Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
„Merünk már vállalkozni” Mikor .kifelé jöttek a szőried ista brigádvezetök tanácskozásáról, az egyik szakszervezeti aktivista így szólt táráéhoz: — Azt hiszem, Bélapátfalván nem volt még ilyen gyűlés. Ezótán megnyalhatja az igazgató mind a tíz ujját. Körülötte helyeseltek. S ez a helyeslés azt bizonyította: egyetértenek ezzel a kissé szokatlan meghatározással a szocialista brigádvezetők immáron népes táborában is, különösen ez után a tanácskozás után. — Miért, mi volt ebben aa a rendkívüli? Erről faggatom Vitányi Imrét, a gyár szb- titkárát. — Az aktivitás talán? — Az is. Minden harmadik részvevő hozzászólt. 17 szocialista brigádot, több száz embert képviseltek azok, akik szót kértek. — Végtére, tehát ex volt a saenzáció, hogy a többség nevében beszéltek. — Nemcsak az. Alapvetően más volt ez a tanácskozás, mint a többi. — Miben? — Azelőtt főleg egyéni problémák felsorolásába fulladtak as Ilyenféle összejövetelek, elnyűtt bakancsok... hamar tönkrement munkaruhák..! személyi torzsalkodások... vélt sérelmek, fillére* órabérügyek, szabadnap éa egyéb ügyek. ' így summázta • korábbi összejövetelek alaphangját az szb-titkár — hangsúlyozva, bogy a személye* ügyeket is fontosnak tartják itt, olyany- nytre, hogy a termelési tanácskozásokon külön alkalmat kerítenek ezek elmondására és orvoslására —, de akik ismerik a bélapátfalvi viszonyokat, azoknak nagyon sokat mond ez a tény, hogy volt egy tanácskozás, ahol megtörtént • fordulat. Előkerülnek a blxonyftéfcok H feljegyzések, Jegyzőkönyvek a legutóbbi szocialista brigádvezetők tanácskozásáról, atal már a közös gondok megoldása dominált a felszólalásokban, a szocialista brigádok munkája töltötte ki a viták óráit (hogy miként tudják elősegíteni a tervek teljesítését), és a tanácskozás nem fenek- lett meg az apró, egyéni gondok, vélt sérelmek butykálban. A Jegyzőkönyv is bizonyítja, bogy a felszólalások mind a bírálatok, javaslatok jegyében hangzottak el a munka megjavítására és egyetlenegy sem vette el az Időt önős egyéni ügyek felhánytorgatásával. Aki szólt, mind a közös érdek szószólójaként lépett emelvényre”. íme... j Barts Elek nyersmolnár arra tett javaslatot, hogy miként csoportosítsák át az embereket, hogy zökkenőmentes legyen a munka. £s Kozma Istvánt Belőle a villamossági szakember szólt, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a malmok gyakori leállítása mennyi kárt okoz a motoroknak és bogy emiatt a villamosműhely szocialista brigádjai nehezen tudják vállalásukat teljesíteni. A jegyzőkönyvet böngészve és a részvevők szavait hallgatva, mind tisztábban látható, hogy az ötletek, javaslatok tucatjaival akarják elősegíteni a tervek teljesítését Barta K. Károly égető sürgette, hogy a szocialista brigádokhoz osszanak be műszaki vezetőket, társa, Pelyhe Balázs pedig a nagy ventillátorhoz kért tartalék alkatrészeket, mások az Igazolatlan hiányzások meg rendszabályozására tettek ésszerű javaslatokat Előrelátható, gondos, szakszerű megoldások kerültek papírra* nehogy a szó „elszánjon” s például a feledés homályába vesszen olyan javaslat, mint Sas Béláé, aki azzal állt élő, hogy az üzemek állítsák ösz- sze, milyen alkatrészek elkopása várható a közeljövőben, hogy az esztergályosok azt előre elkészíthessék és ne legyen hajrámunka, leállás emiatt, mint az a mészüzemnél is adódott. És a bizonyítás, hogy fölé tudják most már helyezni a közös érdekeket az apró egyéni gondoknak, vélt sérelmeiknek, órákon át tartott c tanácskozásán. Jankovics József kőbányai anyagleeresztő példáját említették, aki nem tudta szó nélkül nézni, hogy ez alagútbán levő villanymotor csaknem mindig vízben áll, s ha emiatt leégne, óriási kár érné a gyárat Rögtön javaslatot is tett a motor ésszerű áthelyezésére. A javaslatok mellett a hibák feltárása sem szenvedett halasztást ez alkalommal Elmondták, hogy a kőbányában „még nem megy eléggé a szocialista emberré való nevelés". Hogy a mészüzemnél duplájára nőtt az energiafogyasztás (külön figyelmébe ajánlották ezt a tényt az ott dolgozó szocialista brigádnak, bogy vállalja a patronál ást a villamosé ner- gía-takarékosság felett). Szóvá tették a munkásakadémia „leállítását”, a brigádnapló vezetésével kapcsolatos hibákat, a magánéletben és a társadalmi tevékenységben megmutatkozó téves nézeteket, a versenyA közös érdek szószólói a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben nyilvánosság gyengeségeit és még felsorolni is sok más ügyet A bátran bíráló hang mai- lett mégis pozitív kicsengése volt ennek a tanácskozásnak, nemcsak azért, mert az egyéni sérelmek helyett végre a közös ügyek foglalták el a vitában részt vevők érdeklődését, de azért is, mert ahogy mondták: a szocialista brigádmozgalom eredményeként most már mernek vállalkozni a nem könnyű feltételek teljesítésére is. Olyan örvendetes jelekről is beszámolhattak, hogy az erőműnél is fokozódik az érdeklódés a közös ügyek iránt s még az éjszakások, szabadnaposok is elmennek a termelési tanácskozásra, s ott hasznos javaslatokat adnak a termelés gazdaságosabbá tételére. Nagy erőt jelent ez itt, különösen az, hogy mernek vállalkozni a szocialista brigad- mozgalom alapvető követelményeinek teljesítésére, hogy megnőtt a kedv a társadalmi tevékenységre és még a nehéz helyzetben levő mészüzemiek is megkísérlik a szocialista üzem cím megszerzését Kovács Endre A pártoktatási év eredményei és tapasztalatai Gyöngyösön A tervezettnél jobb eredményekkel zárult a pártoktatási év Gyöngyösön, állapította meg a várost párt-vb ülése. Aj adatok tanulsága szerint az oktatásban részt vevők száma jóval meghaladta az előzetesen megszabott mennyiséget. Még örvendetesebb körülmény, hogy az előadások tartalmi értéke is megnövekedett, a propagandisták jól felkészültek aa adott témából, többször szemléltető eszközöket Is igénybe vettek. Bevált aa a megoldás, bogy • pártszervezetek javaslata alapján bízák meg a tanfolyamok vezetőit a feladattal. Hasznosnak bizonyult egyes előadásokra olyan dolgozókat, vezető beosztásban levőket is meghívni, akik non tartósnak a hallgatók közé. A KISZ a politikai oktatái vezetésére a legjobban képzett ifjúsági vezetőket kérte fel, Illetve azokat a fiatal párttagokat, akiket az a ap, szervezetük javasolt erre a feladatra. Ugyanígy segítették a pártszervezetek a szak- szervezetek által szervezett politikai iskolákat, tanfolyamokat, munkásakadémiákat iá Általában nagyon kevés azoknak a száma, akik év közben lemorzsolódtak. A megnyugtató eredmények mellett néhány hiányosságra, illetve az új pártoktatási év* vei kapcsolatos további feladatokra is rámutatott a városi párt-vb ülése. Előfordult, hogy néhány jelentősebb üzemnél a propagandista hiányára való hivatkozással semmiféle oktatást nem szerveztek. így volt ez az Építő- és Szakipari Ktsz, valamint a Hazafias Népfront Tsz esetében. Néhány helyen összevontan tartottak pártoktetást, aminek az lett a következménye, hogy a másik vállalat dolgozói lemorzsolódtak. Ez történt meg a mátrafürecH erdészetnél és Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnál. Még a MÁV Kitérőgyár« ÜV párttagjai között Is vannak olyanok, akik már évek óta nem vesznek részt szervezett politikai oktatásban, és ez ellen a párttagság nem tett semmit Ahhoz, hogy m Jövő feladatait még eredményesebben ’e- hessen megoldani, szükség van az oktatási bizottság átszerve. zéséne, mivel néhány tagja az állami oktatásban való részvétele miatt a bizottság munkájába nem tud tevékenyen bekapcsolódni. EH kell érni azt is, hogy a hallgatók a beiskolázással egy időben, de legkésőbb szeptember 1-ig megkaphassák az oktatási anyagot. Miután az elmúlt időben a gazdasági mechanizums re* formjának elvi kérdéseivel nem foglalkoztak kellő mértékben, valamint a párt ideológiai irányelvei és az 1965. évi decemberi határozat sem kapott súlyának megfelelő mértékű feldolgozást, a jövőben ezekkel behatóbban, Igényesebben kell foglalkozni, ér különösen a gazdasági vezetők, de általában a vezető beosztásban levő személyek részére ezekben a tárgykörökben a továbbképzést biztosítani kell. A gyöngyösi városi párí-vb ágy döntött, hogy a propaganda- és művelődésügyi osztály szeptember 15-ig szóbeli tájékoztatást ad az új pártokrytá. ri év megszervezéséről, a felsorolt feladatok végrehajtásának eredményeiről (gmf) ... hogy a vendégeket valóban illik megbecsülni. A Wi földi vendégeket még hasznos is. Elnézést, de így van — hasznos is, mert miközben megismeri hazánkat és népünket, tévé« kényén részt vesz devizaéletünk továbbpezsdítésében. S miután a külföldi valuta is pénz, sőt a régi elképzelésekkel szemben ma már tudjuk, hogy a pénz lehet külföldi, sőt nyugati valuta is, vendéglátással mindenki jól jár. A külföldit mert jól és kellemesen érezte magát nálunk, és a belföldit mert például ennek nyomán válik lehetővé, hogy külhoni nőin iát kaphasson és 6 is jól érezhesse magát néhány hétig külföldön. Eddig tehát minden pazarul rendben van: jönnek boa* zánk a külföldiek, nyugatiak is szép számmal, mi kedvese* fogadjuk őket és szerényen, néha túl szerényen elbüszkélkedünk azzal, ami már nálunk van és azzal is, ami majd nálunk lesz. Nos, ha ez Így és csakis így lenne, eszem ágába sem jutott volna, hogy véleményemet a külföldi vendéglátás kapcsán közreadjam. Mert ugyanis az a véleményen egyébként, hogy szép dolog, jó dolog ez a vendéglátás, különösen akkor szép, ha emberi öntudattal, sőt ha az öntudat emberségével fogadjuk kedves vendégeinket. Az az idő már elmúlt, hogy használt nylon női alsóneműkért, csámpás cipőkért, s agyonhordott öltönyökért induljanak kies hazámból messze tengerentúlra. Így tfihát az az idő is elmúlt, amikor a tengeren- túlról, az itthon maradt nyomorgó rokonoknak, a vasfüggöny mögé napszítta függönyt, század eleji fürdőruhát és más értékeket küldtek — hogy legyen mit felvennie a szegény, szocializmusba görbesztett magyarnak. A szocializmusba görbesztett* magyar ma már nagyon jól tudja és gúnyolja is, hogy például a „jól öltözötf angolok, amerikaiak öltözködése, finoman kifejezve is meglehetősen lezser, s olyan öltönyöket is hordanak, amelyeket nálunk még a leértékelt áruházakban is felettébb nehéz lenne eladni. De néhány és nem is kevés magyar honpolgárunk egy külföldi meghívólevél, egy kis dollárátutalás, avagy éppen egy önzetlenül küldött autó reményében — ha nem is egy tál lencséért —, de szirtes örömest kész áruba bocsátani nemzeti öntudatát. Az ájulásig vitt „hogy odaát, maguknál mi van", a könnyekig vitt „bezzeg minálunk” szájcsöpögtető ízetlenségét el lehetne intézni egyetlen kézmozdulattal is: eh, ostoba fráter. De azt magam és sok mitliő társam nevében bizony kikér hetem, hogy ne ostoba fráterkedje el senki mindazt, amit eddig tettem és tettünk, és azt sem, amit ezek után tenni akarunk még. Az ilyen síránkozók, akik modem, jó anyagú zakóban állnak ki az élet sarkára koldulni egy kis nyugati alamizsnáért, egyébként a leglelkesebb hazafiak olyan kérdésekben, amikor a hazafiságra való lelkes hivatkozás mögött mindig felbüzlik a nacionalizmus ásatag hullája. A szolgai hajbókolás, a kritikátlan ámuldozás és a bak- sist váró tenyémyújtogatás olyan messze esik a vendéglátástól, mint Makó New Yorktól Igaz, és hadd jegyezzem meg rögtön, természetesen ebben is ugyebár életszínvonalunk emelkedésének jelét látva, hogy mégiscsak más az amerikai nagybácsi alsóneműjét csomagban, vagy meghívólevelét a légiposta útján megkapni. Csakhogy a nemzeti önérzetet, önbecsülést nem lehet materiális javak értékével és értékük különbözőségével mérni. Az a véleményem egyébként, hogy az öntudat csak öntudattal mérhető, — vagyok olyan legény, mint te... akarom mondani, teszünk mi annyit magunkért és a holnapért, teszünk annyit — dehogyis annyit, csak mi teszünk nagyon sokat — az emberiségért, mint bármely Ford Taunus és gazdája. Meg kell azt is mondani, hogy mintha kissé intézményesen is támogatnák ezt a panaszkodó magyar-koldus öntudat- lanságot. Egyik neves kirándulóhelyünk pincére mondta el bizalmasan, hogy a szép fekvésű, de meglehetősen egyszerű berendezésű vendéglátóipari üzemegység azért lett osztályon felüli, hogy ne legyen kedvük ott a magyar turistáknak helyet foglalva elfoglalniuk a külföldiek helyét Ez a vendéglátóipari egység példázza is egyben, hogy intézményesen is támogatnak olyan elképzelést, amely szerint aki külhonból, s onnan is elsősorban Nyugatról jön, az megkülönböztetett, pontosabban különb elbánást igényel, mint a belföldi, mert az belföldi pénzzel fizet Ez a kis kitérő csak arra való, hogy jobban aláhúzza véleményemet ebben az ügyben, amely időnként meg-megfor- gatja a gyomromat. Mert a vendégeket válóban illik megbecsülni, annyira feltétlen, mint amennyire megbecsülik ók vendéglátó házigazdájukat De az ördögbe is, mire fel gazsu- láljunk egy nyugati márkájú kocsi előtt, amikor a hátunk mögött ott van egy „keleti márkájú" modern városrész... Erről a kérdésről egyébként ez volt a véleményem..'. A libalegelőt a Nagyvályogos választotta el a falutól. Ott laktak Nagy Antalék, annak a partján. Délután furcsa dolog történt náluk. Az ember csodálkozva ránézett öreg feleségére. — Kenyeret sütsz, KatŐ? — Honnan találsz már ki fiyet? — ijedt meg a kis, ösz- szeesett asszony. Akkor vette észre, milyen véres az ura szeme. Máris kapkodta magára a fekete kendőt. Fűzte be a hosszú szárú cipőt, elszaladt, szólt az orvosnak. — Érzem a kenyérszagot — motyogott tovább az öreg. Hosszan méregette feleségét. Valami olyat talált meg rajta, amit eddig még nem látott soha. Reggel a tejcsarnok előtt már beszélteik az asszonyok, meghalt a vöröskatona Nagy Antal. — Szegény Kató, magára maradt teljesen. — Jobban is megszenvedhetett volna vele. — Csendesen is ment el az (öreg. Csendesen élt. — Nagy darab földet bekapált, lekaszált életében. Az asszonyok akkor neműitek el, amikor a tanácselnököt, meg a párttitkárt meglát- • ták erre haladni. Az elnökék a faluszélre tartottak. A legutolsó utcában álltak meg, A csöppnyi udvar egét korhadó derekú eperfa fogta eL Sokat kiült alája Nagy Antal. R- gyelte az epret csipkedő, hangos verebeket Hallgatta, hegy az öregasszony szöszmötöl csörömpöl odabenn a konyhában. A tanácselnökék is ott áB- tak meg az eperfa alatt. Köhécseltek, dobogtak a lábukkal. A szomszédasszonyok egyike ajtót nyitott Az elnökék megületödötten hajoltak meg az alacsony ajtófélfa alatt, a szipogó, topogó, száradt asszony előtt. — Községünk Jakéi osztoznak a fájdalomban. Igazat mondtak. Másfélezres lélekszáma van a falunak. Mindenki ismerte a vöröskatona Antal bácsit — Édesapám beszélte még — emlékezett a sánta borbély — hogy ez az Antal bácsi hetedmagával viszavert egy szakasz intervenciós betolakodót A vasútárokba ásták be magukat Onnan lőttek egyszerre, össztűzzel adva nagy dörejt. Az intervenciósok megijedtek, visszafordultak. A borotválásra várakozók között felállt egy ember, ö sokat tudott róla. — Mentünk egy reggel napszámba, az uradalomba. Az intéző felvette, nem is lett volna semmi baj. Kapáltuk a répát, már letelt a fél nap. De ebédkor arra járt a fiatalúr. A vöröskatona temetése Megismerte. Hát — azt mondja neki — még van képed Idetolakodni? Eredj Kun Bélához. Az a gazdád, az adjon neked kenyeret — Az a csuda, hogy fed tudta nevelni a családot — tűnődtek tovább. — Itthon sokáig nem álltak vele szóba a gazdák. Akkor adta a fejét kubikolásra. Tavasszal vette a talicskát. Fölébe hajolt és csak ment utána az úton. Messzire eljárt. Egész nyáron csak István királykor látogatott haza. Aztán megint nem látták télig. (\/| indent U1 Minél felemlegettek, többet elmondtak róla, annál több jutott még eszükbe. A vöröskatonáról szóló történetekkel hamarosan útra kelt egy aranyos csacsiság is. A Bató Ignác kislánya azt kérdezte: — Apuka, a vöröskatonák, azok piros ruhában harcoltak? Erről elébük rémlett, hogy negyvenhárom tele elején Antal bácsi mezítláb ballagott haza taligája után a Dunántúlról. Már leesett az első hó, mire belülről "zárta be a kaput Akkor hordta azt a szűrte cejgnadrágot Annak volt zsákdarabbal megfoltozva a térde. A május elsejei felvonulást mindig a vöröskatona Antal bácsi nyitotta meg. Ax idén már úgy vezettek fel is a tribünre, meg le is utána. Hiába, a nyolcvanhárom esztendő. Május elsején a tsz autója a kapuig ment érte mindig, és a kapuig vitte haza. Délutánonként ilyenkor az úttörők virággal, cigarettával köszöntöttek be a portára. A cigarettát nem dobta el az utolsó napig. A Munkást szívta, attól nem köhögött. A gyerekei is azt hoztak ajándékba, amikor hazalátogattak, ünnepeken. Egész esztendőn át kitartott a sok füstölnivaló. A kemence mögött tartotta, ott nem nedvesedéit el A gyerekek a déli vonattal érkeztek, mind a hárman egyszerre. Férfi-óriások. A legidősebb viseli az apja nevét. Rakodómunkás Pesten, az építőiparban. András rendőrtiszt ugyancsak a fővárosban. Imre, az utolsó fiú, újságíró a megyei lapnál. Mikor az eperfa alatt feltűntek, Kató néniből sipító sírás tört feL — Kisfiáim... Nincsen már •pótok. Rájuk borult, rájuk omlott a gyerekeire. A temetésre hallgatag, nagy csoportokban áradt ki a falu. Fázós kis úttörök, kiszesek álltak a sír körüL A ravatalhoz nem lehetett közelíteni. Cseperegni kezdett az eső. A koporsó mellett ült az öregasszony. Mindenki más állt, csak neki hoztak széket. Már nem sírt. Kiapadtan nézett, nézett el a koporsó felett A három fiú feketében. Remegett a szájuk. De tartották magúkat. Apja fiai mindnyájan. Azt se hallotta még panaszkodni soha senki, nem még pityeregnl Ha nagyon bántotta valami, ilyenkor be- harapdálta a bajuszát Arról lehetett megtudni. Hosszú, fekete bajuszt viselt. Még a gyerekei kedvéért se vágatta le, hiába akarták rávenni. A búcsúztatók nagyon szépen beszéltek. A tsz-elnök harsogva szónokolt, ahogy máskor is szokta. — Nem felejtünk el, Nagy elvtárs. ötvenhatban puskával álltái a major ajtajában. Ügy védted a közös vagyont Utoljára egy fehér hajú öreg szóit A járási székhelyről jött, a veteránok megbízásából Nem szónokolt Azt mondta, egy szakasznyi, huszonkilenc vöröskatona élt ebben a faluban. Nagy Antal most is a szakasz végére maradt Mint tizenkilencben, a visszavonuláskor, mikor fedezte bajtársait — Az élet ilyen. Aki születik, az meg is hal. Hiába fáj nekünk, hogy egy bajtársink megint leszerelt Egyszerűen ért véget • gyászbeszéde. Akkor Kató néni hirtelen kiegyenesedett a széken. — Ilyen jó ember netn volt több a világon se... Felzokogott, összecsuklott, ráborult a fiaira. A falu nehezen mozdult Pedig már igazán esni kezdett. Még sokáig álltak az új sírnál. Nem szóltak, megil- letődöttek voltak. Lassan oszlott szét a nép. Visszaforog- tek, nézték az átfázott, összetöpörödött, vacogó, kis öregasszonyt Eltemették a falubeli utolsó vöröskatonát Börzék Lajos Ußniihisn 5 1966. július 17„ vasárnap
