Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
ÁILKONYÁTRÁ HAZATÉRŐIK gönyét széthúzva, hófehér hajú asszony néz ki, s hallatszik ijedt hangja a konyhából, amikor bekopogtatunk Szűcs egyik kis takaros, tornyos házának ajtaján. Pedig csak azt akartuk megkérdezni, miként érzi magát ithon, szülőföldjén ily hosszú távoliét után a falubeliek máris szeretett Bíró nénije. Amikor megtudja jövetelünk célját, örül és mentegetődzik: mert ugye azt meg kell értenünk, hogy ő nem Kanadából jött haza, az USA-ban pedig sok kósza hír jár az itthoni állapotokról. Hellyel kínál, s most már fesztelenül, jóízűen mesél. — Azt mondtam a lányaimnak: Ne haragudjatok, de én hazajövök. Amióta kivándoroltam, mindig erre készültem, vágytam. Majd gyertek el ti is látogatóba, s akkor megértitek, miért jöttem haza”. A lányai, unokái még nem látták Magyarországot. Ahogy körbepillantok a szobában, a takarításkor meglepett háziasszony mentegetőzésével mondja — Ö, kedves, ne is nézze! Most kezdem még összeszedni a bútort Ezt a szobát, konyhát kaptam a rokonoktól, most tendezkedek be. A bútorok modemek, a kombinált szoba világos, a konyhabútor kék-fehér. És az új zom án cos kályha Amikor az ő tekintete is a kályhához ér, elmosolyodik. — Tudja, olyan jó itthon, de... szokatlan. Ott nálunk gáz, villany, vízvezeték volt, ez itt nagyon hiányzik.^Nem is emlékszem, mikor gyújtottam be utoljára kályhába Azt hiszem, beköltözöm majd Egerbe, valami összkomfortos la1 kába. — Tehát megbánta, hogy ba- ' zajött ebbe a faluba? Élénken tiltakozik, i — Voltam én itthon korábban is. Látogatóba Tudom, 1 hogy mi van itthon... hogy .itt • nagyon jó. Amikor az öregek napjára meghívtak, bizony elsírtam magam, hogy itt ilyen . rendesek az idős emberekhez. Jó kedélyű, talpraesett, ked- ' vés beszélő Bíró Jánosné. 1 Történeteket mesél arról, mi• ként készülődött haza évek ' óta, milyen az óhazáról alko• tott vélemény a kint élő ma• gyarok között. ’• — Nemrég jött vissza Ame• ríkába egy ^rőfedzsin” (így neJátszik a zenekar — de meddig..? Panaszkodnak a gyöngyösi Mátra presszó vendégei... No, nem a közelmúltban bevezetett a kötelező fogyasztás ellen — elvégre megértik ők is vendéglátóiparunk „magasabb szempontjait’, s bizonyításként újra meg újra telt házzal fejezik Jci változatlan rokonszenvüket —, hanem a ritkán, s keveset játszó zenekar miatt. S a zenekar ilyenféle kioktatása miatt, hogy „ha táncolni akar a vendég, hát menjen a tánciskolába .. Nos, csupán ez nem tetszik a gyöngyösieknek, » a minap éppen ezen gerjedtek akkora hangra, hogy tizenegy óra tájt egyöntetűen hazamentek az egyébként népszerű, hangulatos, I. osztályú presszóból. Gondoljuk, hogy ez utóbbihoz nem szükséges már különösebb kommentárt fűznünk, a Mátra presszó vezetősége mielőbb levonja a kö- vetkeztetést, s megkéri a zenekar tagjait: ne rontsák az üzletet, szíveskedjenek úgy játszani, viselkedni, hogy a vendégek elégedettek legyenek velük.*» h-rti) SMBŐ LÁS7LÓ: 4 WmiiM 1666. július 31., vasárnap fSetük aKkor déleit, amikor hosszú töprengések, viták, reménytelen munkakeresések, sammáshónapok után, bízva karuk erejében, szorgalmukban, telve reménnyel, hogy végleg hátuk mögött hagyhatják az itthoni nyomorúságot, felültek az óceánjáró hajókra, hogy a csodákat ígérő Amerikába menjenek. Akkor százezrek indultak él kis motyójukkal tengerentúlra Heves megyében is. Bedeszká- hott ablakok, síró, itthon maradt fiatalasszonyok, gyerekek Belezték e kivándorlási láz felszökését, s különösen sokan hagyták el hazájukat a hegy- yidéki falvak lakói közül. Azóta hetvenezren jöttek Vissza, ki álmai teljesedésével, Bei reményeiben csalódva, de mindenképpen igyekezve, hogy életük alkonyára újból ott lehessenek az ismert környezetbe, a szülőföldön, az évtizedek óta rájuk váró család körében, pihenni, dolgozni... itthon lenni. őket szólaltatjuk most meg v sorokban, az alkonyaira hazatérőket A kanadai nyárfák alatt Ivódról mesélt Idilli kép fogad a Petőfi út 16. szám alatti ház verandáján Ivádon. Kockás inges, testes, idős férfi, sportos, kefe frizurával, fémkeretes szemüvegét kissé leeresztve böngészi az újságokat. Kényelmesen hátradől a fonott karosszéken és a nyári délután almaillatú csendjében ajka mozgásával is kíséri a betűsorokat — Tudja, a cimborák ilyenkor mind dolgoznak. Nyáron csak a rádióval, meg az újsággal lehet „társalogni”. Pedig rossz így egyedül, de sajnos, a lábam, meg az operációk nem engedik meg a mozgást. — így képzelte el öregségét? — kérdem a kertre néző kényelmes verandasarokra célozva. — Hát... valahogy így Csak a lábam ne fájna Rossz az, hogy még gyűjtést se tudok készíteni. Meg elmenni a cimborákhoz a faluba Pedig kint Kanadában mennyit emlegettem. hogy ha én hazajövök, csak a családdal, legénykori pajtásaimmal töltöm aj időt és csak sétálok, gyönyörködöm az itthoni tájba Mindig ilyesmiről beszélgettünk a: ottani magyarokkal és ... na- gyon-nagyon féltem, hogy aj operáció után nem jöhetek ha za soha. Ivády Lászlónak sikerült Szép nyugdíjat kap a 38 év: nehéz küzdelem után, amely© az izzó vassal, hevült kemencékkel, a számára idegen föle nehéjaségeivel vívott. De milyen ára volt ennek t nyugodt öregségnek? — Gondolja el, majd 40 évii kvártélyon, idegen házaknál lakni család, asszony, gyéréi nélkül... és a háború alat még csak rmi sem tudtunk egymásnak — meséli az egyedül élő, idegenek közé szakad" falusi fiatalemberek botladozó és újra nekikeseredő küzdelmét a létért, a boldogságért És furcsálkodva nézi, amikoi falubelijei csak azt az álombéli gazdag világot akarjál látni szavai nyomán, amelybő 6 gyakran hozza földközelbí az álmodozókat. Ivády Lászlc nyugdíjas vasmunkás egyet Iá legfontosabbnak a negyven év magányosságból, hogy mos" itt járhat — ha egészsége meg. engedi — az ivádi kertes házak előtt, s nemcsak emléke zetében, de valóságban is élőt te van az otthon, a család amiről annyit mesélt idegenbe szakadt társainak a kana dai nyárfák alatt. — Jó itthon... de még szokatlan — Jaj! Mit akarnak? Ki! maguk? — Az ajtó csipKefüg l ». J Már javában tartott az es♦ tély, amikor Leopold húgát »odavezette a nyomorék $ Goebbelshez, aki mélyen meg♦ hajolt. Mintha valamivel to- ivább tartotta volna a lány ke- Jzét a kezében, mint ez egyébéként szokásos egy bemutatkozásnál. .. Ruth azonban túlságosan tapasztalatlan volt, hogy megértse a jelet. Legalábbis jmég akkor. S bár a kifejezet- é ten csúnya, nyomorék, szinte «törpeszerű Goebbels taszító J volt, Ruth nem mondhatott el♦ lent, amikor rendkívül behízel- Jgő hangon táncra kérte a kis «gnóm. A feljegyzések szerint »Goebbels tuskólába ellenére is »igen jól táncolt. Bizalmas Jegyűttlétben, karjával a lány ; derekán, hatalmának csúcsán, ♦ behízelgő hangjával, később $ feltehetően hatást gyakorolt *Ruthra. ♦ Goebbels köztudottan kéjenc ♦ volt. Márpedig a kéjenc szájmára a szüzesség jelenti az * I Részlet a szerzőnek a Zrínyi a Kiadónál ősszel megjelenő I könyvéből. egyik legnagyobb szexül ális vonzóerőt, mert frisseségével átmenetileg megszünteti a csömört, feleslegessé teszi a perverzitást, ami túl gyorsan kimeríti a szexuális ízlést. Ruthnak nem sok esélye lehetett egy Goebbelssel szembeni hadakozásra: már akkoriban is morális kötelességként hirdették a nácik, hogy mindenkinek alá kell vetnie magát a Führer akaratának, vagy annak, aki a Führer akaratát képviselt S Ruth azok közé tartozott, akik hajlandók voltak feláldozni magukat a tisztaság oltárán, amikor a Führer legbizalmasabb barátja forgatta meg előttük a „szentelt kést.” Néhány nap múlva Ruth Kühn az idétlen törpe szeretője lett. Persze, nem tudta, hogy csak egyike a nagy hatalmú tájékoztatásügyi miniszter sok-sok szerelmi áldozatának; Goebbels letépte akkor, amikor megkívánta őket és eldobta őket és eldobta akkor, amikor már úgy érezte, hogy unalmasak. RéaAösni & n/w-i vezér nem is volt elég titoktar- tó ahhoz, hogy kiterjedt szerelmi ügyeinek részletei ne kerüljenek át a köztudatba. Szerelmi ügyein mulatott mindenki, a Führertől egészen a kabinet magántitkáráig. Bizonyára tudott ezekről Goebbels- né is, de úgy látszik, hogy az a különös varázs, a pozíció, a rang, amely elbűvölte a nácikat, őt is hatalmába kerítette, mert sohasem okozott férjének ezzel kapcsolatos kellemetlenséget, és végül 1945-ben, a háború utolsó napjaiban megelégedett azzal, hogy férje kezéből vegye át a mérget saját maga és gyermekei számára... Hogy egészen pontosan mi történt Ruth Kühn esetében, az később sem derült ki — bár Ruth ma is él Németországban. Tény, hogy Goebbels hirtelen eldobta magától a lányt és úgy határozott, hogy el is kell hagynia Németországot. A berlini egyetem Geopolitikai Intézetének vezetője, bizonyos HaushoSfer tábornok volt, akinek a fia Goebbels legbensőbb barátai közé tartozott Azoknak a diákoknak a legtöbbje, akik a táboroknál tanultak, Ribbentrop külügyi kémszolgálatának a tagjai lettek. Haushoffer már 1914 óta szoros kapcsolatot tartott a japán kémszervekkel és a sors úgy hozta, hogy pontosan akkor, amikor Goebbels szakított RuthtaL, a japánok arra kérték, legyen segítségükre abban, hogy kémszervezetük számára európaiakat állíthassanak szolgálatba. Ugyanis az egyik legnagyobb nehézség, amellyel a japán kémeknek mindig meg kell küzdeniük, színük és faji jellegzetességük volt, amely mindenütt feltűnővé tette őket, ha kiléptek országuk területéről. Tokió kérése és a német propaganda-miniszter elhatározása egybe esett. Amikor Goebbels előadta problémáját barátjának, a tábornok fiának, s ez elmondta apjának, Haushoffer közölte, hogy nemcsak Ruthot, hanem az egész családot tudná használni. És semmi sem jöhetett volna jobban a kis gnómnak, minthogy egy ilyen akcióval az útjában álló lányt a szó szoros értelmében a világ másik oldalára távolítsa. így történt, hogy a Kühn- esalád megérkezett a Csendes-óceánhoz — Leopold kivételével, aki továbbra is Goebbels magántitkára maradt, majd valamilyen fegyelmi vétség miatt a szovjet frontra vezényelték, ahol el is esett. A Kühn-család azzal az ürüggyel költözött a Hawaii szigetekre, hogy dr. Kühn érdeklődik a japán nyelv és a szigetcsoport őstörténete iránt Semmivel sem keltettek gyanút azok között, akiknek feltétlenül gyanút kellett volna fogniuk, hogy egy német család ennyire távol telepedik le hazájától. Még azzal sem hívták fel magukra a figyelmet, hogy Ruth és apja rendkívül gyakran tettek különböző utazásokat a környező szigeteken. Kühnné, a doktor felesége, teltkarcsú német asszony, nagy tisztelettel nézett mindig a férjére, de volt egy rendkívül sajátos tulajdonsága: az agya amolyan irattár típus volt, nemcsak felfogta, osztályozta és kiértékelte a látott, hallott dolgokat, hanem a legapróbb mozzanatokat is el tudta raktározni. Látszólag teljesen a család jólétének élt, ezzel a magatartásával lefegyverezte azokat, akik bizonyára nagyobb figyelmet fordítanak rá, ha tudják, mi a valódi szerepe. Pedig Kühnné többször is Japánba látogatott, mint futár, és ilyenkor a Hawaii-szigetek tengerészeti és katonai védelmi berendezéseinek titkait vitte magával. Ruth még szebb lett, mint valaha, s feltűnően vonzó alakja meghívást szerzett számára minden társadalmi eseményre. Az ilyen alkalmak persze gyakran hozták kapcsolatba amerikai tengerésztisztekkel, akiket az otthontól való távoliét túlságosan fogékonnyá tett a női társaság iránt. Ezek a kapcsolatok Ruth Kühnt nagyon hasznos információkkal látták el... Kühnék igen jól el voltak látva pénzzel is. Jólétük forrása állítólag a rotterdami bank volt, amelyből többep arra következtettek, hogy a doktornak valami igen ügyes befektetése lehet Hol lan diá ban. (Folytatása következik) nélkül. „Relifen” éltünk, városi segélyen és vártuk, hogy jön majd a fellendülés. Jött is... a háborúval. Hússzzorosára nőtt a munkabér, volt pénz. De akkor meg nem lehetett hazajönni, se itthonról kivinni a családot. — Később? — Betegeskedtem, meg ha volt egy kis pénz... haza- küldtem. — És ott kint miként élt, mivel szórakozott? — Télen nem nagyon volt munka ... beszélgettünk, meg néztük a kuglizókat. — És mikor gondolt a hazatérésre? — Mindig. De pénz kellett volna hozzá. ötvennégyben voltam itthon, de visszamentem. Aztán írta az asszony, hogy a isz-ben dolgozik, jól vannak... lehet keresni... nincs adó. Én meg ott betegeskedtem ... nem akartam öregen ott, másra szorulni. Hazajöttem ... végleg. Megzavarják beszélgetésünket. Jön a brigádvezető, sürgeti Pista bácsit. — Jó lenne kaszálni, még engedi az idő. És Murányi István, a „karra- dás”, ahogy itt, Szajlán nevezik, elköszön. Kaszálni kell s sarjút. Márpedig 6, aki tagja s termelőszövetkezetnek, ilyenkor nem töltheti idejét „tétlen” beszélgetéssel. Ahog5 mondja: megszokta kint s „hajtást”, mert szerinte csat dolgos ember érdemli meg i dollárt... vagy itthon a munkaegységet. ★ Alkonyaira hazatérők.. L Közülük sokan csak pihennek , élvezik az itthoni kömyeze ■ adta nyugtató csendet, a gon ’ doskodást, mások, mint Palo . nai István, részt vesznek a fa l hl kulturális életében, (leg > utóbb a bodonyi lakodalmas J ban láthattuk a televízióban : segítenek a termelőszövetke zetben, vitáznak, emlékezneli , oszlatják a rózsaszín illúzió . kát, álmokat, a gazdagságé adó távoli vidékekről, és ahog - váltják a leveleket még kin » élő ismerőseikkel, úgy szapo 1 rodük a számuk. Hetvenezre: jöttek már haza és mind töb t ben lesznek az alkonyaira, a r élet alkonyára szülőföldjülp- i hazatérők. t Kovács Endre vezik ott az ellenforradalom idején disszidáltakat) és azt híresztelte, hogy amikor Éger- csehiben templomba akart menni, a magyar hatóságok letartóztatták. Hát mondhatom magának, jól megkapta ezért. És is voltam itthon, meg a többiek is. Mondtuk neki: minek hazudozik, hiszen mi éppen azon csodálkoztunk, hogyan tudnak az itthoniak még hétköznap is a templomba járni Hát itthon nem kell dolgozni? Aztán más előjelű epizódot említ. — Jött volna velünk haza egy másik „ötvenhatos”. Eladta a házát, mindenét, hogy útiköltségre, ajándékra elég legyen a pénze, de nem adtak ki neki dollárt, amíg ki nem fizette, amit disszidálásakor ráköltöttek a hatóságok. Ami pénz megmaradt neki, még a hajóra se futotta. Ottmaradt. Bíró Jánosné megkönnyebbülten sóhajt a történet befejeztével, mert ő már itthon pihen, jár ki az ismerős hegyekbe, találkozik rokonaival, ismerőseivel Itthon van. ,Nem ... nem tanultam meg angolul* — Nézze... a répának, dohánynak nem kellett beszélni... kapálni kelleti Minek oda az angol nyelv? Aztán magyaroknál laktam, s ha lehe- hett, magyar farmereknél dolgoztam. Az üzletben meg valahogy elboldogultam azzal a néhány szóval, mondattal, amit megtanultam majd negyven év alatt. így adja magyarázatát Murányi István annak, hogy bár 1925-ben vándorolt ki, Kanadába, mégsem tanult meg angolul és ma is oly remek palóc tájszólásban beszél, mintha örök idők óta itt élt volna, a szajlai dombok • tövében. — Nem azért mentem én ki, | kérem, hogy ott maradjak... — Hanem? — Az apámmal nem értet, tűk meg egymást. Gondoltam, . szerencsét csinálok ott, aztán : kiviszem az asszonyt, meg a . gyereket is. — A háború előtt nem volt munkám. Volt úgy, hogy egy ■ dollárt fizettek csak egy hold - cukorrépa kapálásáért Koszt Mindenki tapasztalhatta ze már, hogy néha milyen nehéz as határt vonni a szorosabban d< összetartozó szókapcsolatok gí különírása és egybeírása közt. h< Vegyük vizsgálóra ebből a n; szempontból Arany János jól A ismert elbeszélő költeményé- n; nek, a Toldinak első sorait: st Mint ha pásztortűz ég őszi e, éjszakákon, , Messziről lobogva tenger pusztaságon: ^ Toldi Miklós képe úgy lobog . fel nékem . Majd kilenc—tíz ember-öltő régiségben. e Rémlik, mintha látnám termetes növését... Itt az őszi éjszakákon, a u tenger pusztaságon, a lobog e fel és a termetes növését kü- n lönírása, valamint a pásztortűz egybeírása nem okoz gon- s dot, de az már szöget üthet a í: fejünkbe, hogy az első sorbeli i mint ha miért két szó, az ötö- j dik sorbeli mintha pedig mi- í ért egy szó. 1 A Toldi első sorában azért l írjuk külön ezt a szókapcsola- c tot, mert ott a mint utáni ha 1 szócska önálló időhatározó szó, \ az amikor-ral egyértékű: Mint j amikor pásztprtűz ég őszi éjszakákon. .. Az ötödik sorbeli » mintha utótagját már nem le- J hetne az amikor-ral helyette- ] síteni, mert itt a mint kötő- í szó utáni ha szócska elveszi- 1 tette egykori önállóságát, és ] ma már nem időt jelöl, hanem i a mint-tel együtt hasonlítást J : fejez ki: „Rémlik, mintha lát- : nám termetes növését...” A : mint és a ha szó kapcsolata ; ebben a mondatban — érezhe- « tő jelentésváltozással — új i szóvá, összetett kötőszóvá fej- 1 lődött. 1 Van egy tudománytalan nést, mely szerint a külön- és 5 egy beírás tekintetében az önt, hogy a kapcsolat két fo- ilmat jelöl-e, vagy egyet. Né- ány példával könnyű bebizo- yítani e nézet helytelenségéit. _z általános iskola, tanító né- i, napközi otthon stb. érzé- ink szerint egységes fogalmak jelölői, mégis különírjuk zeket a szókapcsolatokat nyelvtani okból). Egy másik tanács úgy szőL, ogy egyszerű a dolog: ha a :ét szó kapcsolata nem össze- ett szó, akkor különírjuk, ha llenben összetett szó, akkor gybe kell írni. Ez már tudo- nányos hitelű tanács, de nem okát értünk vele, sokszor igyanis épp azt nem tudjuk ildönteni, hogy nyelvtanilag ni összetétel, és mi nem az. A nyelvtan és a helyesírási zabályzat („A magyar heiyes- rás szabályai” című könyv) smerete mégis mindenkinek ó eligazítást nyújt a külön- rás és az egybeírás kérdéséjen. Mi is adunk egy gyakorlati tanácsot: Figyeljünk miniig arra, hogy a kérdéses szókapcsolatot eredeti vagy megváltozott jelentésében használjuk-e! Egy példa befejezésül: Ha valaki fenn áll a létra tetején fennáll annak veszélye, hogy leesik. Az első fenn áll természetesen különírandó, meri helyet és valóságos fenn (fe lül, magasan) állást jelöl. Igj is mondhatjuk és írhatjuk fenn áll. A második fennél sem helyet, sem állást nerr fejez ki, hanem létezést: fenn' áll annak a veszélye = megvan annak a veszélye. Ezl már egybe kell írnunk, és fentáll alakban nem vr>ln< helyes, csakis így: fennáll. Dr. Pásztó Emil Még egyszer a küSomrásrol és az egyl»eírásrt>l
