Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

Mátraderecskén folyamatossá vált a munka ♦ Az idén már nem volt fagyszabadság ♦ A nagyjavítás alatt is termelnek ♦ További automatizálás ♦ Versenyre hívták a Mályi Téglagyárat AZ ALKOTÁS LEGENDÁI X z ingerült hang, az érvelést mellőző, sértődött kifakadás a felmondási ké­relem alátámasztását szolgálta. A fiatal mér­nök —, aki négy évig az üzem társadalmi ösz­töndíját élvezte — hét hónapot töltött az üzemben. Most menni akar, vállalva az ösztön­díj visszafizetését, mitsem törődve azzal, hogy az üzemnek nem pénz, mérnök kell. Indoka: úgy hitte, alkotásra nyílik módja, de „itt csak egyhangú rutinmunkát végző üzemmérnök lett belőle”. Az eset nem általánosítható, de nem is ritka kivétel, s nemcsak fiatal, hanem idő­sebb műszakiak is vannak, akik hasonlóan vé­lekednek. E nézetek forrása az alkotás leszűkített ér­telmezése, képviselői egy már-már szabada­lomszámba menő új konstrukciónál, a kutató intézetben végzett munkánál, a fejlesztési cso­portnál nagy technikai apparátussal lefolyta­tott kísérleteknél vonják meg az alkotás ha­tárát. Szürke üzemépületek, gépzúgás, olajtól csillogó munkadarabok, napi termelési felada­tok közepette alkotás? Tévedés felfogni úgy az alkotást — a sző anyagi-műszaki, s nem művészi értelmében — mint különleges körülmények között létrejövő kivételes pillanatot. Az említett fiatal mér­nök, s a hozzá hasonlóan gondolkodók a leg­lényegesebbet nem érzékelik: azt, hogy az al­kotás — folyamat. Vajon attól, aki „csak” üzemmérnök, megtagadták az alkotás lehető­ségét? A gépek helyes technológiai sorrendjé­nek kialakítása, az optimális programozás, á gyár újítási feladattervében foglaltak megva­lósítása — egy-egy példa arra, hogyan, hol nyílik mód az alkotásra, s a hasonló lehetősé­geket még szép számmal sorolhatnánk. Inkább ott a baj, hogy a műszakiak egy része az ala­pot jelentő műszaki-technikai fejlődéstől elvo­natkoztatva keresi az alkotás lehetőségét, s veszni hagyja a hétköznapok kínálta alkalma­kat. Frappáns választ adott a felmondását szor­galmazó fiatal szakembernek a gyár főmérnö­ke: megemlítette, hogy élve az új prémiumren­delet nyújtotta lehetőséggel, éppen egy hete tűztek ki ötvenezer forint célprémiumot aa egyik gyártmány új technológiájának kidolgo­zására, amely kiküszöböli a jelenleg meglévő# minőségrontó tényezőket. „A jó megoldást ön­től is szívesen elfogadjuk” — mondotta a fő­mérnök, s az alkotás lehetőségét reklamáló üzemmérnök erre bizony semmit sem felelhe­tett! És végképp visszakozót fújt, amikor a fő­mérnök még négy, fentihez hasonló, valóban alkotó munkára módot adó feladatot említett, s két olyat, amelyek éppen mérnökünk üze­mében várnak megoldásra! Vannak tehát, s nem kis számmal, az üzem­ben is alkotói feladatok, de megtörténik — mint az említett esetben —, hogy — az erdőtől nem látják a fát, azaz az általánosságban em­legetett alkotási vágy elvonja a figyelmet a konkrét alkotói feladatoktól. És még valami: a műszaki-technikai hala­dás mindinkább kollektív munkává lesz, egy- egy nagyszerű technikai alkotás mind kevésbé független más területek fejlődésétől. Az űrha­jók —, hogy a technikai maximumot említsük — több tucatnyi iparág eredményeinek szinté­zisét jelentik, de például a világviszonylatban is nagy elismerést szerzett magyar nukleáris műszerek nemcsak konstruktőreiket dicsérik, hanem a precíziós megmunkáló gépek alkotóit, a különleges fémötvözeteket előállító kohá­szatot, s így tovább. A technika története, s ezen belül század dunk igen sok legendás alkotást tart számon; a legendás alkotások azonban nem azonosak az alkotás legendáival. A fiatal mérnök végül is visszavette felmondási kérelmét a főmérnök asztaláról, mert a tények által megalapozott érvek lecsillapították mehetnékjét; esete még­is — nemcsak önmaga számára — tanulságot adó. És ha komolyan veszi ő is, más is a tanul­ságot, akkor szegényebbek lesznek ugyan né­hány legendával, de mérhetetlenül gazdagab­bak mindazzal, amit feladatként, mégpedig erőt, tehetséget próbára tevő feladatként ki-, nálnak a munkás és alkotó — hétköznapok. (m) Startra készek a gépek Vizsgáznak a gépállomások Balesetvédelem a bányászatban Beszélgetés Havrán Istvánnal, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökével MMmMi 3 1966. március 5„ szombat Megkezdődtek a tavaszi munkák. Az ekék, a vető-, a műtrágyaszóró gépek dolgoz­nak a földeken. És az erőgépek is hajnaltól estig segítik a munkát. A közeli napokban még fo­kozódik az ütem. Tökéletes gépekre van szükség. Hogyan látta el feladatát a megye gépjavító hálózata? A füzesabonyi műhelyben 120 munkás dolgozik, és a téli gép­javítás időszakában csaknem száz erőgépet javítottak ki. Márciusban még 35 erőgép fő­javítását végzik el. A javítan­dó gépeket a tsz-ek már be­szállították a gépjavító állo­másra. A számok azt mutatják, hogy az állomás több erőgépet vará­zsolt újjá, mint amennyit szer­ződése előírt. Áprilisban a tervek szerint csupán 5—6 gépet kell kijaví­tani. A gépjavító állomás novem­bertől 25 pótkocsi javítását vé­gezte el. Cséplőgépeket, járva- silózókat is javítottak, de a tsz-ek nem éltek a lehetősé­gekkel. Inkább a helyi műhe­lyekben próbálkoztak ahelyett, hogy beszállították volna a gépállomásra, amelynek kapa­citása még több munkagép ja­vítására is alkalmas. Az erő- és munkagépek te­hát készen állnak a tavaszi munkákra. Bár a javítás sok problémát okozott a gépjaví­tóknak. A gépjavító állomás alkatrészhiánnyal küzdve vé­gezte és végzi munkáját. Első­sorban a Zetor, no meg a kom­bájnok alkatrészeire panasz­kodnak. Az RS—09 erőgép cserem»-, torjának késedelmes szállítása szintén nehezítette a munkát. 15 erőgépük a napokban kéz-, di el a munkát a földeken. Az állomás hevesi és tarna- szentmiklósi telepén arról szá­moltak be, hogy a munkagé­peket és az erőgépek nagy ré­szét kijavították. Ez év első két hónapjában több mint 80 erőgép és csaknem 40 kom­bájn javítását végezték el. Márciusig pedig a járás Zetor- jainak 80 százalékát adják át kijavítva a tsz-eknek. A. tavaszi gépszemléket fo­lyamatosan tartják,' A munkát itt is zavarta a a alkatrészellátás bizonytalansá­ga. Egy hónapig nem kaptak Szuper Zetor alkatrészeket: féktengelyt, fékdobot és sebes­ségváltó fogaskerekeket. Traktoraik már most vizs­gáznak a földeken. 20 trakto­rosuk Boconádon, Tárnámé-* rán, Tarnabodon végzi a ve­tést. Az Egri Gépjavító Állomás 40 erőgép nagyjavítását végezte el eddig, csaknem 280 traktor karbantartását is befejezték. Jelenleg 80 erőgépük, köztük több mint 50 lánctalpas vár be­vetésre. A tavaszi gépszemlét az ál­lomás e hónap 10-re tervezi. A tavaszi munkagépek szin­tén kijavítva sorakoznak a szí­nekben, bár az alkatrészhiány itt is zavarta a folyamatos munkát. A lánctalpas trakto­rok javításánál elsősorban a csillagkerék és a láncvezető görgők hiánya jelentette a leg­nagyobb problémát. A jugosz­láv ekékhez szintén nem kap­nak alkatrészeket. Gépeik már dolgoznak a föl­deken. Így Noszvajon, Nova­ion, Bélapátfalván segítik a ■ vetést. Kell is szorgalmasan dolgoz­niuk, hiszen éves tervük csak­nem nyolcvanezer hold szántá­sa, és ebből 26 ezer holdat a tavaszi idényben kell megmű­velni. Startra készen állnak a mun­■ ka- és erőgépek. Egy részük ’ már végzi is a legfontosabb ta- * vaszi munkákat, másik részü- 1 két pedig a napokban fogják 1 bevetni. És a ragyogó idő jó ki- 1 használása a gépjavítókon is múlik. Reméljük, jó munkát végeztek, és ezt majd a gépek í bizonyítják a földeken. ‘ (f. p.) A technológiai fegyelem sok helyen nem kielégítő. Megszi­lárdítása következetes, min­dennapos munkát igényel. Is­meretes, hogy a szocialista bri­gádok a bányászatban is sokat tesznek a termelés, a termelé­kenység növeléséért, a mun­kafegyelem erősítéséért, a tech­nológiai előírások betartásáért. Az ő segítségüket különösen igényelnünk kell. De még nem minden bányász dolgozik szo­cialista brigádban, másrészt még e brigádok között is akad olyan, amely nem tartja be a technológiai fegyelmet, kihagy egy-egy munkafázist, mert így gyorsabban, többet termelhet. A műszakiak sajnos gyakran szemet hunynak efölött. A statisztikák elemzéséből kitűnik, hogy a balesetek több­ségének bekövetkeztében sze­mélyi tényezők a döntőek. Ezek között említem meg a balesetet szenvedett, vagy dolgozótársának gondatlan munkavégzését, mulasztását, nem megfelelő szakképzettsé­gét, gyakorlatát stb. Mindez aláhúzza az „embe­ri” tényezők alapvető fontos­ságát a balesetelhárítás terén. összefoglalva: a magyar bá­nyászatban a munkás- és egészségvédelem elsőrendű fontosságú, ennek érdekében mind nagyobb mennyiségben korszerű eszközöket, berendezé­seket használunk. Mindemel­lett a közös erőfeszítésben, a magyar bányászat valamennyi dolgozójának hatékony közre­működésén múlik, hogy minél kevesebb legyen a baleset, s minél kevesebb legyen a bal­esettel együtt járó szenvedés, szomorúság. S. Nagy Sándor az új technika nem rejt-e egyúttal új veszélyforráso­kat is? — Csak az új technika ön­magában természetesen nem elegendő a biztonsághoz. Az új berendezések — azonkívül, hogy növelik a termelékeny­séget — számos régi baleseti forrást is megszüntetnek, de sok esetben új veszélyforráso­kat hoznak létre. Különösen komoly veszélyt addig jelente­nek, amíg a dolgozók nem szokták meg, nem sajátították el az új technikai eszközök, berendezések kezelését. Ez az az oktató-nevelő munka, amely egyike a legnehezebbeknek, komoly igényeket támaszt a vezetőkkel szemben. A felvilá­gosítás mellett meg kell köve­telni a technológiai fegyelem legszigorúbb megtartását is. Mert például az acéltám szál­lítása más, mint a bányafáé. Vagy az ácsolatnál használt bányafa „jelezte” a kőzetnyo­mást, az acéltám nem. A ka­parószalag megszünteti a kézi csillézést, de ha szállításon „utazásra” is használják — s ez gyakori —, akkor súlyos baleseteket is okozhat A gu­miszalag korszerű szállítóesz­köz, de ha például egy szén­darab a feszítődobba hull és a dolgozó működés közben nyúl érte, akkor letépheti a kezét, vagy még súlyosabb balesetet is okozhat. • ságos körülményeinek feltárá­sában. Ugyanis, ha a baleset az üzem hibája miatt történt, a dolgozót kártérítés illeti meg, azaz a táppénz és a keresete közötti különbséget az üzem köteles megfizetni. Tehát beje­lentik a baleseteket, s így érthető, hogyha a balesetek gyakorisági mutatója némileg emelkedett. A magyar bányászat műsza­ki fejlesztése nagy lépésekkel halad előre. Igen sok, azelőtt kézzel végzett munkafázist gé­pesítettünk. Régebben a szál­lítást főként kézi csillézéssel oldottuk meg, most mozdo­nyokkal, gumi- és kaparósza­lagokkal. A végtelenkötél-szál- lítás — amely néhány éve még modernnek tűnt — el­avult, s fokozatosan felszámol­juk. A munkahelyek koncent­rálásával mód nyílt a közvet­len munkahelyi szállítás és rakodás gépesítésére, a kor­szerű berendezések — acéltá- mok, pajzsok, széngyalúk, kombájnok — alkalmazására. Ez mind növelte a biztonsá­got, hiszen még az acéltámok kiszedése is géppel történik. A bányamunka veszélyessége csökkent. Különösen áll ez a pajzzsal biztosított frontfejté­seknél az omlasztás tekinteté­ben. — Nagy gondot fordítunk a munkások testi épségé­nek védelmére. De vajon 42,9, míg 1965 első félévében : 47,7, tehát a balesetek száma i látszólag emelkedett De a va- i lóságban ez nem egészen így i vám. Eddig ugyanis az történt, i hogy különböző pillanatnyi ér- 1 dekekért több helyen a kisebb 1 üzemi balesetek egy részét el- : titkolták, nem jelentették, vagy < pedig üzemen kívülinek írták, < azaz szépítették a helyzetet. < .— Hogyan szüntethető meg ^ ez a jelenség? •— A kormány nemrég úgy 1 rendelkezett, hogy az üzemi j balesetek eltitkolása szabály- sértés és a vétkeseket 3000 fo- < rintig terjedő pénzbírsággal le­het sújtani. A rendelet alapján ! az Országos Bányaműszaki Fő­felügyelőség, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete és a Ne- ; hézipari Minisztérium közös intézkedést hozott: szigorúb­ban vizsgáljuk az üzemi és nem üzemi baleseteket, s meg­szüntetjük az olyan — csak lát­szatra szociális, de valójában mind a balesetet szenvedőre, mind a vállalat dolgozóira nézve antiszociális — eljárást, hogy a különböző érdekekre hivatkozva eltorzítják a való­ságot A rendelet megjelenése óta a helytelen módszerek alkal­mazása, a valóság meghamisí­tása ritka eset. A hatályos ren­delkezések a munkást érde­keltté teszik a baleset való­Az MSZMP Központi Bizott­sága 1964 decemberi határoza­ta arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalatoknál, termelő­helyeken többet törődjenek a dolgozók testi épségének, egészségéinek védelmével. Fel­kerestük Havrán Istvánt, az Országos Bányaműszaki Fő­felügyelőség elnöke, s néhány — a munkavédelemmel kap­csolatos — kérdésre kértünk választ. — A sajtójelentéseket ol­vasva úgy tűnik, mintha az utóbbi egy—másfél év alatt szaporodott volna a bányászati balesetek szá­nta. Mit mutat erről a fő­felügyelőség statisztikája? —• A halálos balesetek szá­ma — mondotta Havrán elv- társ — nem emelkedett, sőt évről évre csökkent, örömmel közölhetem, hogy évtizedek óta nem volt olyan kevés halálos bányabaleset, mint 1964-ben és 1965-ben. — Miért olvasunk mégis több balesetről? — Két okból. Egyrészt — s ez is megnyugtató jelenség — különösen az MSZMP Politi­kai Bizottságának a tájékozta­tásáról szóló határozata megje­lenése után javult a sajtó, s rádió ez irányú munkája. A lapok többet érdeklődnek as illetékeseknél, a korábbihoz mérten gyorsabban, pontosab­ban közük, hogy mi történt. Másrészt a statisztika sze­rint százezer műszakra ma va­lamivel több baleset jut, min korábban. 1964-ben példáu százezer teljesüléi* műszaki* Esztendeje niwcs megállás Mátraderecskén, amióta az új í.lagútkemence elkészült — fo­lyamatos a munka a gyárban. Mag is van a látszata: tavaly csupán kúpcserépből maradt néma adósságuk, más termé- keíteből jóval többet adtak a tervezettnél. S valószínű, hogy azt a 7—8 százalékos lemara­dást is elkerülték volna a de- recstawpek; sem a nyers, sem as égett kúpból nincs hiány, ha az első negyedévben nem bmtják le a szárító kemencét és segít az idő is... Először törttel, hogy Bem küldték faggwasahadságra az e »tóereket, sőt, erőnek erejé­vel igyekeztek visszatartani még aaofctí. is — ak& az évek somwi megssokták már a téli pihen«. A másfajta munkát, ami HHUKfcg ke-rülközi-k a ház köisät meg a faMDan. — Az idén már utórlegeihai kellett a !< énetentóhet, csapó® a tegindo- koiiatte esetekben engedélyez­ték a lwawsabfo-sesffidetób ideig kést "tikoRétek A fcffcnraatoaisá te» teraneíés ugyané» näncs tefeánte&iej az létszámot, teljes készültséget követet a« épteőamjsagot — a tégiáí, cserepet — téten is vág­ják aa országban. Még a bá­nyáiba is ki kell hát járni min­dennap, a fagyos, havas idő sem tehet akadályt A tSftél természetesen te­het dacolni, de a küzdelem­ből győztesként kikerülni — már kevésbé. A derecskétek legjobb akarata, igyekezete sem volt elég, a januári cudar idő őket is visszavetette ala­posain, úgyhogy — nem sok reménytik: van mér az első negyedév sikeréhez. A temara- c ásbaa nagy része van a mc­i.et közben végzett s jelenleg is tartó hagyományos nagyja- \ ít-ósnafc Az egyik gépsor tmk- ját kedden fejezték be, a má­sikét ugyanakkor kezdték. A c lerepgyártással nincs különö­sebb probléma, elkészül nap nap után a hatvanezer darab —, de a téglából csupán fele í in nyit termelnek, mint más­kor, teljes kapacitás mellett Mátra derecskén — most a tégla a gond. S az lesz még a hónap közepéig, amíg a javí­tásokkal nem végeznek. Utána váitoBík a tempó — remélhe­tőleg az idő is tovább javul, igazi tavaszba csap át — s új­ra teljes erővel dolgozhat a " mén MsúfÖ gyárvezető szerint az emberekből nem hiányzik az igyekezet Közöt- Wls jó a hangulat, a közel­múltban végrehajtott bérren­dezés megtette a hatását A gyár mintegy fele részesült 100—150 forintos átlagos fize­tésjavításban, nem egy dolgo­zónak háromszáz forinttal is emelték a bérét Az anyagi megbecsülést — a lelkiismere­tesebb, jobb munkával akarják viszonozni valamennyien. Csütörtökön termelési ta­nácskozást tartottak a gyár­ban. A múlt év tapasztalatai­ból sok fontos kérdés szerepelt napirenden. Egyebek között a sok hiányzás. Jóllehet a ko­rábbi esztendőkhöz képest ■több mint százszázalékos a ja­vulás, de a tavalyi 426 kiesett munkanap — még mindig ko­moly figyelmeztető! — Felve­tődött a meglehetősen magas selejtszázalék is. A javulás ezen a téren is kétségtelen — ám korántsem megnyugtatói Jói tudják ezt, érzik vala­mennyien a derecskéi gyárban, s akarnak is javítani a hibá­kon! Versenyvállalásuk — me­lyet a IX. pártkongresszus tisz­teletére tettek — egyik fontos ígérete éppen a selejttel kap­csolatos. A brigádok elhatáro­zása alapján a gyár egésze megüzente — a párosversenyre hívott — Mályi Téglagyárnak, hogy különféle termékeiknél 1,7, 1,1, illetve 3 százalékkal csökkentik a selejtet. A koráb­binál takarékosabban gazdál­kodnak az anyaggal, egy szá­zalékkal javítják a minőséget, csökkentik az igazolatlan hiányzásokat. Gondot fordíta­nak az üzemi rendre, a mun­kahelyek tisztaságára, jobban vigyáznak a gépekre, termelő­eszközökre — úgy iparkodnak, hogy minimálisra szorítsák a Egysze a mezőgazdái A tavaly és az idei év ele­jén hozott intézkedések ered­ményeként a termelőszövetke­zetek adatszolgáltatási kötele­zettsége az egy évvel ezelőtti­nek nem egészen a felére csökkent. Bár az állami gaz­daságok irányításában nem kö­vetkezett be ilyen változás, de egyszerűsítésre itt is volt mód: meghibásodásból eredő idő- veszteséget. Az idén tovább korszerűsí­tik a gyárat — az emberi igyekezetét automaták segítik majd. A tervek szerint újabb egységgel bővítik a jelenlegi hármas csatornarendszert: megépítik a téglaszárító ne­gyedik csatornáját is. Jelentős kapacitásnövekedést eredmé­nyez majd: napi tizenkétezer téglával tudnak többet szárí­tani. Jóleső effélékről hallani, írni — ám arról már kevésbé, hogy amíg egyfelől automatizálnak, másfelől olyan fizikai mun­kával birkóznak nap nap után: mint például a vagonvontatás. Az automaták mellett groteszk látvány a kézi erővel végzett kocsitologatás. S nemcsak a látvány kelt megütközést, ha­nem a vagonvontatás miatt kiesett hasznosabban felhasz­nálható idő is: esetenként ugyanis 10—50 perc, néha más­fél óra veszik el egy-egy mű­szakból. A derecskeiek a meg­mondhatói, hogy ennyi idő alatt hány ezer téglát, csere­pet, kúpot rakodhatnának, s mennyivel több pénzt keres­hetnének — ha végre megol­danák a vasúti kocsik gépi mozgatását is! Nagyok az idei feladatok: — csaknem 20—-20 millió égetett cserepet és téglát! 65 ezer ége­tett kúpot kell készíteni Mát- raderecskén — szükségszerűen biztosítani kell hát a termelés minden vonalán a normális munkavégzés valamennyi fel- tételót. Gyón! Gyula rűsítik iági ügyvitelt adatszolgáltatásuk egy év alatt mintegy 40 százalékkal csök­kent. A tanácsok mezőgazdasá­gi osztályainak ügyvitelét ed­dig erősen terhelte többek kö­zött a nagy számú, központi­lag előírt nyilvántartás veze­tése: ezek közül a közelmúlt­ban 34-et megszüntettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom