Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

KHtTDA:

TT AI,AHÁNYSZOR fiatalokkal találkozom, úgy iram, mintha régi énemmel, «ját ifjúságommal találkoznék. Pedig de sok minden megváltozott azóta!

1921-ben láttam először a fő- »Árost Négy év múlva láttam aaját falumban az elsó autót Ne«n sokkal utóbb történt elsó találkozásom egy másik, vi- «onylag új technikai vívmánynyal, a még törékeny — repülőgéppel.

Harcos, lelkes fiatalok tanultak akkor az egyetemeken. Saemünk előtt kezdtek repedezni és omladozni a feudális társadalom pillérei. Munkások ét parasztok vére ömlött a salétrom bányákban és a földeken. A diákok az utcán tüntettek. Doming« Rome* Rojas fcöltót az uralkodó osztály bebörtönözte és megölte.

Az erőszak és «a önkény ■nooboa már nem maradt ész- ■nnéOen, mint a múltban. A dl ákmfl vétségbe és a munkás- menet gyakran baffle Recabar- Ahogy elhaladt meltet- télig leeresztett szetnpU- mintegy kérdőn adás ajkán enyhe mo- Bendsaeriat ingujjal ján Csupasz > kidagadtak a kemény Így maradt meg ctnlé- nbea az amerikai föld- sás» legnagyobb munkásvezére.

VnUm akkor még neon láttam •■ásaen vtlágowan, bogy az 6 széken vállárrá nehezedett népétek barcának egész terhe. Nem tudtam, bogy Recabeuv vsn már járt a Szovjetunióban, s ott láthatta: válságos ének, zavaros idők és a fiatal forradalom létét fenyegető háború ellenére is, Unok között, ite született meg Szovjet— Oroszországban, látta, bogy Szovjet—Oroszországban valósággá vált az emberiség évea- redes álma.

$OK Itt ELFOLYT és

sok vér ömlött ki szóin. A kommunisták felnőttek. Megerősödtek és többest lettek. Kortársunk, a tudója, bogy mindenütt a világon mindenkor harcra keltek, ha veszélybe került az emberiség alkotó tevékenysége. A kommunisták mindenütt a világon védelmére tettek a jövő nemez és fényes eszményeinek.

Spanyolországban a ko*n- teuiusták dalolva harcoltak. Harcoltak, hogy feltartóztassák a fasizmust. S hány millió kommunista és szovjet ember áldozta életét azután az onbe- rtség legnagyobb csatájában,

a gyilkos hitlerista hordák ellen viselt háborúban?! És Kuba? Fidel Castro és kommunista társai teremtették meg a második latin-amerikai függetlenségi háború élenjáró osztagait!

Fiatal honfitársaim, a chilei ifjúkommunisták tudják, hogy országunkban a dolgozók vívmányaikat és helyzetük javulását mindenkor a chilei kommunisták harcának köszönhették. ök vezették a harcot a salétrombányákban, a réz-, és a szénbányákban, s a város utcáin. A kommunisták agyában és szívében született meg a pedagógusok helyzetének megjavításáért, az alkalmazottak bérének emeléséért, a paraszttömegek felébresztéséért, a nói méltóságért és a gyermekeknek az életre való jogáért indított harc, a ugyanígy a dolgozók minden megmozdulása és az országban négy évtized alatt végbement minden változás. S mindezért börtön, koncentrációs tábor, száműzetés, sőt gyakran halál várt rájuk.

Országunk történetének legtisztább oldala pártunk harcának történet». A Chilei Kommunista Párt önfeláldozóén, fegyelmezetten és örömmel viseli a harc terhét

Egy pártunkon kívül átló politikus nemrég azt mondta nekem: »Ha hirtelen óriási vagyont teTton* bíznom va lakkra, aranyban, vagy hrilliáns- ban, az első atamba terülő kommunistának adnám» át megőrzésre Csak akkor tennék biztos abban, hogy visszakapom.’«

V AIjÖJÁBAM BINtL

* összehasonlíthatatlanul nagyobb a mi felelősségünk. Ml a világ gazdaságságál — az Igazságot és a szabadságod, a békét és a boldog jövőt — őrizzük. Ezt a kincset bízta iánk a történelem. Ezt tefi óvnunk és gyarapí tanunk, ezt fcefl megvédenünk, bogy azután átadjuk törvényes gazdáinak, a kizsákmányolástól éa mohóságtól mentes jövő embert társadalom népeinek.

Emlékeznek Marx szavaim? „Kísértet járja Európát-" Milyen szerencse, hogy Európában a kommunizmus milliók számára ma már nem kísértet, hanem éló óriás, a húsból és vérből való nagy Alkotó. Európában ma már senki sem tagadja, hogy a kommunisták vezette népek győzni tudnak. S a tőkés világban az európai kommunisták millió készülnek arra, hogy megváltoztassák

bolygónk legrégibb országainak sorsát. Ez korunk nagy

igazsága.

S az is igaz, hogy az óriási

dél -amerikai földrész síkságain és hegységein szintén végigsöpör a szabadságért és a haladásért vívott harc gigászi hulláma. Repedezik a megkínzott közép- és dél-amerikai kis népeket akasztófával és késsel kormányzó dinoszauruszok bőre.

A jenkik több mint három évtizeden át támogatták a Dominikát és más országokat kormányzó banditákat Ma Dominikában ég a föld az amerikai imperialisták lába alatt Kísértet járja be La tin-Amerikát: a kétségbeesett tömeg, amelyben forr a gyűlölet ■ hatalmas szervezetekben fog össze, hogy harcoljon a kenyérért, az igazságosságért.

¥?Z KÉSZTETTE ARRA d- fenségeinket hogy mosolygó álarcot vegyenek fel. Most már reformokat Ígérnek Biztosra veszem, hogy hazám és más országok ifjúsága támogatja ezeket a reformokat és még sok más reform végrehajtását követeli majd. De azt te tudja Ifjúságunk, bogy ezeket a reformokat egyáltalán csak azért ígérik meg éa csak azért hajtják végre úgy — ahogy, mert a kommunisták ezrei követelték és önfeláldozó harcban kicsikarták a változásokat ök tanították zaeg népünket jogai védetmeaésére De Ifjú-kommunistáink látják, hogy az észak-nmei fluri Imperialisták nnp mint nap megalázzák népeinket, törvén yte- tea intervenciók*» hajtanak végre, prosti tuálták az Amerikai Államok szervezetét, pártolják Equadorbesi és Pwa- guaybsm a sötét »gerillákat", alantas módon leszállították a rézárakat, ■ lebte, bogy létrahozzák az észak-amerikai megszálló erőket; Vietnamban az Egyesül» Államok terrorhoz folyamodik, a Kubát még mindig aljasul bojkottálja. Ez a végtelen aljasság; az embert erkölQs normálnak • kiáltó: megszegése nagy feladatot hárít tfjú-fcommun istáinkra. Nehéz, de szép feladat ez. Harcba kell vinnünk Latin—Amerika népeit, azért, hogy a ml nagy és szép földrészünk olyan térség tegyen, ahol felragyog a függetlenség, a virágzik a kultúra, az emberi méltóság és az öröm. t

Chile, Itta Weges |í

MÁJUS k

:VIHAR BÉLA:

JHájfuii ImfnaL

Hajnalra, tetet

raznkfl bnrrsi.

a bokrok, a tik,

csilláron a lánc.

hatol letel«.

midőn itt s

felgyulladtak

hogy viruljon

korataajnaloo.

a gesxtenyefáak

lombja, levels.

bensőmből a

ágain az

hangjuk hallgatóra,

ezernyi tüzek;

A Magasba

s velem együtt

a kinyíló

csak a mélye* át,

az egész világ

bimbók és rügyek.

törhet fel aa

figyeli az ájulás dalát.

s mint ünnepi

ég felé, aa ág.

fényből szőtt zenét,

Ez a törvény:

Mint babos tej.

hallgatom a

úgy nő meg a Mrak

a napsugarak

fa halk énekül

ha sda, le.

csobognak a

a mélységbe Mező.

kék felleg alatt.

Bimbók, rügyek.

tel hirdeti

Bimbózó ág.

piciny levelek:

a gesteenyeta

piciny levelek.

mindegyike

szivemből felhadd nyíljak ki

egy-egy üzenet

suttogó szava.

én is veletek.

a gyökértől.

hogy viruljon

mely sötétben, kn».

Est példázzák

bennem is tovább,

hol rögök közt

rügyek és csirák.

remény, hűség»

nedv, nyirok kereng

■ körülöttem

tavaszi virág.

Kommunisták

(CODA GÁBOR:

K. községből meglátogatott Kurondi József, kétgyermekes parasztember. Nem ismertem őt azelőtt. Csodálkoztam, amikor bejelentették.

Azt mondta, hogy egyik regényemet olvasta, tetszett neki, ■ úgy határozott, ha feljön Pestre, meglátogat Két liter bort is hozott Azt feleltem neki, hogy a bor savat csinál nekem az utóbbi időben, egyébként látogtásának nagyon örülök és csodálkozom, hogy az általa említett regényem tetszett, hiszen olyan világról szól, amely látszólag távoli az övétől. Kurondi azt felelte, hogy ez nem jutott eszébe, és különben is, mindegy az, hogy kikről szól a regény, fő, hogy igaz emberek legyenek.

Erre mégiscsak ittunk egy pohárkával.

— Hát mi hozta ide? — kérdeztem.

Előbb rám nézett, mint aki fürkészi, hogy csakugyan érdekel-e, amit mond, aztán nyilván meggyőződött erről és így üzólt:

— Két fiam van, frő őr. Az

egyik tizenhat, a másik tizenkilenc. Tessék a fényképüket megnézni.

Szép két fiú volt Senki sem mondhatta volna, hogy falusi gyerekek: a ruhájuk is olyan városias, ingük is, nyakkendőjük is, hogy beillettek volna akár pesti értelmiségieknek.

— Nagy baj van velük, — folytatta Kurondi. — Megmondom én, hogy mi a baj. Akármiről szólok nekik, azt mondják: „Ne agitáljon, édesapám” Tessék elhinni, hogy nem is agitálom őket semmire, nem vagyok párttag, politikával csak keveset foglalkozom, any- nyit, amennyire a tsz-ben feltétlenül szükség van, meg hogy ne álljon az ember sem a párttitkár, sem a pap előtt úgy, mint a borjú az új kapu előtt. Mert az egyik is mond valamit, a másik is és az ember mindkettőnek olyat akar felelni, ami nagyjából igaz. Aztán meg nem is vagyok afféle lelkesedő fajta, no, magyarán: nem dőlök be mindennek, a jóra azt mondom, hogy Jó, a rosszra azt, hogy rossz. Ilyen volt az apám is, de a nagyapám is. Mert rossz, hogy annyival kevesebb az állat a faluban meg a környező majorokban, de mégiscsak Jó, hogy majd mindegyik parasztnak van ám szép háza, kinek két szobája, kinek három, konyhája, villanya, mosógépe, tv- Je és egyetlen olyan málló vakolatot sem lehet látni nálunk a faluban, mint amilyen az író úr házának a vakolata itt, Budapesten, a Rózsadombon.

— Ha mondom ezt a kél fiúnak, rám mordulnak, hogy bne agitáljon, édesapám”. Ilyenkor csak nézem őket, és nem értem az egészet Azt gondolom magamban, hogy ez a két gyerek nemigen emlékszik, ami természetes, arra a világra, amelyben felnőttem. Mondom nekik, hogy a báró úr birtokán voltunk zsellérek, akadt ennivaló is, nem éheztünk, de mezítláb nőttünk föl, a kalendáriumon kívül könyv nem került a házba, és hogy a báró úr megkövetelte tőlünk, hogy míg elhalad előttünk, megálljunk, és csak álltunkban süvegelhetjük meg őt; azt is megkívánta, hogy meghajoljunk előtte, a méltőságos asz- szony pedig nemcsak a férfiaknak, de az asszonyoknak *s kézcsókra nyújtotta a kezét. Mondom a két fiamnak, most gyühet az atyaúristen, ti nem süvegelitek meg a tulajdon apátokat sem, nemhogy derékszögben hajlonganátok. Sem a pap, sem a párttitkár, sem a téesz-elnök. sem a tanácselnök nem kívánja tőlük, hogy isten tudja miféle cifrasággal köszöntsék őket. A tisztelendő úr nem követeli, de a legtöbben

azért „Laudetur”-ral köszöntik,

a párttitkár elvtárs viszont már rég nem kívánja, hogy ,JSzabadság"-ot mondjanak neki. Olyan urak ezek a kölykök a faluban, amilyen a báró úr két fia sem volt annak idején. Sokkal önállóbbak, mert beleszólhatnak mindenbe. Ha ezt mondom nekik, rám néznek, és legyintenek, „ne agitáljon, édesapám” mondják nekem. „Ez a világ nem csak mifelénk változott, nem csak a mi falunkban ...

... Biztos úgy volt, ahogy

apánk mondja, mert a ml apánk mindig az igazat mondja, csak mindig olyan sematikus dolgokat, hogy eláll a fülünk tőle”.

*— Azt mondom nekik: „Ne

bolondozzatok, fiúk. Nem agitálok én senkit soha a büdös életben, én nem szeretem, ha folyton agitálnak. Dé ha a főtisztelendő úrnak nem vették rossz néven évszázadokon át az örökös ági tál ást, holott olyat ígért, amit amúgy sem tud megtartani, nevezetesen a mennyei boldogságot, nem kell olyan nagyon lázadozni az igaz dolgok ellen sem, és nem kell mindent agitációnak kinevezni, csak azért, mert mindazt, ami ebben a mostani falusi életben mégiscsak jobb, időnként rendre felsorolja az ember, föltéve, hogy tisztesség van benne, és nem olyan agyalágyult, hogy elfeledje szőröstül-bőröstül az egész múltat”. De hát, tisztelt író úr, tetszik tudni milyen a fiatalság! Beszélhet nekik az ember. Hol vigyorognak, hol vitába szállnak, hol úgy néznek az apjukra, mintha öreg hülye volna. Aztán jönnek, és azt mondják: „Édesapám, költené nekünk sötét ruha, mert

már mindenkinek van egy az esti tánchoz; új cipő is köllene, édesapám”. Mondom nekik: „Olyan ép a ti régi cipőtök, hogy még egyszer sem vittétek talpalni A ruhátok is olyan rendes, egyszer sem köllött azt foltozni. Mi a fenének új cipő, új ruha, új nyakkendő meg új ing, amikor már van nektek két Neva-ingetek, egy-egy nylon, nem beszélve az olcsóbbakról, amiből kettőtöknek több van, mint őseiteknek összesen kétszáz éve”.

— Ja, ilyenkor aztán olyat

röhögnek az apjukon és azt mondják nekem: „Hát mi maga, édesapám? Kommunista prédikátor? Vagy mi a fene? Hát mi fizetést kap azért, hogy ilyen állhatatosan agitálja a két fiát?” Tetszik tudni, ilyenkor nekikeseredem. Még azt mondják az apjuknak, hogy kommunista vagyok. Holott be sem léptem a pártba, és a tsz- be is csak azért léptem be, mert hát úgy adódott Aztán tudnék magam is panaszkodni, mert én is látom, hogy mehetne jobban a munka, lazsálnak az emberek, a földdel sem bánnak úgy, ahogyan kellene, inkább adminisztrálják azt a disznót, mint nevelik és hogy őszinte tegyek, én magam is legfeljebb a felét dolgozom annak, amire szoktatott az apám. Nem áldok én mindent, nem esem én hasra csak úgy átabo- tában, megvan nekem is a véleményem erről, arról és amarról. Hanem ami igaz, az mégiscsak igaz, és nem agitáció Hát ha mi úgy ennénk, mint hajdan! Mit szólna ez a két fiatalúr hozzá? Jól van, tudom, műveltebbek nálam. Én korán hagytam abba az iskolát A kicsi mezőgazdasági

technikumba jár, a nagy ob bikát egy esztendő múlva veszik fel az egyetemre, értesítésesze* rint Szegeden. Pedig de sze* rettem volna, ha mind a kettő otthon marad a faluban. Mondom is nekik, hogy: „Hol az öreg apátok kínjában gondolta volna a nagyapátok, hogy diplomásak lesztek mind a ketten”, amit már meg tetszik bocsátani, bolondságnak tartóik, mert lassan olyan árva lese ez a föld, hogy alig akad, aki simogassa. De, ha mindezt mondom nekik, azt felelik: „Ugyan már, édesapám, hagyjon föl ezzel az agitációval, mi az ördögnek ünnepli egész nap azt a világot, amelyben olya* kicsi egységet fizettek magának, hogy ha nem lenne még háztáji, meg erő a karjában, nem élhetne így sem”.

— Ékre aztán elszámolok nekik, hogy mi gyün a háztájiból, mi az egységből, hány ház épült a faluban, mennyi idő alatt fizettem én a részleteket az építkezési hitelre, mennyit adott kölcsön a takarékpénztár, mit hitelezett a község, szóval számolunk, számolunk, én csak nekivörösödök és dühös leszek, ők meg azt mondják: „Hagyja abba, édesapám, ezt a sematikus dumát. Megváltozott a világ és punktum. Nem kell úgy odalenni tőle. Hollandiában, Dániában, vagy Svédországban sem rosszabb”. Nehezen bírok velük, mert látom, hogy bosz- szantja őket az agitáció, mert engem is bosszant, ha folyton lelkesítenek, mint a befogott lovat. Hanem azért csak nem marad nyugton bennem az igazság, és bánt, hogy ez a két kölyök úgy játszik velem, mintha afféle öreg... volnék, akiből ugyancsak akad egy-kek