Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-05 / 54. szám
^25ryor urt A KÖZÖNYÖSÖK O . asz: film BODONYI MOZAIK Vidám esték a cukrászdában — Színpadon a fonóháx Lesz-e kultúrház jövőre ? Kosztümös filmet készítettek Alberto Moraviának 1929-ben megjelent regényéből. Már a kosztüm is jelzi, hogy a regényt — a íilm lehetőségeinek határain belül — igyekeztek képpé alakítani úgy, hogy Moravia társadalomkritikája és erkölcsi diagnózisa érvényesülhessen. Moravia, az analízisre felkészült lélekbúvár öt embert választ ki a harmincas évek Hómájának előkelő és gazdag, látszólag gondtalan felső rétegéből, és megírja őket tetteikben, erkölcseikben és gátlástalanságukban. A várható krízis idejére hívja elő az író ezeket az embereket, hogy tetteikben azokat a vágyakat, viszonyokat boncolja szét, amelyek rothadásba torkollnak. Miért? Nem lenne talán kiút, nincs megoldás fiatalon és értelmesen az erkölcsi süllyedés és meglékél- tetés ellen? Lenne, hiszen az ész tudja, mit kellene tenni, de az akaraterő hiányzik az értelem diktálta magatartáshoz. Mariagrazia egyedül él lányával, Carlával és fiával, Miche- léveL Ö azt hiszi, hogy Leo, ez a gátlástalan pénzember, tízéves viszonyuk ellenére szereti őt. Ügy gondolja, hogy ez a hibáival együtt hozzátartozó férfi megmenti őt és a családot a végrehajtóktól, a Róma szívében fekvő, kerttel övezett kastély és a bútorok elárverezésétől. De Leo éppen ebbén az anyagilag súlyos pillanatban fedezi fél a nagylánnyá serdült Cáriéit. Nem szereti, hiszen nincsenek érzései. Mi sem könnyebb és természetesebb tehát egy ragadozó számára: befogni a friss áldozatot, és nem ereszteni addig, amíg az anyagi és erköl18. — Nincs meghívás! Nem lesz meghívás! Te meg, vén bitang, tisztulj innen, amig jókedvembe vagyok. Belőlem nem fogsz majmot csinálni. Az öreg Bársony kétségbeesetten tiltakozott: — Várj! Heccről szó sincs! Illetve... van, csak nem te ellened, más ellen irányul. Lacit hecceljük meg a hares a-király- lyak — Amenyiben? — vetette oda még mindig gyanakodva Takó. — Mit mondjak? Laci elsőrangú gyerek, igazi apja-fia, csak éppen — máié. Mint udvarié, a szerelem dolgában máié. Horgászni viszont szeret. Aztán egy nagy dögért, egy garantált harcsa-királyért még Kati közelébe is elmerészkedik. A többi az én dolgom. Ha eljön Lad, ha a kezem ügyében lesz, nem tudom, ki kit kap ho- rogvégre előbb? Ö-e a harcsát, vagy őt én? — Hm... — kapta erre mariiéba áliát Takó. Elgondolkodott, majd ennyit leórdezett csupán; — És Kati? — Katiról egy szót se. Mert... így vannak — fordította szembe ujjainak bütykeit az öreg Bársony — És Katinak se jgóla •.. Gilt? Megegyeztünk? Takó Illés elnevette magát, és tenyerét is kicsapta. Parolára. — Rendben van, — mondta — Ne félj, vén bitang, ha már megsütötted, nem ejtem porba a pecsenyédet.^ Ez bizony összeesküvés volt, mégpedig fondorlattal szőtt és a konspiráció szabályait is mindvégig a szem előtt tartó Összeesküvés. Nézzük először az elnöki vonalat, azaz Takó Illés vonalát. Mit csinált Takó? Talán ajtóstul rontott a házba, és ahogy hebehurgya természetétől várni lehetett volna, rögtön az első alkalommal a horgászatra terelte Laci előtt a Szót. Korántse. Kezdetben — mert három eda-vissza utat is rászánt az ügyre — kezdetben csak figyelt, szamuklált, hallgatódzott. La3(M>6. március 5« szombat esi zsarolás teljes sikert nem hoz. Meghozza. De hogyan? Carla és Michele régóta ismerik anyjuk és a pénzember viszonyát. Amíg gyerekek voltak, eltűrték, de éppen ebbeü a krízisben Michele kinyitja á száját, nevén nevezi Leo aljasságát. De van még akkor is vajami megmagyarázhatatlan t* szemérmes erkölcsi kötés anyf! és fia között: Mariagrazia kérésére a fiú bocsánatot kér Leótól. S ez a Leo tovább garázdálkodik. Michele, aki fiatalsága és in1 telligenciája miatt ellentéte és ellenfele lehetne ennek a gátlástalan nőcsábásznak, csak 5 fejvesztett megoldásra gondol! meg kell ölnie Leót. Nem azért mert uralkodik anyja és a2 egész család felett, rajta is ak1 kor gázol át, amikor neki kedve tartja; kizárólag azért akarja megölni, mert Carla Leo szeretője lett. Itt nem kérdez semmit, okokat nem kutat, csak annyit akar látni, hogy a fiatal lány látszatbecsülste megmaradjon. De kinek? Érték maradhat az, ami a tett elkövetése előtt sem volt meg? Michele kétségbeesése éppoly jellemző, mint az, ahogyan frissen vásárolt revolverével elügyetlenkedi a bosszú lehetőségét. És hogy a képlet még világosabb legyen, Moravia beleépíti ebbe az elemzésbe azt a Lisát, aki Mariagrazia barátnője, bizalmasa, rokona, akitől négyévi viszony után Leo átpártolt Mariagraziához. Ez a Lisa latin érzékiségével mindenkin túltesz, de nem frivol. Vágyai szerint valami különös érzés után indul el mindig, különös, tiszta embereket szeretne kapni és látni maga körül. S mindez a szenvelgés végül is meghozza a kívánt eredményt: Michele, mint a kívülről szépszínű, de belülről kikezdett alma az ölébe hull. Ez az öt ember mindent tud egymásról. Szeretik, gyűlölik és utálják egymást — egyszerre. Néznek magukba is, ismerik is önmagukat, helyzetüket a világban, de nem tudnak már megújulni, nem akarnak mások lenni. Az a sorsuk, hogy engedelmeskednek az erősebb akaratnak, a gátlástalanság erős formájának, Leóinak. Hogy felmentve érzik-e magukat? Minden bizonnyal, mert a gyönge- ség mindent meg tud és meg akar magyarázni. Erre, és csakis erre van akarata. Leo is rabja saját gátlástalanságának. Moravia írói- szándékát és érzékenységét a rendező Francesco Maselli maradéktalanul ismeri. Kiismeri magát Moravia hősei között. Ezért alkotott jó filmet. Külső felvételek jóformán alig törik meg a fülledt szobákban és áporodott levegőben végbemenő történeteket. Szalon, ebédlő, folyosó, kerti részlet, egy-egy esti, sötét utcarészlet, az eső, a monoton zene és öt arcnak egymást követő és kísérő felvillanásai adják a keretet ahhoz a morális elemzéshez, amit Moravia mesterien végez el. Kitűnő színészgárda: Claudia Cardinale, Thomas Milian, Rod Steiger (kissé germánosan hűvös játékot nyújtott), Paulette Goddard és Shelly Winters viszi sikerre ezt a Moravia-írást ezen a filmen. (farkas) Meghívókkal mozgósította a nőtanács az asszonyokat: jöjjenek el a falu cukrászdájába délután hat órára „egy feketére, ahol vidám beszélgetést folytatnak, majd.. Ünneplő ruhás idős nénik ülték körül az asztalokat, este hatkor már telt ház volt. Dupla feketét kortyolgattaK, torta is került a frissítő ital mellé. Este 10-ig tartott a vidám hangulat Cukrászda nyűt Bodónyban és a termelőszövetkezeti nőbizottság ezúttal tartotta „hivatalos látogatását”. Nagy volt a jókedv, mert az „avató” ünnepség egybeesett a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlés napjával, ahol a tervezettnél magasabb jövedelmet osztottak. Döntés is született: minden szerdán „nőnapot” tartanak itt a téli hónapokban. ★ — Most a Fonóházat próbáljuk a farsangi előadásra és készülünk a Medikus bemutatására is. Ügy tűnik, mintha egy nagyvárosi színház rendezőjével beszélgetnénk, pedig „csak” Vecsei Dénessel, a bo- donyi művelődési ügyvezetővel. Együtt lapozgatjuk a község művelődési programját. Minden estére szerveznek programot. Néha kettő, három is jut egy napra, de nincs ütközés. Ki-ki megtalálja a magának valót. Működik a nőklub, rendszeresen előadást hallgatnak a fiatalok a KlSZ-akadé- mián, tAr A nőtanácsban néhány idősebb asszony nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy összegyűjtik falujuk ősnépi hagyományait: a nép ajkán élő régi dalokat, szokásokat, amelyek napjainkban úgyszólván a szemünk előtt mennek ki a divatból, nem engedik feledésbe. Számos magnószalag, különböző jegyzetek, no meg a falu népi együttese őrzi, védi meg és tartja becsben a régi hagyományokat. A bodonyi népi együttes híre tavaly májusban messze eljutott, amikor nagy sikerrel szerepeltek a Bodonyi lakodalmas című gazdag gyűjteményükkel a televízióban, csaknem egy órán át. Az együttes most újabb tervek megvalósításán dolgozik. Összegyűjtötték a fonóház hagyományait. Az öregasszonyok a fiatal lányokat — akik felléptek a műsorban — megtanították a guzsa- jon való fonás mesterségére. Ez bizonyult az egyik legnehezebb feladatnak... ★ Gábor Marci, az idősebb generáció között a legfiatalabb, még alig 45 éves. Vele is a fonóházban találkoztam. Ö a házigazda a műsorban, a mindenki által szeretett Gazsi bácsi. Ha ott vége van a próbának, rohan a másik iskolába, mert a zenekart is, amelynek ott van a próbája, ő vezeti. A télen alakult ez az együttes is. Esemény ez Bodonyban, mert a falunak ez az első zenekara. ★ A falu vezetői valóságos országjárást végeznek a művelődési otthon ügyében. — 20 év óta problémája ez a falunak — mondja Kiss Lőrinc vb-elnök. — Gazdag kulturális hagyományaink vannak, sokrétű népművelési munka folyik a községben, de nincs kultúrházunk, ahol ezt a munkát összefognánk. Az új kultúrház ügye azonban mindig húzódik, akták aktákra halmozódnak a járástól a minisztériumokig. A megye támogatást ígért egy művelődési klub építéséhez. Ez azonban nem elegendő. A községi tanács már elkészített egy megfelelő tervet, a felmerült igényeknek megfelelően. A kivitelezés körülbelül egymillió-kétszázezer forintba kerülne és ehhez a falu lakossága felajánlotta, hogy egymillió forinttal hozzájárul. Ennek az összegnek fele már együtt van, a másik felét pedig tovább gyűjtik községfejlesztési alapból. A másfél ezer lakosú Bo- dony még társadalmi munkával is hozzájárul az építkezéshez. A községi tanács félmillió forint hitelt kér ahhoz* hogy az építkezést mielőbb megkezdhesse. Ezt a hitelt két-három év alatt községfejlesztési alapból visszafizetnék. Hitelt azonban mind ez ideig nem kaptak. Amíg hitel nincs* addig nem engedélyezik illetékes szervek az építkezést. Mindezek következtében a kultúrház építése másfél évtizede úgyszólván egy helyben topog. A falu lakosai reménykednek abban, hogy három év múlva egy fillérig összegyűjtik a kultúrház árát, és akkor bizonyára nem lesz akadálya, hogy felépítsék. De miért kell erre várni? Sokkal jobb lenne, ha az illetékes szervek a paragrafusok mögött a bodonyi művelődési ügyet is szem előtt tartanák és megnyitnák a lehetőséget ahhoz, hogy Bodonyban végre felépüljön a kúltúrház. Kovács András A pétervásári járás legszebb kultúrházában KATI cit figyelte, hogy kinelc mit mond, milyen a kedve & az eszejárása? Ügy találta, hogy igaza lehet Bársony komának: szerelem-beteg, bánat emészti a fiút. Hol a pimasakodásig dé- vaj, hol meg a pokrócnál is gorombább, és úgy el tud bámulni, hogy képe egy kóliká- ban szenvedő kos ábrázatát veszi fel. Csak ekkor, mindezt így szépen megállapítva kezdett aztán közeledni hozzá. De nem ám a szokványos módon, hogy ... mi újság, hogy’ vág a bajusz fiatalember? Megvárta, hogy Laci jegyosztás közben rá is sort kerítsen, és ekkor a térdéhez kapva eljajdította magát: — Au! Attenemtésit! — mondta. — No csak, reuma? — szánta meg a látásból ismerős atyafit Laci. — Ä, sebhely, — szívogatta a fogát Takó — Amikor fordul az idő, és megveszik, összevissza fú a szél, ez is, a térdem is megvész. — Golyó? — Á — Aknaszilánk? — Egy nyavalyát. Harapás. És nem is akármilyen, — sütötte le a szemét ravaszul Takó — Harcsaharapás, — Csak nem? — lett hirtelen élénk Laci. Szerdai nap volt, hetivásáros nap, Kati napja, de Kati — sehol. így aztán szegény feje — abban a hiszemben, hogy sose látja többé — már annak is megörvendett, hogy olyasvalakivel válthat szót, aki közelről ismeri Katit — Csak nem? — kérdezte tehát Laci. — De bizony! — fogadkozott Takó — Egy akkora harcsa harapása, hogy ... hogy ágyúval se lehetne elpusztítani a büdös dögjét. — No mégis, — adta a tudatlant Laci — Hány kilós lehetett? — Hány? — tűnődött Takó — Szerintem fél mázsás. A térdem szerint azonban fél mázsánál is. több. Nincs az a háló, amit egyetlen farkcsapással szerte ne szaggatna. A horgot, a nagy, kampós horgot meg eszi. Mit, eszi? Zabálja! — El is hiszem, — melegedett bele a témába Laci — Pláne, ha paneserek próbálták kifogni. Finesz, tudomány kell oda, és felszerelés se akármilyen. — Maga kifogná? — Esetleg. Illetve... 3d, de ki ám, ha alaposan hozzákészülnék. — Mondja a kartárs. Én meg azt mondom — kapta le kifényesedett bőrsipkaját Takó — azt mondom, hogy ezt a sipkát tokánynak eszem meg, mar- hatokánynak, ha barid emberfia azt az átkozott dögöt kifogja... Eh, utálom a fecsegést. Ne is beszéljünk róla. Első nekifutásra itt marad abba a harcsáról való eszmecsere, és Takó taktikázása folytán csak pénteken értek el odáig, hogy a gyanútlan Laci ilyen formában jutott hozzá a hivatalos, elnöki meghíváshoz: — Hát... nem bánom, felőlem megmutathatja, hogy mit tud. Vasárnap estefelé legyen szerencsénk, kartárs. ★ Soha még olyan lassú, olyan kínkeserves időmúlást, mint amilyenben kalauzunknak a meghívás pillanatától fogva része volt! Gondoljuk csak el: Kati végképp elmaradt, szombaton se szállt fel az autóbuszra. v A nyár is megbolondult. Egész vasárnap délig egyfolytában szitált a ködös* szúrósan hideg A horgászfelszereléssel is baj volt. Bár Laci hamarjában vagy féltucat sporttársát is végigkilincselte, egyiküktől se tudott olyan zsinórt kölcsön kérni — nyolcvanas öriginált da- mylt szaknyelven szólva —, amelyik á szükséges egyetemi szintű horgászni tudást is feltételezve, alkalmasnak tűnt volna arra, hogy egy kitanult, bikaerős harcsa-király szakítási kísérleteit eredménnyel meghiúsítsa. Végül a fantáziája is bezá- pult Lacinak, pedig ha soha máskor, most igazán szükség lett volna rá. Mert szó se róla: a horgászkaland is izgatta, de mi volt ez annak a végiggondolásához képest, hogy... Katival is ösz- szetalálkozhat a tóparton? Sőt mi több — ha idejében lerázza Takót— még négyszemközti viszonyba is kerülhet alkalomadtán vele. Mit mond majd neki? Miféle elégtétel felkínálásával teheti jóvá csali a legutóbbi sértést is, amelyet éppen az öreg Bársony íülehallatára követett el? Azzal talán, hogy ... itt a képem, egy orrost már kaptam, most a párját-se sajnálja tőlem? Képtelenség! Egy ilyen súlyos, ennyire becsületbe vágó sértést még férfi és férfi között se lehet pusztán pofozkodással lekvit- telni. Hát akkor...? Még jó is, hogy gyászba borult az ég, és vasárnap virradóra is igazi csattogó—suhogó vízözönnel kedveskedett. Legalább Laci azzal vigasztalta magát, hogy nem a gyávaság — a pocsék idő kényszeríti majd otthonmaradásra. (folytatjuk) NEM HIÁBA RENDEZIK Sírokon a pétervásári járás kulturális programjának oroszlánrészét. Impozáns az épület, sok 6zép helyiség — ideális fellegvára a községi kultúrának. Este volt, amikor itt jártunk. Ilyenkor zajlik a mindennapi élet „vidámabb része” Sírokban is. Dicséretes a kultúrház vonzereje az italboltokkal szemben: míg más községben a fiatalok jó része ilyenkor, al- konyattájt, kissé keresztben nézik már a világot, a siroki „kultúra fellegvárának” előcsarnokában csattog a biliárd, s boldog mosoly ül ki a szőke fiú arcán, aki a legnagyobb „poént” lökte... Bent, a 300 személyt befogadó nagyteremben népitánc- próba folyik Kun Istvánnénak, a kultúrház igazgatójának felügyeletével. A kultúrháznak ő az adminisztrációs „személyzete”, — könyvtárosa — és még sok más funkció terheli, szerencse, hogy pedagógus férje, lánya és veje is segítenek, máskülönben tényleg csodaszámba menne az a sok eredmény, amit eddig elértek. Az irodában ülünk. Modern bútorok, szép vázák, új könyvek... A klubokról beszélgetünk. — Van egy gyermekiclubunk, játékolckal. Rendszeres foglalkozásokat tart az ifjúsági klub: ez tulajdonképpen a gerince a művelődési háznak — mondja Kun Istvánná. — Negyvenfős törzsgárdával már két éve működik. Programjában vetélkedők, klubestek, az idén irodalmi előadássorozat is szerepel, a helybeli pedagógusok segítségével. Nemrég volt egy jól sikerült Petőíi-est, aztán egy Jókai-est. A műsort fiatalok adják, az előadásokat élénk vita követi, hiszen a programot is ők határozzák meg, az szerepel a napirenden, ami őket, a klub tagjait érdekli. A KULTŰRHÁZ, ÁLTALÁBAN a község kulturális tevékenységét, a színvonal növekedését nagyban segíti a Mátra- vídéki Fémművek közelléte, ahol mintegy 2600 ember dolgozik, jó részük a községben laJrik. Így nagyobbak az igények is, olyannyira, hogy a műkedvelő csoportok (színjátszók) tevékenysége már csak a nagyobb ünnepek műsorára korlátozódik. A kultúrház gazdag programja lehetővé teszi, hogy a község lakói színvonalas előadásokban gyönyörködhessenek: sokszor vendégszerepei az Állami Déryné Színház, tavaly hat ízben adott itt műsort* az idén a szerződés alapján minden hónapban ellátogat Sírokba. A község kulturális programját egy bizottság (pedagógusok, a község és az üzem vezetői) állítja össze és irányítja. — Sokszor rendezünk kiállításokat is. Ezeken a fotoszak- kör tagjai is bemutatják művészi felvételeiket, rendeztünk egy reprodukciós kiállítást, sőt, a község szülötte, Borics Pál szobrászművész alkotásait is bemutattuk a sirokíaknak. Rendeztünk kézimunka-kiállítást, szemléltetően mutattuk be a község és az üzem fejlődését. A nevelés más területén is igyelcszünk segíteni — tervbe vettük az analfabetizmus teljes felszámolását: körülbelül 25 fő Írástudatlan van a faluban. Ez nehéz munka lesz, de reméljük, sikerrel jár majd. — Mit szeretnének még megvalósítani? — A nők foglalkoztatását, illetve bevonását a kultúrház munkájába. A most befejezett Szabás-varrás tanfolyam elég jól sikerült, s jó kollektíva alakult ki. Erre szeretnénk támaszkodni. Az ismeretterjesztésben is gazdag programot valósított már meg eddig a siroki kultúrház. Most a tsz a célpont, mint fehér folt a községben. Terveztek is nekik különböző előadásokat, programokat, de a vezetőség igen húzódozik. Nem használják ki a lehetőségeket, S végül: 2600 kötetes a könyvtár, nagy olvasótáborral* Főleg a fiatalok forgatják szívesen a könyveket. Kár, hogy a könyvtárosi teendőket is Kun Istvánná látja el. Lehetőséget kellene találni arra, hogy más valaki foglalkozzék a könyvekkel, mert igen túlterhelt a kultúrház-igazgató munkája. MINDEZEK ELLENÉRE következetesen, szépen folyik Sírok művelődési házának élete* változatos és gazdag programmal. Hiába szép egy épület, ha nincs aki a belsejét kihasználja. Sírokon ez „nem kérdés’*. Ezért is olyan vonzó a művelődési ház. &&
