Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

Magyar és német szakemberek sikere Hatvanban UJ hitelforma — 400 ezer dolláros gépbeszerzés Henter László főgépész és Vigh Mihály gé­pész ellenőrzik zúzmarás gépek műszereit. / Útközben... Nagy szükség volna pedig az eljárókra! — Aki egyszer a városba jár, az nem akar visszajönni! — mondják. Ez csak féligazság — állít­ják mások. Mert sokan jönné­nek vissza, hiszen a szövetke­zetben, az otthon keresett 1200 —1400 forintból nem jut keve­sebb a családnak, mint a távol szerzett 2000—2500 forintból, ha kétfelé él a család ... — Van ebben valami — mondja az egyik asszony. Az én fiam Egerben van a felesé­gével. Mind a ketten keres­nek. Többet mint mi. Mégis mi segítjük őket tojással, liszttel, zöldséggel... Van, aki szívesen jönne visz- sza! De nincs kitartása zár­számadásig. A garantált munkaegység, a rendszeres, nagyobb összegű havi előleg sok embert hozna vissza a szövetkezetbe. De ez megint csak önmagába vissza­térő kör. A magasabb ered­ményhez több munkaerő kel­lene. Azaz, hogy a tervek szerint a következő négy-öt esztendőnek kell hoznia valami változást. így számol az agron^mns: 1965- ben egy tag átlagos jö­vedelme 10 052 Ft volt. 1966- ban el tudjuk érni, hogy 12 036 forint legyen, 1970-re el lehet és kell érni a 13 000 forintot. És ehhez jönne majd a ház­táji, amely szintén az állatte­nyésztés növekedésére alapo­zódik majd. Ügy termelünk takarmányt, hogy a háztáji ál­lományra is jusson. Hizlalásra, tenyészállat-nevelésre. Ez Nagyobb részt vállalhat a lakosság a lakóházak megóvásából A Hazafias Népfront buda­pesti bizottságának segítőtársai széles körű közvéleménykuta­tás alapján összegezték, majd számos vidéki város képviselő­jének részvételével ankéton vitatták meg az állami lakóhá­zak szocialista megőrzésére ki­bontakozott akció eddigi ta­pasztalatait, s kialakították a további tennivalók programját Kiszámították, hogy hazánk­ban jelenleg a lakossság 10—20 százaléka, Budapesten pedig mintegy 60 százaléka állami lakásban él, s ha a társadalom összefogásával csupán két szá­zalékkal sikerülne csökkenteni a karbantartásokra, illetve fel­újításokra fordított összeget, akkor további ezer otthon megfiatalításának költségeit te. remthetnék elő. Ugyanis az 1961. évi állagfölmérés adatai szerint a fővárosban és vidé­ken összesen több mint tízmil- liárd forintra lenne szükség, ezeknek az otthonoknak a tel­jes felújításhoz. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a lakosság átálában szívesen vállal részt a nagy­szabású feladat megoldásából, s fordítja szabad idejének egy részét a házkezelési szervek gondjainak enyhítésére. jjmmtíto3 1966. július 8., péntek együttesen hoz majd vissza embereket. És ha visszajönnek, fokozatosan visszatérhetünk munkaigényesebb növények termelésére is. Jobb keresetre szívesebben maradnak itthon a fiatalok. De csak a fiatalokon múlik az elmenés? Nem. A szülők küldik őket. A végzős nyolcadikosok közül alig akad olyan, aki a mező- gazdaság szakmunkása . akar lenni. Legfeljebb gépész. Nem is foglalkozunk így a fiatalokkal — ismerik el. A régi intés ma is sokszor el­hangzik: csak paraszt ne légy, fiam! Pedig nagy szükség lenne arra, hogy fiatalodjon a tsz. Most az áltgos életkor 45,4. De ez megtévesztő szám egymagá­ban. Mindjárt más képet kap az ember, ha részletezik. 239 munkaképes, illetve rendsze­resen dolgozó tagból csak 15 akad, aki 25 éven aluli. Ezek is jobbára traktorosok. 25-től 40 évig 63 főt számlálnak. A többi ennél idősebb. És a 239 dolgozó tagra 125 nyugdíjas család jut. ★ Tervezgetnek. Megbeszélé­seken, baráti találkozókon, kis- gyűlésen és egymás között gyakori beszédtéma: hogyan lesz ezután. Mert ahogy eddig volt, az nem jó. Az elmúlt évi átlagos jövedelem kevés. A megyei átlaghoz viszonyítva is, az emberek igényéhez mérve is. A bizalom is megrendült a régi vezetésben. Most formá­lódik az új terv, és teszik meg az első lépéseket a helyesebb úton. És útközben alakul, mó­dosul sok minden. Az biztos, hogy jobb kedvvel dolgoznak. Megszavazták a kötelező mun­kanapot, s nem hagyják szót­lanul a mulasztást. Kezdik megérteni, a legjobb terv is csak írott betű. Jólétet adó valósággá csak az ő munkájuk teheti. Deák Rózsi teg legalább 70 hízóbikát ad­nánk le. Kifizető a sertéshizlalás, er­re is van tervük. Most 60 anya­koca biztosítja a hizlalni va­lót. Kiszámították, hogy negy­ven is elegendő lesz. A juh­állománynál sem a mennyisé­get emelik elsősorban. A nyí­rási átlagot kell feljebb vinni 3,5 kilogrammról. Garantált munhnegfség Alig van olyan ház Alany­ban, ahol vasárnap délután ne vasalnának, sütnének, csoma­golnának. Egy-két hétre készí­tik fel az embereket, a legény- fiúkat. Ök eljárnak a község­ből — Budapestre. Kertésze­tekben dolgoznak, parkírozást vállalnak, és jól keresnek. Miért kel! vállalniuk a csa­ládtól távol élést? — Átányban hagyományai vannak az eljárásnak — mond­ja a tsz párttitkára. Valóban. Régen egész csa­ládok kerekedtek fel, s mentek a hat nyári hónapra summái­nak. Átányiak építették Buda­pesten a teniszpályákat, s par­kosítottak. A kényszer vitte el őket, a nincstelenség. A kül­terjesen termelő nagybirtokok még cselédsorban sem tudták foglalkoztatni őket. A kisbir- tok — három-négy hold — ke­vés volt a megélhetéshez, kel­lett a kiegészítő kereset. A földosztás után viszont alig akadt eljáró! Otthon ma­radtak a férfiak. Aztán a ké­sőbbi években megint kezdő­dött a elvándorlás. 1959-ben volt a legmagasabb. Te csak menj el — mondta a tsz-be lépő gazda a fiának. — Az lesz a biztos pénz, amit hazahozol... megfelelően — a takarmány­termesztés, az állattenyésztés. — Az átányi földek mindig gazdagon fizettek — mondják azok, akik életük nagyobbik felét itt töltötték el. A komiéi köves úttól a vezekényi hatá­rig terjedő részen minden megterem, amit csak beletesz­nek. A búza és a lucerna kü­lönösen szépen díszük itt. A hevesi határrészen a kukorica ad nagyon jó termést. A rét juhtenyésztésre alkalmas. A szövetkezet vezetői, ami­kor a jövő évi tervekről tár­gyalnak, erről beszélnek a bri­gád- és munkacsapat-vezetők­kel. A mindennapi munkáról tárgyalva ezeről is szó esik, így alakul, formálódik egy egész közösség gondolatában a távlati terv. Az állattenyésztés jól fizet. Jól is fizetett mindig. A takar­mány megterem, a szakembe­rek adva vannak hozzá, hiszen egyéni korában sok ember nevelt itt jeles állatokat. — Szégyen volt az nekünk, takarmányt venni! — mondják. Egyelőre nem is számszerű emelkedésről beszélnek, ha­nem a minőségről. Van például 127 tehenünk — mondja az agronómus. — En­nek körülbelül a fele tbc ne­gatív. A tejhozam rossz. Pon­tosabban nagyon rossz volt a télen. Kétliteres istállóátlagról beszéltünk. Szakszerűbben kell takarmányozni, állapítottuk meg, és az első eredmények már jelentkeznek. De ahhoz, hogy kifizetődő legyen a tehe­nészet, el kell érni a tehenen- kénti 3000 literes hozamot. Eh­hez viszont ki kell cserélni a jelenlegi állományának leg­alább a felét. Erre négy-öt esztendő kell. És folytatjuk a szarvasmarha-hizlalást. Éven­Jövőre fordul termőre az átányi Béke Tsz spárgája, de a tsz-elnöknek, meg az agro- nómusnak máris álmatlan éj­szakákat okoz. Nagyon mun­kaigényes a szedése. Iskolá­sok segítségére nem lehet szá­mítani, nem gyereknek való munka. Felnőtt meg nem lesz hozzá. — Én soha nem mentem vol­na ebbe bele — mondja a tsz új elnöke. A spárga és sok más miatt, a szövetkezet idei terve még úgy készült, hogy a tavaly vál­lalt kötelezettségeket teljesít­sék. Ezeken már nem lehetett változtatni. Kesernyésen meg is jegyzik: a szövetkezet ter­ve sokszor attól függött, meny­nyire ügyes és erőszakos a szer­ződtető. — Az új gazdasági mecha­nizmus szabadabb kezet ad a szövetkezet vezetőinek is — mondják. — Ez nálunk azt je­lenti, hogy azt termelünk, ami a termelőszövetkezet adottsá­gainak is a legmegfelelőbb. Nincs ebben ellentmondás a fogyasztás és a termelés kö­zött. Hiszen az adottságokon belül úgyis azt termeljük, ami kelendő. A régi termelési hagyományokra alapozva — Mit termel a mi tsz-ünk? Magot, spárgát, paradicsomot, dohányt, cukorrépát és még számtalan mást. Mind munka- igényes, az emberünk meg ke­vés. A rosszul gondozott táb­lákon fele sem terem a ter­vezettnek, így fordul néha visz- szájára a belterjesség. — Ügy tervezzük — magya­rázzák a tsz vezetői —, hogy a következő években, látszólag talán visszafelé lépve, csök­kentjük a munkaigényesebb növények területét, ismét elő­térbe kerül — a község régi Wrmelési hagyományainak gonca. A napon felmelegedett gyümölcs, vagy zöldség így nem közvetlenül kerül a hűtőtér­be, nincs lehetőség arra, hogy megszökjön a hideg. Vízhiány miatt nincs jéggyártás Vízigényes a hűtőház. Az üzem vezetői elmondják, hogy 24 óra alatt 120 köbméter víz­re van szükségük. Ez alapvető feltétele a hűtésnek. A városi vízlelátási zavarok ezért sok­szor leállással fenyegetik a 37 milliós üzemet. Szombatonként, amikor a la- kosság több vi­zet fogyaszt, a hűtőház szüne­telteti munká­ját. — Elkészült a jéggyártó üzemrészünk is, amelynek 24 óránként 30 tonna jég a teljesítménye. A vízfogyasztá­si korlátozások miatt nem tud­juk beindítani a jéggyártást, pedig amikor az üzem tervei elkészülték, a városi tanács azzal hagyta jó­tó, hogy 1965- ben az új ku­tak fúrásával biztosítja a vi­zet. — Budapest­ről és Miskolc­ról hozatjuk a jeget Vago­nonként 10—13 mázsa a vesz­teség... Ezek az első !omdok az üzemben, ahol minden olyan friss, vadonat­új. Az eredmény —, amely több száz tonna hűtött áruban már kifejezhető — naponta fokozó­dik. Heves megye külföldön is ismert zöldségeit és gyümölcseit készítik elő arra az útra, ame­lyet a hazai és külföldi fogyasz­tókig tesz meg az áru. A nagy teljesítményű villanymotorok, a jégtől, hófehér zúzmarától csil­logó csövek között azért dol­goznak itt az emberek, hogy a hűtőtérben a 0 Celsius fok kö­zelében tartsák a hőmérsékle­tet. Pilisy Elemér friss árut a válogatás után szállítják a hűtőtérbe, ahol elő- hűtik a vasúti szállításokhoz. — Az áru jellegétől függ, hogy milyen hőmérsékletet tar­tunk. Legtöbb esetben lehűt­jük a levegőt plusz két fokra, de egyes esetekben elég, ha csak nyolc—tíz fokig csökkent­jük a hűtőtér hőmérsékletét. Erre a nyári időszakban azért van szükség, hogy a jeges va­gonokból a gyümölcs- és zöld­ségféle ne vonjon el hideget, a hőmérséklet tartósan a 0 Cel­sius fok közelében állapodjon meg. — Három hűtőkamránk van, egyenként 66 tonna befogadó­Ujsághír: Június 22-től meg­kezdte üzemelését az új gyöngyöst hűtőház, amely teljesen meg­felel a nemzetközi követelményeknek is. Nagy teljesítményű villany- motorok zúgnak, vékonyabb, vastagabb csövek hálózzák be a termet, a mérőműszerek hada jelzi a hőfokot, a nyomást, a vezérlő asztalnál parányi vil­lanyégők fényjelzései a beren­dezések működését. — A gépház az egész hűtőház szíve — magyarázza Henter László főgépész. Fiatalember, együtt kezd az új üzemmel, ahol minden olyan friss, vado­natúj. — Ammóniát alkalmazunk a hűtésnél... — és nagy hozzá­értéssel elmagyarázza, hogyan párologtatják, miként nyerik vissza a cseppfolyós hűtőanya­got. Felmegyünk a tetőre, ahol vizet áramoltatnak a bordákon. — Egy ilyen kondenzátor óránként százezer kalória hőt képes elvonni a hűtőtérből. Hat kondenzátorunk van ... 37 millió forintos beruházás Istványi József műszaki ve­zető június 21-én vette át vég­legesen a nagy összegű beruhá­zást. — Hatalmas értéket jelent a hűtőház — mondja —, eddig 36 millió 800 ezer forintot költött államunk az építkezésre, a be­rendezésekre, felszerelésekre. — Tavaly, július 5-től már üzembe helyezte központunk az épületet, egy éven keresztül raktározásra használták. A hű­tőberendezések szerelését a nyár elejére fejezték be, május 9-től, 29-ig tartottuk a próbaüzeme­lést és a végleges átadás után ma már az üzem teljes kapaci­tással dolgozik. Nagy teljesítményű ventillá­torok mozgatják a levegőt. Vas­tag jégburok, zúzmara csil’og mindenütt. Míg az ajtókon túl. a szabadban a nyári hőségben ömlik az emberekről az izzad­ság és a hőmérő higanyszála 25 —30 fok között ingadozik, itt, már a gépházba is hűvös van. a hfltő+ér közelében pedig elkel a nagykabát. Tartós tárolás —1 és — 2 fokon Nyáron a hűtőházban csak át­meneti tárolásra van szükség, t A 0 Celsius fok közelében képességűek. Tartós tárolás esetén ezt a mintegy kétszáz tonnányi árut -1 és —2 fokos hidegben tudjuk tartani. A mesterségesen előállított hidegre gondosan vigyáznak ebben az üzemben. A vagonok­ban, tehergépkocsikon érkező árukat raklapos targoncákon vi­szik a mesterséges „jégkamrák- baL Az utat hűtőfolyosón te­szi meg a teherrel rakott tar­szükség a toronydiffúziónál. A Hatvani Cukorgyár dolgozói, a fő- és az alvállalkozók ígéretet tettek, hogy a kampány kez­detére befejezik az építést és a szerelést. Emberi számítás sze­rint nem jöhet közbe akadály, amit vállaltak, teljesíteni is fogják. A konzervgyárban sem áll­hat meg a fejlődés. Az előző évek beruházásainak eredmé­nyeként, 1965-ben a paradl- csomsűrítő kapacitását 150 va­gonra emelték. Most 4 darab 15 vagonos lényerő berendezéssel bővítik a konzervgyárat. Erre közel 23 millió forintot irányoz­tak elő, a beruházás befejezési határ­ideje 1967. augusztus 31. Szovjet tapasztalatok szerint egy lényerő berendezést a kin­ti átvevőhelyre telepítettek. Ez a megoldás gazdaságosnak bi­zonyult, nem kell annyi láda és frissebb, jobb minőségű nyers paradicsomot dolgozhatnak így fel. Az idén Jászfényszarun építenek új berendezéseket. Tíz új kutat fúrtak, de a para­dicsomfeldolgozás tervezett nö­velése megkívánja, hogy a szi­vattyúházat is bővítsék. Az építési, szerelési munkákat ha­marosan befejezik és szeptem­berre elkészül az új irodaház is. Adatokkal és tényekkel bi­zonyították, hogy a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban a jó gazda gondosságával osztják be a rendelkezésre álló mil­liókat. A termelést úgy fejlesz­tik, hogy a termékek mennyi­sége, minősége és választéka kielégítse a hazai és az export­igényeket. F. L. ra készülnek rülnek. Az idén lapos, diva­tos formákkal szerepelnek, így többek között egérrel és macs­kával. A pvc játékok mellett újdonság a magasba emelkedő rakéta. ismerettel jelenthették a pártbizottságnak, hogy au­gusztus 18-ára próbaüzeme­lésre kész a Hatvani Cu­korgyár. Ma már valamennyi gép a he­lyén áll, a toronydiffúzió sze­relését a napokban befejezik. Az ÉM. Gép- és Felvonószerelő Vállalat áll még nagy próba előtt, mert Itt szűk a kapacitás. De a hangulat bizakodó, mert valamennyi gép a helyén áll, tegnap megérkeztek a Gyár- kéményépítő és Szigetelő Vál­lalat emberei és becsülettel, jól dolgoznak az ÉM. Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­lat emberei is. A teljes beruházás összege közel 31 millió forint. Az új berendezéssel évente 19,1 mil­lió forinttal többet termelnek, vagyis 1,6 év alatt megtérül a befektetett összeg. Importgépek beszerzésére 400 ezer dollárt költ államunk. De az előbb em­lített többletcukor világpiaci értéke 174 ezer dollár, tehát a tőkés deviza is aránylag ha­mar, 2,3 év alatt megtérül. Az adatokból kitűnik, hogy a Hatvani Cukorgyárban most olyan munka folyik, amely a gyár fejlődését hosszabb időre előre meg­szabja és a beruházás nép- gazdasági szempontból is jelentős. De új a hitel formája is, fize­tési mérlegjavító beruházás­ként engedélyezték. Vagyis, a gyár kötelezettséget vállalt, hogy az új berendezésekkel termelt exporttöbbletből fize­tik vissza a hitelt. Az sem lényegtelen, hogy az új toronydiffúzióval megszün­tetik a gyár egyik legnehezebb fizikai munkát igénylő munka­helyét. A korábbi évek 42 fős kezelőszemélyzete helyett az idén már kilenc munkásra lesz Játékkiállítás A már hagyományos kará­csonyi játékkiállítást az idén is a Budapesti Nemzetközi Vásár területén rendezik. A Pálma gyáregység megkezdte azoknak a cikkeknek a gyár­tását, amelyek a kiállításra ke­Hatvan város pártbizottsága tegnap délelőtt végrehajtó bi­zottsági ülésen vitatta meg a tömegszervezetek pártirányítá­sának helyzetét és az ezzel kapcsolatos feladatokat, majd tájékoztató jelentést hallgattak meg a Hatvani Cuikor- és Kon­zervgyárban folyó beruházási munkákról. A gyár vezetői be­számoltak arról, hogyan gaz­dálkodnak a gondjaikra bízott milliókkal, a hazai és a kül­földi igényegnek megfelelően használják-e fel a beruházási hiteleket és főleg számot ad­tak arról, hogy a cukorgyár nagy beruházása őszre, a kam­pány kezdetére befejeződik-e. A párt-végrehajtóbizottság elé terjesztett jelentésből ki­tűnik, hogy a Hatvahj Cukor­gyár 1966. évi beruházásai kö­zül kiemelkedik a fizetési mér­legjavító beruházásként enge­délyezett folyamatos torony­diffúziós berendezés építése. A jóváhagyott beruházási összeg meghaladja a 30 millió forin­tot. A Hatvani Cukorgyár ve­zetői nyugodt lelkismerettel és minden bizonnyal egy k'is büszkeséggel számoltak be a városi pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén, hogy jól sá­fárkodtak a rájuk bízott mil­liókkal. Biztosították a folyamatos tervszolgáltatást, a kivite­lezők, a fő- és az alvállal­kozók, a magyar és a né­met szakemberek kifogásta­lanul együttműködnek. A gyár vezetői bízva jelent­hették ki, hogy ha valami rend­kívüli kellemetlen körülmény közbe nem jön, a teljes beru­házást a kampány kezdetére befejezik. A határidő előbbre- hozatalán kívül lényeges meg­takarítást is sikerült elérni. Ugyanis a nyugatnémet Bu­ckau—Wolf-cég ajánlatát tel­jesen felülvizsgálták és a gé­peket és berendezéseket, ame­lyeket itthon is be lehetett szerezni, törölték a nyugatné­met szállításokból és hazai be­szerzésekből biztosították. A toronydiffúziós berendezés tetejére már az utolsó darabo­kat Is felszerelték, színes sza­lagokkal díszített zöld galy jel­zi a közös munka sikerét. Az ütemtervet, az előírt ha­táridőket megelőzték és a gyár vezetői nyugodt lelki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom