Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

Az aratásról nyilatkoznak Melegen, simogatóan süt a júniusi napfény, érleli a gabo­naszemeket. Itt az aratás ideje, a megyében már megkezdték az őszi árpa betakarítását, rö­videsen a búzára is sor kerül. Az aratás dandárja előtt meg­kértük Kéri Istvánt, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak helyettes vezetőjét, nyi­latkozzék az aratási előkészü­letekről, a legfontosabb tenni­valókról. Gondos betakarításra van szükség — Ebben az évben az aratás kilátásait erősen rontják a ta­vaszi bel- és árvízkárok. Mint­egy 15 ezer hold kenyér- és ta­karmánygabona teljesen, vagy foltosán kipusztult. Az őszi ve­téseken hosszú ideig víz állt. Emiatt jelentős volt a kiritku­lás. A megmaradt őszi kenyér - és takarmánygabonák emiatt többnyire ritkább beállottsá- gúak, bár a kalász és a kalá­szokban történt megterméke- nyülés jónak mondható. Ez a tény viszont nem tudja ellen­súlyozni a .táblák ritkább nö­vényállományát. — Megyeszerte nagy problé­ma van a tavaszi vetésű kalá­szosok minőségével és mennyi­ségével is. A tavaszi árpát na­gyobb részben áprilisban ve­tették el. Jelentős az olyán ta- vasziárpa-vetés is, amely tava­szi szántásba került. A vetés után bekövetkezett száraz idő­járás nem tette lehetővé a ta­vaszi árpák megfelelő kifejlő­dését, több helyen kiszántásra is kerültek. — Aratás előtt fontos fela­dat a pillangós szálas takar­mányok betakarítása és a ka­pások növényápolási munkái­nak befejezése. Elsősorban a hegyvidéki járásokban fontos ez, ahol a gabonák betakarí­tását kézzel végzik. Természe­tesen azonban ez a többi ter­melőszövetkezetben is fontos. — Megyei szinten a kiszán­tásokat, kipusztulásokat figye­lembe véve mintegy 106 ezer katasztrális hold kenyér- és takarmánygabonát kell beta­karítani és ugyanebben az idő­ben mintegy 10 ezer hold ta­karmány- és étkezési borsó be­takarítását és cséplését is el kell végezni. A betakarításra 260 gabonakombájn és 80 ara­tógép áll rendelkezésre. Ezzel a gépparkkal — amennyiben az időjárás és a megfelelő al­katrészutánpótlás a munkát zavartalanná teszi — mintegy 95—100 ezer hold gabonát tu­dunk betakarítani. Egyik leg­fontosabb feladat, hogy a sze­rényebb terméskilátások miatt nagyon kell ügyelni a vesztesé­gek legminimálisabbra való csökkentésére. Nagvon fontos a megfelelő tárolás is. A beta­karítást kombájn esetében gyors szalmalehúzás kövesse. Súlyt kell helyezni a szalma összekazlazására és arra, hogy a tarlókat azonnal valamilyen talajmunkában kell részesítem. Termelőszövetkezeteinkre sok gondot rónak az aratási és az azt követő munkák, de remél­hetőleg mindent elkövetnek az eredményes munka érdekében. Felkészültek a gépjavító dlíoraásek Az aratást megelőző egyik fontos feladat a gépszemlék megrendezése. A szakbizottsá­gok időben felülvizsgálták a megyében levő 260 kombájn műszaki állapotát, s feltárták a hiányosságokat. A kombáj­nok műszaki szemléje mellett szükséges volt a gépjavító ál­lomások tulajdonában levő aratógépek felülvizsgálata is, mert ezek a géóek nagy segít­séget nyújtanak a hegy- és dombvidéken gazdálkodó ter­melőszövetkezeteknek az ara­tásban. A kombájnokra és aratógépekre a vezetőgárda biztosított. Jelenleg oktatáson vesznek részt, hogy felkészülve kapcsolódhassanak a munkába. A gépek és az emberek felké­szítése megtörtént, most már csak az aratásra várnak. Stsinlö: Május 1. Tenne l£szlf vetkezet A közös gazdaságban nagy feladat előtt állnak: 1600 ka­tasztrális hold őszi búzát, 300 hold őszi árpát, 480 hold tava­szi árpát és 400 hold borsót kell betakarítaniuk. A gépek készen állnak: 8 kombájn. 1 aratógép és két rendrevágó vár a munkára. Ssriatí: Tíszamenl! Tsz Az aratandó terület a bel- és árvízkárok miatt kisebb lett, de így is 1200 hold őszi árpát, 100 hóid rozsot, 231 hold őszi árpát és 300 hold tavaszi árpát kell learatniuk. Zabos- bükönyből 150, míg borsóból 400 hold a betakarításra váró mennyiség. A borsó aratása már megkezdődött, a kalászo­sokra a jövő héten kerül sor. A munkát megkönnyíti, hogy a közös gazdaság a közelmúlt­ban négy új erőgépet kapott, s ezek is részt vesznek az ara­tásban és az azt követő mun­kákban. (K. L.) 4 népi ellenoroh megvizsgálták: Csigalassú változások... Népi ellenőrök vizsgálták az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat pétervásári és parád- fürdői üzemeit. Ha a vizsgála­tok eredményeit mértékegy­ségben fejeznénk ki, akkor saj­nos csak azt mondhatnák: az egy évvel ezelőtti vizsgálat óta csak „milligramos” fejlődés történt az említett két üzem­ben. Mert a két üzem épülete nemhogy jobb, inkább rosz- szabb állapotban van. Kicsik, korszerűtlenek a raktárak. A A párád fürdői üzem csak négy napra elegendő, lisztet tud tá­rolni. A kenyér minősége ér­dekében szükséges, hogy a fel­dolgozásra kerülő lisztet né­hány napig pihentessék. De hol? Még ennél is rosszabb a ke­nyér tárolása. Pétervásárán pokrócokon, Parádfürdőn zsá­kokon — természetesen a föl­dön — tárolják a kenyeret. Parádfürdőn könnyen meg­oldhatnák a kenyér raktározá­sát. Csak meg kellene szüntet­ni az üzem területén lévő szol­gálati lakást. Ez annál is in­kább indokolt, mert lakójának Beszélgetés az első „aranygyűrűs parádi lánnyal” - Vincze Piroskával Dobi István adta át a magas kitüntetést szatot említem. Most is az egyes számú belklinikán dol­gozom Debrecenben. Tehát legkedvesebb tantárgyamat gyakorolom. Egyébként a gya­korlati tárgyakat mindig na­gyon szerettem. — Életcélja? — Most minél jobban ellátni a betegeket. Később tudomá­nyos munkát szeretnék végez­ni, a cukorbetegség gyógyítá­sát akarom tanulmányozni. Körülbelül negyven jeles év végi osztályzat, kitűnő érettsé­gi bizonyítvány, mintegy hat­van jeles vizsgaeredmény az egyetemi indexben, kitűnő dip­loma — ez Vincze Piroska ed­digi tanulmányainak eredmé­nye. a tudáson kívül szorga­lom és akarat kellett, hogy ezt a nem mindennapi sikert magáénak mondhassa. Vincze Piroskában az akarat és a szorgalom ahhoz is meg­lesz, hogy tudását az életben is kamatoztassa és, hogy a tudományos munkáját ered­ményesen végezze. Ezt olvas­tam ki mondataiból, határo­zott magatartásából. (Bakó) Gyanús volt nekem Mecseki Mecseki Jenő csak pár hete volt még a vállalatunknál, de nekem már a harmadik napon gyanús volt. Nem vagyok egy szimatoló típus, de én rögtön láttam, hogy valami nincs ná­la rendben. Éreztem, hogy zű­rös ember, és figyelni kell. Fi­gyelni kezdtem, de semmi gya­núsat nem tapasztaltam nála Ez újra felkeltette a gyanúmat, úgyhogy szóltam a főnökének, Verböcinek. — XJtána kellene nézni en­nek a Mecsekinek, — mond­tam — valami nincs nála rendben. — Az anyagával nincs sem­mi baj — válaszolta Verbőci. — Egy pötty sincs az önélet­rajzán. Kitűnő szakember, az oklevelét is bemutatta, és az előző munkahelyéről is nagyon jó véleményt adtak róla. — Annál gyanúsabb. Ha minden rendben van nála, ak­kor annál érthetetlenebb a vi­selkedése. — Miért? Mi baj van vele? — Képzeld el, ez az ember nem iszik! — Egy kortyot se? Ez lehe­tetlen — hüledezett Verbőci. — Egy gyűszűnyit se — mondtam. — Biztos vagy ebben? — Sajnos, igen! Amíg sza­badságon voltál, Gyula napon felköszöntöttük Lakner bácsit, de Mecseki visszautasította a tokaji furmintot, sőt Berényi Joli születésnapján a szürke­barátból sem ivott. — Talán csak a töményét szereti. — Azt sem itta meg múlt szombaton, Alfonz napon, pe­dig Somogyi fütyülős barackot hozatott, és másnap, Lonciko születésnapján Dry Gin-nel koccintottunk. — És sörrel próbálkoztatok már? — Kétszer is. Hétfőn Sebes Laci kitüntetésekor, és szer­V 1966. június 19., vasárnap konról is lövöldözött, távcsö­ves puskával. Ha egy-egy tyúk a földjére tévedt, akkor már lepuffantotta... Gál Sándorné özvegy, négy évig Taby házvezetőnője volt. Falujából, a Felvidékről hozat­ta magához, szolgálónak. — Szerette a katonás ren­det, megkövetelte mindenkitől. Katonatisztek jártak hozzá in­kább. Valami Ostodál vagy Os- tyodál nevű, Fekete Rezső őr­nagy. Mi nem nagyon kíván­csiskodtunk, ugye, hogy kik jöttek, micsodák ... Sokat meg­fordult nála Egedy Elemér dok­tor és a fia. „Cini”-nék szólí­tották a fiút, de úgy tudom, Lehel volt a neve. „Cini” a ke- reszfia volt neki... A kastély­ban volt egy kápolna, oltárral. Xstenszerető volt, nem rossz ember. Egy koszton élt a cse­lédséggel ... íme, a fasiszta két arca: egyik a különítményes gyilko­sé, másik a zárkózott, nőtlen­ségében maradt úré, a jő em­beré, aki csak a katonás, pe­dáns rendet szerette. Mert az csak nem nagy bűn, hogy a tyúkokat lövöldözte ... Vitéz Taby Árpádot a hábo­rú befejezése után — mint ki­telepített, jó ideig Horton fu- varoskodott — háborús és nép­ellenes bűncselekményekért 15 évi börtönbüntetésre ítélték. A váci börtönben ült megérde­melten, s onnét szökött Nyu­gatra 1956-ban, az ellenforra­dalom börtönkapukat is meg­nyitó napjaiban. Megkopott fasiszta. Kivén- hedt, kémeket toborzó, alantas ügynök. Pontosan az, amilyen­nek „Cini” kereszti; a lelep­lezett kém, dr. Egedy Lehel mondotta: Aljas fé-eg!... Pataky Dezső rozsdásodott pléhtóbla: „Taby kastély 1.” A tágas, nagy szo­bákat három család lakja, Pa­lik Jánosé, Novák Józsefé és özv. Szűcs Mihálynéé. — Igc-z, hogy ha Taby vissza­jönne, kirakna innét minket? — Palikné kérdezi ezt Rozi nénitől, özv. Szűcsnétől. — Igaz! A nyavalya törné ki, ott,, ahol van... — Hát csak törje, bizony! A kastély mostani lakói ke­veset tudnak a hajdani gaz­dáról, múltjáról, itten telt éle­téről. Hallották Taby nevét a rádióban. „Valami kémper volt...” Az atkári Új Élet Szövetke­zet irodájában idős, ősz hajú férfi. Katonája volt Tabynak. Hatvanas katona. — Kimondom kereken, én szerettem. Az olyan ember volt, hogy nem szívelte az urakat, a gazdagokat... (Az urakat nem szívelte, per­sze. De gyilkolni csak a sze­gényt gyilkolta, gyilkoltatta — terrorszázad élén Szegedtől Szatymazig, végig a Dunántú­lon. A gazdagtól legfeljebb csak díszes nyerget lopott. Vörös­váron.) Erdélyi Ferenc gépkocsiveze­tőnek a bátyja Taby kocsisa volt, s ott lakott kinn a kas­télyhoz ragasztott „cselédház­ban”. — Utálom, mint akármelyik népnyúzót. Nem dolgozott az, csak passzióból csinált valamit, kiadta a földjét harmadába a szegényeknek ... Sokan jártak hozzá, sok autóval jöttek, mint a fene. Mikor voltak nála, meg sem közelíthette a kas­télyt falubeli, nem volt taná­csos a csendőröktől... Kutya egy passziója volt. Lövöldözte a tyúkokat, pusltával. A balz jén. „A jobboldali eszme győ­zelme” így ujjongott vezércik­ke címében is a megye újságja, az „Eger”. Ujjonghatott: iga­zat írt. KASTÉLY A VITÉZI BIRTOKON Idézhetnénk bőven az arany­sarkantyús vitéz és in. kir. nyug. testőrőrnagy megyei „társadalmi” szereplését, fel­lépéseit. Az 1938 szeptemberi, Hatvanban tartott 60-as ezred- nap fényes ünnepségét idézhet­nénk, ahol diadalkapun át, ma­gyar ruhás leányok és egy formaruhás frontharcos sza­kasz sorfala között, 3 ezer ki­szolgált katona menetét vitéz Taby Árpád m. kir. nyug. testőr­őrnagy, a Mária Terézia rend lovagja vezette lóháton; ahol az emlékműre vitéz Taby telt koszorút, esküt is fogadva, hogy a régi harcosok „minden­kor hűségesen teljesítik köte­lességüket a hazával szem­ben”. S idézhetnénk a 00-as ezred egri ünnepét, vagy _ a különböző községek díszpolgár- választó ünnepét. De hagyjuk az idézést, s tegyünk látogatást inkább At- káron, ahol Taby építette fel az ország utolsó kastélyát, vi­tézi birtoka 100 holdján, ahol sokan ismerték, s ahol sokan emlékeznek rá mai napig... ... A falu szélén nyárfák és akácok kis ligete mellett áll a kastély. Gesztenyékkel öve­zett út vezet odáig. Messziről látni a kastély homlokzatán az építés római számokkal jelzett dátumát: MCMXXXVIíT. Szé­les lépesők, szögletes oszloix>k, balkon. A kastély falán meg­könyvéből tudjuk — már fia­talon a fasiszta eszmék híve, s titkos fajvédő társaságot is alapított Magyar Élet Szövetség néven. E társaságnak 1930-ban lett tagja, később fő ideológu­sa és szervezője, egy Szálasi Ferenc nevezetű katonatiszt — Egerben is szolgált a katonai hatóságok büntetéséből, vezér­kari őrnagyi ranggal, s Eger­ből kérte nyugdíjaztatását is 1935-ben. Taby s a nála egy év­vel fiatalabb — súlyosan kó­ros lelkivilágú, abnormális, ön­kontrollt nem ismerő, mániá­kus és skizoid — Szálasi kö­zött nagy barátság szövődött. Szálasi épp Taby titkos faj­védő társaságából hozta létre 1935-ben a maga politikai szer­vezetét, a Nemzet Akaratának Pártját. A párt tényleges ve­zetője, aki rejtezve csak a hát­térben állt, a titokzatos „Fő Tekintetes LJr” — nem más, mint Taby Árpád. Jóllehet a vezéri pozíciót nyíltan Szálasi vette át, az igazi vezéri tiszt­ség csak Tabyé maradt. Nem véletlen, hogy a sikertelen puccskísérlet után, 1938-ban, a letartóztatott Szálasi Tabyt kí­vánta a Hungarista Mozgalom vezetőjéül. Egyébként erdemes megemlíteni, hogy bár Taby — szoros kapcsolatban állt a had­sereg magas rangú tisztjeivel és sok neves jobboldali közéleti személlyel —, aki vezető szere­pet játszott a puccskísérletben, ugyanúgy r.em került a vád­lottak padjára, mint korábban a sikkasztási ügyben. Taby ide­jében nyugdíjaztatását kérte a testőrségből, s más vonalon, mint országgyűlési képviselő kereste az érvényesülést. Gyöngyösön, a megye fő n.yi las fészkében választották kép­viselővé 1939. pünkösd hétfő­dán, mécs után. Udvarias mo­sollyal visszautasította a Kini­zsit, sőt a Rockyt is. — Érthetetlen — csodálko­zott Verbőci. — Ilyen még nem volt nálunk. Az egész vál­lalat rendszeresen összejár in­ni, és akkor egy ilyen jöttment alak, mitsem törődve a jól ösz- szeszokott kollektívával, el­kezd itt különcködni. — Jellemző, ilyen az után­pótlás — mondtam rezignál- tan. — Mit lehet itt tenni? — Figyelni fogom őt. Lehet, hogy a központ embere, és rendszeresen jelentéseket ad az ivászatokról. Talán a köz­pontban már azt is tudják, hogy ma délután mit iszunk majd az én névnapomon. Olyan príma kecskeméti riz- lingem van, hogy az egész tár­saság meoemlegeti majd. Te is ott leszel? Persze, hogy ott voltam. És ott volt Mecseki is. Természe­tesen egy kortyot sem ivott, és félóra múlva angolosan távo­zott. Akkor már mindenkinek gyanús volt. csak Bokor Laci vette a védelmébe. — Ugyan kérem, nagyon rendes gyerek Mecseki Sanyi. Nekem elhihetitek, mert húsz éve ismerem őt. Hála istennek, Bokor Laci­nak lett igaza. Másnap minden kiderült. Verbőci megtudta Mecsekiről, hogy csak azért ~iem iszik, mert jelenleg aifco- holelvonó kúrára jár. Megnyugodtunk mindany- nyian. Ha csak azért nem iszik, mert alkoholista, akkor tény­leg rendes ember... Miklós Ottó nuljak. Én megfogadtam a tanácsot, mert nagyon szeret­tem tanulni. A kitüntetést az kaphatja. — évente csak néhány diplo­más —, aki középiskolai ta­nulmányai során év végén ki­tűnő rendű volt és minden egyetemi vizsgáját jelesre tette le. Vajon Vincze Piroska tu­datosan törekedett erre? — Nem, dehogy — válaszol­ja. Minden vizsgám előtt azt gondoltam, hogy ki fognak tenni, s aztán olyan öröm volt számomra, hogy sorra jöttek a jelesek. Egyszer egy fizika­vizsgán úgy látszott, hogy nem kapok jelest. Olyan tételt húz­tam, amiről az első pillanat­ban nem sokat tudtam. Aztán eszembe jutott egyik középis­kolai tanárnőm intelme: józan parasztésszel kell gondolkodni. Ügy tettem. összeszedtem mindent, apait valaha arról a tárgyról tanultam kémia-, bio­lógia- és fizikaórákon. Végül jelesre mentem. — Legkedvesebb tárgya? — Sok kedves tárgyat tanul­tam, de ha választani kell. ak­kor a debreceni belgyógyá­A Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem pénteken délben kitüntetéses doktorrá avató tanácsülést tartott, amelyen Szabó Judit és Vincze Piroska orvosokat Sub auspiciis Rei Publicae Populáris kitüntetés­sel doktorrá avatták. A dok­toravató tanácsülésen részt vett Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, aki a felava­tottakhoz beszédet intézett és átadta nekik a népköztársaság címerével ékesített aranygyű­rűt. * Vincze- Piroska, a szőke, tö­rékeny orvosnő. Heves megyei lány. Szülei Párádon élnek, édesapja üvegfestő volt a pa- rádi gyárban. A .rektori hivatal hűvös fo­lyosóján ülünk le beszélgetni. Gratulálok a szép sikerhez. Szabadkozva jegyzi meg. hogy a gratulációk a szüleit és a tanárait is illetik. — Édesapám minden héten levelet írt, amelyben a tanu­lásra buzdított. Még módsze­reket is ajánlott. Mindenek előtt azt, hogy könnyedén ta­4 „Milligrammot»” ♦ Baj Tan a raktál ♦ Kenyérből igen, ♦ A higiénia sem i saját háza van Parádfürdőn. Szinte érthetetlen, hogy erre eddig miért nem került sor! Ha fejlődésről egyáltalán be­szélhetünk, akkor a kenyér mennyiségéről, minőségéről kell szólnunk, mert az már mindenképpen eredmény, hogy a két üzem a hozzátartozó te­rületet mennyiségileg már ki­elégíti kenyérrel. Valamicskét javult a minőség is. Már nem kerülnek idegen anyagok a tésztába, és a kenyér sütése is higiénikusabb körülmények között történik. A sütemény-ellátás viszont semmit sem javult. Például szombati napokon a parádfür- dői üzem egyáltalán nem süt süteményt. Ezt az üzem vagy a vállalat lehet hogy meg tud­ja magyarázni, de azt már aligha, hogy nagyon sokszor baj van a termékek súlyával is. A próbamérések eredmé­nyei egyáltalán nem hízelgőek sem az üzemre, sem a válla­latra nézve. Ez a megállapítás érvényes a pétervásári üzem termékeire is. Mondhatnánk, hogy a keres­kedelem sem a. legjobb mód­szert választotta, amikor mennyiségi, vagy minőségi ki­fogása miatt jegyzőkönyv és kötbérigény nélkül küldi visz- sza a termékeket az üzemnek. Már csak azért sem jó ez a módszer, mert ilyen esetekben kenyér nélkül maradnak a bol­tok, amelyet persze, csak a vásárlók éreznek meg, az üzem egyáltalán nem. Ö ráér, ha nem kell az egyik szállítmány, majd visz helyette másikat. Kissé elszaporodtak ezek az oda-vissza küldözgetések. Ezekért ki a felelős? Nincs kizárva, hogy a pa- rádfürdői üzem szoktatta le a kereskedelmet a jegyzőkönyv­felvételről, a kötbérigényről. Mert előfordult már olyan eset is, hogy a kereskedelem­nek nem kellett a kenyér, de mire előkerült a papír, ceruza, hogy elkészüljön a jegyző­fejlődés rozással süteményből nem megfelelő könyv, a kenyérszállító autó­nak már a porát sem látták. A „miUigrammos” fejlődés még messze jár az igényektőL Jól tudjuk, hogy a vállalatnak jelenleg nincs anyagi ereje ahhoz, hogy jelentős összege­ket fektessen be a két üzembe. De nagyobb lelkiismeretesség­gel, jobb szervezéssel, a „mil­ligrammos” fejlődést legalább „dekányira” mindenképpen felemelhetnénk. Kiváncsiak lennénk arra is, hogy vajon a tisztasági rend­szabályokkal miért nem törőd­nek az üzemekben? Ezen a té­ren szinte semmi fejlődés nincs az előző vizsgálat óta. Rende­zetlen az épületek környéke, nem eléggé tiszták a raktárak, mosdók, a kenyértároló helyek. Pétervásárán kormosak a fa­lak, Parádfürdőn az üzemen keresztül lehet csak bejutni az öltözőbe, mosdóba. Nem is be­szélve a mosdó állapotáról. Itt is piszkosak, kormosak a fa­lak, nincs külön öltözőszek­rény a dolgozóknak. Rossz az üzem szellőztetése. De még ezeknél is szomo­rúbb, hogy a két üzemben szinte álig találtak a népi el­lenőrök olyan dolgozókat* akiknek megvolt a munkájuk­hoz szükséges. orvosi igazolás. Parádfürdőn háromnak, Péter­vásárán pedig mindössze csak egy dolgozónak voltak meg az egészségügyi papírjai. Pedig a rendelkezés félreérthetetlenül előírja: Orvosi vizsgálatok nél­kül sütőüzemekben senkit sem lehet foglalkoztatni. Jó lenne, ha az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat ve­zetői is alaposan szétnéznének a két üzemben, de nem ártana, ha a többiben is, mert a népi ellenőrzési vizsgálat eredmé­nyei másodszorra is csak azt bizonyítják, hogy: csigalassúak a változások. Sőt, még ezen belül is a lassú csigák a mérv­adóak... Koós József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom