Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

— Amit a Micsurin kolhoz­ban láttam, sokáig megmarad emlékezetemben. talános érdeklődés mellett ta­pasztalatszerzésre is gondoltak, amikor a Hazafias Népront és a járási tanács közös szervezé­sében a Szovjetunióba utazha­tott a termelőszövetkezeti ta­gok, elnökök és járási szak­emberek kis csoportja. — Elsőnek Kijevbe útazttink. Megnéztük a várost, a Dnyeper folyón sétahajóztunk. Ogyesz- szában meglátogattuk azt az iskolát, amelyiknek Kádár Jó­új gyártmány átfutási idejé­nek, a gyártási ciklusidőnek stb. — új „szerepköre”, a vál­lalati apparátus legcélszerűbb felépítése stb. Természetes, hogy az üzem- szervezés mai, gyakorlati fel­adatainak megoldása mellett, nem kevésbé fontos e holnapi — és teljes bizonyossággal el­következő — követelményekre való felkészülés. Ebben sok teendő hárul mindenekelőtt a válalatokra, a már működő üzemszervezői osztályokra, részlegekre, illetve, az őket irányító üzemi vezetőkre. Am ez önmagában még nem ele­gendő; intézményesebb, szer­vezettebb felkészülésre is szük­ség lenne. Mindenekelőtt a holnap üzemszervezőinek kép­zését kellene tervszerűbben megoldani, gondolva arra, hogy számukat és szakmai színvonalukat tekintve is a je­lenlegi sokszorosára emelked­nek majd a velük szemben tá­masztott igények. Mégis, úgy tűnik, nem gondolunk erre még eléggé; a szervezők kép­zése — jobbára az iparági in­tézetek keretei között, illetve különböző tanfolyamokon — helyileg változó színvonalú, nem elég rendezett, tervszerű. Ebben talán az is közreját­szik, hogy a képzés jobbára a mai igényekhez, a mai válla­lati „kereslethez” igazodik, s nem a holnap követelményei­hez. Pedig fontos lenne már most gondolni arra, hogy az új mechanizmus nemcsak s talán nem is elsősorban új jogszabályokban, rendeletek­ben ölt majd elsősorban tes­tet, hanem — túlzás nélkül mondhatjuk — az irányítás változó stílusában. S ezt a stílust a korszerű szakmai is­meretek, ezek között is nagy- irtértékben az üzemszervezői tudomápy eredményei határ rozzák majd meg! Tábori András Június 20-tól I a mezőgazdasági technil A középfokú mezőgazdasági technikumok levelező tagoza­tának következő tanévre ösz- szesen 4000 hallgatót vesznek fel. Első osztály az ország min­den részében 39 iskolában, négy — általános mezőgazda- sági, kertészeti, gépészeti és erdészeti — tagozat nyílik. Felvételre június 20-tól szep­tember 30-ig lehet jelentkezni, a felvételi vizsgákra azután kerül majd sor. A levelező tagozatra azok kérhetik felvételüket, akik I960, december 31-ig betöltik 17. ihet jelentkezni untak levelező tagozatára életévüket;; elvégezték, az álta­lános iskola nyolc osztályát és technikum szakirányának meg­felelő, legalább kétéves nagyü­zemi szakmai gyakorlattal ren­delkeznek. Azoknak, akiknek szakiskolai vagy szakmunkás­képzettségük .van, szakmai gyakorlatot nem kell igazol­niuk. A felvételnél előnyben részesítik azokat a jelentkező­ket. akik mezőgazdasági üzem­ben, vállalatnál, intézményben technikusi képzettséget igénylő munkakörben dolgoznak. nos elvtárs tiszteletbeli tagja. Fürödtünk a Fekete-tengerben — mesélték élményeiket Be­széltek a baráti találkozó for­ró hangulatáról, arról a szeré­téiről, amellyel mindenütt fo­gadták őket. A hazaérkezés óta viszont soknak elmesélték az ogyesszai mezőgazdasági gépgyárban, a lazovszkai Micsurin kolhozban, kiállításokon, a mezőgazdasá­gi tudományos kutatóknál tett látogatás tapasztalatait is. Szél Ferenc, a váraszói Gár­donyi Termelőszövetkezet el­nöke „nyitott szemmel” járt Lazovszkán. — Tanulmányi útnak is be­ül enék a Szovjetunióban tett látogatásunk, annyi jó üzem- szervezési módszeiTel, üzem- gazdasági kérdéssel és növény- termesztési kísérlettel ismer­kedtünk meg a néhány nap alatt. — Amit a Micsurin kolhoz­ban láttam, sokáig megmarad az emlékezetemben. Különö­sen az lepett meg, hogy milyen sok gép dolgozik a földeken. A kísérő szakemberek elmon­dották, hogy a hatezer holdas szántóföldjükre 78 erőgép jut, ezeknek 60 százaléka lánctal­pas traktor. A nagy teljesítmé­nyű gépek rendkívül jó talaj­munkát végeztek, de láttunk náluk 36 ZIL gépkocsit i®, amellyel nagyszerűen meg tud­ják oldani szállítási feladata­ikat, sőt másoknak is segíte­nek. Annyira gépesített a nö­vénytermesztésük, hogy a ku­koricához például kézzel hoz­zá sem nyúlnak, nincs szükség kézi munkaerőre a cukorrépa termesztésénél sem. — Érdekes, mennyire jelen­tős ott a segéd- és mellék­üzemági tevékenység. Láttunk útépítő brigádot is ... Ezután nagyobb bátorságot órezünk a fafeldolgozó üzemünk mun­kájához. — Ahogy tapasztaltam, a kolhoz elnöke sokkal nagyobb jogokat élvez, mint nálunk. Sokkal nagyobb a munkafe­gyelem is, legalább olyan, mint nálunk az állami gazdaságok­nál. Nekünk itt ezt az utat kel­lene követni... Boros Benedek, a Pétervásá- ri Járási Tanács mezőgazdasá­gi osztályának csoportvezetője címet is cserélt a lazovszkai kolhoz állattenyésztési agronó- musával, hogy levelezés útján tartsák szakmai barátságukat. — Szovjet kollégám jóvoltá­ból nagyon sokat láttam, ta­pasztaltam. Száz holdra náluk 37 számosállat jut. Annak elle­nére, hogy szálas takarmányt — Kolhozistákat, gépgyári munkásokat, tudományos ku­tatókat hívtunk viszontlátó gatásra... nem etetnek az állatokkal, hanem csak silót és abrakot, egy tehén egy évben 2800 li­ter tejet ad. Saját takarmány- pépesítőjük van, amely rend­kívül sok előnyt jeleht. A lá­togatás óta már mi is foglal­koztunk ilyen tervekkel, ter­vezzük a látott, helyes mód­szerek alkalmazását. — Kisinyovban a Tudomá­nyos akadémia elnökével, pro­fesszoraival találkoztunk^ munkájukról, a szőlő- és gyü­mölcstermelési _ kísérleteikről üzemgazdasági kérdésekről be­szélgettünk. Ezek a beszélgeté­sek arról győzték meg bennün­ket, hogy nagyon jól ismerik a mi viszonyainkat is, így a mi termelőszövetkezeti elnökein­ket legjobban érdeklő témák­ról tájékoztattak bennünket. — Kolhozistákat, gépgyári munkásokat, tudományos ku­tatókat hívtunk viszontlátoga- tásra, hogy a mi eredményein­ket is megismerhessék. Bízta­tó ígéreteket kaptunk. Eger­ről ugyanis nagyon sok szépet hallottak, s innen a mi közsé­geinkig már csak néhány kilo­méter az út. Pilisy Elemér 4rrotf as issemből: Két korsó sör és a harmadik teljesen, csak amikor már ki­mondták a tizenhat hónapot... — Sokan meglepődtek ak­kor ... — Persze! Évtizedekig úgy ismertek, mint a becsületes­ség mintaképe. De hát meg­történt. Ilyen az emberi sors. l . SAJNÁLTAM, de szavai fel­paprikáztak. — Ne emlegesse az emberi sorsot! Sikkasztott, mégpedig nem is keveset, ezért elítélték. Ez pedig a becsületes útról le­tért emberek örök sorsa. Meghökkenve néz rám. Le­gyint, és a maradék töpörtyűt a zsebébe gyűri. — Más világban él, én pedig örökre megbélyegzett vagyok. Büntetett előéletű. — Nem az keserít el, amit tettem, mert tudtam, hogy mit csinálok. Azoknak a magatartása ejt, vagy inkább ejtett kétségbe, akikért tettem. Elmondjam? — Ha akarja ... — Akarom, mert megköny- nyebb ülést jelent. De előbb kí­náljon meg egy cigarettával! Megkínáltam, majd a Kéke® étterem felé intettem. — Gondolom, hogy a zsíros uzsonna után jólesik egy pohár sör. .................. — így ...! — mutatott saját magára. — Nincs kiírva, hogy esté­lyi ruha kötelező. Felszabadultan nevetett, és két perc múlva már előttünk állt a két korsó... — Agglegény voltam, szép jövedelemmel. Mindenem meg­volt, de ahogy az évek múltak, egyre inkább gyötört a magá­nyosság. Iszik, mélyet szippant. — Azután magam sem tu­dom, miként történt, szerel­mes lettem. Otthonra vágy­tam. Elvált asszonyt vettem feleségül, nagy lánnyal. Három évig éltünk együtt. Magas igé­nyek ... Idegen pénzhez nyúl­tam. Pedig tudtam előre, hogy előbb-utóbb rájönnek, hiszen és is szakember vagyok. Tizen­hat hónap... — tenyerébe hajtja a fejét. HALKAN, szinte félve kér­dezem. — És a felesége? ... — Cserbenhagyott. A Du­nántúlra költöztek. Mindent magával vitt. De vigye ... Ma­gának mondom ezt el őszin­tén először. A bíróságon nem mondtam el, hogy mi volt az 'ndítóok. Gyenge voltam és az önbecsülésemet is elvesztet­ten. Akik - azelőtt élőre kö­szöntek, most elnéznék a fe­jem fölött. Tudom, hogy vétet­tem, de nem vagyok bűnös. Vajon megtalálom-e helyem az életben? — Azt hiszem, igen! — bó­lintottam elgondolkozva, mert valóban hittem. Hosszasan fürkészve nézett rám. — Pillanatnyilag 600 forint és az a rajtam lévő kacat az egész vagyonom. Ügy nézek ki, mint egy országúti csavargó. Maga, nem szégyell itt ülni velem? No, persze, a kíváncsi­ság, a téma ... Nem akartam magyarázgat- ni. Megértettem keserűségében született szavait, de ő talán nem értette volna meg az In­dítékaimat. Hogy mi ugyanis nem a sors kezét kutatjuk, de segítjük talpra állítani meg­botló embertársainkat, bár megvetjük a bűnt. A kiközö­sítés csupán a bűnhődés idejé­re vonatkozik és a további utat mindenki szabadon vá­laszthatja. Az eset óta éppen egy év pergett le ... ★ _ A MINÁP FGY FÉRFI kö­szönt rám a főtéren. Azonnal felismertem. Nem volt monog­ramos pecsétgyűrűje, az inge sem világított vakító fehé­ren, de öltözete rendes volt, és a szemében mosoly bujkált. — Térjünk be e<»v korsó sörre! —• intett a Kákes étte­rem feto. Meghívását elfogadtam. ftaczik János Nevp: Antal Pálné. Munkahelye: Az egri Finom, szerelvény gyár 17-es üzeme... — 1959-ben kerültem a gyár­ba. Kellett a pénz, házat épí­tettünk. Eleinte szokatlan volt, de már úgy érzem magam, mint otthon. Betanított mun­kásként az orvosi fecskendő gyártásán dolgozom. 1400 fo­rintot keresek. Negyvenkét éves, Felsőtár- kányban lakik, ott épült a ház is, onnan jár be nap nap után a kisvonaton. Fél ötkor kel, későn fekszik... — Az itteni munka után jön az otthoni második, sőt sokszor a harmadik műszak is. A férjem is dolgozik, van mit csinálni otthon. Vasárnapon­ként szeretnék aludni, de ak­kor még korábban ébredek, mint máskor. Szereti a munkáját, kollé­gáit, a gyárat. Nem gondol a pihenésre, a kisvonaton még sokáig szeretne utazni — a gyárba. Brigádban dolgozik, az „Egyetértésben”. Kifejező a név, mert egyetértenek, tiszte­lik, szeretik egymást. Most: nyerték el a szocialista brigád címet is. Vannak napok, hetek, ami­kor hiányzik a brigádból, a gyárból... — Hét esztendő óta népi ül­nök vagyok. Most is megvá­lasztottak. Szeretem, sokat ta­nulhat az ember... Neve; Gyetvai Edit, JÜwüsöa 1966. június 3., péntek Munkahelye: az egri Finom­szerei vény gyár 17-es üzeme. — Csiszoló vagyok, itt tanul­tam meg a gyárban. Nem könnyű munka, de megfizetik. 1500—1600 forintot is megke­resek. Igaz, a tenyerem néha megrepedezik... A kisvonaton utazik ő is, fel- sőtárkányi, 1961 óta dolgozik. Házat építenek, férjhez menés előtt áll. Hazaadja keresetét aztán közösen veszik meg, amire szükség van. A Tyereskova-brigád tagja. Volt már a vezetője is, de mióta KISZ-titkár, lemondott erről a tisztségről. Sokan di­csérik a brigádot, azt mondják: jó kis közösség. Ezt bizonyítja az a szocialista brigád cím is, amelyet az idén nyertek e! először. — Szeretem a munkám, megtaláltam a számításomat a gyárban. Igyekszem jól dolgoz­ni, így aztán a gyár is elége­dett, meg én is ... Szocialista üzem címmel tüntették ki' az elmúlt évben végzett jó munkája alapján a 17-es üzemet. Az eredmények­hez a kisvonat utasai is hozzá­járultak, a kitüntetés pedig őket is köszönti... — koós — A kisvonaf utasai „elágazásaiként”. S jóllehet, aligha lenne célravezető eze­ket a szervezeti-irányítási ke­reteket rendeletileg — tehát általános sémára húzva — ki­alakítani, annyi bizonyos: a vállalat egész tevékenységét, jelenét, s jövőjét oly jelentő­sen befolyásoló szervezési in­tézkedések megvalósítása ne­hezen képzelhető el a felső ve­zetéshez kapcsolódó, közvetlen „érpályák” nélkül. Meg kell jegyeznünk, hogy. a vezetés és a szervezés szoros szervezeti kontaktusára azért is feltétle­nül szükség van, . mert az üzemszervezők általában az újdonság, a változás „anyagá­val” dolgoznak, s ez — termé­szetesen — helyi ellenállást is kiválthat, olyan érzéseket is kelthet a műhelyekben, üzem­részekben: miért tud mindent jobban a „kívülről” jött üzem­szervező?! Éppen csak vázlatosan je­leztük mindezzel a jelen gond­jait, amelyek viszont sokszo­rossá összegeződnek, ha a jö­vőre utalunk. Nem puszta feltételezés, ha­nem a mái helyzet konkrét holnapi meghosszabbítása az az állítás, hogy hovatovább egyik első számú népgazdasá­gi problémává nő majd az üzemszervezés (és a szervezők) viszonylagos hiánya. Gondol­juk meg: vajon mi lehet az oka annak, hogy — bár a vál­lalati szervezők egész sor elő­nyös, nagy megtakarítást ígé­rő javaslatot' dolgoznak ki —, ezek megvalósítása előtt nem mindig nyílik elég gyorsan „zöld út”? Nos, az ok nem más. mint hogy a gazdaság- irányítás mai rendszerében a vállalatok még megvannak enélkül is, nem létkérdés szá­mukra a szervezés nyújtotta információk, illetve az ebből eredő értékelések felhasználá­sa. Csakhogy a gazdasági me­chanizmus átalakításának már az előzetes körvonalaiból is kiderül, hogy ez a helyzet alapjaiban, gyökeresen meg­változik! Bármilyen végleges alakot ölt is majd az új irá­nyítási rendszer, kétségtelen, hogy a vállalatok számára szé­les gazdasági „mozgástér” ala­kul ki, amelyben különböző változatok között maguknak kell választaniok és dönteni­ük- Ez a — nagy általánosság­ban — megfogalmazott váltom zás, azt a nagyon is konkrét követelményt rejti magában, hogy irányítani lehetetlen lesz a döntési alternatívákhoz „anyagot” szolgáltató, tudomá­nyosan megalapozott üzem- szervezés nélkül. Olyan, lé­nyegében új feladatkomp- lexumok válnak élvonalbeli jelentőségűvé, mint a piaci kereslet és a kapacitás gyors, rugalmas kontaktusának ki­dolgozása, az idő — tehát: az Pétervásárától Ogyesszáig Üjságrliír: a pétervásári járás- ból 26 termelőszövetkezeti dol­gozó, járási szakember járt a Szovjetunió néhány mezőgaz­dasági üzemében, gépgyárá­ban és találkozókon ismerked­tek a baráti nép életével. Általános emberi tulajdon­ság, hogy érdeklődünk a szom­széd országok eseményeiről és arról, miként élnek ott az em­berek? A pétervósári járás mezőgazdasági dolgozói az ál­Viszonylag fiatal, alig né­hány esztendős múltra vissza- , tekintő tudomány nálunk az üzemszervezés. Ehhez mérten kétségkívül már jelentős ered- ; ményeket is felmutathat, csak- . khogy az élet, a valóság ko- lántsem az „ehhez mérten” iszonyítással kéri számon tel- ; .lesílményeit A mérce, általá- • nosságban szólva, csak az le- ] bet: milyen igényeket, köve- ; i élményeket támaszt a népgaz­daság az üzemszervezéssel szemben, illetve: milyen lehe- j tőségek, kiaknázatlan tártaié- i kok rejlenek még ebben a : nemzetközi méretekben oly nagy eredményeket produkált • és még nagyobb reményekre ■ jogosító tudományágban. i A választ erre az utóbbi kérdésre oly módon közelít- 1 hetjük meg, ha mindenekelőtt a mai helyzet körvonalait raj­zoljuk feL Kétségtelen, hogy a : közelmúlt években a szakmai közvélemény reflektorfényébe került az üzemszervezés, ami — egyebek között — azzal , járt, hogy kialakultak a mű­ködéséhez minimálisan szük­séges szervezeti keretek- Egy­részt: létrejöttek az iparéin szervezési intézetek, amelyek iöbbé-kevésbé a szervezés ai~ ■ kotóműhelyeivé, elvi és gya- ' korlati módszereinek első szá- i mú „támaszpontjaivá” fejlőd­tek. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy a termeléshez, a hétköznapi munkához élet- ; közelben, sorra tevékenykedni kezdtek a vállalatok szervezé­si osztályai, csoportjai. Meg- : közelítően pontos számítások ' szerint az öt ipari minisztéri­um kereteiben mintegy ezer üzemszervező dolgozik. Tevé­kenységük szakmai-társadalmi elismerésének, s általában: az üzemszervezés további fej- < Vesztésének fontos állomása volt a Gazdasági Bizottság ta­valyi, 10162 számú határoza- ' la, amely részletes irányelvek- i ben is rögzítette a minisztéri­umok, vállalatok ezzel össze- ( függő teendőit, . Mindez rendkívül fontos, de ; — csupán első, kezdeti lépés! , Különösképp kitűnik ez abból, ha hozzátesszük, hogy — leg- , alábbis a vállalati keretekben — még a mai, aránylag cse­kély számú üzemszervező munkája sincs teljes egészé- ben kihasználva. Természete­sen nem a nyolcórás munka­idejük kihasználásáról van , itt szó, hanem a legfontosabb- ról: szervezési javaslataik, ta­nulmányaik vezetéséről, égé- szében a vállalat életében be­töltött szerepükről. Találóan , jellemzi ezt az a tény, hogy , jelenleg e „szerepkörnek” még ; az. intézményes, szervezeti ke- , rétéi is tisztázatlanok; a válla- : lati üzemszervezők egyhelyütt közvetlenül az igazgató irányí­tásával dolgoznak, másutt ; azonban különböző vállalati osztályok mellékes jellegű A HOLNAP EMBEREI! Néhány qondolat az üzemszervezésről VALAKI MELLÉM ÜLT. Papircsörgés ..., majd 'rágás zaja. Csak úgy időtöltésből ol­dalra sandítod. Borostás, de értelmet sugárzó arc, gyűrött, gondozatlan ruha. Kezében te­kintélyes darab kenyér, a zacskóból pedig töpörtyűt emel hozzá. — Szép idő van ... növény­nevelő idő, — int felém és a körülöttünk levő mdndenségre. . Arcát a nap felé fordítja, és látom a szakáll közé le­rakodott port. — De azért kel­lene egy kis eső. Szomjas a föld ... — Szomjas... — Hangomnak visszautasító esengése lehetett, mert cini­kusan nevetett. — Maga sem valami udvari­as társalgó. Pedig tudom, hogy szeret beszélgetni. Nem ismer meg? Próbálom lehámozni róla a gyűrött, piszkos ruhát, a sza­kállt és az értelmet sugárzó archoz megfelelő keretet adni. így ébredezik lassan bennem az emlékezés. Papírokkal teli íróasztal..., mindig vakítóan fehér ing ... monogramos gyű­rű ... — Maga a .......................-i fő­könyvelő! Elkeseredetten legyint. — Csak voltam. Ezt külön­ben is láthatja. Most egysze­rűen egy szabadult rab va­gyok. — Nem értem — adtam a tsodálkozót, pedig nagyon is Irtettem már. — Én sem értettem akkor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom