Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
FALUSI ASSZONYOK Kit üt agyon a kémény ? Országos legelőgazdálkodás! bemutató A Földművelésügyi Minisztérium július 18 és 28 között Győr-Sopron megyében, a mihál yl Táncsics és a szanyi Dózsa Termelőszövetkezetben rendezi meg a 2. országos legelőgazdálkodás! bemutatót, amelynek programját dokumentációs kiállítással, gépbemutatóval és gépesítési ankéttal egészítik ki. Szemléltetik a legelőjavítás és hasznosítás legmegfelelőbb módszereit, ismertetik a legelőgazdálkodós modern gépeit éa eszközeit A bemutatót elsősorban a dunántúli és az északi megyék termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, valamint a szakigazgatási szerveknél legelőgazdálkodással foglalkozó szakemberek részére rendezik, de kívánatos, hogy az alföldi megyék gazdasági és szakigazgatási szervei is képviseltessék magukat Jerikó falai... Ha a tarnazsadányi szövetkezet akkorát kiáltana, hogy arra a kiáltásra Jerikó falai is leomlanának, talán még akkor is süket fülekre találna a budapesti Bútorértékesitő Vállalatnál. De menjünk sorban, ml is történt valójában? 1965-ben az említett szövetkezet, mintegy tízezer forint értékű bútort vásárolt a budapesti Bútorértékesítő Vállalattól. Vettek három íróasztalt, Szinva, 3 ajtós könyvszekrényt és más egyebeket. Az áru meg is érkezett, azonban hiányosan. A könyvszekrényben nem volt üveg, és hiányoztak a kulcsok Is, úgyhogy az értékes könyvek még a mai napig zára ti a- nul vannak. Az első levél 1965. november elsején — tehát idejekorán — érkezett Budapestre, amelyben a tsz gyors intés* kedést kért a vállalattól. Miután válasz nem érkezett, 1965. november 23-án újabb levél ment. Ez, a már erélyesebb hangú felszólítás is süket fülekre talált, ezért 1966. április 1-én a szövetkezet újabb, most már bírósági útra terelést kilátásba helyező felszólítást küldött. Azóta eltelt újra több mint egy hónap, de se válasz, se üveg, se kulcs nem érkezett, és a szóban fon* gó vállalat fittyet hány még a törvény emlegetésére is. — Miért? És mi az oka a hallgatásnak? — kérdezzük. Vajon a vállalat egy esztendő után még mindig nem tartja az Időt elég hosszúnak arra« hogy a kifizetett bútorok kellékeit vásárlóihoz eljuttassa? Vagy náluk ilyen a szokás??? (SS.) nűhelyben — Géplakatosnak készült^ Hámori bácsi? — kérdem. — Mérnök szerettem volna lenni, de nem lehettem. Megtanultam én azért mindent, ami kellett a szakmához. Még gépet is gyártottam. Saját magam fundáltam ki egy olyan fényképmásoló szerkezetet, ami óránként háromezer-hat- száz másolatot készített Ez a harmincas években történt Egy pesti cég megrendelésére. A front után visszakerült hozzám még egyszer a gép, a sérüléseit javítottam ki. Hogy ma hol van, azt nem tudom. Még más érdekességeket ti hallottam: autók bravúros megjavításáról, amit a gépkocsivezető a saját szemének is alig akart elhinni. így történj miért kételkednék benne. Munka kellene — Ma már alig akad munkám — panaszkodott a mesteti Azután megmutatta, min dolgozott Egy autósziiont javított éppen. Menetet kellett vágni a nyakra, mert kikopott a régi. Aztán egy nagyon öreg szivattyúházat is rendbe kellett szednie, amit sehol sen* vállaltak volna már el. Szösz- mötölő, nagy türelmet igénylő munkák ezek. — Mit fizetnek érte? — Alig valamit Majdnem 20 forintos órabérrel számolhatnék, de ha annyit kérek, nem hoz senki munkát Néhány forint az egész, amit kapok. — Miért dolgozik még mindig? — Mert kell a pénz. Munka nélkül különben sem tudnék meglenni. Még néhány éweá ezelőtt is jobb volt, mert a malomnak, a szeszfőzdének, az ércbányának elég gyakran kellett eltört alkatrészeket leönteni, megcsinálni. A vendéglátó vállalat gépeit is sokszor javítottam. —■ Miért nem lépett he a szövetkezetbe? — Megmondom őszintén, féltettem a sajátomat — De most könnyebb lenne. — Talán. Most már fizetem a társadalombiztosítást is, a nyugdíj járulékot is, hogy kapjak valamit ha jogosult leszek rá. — Hány év kell még ahhoz? — Ajaj! Még hat Bs már hetvenhárom éves vagyak. — Egészsége? — Nem voltam én beteg s<>: ha. Még az első világháborúban megsebesültem egyszer, úgy kerültem kórházba, mostanában pedig operáltak, sérvről. De gyógyszert nem szedtem még eddig. Nem is lenne semmi baj, csak lenne elég munkám. Irigykedve néztem a vasak között nevelkedett még ma is csupa erő, fehér hajú, idős mestert. Mintha maga is vasból lenne. Búcsúzóul további jó munkát és jó egészséget kívántam. Keményen szorította meg a kezem. G. Molnár Ferenc , Nwüsűé 3 1966. május 6„ péntek lésére. A munkások és alkalmazottak egyéb csoportjainál a végzett munka mennyiségével és minőségével arányosan növekszik a kereset illetve a prémium. Az életszínvonal emelése tehát párosul az anyagi ösztönzési rendszer tökéletesítésével, a személyi érdekeltség fokozásával. Így az új ötéves terv közvetlen érdekeltséget teremt a gazdasági eredmények és az életszínvonal emelése között Mindebből következik, hogy az anyagi jólét emelésére kitűzött feladatok tulajdonképpen minimális programot jeleznek. Ahogyan javul a társadalmi munka hatékonysága, a termékek, a gyártás korszerűsége, s növekszik a munka szervezettsége és termelékenysége, úgy emelkedik majd a vállalatok anyagi ösztönzési alapja és ezzel együtt a dolgozók jövedelme. A vállalati kezdeményezésekre, a helyi erőforrások és lehetőségek hasznosítására ezért építhet messzemenően az új ötéves terv. A korszerűbb, ésszerűbb és hatékonyabb munka mindenütt az életszínvonal emelésének legfőbb forrása. Jellemző, hogy a terv 1970-re, az új gazdálkodási rendszerrel összhangban előirányozza több mint nyolcmillió tonna hengerelt áru, 85 millió tonna üzemanyag, 40— 50 milliárd kilowattóra villamos energia fajlagos megtakarítását. Mindez párosul majd az állóalapok jobb kihasználásával, a termékek korszerűségének és minőségének lényeges javításával, a munkatermelékenység gyors emelésével. A szovjet népgazdaság ” mennyiségileg gyors, minőségileg pedig igen intenzív fejlődésének ötéves munkaprogramját vázolták tehát az SZKP XXIII. kongresszusán. Ez a nagyszabású terv nem csupán a kommunizmust építő szovjet nép életében rendkívüli jelentőségű, hanem egyben nagy hozzájárulás a szocializmus, a béke és a haladás erőinek svarapításához, a marxista—leninista eszmék térhódításához világszerte. . , i , Kovács József különösen gyorsan növeök a tartós fogyasztási cikkek gyártását. A tv-készülékek gyártása több mint kétszeresére, a hűtőszekrényeké több mint háromszorosára, a személygépkocsi-gyártás csaknem négyszeresére növekszik öt év alatt (Korszerű személygépkocsi-típusok gyártását kezdik meg nyugati — valószínűleg Fiat- Iícenc alapján.) A mezőgazdaság a halászati, Illetve az élelmiszeripar, a várható keresletnövekedésnek megfelelően gyorsan fejleszti a zöldség, gyümölcs, a hús és a fehérje tartalmú életaászerfélék ter- inelését A Szovjetunió ötéves nagyarányú munkaprogramja olyan időszakban valósul meg, amikor a vállalatok széles körben áttérnek az új irányítási és anyagi ösztönzési rendszerre. Már az idén több élelmiszer- és könnyűipari ágazatban új feltételek között dolgoznak a vállalatok, s 1968- ban befejeződik az új tervezési és anyagi ösztönzési rendszer bevezetése az egész iparban. Így a népgazdasági terv párosítja a központi irányítás előnyeit és lehetőségeit a társadalmi demokratizmussal, az egyes munkakollektívák anyagi érdekeltségével és kezdeményezéseivel. Ezeknek az elveknek megfelelően most először a Szovjetunió valamennyi vállalata is elkészíti saját ötéves tervét. Az új gazdasági elvek ” alapján a vállalati nyereség összegétől függő anyagi ösztönzési alapot hoznak létre az Iparban, az építkezéseken, a közlekedésben dolgozók egyéni és kollektív eredményeinek díjazására. Érdemes megjegyezni, hogy a tervezett nagyarányú béremelés egy részéi fordítják csupán az alacsony keresetű dolgozók alapbéremészövetkezeti lakásépítkezések arányát A szovjet emberek kulturális ellátása is tovább javuL Öt év alatt hétmillióval növekszik a közép- és felsőfokú szakembereik száma, ami az előző öt év eredményeihez mérten 65 százalékos emelkedést jelent Lényegében megvalósul a 10 osztályos tankötelezettség A kulturális színvonal emelését, a dolgozók pihenését egyaránt szolgálja az ötnapos munkahét bevezetése. Vaigyis az új ötéves terv időszakában rendszeresítik a heti két szabadnapot, 41 órás munkaidővel. A z új ötéves szovjet nép- gazdasági terv számszerű célkitűzései, arányai szintén figyelembe veszik az életszínvonal tervezett gyors ütemű emelését A mezőgazda- sági termelés növekedési üteme például közelebb kerül az iparéhoz. Az iparon belül minimálisra csökken a termelő- eszközöket előállító és a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok fejlesztési ütemének különbsége. Mindezzel már az 1966. évi szovjet népgazdasági terv is reálisan számol. Az idei beruházások átlagosan 6,4 százalékkal növekednek (az ötéves terv időszakában 47 százalékkal), ezen bélül a mező- gazdaságé 15,6, a gépiparé 13, a könnyűipar beruházásai pedig 22 százalékkal emelkednek 1966-ban a tavalyi szinthez képest. öt év alatt a fogyasztási alapok 36—39 százalékkal növekednek az előző öt évhez hasonlítva. A fogyasztási alapok évi gyarapodása így 11 milliárd rubel lesz, az előző év 6,5 milliárd rubelével szemben. Az ipari termelésen belül — az életszínvonal emelésével, a fogyasztás szerkezetének megváltozását előre tervezve — a __m_a ai __ .. me. wX Wojlí wnn £69” háromszorosát Az új ötéves terv központ- *' jában vitathatatlanul a kommunizmust építő szovjet ember áll a maga sokrétű anyagi és kulturális szükségleteivel. Az egy főre jutó reál- jövedelem körülbelül 30 százalékkal növekszik, vagyis gyorsabb ütemben, mint az előző hétéves terv éveiben. Érdemes megjegyezni, hogy a városi és a falusi dolgozók jóléte 1970-ig főként a munkabérek, munkadíjak növelése révén emelkedik. A munkások és alkalmazottak munkabére átlagosan legalább 20 százalékkal, a kolhozparasztok közös gazdaságból származó jövedelme pedig átlagosan 35—40 százalékkal növekszik. Vagyis a kolhozparasztság pénz- és természetbeni jövedelme 1,7—2- szer olyan gyorsan nő, mint a munkások és alkalmazottak munkabére. Mindez a városi és a falusi lakosság életszínvonalában meglevő különbségek felszámolását célozza. A munkabérek emelésén tűi a szovjet emberek egyéb pénzbeli juttatásai és kedvezményei (táppénz, segélyek, nyugdíjak, ösztöndíjak, ingyenes oktatás, orvosi ellátás stb.) a társadalmi fogyasztási alapok növekedésével további 40 százalékkal emelkednek. Nem lebecsülhet őek ezek a közvetett juttatások, hiszen a munkások és alkalmazottak átlagbérének mintegy 35 százalékát tették ki már 1965-ben. öt év alatt 30 százalékkal több lakás épül, mint 1961—1965 között Ezzel 65 millió ember lakáshelyzetének javítását, új házba költöztetését biztosítják. A lakásínséget persze ez a nagy program sem oldja meg teljesen. Tovább keresve a megoldás módozatait, egyebek között három-négyszeresére növelik a Az SZKP XXIII. kongresszusa az életszínvonalról KI agy tatfftgatúsofc, Jftsíftn sok előzték meg aa ST.KP XXIII. kongresszusát a nyugati politikai és sajtóber- kekben. A számítások ellenér« a kongresszus sem a nemne*- közi munkásmozgalomban, sem a Szovjetunió belső életében hozott szenzációs fordulatot, viszont a józan várakozásoknak megfelelően nagy figyelmet Menteit a belső feladatokra, mindenekelőtt a kommunizmus építésére, a szovjet állam gazdasági erejének gyarapítására, az életszínvonal emelésére. Már a központi bizottság beszámolója és annak vitája is foglalkozott az időszerű gazdasági tennivalókkal, majd külön napirendi pont keretében tárgyalták meg a szovjet népgazdasági 1970-ig szóló új ötéves tervének irányelveit. Az új szovjet ötéves népgazdasági terv — sorrendben ez a nyolcadik — fő gondolata: a tudomány és a technika vívmányainak sokoldalú felhasználásával biztosítani az egész társadalmi termelés hatékonyságát, a munkatermelékenység növekedését, az ipar és a mezőgazdaság számottevő fejlődésével elérni a nép életszínvonalának lényeges emelését Bár a tervezett számszerű fejlődés több vonatkozásban elmaradt az SZKP-program és más dokumentum adatszerű célkitűzéseitől, mégis felemelő, nagyszabású perspektívát körvonalaznak a XXIII. kongresz- szusan elfogadott irányelvek. Szándékosan nem ismételjük ezúttal az irányelvekben rögzített számokat, ahelyett inkább a fejlődés meglepő arányaira utalunk. Villamos energiából, kőolajból csupán az ötödik év végére tervezett növekedés mérete nagyobb, mint amennyit a Szovjetunió a hétéves terv indulásakor, 1958-ban összesen termelt. Sok, a technikai fejlődés irányába mutató cikkből, így földgázból, televíziókészülékből, hűtőszekrényből, gépkocsiból, mfl- írágyából, műszálakból és mű- Anyagokból pedig az 1958-as Abszolút termelés többszöröséi lUftják elő 1970-ben s elérik, s Ezek az asszonyok már a családban *em a régiek. Házastársak, egyenrangú kenyérkeresők, akik nemigen tűnk el, ha arcukon csattan a férfitől kapott pofon. Az élet nem áü meg. A gazdasági változásokkal egy időben, ha lassa bban is, de a tudat is formálódik. És ez a tudatváltozás a falusi nők életében már lényeges. — Mi nemcsak saórakozná, de dolgozni is tudunk — mondta a tamabodl asszony. Ezt a mondást akár meg is fordíthatjuk. — A falu leányai, asszonyai, ma már nemcsak dolgozni, de szórakozni, pihenni, tanulni is tudnak. Ezt akitor értettem meg Igazán, amikor valamelyik este az egri színházban az előadási szű netekben parasztassaonyokat hallottam vitatkozni. Meglepett a hozzáértés, ami a vitából kiderült. Rendjén te pan es Így. Bs, hogy néha beszélünk Is erről, azt nem szokásból tesa- szük. Inkább buzdításnak —, ha tetszik — a falusi nők dicséretére szánjuk. tárában. Néhányon közülük nem akartak elengedni anélkül, hogy meg ne nézzem a virágzó paradi csőm palán tálkát a szomszédos táblán. — Mi nemcsak szórakozni, dolgozni is tudunk — mondta egyikük. nyok... ök, közei harmincez- ren. A* Idősebbek, akik még jártak markot szedni az urasági birtokra, és a késő este főtt lebbencslejvesnfl hétszamra nem ettek külön/b ételt A fiatalok, akiknek tudatából egyszerűen már hiányoznak bizonyos fogalmak és egy-egy nem is oly régen még élő magyar szóra értetlenül rázzák fejüket — „Kepés". Nem tudják mi eszi Ispán, jószágigazgató, félszámos, summásgazda — számukra mind idegen világ. Igen. Nekik, a huaaonegyné- hány ezer nőnek la épül a szo- daälzmosL Még akkor te, ha a még mindig kevés gépi energiát gyakran saját verejtékükkel ken pótolni Ok azok, akik nem esnek kétségbe, ha ténflg érő sárban kell betakarítani a cukorrépát, a kukoricát, ha hajnalban ken kezdeni a palántázást • permetezést A megye termelőszövetkezetedben több mint 42 ezer dolgozó tagot tartanak nyilván. A' tagság nagyobbik része nő. Vannak olyan gazdaságok, ahoi a mimkabíró tagok hetvenöt- nyolcvan százaléka asszony, vagy lány. — Elégedettek-« az asszonyok munkájával? — kérdeztem a napokban Füzesabonyban, Hevesen, Tamazsadányban. Válaszképpen mindenütt hosszú dicséretbe kezdtek. Akadt olyan szövetkezet fej, ahol az elnök Így nyilatkozott: — Nem is tudom, mi lenne velünk az asszonyok nélkül! A szocialista brigádok nagy többsége te lányokból, asszonyokból tevődik össze, Az te igaz, hogy a szövetkezeitekben dolgozó nők anyagi és erkölcsi megbecsülése tekintetében az utóbbi két—három ér Matt változás történt Mind kevesebbet hallunk olyan szövetkezeti vezetőről, aki a női munkást még mindig „félszámosnak" tekinti. A szövetkezeti asszonyok jelentős része már kísebb-na- gyobb funkcióban van. A munka csapat-vezetők nyolcvanöt százaléka nő. Nem egy asz- szoony már évek óta áll a posztján, és közmegelégedésre vezeti munkacsapatát. Értenek az asszonyvezetőik ahhoz te — jobban mint a férfiak —, hogy hogyan kell törődni az emberek ügyes-bajos dolgaival, hogyan lehet szívvel és emberséggel közelébb kerülni hozzájuk. A hevesi Rákócrt Termelőszövetkezetben a Pettyes-brigád tagjai testvérként élnek, segítenek egymásnak nemcsak a munkában, de azon kívül te. Tiszanánán, ha a brigádból valaki hiányzik, vagy beteg, elvégzik helyett* a munkát Ezek a példák csak aláhúzzák, hogy a szövetkezeti asszonyok nemcsak megtalálják a helyűket, elsajátítják a nagyüzemi gazdálkodás tudományát, de jól beilleszkednek abba 8 közösségbe, ahol ma már nemegyszer ők a hangadók, az élenjárók. Valamelyik nap az egri Gárdonyi Géza Színháziban talál- Ixíztam a tamabodiakkal. Kü- lönantóbusszal érkeztek az előadásra. Két nappal később ugyanezek az asszonyok papri- kapalántát ültettek tahijuk ha— V« -•-«------» - - A A torkom a nyomda felé, a Bró&y Sándor «teába fordát az át Naponta hányom firmák arra msmkdba, moziba, nagy esti sétára ? Én Iaét ffetite mamákat, Okik ónodéba «itták kicsinyüket. De a fárőketSk közül bányám veszik ászra, hogy a hakB árnyékában fámák. jl &egty roggyam némely étet szögben megdőlt. Nem fi--- — mi BX SZ99V Wpf 40 tarifa, ét abban te biztos vagytk, hogy a malter tem. De ml lett, ha ledől • kó- mény, ét a magas háztetőről a járdára sahn« • sok to>aj i Vajon tadja-e a Mtetwfaf- donos, hogy milyen veszélyes a kéménye? Feltételezem, ha 6 észrevette a veszélyt, messzire elkerüli azt a helyet De goodott-e a járókelőkre, tadja-e, hogy milyen nagy erkölcsi ét anyagi felelősséget vest a nyakába, ha azonnal mám intézkedik? Figyelmeztetőnek szánjak « pár sort, de nemcsak a Beloiannisz «tea A számi házba címezzük, hanem mindazoknak, akikéi ez tiki Az ehhez hasonló esetek item tűrnek halasztást, nem lehet semmire sem hivatkozni. Azonnal intézkedni kell, hogy a kémény senkit se üssön agyam. 1K Fél évszó2 Nagyon nehéz bánnáhea te hasonlítani azt ez öreg műhelyt, ahol a fehér hajú mester akkor te a gépe mellett dolgozott, amikor felkerestem. Kétszer te rá kellett köszönnöm, mire figyelmét magamra vonhattam. Egy mozdulat a feje fölött lógó tadítótearon, aztán a gép forgása megállt — Hámori István vagyok — mutatkozott be az idős férfi. O Gyöngyös legidősebb, ma Is (Solgoaó Mint a mesében Sthr kíváncsiságból te szétnéztem a műhelyben. A korom és a fémpor mindent szürkére festett Itt. öreg szerszámok mindenfelé. A lépésre te ügyelni kellett, mert a földön alig akadt hely a lábnak. Ki tudja, milyen rendeltetésű aikatré- szek özöne borította a padlózatot. Asztalok álltak körben a falak mentén, mind púposán megrakva. Ha nekem kellett volna itt valamit megkeresnem, nem vállalkozom a kilátástalan kutatásra. Zsinóron lógó lámpák sárga fénye vetett arasznyi fényada egy r tányért a kopott élű fogaskerekekre, amik egy nagyon régi, nekem esztergapádnak tűnő gép tartozékaként olajos fénynyel csillantak meg. Hány évtizedet Őrölhettek le már ezek a kerekek? Hiszen a század elején az apjától vette át a mai Idős mester a műhelyt Olyan hihetetlen Itt minden, olyan titokzatos, mintha nem is a valóság egy darabja lenne. Valamikor hasonló képet láttam az alkimisták műhelyétől. Mfgwa mosolyogni való Itt lemmi, a munka iránti tisztelet követel komolyságot Meg- Llletődötteéget te? Bizonyára. Több mint Stven éve — Tizenhat éves voltam — mondja büszkén Hámori. István, emlékezve pályája indulására —, amikor már itt dolgoztam. Reggel hatna már melegnek kellett lennie a kemencének. Mert öntéssel is foglalkoztunk. Szigorú ember volt az apám, nem lehetett ké- nyelmetíkednd mellette. Nemegyszer még éjfélkor te itt dolgoztunk, ha sok volt a munka.
