Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-17 / 64. szám

Más hangon az emberekkel Ahol a vizet vallatják... A türelem — határozatot terem végeredmény légzésbénulás is lehet. A betegség nevét egyszerre ki sem lehet mondani: metha- emoglobinémia. Amíg megta­nulom, sok indigókarmin el­fogy. Ez pedig mintegy alá­húzza dr. Kőrfy Lóránd előbbi magyarázatát. Ez a verpeléti kút sem dicsekedhet. Verpelét egyébként is — az ivóvíz szempontjából — fehér folt, ahol a tavalyi vizsgálat csupán három elfogadható kutat ta­lált. Egy hatezer lakosú község­ben! — Az nyújtaná a legtöbb se­gítséget — mondta dr. Kőrfy Lóránd —, ha a községekben mindenütt lenne törpe vízmű, vagy több községet ellátó regi­onális vízműveket létesítené­nek. A víz bakteriológiai vizsgála­tát nem Egerben végzik. Nincs is rá hely a KÖJÁL rendelke­zésére álló énületrészben. Illet­ve: részecskében. Szolnokon már régóta nagyszerű körül­mények között dolgoznak, de Heves megyében 1954 óta kép­telenek megfelelő helyiséget biztosítani a KÖJÁL egyéb­ként fontos és felelősségteljes munkájához. Amíg Miskolcról megjön a diagnózis, több hét is eltelik. Ehhez csatolják a ké­miai vizsgálat eredményét, meg aizt, hogy milyen állapot­ban van a kút, védett-e stb. A hetek múlva születő dön­tés után még nagyon sok idő eltelik, amíg a döntés nvomán hozott határozat — esetleg — megvalósítást nyer. Ez viszont már a községi tanácsokon mú­lik. Az ilyen ügyekre szokták mondani: tengeri kígyóvá nőtt. A megállapításban sem­mi túlzást nem találhatunk, hiszen a különböző szervek már 1960 óta foglalkoznak özv. Baranyi Sándomé, Gyöngyös, Alkotmány u. 9. szám alatti lakos háztáji te­rületének ügyével. Tárgyalás tárgyalást követett, pereske­désre is sor került, de a Di­mitrov Tsz nem engedett ál­láspontjából. Legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága hozott határozatot a sokéves háztáji vita tárgyában. Ez a határo­zat megsemmisítette a köz­gyűlés elutasító állásfoglalá­sát, új eljárás lefolytatására kötelezte a közgyűlést, felszó­lítva az alapszabályban fog­lalt előírások megtartására. Határidőként március 15-ét jelölte meg a végrehajtó bi­zottság. A megadott időpontban ér­deklődtünk a termelőszövet­kezetben, ahol azt a választ kaptuk, hogy most már a vég­leges megoldás stádiumában van az ügy. Szeretnénk hin­ni, hogy valóban így lesz, bár az újabb fellebbezés lehetősé­ge még most sem kizárt. Már csak azért sem, mert özv. Baranyi Sándomé kártalaní­tást is követel a tsz-től. Bárbo*»v alakul jon is a sok­éves, áldatlan vita, eev ilyen fprmé^lű kéflés évek!* va­ló elhnzósa ellenlrezőst vá’t ki bennünk. cordaHnk. mások­ban is. Lehet, hogy az özv. Baranyi Sándomé, kontra Di­mitrov Tsz nézeteltérésében mindenki jóhiszeműen műkö­dött közre. Lehet. Miért ké­telkednénk? De a jóhiszemű­ség esetében még nehezebben érthető a végleges rendezés elhúzódása. ben, ezek közül csak 340-et ta­láltunk teljesen jónak, 153-at pedig használhatatlannak. A többi javításra szorult: belső gyűrűzés, fertőtlenítés stb. A vizsgálatok sorozatán megy keresztül egy kút, s mire megszületik a végeredmény, két-három hét is eltelik. Legfontosabb a laboratóriu­mi vizsgálat: kémiai és bak- terológiai. Egerben csak a víz­kémiai vizsgálat folyik. Fejér István vallatja itt a vizet: te­nyérnyi kis helyiségben üve­gek százai. Vegyszerek, ame­lyeknek nevei kimerítik a la­tin szótár tekintélyes hánya­dát, más üvegekben vízminták a községek ásott, vagy fúrt kútjaiból. Végignéztem egy vallatást. A vízminta Verpelétről van. Fejér István fogja a koncent­rált kénsavat, és minden teke­tória nélkül nyakon önti vele a vízmintát. Kémiai törvények szerint ilyenkor nagy hő fejlő­dése közben salétromsav sza­badul fel. — Indigókarmin — mutat egy üvegre, amiben mélykék színű folyadék lötyög. — Ezt hozzáöntöm... Ha az indigó­karmin elszíntelenedik, az azt jelenti, hogy nitrát-tartalma van a víznek. Minél több fogy, annál több a nitrát... — Verpelétén az a baj — mondta dr. Kőrfy Lóránd ve­zető főorvos —, hogy rossz a felületi talajvíz. A szerves, bomló anyagok növelik a nit­ráttartalmat, s ez súlyos bajo­kat is okozhat. Felnőttekre nem annvira ártalmas, mint a csecsemőkre. Ha egy liter víz már harminc milligramm ilven anyagot tartalmaz, káros és a V. KOSZTERIN: Persze, mint minden anyagi vonatkozású ügyben, ebben is a felelősség megállapítása a legbonyolultabb. Senki sem vállalja ezt önként. Inkább $ magyarázgatunk, bizonyga- ♦ tunk, fellebbezünk, pedig ez-J zel csak elodázni lehet azt igazságos döntést, elkerülni J nem. Sőt, minél tovább húzó- ♦ dik a nézeteltérés annál, több » ^ élelmiszerbolt fe- mdnlat halmozódik lel annal » vezetuje m nagyobb összegek megiteles«,laz asztalnál münt eav vagy elutasítása forog kockán. | fa~ró ' ^yy^ason. anna jobban élesednek az el- • mue ^legfiatalabb Ha?n a.ttal Ki7e: í elárusítónő állt. ep k.s szúrást könnyebben« _ Mondd el> ^gyan elv.se unk, mint egy nagyobb! mtént _ ^ólt nyu­yagast. * god,tan a boltvezető, . A gyakorlat bizonyítja: jobb | s az asztalon lévő pa- időben megegyezni, mint ké- * riaszkönyv után nyúlt. sőbb bánkódni. Különösen.; _ Tegnap este né­ha az igazságot nem is olyan» ringet árultam - nehéz felfedezni. | kezdte buzgón az el­ftem akarunk háztáji-vitát ♦ árusítónő. — Kezdet- provokálnl, de a mostani pél- ! ben minden úgy ment, da is elegendő szélesebb haté- » mint a karikacsapás. konyságú következtetések ki- £ A vevők egymás ke- mondására. Az ilyen és ha-» zéböl kapkodták az sonló, évekig tartó vitatkozó- J árut. Majd jött egy sok egy kicsit meghökkentő-» rettenetes alak. ek. Bár tudjuk, az igazságot | — Vásárló, kislá­ncm mindig könnyű megta- nyom, vásárló. lálni. De hogy ilyen sokáig — Igen, egy rettene- tartson ... ? f tes vásárló, és azt ál­ig. mól—■) * lította, hogy a mérleg úgy beszéltek velük, ahogy munkájuk után megérdemel­ték volna. Tarnóczi Márton el­nök egyszemélyi vezetésre tö­rekedett, nem kért véleményt, önkényesen megváltoztatta a határozatokat. Modora miatt már két évvel ezelőtt is le akarták váltani. Sértette önér­zetüket, hogy a bizalmukkal visszaéltek. Lénárt Sándor mezőgazdász egyetemet vég­zett ugyan, és szakmai felké­szültségéhez nem fért kétség, de nem volt vezetőtípus. Nem tudott bánni az emberekkel, hiányzott belőle a gyakorla­tiasság, a határozottság. A tagság élt jogával és Söm- perger Mártonba, a községi ta­nács elnökébe helyezték bizal­mukat, őt hívták elnöknek. A megüresedett főmezőgazdász helyére Sárkány Gyulát, a verpeléti Petőfi Termelőszö­vetkezet kitűnő szakemberét szerződtették, aki a korábbi években megismerte már a ta­lajadottságokat és az időjárási tényezőket. A kezdet biztató A pártszervezetnek nagy sze­repe volt abban, hogy megfe­lelő emberek kerültek a szö­vetkezet élére. Most minden­ben támogatják munkájukat, de a tagság is kiáll mellettük. Az idei tervek, amelyeket a helyi adottságok jobb kihasz­nálására, az emberek tudására építettek, megnyerték tetszé­süket. Az előirányzott 38 fo­rintos munkaegység-részesedés pedig nagy ösztönzést ad a munkához. Vadkerti Miklósné, a párt­titkár, így fogalmazta meg a tagság reagálását. — Nagyon nagy a bizakodás, az idei esztendőtől lényeges változást várnak, mindenek­előtt gyors minőségi változást a munkában. A becsületes munkáért megfelelő bért kér­nek és ez az igény jogos, az új vezetőségnek eredményesebb gazdálkodást kell folytatnia. Alapvetően megváltozott a szövetkezetiek hangulata. Mun­káért jönnek az asszonyok, a traktorosoknál megoldott nor­marendezés, szervezeti változás kedvező hatással van az em­berekre és a munkára egy­aránt. Az új elnök, bár élvezi a bizalmat és a pártszervezet, a szakvezetés támogatását, még sok gonddal küzd. — Február közepén kaptam a megbízást a tagságtól, ami­Szarvaske Nap nap után felvetődik a kérdés a népművelési szakem­berek körében: milyen új for­mákat, módszereket alkalmaz­zanak, hogy eljussanak az em­berekhez, hogy kimozdítsák őket az egyre inkább tapasz­talható közömbösség, érdekte­lenség sáncaiból. Keresik az adottságoknak leginkább meg­felelő tudatformáló munka új útjait. Az alig több mint ötszáz lei­PAN serpenyőjére nyomom az ujjam. Kiabálni kezdett. Követelte a panaszkönyvet. Oda kellett adnom ... Hát így volt. Ennyi az egész. — Nem, nem ennyi — folytatta a boltve­zető. — Meg kellett volna mondanod a ve­vőnek, hogy miféle intézkedéseket von­hat maga után a pa­nasza. Például: „X. Y. elárusítónőt szigo­rú megrovásban ré­szesítették. és elküld­ték az állásából.” — Ezzel én is tisztá­ban vagyok. Amire rászolgáltam, válla­lom. — Most még mea- úszod egy kis figyel­meztetéssel, mivel ez K. G. kés kis községben, Szarvaskő­A ^ » » * 4 A / ( ♦ i az első ilyen eseted, nyeges. Mindenkivel és remélem, az utolsó meg kell találni a is. legmegfelelőbb han­— Én is remélem. — Egyébként ok nél­kül adtad oda a pa­naszkönyvet. — Nem akartam én, de úgy rémlett, hogy a rendőrségen dolgo­zik. — Azt kellett volna mondanod, hogy a panaszkönyv a bolt­vezetőnél van, ő meg nincs itthon. — Jól van, máskor így teszek. Nem adom oda senkinek, még magának az ügyész­nek sem. — Ó, az ügyésszel nem árt jó kapcsola­tot tartani! De pél­dául egy közönséges vevővel nem olyan lé­kor a jó időben már meg lehe­tett kezdeni a kora tavaszi munkákat. Vetni kellett, fél ?zer hold szántanivaló maradt az őszről. A gabonavetések­kel elkéstek tavaly, így a ve­tés fele éri el a kívánt minő­séget, a többi állománya elég sűrű, de maradéktalanul nit- rogénezni kellett. Az 1964. évi szőlőtelepítéseknek tavalyról . megmaradt a kordon kialakí­tása. A vetés, fejtrágyázás be­fejezésénél tartunk, most jut idő a tagokkal való beszélge­tésre, a szövetkezet belső éle­tének egészséges átformálásá­ra. Határozott törekvés a jobbért és a többért Régen, ha 400 négyszögöl szőlője Volt valakinek Aldeb- rőn, az már nem tartozott a szegények közé. Eddig mégis mostohán bántak a szőlővel. A hatvan hold régi szőlőt re­konstruálják, telepítésekkel fel akarják javítani a csemege- és borszőlő-termésüket. Tradí­ció itt a szőlő, amelyből az idén harminc holdat telepíte­nek. Mind hárslevelű lesz. Legalább ilyen nagy a lehető­ség és a hozzáértés a dohány- termesztés terén. Erre alapoz­nak, amikor 53 holdat tervez-; tek dohányból. A növénytermesztésben nagy gondot fordítanak a talajerő utánpótlására. Az állattenyész­tést a Szarvasmarha- és sertés­hizlalásra építik. Az abrak- és szálas takarmányt megterme­lik. Építenek az idén 60 férő­helyes borjúnevelőt, méládért* hideglevegős szénaszárítót vesznek. Külön sertésfarmot alakítanak ki, ahol a fiaztatás* ellés és hizlalás egy helyen lesz. 1967-ben hatszáz férőhe­lyes sertéshizlalda építését tervezik. Az állattenyésztés élére külön szakembert hoz­nak. Fiatal szakembert, egye­lőre gyakornokként, de ha be­válik, szerződést kötnek vele. Határozott elképzeléseket tükröznek a tervek, amelynek csak egy részét képezi a 38 forintos munkaegyt Üj élet kezdődik az aldebrői Üj Élet Termelőszövetkezetben. Szor­galom, hozzáértés és bizalom érre most van a legnagyobb szükség. Pilisy Elemér íi kísérlet ben, m^ár eddig is szép ered­ményeket értek el a népműve­lési munkában. Minden isme­retterjesztő előadás népes hall­gatóság előtt zajlik: a népmű­velési tervbe a lakosság igé­nyeinek és érdeklődésének meg­felelő előadásokat iktatják, rendezvényeikre jól képzett előadókat kérnek, s az előadá­sok illusztrálására a technikai lehetőségeket is felhasználják. A napokban például ..A gyermek testi és lelki fejlődé­se a 14 éves korig” címmel rendeztek komplex előadást. Érdekes kísérletként, a közel kétórás előadásban, külön ko­ronként mondta el az orvos — dr. Tóth Ferenc, SZTK-főor- vos — a gyermek testi fejlődé­sének legjellemzőbb vonásait, ismertette azokat a tényező­ket, amelyek a fejlődést ked­vezően befolyásolják; majd a pedagógus vette át a szót — Noszticius Ferenc, a járási ta­nács művelődésügyi osztályve- ’ zetője — a gyermek érzelmi, ér­telmi és akarati életében beál­lott változásokról, s az ehhez kapcsolódó tervszerű, tudatos nevelési tevékenységről beszélt. Az előadáson 102 felnőtt vett részt, a 15—60 éves korú la­kosság ötven százaléka. (gönczi) ot. Világos? . Hanem mondd csak, aranyos­kám, tanítottak arra, hogyan dolgozz a pult mögött? — Persze. „Ponto­san”. — Na, látod! Ez a fontos. „Pontosan”. Máskor tehát úgy nyomd meg a mérle­get, hogy ne begyek észre ... < — És a boltvezető szemrehányó fejcsó- válások közepette vá-' laszolt a panaszra: l .,Intézkedtünk. Az elárusítónő szigorú megrovásban része­sült”. Fordította: < Baraté Rozália 1 ] 1966. március 17., csütörtök Nem ár-* vagy belvízvéde­lemről van szó, hanem a min­dennapi szükséges ivóvízről. A közkedvelt alkoholféleségek vizsgálata árukhoz viszonyítva igen egyszerű, csupán egy el­lenőr kell hozzá és egy frap­páns kis műszer. De hogy az ivóvízzel mi mindent csinál­nak, azt egy mondatban nehéz közölni. A KÖJÁL hivatott er­re a munkára: a községek ivó­víz-ellátásának és az ívóvíz ál­lapotának vizsgálatára. Ott jártunk, ahol az ivóvizet vallatják, a Heves megyei Közegészségügyi—Járványügyi Állomáson. Rédei József köz­egészségügyi ellenőr papírokat mutat, amelyeken furcsa sza­vakkal jelölt, kitöltött rubrikák után szerepel a szentencia — az ítélet — a vallatás, a víz „bűneinek” összegezése után... Az ítélet háromféle: iható, javításra szorul, nem iható. — Az elmúlt évben 824 ku­tat vizsgáltak meg a megyé­A tarnamérai szövetkezet el­nöke egy beszélgetés alkalmá­val elpanaszolta a MÉSZÖV és a MÉK vezetőinek, hogy ta­valy szállítási problémák mi­att bizonyos hátrányt szenved- dett gazdaságuk. A dolgot ki­vizsgálták és a szövetkezetnek az okozott kárt megtérítették. Mit jelent az új szerződés- kötési rendszer a vállalatok szempontjából? Mindenekelőtt nagyobb biztonságot, hiszen a szövetkezetek — az önkénte­sen megkötött szerződések alapján — igyekeznek mindent megtenni azok teljesítéséért. A szövetkezet számukra egyen­rangú fél és ez az egyenran­gúság nemcsak szavakban, de tettekben is megmutatkozik. Jobb az összhang a helyi le­hetőségek kihasználását illető­en is. Ez nemcsak szállítási, csomagolási, de egyéb üzleti, vagy értékesítési gondokra is vonatkozik. A termelési irányításban a tervezési rendszer különös he­lyet foglal el. Egyik alapvető követelmény: a népgazdaság érdekeinek és az üzemek érde­keinek összehangolása. A me­zőgazdasági üzemeknek olyan és annyi terméket kell termel­niük, amelyék mind a hazai., mind az exportigényeket ki­elégítik. Az új termeltetési rendszer számol ezzel a követelmény­nyel, hiszen a vállalatok terv­számok szerint dolgoznak, és iparkodnak olyan helyzetet te­remteni, hogy a tervben fog­lalt cikkeket le is szerződjék a mezőgazdasági üzemekkel. A mindinkább közgazdasági jellegű irányítás és a gazdasá­gi befolyásolás lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek szerződ­jenek is a különböző cikkek termelésére és munkájuk után megtalálják a számításukat. A helyes árpolitika kialakítása, a hitelezés, az állami segítség- nyújtás mind olyan tényezők, amelyek elősegítik a népgazda­sági tervek teljesítését. A termelőszövetkezetek ve­zetői — sokéves gyakorlatuk, ismereteik rendszeres gyarapí­tása révén — általában meg tudják állapítani, milyen mó­don termelhetnek a legcélsze­rűbben, a leggazdaságosabban. Kevésbé szorulnak rá a bá­báskodásra, sőt el is várják, hogy „felnőttként” kezeljék őket, bízzanak bennük. Gaz­dálkodni csak a termelőszövet­kezetekben lehet. Ez nem je­lenti azt, hogy a tanácsok, a termeltető vállalatok, a külön­böző kutatóintézetek szakem­berei ne tudnának a helyzet ismeretében hasznos tanácso­kat, javaslatokat adni. Számos példa van rá, hogy a szövet­kezetek többségükben köszö­nettel és jó szívvel fogadják a segítséget. Sz. I. Az aldebrői Űj Élet Ter­melőszövetkezet gépműhelyé­nek környéke olyan, mint egy méhkas. Traktorok bir­kóznak a sárral, nehéz terhü­ket vontatják a domboldalra. Rakodnak. A műhelyből a ja­vítás munkazaja árad a nyi­tott ajtón keresztül a friss le­vegőre. A tavasz mozgásba hozta a szövetkezet gépezetét. A fejtrágyázás mellett a vetés befejezésénél tartanak, szállít­ják a trágyát, az asszonyok a határban maradt száz hold ku­koricaszár vágásához, égetésé­hez készülődnek. Minden mun­ka szervezetten, jó ütemben halad. Kezdésről már nem beszél­hetünk, mert a szövetkezetiek jócskán benne vannak a tava­szi munkákban. A korai kita­vaszodás már februárban nagy munkában találta a brigádo­kat és az újjászervezett mun­kacsapatokat. És a munkához való hozzáállás messze felül­múlja a korábbi évekét. Uj a vezetőség Régen alakult már a szö­vetkezet Aldebrőn, a környező községekben mégis előbbre ju­tottak: jobban áll a közös, több jövedelem jut a tagok­nak. Az aldebrői Űj Élet Tsz pedig évek óta egy helyben to­pog. Rossz volt a közösségi szellem, mert becsapottnak érezték magukat a tagok, nem Egyenlő partnerként. . . Gondolatok a vállalatok és a szövetkezetek kapcsolatáról A vállalatok és a mezőgaz­dasági üzemek újfajta kapcso­lata alakult ki az utóbbi idő­ben. Á különböző termeltető és felvásárló vállalatok a szer­ződéseket közvetlenül a szö­vetkezetekkel kötik meg. Ezek a szerződéskötések lényegében meghatározzák a jövő eszten­dei termelés szerkezetét, és a tervkészítés egyik alapját je­lentik. A vállalatok és a szövetke­zetek korábban is kötötték szerződést, azonban az „előter- vezés” a járási tanácsnál tör­tént, ahol a tsz gyakran csak bizonyos „asszisztáló” szerepet töltött be. A tanácsnak meg­volt a tervszáma, azt felbon­totta szövetkezetekre és egy közös tárgyalás eredménye­ként megszületett a „megegye­zés”. Jelenleg más a helyzet. A tanácsok nem kapnak tervszá­mokat, a mezőgazdasági üze­mek és a vállalatok közvetle­nül tárgyalnak egymással és megegyeznek abban, milyen növényekre szerződjenek. Az új gyakorlat bizonyos ■múltra tekint vissza, így az el­ső tapasztalatok már mérlegel­hetek. Mindenekelőtt világos, hogy a szövetkezetek az eddi­ginél sokkal nagyobb felelős­ségtudattal mérlegelik lehető­ségeiket, adottságaikat, mint korábban. Kifogásaikat, kéte­lyeiket bátran közlik a válla­latokkal, akik egyenlő part­nerként kezelik a szövetkeze­teket és arra törekszenek, hogy terveiket teljesíteni tudják. Ehhez azonban jó kapcsolatra, megfelelő üzleti viszonyra van szükség. A hevesi Kossuth Tsz elnöke a télen kijelentette, nem szerződnek dohányra, mert a beváltó úgy járt el ve­lük, hogy hátrányos helyzetbe került mind a szövetkezet, műid a tagság. Több felmérést végeztünk a megyében és megállapítottuk, hogy a termeltető vállalatok és a szövetkezetek kapcsolata ál­talában jó, üzleti szempontból korrekt, és alaptalanok voltak a korábbi aggályok, amelyek szerint az új módszer nem vá­lik be, mert a mezőgazdasági üzemek, úgymond, „nem szer­ződnek majd”. A felvásárlási árak rendezése, az újszerű kapcsolat lényegében megol­dotta ezeket a gondokat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megyénkben a Magtermeltető Vállalat szer­ződési tervét már hónapokkal ezelőtt száz százalékon túl tel­jesítette és a szerződéskötések­kel lényegében a MÉK is elé­gedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom