Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
Az izgalmak délelőttje Miért lapos A VENDÉGKÖNYV? Sok látogató — kevés vélemény az egri képzőművészeti kiállításon Ma még felvételizők Vasárnap zárult a salgótarjáni siker folytatásaképpen a II. észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítás. A színház földszinti és emeleti előcsarnokában igen sok hazai és külföldi érdeklődő — Eger mégiscsak idegenforgalmi gócpont! — kereste fél ezt a tárlatot, ahol mai és többnyire fiatal képzőművészek, festők, grafikusok, szobrászok vallanak magukról és a korról. A közönség és a kritika véleménye egyezik abban, hogy ez a kiállítás kicsiben — vagy inkább azt mondanánk, szőkébb méretekben — reprezentálja a mai magyar képzőművészetet, mint ahogyan azt a ■X. országos képzőművészeti kiállítás is tette. Elképzeléseivel, fényévéi, tartalmi jegyeivé!, formai megoldásaival, technikai újítani akarásával ez a kiállítás is a magyar pik- túra és szobrászat, a táj és a szűkebb pátria tükrözése. Különböző irányzatok férnek itt meg egymás mellett békésen, mintegy versenyre kelve És itt jutunk el — a közönségre gyakorolt művészi hatás kérdésénél — a közönséghez. A tárlat látogatója végigsétálta a két előcsarnokot. Ha kedve tartotta, vagy ha éppen lelkesedett egy-egy alkotásért, beírta azt a vendégkönyvbe. Az emóció, amely ilyenkor óhatatlanul elfogja a szépségre és a művészi élményre éhes embert, őszinteségre készteti a szemlélőt Ha pedig forró lelkesedést vált ki belőle a művészi alkotás, leírja, mert az alkotó iránt akarja kifejezni háláját. Ebben a vonatkozásban a kiállítás sikere nem teljes. A vendégkönyv sok aláírást tartalmaz. Egész iskolák tekintették meg, az ország különböző részeiből ide érkező fiatalok nézték végig ezt a tárlatot, de huszonöt vélemény került a vendégkönyvbe. Ez a sovány válasz a kiállított művekre szót. És aztán vélemény nincs tovább, csak az aláírások, dátumok. A művész és a közönség önkéntelenül vizsgálatra indít ez a jelenség. Ha a színházban a közönség fagyos közömbösséggel veszi tudomásul a játékot és nem tapsol, a színész tudja, hogy nem hitték el, lehet, a nézőtérén azt, amit ő a deszkákon alkotott. Talán itt is ezen a ponton van a hiba. A közönség nem mindig érti pontosan, mit akar a művész, s ezért nem hiszi el azt, nem tud lelkesedni érte, nem meri, vagy nem akarja lelkes együttérzését vagy élményét rögzíteni a tárlat vendégkönyvében. Lehet ennek kapcsán lassan fejlődő vagy elmaradott tudatról, közízlésről beszélni és arról, hogy a művészek messze elöl járnak a kor és eszméi megfogalmazásában, s ezért nem tudják sokan azonnal felfogni, érteni és hinni egy-egy alkotás lényegét De az mindenképpen kívánatos lenne, hogy ez a most meglehetősen nagy távolság a mai művészi fogalmazás és a közönség felvevőkészsége között csökkenjen. A közönség oldalán mutatkozik a több tennivaló. Célszerű lenne — az iskolai reform során nem vetődött fel ennek az igénye és jelentősége kellő súllyal — a művészettörténeti oktatást hangsúlyosabbá tenni, legalább a középiskolákban. Az önképzés ezen a területen nem elegendő, ezt a fontos, ízlést és szemléletet adó munkát szervezetten, átgondoltan kellene végezni. A sajtó és a televízió csak kiegészíteni képes ilyenirányú tevékenységével azt V széles alapot, amit az iskolának kell leraknia. Művészeink is sokat tehetnek a fejlett esztétikai érzék, a megértés és az annak nyomába lépő művészi hitel megteremtéséért. Irányzatokon, stílustörekvéseken, eredetiségen innen és túl sok-sok modorosságtól kell némelyeknek megszabadulniok. A fogalmazási — tehát formai — munka közben alázattal kell gondol- niok arra, hogy műveiket szerényebb, de őszintén kíváncsi halandók számára teremtik az anyagból és az anyagban meglevő szépség és harmónia az emberi értelem számára is létezik. A kor által felfedezett technológiák, stílustörekvések ne takarják el azt a szándékot, amely az alkotó sajátja, amiért érdemes az alkotást megteremteni és odatenni a művész keze jég vét, a kész műre — hitelesítésül. Legyen hitele a megörökítésnek Az egyik bejegyzés azt kérdezi, miért használnak állandóan sötét tónusokat a mi művészeink. Nincs fény számukra, amely fellazítaná a komorságot? Inkább az optimizmust, a könnyedséget, az emberi testben és egyéniségben rejlő megannyi harmóniát hiányoljuk. Mert nemcsak az erős ember lehet téma korunkban, a játékos is megörökítésre méltó. Az emberi hitnek és bizalomnak, a békés életnek gazdag megnyilvánulási formáit említjük csak, amelyekkel itt is csak szólamszer űen találkozunk néha. A vendégkönyv, az abban fellelhető vélemények is eligazítanak, vagy legalább távoli tájékoztatást adnak a művészek és a művek hatásáról. Nem árt ezekre felfigyelni, mert tennivalókra figyelmeztet és arra, hogy a művek és a közönség kapcsolatának meghittebbé tételére még van fo- kozási lehetőség. Farkas András — Nagyon izgul? — Nagyon... — Ha bekerül, akkor még nagyon sok és nehezebb vizsgái lesznek. — Azt már nem bánnám ... Kezdődött pedig minden az írásbelivel. A fehér blúzok még vakítóbbak voltak, az öltönyök még ünnepélyesebbek. Az ujjak meg-megremegnek, a fogak összekoccannak. És az izgalom a tetőfokán: a tételek kihirdetése. A téma eltalálása, egy lottófőnyereménnyel egyenértékű. Aztán szembe kellett nézni a lappal és mindenkinek önmagával. A szünetben a kipirult arcok csak nem akarták elveszíteni vörösségüket. Amott termoszból fekete kerül elő, a másik kislány egy tálca krémessel igyekezett bátorságot ’’önteni,, magába. A beszédtéma természetesen a tétel. „Meg tudtad oldani a harmadik példát...?” „Beírtad ezt a verset? ...” És az utolsó felvonás: a szóbeli. — Nagyon izgul? — Nagyon ... De a felvételi olyan dráma, ahol a „taps” csak két hét múlva „jön be”. Egyetlen „könnyű” levél hozza a boldogságot: felvételt nyert... Büszke lehet rá a gimnázium A dráma, ahol az előbb ismertetett események lejátszódtak, sőt ma is játszódnak, az Egri Tanárképző Főiskola. A szereplők 1083-an vannak, de csak 152-jüket jutalmazhat a pár soros várva várt üzenet. A matematika-műszaki tanszéken magúk a tanárok mondták el, hogy bizony nem volt valami könnyű az írásbeli. Sok a „nullás”, az elégséges és csupán egyetlen dolgozat sikerült jelesre. Éppen az „egyetlen jeles,’, a hevesi gimnázium idén végzett tanulója, a komlói Kasza István felel. Az első kérdés az általános tájékozottságról tudakolözik. — Beszéljen Kínáról. És a komlói tsz-tag fia színesen, érdekesen mesélt ennek a távoli országnak életéről. De épp ilyen kifogástalan volt a logaritmikus egyenlet levezetése és a szögfüggvények ábrázolása is. A fizika feleletével is elégedett volt a bizottság. Az össz-pontszám: 18,5. Büszke lehet rá a gimnázium. Készül a jellemzés Egy szőke lány ül a magyartörténelem tanszék vizsgabizottsága előtt. Két éve érettségizett és azóta képesítés nélkül tanít. A felvételi bizottság figyelmesen hallgatja: jó volna, ha bekerülhetne. A mondatok azonban elég rendszertelenek, segítségre van szükség. És a jelentkező talán észre sem vette, hogy milyen nagyszerűen vezették rá a nyelvtani fogalom tisztázására. Aztán tanácskozik a bizottság. Készül a jellemzés. Hiszen a magatartás, az egyéniség, a politikai tisztánlátás fontos követelménye a felvételnek. Alig 10 perces benntartózkodás alatt a sok figyelő pedagógusszem igyekszik tiszta képet alkotni a jelentkezőről: „Csendes, kissé félszeg, de sok helyen magabiztosan felelt...” A fiatal szőke lány tudása nem érte el a szükséges színvonalat, a bizottság sajnálattal adta a 12 pontot: nem felelt meg. A felkészültségben hiba van És a felelet után a vizsgabizottság elnöke, dr. Nagy József, a történelem tanszék adjunktusa összegezi az eddigi tapasztalatokat: — Az idén jelentkezett tanulók gyengébb felkészültsé- szültségűek mint a tavalyiak. Ugyanis nagyon sokan vannak az eddigi vizsgázók között olyanok, akik mindössze 12— 13 pontot érték el. És ha figyelembe vesszük, hogy majdnem valamennyiőjük legalább 7—8 pontot hozott a középiskolából, beláthatjuk, hogy a főiskolán gyengén szerepeltek, elégséges, vagy közepes jegyeket érteik el. Különösen lehangoló, hogy a tíz pontot hozók közül is nem kevesen csupán néhány ponttal tudták megtoldani pontszámúkat. Szaktárgyamról, a történelemről pedig azt tudnám mondani, hogy a középiskolás történelem-oktatás nagy súlyt helyezett az elvi tisztázásra — ez természetesest nagyon helyes —, de a feleletek bizonyítéka alapján sok esetben a tényleges tudás rovására. Dr. Nagy Sándor, az irodalmi tanszék adjunktusa és Rais Rózsa, a nyelvészeti tanszék tanársegéde, szintén nem elégedett. — A felelők a középiskolás kötelező irodalmi tananyag közepes szintű elsajátításánál tartanak, a feleletekben is sok a betanult sablon, ha önálló ítéletalkotást követel egy közbevetett kérdés, legtöbbjük alól rögtön kicsúszik a talaj. Viszont öröm, hogy a mai irodalom ismerete sokat fejlődött. — A nyelvtani ismeretek még talán az irodalmi tudásnál is alacsonyabb szinten vannak. A felkészülésben hiba van ... „Leszerelni” a félelmet Egy őrvezető jelenik meg az ajtóban. „Civilként” remegve néz körül és belopakodik az asztalhoz. — Azt hittük, olyan katonásan áll meg az ajtóban, hogy mindjárt engedélyt kér a „benntartózkodásra”... A félelmet egy mosoly „leszerelte”. És a többi felelőnél is tartogat a bizottság valami kedves, személyes megjegyzést. Egy-egy jól elhelyezett „helyes”, szinte szárnyakat adott a felelőknek. De magával a kérdéssel is segítette a tanulókat a bizottság. A „diákkatona” például különösen örömmel ismertette a II. világháború hadműveleteit. Űjabb jellemzés íródik. Aznap a tizedik, az utolsó. Az eddigi jegyzőkönyveket lapozzuk. És az elnök bemutatja azokat a tanulókat, akik 19, 19,5 pontokat értek el. örömmel mesél tehetségükről, felkészültségükről és arról is. hogy mindnyájan fizikai dolgozók gyermekei. Büszke lehet a MÄV- váltóőr, a cipész, a vájár és a pék: fiuk, vagy lányuk csaknem elérte a 20 pontot... — Nagyon izgul? — Nagyon. Ma még felvételizik, aztán; ha felveszik és szorgalmasan tanul, négy év múlva már tanár^. Fóti Péter esetleges, mégis mond valamit Nézzünk csak néhányat ezek körv& A közönség véleménye „Különösen Bujtor Károly Csendélet című képe tetszett.” Egy másik bejegyzés csak megerősíti ezt az állítást, miszerint a művész színei hatásosak és megkapóak. Ugyanakkor kifogásolja azt, hogy a művész és a mű térhatásban kívánnivalót hagy maga után. Egy újabb nyilatkozat Czin- ke Ferenc Édesanyám ikonja című alkotását dicséri. Egy meghökkentő, logikailag is kifogásolható megállapítás: ^Minden nagyon szép, de nagyon szeretnék már normális dolgot is látni.” Vallomás a következő, elegánsan fogalmazott mondat: »Sok képet megért az ember, néhánynál bemagyarázza magának, hogy érti, néhányat nem ért meg, van olyan is, amit fel sem tud fogni.” Végre az egyik egri művészre is felfigyelt valaki: „Nagy Érnő elsőrendű népmese-illusztrátor lenne Móricz, Móra, Illyés, Tömörkény műveihez.” A legátgondoltabb és a legpontosabb fogalmazás egy vasárnapi látogató bejegyzése: „A kiállítás nagy. Nagy erők törnek fel benne, van monumentalitásra törekvés, erő és elszántság. Ez az első élménv. De van valami, ami megdöbbentő, megrendítő: a színek sötétsége. Miért? Miért? Az új nemzedék nem lát világos színeket az életben, amely érte való, érte történik?” A felsorolt véleményeken kívül van még néhány, amely dicséri a kiállítás helyszínének a megválasztását, a faliszőnyegekről ejt néhány elismerő 1966. július 8„ péntek SELEJT AZ ALMA — Anyu, ne félj, a szemétből vettük ki az almát! (Quick karikatúrája) A füzesabonyi járás diákjainak nyári programja Véget ért a tanítás, kihaltak lettek az iskolapadok, az iskolák folyosói. A diákok számára megkezdődött az oly rég óhajtott nyári szünidő. Vajon mivel töltik a szünidő napjait, nyári vakációjukat a füzesabonyi járás általános és középiskolás diákjai — tettük fel a kérdést Barócsi István elvtársnak, a járási KISZ-bizottság megbízott titkárának. A válaszokból megtudhatjuk, hogy pihenéssel, szórakozással, táborozással és munkával vegyesen igen sokszínű és változatos a diákok nyári programja. Kezdjük talán a középiskolásokkal, akik a pihenésen és szórakozáson kívül odahaza, saját falujukban segítenek szüleiknek és dolgoznak a termelőszövetkezetekben, másrészt pedig ifjúsági építőtáborokban végeznek hasznos tevékenysémunkálatokat. A 30 főből álló kollektíva a munkájukért kapott pénzből jövőre, az érettségi után közös kirándulásra megy Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba. Igen színes és változatos a járás általános iskolás diákjainak, úttörőinek programja. A pihenés és a táborozás mellett szintén kiveszik részüket a termelőszövetkezetekben és a háaEperjesi bliszkén újságolta feleségének: — Gratuláltam a dirinek! Az értekezleten nagy csatája volt a főkönyvelővel. Én kijelentettem, hogy száz százalékig neki van igaza. Az asszony ijedten kérdezte: — Nem fog haragudni rád a főkönyvelő? — Ne félts engem. Nem hallotta, amikor a dirit dicsértem. Később szerencsekívánataimat fejeztem ki a főkönyvelőnek, megcáfolhatatlan, szakszerű érveiért. Somoskői, a bérelszámoló ezért gúnyos megjegyzésekkel illetett. Azt monta. nincsenek elveim. — Remélem, nem vesztél össze Somoskőivel? Az igazgatóm sógora. gédet, mert másfél óráig kellett várom egy aktára. — Remélem, nem szidtad nagyon össze? — Hová gondolsz? Eszembe jutott, hogy elő akarják léptetni. Mit lehet tudni! Később megkérdeztem tőle, hogy gyendolog! Majd megmondom neki, hogy. . . — Jaj, ne légy hozza barátságtalan, hiszen. .. — Tudom, édesem. Majd megmondom neki, hogy ne haragudjon a sürgetésért, de kell az új vízcsap, mert mi nagyon szeretünk mosakodni. Majd bolond leszek összeveszni vele! Hiszen már újságoltam neked, hogy a lányát éppen abba az iskolába nevezték ki tanítónőnek, ahová Evikénk jár. Ha már lemégy a házfelügyelőhöz, légy szíves, hozz egyúttal a csemegeboltból tíz deka ementálit. De ne az a kövér, tupírozott hajú nő vágja le, mert ő mindig csupa héjat ad. A múltkor is visszacsaptam neki a pultra. — Jaj, miért tetted? — ije- dezett az asszony. Eperjesi elsápadt: — Miért, mi van a kövérrel? — A férje iparági igazgató. Talán egyszer ti is hozzá fogtok kerülni?! get. A káli gimnáziumból jelenleg 35 lány tartózkodik és dolgozik a Szolnok megyei Űj- bögön, ahol gyümölcsszedéssél és növényápolási munkák végzésével segítik az állami gazdaság munkáját. Az első váltás után a füzesabonyi gimnáziumból indul 25 lánytanuló az építőtáborba. A középiskolás fiúk építőtábora Tiszalucon van. A füzesabonyi gimnáziumból 10, a káliból pedig 20 fiú dolgozik jelenleg. Az ő munkájuk már nehezebb, mivel csatornaépítést végeznek. A nyár folyamán 120 középiskolás diák vesz részt és dolgozik az épitőtáborokban. A termelőszövetkezetekben dolgozó, segítő diákok számára megbízólevelet adott át a KISZ-bizottság, amelyben megbízza az illető fiatalt, hogy a nyári szünidőben legalább 15 munkaegység teljesítésével se— Azt hiszed, nem gondoltam erre? önkritikát gyakoroltam, és igazat adtam neki, amiért megbírált. Közöltem vele: hű vagyok önmagamhoz, hogy sohasem szabad ragaszkodnom elveimhez. — Más nem történt? — Összeszidtam a hivatatsegélkedő feleségének javult-e az állapota, és tanácsot adtam neki, hogy milyen orvosságot kérjen számára. — Nagyon helyesen cselekedtél. Lemegyek a házfelügyelőhöz. — Még mindig nem csinálta meg a tűzcsapot? Hallattaa — Igazad van, légy hozzá nagyon kedves, és meséld el neki, hogy én milyen ideges vagyok, és mennyire megbántam a múltkori sajtügyet. Egyúttal tudd meg a keresztnevét is. Névnapjára veszünk neki egy szép csokor virágot. Palásti László gítse a termelőszövetkezet munkáját. Hasznos munkát végez a füzesabonyi gimnázium leendő IV. osztályának kollektívája is, amely a makiári Űj Élet Termelőszövetkezet 60 holdas szőlőterületén végzi a kötözést, a növényápolás! és a szedés! táji gazdaságokban lévő munkákból is. Az elmúlt évekhez képest az idén igen megnövekedett a táborozok aránya, hiszen most 10 úttörőcsapat több mint 500 fővel indul táborozásra az ország különböző tájaira. A járási úttörőelnökség az elmúlt évben a különféle járási szervek, községi tanácsok és termelőszövetkezetek együttes anyagi támogatásából központi váltótábort létesített Nagyvis- nyón, ahol a nyár folyamán egymást váltva táboroznak a járás úttörőcsapatai. Elsőnek a nagyúti és a szihalmi pajtások kezdték meg a táborozást, utána a sarudi és a füzesabonyi iskolák úttörőcsapatai is sorra kerülnek. A mezőszemerei úttörők közel 100 fővel a Balaton mellett Fonyódon, a kom- poltiák Balatonkeresztúron, a káliak Siófokon, a kápolnaiak pedig Fonycidligeten ütik fel táboraikat, a poroszlói pajtások pedig Gyöngyössolymos mellett táboroznak. ... Munka, pihenés, szórakozás és táborozás — ez hát a füzesabonyi járás diákjainak ny4» ri programja... . . » » iCs.lt
