Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
Á versenyben a verseny győzött Hem új dolog, nem különös Jelenség, ha egy gyár, üzem vagy vállalat szocialista brigád vezetői tanácskozásra ülnek össze. Az egri Finomszerel- vénygyár szocialista brigád vezet® sem először találkoztak már, mint ahogyan erről szombati lapszámunkban beszámoltunk, hogy szemtől szembe, őszintén, becsületesen elmondják véleményüket a közös munkáról, a közös sikerekről, a közös nehézségekről. Nem új dolog, nem különös jelenség a szocialista brigád- vezetők parlamentje, de a finomszerei vénygyáriaknak a napokban tartott összejövetele mégis más volt, mint a többi. Pedig minden úgy kezdődött; ahogyan szokás. Vendégek a felettes szervektől, feldíszített elnökségi asztal, hallgatóság, megnyitó; beszámoló, hozzászólások, a zárszó. Akkor mi különböztette meg ezt a tanácskozást a többitől? Amiről beszéltek, a ahogyan beszéltek. Mir® volt szó a tanácskozáson? Hétköznapi, mindennapi témáról. A gyár munkaver- seny-mozgahnáról és az új feladatokról. Az igazgatói referátum oldalakon keresztül ismertette a gyárban folyó munkaverseny fejlődését, eredményeit, sikereit, hibáit Csak néhány mondat a referátumból: Szóda lista tnstnkaveneny mozgalmunk elválaszthatatlan része lett m vállalat életének, tevékenységének, szervesen bo- epűU a vállalat előtt dllő célok megvalósításába. A feladatok meghatározásánál, ex erők felmérésévél ma már természetes, hogy mindenki számít a man- kaverseny erejére, a mozgalom támogatására. As elmúlt évek sikereit nagyban elősegítette es a mozgalom, gjuMtuslii amikor zásf^töbUúSLMect nyolc évvel ezelőtt, «mikor a verseny- mozgalom bontogatni kezdte szárnyait, bányán nem hittek a morgaiomban, a közösség erejében és magában az elnevezésben, bogy: szocialista ver- ssnysnongalocn, ssoctatista brigád. Bokán voltak, többen, rtSrt* akik etkuwAtéir, csinálták. És tessék. Itt a válasz, az eredmény: An egri Finomsze- rdvénygyárban a m*mkaver- seny mozgalom elválaszthatni lan része lett a vállalat Hetének, s a feladatok meghatározásánál egyenrangúként vetők figyelembe a mozgalmat • feladatokkal. n kSted^^'btaooytalanok, mert lehet, hogy kihulltak, vagy beleolvadtak a közösségbe. A siker, az eredmény azokat igazolta, aldfc az első perctől kezdve bíztak a mozgalomban. S hogy példákat is hozzunk, sportnyelven kifejezve: néhány részeredmény a versenyből: 1965-ben az egri Finomsze- relvénygyár szocialista versenymozgalma öt és fél millió forint értékű munkát vállalt Ez volt januárban. Decemberre az öt és fél millióból 11 millió 573 ezer forint lett. Nem történt különös dolog, csak az év eleji vállalásra rájött még néhány év közben tett felajánlás és ezért duplázódtak meg a milliók. Ezek után már érthető, hogy a vállalat az 1965. évi termelési tervét 101,6 százalékra, befejezett tervét 1014* százalékra, az exportier vét pedig 100,3 százalékra teljesítette. A közős munkának, as eredményeknek nemcsak szereplői, hanem főszereplői is voltak. Elég talán megemlíteni a 26-os üzem gépjavító brigádját, amely egymás után nyolcszor nyerte el a szocialista brigád címet. Nyolc év, nyolc szocialista brigád cím. Vagy ugyancsak a 26-oe üzem ügyeletes gépjavító brigádját, amely Ötször nyerte el a szocialista brigád címet. De sarothatnánk még a kiemelkedő teljesítményeket, a kiemelkedő brigádokat, amelyek az országban is rangos brigádoknak számítanak. Az érem, a verseny egyik oé- data ez. A másik, a közösség, amelyet a venaeny kialakított, összeforrasztott, amely legalább annyit őr, ha nem többet, mint a munka utáni milliók. Es emlékezzünk esték Kiss Lajos dadari bányászra. Me»tés közben mind a két kezét elvesztette. A nyolcszoros szocialista brigád volt az első az országban a segítségadók között, s a kért magnetofon mellé még írógépet is küldtek a szerencsétlenül járt fiatalembernek. Vagy itt van a Vörös Szegfű-brigád. Vezetője éppen ezen a tanácskozáson jelentette be, a brigád elvállalta, hogy az Egri Gyermekvárosból „őrökbe fogad” egy gyermeket és pót®ják az elveszett szülőket Sorolhatnánk még a brigádoknak a gyáron kívüli közős óráit, a tanulást amely minden brigádtagnak kötelező, az egymásnak nyújtott segítségeket Számtalan közös program köti össze az embereket egymás segítésére, támogatására, a közös feladatok megoldására, a gyárban és a gyáron kívül egyaránt Ex az emberi közösség adja a gyár munkaszellemét Az igazgatói referátum hangsúlyozta: ez 1966. évi feladatokat külön w aláhúzza az a tény, hogy ebben az évben tartja pártunk IX. kongresszusát A brigádok terveiben már ott vannak a kongresszusi vállalónak, mert munkájukkal akarják köszöntem és ünnepelni a kongresszust Beszélhetnénk még a flnom- szeretvénygyáriak terveiről, eredményekről da néhány példa elég atho, hogy bepillantsunk a gyár emberei, munkapadjai közé. Abba a közösségbe, amely sikerre vitt egy mozgalmat, s abba a versenybe, amelyben versenyzőivel a verseny győzött. Koós József A utó*- panasz A panaszkönyvbe való beírás mindig ingerült ügyfelet tételez fel. Az első igazán tavaszi vasárnap az egri benzinkútnál erélyes hangi po- naszbejegyzés történt. Az autós nem tudta a légkompresz- szort használni, mert az már hónapok óta rossz. Ugyanez a helyzet a gyöngyösi benzinkútnál is. Ki a hibást A tmóáUomár alkalmazottja jelentette már központjának, az ÁFOR-nak: meg kellene javítani a lég- kompresszort, hiszen az autósok használni szeretnék azt. A félórás javítási munkát azonban sem Egerben, sem Gyöngyösön nem végezteti él az APOR. Nincs rá keret? Vagy nincs rá gond? Nem ken nagy fantázia ahhoz, hogy az idegenforgalom autós utasainak és a megyei közönségnek egy ilyen állandóan szükséges szolgáltatás kimaradása mennyi bosszúságot jelent Használ-e ez a gondatlanság idegenforgalmunknak és a szocialista kereskedelem jó hírének? tiMűszaki szemle szépséghibával Vasárnap tartották a hagyományos, éves gépjármű- szemlét a 4. számú Autóközlekedési Vállalatnál. Az AKÖV-től nyert értesülésünk szerint — a szemlebizottság elégedetten nyilatkozott a Heves megyeiek felkészülésérőt a gépkocsik esztétikai, műszaki állapotáról. Am a szombat délután háromnegyed kettőkor Induló nagykökényes! autóbusz utasai — már kevésbé! Mert ismét utolérte őket az immár „végzetszerűen” kísérő balszerencse: az ütött-kopott, kívül-beüül egyaránt nem sok bizalmat keltő gépkocsi a kerecsenül megállónál — „lerobbant”. De úgy ám, hogy — teherrel — mozdulni sem tudott! Utasai így jobb híján az országút szélén „kény- szerkiszállást” végeztek, s várták a segítséget. Segítő autóbuszt azonban — nem küldtek Egerből. Mert nem volt. Szemlére vitték valamennyit! Jóval őt óra után — nagy késéssel — végre megérkezett az ózdi autóbusz, de az sem vitte messzibb az utasokat a halm&ji megállónál <— mert ugyancsak felmondta a szolgálatot. Nem maradt más hátra, mint megvárni az Egerből öt óra tíz perckor induló borsodná- dasdi kocsit, s azzal tovább folytatni az utat. Végül is így lett például a gyöngyösiek egyébként 1 óra tize»« két perces utazását»® — 4 és fél óra! A rossz autóbuszokkal így rabolták el sok ember annyira várt szombat délutánját — amely® az útszéli várakozás helyett nyilván jóval kellemesebb szórakozással, hasznosabb munkával szerettek volna eltölteni. Az éves műszaki szemle — ünnep mindig az AKÖV- nél. Jól tudjuk ezt, s nem is ünneprontásnak szánjak mostani megjegyzésünket» hanem inkább figyelmeztetőnek: a nagykökényes! járattal nem először történik baj! Ügy értesülünk, hogy an idén mintegy 300 gépkocsi kerül felújításra a 4. azé* mű AKÖV-néL Reméljük- hogy benne lesznek ebben a sokat szidott autóbuszok is — beleértve természetesen a nagykökényes! jb ratot._ I t Emberek és gépek... Ktt fin lett ék a legjobb kisipari szövetkezeteket J» kapta n Tamavölgyi Vegyes Ktsz. A megyei pártbizottság és a KISZÖV verseny- zászlójával a Káli Vegyes, illetve a Hatvani Cipész Ktsz-1, nz OK3SZ elismerő oklevelével a Hatvani Építő és Javító Ktsz-t jutalmazták. Április 30-án további jutalmazásokra kerül sor. „Kiváló kisipari szövetkezet” kitüntetést kap a Gyöngyösi Agro- mechanika Ktsz, s az OKISZ serlegét adják a Gyöngyösi Gép- és Motorjavító Ktsz-nek. A napokban értékefftók megyénk kisipari szövetkezeteinek etaátt évi munkmverae ■ nyet, tenneresi erecnresiyeit — s szombaton elkezdték a legjobbaknak járó jutóknak kiosztását. Ea alkatomból szombaton ünnepi közgyűléseket rendeztek, amelyeken Karnis Pál Kl- SZÖV-etnők és Vigh László osztályvezető adták át a különféle kitüntetéseket. A „Kiváló kisipari szövetkezed megtisztelő uándorzásxtóA Kápolna felé vezető úton szépen zöldell a búza. A nyúl elbújik már a vetésben, a fácánkakas is akkor látszik, ha nyújtogatja a nyakát A vetés szomszédságában gép áll meg. Kretcz Sándor, a tófalusi szövetkezet traktorosa, Pocsai József munkagépkezelő segítségével felszereli a permet- szóró csöveket — Kezdjük a permetezést A gép egészen új, úgyszólván most esik át a „tűzkeresztségen”. Az árok szélén ingujjra vetkőzve két ember álldogál. — A vetőmagot várjuk. Itt vetjük a kukoricát, a szomszéd táblán. — Mennyit vetnek el naponta? — Negyven holdat — Emlékszik, amikor még kézzel, kapával „ültettek”? Mosolyognak. Üjabb gép érkezik, hozza a vetőmagot, aztán Litkei Ferenc a nyeregbe ül. Zagyi Imre a vetőládákat figyeli. Néhány forduló után újra megállnak, nézegetik, figyelik a gépet Nem nagy a tófalusi szövetkezet alig nagyobb másfél ezer holdnál, de II erőgép áll ma már szolgálatukban. Vettek vegyszerezőt, műtrágyaszórót is, van palántaültetőjük, fűkaszálójuk és kultivá- toruk. A szövetkezetben a aranka évről évre könnyebb és ezt azok mondják, akik korábban maguk, a tulajdon két kezükkel végezték el a gépek helyett a dolgot kén is százak dolgoznak. W lántaültető gépek fordulnak. Nagy területen kerül ma föld: be a káposzta, paradicsom. — Gyönyörű időnk vau — aratót a felhőtlen égre egy asszony, és barnára plndl karjával végigtörü homlokát A Gyöngyös—Domoszlóá Állami Gazdaság szőlőtábláin B traktor forgolódik. Sok-aott ember munkáját végzi el a fürge gép. A széles sortávú szőlők között hosszú fekete barázdákat húz az eke. A atkáe< bmui'lpéTtnkfit bántott, a vizespoharakat félbe öntötte és ittak. Világért sem szólt volna. — Fütyülök én, pajtás; a tapsoló kárörvendőkne. fin kibírom, hogy nem leszek igazgató, azt is, hogy az emberek egy rész» röhög majd rajtam. De azt már nem bírom ki» hogy a portás is szégyellt magát, milyen tires az igazgatója a járásban. Híres, mert rossz vezető» nem érti a dolgait Azzal a portással én együtt voltam cseléd. Igaz, ötvenéves vagyok, nem kívánóié még meghalni, nyugdíjba sem megyek, dolgozni akarok. Nem vagyok öreg, de mint igazgató, nagyon megöregedtem. lanered az életem?! — Apámat tizenkilencben agyonlőtték a fehérek. Akkor ötéves voltam. Az egészben az volt a legkellemetlenebb, hogy később az iskolában vörösnek csúfoltak a gyerekek, holott én a tükörbe nézve azt hittem, fekete vagyok. A tanár úr titokban megsimogatta a fejemet, mert apám jó embere volt, meg aztán neki is volt takargatni valója tizenkilencből. A harmadik elemit sem tudtam befejezni. Szilveszterkor már cseléd voltam, az új évet a lovak fara mellett köszöntöttem az új helyemen. Volt itt egy öregebb kocsis, az apámmal szolgált a vörösöknél. Az is megsimogatta a fejemet, csak a keze volt durvább, mint az iskolamesteré. De ezeken nem volt időm gondolkodni, ezek amolyan balga kis félérzések voltak. Egyszer elaludtam. Három óra után tíz perccel etettem az állatokat, a gazda akkor vasvillával fejen csapott és azt mondta, vörös fattyú vagyok. Az öreg kocsis később megvigasztalt és elmondta, hogy a vörösök jó emberek voltak» az én apám is az volt vele együtt „Csak szegények voltunk, fiam, ezen akartunk segíteni tizenkilencben, nekünk nem sikerült, majd nektek sikerülni fog”. — Húszéves koromban már ültem röpiratterjesztésért. A tanyán járt egy nadrágos ember, a kocsissal susmusoltak, aztán én is kaptam egy tarisznyára való papírt és vasárnap széthordtam a szomszéd tanyákon. Miért is mondtam volna nemet? Hiszen annyira szeretett az öreg kocsis. Meg gondoltam, az apámért törlesztek valamit, az ő igazságát hirdetem. — A csendőrök kegyetlenül megvertek, aztán _ bezártak. Egyenesen a börtönből vittek a Don mellé, büntetőszázadba, aknát szedni. Mikor már nagyon sok volt a kegyetlenség, és az éhezés, harmadmagammal átszöktem a szovjetekhez. Azt hiszem, 1944 végén én voltam Magyarország legboldogabb embere, mert vörös csillagos sapkában a szovjetekkel együtt érkeztem haza. Földet osztottam, megválasztottak országgyűlési képviselőnek, pedig a nadrágom rongyos volt. Senkié sem rongyosabb a faluban.— Agitáltam a szegény népet, ütöttem a gazdagot. Téged is én neveltelek, titkár elvtárs, tudom, hogy most ez zavar; de én mondom, ne zavarjon. Gondold meg, akkor könnyű volt, egyszerű igazságot kellett hirdetnem, bár a legnagyobbat az ember számára. Műsor ezt a gyárat államosítottuk, nekem csak annyit kellett mondanom a tőkésnek, hogy menjen haza, mert a gyár a miénk, elvettük tőle, mert erősebbek vagyunk. Később jöttek a nehéz évek és én, elvtársam, ma sem szégyellem, mindent végigcsináltam. Amit tőlem a párt kért, mindig megtettem. — ötvenhatban már tudtam, hogy sok hibát cselekedtünk, de gondoltam, azt nem úgy kell helyrehozni, ahogy az emberek javasolják. Fegyvert fogtam veled együtto titkár elvtárs. Utána visszaraktatok igazgatónak. Az volt a kar. Nem akartam vállalni, emlékszel? De ti azt mondtátok, hogy a párt így akarja, Kovács elvtárs. Titkár elvtárs, én azért jöttem, hogy megmondjam, bem értek semmihez, csak az emberekhez. Meg is érezték ezt Jöttek a takarítónők, a portások, jöttek az emberek, baj van a fizetéssel, baj van a családdal, rossz a fűtés, hideg a fürdő és én ezeket szépen elintéztem. De jöttek a műszakiak. A többi gyár képviselői, a minisztériumi emberek, és én úgy hallgattam a műszaki fejlesztés számait, terveit, mintha arabul beszéltek volna hozzám. Égett a pofámon a bőr. Nem akarom, hogy tovább égjen. — Mindig arra tanítottalak benneteket, hogy a pártért mindent, még az életet is. Most csak a hiúságomról van szó. Képes voltam államosítani a gyárat, megvédeni az ellenforradalomtól, de nem vagyok képes vezetni. Lemondok az igazgatói székről. i A titkár nehéz helyzetében még egyszer öntött a pálinkából. Az öreg egyszerűen, tiszta, becsületes szemmel nézett rá. Semmi huncutság, ravaszság a vizenyőskék szemben. Még várakozás sem, hogy no, mit szól a titkár? Az öreg most is, ebben a helyzetben is tanító maradt — gondolta. Nagyon férfiatlan dolognak tartotta a sírást, de most közel állt hozzá. Ezeket az embereket derékban kapta a felszabadulás. Három—négy elemivel kezdtek dolgozni. Nem, dehogyis dolgozni, harcolni és emiatt semmire sem volt idejük. Nem tanultak, nem éltek, gyomor- és idegbetegséget kaptak, asszonyuk is ötvenéves korban elfáradva, elnyűve kapta vissza őket. Itt tartott gondolataiban, amikor az öreg még egyszer megszólalt: — Tudod, mit mondott nekem az öreg kocsis? „Csak szegények voltunk, fiam, ezen akartunk segíteni tizenkilencben, nekünk nem sikerült, majd nektek sikerülni fog”. — Itt megállt egy kicsit, gondolkodott, aztán így folytatta: —i Majd nektek sikerülni fog. az alapoknál azért mi is segítettünk valamit. Elbúcsúztak. Otthon az asszony kérdezte a titkártól, hogy mi a baj, miért olyan rosszkedvű? Azt válaszolta, hogy nagy fa dőlt ki, amiből a felesége egy szót sem értett. A kukoricavetőgép egyetlen nap alatt sok ember kétkezi munkáját végzi el. Egy kis igazítás a vetőgépen és máris folytatódik a munka a tófalusi határban. Ha az idő kedvez, néhány nap múlva végeznek is a kukoricavetésseL (Foto: Kiss Béla) Gyöngyös felé vezet az utunk. Úgyszólván egy nagy gépkiállítás az egész határ. Könnyű Zetorok, nehéz lánctalpasok dübörögnek. Tárcsák, kultivátorok, fogasok járják a határt, hogy kukorica alá készítsék elő a magágyat. Egész nap vetünk — mondja egy gyöngyöshalászi ember. — Egy hétre való szántani-, vetnivalónk van még. Ha így jár az idő, vasárnapra mindennel végzünk... Karácsond, Nagyfüged vidé— Így csak a tőkék alját kell kézzel kapálni. ★ Sok-sok géppel találkoztunk ma Egertől Gyöngyösön át Hevesig. Lovat kettőt láttunk a káli határban. Az egyik vetőgéppel birkózott, a másik, szántogatott. — Kevés még mindig a. munkagép — panaszolta valahol az egyik mezőgazdász. Igaza volt. Több munkagép kell, hogy még könnyebb legyen a parasztemberek dolga... T- szalag —
