Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
Eltűnőben egy népbetegség SZALMÁS TETŐ JO KUNYHÓ. .. benn ember göthöl a padkán, tüdőjének, „mint a rossz sípnak, meg-megcsúszik lélegző hangja”. Múltat jellemző iszonyatos kép. És pontos diagnózis: „... munka, éhség, gyermek, rongy, szégyen és a többi... tessék a tüdőt kiköhögni”. Nem alaptalanul ragasztottak a tuberkulózisra egy másik latin nevet, morbus huvgaricus — magyar halál. A múlt század második felében tíz- és százezrek köhögték ki tüdejüket Magyarországon, s nemrégen is még kb. minden hetedik ember halt meg tuberkulózisban. A VII. nemzetközi haláloki névjegyzék csoportosítása alapján 1935-ben 14194-en haltak meg e tüdőt roncsoló betegségben, 10 000 lakos közül több mint 15 embert ragadott el a fertőzés. Azóta, de különösen észrevehető módon 1945, felszabadulásunk ideje óta, az emberek élet- és munkakörülményeinek megváltozásától évről évre csökken a tbc-halálozás. A főbb halálokok között a tbc 1964-ben már csak 2637-tel szerepel, amely azt jelenti, hogy 10 000 ember közül alig több mint két ember halt meg tuberkulózisban. Az 1936-ban megjelent Heves vármegye Ismertető és Adattárában a megye köz- egészségügyéről azt olvashatjuk, hogy „a magyar nép két legnagyobb ellensége: a magas csecsemő- és gümőkór-halálo- zás terén Heves vármegye csaknem az elsők között állt az országban”. Az elmaradott közegészségügyi viszonyok előmozdítói között említik a rossz lakásviszonyokat, az alacsony, egészségtelen, túlzsúfolt lakószobákat, a nagy port, a lakosság nagy szegénységét, a rossz és egészségtelen táplálkozást, de azt is, hogy „az egészség- ügyi gondozás is igen gyéren volt beszervezve a vármegye területén”. Milyen közegészségügyi viszonyokról számolhat be ma a mindennapok krónikása? Milyen megyénkben a tbc elleni küzdelem helyzete? A HAJDANI NÉPBETEGSÉG teljes felszámolására 1961-ben nagy jelentőségű intézkedést hoztak hazánkban: kötelezővé és ingyenessé tették a tbc gyógyítását. Megyénkben éppúgy, mint másutt is, először a tbc elleni küzdelem személyi és tárgyi feltételeit ZSUGORODÓ STATISZTIKA A GYOGYI1ÁS KÖTELEZŐ ES INGYENES! igyekeztek megteremteni, s elmondhatjuk, hogy ez nagyobbrészt sikerült. A gyógyítás mellett a megelőzésnek is nagyobb teret biztosítottak. Átgondolt módszerekkel kiterjesztették a BCG- védőoltásokat, a gyermekek és a fiatalok időszakos tuberku- lin-szűrését, a felnőttek er- nyőképszűrésének rendszerét, hogy a betegek időben és még gyógyítható állapotban részesülhessenek megfelelő szakkezelésben, hogy minél kisebbre csökkentsék a tbc-fertőzés veszélyét. Íme, néhány statisztikai adat az eredményes gondozás bizonyítására. .. 1961-ben 459 tbc-s gyermeket tartottak nyilván, 1965 végén már ez a szám 39- re csökkent. A felnőtt nyilvántartott tbc-s betegek száma 1961-ben 5131, a múlt évben pedig már 3964 volt. Tízezer lakosra öt évvel ezelőtt még 148 nyilvántartott beteg jutott, most már csak 113. A népesség-statisztikában a népesség száma nemek szerinti megoszlását tekintve a nók vannak többségben a férfiak előtt. Azt gondolhatnánk hogy a tuberkulózisos megbetegedések száma is több a nők körében, de a valóság egészen más. 1961-ben a nyilvántartott férfibetegek száma 2824 volt, a nőké pedig 1848. S a múlt évi adatok: férfibetegek száma 2629, s a nőké 1296. Kevesebb volt hát a nők megbetegedésének aránya, de a csökkenési arány is kedvezőbb, mint a férfiaknál. lenőrző szűrésekre is sor került. s az eredmény: a múlt évben a szűrővizsgálatok során 587 új beteget „fedeztek fel”: ezek 85 százalékát helyezték el a gyógyintézetekben. NEMCSAK A BETEGEK elhelyezésére szolgáló gyógyintézetek száma, de a gyógyintézetek ágyszáma is jelentősen növekedett az elmúlt években. 1961-ben tízezer lakosra még 7,3 ágyat számolhattunk, most pedig már ez a szám — kis híján — 12-re emelkedett. A legnagyobb gyógyintézet, a mátraházi szanatórium működése, nemcsak megyei viszonylatban, de országos relációban is kedvező hatású. S ugyanígy említhetjük a hevesi kórházat is. A tbc elleni megelőző munkát a múlt év során már 3 stabil ernyőképszűrő állomás segítette, s idén a mozgó állomások száma is emelkedik. Megfelelőbb elhelyezést kapott a hevesi tüdőgondozó, építik, s még ez évben átadják rendeltetésének a füzesabonyit is. Nem lehetünk korántsem elégedettek az egri, megyei tüdőgondozó helyzetével: korszerűtlen, átalakításra és felújításra szorul; külön helyiségékben kellene végezni az egészségesek szűrővizsgálatát és a betegek kezelését. Van-e lehetőség a gondozó intézet korszerűsítésére, bővítésére? Feltétlenül! Az SZTK-rendelőinté- zet épületének emeleti helyiségei lassan már két éve megüresedtek, ide költözhetne a tüdőgondozóval egy épületben levő fogászati rendelő — az áttelepítés azonban nehézségekbe ütközik: a megüresedett helyiségeket ugyanis még nem hozták rendbe úgy, hogy a fogászati rendelés céljára alkalmasak legyenek. Talán az idén már befejezik a szükséges munkákat, s nem lesz akadálya a tüdőgondozó korszerűsítésének, bővítésének sem. A TUBERKULÓZISOS megbetegedések zsugorodó statisztikáját értékelve, nem kell különösebben magyarázni, ki mindenkinek, milyen szervek, szervezetek, tanácsok, bizottságok munkájának van része az eredményekben. A tbc elleni küzdelem valóban társadalmi üggyé szélesedett. Így sikerült a tuberkulózisos megbetegedések számát elsősorban a gyermekkorban visszaszorítani, s a megelőző intézkedéseket a megye egész lakosságára kiterjeszteni — mérhetetlen, s eléggé fel nem becsülhető eredmények ezek! A tbc nem morbus hungari- cus többé, nem magyar halál. A további jól átgondolt és szigorúan végrehajtott küzdelemmel, az eddiginél is fokozottabb megelőző intézkedésekkel — a tbc eltűnik népbetegségeink sorából. (P. D.) Vizsgáztak Pélyen a kísérleti tanfolyam hallgatói A nyilvántartás esetleg nem teljes, mondhatják erre, jóval több a tbc-s betegek száma, mint ahányan a gondozók, gyógyintézetek nyilvántartásában szerepel. A nyilvántartás hitelességéhez nem férhet kétség, a megelőző intézkedések, a szűrővizsgálatok ezt a lehetőséget kizárják. 1961-ben még csak 93 720 szűrővizsgálatot tartottak megyénkben, s tavaly már elérték a 217 123-at. Sikerült elérni, hogy az egész megyében, valamennyi városban és községben elvégezték az alap-szűrővizsgálatokét; sőt legtöbb helyen az ismételt elPélyen befejeződött a TIT és a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya, valamint a művelődési osztály közös szervezésében lezajlott 250 órás mezőgazdasági szakmunkáselőkészítő tanfolyam. Ezt a tanfolyamot kísérleti jelleggel az ÉM és a MüM 1/1965. FM számú rendelet alapján szervezték még és lényege az volt, hogy az olyan termelőszövetkezeti dolgozók számára is lehetővé tegyék a szakmunkástanfolyamok elvégzését, akik még nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat. Ezen a tanfolyamon ötven órában számtant és mértant, 50— 50 órában fizikát, kémiát, biológiát hallgatnak a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok és férfiak. Fodor Pál iskolai igazgatónak nagy szerepe van abban, hogy a tizennyolc hallgató a nehézségek ellenére is jól felkészült az általános iskola VII. és VIII. osztályát helyettesítő tanfolyam vizsgá;ra. A követelményeknek a vizsgán valamennyi tanfolyam-hallgató eleget tett. Pofozkodás a gyárban A JEGYZŐKÖNYV ÍGY SZÓL: Nagy Kovács Ferenc gyöngyösi lakos, a MÁV Kitérőgyártó és Üzemi Vállalat dolgozója, munkaidő alatt ittasan belerúgott és pofon ütötte Poroszka János fűrészest... A gyárban már kezdik elfelejteni az ügyet A jegyzőkönyvek is dossziéba kerültek. A pofozkodás két szereplője a fegyelmi döntésre vár... Nem akarjuk befolyásolni a társadalmi bíróságot, amely majd meghozza igazságos ítéletét, de a gyárban elcsattanó pofonoknak nemcsak szereplői, hanem tanulságai is vannak. Ezért mi is meghallgattuk az ügy szereplőit először Nagy Kovács Ferencet, aki mindenképpen főszerepet osztott magának ebben a pofozkodó színdarabban... — Gondolja miért jöttünk? — Honnan gondolnám. Mondják ki. — Hát a pofozkodás... — Aha. Te asszony, akkor eredi ki! — Miket beszélnek, a férjem pofozkodott? Erről én nem tudtam — háborodik fel a felesége. — Ezért mentél be a múltkor az igazgatóhoz. Nem szégyelled magad. Itt maradok, tudni akarom, mi történt. — A feleségének miért nem mondta el? — Miért kell arról neki tudnia? Nem tartozik rá és kész. — Hány éves? — ötvenegy. — Mióta dolgozik a gyárban? — Tizenegy éve. — Ügy tudjuk, brigád vezető. — Igen. az vagyok. — V. kezdte a - erekedést? — Én Nem tagadom, pofon vágtam. — Miért ütötte meg Poroszkát? —MENTEM BE MŰSZAKBA és megkérdezte tőlem, hogy ki beszéli róla azt hogv nem lűrészeli le a m-ozakot. Mondtam neki, hogy én is. Erre elkezdett káromkodni, lehordott mindenféle csirkefogó, tróger embernek, még az anyámat is szidta. Nekem sincsenek angyali idegeim és szájba vágtam. A betyár mindenét, csak nem tűröm el, hogy egy nálam húsz évvel fiatalabb az anyámat szidja. Pofon ütöttem én! — Poroszka beosztottja? — Nem. — önnek kell felelnie érte, hogy Poroszka levágja-e a műszakját, vagy sem? — Nem. Ennek külön felelőse van. — Akkor miért nem szólt annak, vagy a főmérnöknek, az igazgatónak? — Mit szóltam volna? Nem csináüa meg és kész. — Bele is rúgott? — Azt nem, csak megütöttem. — A kést is kereste a táskában? — Hát ezt meg ki mondta? — Többen mondták, akik ott voltak. A jegyzőkönyvben is szó van róla. — Nem igaz. — A bor csinálta, biztosan a bor. Különben nem tette volna meg — veszekszik a „híreken” a felesége. — Ha nem iszik, nincs vele semmi baj. De iszik. No, te Nagy Kovács, szépen megcsináltad. Szégyent hoztál a gyermekeidre, a családodra. ITTAS VOLT? — Nem. — A szonda nem csal. ön határozottan ittasan ment dolgozni. — A három decit mindennap megiszom. Akkor is megittam. — Bor nélkül is ütött volna? — Lehet hogy nem. De, higgye már el, hogy azért kentem le neki, mert szidott. — Megbánta? — Nem hinném, hogy megérte. Tizenegy évig nem volt énvelem semmi baj. Most ráugrottam. De éntőlem elvihetik ezentúl az egész gyárat. Nem érdekel. — Csak nem sértődött meg? — Mondom, hogy nem érdekel. — Mint a szocialista brigád vezetője is ezt mondja? — Nem érdemes másokkal törődni. — A többiek, akik látták az esetet, mit mondtak? — Nekem adtak igazat. — Ez nem igaz. A jegyzőkönyvben egészen más van. — Azt az ő barátai mondhatták. — Miért, ez barátság kérdése? — Hát... — Miért iszik műszak alatt? — Mert a bort szeretem. Előbb szerettem, mint a feleségemet. — És ha nagyobb baj történt volna? — Arra vigyázunk. — Milyen büntetést vár? — Nem tudom. — Megbánta? — Nem kellett volna. — Milyen embernek tartás Poroszka Jánost? — Nem ismerem többé... NAGY KOVÁCS FERENC kivételével a jegyzőkönyvek és a szemtanúk vallomása alapján Poroszka János ártatlan a pofozkodási jelenetben — Hogyan történt? — Fél három körül jött be. Én már befejeztem a műszakot. Feri bácsi szembe jött velem és megkérdeztem tőle, mondja már meg őszintén, ki beszéli azt, hogy én nem csinálom meg a műszakot. Erre rám förmedt. az ital csak úgy dőlt belőle és fölényesen megjegyezte: Én, az anyád istenét. Én. Azt mondtam, hogy jól van, Feri bácsi, majd máskor elintézzük. Ö kiabálni, káromkodni kezdett, majd belém rúgott és pofon vágott. Dulakodni kezdtünk. Megfogtam a nyakát, ellöktem magamtól. A táskája után kapott, a kést kereste. A többiek fogták le a kezét — Akkor nem igaz, hogy szidta Nagy Kovácsot? — Miért szidtam volna, nincs nekem rá semmi okom. — Ilyen még nem történt velem — mondta a férjem, amikor hazajött — szól közbe a feleség. — Ha én nem csinálom meg a műszakot, van arra illetékes, aki szól, figyelmeztet érte. De nem Nagy Kovács, aki mindig ittas. — Milyen embernek tartja Nagy Kovács Ferencet? — Fölényeskedő, részeges, nemtörődöm embernek. Nem lehet vele dolgozni. Lenézi a többi munkást Mert neki valami első földje volt a gyöngyösi határban. Erre vág fel. De kit érdekel ez? A gyárba dolgozni jövünk és nem veszekedni. Kérem, én 1952 óta járok dolgozni, innen, Tamazsa- dányból, a gyárba. Nekem még senkivel sem volt semmi bajom. Most már mindegy, a pofont megkaptam, de nagyobb baj is történhetett volna. Remélem, olyan ítéletet hoznak majd, hogy Nagy Kovács Ferenc is tanul belőle. — Milyen büntetést adna Na.£?v — ÉN ISMEREM ÖT, és ezek után is ismerni fogom. Csak azt kérném tőle, hogy ne igyon, ha munkába jön, és beszéljen velünk úgy, ahogy em- be^ekkel szokás ... Pofozkodás a gvárban. Sok tanulsággal... Koós József ... hogy a dolgok nálunk nagyszerűen mennek, leszámítva néhány apróságot, amelyről csak azért kell megemlékezni, nehogy önteltek legyünk, hogy a dolgok nálunk nagyszerűen mennek. Mert ki tagadhatná, hogy például két—három esztendő alatt csak egyetlen város, egyetlen eladdig ismeretlen és jellegtelen városrésze — mondjuk Egerben — új és modem, ismert városrész lett. Ugye, hogy a dolgok nálunk nagyszerűen mennek, — leszámítva néhány apróságot. Például azt, hogy amíg e városrész, lassan már több ezer lakót számláló otthonai felépültek, azalatt a város központjában nem épült fel egy cukrászda! Három év alatt! Tudom, mindez csak azért van így, csak azért húzódik így el e központi majdani randevúzóhely építése, nehogy önteltek legyünk, hogy a dolgok nálunk nagyszerűen mennek. Igaz, az új városrész építkezésénél is akadnak kisebb-na- gyobb töprengésre kAsztető dolgok, éppen úgy, mint az ország más részében: felépül a ház, de nincs hozzá út. Bárki beláthatja. hogy a ház azért mégis fontosabb, mint az út, annak ellenére, hogy néhány akadékoskodó ember olyan megjegyzéseket kockáztat meg: előbb kellene az utat építeni, mert mindenütt így csinálják, mert így olcsóbb is, jobb is, kulturáltabb is. Nos, ezeknek az akadékoskódoknak üzenem, hogy ne ugráljanak, hanem lépésben kerüljék ki a gödröket és közben, ne felejtsék el, hogy a tatárjárás, vagy a mohácsi vész után, vagy éppen alatta, jól jött volna egy betevő vityilló is, mindenféle út nélkül. Az olyan megjegyzéseket, miszerint mégiscsak ostobaság, hogy gázfűtésre berendezett lakásban pont a fürdőszobában van szénfűtéses vízmelegítő, a leghatározottabban el kell ítélnem. Ezek a lakók egyszerűen nem értik meg, hogy egy nemzet a saját halálos ítéletét írja alá, ha megfeledkezik múltjáról, a tradíciókról, ha nem képes ökonomikus összhangot teremteni a jelen és a múlt értékei között. A szénfűtéses vízmelegítő a tradíció! Meg azért érték is. Egyébként az is a véleményem, hogy az önteltségre bizony vigyázni kell, mert akár akarjuk, akár nem, könnyen eluralkodhat népünkön ez a kellően el nem ítélhető magatartás. Szerencsére azonban mindig akad néhány apróság, amely felhívja figyelmünket, hogy az önteltséggel még néhány évet azért várhatunk. Mert nem nagyszerű dolog, hogy feltaláltuk, mi, magyarok találtuk fel a szifont? És nem az önteltség elleni harc sikere, mindent elsöprő erejű győzelme, hogy viszont nem lehet kapni? Feltaláltuk, hogy lássák, mi fel tudjuk találni a szifont, de rögtön azt is bizonyítjuk, ország—világ előtt, hogy nem vagyunk önteltek saját találmányainkkal, mert rögtön fel tudjuk találni, hogyan ne találjuk meg az általunk feltalált dolgokat. x Avagy: hát nem nagyszerű dolog, hogy még kis, vidéki városban is, a korszerű higiéniának megfelelően, a modem technika ötletgazdag konstrukciója alapján, Kuka hordja a szemetet? Ugye, hogy nagyszerű dolog. És megnyugtatok mindenkit, nem kell sok idő hozzá, a fiatalok mindenesetre megértik és megélik, hogy a kenyeret is szépen és higiénikusan szállítsák majd. Türelem dolga az egész! Ezeket a dolgokat csak azért említettem meg, hogy eltöprengjen valamennyi kedves olvasóm, mint ahogy tettem és teszem én oly gyakran: mitől van, hogy nagyszerű dolgaink vannak, amelyekre irigykedik is a világ, s mitől van, hogy nagyszerű ostobaságaink is vannak, amikre a fene sem irigykedik? Mert azt, hogy nagyszerű^dolgaink vannak, végül is értem és természetesnek találom, csak azt nem, hogyan tudunk tengerjáró hajókat építeni exportra és hogyan nem tudunk mindennapi háztartási kocátokat gyártani belföldre? Értem, hogyan tudunk már atomreaktort építeni, csak azt nem, miért nem tudunk tehénistállót, s ha tudunk, miért nincs hozzá víz, amikor folyóvíz-tervre építettük? S nyugodtan vállalom az elfogultság vádját is: amit értek, azt azért értem, mert mindaz jellemző a mi társadalmi rendünkre, s amit nem értek, ugyan az is jellemző, de csc,k társadalmunkra, s riem társadalmi rendűnkre. Egyébként az a véleményem, hogy a dolgok nagyszerűen mennek nálunk, leszámítva néhány apróságot, amitől ugyan az ember gutaütést kap, de sebaj, mert a gutaütés gyógyítása is nagyszerűen megy SZTK-alapon, mert a biztosítás is nagyszerű dolog nálunk. Bízom azonban abban, hogy eljön az idő, amikor önteltek is lehetünk majd, amikor nemcsak nagyszerű dolgokat építünk és csinálunk, de egyszerű és szerény dolgokat is. Persze — egyébként ez a véleményem — ez nem megy egyik napról a másikra, talán egyik évről a másikra sem, mindez attól függ, hogyan dolgozol te, ő, ők... Ja, igen: esetleg én... Olvastuk, hogy valahol Olaszországban „négy tonna dohány elégett. „A kárt mintegy egymillió dollárra becsülik”. Nagy kár, hogy elégett, pedig igen-igen finom dohány lehetett ... A legdrágábbnál is jobb, hiszen kilója 250 dollárba került ...Jó dohányért sok dohányt fizetnek... ★ Több újság megírta, hogy a hasnyálmirigy-gyulladást új módszerrel gyógyítják. . .a mirigy mélyhűtésével lényegesen csökken a mirigy által termelt váladék...” Hát igen ... Nemcsak csökken, de fogadunk, hogy ott a mélyhűtésben már semmi váladék nincs, csak a mélységes halál. A mélyhűtés ugyanis mínusz 20 fok alatt kezdődik és esetleg —#0, —70 C fokra is lemegy... Mirigy legyen a talpán, amelyik mínusz 40 fokon még nem múlik ki... ★ Most szállt le a Gemini 8. A tudósok szorgosan keresik a kényszerleszállás pontos okát. Az Esti Hírlap még aznap este megoldotta a problémát. (Másnap a Népújság is megírta ugyanúgy). Azt írják, hogy mikor az egyik űrhajós szétkapcsolta az űrhajót az előzőleg hozzáillesztett randevúrakétától, .. az űrkabin saját hossztengelye körül kezdett keringeni...** Ebből mindjárt következik, hogy ez volt a bajok alapvető oka... Hátha kiesett az űrhajóból az a hossztengely, az bizony nagy baj... Mert csak így eshetett meg, hogy az űrkabin a saját hossztengelye körül kezdett keringeni... (A helyett, hogy a Föld körül, keringett volna tovább...) Hát ezért kellett leszállnia ... Mert ha a hossztengelye körül forog (pörög), az is nagy baj, hát még ha kering körülötte ... (DR. SZEMES)
