Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
A tanácsi vállalatok vezetési színvonaláról Heves megye tanácsi vállalatai évente mintegy másfél milliárd forint értéket termelnek, dolgozóinak a száma megközelíti a nyolcezer főt. Ezek a vállalatok egyrészt kiegészítik az ország ipari tevékenységét, hozzájárulnak a lakossági árualap helyi bővítéséhez, másrészt biztosítják a lakosság kommunális és kulturális ellátottságát, de a tanácsi vállalatok részesedése jelentős a megye kereskedelmi tevékenységében is. Éppen ezért időszerű volt, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága megvizsgálta a tanácsi vállalatok vezetési színvonalát. A .vállalati vezetés színvonalának, ha nem is egyetlen, de kétségtelenül legfőbb mércéje a jövedelmezőség alakulása. Az elmúlt évben a' tanácsi vállalatok a tervhez és a bázishoz képest is mintegy 14 millió forinttal teljesítették túl jövedelmezőségi tervüket. Számottevő eredményt ért el a Heves megyei Elektromechani- ikai és Vasipari Vállalat, a tanácsi építőipari, bútoripari és a Heves megyei Építőanyagipari Vállalat. Viszont közel 2,4 millió forinttal romlott a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat eredménye és egyenként mintegy 160 ezer forint az egri és a hatvani városgondozási vállalat eredményromlása. A vesretés színvonalát mutatja, hogy a gyártott termék, a végzett szolgáltatás és egyéb tevékenység korszerűsítésére milyen erőfeszítéseket tettek. Az elmúlt évi eredmények azt igazolják, hogy a tanácsi vállalatok ezen a téren is értek el eredményeket, ha nem is a tanácsi gazdaság minden ágában. Viszont joggal kifogásolható, hogy a vendéglátóipar nem törekszik eléggé az újszerűségre, a helyi sajátosságok és lehetőségek jobb kihasználására. A vállalati vezetés megítélése szempontjából nem elha- • ‘r'nyagolható szempont az, hogy milyen eredfnéttyéket értekjel a munka feltételeinek biztosításában. Ennél elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy a tanácsi vállalatok rend- - kívül kedvezőtlen körülményeket örököltek. A telephelyek rendkívül szétszórtak, a munkahelyek zsúfoltak, és több vállalatnál hiányoznak a minimális szociális berendezések is, és az elmúlt években hiányzott a helyzet megváltoztatásához szükséges beruházási keret. Éppen azért a jelenlegi helyzetért nem lehet a vállalatok vezetőit egyértelműen elmarasztalni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azonban megállapította, hogy a vállalati vezetők a termelés céljait szolgáló beruházások mellett kevésbé fontos feladatnak tekintették az alapvető munkafeltételek biztosítását. A tanácsi vállalatok vezetői ismerik a vezetés demokratizálásának fontosságát, mégsem mindenütt törekedtek arra, hogy a termelési tanácskozás elnyerje méltó rangját, a társadalmi bíróságokat sem működtették megfelelően. Sok hasznos javaslat és helyes észrevétel elsüllyed a közömbösség és a bürokrácia útvesztőjében. A vállalati vezetők és a tanács szakosztályai egyetértenek azzal, hogy javítani kell a tanácsi vállalatok vezetési színvonalát. A korábbi határozat érvényességét senki sem tagadja. Azt is tudják, hogy az új gazdasági mechanizmus élesen veti fel a »kérdést: hogyan állunk a vezetés színvonalával és ki lesz alkalmas a nagyobb önállóságra. Ha egy-egy vállalat gazdasági eredményét a tervszámokhoz, vagy az előző évek adataihoz hasonlítjuk, a vezetés színvonaláról általában kedvező képet kapunk. De nem egyértelmű a fejlődés. A 100 forint gépi felszerelésre eső termelési érték az utóbbi években nemhogy javult volna, hanem visszaesétt. A munkaerő- és a készletgazdálkodás is javult, de nem mindenütt és nem kellő mértékben. A tanácsi vállalatok vezetői többnyire jogosan vetik fel, hogy egyes kérdésekben nincs kellő jogkörük, de az is tény, hogy a lehetőségekkel sem élnek kellő módon. Nem használják fel a könyvelés és az utókalkuláció adatait, fontos kérdésekben nem kellő információ alapján döntenek, nem tájékozódnak kellően a piaci lehetőségekről. Kockázatot csak kismértékben hajlandóit ‘vállalni, a felelősséget a legtöbb esetben a felettes szervre szeretnék hárítani. Az anyagi ösztönzés lehetőségeivel jobban kellene élni. a munkaver- Seny és a szocialista brigádok kezdeményezését. lendületét eredményesebben kihasználhatná a vezetés. A vitathatatlan eredményekben benne van az irányító szervek segítsége, de azt is meg kell jegyezni, hogy a vezetés színvonalának emelésére, a vállalati hatáskör és önállóság növelésére a felsőbb szervek sem tettek meg minden tőlük telhetőt. Az irányító szerveit sem támasztottak eddig megfelelő követelményt a vállalati vezetőkkel szemben. Elgondolkodtató. hogy 1966-ban 27 tanácsi vállalat igazgatója közül négynek nyolc általános iskolája sincs meg és a műszaki vezetők képesítése sem éri el a megfelelő szintet. Az adminisztratív vezetők politikai képzettsége viszont kifogásolható. A vezetők rátermettségét, szakmai és politikai képzettségét nem szabad kizárólag iskolai végzettség alapján megítélni, de összefüggést kell látni abban, hogy a gazdasági eredmények azoknál a vállaltoknál maradnak el, ahol a vezetők képzettsége, és ennek következtében a vezetés színvonala nem kielégítő. Helytelen szemlélet és hibás gyakorlat volt — ezen sürgősen változtatni kell —, hogy az irányító szakosztályok a tanácsi vállalatok vezetőinek minősítése során nem is vizsgálták az alapvető vezetői tulajdonságokat: Az eredmények elismerése mellett a megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a vállalati vezetés fogyatékosságainak megszüntetésére az irányító szakosztályoknak és a vállalati vezetőknek is további erőfeszítéseket kell tenniük. Szervezeti és tartalmi fejlesztésre van szükség. Távlatilag gondoskodni kell arról, hogy a szakmából nevelődjenek ki a közép- és felsőszintű vállalati vezetők. Természetesen ez hosszabb folyamat, de a jelenlegi színvonal gyorsabb ütemű fejlődését szolgálja a vállalati vezetők folyamatos oktatása és a hasznos tapasztalatok elterjesztése. (F. L.) ■ : ; ’ Ez a mosolygó kisfiú Hervai Attila, a TI. számú általános iskola első osztályos tanulója. Láthatóan örül a kisdobosok kék nyakkendőjének. mint 1100 egri úttörő és kisdobos avatására a stadionban. Még az idő i§. a gyerekeknek kedvezett, akik ünneplő egyenruhában sorakoztak, gyülekeztek nyolc óra előtt a bejáratnál, zászlók alatt. A tribünön vendégek, szülők, ismerősök és érdeklődők tömege... Pontosan nyolc órakor megkezdődött A szemetes Gyöngyös — nemcsak az úttisztítók „bűne”! Szemetesek a gyöngyösi utcák, ltoznapokon és ünnepeken egyaránt. Még a város belterületén is gyakran meg- botránkozik a jobbérzésű helybeli, messziről jött hazai, külföldi vendég... A Fő téren, a nagy Csemege előtt, a Lenin utcában, a MAVAUT-pályaud varon és másutt sem ritkaság a sok szétdobált papír, különféle hulladék —, amelyek korántsem gyakorolnak kellemes benyomást a sétálóra, kevésbé válnak a meglehetősen nagy idegenforgalomnak örvendő Mátra-alji város díszére. A rendbontókat — sajnos még a közelmúltban megrendezett tisztasági hét sem tudta teljes mértékben megfékezni, imitt, amott a kampány idején is nyomot hagytak maguk után a neveletlen, a szépet tagadó emberek! Különös, s egyben elgondolkodtató. hogy a hatóságok Gyöngyösön évek óta nem képesek elejét venni a várost csúfító szemetelésnek, nem tudnak kellő eréllyel. határozottsággal fellépni azok ellen, akik fittyet hányva a közízlésre, a kultúrember számára kötelező íratlan törvényekre — lépten-nyomon felrúgják a legalapvetőbb szabályokat. Furcsa, hogy gyakran egy- egy hangosabb szóváltásért, alaptalan feljelentésért „törvény” elé citálják az embert, szabálysértéssel vádolják — ugyanakkor például szemet hunynak az utcai szemetelók vétségei fölött... Talán a város tisztasága — afféle mellékes követelmény? (—ni) HATALMAS vastömbök, különböző nagyságú és formájú öntvények, zúgó, csattogó gépek és izzó kemencék között végzi mindennapi munkáját Leiszner Sándor, az öntödei vállalat egri telepének dolgozója, a munkásőrség egri egységének példamutató, fegyelmezett beosztottja Az öntvénytisztítóban találkozunk vele, — különböző alakú öntvényeket, alkatrészeket szabadít meg a fölösleges lerakódásoktól —, és igazán elcsodálkozik, hogy' éppen róla akarunk írni. — Nem találtak jobbat, megfelelőbbet? — jegyzi meg. A műszak végén — egészségre ártalmas munka ez, éppen ezért hat órát dolgoznak — a csendes ebédlő egyik asztalához ülünk le beszélgetni. Arról folyik a szó, hogy mi készt rí még ma is arra őt. hogy idős kora ellenére, aktíván részt vegyen a munkásőrség foglalkozásain. — Kétkezi munkás és kommunista vagyok — válaszol tömören —, életem nagy részét a szenvedés kísérte, s _ nem szeretném, ha ez öreg napjaimra visszatérne. — Sándor bácsi a mi párt- titkárunk — szólnak át az 'egyik asztaltól —, amióta közénk jött, mindig ő töltötte be ezt a tisztet. — Példamutató munkás, a dolgozók jogaiért ’riizdő ember — mondja róla az üzem vezetője. — Kár, hogy az év Végén már nyugdíjba megy. Nyugdíj előtt, de nem a pártmunkából ÉLETE történetére terelődik a szó. így tudom meg, hogy Egerben született, szülei földművesek voltak, és rajta ki- vül még három gyermeket neveltek. A négy elemi elvégzése után otthagyta az iskolát, hogy segítsen az apjának — a földön. Barátai ebben a,z időben földműves fiatalok voltak. Amikor 19 éves lett, apja lovával fuvarozni kezdett. Ekkor került kapcsolatba a munkás- mozgalommal. A kőműveseknek szállította a követ, akik baloldali beállítottságuknál fogva sok olyan társadalmi igazságtalanságot mutattak meg neki. ami ellen, elhatározta, ő is harcolni fog. — Míg meg nem nősültem, velük barátkoztam — mondja —, majd 1940-ben egy kis házat építettem. Szomszédom idős Mácsai László volt, aki türelmes munkával kommunistává nevelt. Közben behívtak katonának, 1936-tól 1942-ig katonáskodtam. Megjártam a frontot, ahol a feketelistán szerepelt a nevem, mert kommu- nistagvanús voltam. Amikor 1943 januárjában hazaengedtek szabadságra, elhatároztam, többet nem megyek vissza. Bujkáltam a felszabadulásig, de már 1944 telén elkezdtük Egerben is szervezni a pártot. 1945 tavaszán megalakult a városi pártbizottság is. Id. Tóth Ferenc, Gyetvai József, ifi. Mácsai László, én és még többen voltunk a tagjai. A PÁRT EKKOR azzal a feladattal bízta meg őket, hogy szervezzék meg a tiszafüredi járás községeiben a pártalap- szervezeteket. Ezt a munkát sikerrel végrehajtották, majd hazatért két hold juttatott földjét művelni. A pártmunkától azonban soha sem szakadt el. Volt a hegyközségben hegyőr, a DÉFOSZ városi titkára, majd a Nagy József Tsz megalakítását segítette, annak lett a tagja. 1953-ban súlyos beteg lett — fél oldala megbénult —, s kórházba került. Orvosi javaslatra kellett otthagynia a tsz-t, s olyan munkát vállalni, ahol keveset kell járnia. így került az öntödébe, öntvénytisztítónak. Két hónap múlva párttitkárnak választották. 13 éve végzi ezt a munkát. Ez év végén megy nyugdíjba. — Szeretem az embereket. Mindig boldog vagyok, amikor arról hallok, hogy ez vagy az a társam lépett egyet előbbre az életben, ha rádiót, házat, autót vásárol — magyarázza, s még hozzáteszi: — 30 évvel ezelőtt mi is ilyenről álmodoztunk. Harcoltunk is érte, és most álmainkat valósítjuk meg. Életéhez szorosan hozzátartozik a pártmunka. Felesége másfél évig nem főzött ebédet neki, amikor megtudta, hogy kommunista lett. Azért, hogy a kislányát is kommunistának nevelte. Ma már a felesége is párttag. Amikor a háború után a felesége visszakerült a Dohánygyárba és ott saját szemével is meggyőződött arról, hogy a kommunisták a munkásokért harcolnak, „megbocsátott”, ő is csatlakozott soraikhoz. 1956-BAN MÁR mind a ketten a munkáshatalom védelmére álltak. A munkásőrségbe elsőként jelentkezett, s azóta is becsülettel részt vesz a kiképzéseken, a gyakorlatokon, a feladatok megoldásában: Pedig az évek és régi betegsége „nyomja a vállát”. De ezzel nem törődik. Ha a munkásőrség mozgósít, ő soha nem hiányzik. Legutóbb éppen egy eljegyzésről, egy éve pedig esküvőről szólította el a riadó. Példamutatásáért megkapta a Kiváló munkásőr kitüntetést, de több oklevél pártmunká.iát ismeri el, A' szakma kiváló dolgozója-jelvény pedig kétkezi munkájának elismerését bi zor.yítja. Fazekas István lalt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Oláh György, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára, Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkára, Bíró József, a Heves megyei Tanács elnöke, Egem Günter, az erfurti úttörőház igazgatója és helyettese: Monica Zimmermann, valamint a megye párt-, állami és tomegszervezeteinek képviselői —, majd felsorakoztak a pálya gyepén. Közel hatezer úttörő vett részt ezen a nagy ünnepélyen. A csapatvezetők jelentettek Mar moly Györgynek, a városi Vidám és izgalmas játékokra is sor került vasárnap. Vajon ki lesz a győztes? (Kiss Béla felvételei) úttörőtitkámak, majd Szabó László, az Országos Űttörő Elnökség tagja engedélyt adott a KISZ egri városi bizottsága és a városi úttörőelnökség zászlajának behozatalára. Ezután az úttörők és kisdobosok egy-egy küldöttsége kérte, avassák fel őket, a kék és a vörös nyakkendő „várományosait”, hogy tagjai lehessenek a gyerekek szervezetének. Felolvasták a kisdobosok hat és az úttörők tizenkét pontját, majd Pénzes József őrnagy, avatótiszt előtt 550 úttörő és mintegy hatszáz kisdobos letette a fogadalmat. Megkapó jelenet következett ezután: az avatószülők felkötötték az új kisdobosoknak és úttörőknek a nyakkendőt, és átnyújtották- ajándékaikat. Közben galambok serege röppent föl, s szállt el a pálya fölött, s színes léggömbfürtök emelték a magasba az úttörők jelvényét és feliratait. Kónya Lajos, a KISZ egri városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, figyelmeztetve a gyermekek mozgalmának új tagjait kötelességeikre, feladataikra. harapott bele a pénzdarabba. Természetesen az „összeg” is azé lett... A szintén hagyományos zsákfutáson is derült annyit a közönség, mint a lepényevésen. A stadionban az MHS modellező-bemutatót rendezett, ugyancsak nagy nézőtábor előtt. > A rajzkészséggel „megáldottak” is találtak maguknak teret. A népkerti sétányon például aszfaltrajz-versenyt rendeztek, amelynek első helyezettje, Szaniszló Zoltán, az egri IV. számú általános iskola tanulója lett. Ugyancsak nagy kacagás kísérte a — lassúsági kerékpár- versenyt, hiszen nem valami könnyű a ..leglassabban” hajtani ... Vidáman telt a nap, kinek a versenyeken, kinek a strandon: vasárnap minden úttörő nagyon jól érezte magát, K. G, 1966. május 24„ kedd kacagtató eseményeké, amelyek mintegy koronát tettek a három nap nagyszerű programsorozatára. A Népkertben folytatódtak a rendezvények. A bejárattól jobbra elterülő nagy gyepen például a lepény- evő-versenyt rendezték meg, ezt a nagy hagyományokkal rendelkező vetélkedőt, amelyben nemcsak az edzett rágóizmok, a „trenírozott” gyomrok döntötték el az elsőséget, hanem maga a szerencse is, ugyanis a lepény készítői a nagy darab süteménybe belesütöttek egy „forintost” is, s az lett a győztes, aki — először cA vasárnap az úttörők és kisdobosok napló volt... Régen látott már Egier ilyen nagyszabású úfctörőrendezvényt, amilyen a vasárnapi volt. A hangulat ünnepélyességét növelte a húszéves jubileum: vasárnap délelőtt került sor több i a város úttörőcsapatainak szín- . pompás bevonulása a helyőr- . ségi fúvószenekar pattogó indulói mellett. Az úttörők és kis- • dobosok elvonulták a dísztri- i bűn előtt, amelyen helyet fogA színpompás, gyerekeik számára felejthetetlen ünnepség a városi zászló kivitelével ért véget. A nap többi része a szórakozásé, a játékoké volt, a vidanij
