Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

Égy kedves kis általános is­kolás tanulólány mesélte el nyári programját: beszélt a nagymamáról, akinél két hetet tolt, aztán a balatoni kirán­dulásról, Pista bácsiról is, aki Budapestre hívta nyaralni, meg az úttörőtáborról. & a nyár végi nagy tervéről, az ötnapos csehszlovákiai utazás­ról. Közösen utánaszámoltunk, és a végeredmény: két héttel meg kellene toldani a nyári va­kációt, hogy minden program megvalósulhasson... És a kislány tanárai vajon hogyan töltik a „vakációt”? „Ismerkedés a családdal** A füzesabonyi új gimnázium­ban éppen vizsgáztatják a dol­gozók gimnáziumának tanulóit. •A vizsga szünetében beszélge­tünk a tanáriban. ' Ba.ua József KISZ segítő ta­nár kezdi a nyári programok elsorolását. ' — Június 18-ig a levelező­jüket vizsgáztatjuk, aztán el­végezzük az adminisztrációs munkákat. Július 6-tól 12-ig Felsőtárkányban a KlSZ-veze- tőképző táborban dolgozom. Utána több mint kétszáz kilo­métert utazva, az újbagi és a tiszaluci építőtábort ellenőr­zőm. A maradék kis időt pi­henéssel töltöm.— 1 Hát bizony itt is bőséges a ttWakációs” program. De erről számolnak be a többiek is, Gál Sándomé, Kob- lay Dezső és Dénárt Andor is. Crálné matematika kiegészítő szakot vett fel, és e hónap ti­zenötödikén vizsgázik a debre- jceni tudományegyetemen. És utána, ahogy viccesen mondja: „A családommal sze. retnék ismerkedni, mert erre bizony nem nagyon veit mó­dom év közben.” Koblay Dezső német-angol szakból szakosodik, aztán osz­tályával, a HL b-vel a makiári Űj Élet Tsz-be mennek dol­gozni, hogy megvalósíthassák az osztály közös nagy tervét: az őszi lengyelországi utat. Lénárt Andor szakszerveze­ti tanfolyamon vesz részt, az-' tán pótolni szeretné a mulasz­tásokat az olvasás terén: Vé­szi-, Sánta-, Salinger-, Ehren- burg-könyveket fog olvasni. Az olvasás mindegyikőjüknél az egyik legfontosabb prog­ram a rövid szabad időben. No, és még egy a strandra já­rás: végre kijutni a négy fal közül. Ez a vágya Simonkovits Máriának és Kerey Miklósnak is. Kerey a társadalmi munká­ban építendő kézilabda-pálya munkálatait is irányítja, és az iskola környékének parkírozá. sában is együtt fog dolgozni tanítványaival. Az ő számára még egy fon­tos feladatot tartalmaz a nyár: a felgyülemlett otthoni hibákat kell megjavítania: cse­— Mikor aratott utoljára? — Három éve, hetveneszten­dős koromban. — És először? — Tizenegy éves voltam. A Zichyek birtokán ... A lugasban hűvös van. Né­hány betévedt méhecske dön- gicsél a buja levelek között. A hetvenhárom éves öreg Alföldi János borsót fejt ebédre. A szemek nagyokat koppannak a fazék álján. — Sok aratást megértem én. Még Szibériában is arattam. Aztán Németországban, Kana­dában. Bérmunkások voltunk, mert <tzt hittük, ott sokkal jobb lesz, mint itthon. Előcsoszog a feleség. — Én meg marokszedő vol­tam a Jánosom mellett. Első kaszás volt mindig. Egyszer a főintéző úr... Emlékek villannak, verejték szagú, lebbencs illatú aratások emlékei. Az ízes magyar szó nyomán szinte torkomban ér­zem az árpatörek fojtogatását, a cséplőgép porának kesernyés ízét. — Egyszer vért köptem. Kór­házba vittek, mert a tüdőm­ben megpattant egy ér... 1933- ban volt ez, amikor a Lajcsi fiam született. A lugasban hűvös van. Al­földi János mesél és a borsó­szemek a fazékban koppan­nak. .. BK6. június 26., vasárnap pegő vízcsap, nem működő zár várja... Aztán talán marad még két hete pihenésre is, amiből egy hetet Párizsban fog tölteni... Program-leltár De a hármas számú füzes­abonyi általános iskolában sem más a kép. íme a leltár: Koczka István kamagyképző iskolára készül. Mivel hogy a járási fotoklub vezetője, kéthetes fototovább- képzésre Pécsre utazik. Ének- karvezető-képzésen is részt vesz. És ha marad idő, két hétre üdülni megy.— Nem szűkebb a program a többieknél sem: Győri László- né, Holló Jánosné, Bőgő* László, ér. Szalmás Bajomé egyhetes úttörőtáborban segít. Bőgős Lászlónak szinte levegőt venni sem lesz ideje: június 20-tól politechnikai tovább­képzésen vesz részt, aztán a politechnikai műhelyt fogja „simogatni”. Űj szemléltető eszközöket tervez.— Várhegyi Ferenc, az iskola igazgatója lesz az „itthon ülő bagoly”, — ahogy maga meg­jegyzi. De természetesen nem tétlenül ülő „bagoly”: az au­diovizuális oktatás segédeszkö­zeit szeretné házilag megva­lósítani. Huszonöt wattos erő­sítőt, hanglemezerősítőt készí­tenek. Szeretné őszre megva­lósítani, hogy a fizikai előadó­ban minden egyes pádon törpe feszültségű konnektor segítse a tanulók kísérleteit. „Ez az álmom, ha engedik” — mondja, ugyanis a sok tár­sadalmi feladat sok időt elvesz. „A maradék időt arra for­dítom — mondta —, hogy Szolnoktól Sopronig, szétszór­tan lakó testvéreimet keresem fel”. Az iskola csinosítása és re­noválása is az igazgató „szün- ideji programjához” tartozik. Munka és pihenés De az iskola sohasem lesz üres, a tanárok felváltva kor­repetálni fogják a bukott ta­nulókat. .. Ilyen a „vakációzó” pedagó­gusok nyári programja. Bi­zony nem kevés munkát tar­talmaz. Természetesen mind­egyikőjüknek lesz idejük a pi­henésre is. Ruttkay Matild tár. sadalmi szakfelügyelő és Híd­végi Mária szakfelügyelő juta­lomként Jaltába utazik. Si­monkovits Mária Miskolc-Ta­polcán, Kerey Milós Párizs­ban üdül... Vakációzó pedagógusok: munka és pihenés. A végén magam számoltam ki, hogy a feladatok: vizsga, adminisztrációs munka, KISZ- tábor, építő-, úttörőtábor, vizsgázás, társadalmi munka, korrepetálás, tanfolyamok, és pihenés — bizony sok időt kö­vetelnek... És a végeredmény nekik is: két héttel meg kelle­ne toldani a nyári vakációt, hogy minden program megva­lósulhasson. fíótf) A bántóan lapos cím megett érdekes kísérlet húzódik meg: képsorba foglalni egy angol tengerparti kisváros fiataljai­nak a nyári fürdőszezon há­rom hónapjára épített életét. Fiúk és lányok arra várnak ebben a provinciális kis fé­szekben, hogy a nyár kalandot, szerelmet és valami érdekes, egész életre szóló élményt hoz­zon, Fiúik és lányok titokban arra számítanak, hogy jön szá­mukra a nyári fürdőszezon áradásában valaki, aki az év nagy részének, a télnek fárasz­tó és eseménytelen szürkeségét elfújja, éppúgy, mint a film szerelmespárja a szappanbu­borékokat. A kisváros fülledt, önmagá­ba visszahulló életéről, fiatal­ságáról rendezett más kiváló művész is filmet: Bardem Fő­utca című alkotására gondo­lunk. S nem is véletlenül jut eszünkbe ez a fájdalmasan szép képsorral lezárt film Ebben az angol kivárosban is akad egy fiatal a fiúk kö­zött, aM — ha már a filmben a lányokat rigónak hívják — szebben énekel a többinél, tisztábban és színesebben élné, élvezhetné életét, magasabban is repülne, mint a többi. Tin­ker ez, a strand-fényképész, az élelmes és magabiztos geng- főnök, aki a város forgalmát, a nyaralók ezernyi arcát úgy ismeri, mint a tenyerét. Tud­ja, mi rejlik a ruha megett, Az első névadó ünnepély Mikófalván Ma már országszerte elter­jed tté váltak az úgynevezett társadalmi ünnepeli. Ezek az ünnepélyek — az egyházi szer­tartás nélküli névadó ünne­pély, az esküvő — kedves, em­lékezetes napjaivá váltak a ma emberének. Megyénkben talán Mikófalva volt az egyet­len község, ahol június 23-ig a névadó emlékkönyvben egyetlen név sem szerepelt, ahol még nem volt pap nél­küli esküvő és temetés. Most azután megtört a jég. A mikófalvi Kossuth Terme­lőszövetkezet fiatal mezőgaz­dásza, Szekeres Ferenc, a na­pokban jelentős családi ese­mény tprtént náluk, egészsé­ges leánygyermekük született. A fiatal apa boldogan jelen­tette be az eseményt a közsé­gi tanácsnak és kérte, hogy örömét ossza meg vele a köz­ség lakossága és rendezzenek gyermeke számára névadó ünnepélyt. Kérését a község vezetősége örömmel teljesítet­te. A szervezésbe, előkészítés­be bekapcsolódott a helyi pártszervezet vezetősége, a tanácsapparátus, az iskola ne­velőtestülete és valamennyi tömegszervezet vezetősége. A névadó ünnepély időpont­ját június 23-ra tűzték ki. A fiatal szülők, az édesanya, kar­ján a kis újszülöttel, dr. Szo- beczky Béla körállatorvos és felesége, a névadó szülők, ponosan érkeztek a tanácshá­zához. A bejáratnál a műve­lődési és egészségügyi állandó bizottság elnöke, Kovács Gá­bor Sándor keresetlen szavak­kal üdvözölte őket. Innen út­törők sorfala között vonultak be a szépen feldíszített tanács­terembe, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az ünneplő ruhá­ba öltözött barátok és érdek­lődök. Mintegy 150-en jöttek el, hogy osztozzanak a fiatal házaspár örömében, és sze­rencsekfvánataikat fejezzék ki nekik. Pusztai Balázs iskolaigazga­tó köszöntötte az újszülöttet a szülőket, a névadó szülőket, és a jelenlévőket. Az üdvöz­lő beszéd elhangzása után egy első osztályos kisdobos nyak­kendőt helyezett el annak je­léül, hogy ha megnő, az út+ö- rőközösség szívesen fogadja Kovács Béla vb-elnök, anya- könyvvezető is köszöntötte az ünnepeiteket. A kis újszülött a Katalin nevet kapta. A szülők és névadó szüílők elmondták a fogadalmat, majd aláírták a névadó emlékkönyvet és átvet­ték az emléklapot. Az úttörők műsorral kö­szöntötték az ünnepeltet, mű­sor után a klubhelyiségben a termelőszövetkezet, a helyi Vöröskereszt szervezet és Nő­tanács adott ünnepi vacsorát. Bensőséges, felemelő ünne­pély volt Mikófalva első, név­adó ünnepsége. Angol film mozdulataikról, tartásukról következtet az önmaguktól és téli gondjaiktól megszabadulni kívánó angol nyárspolgárok jellemvilága. A lányok és autók között egyaránt feltűnik Tinkemek Nicola, aki nemcsak szép, gaz­dag is. A' magabiztos Tinker belső zavarral küzdve indul el a nemes vad, a többinél is szebb „rigó” irányába, hogy kialakuljon a reménytelen sze­relem, Nem a testi vágyakozás beteljesülése marad el, hanem a rigó kalitkába fogása. Nicola érzelmein túl is ismeri azokat a kötelezettségeket, amelyek — éppen vagyonánál fogva — kö­telezők számára. S mire a nyarat fáklyásmenettel búcsúzi­tatják a kisváros fiataljai, Ni­cola is elbúcsúzik Tinkertől. Mindkettőben kialszik a re­mény, hogy valaha is folytatá­sa lehetne a tengerparti, ké­rész életű szerelemnek. Érdemes odafigyelni a kép­sorból előlépő szemléletre, amely Osborne Dühöngő ifjú­sága óta annyit vitát vált ki. Ezek a mai fiatalok — nyilván a rendező, Michael Winner szándéka szerint — nem tiszte­lik a házasságot, arról gúnyo­lódva beszélnek. Még Tinner is, mint barátja esküvőjének szónoka, csak nyers szóviccel, az utcáról hozott kiszólással fejezi ki véleményét a házas­ságról a násznép előtt, az idő­sebb generáció nem kis megüt­közésére. S mintha ennek a kisvárosnak a fiatalsága, élete, az asszonyok és a fiatalok ba­rátsága csak előkép lenne a nyár befejezéseként megtartott fáklyásmenetneto: máglyára ci­pelik a mátkapárnak öltöztetett bábukat. Az égő jelképeket a fiatalok úgy ugrálják körül, mint akik e társadalmi hagyo­mány és megszokás végét kí­vánnák. A rendező nem zárja le tel­jes bizonyossággal a vitát, amit a nézővel akar folytatni. Ép­pen azzal, ahogyan a jelenetek­be beleszövi nagyon is érthető rosszallását a mai társadalma állapotokról, a reménytelen szürkeségről, az azt előidéző okokról, kritikát mond. Az is­ten háta megetti városkában, de bárhol másutt, nehezen tudnak az emberek az élet sza­bályos, szürke mechanizmusá­tól szabadulni és magasabbra tömi: az átlagban, a tömeg­ben, a lapos lehetőségekben csak laposan, szürkén és átla­gosan lehet élni. Kár, hogy a rendező Bardemhez hasonlóan — az őszinte hangvételt nem fokozza fel igazmondássá és nem keres valahol a filmben egy pontot, ahol a szétszórt mondatokból összegeződne a határozott művészi hitvallás. A Főutcában Bardem ezzel volt több és nagyobb: kegyetlenül pálcát tudott tömi a hitvány­ság felett. Nem mentette fiel hőseit, míg itt fel sem kell, fel sem lehet menteni őket. A film hozott néhány kitűnő alakítást. Oliver Reed, Jane Merrow, Barbara Ferris, Julia Foster, Andrew Ray hitele figurái ennek a filmnek. A film írója, Peter Draper értékes elbeszélést írt, vallo­mást, a dráma élhalasztott le­hetőségével. cA^atAk... (MORZSÁK A BÚZAFÖLDRŐL) — Nem ért maga a géphez! A barna, napszítta arc szinte fekete lesz a dühtől. — Mit beszél? — Ült már maga kombáj­non?? A gép fetbőg, a behemót la­pát, mint valami óriási polip, magához öleli a tengernyi ga­bonát. Innen, alulról nézve, im- poznás látvány, nagyszerű s kép. A hatalmas táblában úszik a kombájn. Egy gép, amelynek nevét néhány éve még alig ismertük és csak hír­ből tudtuk, hogy létezik egy masina, amelyik learatja, el is csépeli a búzát. Az SZK—4-es megáll. A le­gény lemászik a toronyból. — Hallotta? Még nekem mondja ez a tejfelesszájú, hogy nem értek a géphez. Ne­kem, aki tavaly első kombáj- nos voltam a járásban és négy mázsa terményt kaptam pré­mium címén. Látja ezt a dőlt gabonát? Jöjjön majd el hol­nap, nézze meg, mi marad be­lőle. Mert ennek is van forté­lya. Nem mindegy, honnan kezdi, merről fordul, hogyan állítja a kalászszedőt.., — Aratott kaszával is? Kézi kaszával? — Egyszer egy hétig. A kombájnt jobban szeretem, pe­dig itt sem valami nagy öröm ilyenkor. Nyolcadikos voltam, amikor „inasnak’.’ jelentkeztem # szövetkezetbe. Ferkó. Csák így szólított mindenki: Nyeste Ferkó... Tavaly nősültem, most a gépállomáson dolgo­zom. Tudja, innen felülről mi­lyen szép a táj? Különösen reggel, miután felkel a nap... Csak a zsírozás, az a fontos. Es akkor megy a gép, telnek a pótkocsik Tér ka néninek szőlítjak. A neve: Ágh Józsefné, született Máriás Teréz. Hatvanban la­kik, nem messze a vasúthoz. Egyedül van, mint a szedett szőlő. A férje meghalt, két fiát elvitte a háború. — Az én tudományom a fő­zés. Ha lakodalom van, vagy más nagy ünnep, csakis engem hívnak. Csigalevest főzni nem minden asszony tud... — Régebben kinek főzött leginkább? — Uraknál parasztoknak. Nem értem. Terka néni ma­gyaráz. — Harminc évig voltam sza­kácsáé több nagybirtokon. Így, nyáridőben főzettek a kö­péseknek. Néha hatvan pár aratónak is főztem. _ Leb­bencset, birkahúst, petrezsely­mes krumplit, ami jött... — Mesélje el egyik régi em­lékét azokból az időkből! Terka néni leül a sámlira és beszéd közben krumplit há­moz. m 4 Munk-fMe búrtakaa. arattak. A férjem lcocsiskodott, én szakácsné voltam. Aratók szakácsnéja. Emlékszem, bir­kát parancsolt az napra az in­téző úr. Azt tartotta, aratás idején hús kell a parasztnak, mert különben nem bírja a ka­szát. Még bort is vitetett az embereknek, viszont megállni ott nem lehetett. Hajnalban teltem fel az ételt, hogy ide­jére ebéd legyen. Egyszer lá­tom, hogy a tanya körül gyü­lekeznek az emberek. Meg­ijedtem. Hallottam, hogy az intéző ordít. Erős szavú, cson­tos torkú ember volt... — Ennyiért nem aratunk, in­téző úr! — kiabáltak többen. — Ebben a rossz búzában a betevő falatot se keressük meg... Egy fél óra múlva csendőrök jöttek. Az aratás haladt to­vább. A csonttorkú intéző oda­jött hozzám és egy fokosnyél­lel felborította a kondért. — Dögöljenek meg éhen — ordította és a földre köpött... ★ Aratunk megint. A megyé­ben 260 kombájn és nyolcvan aratógép kezdi a munkát. Itt- ott előkerülnek a kézi kaszák is, hogy minél előbb zsákokba kerüljön az élet. Az aratás mindig ünnepnek számított egy kicsit. Nehéz, dolgos ünnepnek, amikor verejtékkel és áhítat­tal látott munkához a főid népe. így van ez most is. Legföl­jebb annyi a változás, hogy a karok és a szakadásig feszülő izmok munkájának legnagyobb részét a gépek veszik át. ....... k . iSz.U Né met újságír< Visoi Forgózsámol) Kiesi a világ — M Haliéból, a Német Demokra­tikus Köztársaság iparának egyik központjából két újság­író érkezett hozzánk. Magyar- országgal, szűkebb hazánkkal, Heves megyével és változó új életünkkel szeretnének megis­merkedni. Hová vigyük őket, mit mutassunk meg először? j Visonta legyen a program kez- Jdete, kölcsönösen ebben álla­podtunk meg. Régi telepítésű szőlők között, új országúton halad, gépko­csink. A déli aknát már el­hagytuk, jobbról-balról dömpe­rek dohognak és fent a tölté­sen új sínpár fut a Mátra fe­lé. Műhelyek, munkásszállá­sok, raktárak és irodaépületek magasodnak. Építőanyagot szál­lítanak, a műszakváltásra au­tóbuszok érkeznek, Gyöngyös­ről, Nagyfügedről, a Jászság fe­lől hozzák a munkásokat. Há­rom óriás daru áll az úttól ki­csit jobbra. Ügy tűnik, mintha farkasszemet néznének ve­lünk. — Hány tonnásak? — kérde­zi a német újságíró. — Egyenként 40 tonnát emelnek. — A marótárcsás kotró egy­szerre 1200 liter földet, vagy szenet markol. De előbb össze kell szerelni. 1450 tonna a sú­lya, a hossza vagy 100 méter és 30 métert is meghaladja a magassága. Német szakem­berek irányításával ezt szerel­jük most — tájékoztatnak az üzem szakemberei. — Fred Boriack, a német szerelők főmérnöke — mutat­kozik be egy fiatal férfi. — A kotró egyik alkatrészét, a 25 tonnás forgózsámolyt emeli helyére a daru. Megfeszülnek az acélkötelek, egy férfi kézmozdulatakkal jelzi, hogy egy kicsit jobbra, aztán feljebb emeljék az óriási forgózsámolyt. És a daru en­gedelmeskedik, levegőbe eme­li, aztán helyére illeszti a rop­pant súlyú alkatrészt. — Most nyolc német szerelő dolgozik .Visontán» de kégqhjk ók és szerelők ntán ' a levegőben Innka és barátság ha a munka megkívánja, jóval többen leszünk. Az ecsédinél kétszer nagyobb hányórendezőt, szerelünk. Óránként 4400 köb­méter földet mozgat az meg és közel 50 kilométer hosszú lesz a szállítószalag. — Hogy érzik magúkat V5- sontán, jól halad-e a munka? — kérdezte honfitársát a né­met újságíró. — A mi szerelőink a világot járják. Az egyik emberünk Vietnamból, a másik Lengyel- országból érkezett. Január óta vagyunk Visontán, de itt min­denki otthonosan érzi magát. Eleinte volt egy kis nehézség. Két nyelvet beszélünk, de egy munkán dolgozunk. Nézze, négy brigád szegecsel. Három­nak magyar, a negyediknek német a brigádvezetője. Csak ha megszólalnak, akkor tudja megmondani, hogy melyik a magyar és melyik német. Munkások, elvtársak és jó ba­rátok. — Hogy telik az idő munka után? — Jól és hasznosan. Gyakran meghívnak bennünket szalon-' nasütésre és egy kis beszélge­tésre. Először nem szerettük a fehér kenyeret és a fűszeres ételeket. De három pohár bor után ma már beszélgetni is tu­dunk. A német szerelők otthonról naponta kapják az újságot. A követség munkatársai megláto­gatják őket, szakkönyveket és regényeket küldenek nekik. Egyszóval: érzik, hogy törőd­nek velük és a magyarok be­csülik, szeretik őket. — Hol tölti idei szabadságát? — Feleségemmel és kislá­nyommal a Balatonnál — fe­lelte a német mérnök. Szó szót követett. Aztán a két német felkiáltott: — Milyen kicsi a világ! A német mérnök felesége a lipcsei egyetemen angolra taní­totta a német újságírót. De a férjjel csak itt, Visontán is­merkedett mag. .....t £.& sz isztéma „Vakációzó" pedagógusok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom