Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
Irány az áruház — Kétezerötszáz forint készpénzt kaptunk. Kisfiamnak egy ruhát veszek, édesapámnak meg egy öltönyt. Válogatnak, keresik ízlésüknek a megfelelőt, aztán kinyílik a pénztárca, és papírcsomagokkal lépnek ki az áruház ajtaján. — Sok mindenre szükség volna, hát most egy részét megveszem. De csak szép dolgokat szeretnék vásárolni, inkább drága legyen, de szép — és a legmodernebb habszivacs kabátok között válogat. Gyöngyösorosziból és Szűcsiből érkezett két asszony, akik a férfi pantallókat nézegetik. — A férjemnek, meg a fiamnak keresek megfelelőt. — Milyent? — Bársonynadrágot. A bársony nadrágot nagyon keresik az áruházban. Oly annyira, hogy két nap alatt 300 darabot adott el belőlük az osztály. És a bársony nadrág most sem hiánycikk. A két tsz-tag blokkot kap és a pénztárnál kifizeti a két panNern szerdán, a hetipiac nem baj, veszek valami mást.J tallót. Ropogós, új pénzzel... napján jártunk a gyöngyösi a tamaörsi Dózsa Tsz tagját A zárszámadásokon kapták... áruházban, mégis több száz vá- a p„it előtt találtuk. (fóti) Bárkit találtunk a pultok előtt. A magyarázat egyszerű: a zárszámadások befejeződtek. Ár- leszállítás és a téli vásár is segítette a nagy forgalmat — Sokan és soka* vásárodnak mondja az áruház vezetője. — Rekordot döntöttünk az egy napi bevételben. Még a nagy karácsonyi vásár idején is maximumunk 310 ezer forint volt. Most pedg az egyik nap 390 ezer forintot mutatott az esti pénztármérleg. Február 1 óta az ágynemű és a harisnya részleg bonyolította te a legnagyobb forgalmat A kötöttáru osztályon nagy sikere volt a műszálas pulóvereknek kardigánoknak. A konfekció osztály pedig sok sport- öttönyt és orkán kabátot adott d. A méteráru osztály az árváltozás hatására szintén sok vásárlót szolgált ki, bár egyes gémből és minőségből nem kielégítő a választéka. — Szeretik a vásárlók áruházunkat Például minden évben itt vásárol egy tiszabural halász tsz tagja, aki az idén is több mint 4000 forintot költött el — mondja újra az áruház vezetője. A rekordot a vásárlásban mégsem a tiszaburai tss-tag tartja, hanem egy másik vásárló, aki 8000 forintos blokkot fizetett ki a pénztárnál. A nagyrédei tsz egyik tagja Befirt kér az eladótól, ingnek •alót. — Nem kapok, — mondja, — Diákparlament Több megyében gyakorlattá vált, nemrégiben a KISZ Heves megyei Bizottságánál is elhatározást nyert; áj fórum a fiataloknak. Díákparlament — ez a neve. A megye középiskoláinak diákküldöttei ítésznek részt ezen, beszámolót hallgatnak, őket érintő vagy érdeklő előadásokon vesznek részt, illetve vitatkoznak. Napi események, leülés belpolitika, fiatalok problémái, szervezeti kérdések, pályaválasztás, elhelyezkedés: megannyi igen fontos kérdés. Mindez a Parlament módszereivel valósul meg, mely nemcsak romantikus „körítés” itt, hanem egyben megadja, biztosítja a témakörök és az ezek fölött folyó viták komolyságát, nagyobb hangsúlyát. Nélkülözhetetlen segítséget nyújthat az ifjúsági mozgalomnak, elsősorban a fiataloknak. Hogy is nézne ki a Diák- parlament? Mindenek előtt a középiskolákban, illetve az iparitanuló-inté- zetekben összeülnek a fiatalok, s megválasztják küldötteiket, megbeszélik, melyek azok a fontos kérdések, amelyeket okvetlenül a Diákparlament été keTl vinni? Aztán április 24-én a Heves megyei pártbizottság székházának nagytermében összeülnek a fiatalok, a középiskolák küldöttei, A Diákparlament szekciókra is feloszlik: azonos sajátosságú intézetek delegációi külön is megvitatják az őket foglalkoztató kérdéseket a megyei vezetőkkel Ha jól sikerül a szervezés, valóban egy élettel teli, a fiatalok igényeit, kívánságait kielégítő fórum válhat a Diákparlamentből, segítséget nyújthat az ifjúság nevelésében, ráirányíthatja figyelmüket a legfontosabb kérdésekre, s ugyanakkor a fiatalok elképzelései, javaslatai is meghallgatásra találnak. Az ifjúsági mozgalmi munka nem könnyű, és semmiképpen sem válik előnyére a sablonos, hivatalnokivá váló módszer, ezért üdvözlendő a kezdeményezés, mely újabb színt, érdekességet visz a fiatal középiskolások életébe. És sok segítséget. Reméljük, mindez beválik, s hasznára lesz a fiataloknak és magának az ifjúsági mozgalomnak KG ZICHY MIHÁLY Hatvan esztendővel ezelőtt hazájától távol halt meg a XIX. századi magyar képzőművészet egyik legérdekesebb, műveivel ma is ható mestere. Befejeződött a hányatottságaival, kalandjaival, ellentmondásaival oly különös étet, lezárult egy művészi pálya, amelynek nagyratörésében rejlő jelképességét ő maga tudta kifejezni gondolatgazdag és lendületes rajzaival. De mindennek összetettségét ugyancsak jelképesen fejezte ki az a tény is, hogy amikor Zichy Mihály holttestét Oroszországból hazahozták és félravatalozták a budapesti Műcsarnok fekete lepellel bevont oszlopai alatt, Budapesten a munkásság kettős évfordulót ünnepelt: a Párizsi Kommünt és a magyar március 15-ét. Az ősi Zichy család elszegényedett és nem grófi ágának leszármazottja volt. Zalán, Somogy megyében, 1827. október 14-én született. Már egészen fiatalon az elhivatottság érzésével rajzolt. 15 éves karában Pesten, az idetelepedett velencei Jacopo Marastoninál tanult festeni. („Marastoni szította lángra a pislogó parazsat” írta egy öregkori levelében). De mint az akkori ifjúságot — nemcsak a művészet érdekelte: festőnövendék társaival négyesben merényletet tervezett a Pesten tartózkodó zsarnok Metternich ellen. Művészi tanulmányait a bécsi művészeti akadémián folytatja, ahol hamar feltűnik rajztehetségével, és a legnevesebb akkori bécsi művész, Waldmüller tanítványa lesz. Amikor a „rebellis” Waldmüllert eltávolítják a bécsi művészeti akadémia tanári karából, Zichy követi mesterét, akinek nemsokára már segédje a magániskolájában. A 19 éves művészre Mentőcsónak című festménye felhívja a művészeti körök figyelmét, nagyobb megrendelést azonban nem kap Becsben, és 1847-ben egy orosz nagyhercegi család kíséretének tagjaként, mint rajztanítá elhagyja a császár(1827—1906) várost. De Oroszországban rádöbben, hogy függő viszonya nem igen segítheti nagy, művészi álmainak megvalósítását. Elhagyja tehát a nagyhercegi családot, és rajzórák adásával keresi kenyerét. Első öt évi küzdelmes oroszországi tartózkodása alatt kibontakozott tehetsége, amelyre nagy hatással volt a haladó orosz művészet és irodalom. Felfedezi a grafika jelentőségét, és realista művek alkotása köziben művészete a mondanivaló gazdagságával telítődik. Kaukázusi jelenetek címen litográfiasorozatot készít; megbízzák az Igorének illusztrálásával, és illusztrációi nagy sikereket aratnak. Hasonló sikereket ér el a cári udvarban portréival. Fogoly a börtönben című, ekkor festett képéről viszont nem kétséges, hogy az a cári önkény és elnyomás elleni tiltakozásaként, az orosz forradalmárok dicsőítésére készült. Végül is sikerült magát kivonnia a cári udvar által parancsolt robotmunka (portrék, illusztrációk, jelmeztervek, színházi függöny-terv) elvégzése alól, és 1868-ban megrendezhette első gyűjteményes kiállítását, 1871-ben pedig megvalósul régi terve, hogy hazalátogatása után végigutazza Nyu- gat-Európát Düsseldorfban ismerkedik meg és köt barátságot Munkácsy Mihállyal. 1874- ben elköltözik Oroszországból, hazatér, majd Munkácsy nyomában Párizsba utazik. Ott nyíltan vehet részt a társadalmi haladásért folyó küzdelemben, nemcsak művészetével, hanem megmutathatja szervezési képességeit is a párizsi magyar munkások és iparosok egyesületében, amelynek elnökévé is megválasztják. Művészete Párizsban mind erőteljesebben mutatja meg Zichy antiklerikális meggyőződését (Autodafé), azután, a boszniai okkupáció idején hatalmas méretű kompozicióbe« (A Démon fegyverei) fejezi ki tiltakozását a háború borzalmai ellen. Zichy művészetének forradalmi lendületét szólaltatják meg ekkoriban Petőfi- illusztrációi is. Törvényszerű volt, hogy össze kellett ütköznie a „hivatalos” Magyarod szág képviselőivel. (A botrány az 1878-i párizsi világkiállításon tört ki, de megismétlődött A Démon fegyverei budapesti bemutatója alkalmával. „Sohasem hittem volna —. írta ekkor Zichy egyik levelében —j hogy e gonosz, utálatos ellenségeskedések oly aljasan és büntetlenül felléphetnek egy becsületes törekvés ellen.”) Közben állandó anyagi goi»* dokkal küzd. Mégis ekkor alkotja remekművét Faust-ite iusztrációit, és oroszországi megrendelésre elkezd dolgozni Lermontov műveinek illusztrálásán. E munkát hazatérve,- zalai szülőházában folytatja újabb Petőfi-illusztrációk mellett, és közben úi utazásra, a Kaukázusba készül. A haladó grúz értelmiség Rusztaveli eposzának díszkiadását tervezte, s Zichyt felkérték az illusztrálás munkájára. A tigrisbőrös lovag illusztrációi már Oroszországban készülnek el. Ekkor és ott kezdi foglalkoztatni a művészt as új. nagy terv: Az ember tragédiája illusztrálása. Ez lett azután — Arany balladáinak, hasonlóképpen ma is közismert; megragadó illusztrációival együtt — Zichy Mihálynak legkiemelkedőbb munkája. De mi kegyelettel őrizzük meg utolsó nagy tervének, a János vitéz illusztrálásához készített remek vázlatait is. Ezek ugyancsak művészi egyéniségének nagy erejéről, a nép és a haladó eszmék melletti állásfoglalásról tanúskodnak; Murányi-Kovács Endre Legelőmesterek tanfolyama Füzesabonyban Hétfőn a Füzesabonyi Állami Gazdaság központjában megyei legelőmesteri tanfolyam kezdődik. A tanfolyamon a megye nagyobb legelőterülettel rendelkező közös gazdaságaiból mintegy negyvenen vesznek részt és öt napon keresztül megismerkednek a legelőgazdálkodás korszerű tennivalóival. A tanfolyamon a megye vezető szakemberei mellett előadást tartanak a kutatóintézet munkatársai és a Földművelés- ügyi Minisztérium kiküldöttei is. Pályaválasztás Uzemgazdászképzés Zsámbékon A Zsámbéki Felsőfokú Tech- Tanulmányaik befejezésekor nikum üzemgazdász szaktech- államvizsgáznak. A szaktechni- nikusokat képez, elsősorban a kusi diplomával rendelkezők mezőgazdasági termelőszövet- felvételi vizsga nélkül, idő- és kezetek számára. A tanulmá- vizsgakedvezménnyel folytat- nyi idő két év. Az oktatás hatják tanulmányaikat az Ag- rendszere a főiskolákkal, egye- rártudományi Egyetem és a temekkel megegyezően előadá- mezőgazdasági főiskolák levesokra és gyakorlati foglalkozá- lező tagozatain. A felvételre sokra alapozott. Az egyes fél- jelentkezőknek felvételi vizs- évek végén kollokviumokon és gát kell tenniök. Biológiából szigorlatokon adnak számot a írásbeli és szóbeli, kémiából és hallgatók felkészültségükről matematikából szóbeli vizsgát. M. Hänyta-vefette magát, forgolódott Amidőn aztán agyon- féradva és Szakonyit átkozva elszenderedett végre, olyan mély, ájulásforma álom lepte meg, hogy csak reggel tért észhez. Arra, hogy szemébe süt a nap, és hogy a kocsi razza- Uötyköli. — No, Samu bátyám! — Szólt hátra a bakról a nyúzott pofájú, torzonborz Szakonyi. — J3n ittam és mégis magja ázott el? Nem felett. A pipáját kezdte előtapo- gatni, hogy azzal társalogjon inkább, a pimasz, garázdaságára kevély Szakonyi helyett A belső zsebére is rá talált ütni, és mint a fogfájás nyilallt bele az ijedtség, hogy ejnye, de lapos ez a zseb, pedig este még ugyancsak dudo- rodott. A tárca nyomta ki, és a tárcában egy halom bankó, egész kis vagyon szoronkodott — Vissza! Megloptak! — ordított fel, mert a zsebe üres Volt, csak bélésbolyhot és do- hánytöreket tudott belőle kiko- torászni. De mit használt, mire volt Jó akkorra már az ordítás? És mire a veszett, lóhalálában való visszafordulás is? A pénz odalett, hiába túrta- forgatta fel a rendőrség nem1966. március 1., kedd csak a esárdát, de még a pincérlányok szalmazsákját is. És oda a reménység is vele, hogy a tettes személyét illetőleg találgatásnál többre menjenek. Lehet, hogy futóvendég volt — így a nyomozást lezáró jegyzőkönyv —, de az is lehet, hogy házi szarka: valamelyik pincérlány egyenlítette ki belőle a számlát. Mármint Szakonyi számláját, aki mint szokta, ezúttal is hozómra tivomyázott a „Szép menyecské”-nél. Hanem... ha mégoly hosszú is a jelenben Vidám Vásár, azelőtt a Marhahajtó út, azért ballagcsálva, emlékezés közben is a végére lehet érni. Ekkor — féllábbal már a szántóföldek között — a legutolsó háznál érte Samu bátyánkat az igazi meglepetés. A keresett ház, ahova a számtáblákat fogyasztva törekedett — hiába nézte meg kétszer is az ellenőrtől kapott címcédulát — bizony, hogy az egykori csárda épülete volt. Igaz: az utcai ajtaját befalazták, vagy inkább deréktól felfelé beablakozták. Továbbá: kerítése is volt, holott annak idején csak két darab rogy- gyant, ütött-kopott kapuból- ványa. Ám az azonosság cégér nélkül is megállapítható volt. Ha tehát kifakadt, joggal fakadt ki ezekkel a szavakkal az öreg Bársony: — Gyalázat! Ezért még külön is feleim fog a kalauz ür! Ide, egy bűntanyára volt képes járatni Katit. Az én lányomat! Mindegy már, gondolta meg- esillapodva, ha már beleitíunk — bármily keserű legyen is —, ürítsük fenékig a szégyen poharát. Azzal be a kapun. Be bizony, még pedig nekilódulva, igazi dérrel-dúrral, hogy odabenn aztán a szája is tátva maradjon. A meglepetéstől. No igen, mert mit talált az. egykor trágyalében úszó, csupa sár, csupa szalmacsorgás csárdaudvar helyén? Gruppokat. Égőpiros, hihetetlenül tisztára gyomlált szalvia-gruppokat. Es rend — tisztaság —, valamint szépérzékről tanúskodott maga az udvar is. Sajgó sárga, gondosan gereblyézett gyöngykavics borította. És ez még mind hagyján! Hanem a gang, a gerendákkal aládúcolt körtornác, az imádságos jóreggelét neki! Festve volt: húspirosra sikált téglajárdájától egész a plafonjáig festve volt. De nem ám mintásán! Templom avagy kápolna gyanánt, mert csupa- csupa szentképes freskóval. Krisztus az Olajfák Hegyén. A Gyermek és őrangyala a szakadék felett. Bűnbánó Magdolna, meztelen, ruganyosán dagadozó keblekkel, egy feszület és egy koponya társaságában. És a többi kép is — valamennyi szépen icicirkaimeaott. életnagyságú alakokkal — hasonló jeleneteket mutatott be. Nem is csoda, hogy az elképedt öreg Bársony már-már a kalapja után nyúlt, hogy református létére is megkísérelje valamiképpen a tiszteletét nyilvánítani. Ekkor egy rekedt, agyoncigarettázott asszonyhang célozta meg egy vadszőlővei befutia- tott filagória elől: — Jó napó-ó-ot! Itt vagyok, ide tessék. Mit óhajt tőlem a tisztelt kartárs. A hajdani tulajnő, Kalányos Etel volt, csak kétszeres terjedelemben és akkora keblekkel, mintha egy-egy ötliteres demi- zsont szuszakolt volna be az inge alá Virágmintás, combig hasadó pongyolát viselt. Haja felsütve. Tokás, zsírpárnás arcán gazdagon felrakott festék. Fülében mélyen alá.csüngő aranykarika. Kártyát vetett Szélig, lehullásig rakta meg vele az asztalt, mintha rétest nyújtana. Lábánál dézsa. A dézsában szódás és boros üveg. Egyszóval — nyaralt, hűsölt és egy magabiztos, társasági hölgy nyugalmával várta, hogy mi jót hoz neki az elámult, minden eddiginél nagyobb szenzációval ismerkedő öreg Bársony. — Ténsasszony! Maga az? — szólalt meg végre, és felejtett el még köszönni is Samu bátyánk. Mire a ténsasszony, némi fürkészés után és abban a hi- szemben, hogy törzsvendége volt egykor a üteg mindig mokány, ispánt vagy jobb iparost mutató jövevény: — Én hát — mondta szívélyesen. — De mennyire, hogy én, apikám... Lidia okos. Mindig is az volt. Lídia nem hagyja kisemmizni magát. Az öreg Bársony — mert honnan is sejthette volna, hogy bárhölgy korában Lidia volt a ténsasszony művészneve — erre is csak ötölni-hatolni tudott, és félszegen dörmögte: — Hat igen. Minek is hagyná? — Apikám! — csapta össze a kezét a ténsasszony. — Maga anzágol! Magának gőze se, hogy miről beszélek!? Magamról, az egzisztenciámról, kis- öreg. De baj? Nem baj. Köpni rá. El van boronáivá. Tudja, mi a vicc? A legszebb, a leg- oltáribb pláne? — Micsoda? A ténsasszony hátradőlt. Jól teieszívta hatalmas dudakebleit, és ragyogva, okosságára büszkén jelentette ki: — Az, apikám, hogy soha, de soha, egy megveszekedett pillanatra se voltam kizsákmányoló. A nevem se került ku- láklistára. —• Tényleg? — Fix! Nem hiszi? — Hiszem én, hogyne hinném — szabódott az öreg Bársony. — Csak miért lett volna a ténsasszony kulák? — Jaj, hát az üzlet, a csárda miatt, api! De Lidia okos. Lidiának — döfte föl a ténsasszony táglikú orrát —, Lidiának a szimata is piszokul príma. Ccc, de micsoda príma..» (Folytatjuk.)
