Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-17 / 64. szám

Éberség vagy fontoskodás? PULÓVERKÖTOK Itt fogadják a motringban érkező import és hazai anyagot: az orsózással kezdődik az üzem munkája. (Kiss Béla felvétele) a negyedévet már túlteljesít téssel zárjuk. Ügy néz kt, hogy a tervezett 6300 helyett 7 500 pulóvert kötünk a hónap végéig ... Ro­mán Jánosnéék, meg a többi­ek csak egymás között vetél­kednek: ki a gyorsabb, melyik az ügyesebb. Reméljük azon­ban, hogy rövidesen eljön an^ ideje annak is, hogy igazi* versenyt indítunk, valóban brigádokat szervezhetünk. Román Jánosné — az egyik „maszek versenyző” —, Kér©, csendről jár be a szövetkezet­be. Minden reggel ötkor indul, de azt mondja, hogy nem ez a fárasztó. — Inkább ez az örökös álló munka itt, a gép előtt, s a ka­runk állandó mozgatása. No, de szokni lehet ezt is... A varrodában kétségtelenül könnyebb dolga van Kovács Lajosnénak és társainak. — Kézelő vagyok — mond­ja szakmáját Kovácsáé — egész műszak alatt ülő munkát végzek: a pulóverek ujját, nya­kát varrom, s ha kell, segítek a szabásznak is. Korábban az Eger és Gyöngyös környéki Háziipari Termelőszövetkezet bedolgozója voltam, de ott már annyi az ember, hogy alig jutott munka. Ez biztosabb ál­lás, jobb jövedelem ... Maga . dolgozik a szabása* Sárközi Lászlóné. — Győzi...? — Bizony: iparkodnom kelt. Ez a sok szorgalmas asszony é* lány igencsak „sürget”. — Szorgalmasak a szövetke­zetiek? — Azok — válaszol a rész­legvezetőnő helyett Csóka György, a Pestről kihelyezett instruktor: műszaki irányító és tmk-mindenes. — Igazán, csak dicsérni tudom az igyeke­zetüket! Jól vélekedik róluk a mánő- ségellenőr, Bene Tibomé is. Azt mondja, hogy egyre kevesebb kifogást talál munkájukban. A szövetkezet pénteken tart­ja mérlegzáró közgyűlését... Mint a részlegvezetőnő elárul­ta, egyebek között szó esik majd a 6.8 százalékos nyereség- részesedésről, az egri üzem kö­zeljövőben sorra kerülő fejlesz­téséről, bővítéséről is. 8 új gépet vórnck a Szarvas-laktanyába, s remél­hetően meg is érkeznek a kö­vetkező negyedévben. A gépe­ket természetesen új munka­társak követik: 100—105-re duz­zad a létszám. Az ország legnagyobb házi­ipari szövetkezetének számotb©» vő ÜTV'm#» egn. ígyóni) Az egri Almagyar-domb al­ján híre-hamva már az egyko­ri vitézi életnek, fegyvercsör­gés helyett gépek zaja, zenéje hallik: a régi Szarvas-lakta­nyában most nők „fújják” a sorakozót és — sok színű puló­verek gyülekeznek.. A hátsó fronton — kopott dik is hozzánk: a szaktársak többsége a törzsgárdához tar­tozik. Egy kivételével — most is­merkednek a szakmával. Az az egy pedig Gáspár Jó- zsefné, a legügyesebb kötő. — Ötvenhárom óta készítem a pulóvereket — mondja a — Ö, korai lenne — mondj« mosolyogva a részi eg vezető Csutak Emilné —, ha már egy­re kevesebb is van hátra, egy­előre még tart a tanulóidő. Még nem vagyunk versenyké­pesek, hellyel-közzel botlado­zunk, s nagy eredménynek könyveljük el, hogy talán ezt fiatalasszony —, de mielőtt idejöttem, jó néhány esztendőt kihagytam. Kicsit szokatlan volt ismét elkezdeni, már csak azért is, mert új munká­ba csöppentem: soha ezelőtt nem foglalkoztam a szintetikus pulóverekkel. Ezek készítését én is itt tanultam ... — Jó helyre jött? — Eddig nincs okom a pa­naszra, nem mondhatok rosszat sem az üzemről, sem a munkatársaimról. A kerese­temmel elégedett vagyok- nemegyszer fölül van a kettő­ezren. Persze, a túlórákkal együtt. No de még a túlóráim is beleférnek az „igazi mű­szakba”, nem mennek a sza­bad időm rovására. Nyolc órán túl még egyszer sem dolgoz­tam ... Két-két sfkkötőgép egymás­sal szemközt: négy gép egy csoportban. Gazdáik együtt kezdték a munkát, valameny- nvien a régiek közé tartoznak. — Talán egy brigádot alkot ez a négyes? A MÁR EMLÍTETT ténye­zőkön kívül még az éhség és a szomjúság is kínozta a vörös­katonákat. Nem volt a ksnyér- zsákban 24 órai éielmiszertar- talék. De miből lett volna? A négyéves háború után éhezett az ország. De főleg a városi munkásság sínylette meg a spekulánsok által elrejtett élel­miszerek hiányát... .:. úgy éjféltájt járhatott az óramutató, amikor az ellenség állásai feilől harsány kiáltás hullámzott a századig. — Magyarok... vörösök! El­szaladtak a légionáriusok! Jö­hettek ...,! :.. néhány dobócai férfi me­részkedett a század állásai elé, hogy hírül hozza az ellenség visszavonulását. Az olasz fel­szereléssel, angol—francia zsol- don harcoló légionáriusok ugyanis időben tudomást sze­reztek arról, hogy a szárnyakor előretörő vörös csapatok be­kerítéssel fenyegették őket Hát ezért kötötték fel ismét s nyúlcipőt. Dobóca község lakosainak . apraja-nagyja az utcákon to . longott ezen az éjszakán. Min- . denki a maga módján fogadU . a 3. századot. Az öregek — ; valószínűleg papjuk sugallató- . ra — az istent káromló ördö . göket jellemző lópatákat fi­gyelték a vöröskatonák lábán [ Méltán csodálkoztak tehát a: . elnyűtt, lyukas bakancsok lát . tán, amelyek közül nem egy ta , posta már a Doberdo, vagy ; t Piave környéki csatatereket is (Folytat/uk) falak mögött — a város egyik új üzeme: a ,J3udapest’ Kötő Háziipari Termelőszövetkezet 6. számú mdéki részlege. — Már nem is olyan új — magyarázza a vezetésével meg­bízott Csutak Emilné —, las­san két esztendeje lesz, hogy elkezdtük a munkát. Kesz­tyűkkel indultunk, de tavaly óta már csak úgynevezett „felső kötött árukat’ készí­tünk. Szintetikus női, kártolt és sima gyapjú férfipulóvere­ket, valami tizenöt-húsz ár­nyalatban ... Feladataink je­lenleg 78 egri, egerszólátl, ke- recsendi asszonynak, lánynak biztosítanak kereseti lehetősé­get, ritka munkaalkalmat. Ná­lunk ugyanis csak hatórás a műszak, s dolgozóink gyermekeiről is gondoskodunk: itt az épület­ben, „saját” óvodánkban tölt­hetik az időt, amíg az édes­anyák távol vannak tőlük Aki közénk került, ragaszko­LACZIK JÁNOS t A harmadik század "i.vugalomra intette a forró- <rérű cári fiúkat. Kezével a fo­lyómenti fákra, bokrokra mu­latott, amelyeket csupaszra ta­roltak a géppuska-sorozatok. — A védelmet nyújtó folyó­meder elhagyása biztos pusz­tulást hoz, míg az itt-tartózko- dás esetleg náthát jelent. Az esti sötétség majd meghozza a fordulatot, — mondotta. És a vörösJkatonák, bízva parancsnokukban, egész nap, derékig a vízben állva várták az estét. ★ A nap, ez az örök kíváncsi égi madár, még egy utolsó pil­lantást vetett az csatatérre, majd fáradtan a hegyek ge­rince mögé bukott. Az alko­nyat, mintha mágnesként szip­pantotta volna fel az ellenség buzgóságát. A lövöldözés egyre gyérült, majd teljesen meg­szűnt. A mély csendet csupán a parthoz verődő hullámok egyhangú csobogása törte meg. Azután ágak roppantak hal­kan, az óvatos léptek alatt. A század tizenöt órai kényszer- fürdő után elhagyta a folyó­medert. Azonnal védelmi ál­lást építettek, és várták a to­vábbi parancsot. Mindenkit kimerített az egész napos ideg- feszültség, a pergőtűz, a víz­ben tartózkodás, de pihenésre esetleg alvásra, senki sem gondolt. Méltán, cselt gyaní­tottak az ellenség hallgatásá­ban, ezért ébren figyelték a? éj.szaka legkisebb rezdülésed i& a folyó környékét. A becsapó- i dósok súlya alatt sustorgott a víz, hulltak a fák ágai. A folyóban levő katonák már nem tudtak szárazra jut­ná A parthoz lapulva találtak biztos menedéket a halált hozó lövedékek elől. A hegyen visszahagyott gép­puska legénysége ekkor pa­rancsot kapott a tüzelésre. A csehek tűzerejét azonban el­lensúlyozni nem tudták, sőt, később el is hallgatott, mert az ellenséges tüzérség belőtte, és teljes megsemmisítéssel fenye­gette. Itt halt hősi halált Víg Bertalan egri vöröskatona, a dormándi Nagy Vilmos pedig megsebesült A nap egyre magasabbra kúszott az égen. Sugarai tűz- ként perzselték a vízben álló katonák felsőtestét. A gyorsan rohanó, hideg hullámok pedig jégcsapként dermesztettek a mozdulatlanságra ítélt lába­kat. AZ ÓRÁK PERGÉSÉVEL a hadihelyzet még kilátástala­nabb lett. A délelőtt folyamán annyi géppuskát vont össze az ellenség ezen a ponton, hogy tüzűkkel azokat az egységeket is visszakényseerítették a vé­delmet nyújtó folyó medrébe, akiknek a reggeli támadás ide­jén sikerült partra jutniuk. A katonák zúgolódtak, tü­relmetlenkedtek. A visszavo­nulásra senki sem gondolt, a szuronvrohamot sürgették. Ám Leide Richárd, ez a józan fejű a munkáshatalomhoz hű tiszt, :asz egy géppuskával megerő- . ítve, óvatosan közelebb hú- < ódik a Sajó-hídhoz, de úgy, • íogy az ellenség ne szerezzen udomást a jelenlétükről. A izázad másik három szakasza >edig, még ezen az éjszakán langonyon át a Haronac köz­ég feletti erdőségbe vonult, ihol kézben tartott fegyverrel, ■ajvonalba fejlődve várták a íajnalt A nap első sugarai sűrű pá- •agombolyagokat csaltak fel a hölgyből, majd lassan látható­vá lett a környék. Szemben Dobóca község házai húzódtak neg a tavaszi lombú fák kö­rött, lent pedig az öreg, rücs­kös fűzesekkel szegélyezett Rima folyó. A PARANCSNOKOK kidol­gozták a támadási tervet. Egy géppuska tüzelőállástoan ma­radt a hegytetőn. Feladata: fe­dezni a század előretörését. De csak akkor tüzelhet, ha az el­lenség már felfedezte a táma­dó szakaszokat. ... vezényszó hangzott, és három szakasz elszánt vörös­katona indult támadásira a fo­lyón túl tartózkodó ellenség állásai ellen. A partot kísérő, vizenyős réten keresztül ész­revétlenül érték el a hideg vi­zű folyót, de a katonák meg­állás nélkül gázoltak a rohanó hullámokban. A szakaszok fele már hídfőt alkotva húzta meg magát a parti mélyedésekben, amikor megszólaltak az ellen­séges géppuskák. Gyilkos tü­zek pásztázták végig a partot, 4; EGYNAPI PIHENŐT kapott a. század. Tisztálkodtak, rend­be hozták a felszerelést. De az Ózdi lányok is szívesen fogad­ták. a harcban edzett, nyalka Vöröskatonák széptevését. Azután újabb parancs érke­zett a dandártól: Irány Sajó- némedi! Tüzelőállást foglalni a községtől jobbra terpeszkedő begyen, arccal Putnok irányá­ba! Jókedvűen meneteltek az új harci álláspontig. Néha még nóta is harsant. Sajónémedi környékén csend honolt. Az el­lenség sem mozgolódott, hi­szen őket is kifárasztotta a több napos futás. Változatos­ságot csak a késő délután meg­jelenő ellenséges repülőgép ho­zott. Néhány kört írt le a szá­zad és a szomszéd alakulatok állásai fölött, majd hangos ber­regéssel északi irányba távo­zott. Később — valószínűleg a repülőgép felderítése alapján — működni kezdett az ellen­séges tüzérség. De a gránátok távol szaggatták a puha föl­det, — s az ijedelmen kívül más bajt nem okoztak. Mire pedig idejük lett volna belőni a magaslatot, a század elhagy­ta az állásait és bevonult a völgyben meghúzódó Sajóné- medibe. A szélső házak kert­jei jól álcázott tüzelőállásokat biztosítottak. Késő este új harci feladatot kapott a század: az első sza­MÉG NEM KAVART ilyen vihart egyetlen műkedvelő szín- előadás sem, mint a gyöngyösi. Az eltérő vélemények összecsa­pása a legfelsőbb fórumokig el­hatott, igazságtételt kérve és sürgetve. Az ügy végére a va­sárnapi előadás tett pontot. Az elmondottak alapján is megérdemel néhány megjegy­zést ez az előadás. Kezdjük onnan, hogy az Egyesült Izzó, Csortos Gyuia nevét viselő, kitüntetett szín­játszói hetekkel ezelőtt meg­kezdték Hunyadi—Csanak Lo­vaglás ügy című zenés vígjá­tékénak megtanulását. G.vÖn- gyössolymoson hallgatta meg őket. az a megyei bizottság, amelynek véleményétől függött az előadások további sorsa. A bizottság ítélete nagyon egyér­telműen hangzott: az előadáso­kat nem engedélyezi. A műkedvelők fellebbeztek, így lett ügy a Lovagias ügy­ből. Kétségtelen, a vígjáték nem tartozik a magyar színműiroda­lom jeles, de még középszerű alkotásai közé sem. Szirupos limonádé, magán hordja szüle­tése korának kispolgári szenti- mentalizmusát, irrealitását, ol­csó romantikáját. Az író szán­déka feltehetően az volt, hogy a gépírókisasszonyok álmodo­zásainak talaj talanságát meg­mutassa. Tette ezt úgy, hogy az ellenkező végletbe csapott át, igy lett élettelen. A TÖRTÉNET végtelenül egyszerű. Giziké, a kissé mó­léit gépírókisasszony, el akar­ja kerülni sora- és geptársai csalódását. Nem álmodozik a csillogó autón érkező, dúsgaz­dag, de már idősecske férfiről, aki megszabadítaná anyagi gondjaitól. Tudja, hogy fölös­leges kilóival nem kimondott íérfiideáL Mégis mindenki ne­ki udvarol, mindenki belé lesz szerelmes: a gazdag főnök, az unokaöccse és a cégvezető, aki tisztességben megöregedett csa­ládapa, de rajtuk kívül a pék, a fodrász, a fogtechnikus, a női szabó, a hentes és mindenki más. Apró szolgáltatásokat fo­gad el tőlük, hogy kevéske fi- aetését pótolhassa. A drámai összecsapás tehát miatta robban ki a Salgó-cég- nél. A féltékeny férfiak össze­verekednek miatta, hogy a har­madik felvonás végére az ál- szent polgári erkölcsök parag­rafusai szerint elrendeződjék minden. Ennyi a soványka történet, amiből sehogy sem tellett há­rom felvonásra elegendő bo­nyodalom. A kevés kis ese­mény is meglehetősen távol áll a ma emberétől. Persze, bizo­nyos társadalomkritikát bele lehet magyarázni a színdarab­ba Tény, hogy a színdarab ki- --------- " 1 ----- --­vá lasztását nem tartjuk rni sem nagyon szerencsésnek. Azt mondhatjuk rá: azért elmegy. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a városi művelődésügyi osztály a vígjáték betanulását annak idején engedélyezte. Igaz, a megtanulás és az elő­adás két különböző dolog, ugyanis jó színművet is lehet rosszul játszani. Ebben az esetben lehet a műkedvelőket sajnálni a hiábavaló fáradozás miatt, de a rossz teljesítmény nem kaphat menlevelet. A be­mutatót meg kell akadályozni. A MEGYEI bizottság mind­két oldalról erős kifogásokat ho­zott fel. Ennek a Hunyaoi-da- rabnak a megítélésében nem vitatkozunk, legfeljebb annyit mondhatunk, elő lehet éppen adni. Láttunk már ettől gyen­gébb alkotást is, akár a tv-ben, akár egyik-másik esztradmű- sorban. Nem örülünk egyiknek sem, jobban szeretnénk művé­szi értékekkel találkozni, de a tömegigénynek is szabad en­gedményt adnunk, jól tudjuk. A' Csortos Gyuláról elneve­zett színjátszó együttes telje­sítményét azonban határozottan pozitívnak minősítjük. Még­hozzá részrehajlás nélkül. E sorok írója már kemény bí­rálatban részesítette őket, ami­kor ezt kiérdemelték — véle­ményünk szerint. Az igazság azonban most azt követeli meg, Ifjú kommun tesznek fa ápriíii Az idén országszerte ifjúsá­gi ünnepségek sorozata kö­szönti április 4-ót, hazánk fel- szabadulásának huszonegyedik évfordulóját — tájékoztatta Szabó János, a KISZ központi bizottságának titkára és Somo- | gyi Imre, a KISZ budapesti bi- ! zottságának első titkára szer- jdán az újságírókat Felújítják jés eredeti hivatásához méltó­vá teszik az új KISZ-tagok fo­gadalomtételének hagyomá­nyát, s arra törekednek, hogy maradandó élménnyel ajándé­kozzák meg az ifjúkommunis- ' ták táborába most belépő fia- ' talokat. A városokban és falvakban ' már javában zajlanak a ran- : gos eseménysorozat előkészü­leted. Tízezrek részvételével , formálják, fiatalos szívvel, lel­• kesedéssel ,sok ötlettel, új kez­■ deményezéssel gazdagítják a jubileumi megemlékezéseik I programját. Az ország minden • részéből érkező hírek azt igé­- rik, hogy az ünnepi köszöntők ■ | egyaránt méltók lesznek ifjúsá- | Kunkhoz és a felszabadulás év­- fordulójához. hogy kiállj unk mellettük. A csoport egyenletes telje­sítményt nyújtott. Közülük né- hányan pedig jó játékkal lep­ték meg a közönséget. Elég itt Kurcsinka László, Kovács Zsu­zsanna, Juhász Pálné és Szalai Valéria alakítására hivatkoz­nunk. Mészáros Lajos tartozik még hozzájuk, ök a jó értelem­ben véve is alakítottak, színé­szetet adtak. A rendezés Magyar László munkája. Az elmondottakon túl még egyetlen megiegvzést szeret­nénk a vitához és a vasárnap esti. jól sikerült gvönevösi elő­adáshoz fűzni. A iövnben a da­rab kiválasztásánál legyünk megfontoltabbak, a betanulás engedő’verésénél legyünk igé­nyesebbek. Mert amennyire igaz, hoev a műkedvelő szín iá teresre igényt tartunk. annvira ieaz. bogv a mőVodvnln tr" - ■> tsz/. r-mn'IHo­seknnk is mind a mű megvá- lasztáeában. mind annak sz’n- nnyi+n’őban törnemVtősf nevnln rőikitűzőscVot Ve’! szem előtt fnnfijn’ rvTr TT-g r> Vó+ól eyc-COfTi OK NÉLKÜL azonban nem szabad büntetnünk műkedve­lőket. Annak a bizottság által látott gyöngyössolymo6Í elő­adásnak az ismert objektív ne­hézségeit is figyelembe kellett volna venni. G. Molnár Ferenc isták tízezrei tgad álmát s 4-én A legnagyobb • megmozdu­lásra Budapesten kerül sor; t KISZ központi bizottságának és budapesti bizottságának rend© zésében április 4-én nagygyű­lést tartanak a Hősök terén. Hatvanezer részvevőt várnai. < demonstrációra, amelynek fó­rumán — a rádió és a televízic helyszíni közvetítésének jóvol tából — az egész ország nyil­vánossága előtt tízezer fiata tesz fogadalmat a Kommunist; Ifjúsági Szövetség lobogójára. Hasonló, bár méretei bér természetesen kisebb ünnepsé geket tartanak vidéken is a fia talok. Sóik helyütt már áprili; 4-e előtt megkezdődik a meg emlékezések sorozata. A KISZ alapszervezetekben ünnepi tag gyűléseken készülnek az évfor dulera; baráti összejövetelekei látják vendégül az ellenállás mozgalom, a felszabadító har cok egykori magyar részvevőit a munkásmozgalom veterán iáit, a szovjet emberek hazánk ban tartózkodó képviselőit, s « ■ fiatalok megköszön’zzak ; szovjet hősök emlékműveit sírjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom