Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

Megkezdte munkáját az SZKP XXIII. kongresszusa Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállá­sai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kom­munista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg le­het fékezni az agresszort, el le­het hárítani az új világhábo­rút”. De csak valamennyi bé­keszerető erő aktivitása vált­hatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteniük a szo­cialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövet­ség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — jelen­tette ki Brezsnyev —, ugyan­akkor következetesen és változat­lanul követjük a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés együttélésé­nek irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amennyiben az osztálvharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az el­nyomó és az elnyomott viszo­nyában. a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata vi­szonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev miután foglalko­zott a Szovjetunió és más ka­pitalista országok közötti kap­csolatokkal, kitért a még meg­oldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi hadi­támaszpontokat idegen terüle­teken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezé­si hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és tel­jes leszerelés irányában. Emlí­tést tett más szovjet békeja­vaslatok időszerűségéről. létéves tervének lényei holmánynak nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van” és hogy „letér a szocializmus útjáról”. „Ha a központosított terv­szerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban össze­kapcsoljuk a vállalati kezde­ményezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizonyít­ja, hogy a szocialista gazdál­kodás elveit egvre helyeseb­ben, egyre hatékonyabban al­kalmazzuk.” Az új ötéves terv „új, fontos szakaszt jelent a szovjet nép­nek a kommunizmus anyagi­műszaki bázisa megteremtésé­ért folyó harcában” — mon­dotta a szónok. „Az új ötéves időszakra vo­natkozó fő feladatok meghatá­rozásánál azt is figyelembe vettük, hogy tovább kell erő­sítenünk gazdasági kapcsolata­inkat a testvéri szocialista or­szágokkal és a fejlődő álla­mokkal”. A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növe­kedési üteme, továbbá a ter­melőeszközök gyártása növe­kedési ütemének (49—52 száza­lék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges kö­zeledése jellemzi az 1966—1970 közötti időszakra szóló új öt­éves tervet. „Amint a felsorolt számada­tokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsőd­leges fejlesztésének, a terme­lőeszközöket gyártó népgazda­sági ágak gyorsabb ütemű fej­lesztésének politikáját folytat­ja — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a mun­kások és szakembere« kép­zettségét tekintve világvi­szonylatban is az élre ke­rült. A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a szemes termények hozamának növelé­se a legfőbb feladatunk.” „A mezőgazdaság termelő­erőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését A sok­Az elmúlt években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati el­nyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelen­tette ki az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára. Azoknak a népeknek, ame­lyek még harcban állnak a kül­földi hódítókkal* szabadságu­kért és függetlenségükért küz­denek, az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támoga­tást és reális segítséget nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és a független ázsiai és afrikai országok dön­tő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődése felett. „Az utóbbi évek fontos ese­ménye volt, hogy egy sor fia­tal felszabadult ország a hala­dó társadalmi fejlődés útjára lénett.” Gyakorlatilag megerő­sítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megálla­pítását, amely szerint megvan a lehetősége annak, hogv a fel­szabadult néoek a fejlődés nem kapitalista útián haladjanak. „Komoly társadalmi átalaku­lásokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Al­géria. Mali. Guinea, brazzavil- le-i Konsó, Burma”. AZ SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára korunk lé­nyeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek összefogásának erő­södését. épe űr lesz izájában vétség, amely az Egyesült ÁMamok és az NSZK kor­mánykörei között kialakul”. Ez a két partner „igyek­szik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”. A Szovjetunió sohasem egye­zik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet mi­litaristáknak atomfegyvereket adjanak. A Szovjetunió h eredni Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára ezután a hétéves terv (1959—1965) ered­ményeivel foglalkozott. Rá­mutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a tár­sadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alapjai 92 százalékkal növe­kedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások lét­száma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millió­val növekedett. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állan­dóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 százalék volt. a második vilárháború küszöbén pedig még 10 %-nál is keve­sebb). „Következetesen megol­dást nyer a párt által kitűzött feladat: az egy lakóra jutó termelésben felülmúlni a leg­fejlettebb kapitalista országo­kat” — jelentette ki Brezs­nyev. Brezsnyev a hiányosságokat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradása ész­lelhetően fékezni kezdte hala­dásunkat negatívan befolyá­solta a könnyű- és élelmiszer- ipar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelé­sére megjelölt intézkedéseket” — állapította meg Brezsnyev. Az utóbbi években „bizonyos összhang-hiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében”, észlelhetővé vált „a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységé­nek lassúbbodása, a hatékony­ság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiak­názásában”. A szónok megjegyezte, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizo­nyos számítási hibák, előrefu­tások történtek”. Az. új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elfer­díteni. Leonyid Brezsnyev elejétől végéig nevetséges ko­(Folytatás az 1. oldalról) dolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás bel ügyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internaciona­lista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommu­nista mozgalomban, sürge­ti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozottan védelme­zi a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának inter­nacionalista összeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottsá­ga tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kommu­nisták internacionalista egysé­gének, az élet által felvetett új problémák kollektív vizsgálá- sának fontos és bevált formá­ja a kommunista pártok nem­zetközi tanácskozása. Mi — je­lentette ki Leonyid Brezsnyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk, amikor erre megér­nek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus, a dogmatizmus ellen, a naciona­lista megnyilvánulások ellen, síkraszállunk a marxista-leni­nista tanítás alkotó fejleszté­séért. Yietnam n saját hí Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták, mindenekelőtt oedig az Amerikai Egyesült Ál- ámok imperialistáinak agresz- ,zív cselekményei miatt foko­zódott a háborús veszély. Ilyen törülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határo­zottan visszavágjon az ag­resszív erőknek, ellene sze­güljön a nemzetközi hely­zet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus viet­nami agressziójával foglalko­zott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még :obban kiterjeszti a hadműve- ’eleket” — mondotta Brezs­nyev. „A Szovjetunió a világ bé­keszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Viet­nam elleni amerikai ag­resszió megszüntetését. Határozottan kijelentjük: az ngresszoirok, amikor megvaló­sítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalá­cióját”, szembetalálják magu­kat azzal az egvre növekvő tá­mogatással, amelyet a Szovjet­unió és Vietnam más szocialis­ta barátai és testvérei a viet­nami népnek nyújtanak. Viet­nam népe úr lesz saját hazá­jában és soha senki nem olt­hatja ki a szocializmus fák­lyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köz­társaság.” A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezésé­ért azoknak az elveknek alap­ján, amelyeket a VDK kormá­nya és a Dél-vietnami Nemze­ti Félszabadítási Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biz­tonság garantálásához Kije­lentette, hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélye­sebb tényező az a sajátsá­gos kétoldalú katonai szö­éves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a kolhozoknak és a szovhozoknak — az élet- képességét. Ugyanakkor azon­ban az utóbbi években kísér­letek történtek arra, hogy in­dokolatlanul szovhozzá szer­vezzenek át sok kolhozt. Az 1965 márciusában tartott plé- num kijavította ezeket a hibá­kat” — állapította meg a szó­A Szovjetunió m a világon egyike a Beszámolójának az életszín­vonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével fog­lalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jöve­delme — amely a világon egyi­ke a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítke­zésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tízmilliárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körül­belül 1,3-szeresen növekszik. Az SZKP Központi Bizott­ságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének nö­velését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban vég­zett közösségi munka maga­sabb bérezésével kell biztosí­tani. Az ötéves terv előirá­nyozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelé­sük és a munkatermelé­kenység növekedésének mértékében csökkentsék. Az ötéves terv előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre az­zal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az állam­nak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legala­csonyabb nyugdijakat, a nyug­díjellátást — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kol­hoztagokra, javítják a rok­kantsági ellátást. Leonyid Brezsnyev, miután megemlítette, hogy a Szovjet­unióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudo­mányos dolgozóinak egynegye­de tevékenykedik — szóit az irodalmi és a művészeti sze- mélvisések szerepéről. Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és irodalmi kérdésekben, majd így folytatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet vártoss* gának, a kultúra terü­letén történő dolgok osztály- szemoop^ból történő értékelé­sének elvét. A szocialista művészet mély­ségesen optimista és életigen­lő. Ez természetesen nem je­lenti azt. hnev csak a jóról lehet írni. Ismeretes, hogy nálunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek igazsá­gos bírálata a művészeti alko­tásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szov­jet emberek számára, hogv le- küzdiék a fogvatékosságokat. Sajnos, akadnak a művé­szetnek olyan kontárai is, akik a nép segítése helyett szak­májukká kiáltják ki rendsze­rünk bemocskolását, hős né­pünk rágalmazását. Természe­tesen, ilyen emberek nálunk kevesen vannak. Ezek egyál­talán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gon­dolatait. amelyek elválasztha­tatlanul egybekapcsolódnak a népijei, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéle­tesen érthető, hogy a szovjet nép nem hunyhat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett. Ügy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatja a beszámoló. Leonyid Brezsnyev beszámo­lójának befejező részében fog­lalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet tár­sadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilár- dulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesíté­sével. Az SZKP Központi Bi­zottságának októberi plénuma (1964) — jegyezte meg Brezs­nok, majd felvetette azt a kér dést, nem kellene-e választót kolhoz-szövetkezeti szerveke létesíteni kerületi, területi köztársasági és országos szin ten. ..Az .irányításnak ez a de mokratikus formája lehetővi tenné, hogy alaposabban ki használjuk a szövetkezeti gaz dálkodás előnyeit a mezőgaz dasági termelés további fej lesztése érdekében” — jelen tette ki Brezsnyev. imzeti jövedelme legnagyobbaknak nyev — „kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan aka­ratát, hogy fejleszti és szigo­rúan betartja a pártéletnek é: a vezetés elveinek lenini nor­máit”. „Az októberi plenum határo­zatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolato­sak voltak a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek indokolat­lan átszervezésével.” A plénurr „pozitív befolyást gyakorolt £ párt, a szocialista állam, az egész szovjet társadalom éle­tének és tevékenységének min­den területére. A plénum ragyogó tanúbi­zonysága volt a párt tömör összeforrottságának és egy­ségének, politikai érettsé­gének, ama képességének, hogy bátran és határozot­tan el tudja hárítani mind­azt, ami gátolja haladá­sunkat.” Az SZKP-nak ma 12 millic 471 ezer tagja és tagjelöltj« van (a beszámolási időszak­ban 2 millió 755 ezerrel emel­kedett a létszám). Ma minden egyes belépőve: szemben támasztott magas kö­vetelményeket diktálja az az óriási felelősség, amelyet a le­nini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a be­számoló — további demokrati­zálásuk alapján kell megvaló­sítani. Javasoljuk, vezessék be hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán beszá­moljon a Minisztertanács, s legfontosabb törvényjavaslato­kat bocsássák össznépi vitára a gazdasági, társadalmi, kultu­rális és államépítési kérdések széles körét bocsássák megvi­A szervezet módos Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára a kong­resszus elé terjesztett néhány módosítást és kiegészítést az SZKP szervezeti szabályzatá­hoz. E módosítások értelmében s szervezeti szabályzat kimonda­ná, hogy a 23 évnél fiatalabb személyeket csak a Komszo- molon át lehet felvenni a párt­ba: három év helyett legalább ötéves párttagság kell ahhoz, hogy valaki tagfelvételt kére személyt a pártba felvételre ajánlhasson; bizonyos módosí­tásokat kell életbe léptetni a pártból való kizárás rendjét illetően. A módosító indítványok ja­vasolják, hogy a központi bi­zottság elnökségét nevezzék a központi bizottság politikai bi­zottságának, mert ez az elne­vezés „pontosabban tükrözi pártunk legfőbb politikai szer­vének, annak a szervnek a te­vékenységét, amely a központi bizottság két plénuma között pártunk munkáját irányítja”. „Az élet megmutatta, hogy a pártszervek és vezető káde­reik cserélésének és felváltá­sának jelenlegi normái nem váltak be, a pártalapszerve- zetek titkárai nagyon gyorsan váltogatták egymást, helyen­ként pedig a káderek hozzáér­tés és politikai erények szerint történő kiválogatásának elvét formális megfontolásokkal kezdték helyettesíteni. A mó­dosító javaslatok azt indítvá­nyozzák, hogy hagyják érvény­ben a rendszeres megújítás és a folyamatosság elveit, ame­lyek régóta érvényesek a párt­ban, azokat a normákat pedig, amelyek ezt a folvamatot sza­bályozzák. hagviák ki a szer­vezeti szabályzatból. A módosító indítványok ja­vasolják továbbá, hogy állít­sák vissza a gyakorlatban a két kongresszus közötti tatásra a legfelsőbb tanács ülésszakain. „A part, fejlesztve az állam­építés demokratikus elvét, ab­ból az elvből indult ki, hogy a szovjet szervek egész tevé­kenységének az állampolgárok széles körű alkotó részvételé­nek az ország ügyeinek irányí­tásában, a szocialista törvé­nyesség legszigorúbb betartá­sán kell alapulnia” — mondot­ta Brezsnyev. Brezsnyev jellemezte, hogyan gondoskodik az SZKP a Szov­jetunió honvédelmének meg­szilárdításáról. Kijelentette; „A gazdaság, a tudomány és a technika területén elért sike­rek lehetővé tették, hogy a hadsereget és a flottát a los-modernebb nukleáris rakétafcgyverekkel és a ha­ditechnika más legújabb gyártmányaival lássuk el. A szovjet fegyveres erők felszerelése megfelel a kor­szerű követelményeknek, a fegyveres erők egyre nö­vekvő ütőképessége és tűz- ereje teljes mértékben ele­gendő ahiioz, hogy meg­semmisítsünk bármilyen agresszort.” Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió biztonsága meg­követeli a hadiipar további fejlesztését, a nukleáris rakéta­fegyver és a technika összes többi ágának további tökéle­tesítését. A szónok miután aláhúzta a szovjet szakszervezetek nagy szerepét a kommunizmus épí­tése feladatainak megvalósítá­sában. megemlítette, hogy a szovjet társadalom aktív alko­tóereje a Lenini Komszomo', amely 23 millió fiatalt tömörít és a szovjet ifjúság vezetője. Az ifjúság körében végzett eszmei nevelőmunkának meg­vannak a fogyatékosságai — jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — Egyes párt- és Komszomol-szervezetek időn­ként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és lányok mai nemzedéke nem járta meg a forradalmi harc és edzés azon kemény iskoláját, amely osz­tályrészül jutott az idősebb nemzedéknek. Egyes fiatalem­berek kívül akarnak maradni a jelenlegi életen, élősdi beál­lítottságúak” — mondotta, majd kijelentette: „az egész pártnak becsületbeli ügye, hogy a fiatalságot forradalmi körünkhöz méltóan nevelje”. i szabályzat tásáról időszakokban az országos pártértekezleteket, nyilvánítsák célszerűtlennek az SZKP Oroszországi Irodájának fenn­tartását, mivel ez a szerv az SZKP Központi Bizottságával párhuzamos tevékenységet fejt ki. Leonyid Brezsnyev beszámo­lója végén hangsúlyozta: „A burzsoá ideológia elleni harc­nak minden körülmények kö­zött engesztelhetetlennek kell lennie, mivel osztályharcról, az emberért, az emberi méltósá­gért és szabadságért folyó harc­ról, olyan küzdelemről van szó, amelynek célja a szocializmus és a kommunizmus hadállásai­nak measzilárdítása. olyan küz­delemről, amely a nemzetközi munkásosztály érdekeinek vé­delmében folyik.” ★ Az SZKP Központi Revíziós Bizottsága jelentette a XXIII. kongresszusnak, hogy a köz­ponti és helyi pártszervek és intézmények apparátusának, a függetlenített pártmunkások­nak kiadásait teljes mértékben fedezik a párt költségvetésé­nek eszközeiből. (Ezek a tag­díjakból és a párt kiadói te­vékenységéből származó bevé­telekből erednek.) A pártszer­vezési és politikai munkával kapcsolatos kiadásokat szintén teljes mértékben fedezik a párt költségvetésében rendelkezésre álló összegek. A központi revíziós bizottság beszámoló jelentését Nonna Muravjova, a bizottság elnöke ismertette. ★ Az SZKP XXIII. kongresz- szusa befejezte első napi mun­káját. Szerdán reggel moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) a kongresszus folytatja munkáját és megkez­di a két beszámoló feletti vi tát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom