Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
A szünidő veszedelmei és a szülők felelőssége Nyilatkozat a fiatalok bűnözéséről, az ifjúságvédelemről és a hatósági intézkedésekről Itt a vakáció: sok tízezer gyermek, fiatalkorú a kötöttségek alól felszabadulva élvezi a. szünidőt, szórakozik. Több évi tapasztalat szerint a nyári időszakban növekszik a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma is. A KS munkatársa kérdéssel fordult a fiatalkorúak bűnözésével és az ifjúságvédelemmel foglalkozó illetékes szervekhez: minek tulajdonítható az a kedvezi ölen jelenség? ' A szülők felelőssége — Mindenekelőtt a szülők fokozott felelősségét kell hangsúlyoznunk. A szülők egy része nem ellenőrzi fokozottabb mértékben gyermeke szórakozását a nyári szünidőben, s sok esetben hiszékenységet is tanúsít, amikor a gyermek — különböző indokokkal — napokra kér eltávozásra engedélyt. Sokszor még az indokokat sem ellenőrzik... — Meg kell jegyezni, hogy a szülői felügyelet és a nyári foglalkoztatás nem választható. el a nevelés egész folyamatától. Gondos szülök gyermeke nemcsak azért kevésbé ve- lyeztetett nyáron, mert biztosítják foglalkoztatottságát, hanem elsősorban azért, mert a nevelési folyamat eredményeként megfelelő kapcsolat alakult ki szülő és gyermek között. Természetesen — néha rejtett konfliktusok, néha külső okok hatására — ennek ellenére is bajba keveredhet egy-egy gyermek, mégis, a szülők „nyári felelősségének” kérdését a szülői felelősség egész kérdéskörébe kell beágyazni ... — Hallhatnánk néhány példát a büntető ügyek anyagából? — Hat fiú és négy leány azzal az indokkal kaptak engedélyt szüleiktől balatoni utazásra, hogy KISZ-táborba mennek. Valójában erről szó sem volt. Béreltek egy nagy sátrat és leutaztak a Balatonhoz. Otthonról kevés pénzt hoztak, hiszen a KISZ-táborban nem .kell. Élelmezésüket azonban biztosítaniok kellett, ezért bűncselekményeket követtek el. Szüleiknek még üdvözlőlapokat is küldtek a Balatonról, amelyben azt írták, hogy nagyon jól érzik magukat a táborban. A szülők nyugodtak voltak. Néhány napi balatoni tartózkodás után — egyik szórakozásuk alkalmával, részegen összeverekedtek, s rendőrségi beavatkozásra került sor. Így derült fény arra, hogy szüleiket félrevezetve tartózkodtak a Balatonnál. Engedély nélkül — Gyakoribb azonban az az eset, hogy a fiatalkorúak engedélyt sem kértek szüleiktől. Az egyik fiatalkorú például szülői engedély nélkül utazott le a Balatonra. Pénze nem volt. Tihanyban a Motel előtt sétált, látta, hogy nyitva van az egyik ablak. Bemászott és egy külföldi állampolgár bőröndjével jött ki. A hajóállomáson a rendőrnek feltűnt a kopott öltözetű fiatalkorú az elegáns bőrönddel. Igazoltatta és előállította. — Két fiatalkorú egyikőjük szüleinek balatoni víkendhá- zát kereste fel a szülők tudta és beleegyezése nélkül. Mivel pénzük nem volt, bűncselekmények elkövetéséből tartották fenn magukat: betörtek több víkendházba és csónakokat is loptak. — öt fiatalkorú, áld már előzőleg Budapesten is követett él bűncselekményeket, elhatározta, hogy lemegy a Balatonra és néhány napot ott tölt. Tervük az volt, hogy a hegyoldalba bunkert építenek és azt • használják lakóhelyül. Pénzük nem volt, feltörték a Közért-gombát, ahonnan különböző édességeket loptak. Mivel közelgett az este, meg kellett kezdeni a bunker építését. Szerszámjuk nem volt, kiszemeltek hát a helyoldalban egy pincét, feltörték és onnan ásót és egyéb szerszámokat tulajdonítottak el. — Milyen intézkedésekkel kívánják az illetékes szervek az ilyen és hasonló esetek elburjánzását megakadályozni? Fokozottabb az ellenőrzés — A rendőrség a maga részéről a szükséges előkészületeket megtette. A Déli és Kelenföldi pályaudvart a közlekedésrendészettel karöltve, a zöldövezeteket, a Duna-partot a Munkásőrséggel együtt ellenőrzi, míg a szórakozóhelyek fokozott ellenőrzésére aktívákat kért fel. — A nyári szabad Idő helyes felhasználásának megszervezésében kétségtelenül nagyon sokat tehetnek az iskolák. Legtöbb helyen például minimális költséggel meg lehet oldani a szervezett foglalkoztatást, — a szabadban különféle sportfoglalkozásokkal, sakkversenyekkel, kirándulásiokkal stb. Véleményünk szerint jobban be kellene vonni az úttörőmozgalmat is — mondották befejezésük A legkisebbek második otthona Társadalmi rendszerünkben igen nagy gondot fordítanak a szülők segítésére. Községünkben is jó néhány éve működik óvoda, s most már a legkisebbek számára idénybölcsőde. Célja, hogy a nyári mezőgazdasági munkák idején a termelőszövetkezetekben dolgozó anyák három éven aluli gyermekeit elhelyezzék, megfelelően gondozzák. A községi tanács vb a napokban számoltatta be munkájáról Gelencsér Józsefnét, aki második esztendeje vezeti a bölcsődét. A vb- tagok a beszámoltatás előtt a helyszínen győződtek meg a bölcsőde jó munkájáról. Sajnos, nincs még korszerű helyiség a bölcsőde részére, de mindent megtesznek a községi tanács és az ott dolgozók, hogy a rendelkezésre álló helyet a legjobban kihasználják. A látogatás során megállapították, hogy a dolgozók munkájában nincs is semmi' baj, de sokat lehet tenni azért, hogy higié- nikusabb legyen a környezet, barátságosabb az épület előtti játszótér. A termekre nagyobb ablakokat kell csináltatni, a játszóteret egy kis társadalmi munkával szebbé lehetne tenni. Igen jó a szülők és a dolgozók kapcsolata, a gondozók mindennap feljegyzik egy kis füzetbe, mi történt a gyermekkel, s a szülők is beírják észrevételüket. A gyermekek egészségére a körzeti orvos és a védőnő vigyáz. Az idénybölcsőde dolgozói igazán nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a gyermekek szülei nyugodtan dolgozzanak a termelőszövetkezet földjén. • Erdélyi Béla Tiszanána KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (L’Humanité Dimanche) A plakátragasztó humora jutott eszünkbe, mikor a címíró humorát olvastuk a Népújságban. Egy oldalon találtuk a következő címeket, egymás melletti cikkek fején: „Rekord- forgalom a virágüzletben’’, „Segít a kölcsönzőbolt”. „Ma búcsúzik a Marcia grófnő”, „A búcsúzás nem elválást jelent”. A világon semmi kifogásunk nincs a címek ellen. Valóban, bár elballagott a Marica grófnő is Egerből, mi reméljük, hogy újra „Találkozunk 1967-ben” ... Az Esti Hírlap közli Potyautas az atom-tengeralattjárón cím alatt, hogy egy 17 éves lány Amerikában fellopózott egy atom-tengeralattjáróra. Letartóztatták. Elmondta, hogy a Beatleseket akarta meglátogatni... Vajon elítélik-e a mohó kislányt, mert egyszerre több Beatles-zenekart akar meglátogatni? A Beatles ugyanis már többes szám, a Beatlesek szó már a többes szám többes száma... Vagy ezért inkább a fordítót kellene elítélni?.., A kislány különben is ártatlannak látszik, mert nem is volt potyautas, hiszen még nem utazhatott, mert ttié.9 Amerikában letartóztatták.., örömmel olvastuk serdülő és ifjúsági asztaliteniszezőink országos sikerét Egerben. Csak később meg ne szédüljenek, mikor a róluk szóló cikket olvassák... Ne kapkodjanak, nyugodtan keressék meg a folytatást. Eláruljuk: hátulról előre keU olvasni, a hasábok össze vannak cserélve ... (Dr. Szemes) Meg lehet-e tanulni a helyesírást? (Helyesírás — helyes kiejtés) Az iskolában megtanultuk, hogy helyesírásunk a következő elvek keveredésén alapszik: a kiejtés, a szóelemzés, az egyszerűsítés és a hagyomány elvén. Arról is sokat hallottunk, hogy a helyesírásnak két igen fontos követelményt is szolgálnia kelt Kell, hogy hű tükre legyen a folyton változó nyelvnek, az élő beszédnek, a helyes kiejtésnek, másrészt viszonylag állandónak is kell lennie. Most csak az első követelményről néhány szót! A kiejtés szerinti írás a hangok valóságos ejtését tükrözi (fesse, lássa, küszködik, kesztyű stb.). Helyesírásunk azonban nem kizárólagosan ezen az elven alapszik, s a toldalékos szavakban feltünteti a szavak alkotó elemeit is. (Adsz, tudja, látja, vadság, bátyja stb.) A felsorolt szavakat tehát helyesírásunk szóelemzési (alaktani) elve szerint kell írnunk, de ejteni már nem a leírt jeleknek megfelelően szabad. Aki tehát az egyedül helyes tuggya ejtés helyett tud-ja ejtéssel él, az ún. betűejtés hibájába esik. Sajnos ez a kiejtési hiba újabban igen elszaporodott, különösen akkor, amikor egyesek a szabad előadás helyett, felolvasnak. Ez a hiba gyakran jellemzi a strandunk „bemondóinak” kiejtését is. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a helyes kiejtés normája a köznyelvi ejtés. Ez még valójában nem egységes, éppen ezért az egységesebb kiejtés kialakításának céljait is szolgálnia kell a helyesírásnak is. A Magyar Helyesírás Szabályai előírásai tehát a helyes ejtésre is irányadóak. Ezért a búza, körút, posta, köszönöm, szívesen szavakban a rövid, illetőleg a hosszú írásmód egyúttal a helyes ejtést is jelzi. A metsz, tetszik, látszik igék felszólító módját a kétféle kiejtés miatt kétféleképpen írhatjuk: metssz, mess, metszd, metsszed, mesd, messed, — tetsszem, tessem, tetsszék, tessék, — lássék, látsszék, látsszon stb. A semmilyen és semmikor hosz- szú m-mel való íratását is azzal okolhatjuk elsősorban, hogy ez az írásmód az elterjedtebb kiejtést tükrözi. Igen gyakran hibáznak egyesek a dz és dzs betűk új kettőztetésében is.' Azok, akik az iskolában még a „régi” helyesírást tanulták, a fonetikai tényekkel ellentétben álló írásmódot követnek, és az dz, dzs betűk második tagját kettőzik (pl. edzze). Ma már ezt az írásmódot nem követjük, mert a dz, dzs egy hangnak többjegyű betűje éppen úgy mint a cs, ty vagy a gy. Ezeket pedig így kettőzzük: öccse, hattyú, faggyú. Az új szabályzat a dz és dzs hangokra is kiterjesztette ezt a gyakorlatot. Helyesen tehát így kell írni: eddze, fogóddzanak, dörgölöddzenek. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a kétféle ejtésnek megfelelően a fogózzanak és a dörgölőzzenek írásforma is helyes: Reméljük, sikerült megmutatnunk, hogy a helyesírás megtanulása egyúttal segít bennünket a helyes kiejtés elsajátításában is. A magyarul helyesen írók beszédének hangalakja sem véletlenül helyesebb és kulturáltabb tehát! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa. 19. Farkas Kámán ígérte, majd ő hoz kapukártyát a Csőgyárból, de az ígéret csak ígéret maradt. Farkas Kálmántól, ettől a kissé nehézkes észjárású, csak a maga bőréért-sorsáért aggódó fiatalembertől, aki eltökélten hangoztatta, hogy amint vége lesz a háborúnak, azonnal kivándorol Amerikába, mert egyedül ott fizetik meg a melóst igazán, és ott különben is még sohasem volt háború — tőle egyáltalán nagyon szép dolog volt, hogy eltűrte: az ő bejelentőcédulájával fedezzék a két fiatalembert. Sokszor kifejtette meggyőződését, ő utálja a németeket is, meg a nyilasokat is, neki ne ugráljanak itt, ő nagyon jól tudja, mi van a sok duma mögött. A háború még jóformán el sem kezdődött, Németországban már nem lehetett eleget zabáin!: „Sramlizenével nem lehet jóllakatni a népet!” — mondta eltökélten, miközben két pofára tömte magába Linda néni mákos tésztáját. Az egész politika egyébként is svindli és tiszta csalás, hagyják őt békében. Linda néni meghatározhatatlan korú, sovány és nagyon kedves, jóakaratú nő volt, talán soványsága és kedvessége tette fiatalossá, s még mindig elfogadhatóvá nőiességét is. Rengeteget dohányzott, maga töltötte cigarettáit hosz- szú szárú szipkából szívta. Kosztra csak Farkast vállalta, régi albérlőjét, aki búsásan megfizette az asszonyt. Linda néni viszont ugyancsak elkényeztette finom falatokkal a fiatalembert. Laci eleinte azt hitte, a jó erőben levő idomszerész nemcsak a konyhában pákosztoskodik, de a szobában is, néhány nap múlva azonban rájött, hogy erről szó sincs, Linda nén- házában a férfi nem Farkas Kálmán, hanem Ács Kristófék szomszédja, Kecskés János, a Kecskés Irén apja volt. Kétszer hetenként, meghatározott napokon jött át a csizmás, lompos, tüskés fekete ember. Betelepedett a konyhában felállított nyugágyba, Linda néni eléje adta a készenlétben tartott férfipapucsot, amely talán még férjéről maradt, vagy valamelyik korábbi albérlőjétől, — Bújjon bele, János, eleget trappolt, lótott- futott a fájós bütykeivel egész nap — mondta neki a sok dohánytól rekedtes hangján, kuncogva, aztán odaült egy kissámlira melléje, a nyugágyhoz. Kecskés a szemére pászított egy okulárét, átböngészte az újságokat, amelyeket Farkas Kálmán hozott a városból, meghallgatta a híreket a rádión, nem sokat beszélt, inkább egy olyanfajta jóindulattal szemlélte a diskurálást, okuláréja fölött széjjelnézegetvén, mint a valóságos házigazda kedves vendégei rumlizását. — Addig disznólkodnak ezek a németek, míg a Jóska bácsi alaposan kiveri a popójukat. Szóljon már maga is valamit, János.. , — unszolta Kecskést Linda néni, s kis öklével tréfásan megpüfölte a térdit. — A Jóska bácsi... Az aztán tökös legény — mondta Kecskés és elégedetten pislogott az okuláréja fölött.,. — Csúnya ember.:: Maga mindig csak ezt tudja. El is megyek magától — kuncogta Linda néni, — de ott maradt ülve, Laci ók jó éjszakát mondtak, Farkas Kálmán is visszavonult a szobájába. A házban kialudt a villany, hogy a fiúk kimehessenek — s nem is gyulladt meg újra. Laci jó óra múlva hallotta az udvaron Kecskés nehéz csizmáinak csosszanását. Álmélkodott. A Jézusát! Ott tartja a házban a vénasszonyt cselédnek, s ide jár asszonyhúsért a Linda nénihez. Ustorral veri a lányát, kínozza az öregasszonyt, de akármilyen durva, bugris, — lám a kulturáltabb, finomabb Linda nénit meg tudta kaparintani. Éjszaka Laci kilopózott az udvarra. A város vaksötét volt, sehol egy fény, valahol, nem is nagyon messze, géppisztolyok pötyögtek, aztán néhány ágyúlövés dördült (vagy kézigránátok voltak?). Fent, a magasban, mint egy varrógép, szovjet felderítőgép zakatolt. Fényszóró tapogatta, nem találta. Jól lehetett látni, hogy hosszú fonatú tűzostorként nyomjelzős géppuskasorozat vág alá. A reflektorfény éllobbant. A gép tovább körözött, zakatolt, majd eltávozott Csepel félé. Másnap, kora reggel, légiriadóra ébredtek. — Na, ez a nap is jól kezdődik — mondta Laci. Légitámadás alatt mindenki elbújik, Laci kiment az ajtó elé. Alacsonyra ereszkedve, nagy kötelékekben Stormovik csatagépek és kétmotoros bombázók húztak a város fölé? Gépágyúk csaholtak rájuk, fekete füstpamacsok bomlottak körülöttük. Egy raj kivált az ék alakban vonuló kötelékből. A szárnyakba szerelt gépágyúkból ütemesen csaptak ki a lángnyelvek, a nagy, fekete gépek motorjai felnyögtek, amint a zuhanásból ismét felvágtak a magasba. Újra és újra rávetették magukat a légvédelemre, míg csak szabad légteret nem biztosítottak a köteléknek. — Ez már Budapest ostroma — gondolta Laci. Látta visszatérésüket is, rengett a föld, remegtek az ablakok a motorzúgástól. Az egyik gép bal oldali motorja lángolt, olyan fényes, sárga lángokkal lobogott, mint egy magasban repülő petróleumlámpás. Laci elszoruló szívvel nézte: pilóták ülnek benne, csak átjussanak a vonalakon, ott már kiugorhatnak ejtőernyővel. Milyen érzés lehet az ott fönn az idegen, ellenséges város fölött, az üvegkalic- kában, a lángnyelvek közelében? ... Este jött Magda, letakart kosárban hozta a bablevest, darab fekete kenyeret, hogy valami főttet is egyenek, mellette a szalonna, füstölt hús — Rigó néni küldeménye, ebédre, reggelire. — Anyám ma fél napot állt sorba ezért a kis babért. Néhány házzal arrébb a belövés széttépett egy asszonyt és egy kisgyereket. Ez volt délelőtt, délután kenyérre várt a péküzlet előtt, az orra előtt húzták le a rolót. De csak azért, mert megállt ott egy teherautó, német katonák ugráltak le róla, s elvitték a kenyeret. Az asszonyok majdnem megverték a péket, pedig az nem tehetett semmiről. Anyám sírva jött haza. — És ez mi? — kérdezte Laci, a darab fekete kenyérre mutatva. Magda egy pillanatra zavarba jött, aztán kivágta magát: — Rendes házban van tartalék, gondolni kell a holnapra is ... Nem mondhatta meg, hogy a tegnap esti vacsorarésze és a mai reggelije van itt, a mama által szigorúan kiporciózott kenyér, amit azzal tett félre, hogy majd Lacinál megeszi. A fiúk elmajszolták a zsírtalan babot, dicsérték, milyen finom, pedig nehezen ment le így tészta nélkül, zöldség nélkül a torkukon. Magda közben mesélte, mi van a városban. Csepelt ki akarták üríteni, az emberek tüntettek és maradtak. A nyilasok meg vannak őrülve, állandóan razziáznak. A Petőfi téren megtaláltak egy katonaszökevényt, kivezették az udvarra, ott agyonlőtték. Egy Oláh nevű ember volt, a szerencsétlen Esztergomból lógott haza, este érkezett, a nyilasok az ágyból húzták ki, a felesége mellől. — Ha legalább fegyvere lenne az embernek — mondta Laci, kezében megállt a kanál, egy pillanatra elrévedt. Ismét az a sokszor átélt kép jelent meg előtte, hogy egy ködös őszi hajnalon őt is kivezetik az udvarra. — Vagy valami igazán jó papír, olyasféléi mint a Somos fiúknak volt — fűzte hozzá Jenő. — Az igen. az ér valamit. Az ember azzal egy kicsit mászkálhatna, mozoghatna, látna is, nem élné ezt a vakondéletet. .. — Az ám — kapott a szón Laci —, nincs valami hír Árpiékról? (Folytatjuk)
