Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

Sértett ember? Megsértett törvények! Ki tagadná, hogy valakit valóban meg lehet sérteni és, hogy akadnak olyanok, kom­munisták és pártonkívüliek, akik valóban jogosan sértőd­nek meg egy-egy ügyetlen, kellően át nem gondolt intéz­kedés nyomán. Rögtön hozzá lehet azonban tenni, hogy egv kommunista számára a jogos sértődés egyben még nem okos sértődés is, mert éppen neki elsőrendű feladata, hogy saját ügyében, de más ügyé­ben is, pártszerűen, az igazság mellett lépjen fel: hogy minél kevesebb legyen az embereket indokolatlanul sértő intézke­dés. Most azonban nem is azok­ról van szó, akiknek valóban és ténylegesen van miért or- rolniuk, hanem azokról a sér­tett elvtársakról, akiknek mindenhez van joguk és okuk, osak éppen a megsértődéshez nincs. Életünk természetes ve. lejárója, hogy munka közben az emberek hibát követnek el, hibákat a kommunisták is, akik semmiféle elnézésre, in­dokolatlan megbocsátásra nem számíthatnak csak azért, mert a párt tagjai. Éppen olyan hatá­rozottan — a párt, az állam f - gjelme, törvényei, szervezeti szabályzata alapján — lehet és kell is őket elkövetett hibáik alapján felelősségre vonni mint bárkit ebben az ország­ban, akinek például nincs tag­sági könyv a zsebében. A kommunisták döntő több­sége érti is ezt, egyet is ért vele, s ha jól éppen nem is esik, de tudomásul veszi és igyekszik levonni megfelelő következte­téseket, ha valamiféle párt-, vagy állami szankciót alkal­maznak vele szemben,- akár alapszervezetében, akár mun­kahelyén. Van azonban egy sajátos és furcsa réteg, amely ugyan a világért sem mondaná ki, hogy számára, lévén párt­tag, megkülönböztetett eljárás dukál, de adandó alkalommal mélyen és főleg indokolatlanul megsértődik, méltánytalanság­ról beszél, sőt, arról is, hogy ebben az országban újabban nem becsülik eléggé a kom­munistákat. Rögtön hozzá kell tenni: va­lóban nem sok megbecsülés jár az olyan kommunistáknak elvtársaik részéről, akik kép­telenek kellő konzekvenciáidat levonni, akik a munkásosztály vezető szerepét összetévesztik a munkásosztály pártja egyes tagjanak úrhatnámságával, amely szerint nekik mindent és mindenkor lehet. A visontai külszíni fejtés egyik műveze­tőjét felelősségre vonták pél­dául, mert eltűrte, hogy beosz­tottjai munkaidő alatt lógja­nak. Az illető párttag. És most meg van sértődve, párt­funkciójából való lemondással fenyegetőzik, — mert teljesen jogosan, figyelmeztetésben ré­szesítették. Nagyfügeden évekig kérték, figyelmeztették a szövetkeze­tek volt elnökét: javítsa meg munkáját, teremtsen rendet maga körül, a szövetkezet ügyeiben. Nem és nem. Végül is a tagság is, a felsőbb párt­szervek is megúnták — levál­tásra került. Most Szilágyi Tűz e7Jen — hanglemezzel A kor technikája bizonyítja, hogy ez is lehetséges. Segítsé­günkre siet az emberi beszéd, a zene, hanghatások, eredeti felvételek. Mindezt magában foglalja a tűzrendészeti hangos magazin. Az ábrás, feliratos tasak kétfelé nyílik, s mind­két szárnyában, egy-egy mikro­barázdás lemezt rejt. A több mint félórás anyag négy té­mát tartalmaz. Az elsőben egyiptomi — japán — és ha­zai históriák engednek bepil­lantást a védekezés történeté­be. Külön fejezet a tűzrendé­szeti felvilágosítás, a megelő­zés és elhárítás. A párbeszéd, s magyarázó szöveg közben megszólalnak az ősrégi jelző hangszerek, s az őrséget ébren tartó aquinciumi vízi orgona... Friss muzsikával átszőtt, ér­dekes- anyag segíti a tűz elleni védekezést, házunk táján, mun­kahelyünkön. Hasznos tájékoz­tató a legfontosabb tudniva­lókról. Eddig több ezres rende­lést továbbítottak az újdonság­ra a minisztériumok és főható­ságok útján. A költő nem lesz, hanem születik. Ahogy emelkedik a születési statisztikánk, — egyre több. Költőnemzet lettünk! ★ Azért helyes, ha a dolgozó házaspárok együtt mennek üdülni, mert hosszú évek után végre van idejük egymással — jól kiveszekedni ma­gukat. Egy asszony számára három dolog kelletik az üdüléshez: egy új fürdőruha, egy új ruha, és egy üdülő. Esetleg egy férj. Ez azonban le­het más férje is. Aki önmagán tud nevetni, az bölcs ember; aki máson, az szellemes; aki sem magán, sem máson nem képes nevetni — az humorista, ★ Egy keleti bölcs megállapítása: napszúrás ellen legjobb módszer — oz éjszaka. Amikor megvettem a világ legnagyobb gyé­mántját szívem kedvesének, a Koh-i Nor-t, bájosan jegyezte meg: — Igazán kedves. lAtod milyen aprósággal is boldoggá lehet tenni egy nötl <—ó) / Szol őper met esés Az időjárás megkívánja, hogy a szőlőt másodszorra is permetezzék a molyok ellen. Nem késnél- ezzel a munkává'- a gy• ngyösi Mátragyöngye Termelőszövetkezetben sem, és brigádokban végzik a permetezést. ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\N\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V\V\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A régi, vedlett ház lakói úgy éltek, már hosszú évek óta, mintha egy kitömi ké­szülő vulkán felett vertek volna tanyát, örökös viták­ban pattanásig feszültek az idegek. Naponta füstölte ke­délyüket a szitok, kormozta a pletyka, égette a rágalom. A legtöbb bajt az egyedül élő öregasszony okozta. Felette meddőn szálltak el az évek, s ki nem állhatta a gyer­mekzsivajt. Minduntalan rá­kiabált a csintalankodó apró­ságokra, elkergette ablaka, ajtaja elöl az aprónépet. Lab­dájukat elvette, játékukba beleszólt. a felháborodott szülők sokszor majd megver­ték. Ilyenkor aztán felkere­kedett az öregasszony, keserű panaszaival végigjárta az egész utcát, de még a hivata­los helyeket is. Egyetlen vigasztalója, az egyetlen lény, amihez ragasz­kodott, egy lusta, agyonhiz­lalt macska volt. Az járkál­hatott az asztalon, heverhe­tett az ágyon. S amikor asz- szonya ölébe simult dorom­bolva, az öreg arcon megeny­hült a hidegség, szivében rég Elfeledett meleg ébredt. Sgy viharos veszekedés Szúmszédsúg ... után a gyerekek bosszút for­raltak az öregasszony ellen, akit maguk között csak bo­szorkának „becéztek”. Agyon­vertek a macskát, egy kiszol­gált cuclit dugtak a szájába és az öregasszony ajtaja elé tették. Meghúzódtak a füg­gönyök mögött, s előre na­gyokat röhhentve várták a hatást. A vénség keserves sírással, hangos átkozódással búsult a veszteség felett. Még hetek múlva is emlegette, s ettől valahogy nem volt olyan édes a bosszú. Még a szülők sem tudtak hosszú ideig egy­más szemébe nézni. Lassan feledésbe merült a dolog, új esemény kötötte le az érdeklődést. Tatarozták a házat. Először mindenki örült, aztán kis idő múlva egymást túllicitálva kezdték szidni a lakók a kőművese­ket. mérgelődtek az állvá­nyok. a gödrök miatt. Csak a gyerekeknek tetszett ez az állavot. Széthordták a téglát, alagutat fúrtak a homokba. Jókat lehetett rendetlenkedni a téglarakások, a gödrök, buckák mögött. Az öregasszony gonoszkod­va leste a gyerekeket, s ma­gában nagyokat fohászko­dott: bár csak rátok dőlne a fal... A macskaügy óta égett benne a gyűlölet. Az elégté­tel nem váratott soká magá­ra. A hároméves Jancsika ott téblábolt egy csendes délután a meszesgödör körül, s azon mesterkedett, hogyan merít­hetne abból a szép fehér tej­felből az ő kis homokháza számára.. Az öregasszony az orgonabokor mögé húzódott. A kicsi már átbújt a védő­palánkon. és az egyik alsó léc reccsenve hajlott le a lába alatt. Az öregasszony megdöbbent: Űristen! Még beleesik az a gyerek, összeég a mészben... Korát menhazudtoló fürge­séggel ugrott a meszesgödör felé. Megbol’ci; egy kőben, de még a unni lélekjelenléte volt. hogy estében megkapta a gyerek lábát.„ Az emeletről hangos sikoly hallatszott. A kicsi anyja ész­revette a veszélyt, s szinte repült le a földszintre. A la­kók az ő sikítására csődültek ki. Akkor már csak annyit láttak, hogy a fiatalasszony1 könnyezve csókolgatja az öreg kezét, s a kis Jancsi mit sem értő szemekkel bámul rájuk. Az öregasszony csendesen elvonta a kezét, beballagott a leonyhába, leült egy kis székre. És sokáig, nagyon so­káig nézett maga elé. A szomszédok között soká­ig volt beszéd tárgya az eset. Aztán egy reggelre, kék sza­lagai átkötött, kilyuggatott tetejű csomagot raktak az öregasszony ajtaja elé. Az csodálkozva fedezte tel a kü­lönös küldeményt. Kibontot­ta. s egy ugijanolyan cirmost talált benne, mint az a régi. cs^k valamivel kisebb kiadás­ban. Azóta elcsitult a „harci zaj” az öreg ház falai között. Elmentek a kőművesek is. És mintha az új köntösbe tp*öz tetett házban az emberek is szívet cseréltek volna ... András Lajosné ' A szakma ifiú mestere a kereskedelemben A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál is megszervezték A szakma ifjú mestere-mozgalmat és ehhez 104-en csatlakoztak. A jó fel­készülés és a sikeres vizsga érdekében 10 előadásból álló konzultációt szerveztünk a há­rom városban: Egerben, Gyön­gyösön és Hatvanban. A vizsgákon 69 fiatal vett "észt. 36-an nyerték el A szak­ma ifjú mestere-jelvényt, 33-an oklevelet. A 36 fiatal közül 11-en aranyjelvényesek lettek. A részvevők igen jó elméleti és szakmai felkészültségről tet­tek tanúságot. A tanfolyam hasznos volt, mert a szakmai továbbképzés hozzájárul a kereskedelem kulturáltságának növeléséhez. Csépány Ferenc Gyöngyös cNmműt5 1966, június 19., vasárnap —, hogy az ilyen embereknek mindig van, vagy lesz valami­féle udvartartása, publicitása, akik hajlamosak arra, hogy akár jobboldalról, akár balról a párt belső élete és rendje elleni „kritikának” használják az efféle sértődötteket és ese­teiket. Igen, el lehet képzelni, hogy valakivel, vagy valakikkel igazságtalanul jártak el. Sehol sem ülnek csalhatatlan embe­rek, és még az is elképzelhető, hogy szándékos lépésekről volt szó. De azt nyugodtan ki lehet jelenteni ország és világ előtt, hogy nem ezek az esetek a jel­lemzőek. s különösen nem a „sértettek” ügyében, akiknek szinte döntő többsége nagyon is jogosan és nagyon "is okosan kapta meg hibái arányában a megérdemelt büntetést. Megsértődni könnyű dolog. Csak éppen nem becsületes. Amit én elrontottam, javítsa ki más — fe’elő^’en hánvaveti- ség ez, amely ellen éppen a kommunisták érdekében is fel kell lépni. Aki valamilyen büntetést, fegyelmit, figyel­meztetést kapott, az munkájá­val bizonyítsa be elsősorban, hogy tud és akar dolgozni, hogv tanul a közösség bírála­tából, képes és alkalmas rá, hogy a kommunisták sorai­ban még nagyobb feladatot is megoldjon. Nem a sértődöttek­nek, hanem azoknak van Iga­zán becsületük, akiknek van erejük szembenézni önmaguk­kal és tettekkel igazolni: va- lóhan kommunisták. Természetes, hogy ez a ne­hezebb. De mióta keresik a kommunisták a könnyebb ol­dalt?! Gyurkó Géza Sándor sértett ember, részt sem vesz a közgyűlésen, veze­tőségi ülésen, úgy érzi és véli, hogy igazságtalanul bántak el vele, a kommunistával. Lehet­ne hozni még példákat más­honnan, Domoszlóról, avagy a megye más községeiből is, ahol kisebb-nagyobb hibáért, a párt vagy az állam a megfelelő fo­kon és formában felelősségre vonta azokat a kommunistá­kat, akik nem tudnak, ponto­sabban akik nem akartak jól dolgozni, akik megfeledkeztek a kommunista példamutatás erejéről és fontosságáról, de még inkább a saját, a párt be­csületéről. És ezeknek egy része most sértett ember. Méltatlankodva húzódnak vissza a pártmunká­tól, volt, vagy sohasem volt érdemeikre hivatkoznak, mél­tánytalanságról, személyi int­rikáról beszélnek, vagy éppen saját esetük fényében, illetőleg árnyában akarják mérlegre tenni a párt politikáját. Azt le. hetne erre mondani: néhány és elszórt eset, néhány meg­zavarodott, szubjektív ember. — minek ebből ügyet csinálni?! Természetesen ez lenne a leg­könnyebb. Csakhogy nekünk nem az a fontos, hogy elszigeteljük az ilyen elvtársakat, hanem, hogy rádöbbentsük magatartásuk mélységesen szubjektív voltá­ra; hogy a meg- és kiszabott büntetéssel ne kirekesszük, hanem közelebb hozzunk em­bereket, kommunistákat a párt feladatához, nagy és bi­zony minden emberre igényt tartó munkájához. És nem utolsósorban azért is kell erről szót ejtenünk, — mert sajnos, ez is az igazsághoz tartozik reményekkel, hivatásszeretettel foglalják el munkahelyüket. Sok fiatal már munkához is látott azokban a gazdaságok­ban, ahol otthont nyújtottak számukra. De otthonra talál­tak-e igazán ezek a fiatalok? Tíz fiatalt kérdeztünk — ta­lálomra — száz választ kap­tunk — tömör, őszinte megfo­galmazásban. Mindenekelőtt szakmai vég­zettségükre voltunk kíván­csiak. A válasz legtöbb eset­ben egyetem, felsőfokú mező- gazdasági technikum és a leg­alacsonyabb: mezőgazdasági technikum. Beosztásuk: mezőgazdász, főállattenyésztő, gépcsoport­vezető, műhelyvezető, gyakor­nok. Egy dologban minden válasz megegyezik — mind a tíz kér­dezett kapott már önálló fel­adatot, vagy önálló munkakö­re van és bebizonyíthatja, mi­re képes? MIT GONDOLNAK a meg­becsülésükről? — Végzettségemnek megfe­lelően foglalkoztatnak. (S. M.) — Korai lenne a vélemény- nyilvánítás. (F. Gy.) — 1966. április 3-án kiváló oklevéllel tüntettek ki. (C. T.) — Tűrhetetlenül rossz. (T. L.) — A tsz-vezetőség és a tag­ság szeret. (S. G.-né.) Egy már jutalmat is kapott. Mi az, ami befolyásolta a fiatalok véleményét? S. M. lakásproblémája nincs megoldva, falujában nem ta­lál semmilyen szórakozást. Még nem döntött, marad-e, vagy sem. F. Gy. szolgálati lakásban lakik, szórakozási lehetőséget ő sem talál falujában, mégis hosszabb időre választotta je­lenlegi helyét. C. T. rendesen berendezett szolgálati szobát kapott, falu­jában szélesvásznú filmszín­ház, zenés szórakozóhely van, tv-t nézhet, közel van a vá­roshoz. Minden egyes eset­ben kérése meghallgatásra ta­lált, elintézést nyert. Addig marad, amíg az igazgatóság magasabb beosztásba át nem helyezi. T. L. elhelyezése elfogadható, de semilyen szórakozási lehe­tőséget nem talál. 1968-ig ma­rad, akkor nyeri el levelező úton a mérnöki diplomáját. S. G.-né saját lakásában la­kik, jó körülmények között és ezért marad. Szórakozást 6 sem talál mást a mozin és a tó-« kívül. A KÖZSÉGI, JÁRÁSI párt­és tanácsi vezetők általában foglalkoznak problémáikkal, de tőlük nagyobb gondoskodás* várnak. Jelenleg hárman folytat}® tanulmányaikat, hárman elő­adóként működnek közre. Megkérdeztük azt is, milyen feladatot látnának el szíve­sen? — Jelenlegi beosztásom«* szeretem, de nagyobb önálló­ságot akarok. (K. V.) — Közvetlenül a termelés irányításával, szervezésével foglalkoznék szívesen. Sajnos, meg van kötve a kezem a ter­melés adminisztrálásával. Ez a probléma nézetem szerint csak akkor oldódik meg, ha a kö- zépkáder-gárda szakmailag és üzemszervezési szempontból sokkal magasabb színvonalon fog dolgozni... (C. T.) Valamennyien szívesen dol­goznak a mezőgazdaságban, lelkiismeretesen ellátják szak­mai szervező és irányító tevé­kenységüket. Keresik új helyü­ket a falu életében. Több támo­gatást várnak ehhez a munká­hoz és több lehetőséget a szak­mai továbbképzéshez. Aki ott­honra talált, az többet akar nyújtani a mostaninál. Tanulni és sokoldalúan művelődni, hogy hivatásának mind jobban eleget tegyen. Tíz FIATAL agrárértelmi­ségit kérdeztünk —találomra választottuk ki őket a több száz közül, száz választ kap­tunk — tömör és őszinte meg­fogalmazásban. Érdemes el­gondolkodni valamenny'n azok miatt is, akik csak ezután kerülnek majd a mezőgazdasá­gi üzemekbe. Pilisy Elemér lO kérdés lOO felelet SZÁMARÁNYÁBAN leggyor­sabban növekszik ma falun az agrárértelmiségiek száma. Ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozó szak­emberek egyre jelentősebb sze­repet töltenek be a falvak tár­sadalmi, politikai és gazdasá­gi életében. Az országban je­lenleg 24 ezren dolgoznak, 1968-ra, az igényeknek megfe­lelően, számuk 64 ezerre nő. Az új szakemberek a fiatalok soraiból kerülnek ki, akik nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom