon szeretek sebeket kimosni, kötözni... Előkészí-. tőre jelentkeztem. És újra próbálkozom A happy ead A „happy end”-ért ellátó-. gattunk Kömlőre, Kasza Istvánhoz. öt már ismerik az olvasók, hiszen jól sikerült felvételijéről riportban számoltunk be. — Sikerült. Kasza Pistát felvették a» Egri Tanárképző Főiskolára. — Boldog vagyok, hogy tanulhatok és később majd taníthatok. Szeptemberben irány Eger! Irány a főiskola! Fóti Péter
