Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
MEBfKLYI LÁSZLÓ: ÖRÖKSÉG Mindenki itthagy valamit ki a hírnevét ki egy komfortos lakást A katona például a lőfegyverét Végül is valami mindenképpen marad ha más nem egy vinnyogó kutya Az öregasszonynak mégsem maradt semmi miután négy gyermekét megszülte szelíden kicsit felülről mosolygott a világra és a háború sorban egyenként más-más indulókkal elvitte tőle mind a négyet ▼Ad MÍHAiat Gyökerek fogóznak nRMM, MA akácé* a sinnet tat, mini a poO. a fírp (yalorút; ftUMfl A —« tfla vert kan tar— s an átra tMH sytttan aaheevn nttn4 a hálta nrtta » Mf WtanMB meder, eewMfceh. an nets line 4a ftfrtslem n artrtte, \ *a antta Mikii* Inas a rtM» Azt a szerszámot, azt a gépet (DM angbávrts, appysf KM bocsánat Gye topotok e férnem, arcomon mirrhta ssepMfc, terpenzülésbe helyezkedett, s satentori hangiét recsegtetve szónokolni kezA tavasz szebb volt, min« máskor, a Somhegyen már áprilisban zöldbe borultak a fák, e én elvágytam a füstös gyárból. Nagyapám ösztökélésére már előbb elvégeztem a négy polgárit. Azt terveztem, hogy pénzt szerzek, különbözetivel beiratkozom a gimnáziumba és kitörök a nyomasztó sorsból, amely mindnyájunkra ránehezedett. Varga Lad, a szomszédban lakó barátom, akivel egy műhelyben dolgoztam, csitítgatta vágyaimat — Az urakhoz sodródnál! Ok urak, te melós vagy. Nem kellesz nekik. Én mégis tovább kergettem álmaimat Lacit elkerültem, ■ egy Fehér nevű Írnokkal kerestem a barátságot Fehér akkoriban ezer pengős örökséghez jutott, a ez a számomra csillagászati vagyon valósággal fénybe vonta a jó beszédű, a velem feltűnően barátságos fiatalembert Fehér az örökségből kényelmes lakást rendezett be és vásárolt egy vadonatúj tölcsére* gramofont Esténként nála üldögéltünk, zenét hallgattunk, lányokról beszélgettünk. S bennem erősödött a vágy, hogy én la ügy éljek, olyan könnyedén, felhőtlenül. Április végén a műhelyből jövet Varga Led mellém szegődött hazáig kísért majd a kapuban elmondta, hogy május elsején a somhegyi tisztáson majálist tartanak az tftfc- Menjek velük. Amikor megtudtam, hogy Lad húga, Mari Is ott lesz, s Fehér Is eljöhet gramofonjával, megígérted^ hogy elmegyek. Szép idővet napsütésed ML szöntött ránk a május elseje. Még délután Is felhőtlen volt az ég, amikor a kis csapat vágna bandukolt a begyei dalon. Az den Fejes haladt a hatalmas termetű, egykori birkózó, ö volt a gyári szakszervezet egyik mozgatója, apámtól gyakran hallottam, mennyit kínozták 1919 után, direktóriumi tagsága miatt Fejes után Varga Lad menetelt a folyton fecsegő kis Králikfcal, majd Vajda Feri, a színészi álmokat melengető esztergályos, s még négy-öt fiú, s ugyanannyi lány. Ml Marival a sor végén bandukoltunk. Csak néztük egymást mint már évek óta, és nem szóltunk egy szót sem, pedig lett volna mondanivalónk. A somhegyi tisztáson előkerültek az elemózsián csomagok, s néhány korty Hal Is. Különösebb műsor nem volt Elénekeltünk néhány dalt majd Vajda Feri Ady-verset szavalt a Tűz márciusát Arról volt szó, hogy mielőtt hazaindulnánk, Fejes majd megtanít bennünket egy új indulóm. Mivel jobb ötlete senkinek sem támadt Fehér beállította a grama font, s a jó zenére táncolni kezdtünk. Ez a tánc nem sokáig tartott A kis Králik, Annyira meglepődtünk, hogy bizonyára némán hallgattuk volna a szónoklatot ha a nagy darab embert nem ragadja magával túlságosan az indulat. Mikor arról papolt, hogy „a vörösök nem tisztelik a családot", Fejes csak mosolygott. S az sem okozott megrendülést amikor a „százszor szent ezeréves határok és az égiek oltalmába ajánlott haza nagyobb tiszteletére” hívta fel az egybegyűlteket. De az egek oltalmába ajánlott hazáról szóló frázis annyira megtetszett Ne- veczkynek, hogy egy ügyes fordulattal megismételte a mondatot és kárhoztatni kezdte a felforgató eszmék hordozóit, akik számára közönyös a hon ■M azt a hogy az ösvényt figyelje, egyszer csak Fejeshez. — Jönnek m fajvédők* 8 valóban, as ösvény torkából kibukkant a »Revízióé Lá- ga” városi tótumíaktúrnának, az „ébredő magyar" Neveczky úrnak testes, fenyegető alakjak. Nyomában nyolc—tíz suhanc, köztük néhány gimnazista, komoran hátra tett kézzeL A gramafon elhallgatott, a táncolók némán figyelték a hangtalan felvonulást Neveczky pedig, mint az a városi jobboldal elismert vezérszóno18 • _ Ma Jő, gondolom _______, hát sematikus vagyok. Hogy mi az, azt ugyan Matom nem tudom, és akármennyit kérdeztem tőlük, ők sem tudták. Csak azt mondják, hogy az olyan mint a süket duma, vagy a városi hadova. Lehet nem tudom. Honnan tudora én, hogy mi a süket duma meg a városi hadova? __ Hanem arra gondoltam, jp m tisztelt fró úr, egy napon, hogy elég volt ennek a két gyereknek a pimaszkodásából, és móresre tanítom őket Először ■ kirámoltam a szekrényeket, mindössze egy ünneplő és egy mindennapi inget hagytam meg nekik. Egy ócska nadrágot is. Egész héten át semmi egyebet nem kaptak, mint lebbencslevest és főtt burgonyát A rekamdékat is kihordtam a szobájukból és strózsákon köllött aludniuk. Reggel négykor kellett felkelniök és úgy dolgozniók, ahogyan az ő korukban nem kölött Hát azt tetszett volna látni! Kibújt belőlük az agitáció. Forradalmárok lettek. Negyvennyolc óra múlva már az egész falut szervezték az apjuk ellen. — Elsőnek jött a párttitkár. Méltóságteljesen, higgadtan beszélt a lelkemre, hogy hát Kurondi elvtárs így, meg Kuron- di elvtárs úgy,, nem szabad elvonni a fejlődést tulajdon gyermekeitől, mert a szocialistává fejlődő társadalom ... Szóval, agitált, ahogyan csak kifért belőle, és én sehogy sem szívleltem az agitációt. Aztán jött a Népfront-elnök és olyan kegyes szavakkal mondott nekem akkora kegyetlenségeket, hogy felforgatom a falu rendjét, azt képzelem magamról, hogy egy új Józsua vagyok, akt megállítja ■ napot, akarom hozni a múltat és még beszélt annyit, miközben megivott vagy másfél litert a boromból és Igen jókedvűen távozott. A negyedik napon aztán jött a tisztelendő úr. Szép szál ember, nagy híve mindenféle békének, és azt mondta: „No, Kurondi, maga szép dolgokat művel. Hát mit gondol, joga van-e megtagadni tulajdon két fiától a keresztényi szeretetett Joga van-e lebbencslevest adni nekik naponta meg főtt krumpit, mintha nem változott vona semmit a világ? Hát miféle ember az, Kurondi, aki a rekamiét kiviszi a fiai szobájából és szalmazsákra fekteti őket egy olyan világban, amely már a mi urunk Jézus Krisztus jóvoltából, a szocializmus útjára lépett?” Hát erre már én is dühbe gurultam, nagyot csaptam az asztalra, és kikértem magamnak, hogy beleszóljanak családi ügyeimbe, reggeltől estig agitáljanak, hol a szocializmusra, hol a kereszténységre, hol a családi összefogásra és az Isten tudja még mire hivatkoznak. Elvégre Is nem vagyok én bolond, hogy eltűrjem ezt a rengeteg agitációt Minek nekem ez a sok sematizmus? Tudom én mit csinálok. Én nevelem ezt a két kölykök A rosszat is, a jót is én neveltem beléjük, és elküldtem ezt a sok prédikátort a megfelelő helyre, ami aztán az egész falat ellenein lázította. — Mikor vasárnap misére mentem, nem szóltak semmit, de éreztem, hogy égeti a te- kmtetük a há- 7\ V tamat, mintha \ azt mondanák: „Hej, Kurondi, Kurondi, nem értesz te semmit abból az új világból. Ügy bánsz a tulajdon két fiaddal), mintha a te akaratod jött volna el és nem a modern világé, hogy szenteltessék meg az ő neve.” Hát még a két fiam! Igen tisztelt író úr, el sem merem mondani a nagy szégyent, amit ez a kettő ejtett rajtam. Otthagyták a lebbencslevesemet, a szalmaágyat és mindketten átmentek a szomszéd házába. Még csak nem is köszönnek nekem. Azt sem mondják, hogy »ne «gtwpt édesapám.” Hanem esténkéül ott ülnek a Kulcsár szomszéd-! nál, táncolnak is, kártyáznak,! rádióznak és nézik a tv-t, én! meg az ablak előtt járok fel-' alá és az egész fala vasvilla-! szemekkel néz rám. Nem rek én már agitálni többet! Tessék már megmondani, mi! tegyek? Mert ha ez így tart! még egy hétig, Istenemre bujdosok. — Tudja, Kurondi ür —! mondtam — a legjobb, ha hazamegy és mindent szépen! helyreállít, ahogyan volt! Hagyja magát „legyőzni" Jöj-< jön vissza a két fiú és ne tö-! rődjön többet vele, ha mondják, hogy „ne agitálj,! édesapám." Maga csak agitál-! jón, de egyet ne felejtsen:! semmiféle agitációnak ain< ‘ olyan ereje, mint a valóságnak.! S a valóság ellen hiába lázad! maga is és hiába lázadnak a! fiai. Sőt az egész falu is hiába! lázad. Végső fokon nem a len, hanem a múlt ellen lá- zadt fel a falu, mert nem le-< hét a ma valóságát még tréfá-I ból sem visszacsinálni. Ha; közben kinevetik magát, netörődjön vele Ez azért mégis- a mi sikerünk. — Igaza van — mondta Ku-; rondi. Bort töltött és koccintottunk. — Hiába — folytatta — nem! nekünk kell bölcsnek lenni,' hanem úgy kell tenni, mintha; ők lennének a bölcsek. Hanem,; ha még egyszer azt mondják; mindenre, hogy sematikus,; meg hogy agitáció, isten úgyse! úgy faron billentem őket.. — No, no, no... — Igaz, igaz, író úr. Lehet! azt másképp is. Alighogy eal ■nételte, Varga Lad dühödte» ugrott elébe: — Hazudfld Maguknak áru- efltfc a haza! 8 ha Fejes vissza nem rántja, képen teremtette volna a tekintélyes szónokot. — Hallgassak csak végig. amit a tisztelt te1 mondani óhajt — szólalt meg Fejes hűvös nyugalommal és gunyorosan fürkészte az Izzadó Neveczky arcát. Ez a közbelépés már nem akadályozhatta meg az összecsapást. Amikor ugyanis Varga Lad Neveedryre támadt, a hörcsögtermészetű Králik belekapaszkodott az egyik gimnazistába és fittyet hápyva Fejes szavaira, püfölni kezdte. Kiderült, hogy Neveczkyék nemcsak szónokolni jöttek. Fütykösök suhogtak a kezükben, s a vezér rohamot vezényelt. — Táncoltassuk meg őket, fiúk, gramafon nélkül is! A tánc nem valami vígan kezdődött Neveczky számára, mert a nyakleves, amit Varga Laci szánt neki, a második nekirugaszkodásra a vártnál is jobban sikerült A szónok bömbölt dühében és az egész tisztáson fellángolt a bare. Fehér a kabátom ujjába markolt — Őrültség! Tűnjünk d innen! 8 meg sem várva felkapta a gramaíont és élt az erdőben. Döbbenten néztem a csatát, első gondolatom aa volt, hogy nekem is jobb volna elmenekülnöm. Egyszerre ért Mari figyelmeztető kiáltása és egy jókora botütés a hátamon. Két gimnazista rontott rám, az egyik szemben, a másik oldalról. Sose szerettem verekedni, de akkor nem volt más kiút. Kettejük ellen azonban tehetetlen voltam, egyik ütés a másik után ért. Nem sokáig. Varga Laci hatalmas bakugrással belefejelt Nevec»- ky úr gyomrába, s a feldöntött hatalmasság testén át egyik támadóm nyakába ugrott. — A másik a tiéd — küL tóttá. — Tanítsd meg kesztyű- ben dudálni. 8 a másik már emelte M botját a magasba, hogy lesújt, son. Sikerült elhajolnom az ütés elől, majd rátapostam a földhöz koppanó botra és kitéptem támadóm kezéből. — Ha tánc, akkor legyen «ne, urak! A suhancok számbeli füMuya hamarosan apadni kezdett Fejes kettesével kezdte őket, S ha már nagyon elgyengültek kezei között, összekoccantotta fejüket: „Ébredjenek, uralmi Ébredt magyar nem mmyte kálhat néhány nyaklevestől Varga Led Neveczkyt búvtifc hí A vezérszónok egy «vében guggolt, egyik vd fájó gyomrát tapogatta, a pedig mcbkendől Könnyeit türtil- gette-e, vagy verejtékező tokát? Talán mind a Egyszóval már érett a győz»« lem, már csak a bekerített tiké madók lefegyverzése vdt hágna, amikor az éber kis Krém kékre-zöldre vert arcút gatva, nagyot kiáltott. — A csendőrük! A asendümaj kerítette be a láttak, hogy állják körül a teret, s a takastoDasok őrunt»- tere vészjóslóan mustrálgatja m felhevült hadat. — Mi történik fitt Neveczky háborogva áü| g feszesen tisztelgő őrmester elét — Ránk támadt ex a vörös csűrbe! — A pocakos, ébredő mm gyárt megint csak Fejes marka mentette meg Lad i ketö tenyerétől Aa őrmester akkor csendet parancsolt, majd biztosította támogatású- ról Nedveczkyt. — Az urak nyugodtan state hetnek. Minket sorba «Statt, tetteti» a nevünket a noteszéin, majd sűrű fenyegetések kön« ben hazaparancsolt Fejest ét Varga Lacit pedig, mint • „vörös provokáció1* értelmi szerzőit a törvény nevében letartóztatta. Azóta több mint három évtized telt d. A somhegyi ütközetnél sokkal nagyobb csatákat vívtunk Fejessel, Varga Lacival csendőrök, fasiszták ellen. Börtönben, koncentrációs táborban k küszködtünk puszta életünkért. De annak az ütközetnek az emléke én bennem sohasem halványult d. Az voll újjászületésem napja. A felejthetetlen tűzkeresztség. Szegedi Gyula LOVÁSZI HANTON: május: I DAL Májusi fényben Édes az illat fürdik az erdő, hársfa tövében, májusi réten földanya ringat enyhe a szellő. mint a mesében. Nézd csak e sok-sok Ébred az élet májusi képet: zöldarany ágon, zöldszemű lombok májusi ének kedve feléled. zeng a világon. Üt visz a hegyre Röppen a labda, telve virággal hangos a tájék, szól esivite’.ve víg dali-dalra hetyke madárdal. zajlik a játék. Jó a nagy égen Májusi tájon fölfele nézni, tűz-színű rózsák — dús fű ölében májusi álom? elheverészni. Nem! A valóság!
