Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

Tennessee Williams-bemutató Egerben Blanche belép a színpadra és megtántorodik. Pontosabban betámolyog a színpadra, vagy még inkább kitámolyog az élet­ből, mert ebből a házból már csak az őrültek hazába vezet az út Egy rövid időre — éppen egy előadásnyi időre — meg­torpan Tennessee Williams hősnője húga otthonában, hogy mint fuldokló a szalmaszál­ban, megkapaszkodjék a csalá­di boldogság illúziójában ... Hátha? De kit ment meg egy szalmaszál? „Ne gyútjson világosságot!” — könyörög Mitchnek, aki még eddig nem is látta fényben Blanche arcát, s most szembe akar nézni a nővel, az igazság­gal. De hát Blanche fél az igaz­ságtól, neki nem kell a világos­ság, a valóság, neki a varázslat kell egy olyan környezetben, ahol a rideg és könyörtelen va­lóságot többre becsülik, mint a legszerényebb emberi illúziót, a maguk gyártotta igazság kö­nyörtelenségét, mint az emberi humánum szépségét öt esztendeje már, hogy elő­ször olvastam Tennessee Wil­liams „A vágy villamosa’ című drámáját. Akkor lenyűgözött, megfogott mert úgy éreztem, a legbensőbb emberi sorsok, az elbukott mert elbukásra ítélt iisztaság utáni vágy oldaláról közelítve ad kórleletet a mai Amerikáról. Az embertelenség­ben, a brutalitás két kicsi szobá­ban felépített vágóhídján ver­gődő áldozatnak éreztem Blan­che alakját, akinek nem volt ereje, hogy felülkerekedjék az embertelenségen, a könyörtelen önzésen. Megpróbálta hát vé­gül is igaznak mondani azt, aminek igaznak kellene lennie, s hadat üzenve a világosság­nak, varázslatot teremtett a maga számára. Most, hogy ott ültem az egri Gárdonyi Színház nézőterén fi­gyelve, hogyan pukkan szét Blanche szappanbuboréknyi varázslata, hiába erőlködtem, nem tudtam már felidézni ma­gamban azokat az érzéseket, amelyeket annak idején kap­tam a darab olvastán, A giccs felé hajló, könnyfakasztó ro­mantikát éreztem ott, ahol a dráma nagy pillanatai össze­gezték a sorsokat, az írói mon­dandót; és bántó harsányságot ott, ahol ez pedig az író szán­déka és emlékeim szerint is a couleur locale-t jelentette vol­na. Az akkor igaznak elfoga­dott alakok hitele mostanra itt-ott megkopott, úgyhogy lát­ni véltem a józanul számító megkomponáltság vázát is: Blanche egyéni és emberi tra­gédiája egy morbid egyéniség törvényszerű tragikomédiájává formálódott át. Bennem volt és van a hiba? Az előadásban-e, vagy „A vágy villamosában’’, amely az „Ely- siumi mezők” helyett a hamis illúziók mezejére vitt? Minden bizonnyal egy primér érzés az idő távlatában ledobja magá­ról az első felhevülés sokszínű köntösét. Az idő higgadtságra, gondolkodásra és alaposabb megértésre késztet. Az is tény, hogy az eltelt fél évtized alap­ján is nyugodtan elmondhatom, a „modern”, nem mindenkor korszerű, a merész szituációk, a szélsőséges alkatok összecsapá­sa még korántsem jelent igazi drámát. Tennessee Williams írói egyéniségét nem kell külön bemutatni. „A vágy villamosa” érdekes dráma, s a maga mód­ján kétségkívül ízelítőt ad egy olyan társadalomból ahol „min­den a világon a lehető legpjob- ban megy”, amely embertelen, könyörtelen és kétségkívül morbid is. De extrén alakjai, túlságosan is szélsőséges figu­rái, a dráma storvja egészében véve elsősorban is egy bukásra ítélt nőnek, Blanrhe-nak, még Amerikában is egyéni tragé­diáját hivatott elmondani, mints°m azt. hogy nhb a n a társadalomban e! kell buknia annak, akiben igaz emberi ér­zések, nemes vágyak, törtetés- től mentes álmok lakoznak. S ha így van — így érez­tem —, akkor a dráma már nem is egy korszak szintézise, nem egy, az igazságot könyör­telenül leleplező erővel kimon­dó vádirat, hanem olyan peri­férikus eset, amely ugyancsak — mondjuk — az Egyesült Ál­lamokban, ott is elsősorban Délen történhet meg. Történe­tével inkább kit csámcsogás- ra, kit könnyezésre, kit fejcsó­váló részvétre késztet. Ten­nessee Williams nagy író, így hát még ebben a furcsa tör­ténetben sem tud, minden bi­zonnyal nem is akart hallgatni társadalmáról. De az írói szán­dékot meglehetősen vastagon takarja be a drámai történet szigetelése, hogy bizony alig hallani át az írói ítélkezést! A rendező feladata termé­szetesen nem lehet az, hogy „átrendezze” a darabot. De az igen, hogy jó szándékú és ne­mes segítséggel ott hangsú­lyozzon és úgy, hogy a lehető­ségekhez képest felszínre ke­rüljenek e drámában is az alapvető mondanivalók. Né­hány kitűnően megkomponált jelenet azt igazolta, hogy La- czina László érezte a belső el­lentmondásokat a drámában, igyekezett is felsorolást, sőt, megoldást találni — de nem sikerült maradéktalanul. Két­ségkívül a próbák idejének rö­vidsége is közrejátszhatott eb­ben. Az volt az érzésem, hogy nem beérett produkció került színre, s emiatt hol unalomig szürkült állóvízben ténfereg- tek a hősök, hol erőltetett har- sányság próbálta ábrázolni a belső idulatokat. Egészében talán azt a játékstílust lehet a legnehezebben elfogadni, amely teátrális hatásokkal, az érzések „klasszikus” megfogal­mazásával próbálta Tennessee Williams egyébként mesterien tömör színpadi nyelvét tolmá­csolni. A darab főhősét, akinek nem kell a valóság, Kovács Mária Jászai-díjas alakította. Két héttel ezelőtt Németh László Nagy családjában a pedánsan példás és nagyon is céltudatos asszonyt formálta meg, most a ruhájára kényes, széteső lelkű, ábrándozásaiba belebukott, akaratgyenge Blanche-t. An­nak ellenére, hogy túlságosan is kevésnek tűnik az idő két ilyen szerep egymás utáni be­tanulásához és megformálásá­hoz, érdekes, sajátos ízű ala­kítást kaptunk Kovács Máriá­tól. Megformálásában Blanche határozottabb karaktert ka­pott, sőt, úgy éreztük, hogy ez a Blanche időnként nagyon is tudatosan kapaszkodik egy nem létező álomképbe. Ezért drámaibb és tragi kusabb bu­Két és félszeresére emelkedett az iparcikk-forgalom Húsvétra gondol a kereskedelem kása, őszintébb a mi együttér­zésünk is, amikor betegápolói segédlettel eltávolítják húga környezetéből. Időnként azon­ban ő is külsőséges megoldá­sokra ragadtatja magát. Lőrinczy Éva Stellája csen­des és magabiztos szerénysége mögött felvillantotta jellemé­nek önző vonásait is. A megle­hetősen durva Stanley és a nem kevésbé brutális barátai már többet jelentettek boldog­sága számára, mint a testvéri szeretet és megértés. Azt azon­ban hibául lehet felróni Lő- rinczy Sva alakításában, hogy a „csendes magabiztosság” el­uralkodik játékán, emiatt nem döbben rá a néző, hogy Stella lényegében éppen úgy elárul­ja és kiszolgáltatja nővérét, mint a brutálisan önző Stanley. Stanleyt Huszár László viszi színre. A jó karakterszínészi képességekkel rendelkező mű­vész nem nagyon tudott mit kezdeni az alkatától idegen fi­gurával. Nem durva, faragat­lan fickó az ő Stanleyje, ha­nem ha más előjellel is, vala­miféle Blanche-hoz hasonló, csökkent szellemi képességű figura. Amikor mód nyílik rö- videbb, intermezzószerű alakí­tásokra, Élettel és főleg hittel telik meg játéka. Mitch — Náday Pál — az egyetlen igazán tiszta szívű ember ebben a körben, aki él­hal öreg anyjáért, aki felesé­gül venné Blache-ot, de hát az ő naív emberismerete és sze­relme egyaránt hajótörést szenved. Náday Pál inkább Mitch intellektusát hangsú­lyozta, mintsem a darabossága mögött meghúzódó félénk és óvatos, de talpig becsületes jellemét. A szerepfelfogáson lehet vitatkozni, de az tény, hogy amit Náday Pál akart szerepéből formálni, az sike­rült és ebben a formában hi­teles. Légkört teremtő figura volt Lenkey Edit Eunicéje. A da­rab többi szerepeit Kozaróczy József, Pálffy György, Remete Hédy, Szabó Ibi, Csíkos Sán­dor, Parragi Mária és Horváth Géza alakították. A kitűnő színpadkép Wege- nast Róbert, a kifejezően és kétségbeejtően ízléstelen ruhák Mészáros Margit atomszférát teremtő erejét dicsérik. Ránky György zenéje „filmzenei” szinten simult a darabhoz. Végezetül egy megjegyzést még. Ügy vélem, kissé meg­erőltető egy vidéki színház kö­zönsége és nem utolsósorban színészei számára is, hogy egymás után két nagyigényű, elgondolkodásra és vitára kész­tető drámát tűzzenek műsorra. Gyurkó Géza Lassan két hónap telt el az árrendezés óta. Ha pénztár­cánk nem is mindig, de sze­münk már megszokta az új árakat. A házi számvetést azóta már mindenki elvégezte, így most már mi sem az egyenleget keressük. Arra vol­tunk kíváncsiak inkább, van-e még elegendő választék az ol­csóbbá lett árucikkekből, de tapasztalatgyűjtő kőrútunk so­rán számba vettük az élelmi­szerüzletek gondjait is. Sláger az ágynemű és az orkán Januárban visszaesett az iparcikkeket árusító boltok forgalma. Amikor elterjedt az árrendezés híre, várakozó ál­láspontra helyezkedtek az em­berek. Február 1-e után azon­ban megindult a roham. Az iparcikk-forgalom a januári két és félszeresére emelkedett február hónapban. Igaz, jelen­tősen hozzájárult ehhez a le­értékelés is. A kereskedelem csaknem egy teljes hónapon át állta a vásárlók ostromát, de aztán lassan fogyni kezdett a raktár- készlet. Néhány áruféleségből érkezett ugyan utánpótlás, de az egyre növekvő igényeket nem mindenből tudja kielégí­teni a kereskedelem. Az árleszállítás után az ágy­nemű és az orkán lett a keres­kedelem slágere. A konfekcio­nált ágyneműből például há­romszor annyi fogyott, mint az előző időszakban, de vitték a méterárut is. így most már damasztból és kanavászfélék- ből nincs elegendő választék. És ismét hiánycikk lett az or­kán. Érkezett ugyan a napok­ban ezer olasz orkán, de azt már megvásárolták a nők, a férfiak számára pedig rövide­sen várható az ugyancsak Olaszországból érkező másik ezer orkán. Ezzel a két szállít­mánnyal ugyan még tartósan nem kerül le az orkán a hi­ánycikkek listájáról: lányka és fiúorkán egyáltalán nem kap­ható az üzletekben. „A kártolt szövet kifutott” — így szólt a kereskedelem válasza. Itt-ott még kapható ugyan, de nagyon kevés vá­lasztókban. Nem sokáig lesz hiánycikk, az ipar továbbra is gyártja, így hamarosan várha­tó az utánpótlás. Férfi- és női fehérnemű dol­gában most is állja a sarat a kereskedelem: bő a választék. Nylonharisnya is van. de jó­val kevesebb választékkal. Na­gyon kevés a sima kötésű, csík nélküli harisnya, pedig most ez a nők kedvence. A cipőboltokban is nagy volt a roham, különösen a minőségi cipőgyár úgynevezett pöms-cipőit keresték a vásár­lók. 246 forint volt az ára, Baromfiból elegendő a felhozatal most 168 forintért kapható. Igaz, színben, számban és fa­zonban nagyon gyér már a vá­laszték, de ígérik: jön az újabb szállítmány. Tartalék Húsvétra Bár jól ismerjük a húsellá­tás gondjait, mégis helyet kell adni a háziasszonyok pana­szainak: az utóbbi hetekben nagyon kevés hús kerül az üz­letekbe. Pontosabban fogal­mazva: nem olyan hús kapha­tó, amilyet a háziasszonyok keresnek. Kevés a sertéshús, de szűkében van a friss mar­hahús is. A fagyasztott mar­hahúst pedig nálunk még nem szívesein vásárolják. Az is igaz, hogy új árrendszerünk inkább a sertéshús vásárlására „buz­dít”, hiszen 39 forintért kapha­tó a sertéscomb, 38-ért a friss marhacomb, és 34 forint a fa­gyasztott marhacomb ára. A megyei tanács kereskedelmi osztályán megerősítették a bol­ti tapasztalatainkat: nem a mennyiséggel, inkább az ará­nyokkal van baj. Az elmúlt hetekben az üzletekbe szállí­tott húsmennyiségnek csupán 12 százaléka volt sertéshús. Miért? Bár az országos elosztás sze­rint 20 százalék sertéshúst ka­pott a megye az elmúlt hetek­ben, de a kereskedelem már húsvétra tartalékol. Az orszá­gos elosztás 100 mázsa füstölt árut biztosít megyénknek hús­vétra. Az elmúlt évben 260 mázsa füstölt áru fogyott el. Hogy ebben az évben is ki tudják elégíteni az igényeket, a központi száz mázsás keret­hez még száz mázsát tartalé­kol a kereskedelem. így 200 mázsa föstölt hús lesz húsvét­ra. És ezt a plusz száz mázsát az elmúlt és a jövő hét adag­jából kellett, illetve kell fél­retenni. Ezt a hiányt érezzük most, ezért kevés az üzletek­ben a sertéshús. Vitathatatlan és előrelátó a kereskedelem gondoskodása a húsvéti igények biztosítására, de talán kevésbé érezték vol­na meg a háziasszonyok, ha egyhónapi keret terhére tarta­lékol a kereskedelem. A sertés- és a friss marha­hús- hiányt vágott baromfival pótolják a háziasszonyok Ja­nuárban hetenként csupán 13 mázsa fogyott el megyénkben. Baromfiból nincs hiány. Főleg csirke, pulyka és liba van bő­ven, bár kevés az olcsóbb tyúk, kakas és a kacsa. A még olcsóbb aprólék pedig csaknem hiánycikk lett a* utóbbi időben. Elhízott sonkák Az új árak után kissé visa- szaesett a húskészítményeik forgalma, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gya­kori a minőségi panasz is. Kü­lönösen a gyöngyösi vágóhíd áruira panaszkodnak a vásár­lók és a boltvezetők. Joggal elvárják a vásárlók, hogy aa 52 forintos csemege páros, vagy a 38 forintos füstölt kol­bász ne csak ízletes, de tetsze­tős is legyen. Igaz, a gyöngyö­si vágóhíd nem nagyon di­csekszik áruival: gyakran el­felejti felrakni a jelzőszala­gokat. A sonka és a császárfiús pe­dig nagyon elhízott az utóbbi időben. Miután a hús drágább, a zsir és szalonna pedig ol­csóbb lett, nem tekinthetjük pusztán véletlennek, hogy a gép- és kötözött sonkában, ra­kott nyelvben és a császárhús­ban egyre kevesebb a hús és több a zsíros, szalonnái rész. Tapasztalataink szerint sza­lonnából több választék kelle­ne és gyakran hiányzik az üz­letekből a 28 forintos kolbász is. Csabai kolbász és téli sza­lámi bőven van. ★ Az árrendezés utáni hetek­ben jól vizsgázott a kereske­delem, nagy türelemmel állta a vásárlók ostromát, és külön dicsérendő, hogy az ellenőrök nem sok esetben találkoztak szabálytalansággal. Az áruk minőségére azonban jobban kell vigyáznia a kereskedelem­nek is.... (márlcusz) Dugó kilencven fokban 4 Smmm 1066. március 20- vasarnap A dugót onnan le­het megismerni, hogy dugó alakú, parafából készült, üvegben ven és nagyon könnyű el­távolítani, csak egy dugóhúzó kell hozzá A z eltávolítás úgy történik, hogy az em­ber bal kezében tart­ja az üveg nyakát, jobb kezében a dugó­húzót, amellyel meg­közelíti a dugó fel­színét és aztán egy könnyed mozdulattal, pontosan a dugó kö­zepén belefúr e kor­szerű találmány kel­lős közepébe. A fúrás után aztán már csak néhány csuklómozdu­lat, egy rántás, egy cuppanás és ihatsz te is, pajtás... Ennyi az egész. Fogtam tehát bal ke­zembe az üveget, jobb kezembe a dugó­húzót és egy mozdu­lattal belefúrtam a kezembe, mert a hü­lye Pacolai pont ak­kor magyarázta, hogy a dugót kihúzni rá­termettség és hozzá­értés dolga. Derűsen, kacagva felsikoltot- tam a fájdalomtól, aztán lenyalva a vért izmos kezemről, most már óvatosan helyez­tem a dugóhúzó he­gyét a dugó felszíné­re. Két-hárcm gyors mozdulat, s a dugó­húzó hegye kijött a dugó alszínén. — Ez azért volt, mert ferdén tartottad az üveget — mondta Pacolai, de Kajevác leintette, hogy nem az üveget tartottam ferdén, hanem a du­góhúzót, azt pedig azért, mert a csuklóm és az üveg nyaka kö­zött bezárt szög na­gyobb volt 90 foknál. A Leányka 12 foltos volt. Megköszöntem a szakértő és tudomá­nyos meg alapozó ttsá gú tanácsokat, a szög- állásra figyelemmel újból és óvatosan be- lefúrtam a dugóba, s lám, gyors, könnyed mozdulat, a dugóhúzó vége máris áidöfte egész hosszában a pa- rafa izét, s egy újabb mozdulat: a dugóhúzó a kezemben, a dugó az üvegben, parafa­morzsák a szőnye­gen. — Gyere, üljünk le és gondosan, tervsze­rűen vitassuk meg a kérdést — mondta Bnrbnlya és maga mellé intett a székre, hogy néhány pillanat múlva, körülülve az asztalt, megkezdődjön a tudományos szim- poziom: „Hogyan le­het gyorsan és ered­ményesen dugót húz­ni” — címmel. Pacolai: Dugót úgy kell húzni, hogy egy kicsit, de ellentétes irányban a dugóhúzót tartó kéz mozgásával, forditsz közben az üveg nyakán is... Kajevác: Hülyeség. Meg ne próbáld'. A lényeg ott van, hogy teljesen keresztüli ár­va a dugót, a spirál­menet nem tudott teljes egészében meg­kapaszkodni a dugó­húzó porózus testé­ben. Burbulya: Az előbb még az volt a kifogá­sod, hogy a 90 fok... Ne szólj közbe. Mert akkor sem volt iga­zad és most sincs. Tudniillik dugót úgy kell húzni, hogy az ember nem, néz oda. úgy csinál, mintha esze ágában sem lenne kihúzni azt a nyomorult dugót... Aztán hirtelen zutty, s mire a dugó magá­hoz tér, már kinn is van... Amíg a tudomá­nyos szimpozion folyt, viták és ellenérvek csatáztak egymással, bejött a szomszédék négyéves kisfia, s egy könnyed mozdulattal, mutatóujjával be­nyomta a dugót. — Hallatlanul pri­mitív módszer ez — állapította meg Kaje­vác, és gyorsan ön­tött magának, miköz­ben a tudományos ér­tekezés tárgya egy­kedvűen lebegett az aranyszínű bor felszí­nén. Az ötödik üveg­nél, amikor Burbulya egyszerűen lecsapta a palack nyakát, ar­ról folyt a vita, hogy a Borgiák vagy a Me- diciek vezették-e be a palacknyitásnak e kétségtelenül ma is utolérhetetlen, gyors és korszerű módsze­rét? {egrit ij twfdPilüfvk VALÓBAN GORDIUSZI CSOMÓ? — Tudom, hogy neked is van mit aprítani a tejbe — mond­ta sajnálkozva a barátjának valaki egy ellesett párbeszédben. Egy pillanatra meghökkentett a dolog: miért olyan szánandó az, akinek mindenre telik, jómódú. Azután a beszélgetés foly­tatásából megtudtam, hogy aki mondta, nem ebben a szoká­sos értelemben használta a szólást, az ő „szótárában” azt je­lenti: sok a munka, van mit dolgozni. Rövid idő alatt több, hasonló példát volt alkalmam meg­figyelni: a kiveszi a méregfogát állandó szókapcsolatot a he­lyes megfosztja legveszélyesebb, legártalmasabb elemétől helyett olyan értelemben, hogy lecsillapítja a mérgét. Gyakori jelenség az is, hogy több átvitt értelemben hasz­nált szólás, vagy szókapcsolat összekeveredik: a gordiuszi csomó közepén van az igazság — hangzott el egy értekezleten. A beszélő tudva-tudatlanul egybeolvasztotta az elvágja, meg­oldja, kettévágja a gordiuszi csomót, és a középen van az igazság kapcsolatot. Igaz, a tévedésnek van alapja: mindkét esetben valaminek a tisztázásáról, kiderítéséről van szó. A gordiuszi csomót a választékos stílus használja, jelentése: megoldhatatlannak, kibogozhatatlannak látszó, de erélyes, ha­tározott lépéssel mégis megoldható bonyolult ügy, probléma. Feni a foga fehérét (kimutatja a foga fehérét — feni vala­mire a fogát): a szóláskeveredés oka ismét jelentésbeli kap­csolat: az elsőt olyankor mondjuk, ha valakinek leplezett, go­nosz szándéka bukkan elő, a másodikat pedig akkor, ha vala­ki valakinek vagy valaminek az elpusztítására, vesztére, tönkretételére tör. A tévesztést segíti, hogy mindkét szólás­ban előfordul a fog szó. Aki ilyen hibákat követ el, annak nyelvérzéke és gondol­kodása nem teljesíti eléggé ellenőrző feladatát. Hogyan oldható meg a szólások és egyéb, átvitt értelem­ben szereplő állandó kaocsolatok helyes használatának — lát­szólag — gordiuszi csomója? Meg kell tanulnunk ezt kiváló íróink és a helyesen be­szélő emberek nyelvéből, mert ezek az értékes nyelvi elemek, ha pontosan, találóan élünk velük, szemléletessé, változatos­sá, közvetlenné teszik stílusunkat. Lássunk rá egy jó példát Móricz Zsicmond Nem élhetek muzsikaszó ré’kiil című kisregényéből! „A másik szobából behnllatszott, hogy Pepi néni fújja a kását”. A kiemelt szólás nemcsak azért pontosabb nyelvi kifeje­zés. mint az alszik szó. mert szemléletesen ábrázolja, hogy az alvó ..pöfögve, a száján keresztül” lélegzik, hanem az író ér­zelmét is elárulja: szeretetét, a kissé komikusnak, de rokon­szenvesnek bemutatott idős néni iránt való elnéző gyöngéd­ségét Raisz Rózsa, főiskolai tanársegéd r A VÁGY VILLAMOSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom