Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

Apadó fintafolyam... i A TÁRSADALMI ■méretű meggyőzés és különböző intézkedések egyik célja immár esztendők óta: az adminisztratív létszám csök­kentése. Ami a széles közvéleményt illeti, e törekvések jogosultsága általánosan ismert — és elismert —, hiszen mindenki tudja, hogy a szükségtelenül felduzzadt adminisztráció az iparban a terméket drágítja, a közéletben fe­lesleges aktatologatáshoz vezet. Kevés olyan problémája van tehát társadalmunknak, ahol tu közösség ítélete, illetve a különböző rendel­kezések ilyen nyílegyenesen találkoznának* Mégis, egészen a közelmúlt hónapokig meg­lehetősen csekély eredményeket sikerült elér­ni az adminisztrációs létszám csökkentésében. Kiég bizonyságul csak azt említenünk, hogy még tavaly is —, amikor legalább a növekedés ütemét valamelyest mérsékeltük —, az irodai létszám gyorsabban emelkedett az iparban* mint a munkásoké. Pedig a múlt évben már érvényes volt az a rendelkezés is, amely — bár az ideinél még alacsonyabb arányban —, de lehetővé tette, hogy a létszámmegtakarítás béralapjának egy részét a vállalat béremelés­re «ordíthassa* Az eredmény — legalább is az ^iminiaztrációs alkalmazottakénál —, amint ISttok nem mondható éppenséggel kielégítő­nek. Az Meí módsaere&t kétségkfvffl nagyobb si­kerrel kecsegtetnek. Ezúttal ugyanis megfordí­tottak a sort és a logika szabályai szerint: nem az íróasztalok számának csökkentésével, ha­nem a rajtuk elvégzendő adminisztrálás mér­séklésével próbáljuk a eélt megközelíteni. lA sokéves erőfeszítések csekély sikere vég­eredményben azzal magyarázható, hogy a vál­lalatoknak adott mennyiségű statisztikát, je­lentést stb. kellett elkészíteniok, s ha ez nem csökkent — mindenekelőtt természetesen „fe- jairőT —, akkor az elvégzéséhez szükséges lét­szám is nagyj ában-egészében a régi maradt* Az idei változások kiindulópontja: a imíR ér végén tárgyalta a kormány az adatszolgál­tatás ésszerűsítését, s a többi között határo­zatot hozott arra, hogy 1966-től a Központi Statisztikai Hivatal — az ország elsőszámú ; «latgyűjtője — többtelyütt részlegessé csök­kenti az addig teljes körű adatigényt, másutt a havi, vagy negyedévi jelentési kötelezettsé­get fél, illetve egész évesre változtatja. Ezt azután további intézkedések követték —egyebek között a kötelező központi gazdál­kodási mutatók csökkentésének is volt ilyen kedvező mellékhatása —•, s végeredményben idén az országos adatszolgáltatási igények hoz­závetőleg 20 százalékkal csökkennek* A központi példa (és természetesen: a kő­telező rendelkezés) hatáséra az ipari minisz­tériumok is sorra csökkentették adminisztrá­ciós igényeiket. A kohó- és gépiparban pél­dául a valamennyi vállalatra kötelező beszá­moló jelentések száma negyvenről harminc­hatra, az úgynevezett szakmai adatszolgálta­tások száma pedig 86-ről hetvenhétre csök­kent. A jelentések terjedelmi mérséklésével együtt a KGM-adminisztráció idén mintegy 10 százalékkal kevesebb a múlt évinél. A Nehéz­ipari Minisztériumban már 1965 végéig mint­egy 26 százalékkal csökkent a központilag kért jelentések mennyisége, s a közép irányítószer­vek, illetve az országos vállalatok hozzávető­leg 15 százalékkal kevesebb adatot kérnek, mint korábban. Az építőipari vállalatoknak ed­dig általában 16 féle kérdőív tömérdek rubri­káját kellett kitölteniök; idén ebből 4 teljesen megszűnt, 6 csak ritkábban érkezik a vállala­tokhoz, kettőnél pedig a kérdések száma csok­iként Az adatszolgáltatás e „felső” csökkentése is természetesen csak kezdetnek tekinthető, de a ^.tartalékok” zöme mégis inkább a vállalatok­nál található. A korábbi — gyakran túlburján­zó — központi adatigények ugyanis lényegé­ben a vállalaton belüli túlzott adatgyűjtést is serkentették, s a következő lépés a megkezdett úton éppen ennek felülvizsgálata és ésszerű mérséklése lehetne. Jellemző, hogy az ipar át­szervezésekor létrejött nagyvállalatok, trösz­tök gyakran a korábbi minisztériumi igazga­tóságok teljes adat-anyagát — esetleg még an­nál is többet — kérik az általuk irányított gyáregységektől. MINDEHHEZ jártfl a tömérdek engedély nélküli adatgyűjtés. Ismeretes, hogy vállala­toktól, szövetkezetektől statisztikát, jelentést csak az erre illetékes hatóság engedélyével szabad kérni. Mégis gyakori, hogy a helyi köz- igazgatási szervek, a tanácsok osztályai, a ke­reskedelmi, értékesítő, készletező stb. vállala­tok rengeteg adatot kémek a vállalatoktól, szö­vetkezetektől, s éppen mert a kérés nem. szak­szerű, sok olyat is „rendelnek”, amelyek ki­dolgozása jelentős többletmunkát okoz. Fontos lenne, hogy az engedély nélküli adatkérésre érvényes büntető-rendelkezéseket szigorúbban érvényesítsék, s maguk a vállalatok sem „tá­lalják” oly készségesen ezt a sok munkát, költ­séget okozó adat-dzsungelt* Az adminisztráció központi és hely! csök­kentése most már reális lehetőségeket teremt az elvégzéséhez szükséges létszám mérséklésé­hez is. Kétségtelen, hogy az országosan 20 szá­zalékkal apadó adatáradatnak tükröződnie kell a létszám csökkenésében isi Természetes, hogy mindez semmit nem von le az irányításhoz, igazgatáshoz szükséges ada­tok jelentőségéből. Köztudomású, hogy például az ipari termelés adatigénye világszerte emel­kedik, s ez nyilvánvalóan következik a mind bonyolultabbá váló munkamegosztás, a kor­szerűbb szervezés* a valósághűbb és napraké­szen operatív irányítás követelményeiből. Kü­lönösen vonatkozik ez a vállalati irányítás in­formációjára, amely csak pontos, folyamatos adatszolgáltatásra épülhet A feleslegről van szó csupán* Az pedig mind a népgazdaságnak* mind valasmeny- nyiünknek — ráfizetés*. <T. A.) Egy tanácskozás, melynek eredményességét a következő hónapok igazolják Figyelemre méltó vállalko­zása volt a Hevesi Járási Ta­nácsnak hogy a gépállomások átszervezése óta, a megyénk­ben elsőként megvitatta az át­szervezés során kialakult hely­zetet, teendőket. A tanácsülé­sen a végrehajtó bizottság és a járási népi ellenőrző bizottság együttes vizsgálata alapján ké­szült jelentést vitatták meg. A témaválasztás helyességét iga­zolta a tanácstagok érdeklődé­se. A vb és * népi ellenőrzés a járás négy nagyobb termelő- szövetkezetének és a gépjavító állomásnak munkáját vizsgál­ta, de ha van is eltérés a ter­melőszövetkezetek munkaszer­vezésében, a vizsgálat anyagá­ból olyan következtetéseket le­het levonni, amely nemcsak a járás, de a megye többi terme­lőszövetkezetére is vonatkozik. 1962-ig jóformán teljes egé­szében a gépállomások biztosí­tották a termelőszövetkezetek­ben a gépi munkát. Attól kezd­ve rohamosan növekedett a termelőszövetkezetek gépvá­sárlása. Amíg 1960-ban a ter­melőszövetkezeti tulajdonban levő erőgépek száma 81 volt, a hevesi járásban 1965-re már 456-ra növekedett. Ezt követő­en megkezdődött a gépállomás felszámolása, és 1965. tavaszán megalakult a két telephellyel rendelkező támaszén tmiklósi gépjavító állomás. A tanácsülésnek több jelen­tős megállapítása volt Az egyik: bár a gépek száma növekedett, a kapacitás kihasználása romlott. A Jelenlegi viszonyok között indokolt volna az 1,5-es mű­szaki időhöz viszonyítva a 65 százalékos kihasználási fok. Erőgépenként mintegy 270 mű­szak elvégzését kellene biztosí­tani éves viszonylatban. Bár a gépek abszolút értelemben vett Tavaszi munka a kertekben V % r y A megyei szervek február 27. és március 12. között nö­vényvédelmi heteket rendeznek. A szórványgyümölcsösökben és házikertekben több mint 2 millió gyümölcsfa várja a met­szést és lemosó permetezést. Hátban igen jó eredményt értek el a növényvédelmi munkában. A múlt évben 20 ezer gyü­mölcsfát permeteztek meg a szövetkezeti brigádok és a ter­melők. A kedvező időjárás következtében már megindult a munka a házikertekben és szórványgyümölcsösökben. Morvái István kertjében megkezdte a fa metszését és a téli lemosó permetezéseket, (Foto: Szabó Lajos) teljesítménye növekedett, a* elvégzett munka megoszlása kedvezőtlen. 1960-tól a talaj­munkák mennyisége csökkent. Megnövekedett viszont, és in­dokolatlanul, a termelőszövet­kezetek által végzett szállítás. Ezt egyetlen példa is igazolja. A szövetkezetek a pillanatnyi előnyt nézve, szívesen kötöttek bérfuvarozásra szerződést. Például 1600 vagon áruból több mint ezer vagont a tsz szállított el a MÉK-nek. Nö­velte a szállítás mennyiségét* hogy a vállalatok zöme 10 kilo­méteren belül fuvartérítés nél­kül szállíttatja a szerződése­sen termelt árut. Hiha az, hogy a szállítást végző 45—50 lóerős gépekhez megfelelő teljesítmé­nyű pótkocsi nincs, két pótko­csit pedig csak a legritkább esetben vontatnak. Szó esett a szállítások nem megfelelő nyil­vántartásáról is, s mint köve­tendő példát említették a ti- szanánai Petőfi Termelőszövet. kezetet, ahol erre az évre bizo­nyos alapszállítási mennyiséget határoztak meg, s ha ezen fe­lül veszik igénybe a tsz-tagota a fogatokat, vagy gépeket, hi­vatalos szállítási díjtarifát fi­zetnek. Mint jövőbeni feladatról be­széltek arról, hogy néhány nagyobb teljesít­ményű munkagépet közös beruházással kellene meg­venni, vagy pedig megfelelő kooperál cióval biztosítani a gép kihasz­nálását. Példaként említették* hogy míg az egyik termelőszö­vetkezetben munka nélkül áll a trágyamarkoló, a másik tsz- ben elmaradtak a talajerő pót­lását szolgáló munkával, meg­felelő gépek hiányában. Hasz­nos volna ha a termelőszövet­kezetek közt minden esetben kialakulna a kölcsönös segít­ségnyújtás. Sok esetben problémát Je­lent az is, hogy amikor egy-egy termelőszövetkezetnek rendel­kezésére áll a beruházási ösz- szeg akkor a fontossági sorren­det figyelmen kívül hagyva a pillanatnyilag kapható gépe­ket szerzik be. Így nincs bizto­sítva hogy a profilnak megfe­lelő, jól kihasználható gépeket vásároljanak elsősorban. A gépesítés egyik nagy fel­adata a meglevő gépek kar­bantartása, javítása. Az ellen­őrzés során szerzett tapasztala­tok azt mutatják, a termelő- szövetkezetek többségében* hogy bár a karbantartásért já­ró munkaegységet jóváírják, a rendszeres napi és heti kar­bantartásokat nem végzik el. Így egyre több lesz a váratlan hiba, a műszaki kiesés. Amíg a tarnaörsi Dózsa Tsz-nél, ahol a karbantartást rendszeresen végzik, a 45 lóerős gépeket ál­talában 1500 normálhold telje­sítmény után javítják, addig más termelőszövetkezeteknél már 800—1000 normálhold tel­jesítése után kerülnek nagyobb javításra. Ebből egyenesen kö­vetkezik, hogy a termelőszö­vetkezetekben meg kell oldani, á műszaki vezetés problémáját- A kapacitás nem megfelelő ki­használása végsősoron irányí­tási hibákból következik. Mindezeket értékelve hatá­rozták meg a teendőket is. Ha­tározatuk egyik pontja szerint március 30-ig a tanácsülésen tárgyalt jelentés alapján a ter­melőszövetkezetek gépcsoport­vezetőivel, illetve a gépek irá­nyításával foglalkozó vezetők és a gépjavító állomás mű­helyvezetőinek bevonásával ér­tekezletet tartanak. Ez segíti majd a termelőszövetkezetek és a gépjavító állomás közötti kapcsolat javítását is. De ugyanakkor feladatává tette a tanácsülés a vb-nek, hogy fo­kozottabban ellenőrizze a me­zőgazdaság gépesítésével kap­csolatos feladatok végrehajtá­sát. A tanácsülés nagy segítséget jelentett a termelőszövetkeze­tek és a gépjavító állomás munkájában egyaránt. Ered­ményét végső soron a követke­ző hónapok igazolják majd. — d. — A SZORAK.OZAS egymást túllicitálva te­szi a szépet a presszós­nőnek. A nő hálás, jó feketét főz, és mintha a szódában is több len­ne a gyöngy. A két jó­vérű legény minden­esetre erre meg is es­küszik. A harmadik jámbor fickó semmit sem szól, ő a karzat, a közönség, a szurkolótá­bor egyszemélyben. Hogy az elektromos indukció meg ne sza­kadják, már a harma­dik feketét rendeli fel­váltva a két fiú. Köz­ben megittak néhány pohár szódát és bam­bit is. Az ám, üt bambi, is kapható. „És vermut is” — mondja kedve­sen a nő. Rendelnek gyorsan három •pohár­ral, aztán még egyet a nőnek is. — Szolgálatban nem iszom — mondja és fclvelolja az italt. — Maga olyan szép, de egy kissé kemény szívű. — Ezt a fekete legény mondta, mert inár nem volt sok ide­je és egy gyors, huszá­ros rohammal gondolta a dolgot elintézni. A nő bájosan mo­solygott, de nem tudott válaszolni, mert új ven­dég érkezett. Az új vendég csinos, szőke nő volt. Mindenben el­lentéte a presszósnő­nek. Alacsony, filigrán és hallgatag. Egy dup­lát kért. A két fiú meg­nézte a flörtháborítót és úgy találták, egész csinos. Az új vendég megkapta a feketéjét, szétnézett, hová üljön, A fekete fiú invitálta: hozzájuk, s már vitte is tálcán a poharat. A határozottság, vagy ta­lán az erőszak, elámí­tottá a nőt. De rászo­rult a segítségre, mert karján két frissen va­tar­esett salt férfinadrágot tott, nehezére volna a poharat egyen­súlyozni. Leült. És egész lényével hangsú­lyozta, nem kíván a társasághoz tartozni, senki sem érdekli őt. A frontok azért meg­változtak. A szőke nő mégiscsak testközel­ben ült mellettük, neki udvaroltak hát. Az a nagy szóáradat köze­pette ránézett a har­madikra, a jámbor fic­kóra, aki eladdig egy szót sem szólt, csak a szeme beszélt. Kiitta a feketéjét, felállt, meg­köszönte a helyet, és ahogy jött, elment. A mágnes ismét for­dult és a fekete nő felé húzta a fiúkat. Az ész­re sem vette őket. — Ne haragudjék, bennünket udvarias­ságra nevettek odaha­za. =» ttot akarnak ma­Mwtm3 1966. március 3„ csütoriak guk egy asszonytól? —f kérdezett vissza s nő. i r— Ismeri? S i— Nem. ► — Hát akkor honnétl tudja, hogy asszony, 5 hiszen olyan fiatal kis törékeny lény volt. | — Csacsi. Nem látta »■ karján a férfinadrága- f kát? A Patyolattól hoz-5 ta. r' — Ezt honnét tudja? £ — izgult a fekete fiú. f — Alul a nadrágok hajtókái cérnával vol- *! tok összefűzve. } — Ezek szerint maga < is asszony? $ — Nyert! \ — De elvált! — Miből gondolja?V — nyílt kerekre a nőt szeme. f A fiú vigyorgott. Ek-Y kor megjelent a presz-\ szóban egy férfi. Oda-i ment a presszósnőhöz, 2 megcsókolta az arcát, i és megkérdezte, mi t van? ► —- A szokásos szóra- ( kozás — mondta a nőt és odaadta férjének a* félretett vermutot. é fmcha) í A presszóban javít­ják a cserépkályhát. Már nyílnak a völgy­ben a kerti virágok. s itt a kályhával a tél­re emlékeztetik az em­bert. A presszóban most mindenki összeszorult, mert a felfordulás miatt tilos a nagyte­rembe lépni. Viszont a hangulat így intimebb. Feloldódnak a gátlások, mindenki oda ülhet mindenki asztalához, hiszen kevés a hely. A kávéfőző fekete* Csinos és kedves. De ki­szolgálás nincs. A ven­dég pillanatok alatt megkapja, amit kér, de saját kis kacsáival vi­heti az asztalhoz a fe­ketét. Itt tehát a kor­szerű kereskedelem, il­letve vendéglátóipar di­vatját éljük és élvez­zük. És még valamit. A csinos, szép szemű presszósnő jelenlétét. Három fiú ül a szom­széd asztalnál. Kettő helyre legény közülük. A tanácsháza eTSft Idősebb -isontai férfival beszélgettem. Előttünk teherautók dübörög­tek el. Mind a külfejtéshez, az építkezésekhez iparkodott és onnan jöttek a járművek. Isme­rősöm szeme felcsillant és büszkén mutatta, hogy a köze­ledő gépkocsi szenet szállít. — Ez már visontai szén — mondta az öreg. Hirtelen el­hallgatott, kalapját kicsit fel­jebb tolta látszott rajta, hogy tanakodik. Rágyújtott, mélyen leszívta a cigaretta füstjét, Nem zavartam, vártam, hogy ő kérdezzen. Kis idő múlva meg is szólalt. — Most már látjuk, van itt szén. De elegendő lesz-e? Mert az erőműbe sok kell majd ..A — Nem vaktában dolgoznak^ Visonta határában. A kutatá-s sok azt igazolják, hogy egybe-1 függő területen 200 millió köb-1 méter, külfejtéssel termelhető a szén van a környéken. Eddig r a víztelenítő vágatokból hord-2 ták a szenet, az elmúlt évben j több mint 35 ezer tonnát. £ — Mondják, hogy sok széni van itt. De egész hegyet esi-J náltak már meddőből. Nézzed csak, ide látszik. s — Valóban kétmillió tonnát meddőt takarítottak le a gé- ’ pék. Jól haladnak a nyitóárok- \ kai. 5 — De vasútunk is van már, 2 Nagyútról jár fel a tehervonat, 5 a szerelőtérre vagonban érkéz- $ nek a gépek és alkatrészek — t szólt közbe ismerősöm. És úgy 2 mondta, hogy a mi vasútunk. j Azután érdeklődött, hogy lát-5 tam-e mostanában az épülőt szállásokat a darukat és a rak- ? tárakat? — Láttam, onnan jövök és j ismerem az idei terveket is —» válaszoltam. t — Micsoda szállásokat épí-Í fenek, sorjába egymás mellett, 5 talán 100 ember Is elfér egy- $ egyben — kérdezte. i — Igen, száz személyesek ajj munkásszállások. Öt épületben < Üaár laknak és a legsürgősebb feladat, hogy 5—6 épülettöm­böt minél hamarabb átadja­nak. A nyárra elkészül az 1500 személyes ebédlő. Az iparvá­gány teljes befejezésére 43 millió forintot és gépbeszerzés- . re 207 millió forintot költenek. Megyénkben a visontaihoz hasonló beruházás még soha­sem volt. Államunk az idén 133 millió forintot ad. Több mint 145 millió forint az építé­si beruházás. Az utakat, a va­sutat már megépítették, most az üzemi épületeken, raktára­kon a sor. Naponta újabb és újabb munkáscsoportok érkez­nek. A gépek segítségével az ember akarata szerint válto­Éjjel-nappal épfii Visonta Síén 2000-tg — Egy gép óra 53 millió forint — Hétmillió tonna meddő zik, egyre fejlődik Visonta — Meddig lesz elegendő a visontai szénvagyon? — kér­dezte ismerősöm. A kutatások eredményeire és a jóváhagyott beruházási prog­ramra hivatkoztam és ennek alapján válaszolhattam, hogy Visontán a 2000. évig ele­gendő szén lesz a 600 mega­wattos erőműhöz. — Tehát több mint 30 évi..? Akkor jól választott a fiam. Ö ugyanis már ott dolgozik. Elbúcsúztunk. Mellettünk újabb járművek zúgtak el. A visontai külfejtés és az erőmű éjjel-nappal épül, R &.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom