Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

r()etpeUU krónika A betontasköK, a sztóloctrötok ;|«t oldalán, rafiával a derékon két asszony kötözi a szőlővesz- ■**’< Egyikőjük a kötést iga- atja, másik a tövet húzza ösz- mébb. Két hete még különbö- ö táblán dolgoztak, egyik a ■Józsa Tsz, a másik a Petőfi 'i'sz földjén. Marci tis 19-én a verpeléti Pe- -m Tsz közgyűlése kimondta ez egyesülést. Elfogadta a Dó­ssá Termelőszövetkezet ajánla­tát. „Két nap múlva lesz hi­vatalosan tavasz, úgy döntőt­ök, hogy ezt a (tavasat máff *gyütt kezdik”. Verpelét adottsága feOveteffi, logy együtt dolgozzák meg a öldet. A táblák kétharmad, -gyharmad részben fel voltak Kirabolva. A földek egymásba 'kelődfcek, több helyen lehetet­len volt a korszerű művelés, Két nappal a tavasz hivatalos kezdete előtt tehát kimondták ;iz „igent”. Es <agy staombaa napra esett. A tsB-tagck közöl néhányna agy gondolták, voii tsz, nincs :sz... Szombat este úgy feküd­tek le, hogy jó pár hétig nem icsz itt közös munka. Vasárnap reggel a Dózsa TSs ódáján összegyűlt a két vez­etőség. Helyben készült már az ebéd, nehogy a hazamene- cilel meg kelljen zavarra a munkát Hadművelet kezdő­dött, precíz stratégia. A föpa- ancsnok Fekete Győr Endrei, az egyesült Dózsa Tsz elnöke. Az első bizottság már a déü- ílött összeírta a tsz-tagságot* -.is megkezdte a hét növényter­mesztő és szőlészeti brigád ki­alakítását Szomszédok lesznek majd a közös brigádtagoic dó- itsásdk és petófisek, Az irodában nagy voit a fik*, és a gyors munka feszültsége vibrált a levegőben. A’ második v, vottság a föóllattienyésztő ve­zetésével felmérte a közös ál- atáfiomónyt és a férőhely-» helyzetet Kattogni kezdtek n írűgé- pek, és a papíron sorakoztak az új brigádnévsorok, a másik gépen az állatállomány éLhe- yezésére és átcsoportosítására íródott a javaslat — tehetetlen, hogy est a munkát estig elvégezzük — vid­ék edett délben Barócsi Dezső, a kertészeti és szőlészeti üzem­ág vezetője. Az írógépek tovább kattog­tak. A főkönyvelő vezetésével a harmadik bizottság a roun­A közös brigád tagjai mére­gették egymást, az egyik táb­lán a dózsás asszonyok virág­gal kedveskedtek a petőfis asz- szonyoknak. Aztán megindult a munka. Együtt Mindenki bi­zonyítani akarta, hogy 5 sem rosszabb a másiknál. A borjúistáHőban a követke­zőt mondta Pálkovács Miklós állattenyésztési brigádvezető; — Az egyesülés lehetővé te­szi, hogy biztosítsuk a szarvas­den eldőlt Verpeléten. Az egy­ség és a szervezettség összefog­ta a közösséget. Fekete Győr Endre, az elnök, a vezetőség megnyerte az embereket és a gazdaság jövőjét is. — Hetven holdas víztároló épül, és idén már elkészül. A viz már a közös szőlőket fogja öntözni. A víztárolóban halte­nyésztést is szeretnénk folytat­ni. Teraszos szőlőművelésre is gondolunk. Tsz-palackozót is mm íV 4” • 1 • ÍW'T« > ;<??* ; ;.*i t > 1 < 1 ­■ j, > ;/\5 ’ : 1 ; \ / 'k M 1 j A gyümölcsösben is együtt folyik a munka, Pálkovács Miklós állatte­nyésztési brigádvezető nagy lehetőséget lát az egyesü­lésben. ka- és erőgépeik átcsoportosítá­sát végezte. Ezen a vasárnapon késő dél­utánig folyt a munka a Dózsa Tsz irodájában. És este a bri­gádvezetők megkopogtatták a tsz-tagok házainak ablakát: — Holnap reggel a Petőfi- táblán kezdjük a metszést. Ma­ga ebben a brigádban dolgo­zik. Március 21-én, két nappal az egyesülés elhatározása után, 700 ember jelentkezett munká­ra. Mindenki tudta a helyét. Biztonság volt és szervezettség. És az embereket megfogta ez az akarás. — Olyan Petőfi tsz-tag is munkába állt, aki ez ideig nem szeretett dolgozni. marfia-ánomány gümScőr-men­tességét. Egy százas tehénistál­lóban létrehozzuk a „negatív" állományt. Mi is tudjuk, hogy nagy lehetőséget rejt ez az egyesülés: a termelőszövetkezet a szőlő-, a gyümölcs- és zöld­ségtermesztés mellett a szarvas- marha és a juh tenyésztését is fejlesztheti És így van az <0 helyzetről a Petőfi Tsz egyik tagja: — Január 1-ig visszamenőleg kifizették az előleget Képzelje. 20 forintot kaptam minden munkaegységre. Kétszer any- nyit készpénzben, mint a zár­számadáson. És 41 forint a ter­vezett egység. A három nap alatt sok mht­TEGNAP ÖT A bizonyára sokam tették fel a kérdést ön­maguknak vagy az „illetéke­seknek”: hogyan sikerült az első negyedév? Vajon jó volt-e a start? Vagy a kezdeti bi­zonytalanság megbosszúlja ma­gát és megint év végi hajrával akarjuk behozni azt, amit az elmúlt hónapokban elmulasz­tottunk? A legtöbb üzemben még most fogtak hozzá az adatok összegezéséhez, az idő rövid­sége miatt mi sem vállalkoz­hatunk arra, hogy átfogó ké­pet adjunk megyénk ipari termelésének első negyedévi eredményeiről. Csupán egyet­len üzem, a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészmű termelési adatait elemezzük. Előre kell bocsátanunk, hogy adataink olyan frissek, mint a tegnap fejtett mészkő, ezért a végle­ges statisztika néhány tizeddel módosulhat. De ez a tények lényegén mit sem változtat. A sok évi átlagnál jóval ked­vezőbb volt az időjárás. Vajon hogyan használták ki a lehe­tőségeket? A természet aján­dékát tükrözik-e az eredmé­nyek? Két fontos alapanyagnál, a klinkernél és a cementnél ked­vező a helyzet. A tervezett 26 000 tonna klinker helyett 26656 tuoaai égettek, tehat szeretnénk. Es tsz-Mubot a Pe­tőfi-iroda helyén. A tervekről magabiztosan beszélnek. A közös gazdaság és az emberek rá a biztosíték. Le­het tervezni, mert megosztott­ság már nem zavarja a fejlő­dést. A betontuskök, a szőKdrőtok két oldalán rafiával a derékon két asszony kötött a vesszőt — Jobb lesz? — Biztos. A' következő közgyűlést a szabadban tartják. Teremben nem férne el a megszaporodott tagság. Egy falu fog együtt tár­gyalni saját sorsáról. Ma már a „biztos” magabiztosságával... Fóti Péter Német szakemberek Visoníán Hideg, csípős szél járta át a határt Belekapaszkodott az ébredő bokrok gallyaiba, meg­rázta az útkanyarban egyedül álló hatalmas tölgyfa ágait. Farkas Gábor, a szegecselők szerelésvezetője, fölemelte ke­zét Tenyerét szeme fölé he­lyezte ellenzőnek, majd hunyo- rítva-pislogva fölnézett a het­ven méter magas toronydaru tetején dolgozó Csirmaz Jó­zsefre: — Hé!... Jóska!... Ne tégy semmit! ... Megyek!... Ketten többre megyünk azzal a csiga- sorral! ... Várj!... — kiáltott. Azzal belépett a toronydaru szögvasszerkezete közé és meg­indult kapaszkodott fölfelé... Körülötte fütyült a szél, hintáztatta a toronydaru mesz- sze elfutó drótköteleit Ké­sőbb, pár percre rá már csak azt lehetett látni, hogy két ember dolgozik a magasban. Boriack Fred, a német sze­relőcsoport főmérnöke ott van mindenütt Várja a vasúti sze­relvényen érkező, több tonna súlyú alkatrészeket, irányítja a deponálást, figyeli a daruk munkáját, kéri az óriás kotrók összeszereléséhez szükséges szakbrigádok kialakítását. Megemlíti, hogy pár héttel ennek előtte Ecséden baj volt a szegecsetekkel, amit az üzemvezető „kölcsönkért’ munkásokkal oldott meg. Igaz, ez átmeneti állapot volt, de mégis időkiesést okozott. Ez Visontán már elkerülhető. Az ecsédi 2500-as hányóren­dező 630 tonna, míg a Visontá- ra alkatrészeiben érkező 1200- as marótárcsás kotró 1450 ton­na súlyú, hossza eléri a száz métert, magassága a harmin­cat. Térképet vesz elő, kiteszi, s mutatja az óriás kotró rajzát. — Csodálatos egy szerkezet! — ejti a szavakat Kovács Ta­más, aki a hihetetlenül nagy- kotrók elektromos szerelését vezeti. — Nagyszerű lesz raj­ta dolgozni. — Itt van a marótárcsa — mutat Boriack Fred a térkép egy pontjára. Nyolc darab 1.2 köbméteres „merítőedény” van rajta. Percenként három for­dulatot tesz, ami azt jelenti* hogy egy perc alatt mind a nyolc merítőedény háromszor merül meg az anyagban. Ez a kotró naponta 41 000 köbméter földet tud megmozgatni. Egy év, esetleg kettő, s ez a kotró megváltoztatja Visonta kör­nyékét. Hegyeket épít ott, ahoi sík terület volt, s völgyeket csinál ott, ahol eddig hegyek álltak. A föld gyomrában év­milliók óta mozdulatlanul pi­henő szénhez napok alatt meg­nyitja az utat. — Ilyen kotrókat már sze­reltünk Kelet-Németországban és Albániában. Most itt va­gyunk Magyarországon. Kedv­vel, szeretettel jöttünk ide. Jól érezzük magunkat á ma­gyar munkások között... Ea lehet velük dolgozni... — Tudjuk, hogy ezt a csodá­latos világot a nemzetek ösz- szefogásával lehet felépíteni! Szeretjük a magyarokat és tiszteljük. Történelmi múlttól rendelkező nép. Szép a jelene* gazdag a jövője — fejezte be szavait Boriack Fred. Péczeli Endre Halmajugra, Déli-akt; a Csak szótévesztés ? Otäh Gábor egyik versében olvashatjuk a következő mon­datot: „Simuljatok szavak az értelemhez!” A költő ezzel a mondatával arra utal, hogy törekednünk kell gondolataink, érzéseink nyelvi megformálá­sában a legalkalmasabb, a legkifejezőbb szavak felhasz­nálására is. Különösen vi­gyáznunk keil arra, hogy a szótévesztések és az ezek ár­nyékában megjelenő értelmi hézagok, vagy éppen értelmet­lenségek ne terheljék a beszé­det és az írást. Figyeljük meg pL ezeket a mondatokat: „Az őr unalmas (?) arccal állt a kapu előtt." — „A közgyűlé­sen a jó eredmények hallatá­ra sokan dagasztották az ön­érzetüket (?)” — „Legfőbb fel­adatunk a társadalmi tulajdont sértegetök (?) elítélése” —■ „A közgyűlésen a tagság nem tu­dott megnyilvánulni (?)” — „Forintálisan (?) is jelentkezett |a tagság jó munkájának ered­ménye.” Sajnos, ezt a szomo­rú példatárt még bővíteni le­hetne. A szótévesztések elret­tentő példáit találjuk az idé­zett mondatokban. Az unalmas, az önérzetet dagasztani, a sér­tegető szavak, illetőleg nyelvi képletek nem fedik azo­kat a fogalmakat, amiket a megfelelő beszédhelyzetekben meg kellett volna eleveníte­niük. Dagadó önérzetről, unott arcról stb. kellett volna be­szélni, s akkor nem jelentke­zik a mondatokban a szóté­vesztés. De vajon csak szóté­vesztésről van itt szó? Sajnos, nem! Akik ezeket a mondato­kat megalkották, azok fogalom- zavarban is szenvedtek, s nem­csak az unalmas és az unott, a sértő és a sértegető szavak, illetőleg jelentéstartalmak kö­zött nem tudtak különbséget tenni, hanem az idézett szavak által nyelvi burokba öltözte­tett fogalmak között sem. Nem simultak az értelemhez ponto­san és világosan a megnyil­vánul és a forintális szavak sem. A tagok a közgyűlésen nem tudták elmondani a vé­leményüket, vagy nem kaptak alkalmat a felszólalásra stb. nyelvi formák világosabban és érthetőbben beszéltek volna. Itt tudniillik ilyen értelemben jelent meg a felszólaló ajkán a hibáztatott mondat, s nem azt akarta mondani, hogy nem nyilvánulhatott meg a bizalom, a rokonszenv a vezetőség iránt A forintális sző ilye« alakban nemcsak, hogy szo­katlan, hanem bizonytalanság­ban is hagyja a hallgatót vagy az olvasót. Vajon mit akart ezzel az előadó mondani? Mennyivel egyszerűbb és ért­hetőbb lett volna, ha éri mond­ja: A tagság jó munkájának eredményeképpen nagyobb lett a jövedelmük is. A szótévesztés árnyékában gyakran jelentkezik a képza­var is, de erről majd a leg­közelebb részletesebb példatár­ral többet! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár* a nyelvészeti tudományok kandidátusa Néhány sző egy jól sikerült GÁLAESTRŐL Hogyan sikerűit az első negyedév? A mészuzemmel még baj Tan megközelítő pontossággal 102,5 százalék az első negyedévi tervteljesítés. A cemen tterme- lésben még jobbak a mutatók. A tervezett 30 000 tonna he­lyett mintegy 32 100 tonnát termeltek, tehát 107 százalék körül mozog a cemegt terv­teljesítése. De A MÉSSZEL még baj van. Ugyanis 14 600 tonnát terv veztek és csak 13 600 tonna kö­rül sikerült. Es ez a legjobb esetben is csak 93 százalékos tervteljesítést jelent Az igaz­ság kedvéért tegyük még hoz­zá, hogy az idei klinker- és cementterv, valamint a telje­sítés is valamivel kevesebb volt az előző év hasonló idő­szakáénál. Zóna Károly igazgató, Már­ton István, a mészüzem veze­tőié Barta Károly, Barta Zs. Sándor és Pelyhe András ége­tők egybehangzóan állítják, hogy a műszakiak és a mun­kások mindent megtettek, de ők nem tehetnek arról, hogy a mészüzemmel még baj van. Mi okozta _a„ lemaradást? li jabb kijeríetet ícájteUaJs az í * s * y olajkemencékkel és három­négynapos üzemelés után üzemzavar keletkezett. Leáll­tak, a félig kiégett meszet le kellett húzni, mert a kemence falazása beszakadt. Február 5- től 14-ig kínlódtak az egyik kemencével és ez közel 900 tonna termelési kiesést oko­zott. A bélapátfalviak azt mondják, hogy nem jól ter­vezték meg a kemencéket. A gyakorlattal és a technológia pontos betartásával is baj volt? Vagy a mészüzemben nem mindig volt kelte mennyi­ségű és minőségű zúzott kő? Ki tudná ezt határozottan el­dönteni? MINDENESETRE a kísérlet kockázattal jár. Ezt a veszélyt vállalni kell, még áldozatok árán is. Másrészt az esetből tanulni kell. Kutassák a bajok gyökerét, hogy a hibát kija­víthassák és a korszerűbb meg­oldást előbb-utöbb sikerre! al­kalmazhassák. Bélapátfalván olaj helyett most gázzal égetik a meszet. Ez drágább, de biztonságo­sabb. Év végiéig már nincs Á napokban kezdődik meg a felsőoktatási intézmények kul­turális vetélkedője, Szegeden a prózamondók versenye, Eger­ben a népi táncosok fesztivál­ja* április végén pedig a zene­karok, szólisták és énekkarok országos versenyét rendezik meg. Valamennyi „versenyág­ban” részt vesz az Egri Tanár­képző Főiskola is; műsorukból péntek délután főpróba-igényű gálaestet rendeztek az egri SZMT-székház nagytermében. Mindenekelőtt az irodalmi színpad „Riport — fiatalokról fiataloknak” című műsorát kell megemlíteni, mint legsikere­sebb, aktualitását igényesen megoldott alkotást. Keret a fia­idő a kemence falazására, és az újabb olajkísérletre. De biz­tos, hogy sor kerül még rá. Mibe került a tervlemara­dás a bélapátfalviaknak? Az égetők nem kaphatnak az alap­béren felül prémiumot. Ez ha­vonta 360 forintot húzott ki a bérjegyzékből. A művezetők mintegy 1200 forintos, az üzemvezető 1500 forint ne»- gyedévi prémiumról kénytelen lemondani. De kevesebb volt a termelés, csökkent a bera­kok és a válogatók összes ke­resete is. Milyen célt tűztek maguk elé a második negyedévre? Lehe­tőleg ne maradjanak egy kiló mésszel se adósok. Persze, ez nem lesz könnyű, mert 20 ezer tonna a második negyedévi terv. De új elképzelések szü­letnek a generátortelepre és az olajtüzelésre is. A MÉSZÜZEMIEK 1965-ben elveszítették a szocialista üzem­rész címet. De az idei év kez­deti sikertelensége nem szegte kedvüket, vissza akarják sze­rezni a megtisztelő címet. A villamos műhelyben 26, az erő­telepen 25-en kapták meg most a szocialista üzemrész munká­sainak kijáró kitüntetést. A szomszédok sikere újabb erő­kifejtésre ösztönzi a mészüzem dolgozóit. E. L. talok örök problémája, tarta­lom a helyes útkeresés, a meg­oldatlan, s ezért mind éleseb­ben fölvetődő kérdések halma­za. Az ellentétek fokozott meg­világítása gondolkodásra kény­szeríti a nézőt, csupán arra kellene vigyázni, hogy a sze­replőik mozgatása ne fékezze a színpadon folyó „gondolati események” lendületét (a vo- kál-trió be, illetve kivonulása). A zenei elemek kihasználása ötletes, irányítani képes a né­ző gondolatait Művészi kivitelezéséért mél­tán számíthat sikerre a főisko­la kamarakórusa és női kara is Csikós Andor, illetve Tar Lőrinc vezetésével. Ki kell emelni a kórusfegyelmet, a szöveg érthető megformálását is. Különösen szép volt a Pa- lestrina-mű tolmácsolásának szép dinamikája. Élmény-nyúj­tásban nem maradt le a két szólista sem: Papp Mária és Medgyessy Erzsébet, akik Men­delssohn „Őszi dal”-át adták elő. Iskolázott, szép tónusú hangjuk, átélt előadásmódjuk méltó és művészi tolmácsa volt a mendelssohni muzsiká­nak. A népi tánccsoport műsorát Nemes Józsefné készítette föl. A bemutatón még érződött* hogy a kísérő Váradi-zenekar- ral keveset próbáltak, így is nagy volt a siker. Különösen a „Menyasszony-búcsúztató” öt­letes, kedves táncképei, a szó­lótáncos szép stílusa aratott nagy tapsot. A Julius Caesar című Shakespeare-tragédiából Anto­nius beszédét Ballner Károly adta elő. Ha szép előadó-stílusa több temperamentummal páro­sulna, nagyobb sikert ért vol­na el. Jól kidolgozott, szép versmondásáért Nagy Editet kell még megemlíteni. K. G. 1966. április J-, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom