Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
AZT MONDJA a járási titkár, Sramkó László, az átányi Béke zárszámadó közgyűlésén: — Az állam vastagon hozzájárult, hogy a szövetkezet 28 forintot tudjon fizetni munkaegységenként ... S ez így igaz: különböző dotációk, hitelengedményék, az Állami Biztosító közreműködése tette lehetővé, hogy az egy tagra eső jövedelem valamelyest meghaladja a tízezer forintot. Nem kell különösebb fejszámolás, hogy rádöbbenjen a közgazdasághoz kevésbé értő ember is: „vastag” segítséggel sem ért él alig többet, mint havi 800 forintot egy átlagos szövetkezeti tag az átányi Békében. S most tegye bárki a kezét a szívére és gondoljon, akár csak plusz még a háztáji jövedelemre is, — olyan összeg ez, amely hazacsábítaná az átányi „kivándorlókat”? De, ha még havonta kapnák azt a nyolc darab százast!? Nem, ez még akkor is kevés lenne... Pedig az állam „vastagon” segített. Azt mondhatná bárki erre, de most... Most, hogy az állami segítség a felvásárlási árakban, ezen keresztül bizonyos arányban, a szövetkezeti tagság jövedelme emelésében nyújt lehetőséget, most aztán igazán megváltozott a helyzet ... Az elmúlt év tényei, a még jól záró szövetkezetekben is — és rendkívül érdekes, hogy egy ilyen esztendő után mégis ezek vannak többségben — igazolták, hogy a szövetkezeti mozgalmat érintő intézkedések nagyon jól jöttek, nagyon kellettek. Egyszerűen már tarthatatlan volt, hogy különböző állami hitelek, segélyek, pénzügyi jóváírások „erősítsék tovább” a szövetkezeti mozgalmat. Itt az ideje, hogy a szövetkezetek egyszer, s mindenkorra a saját lábukra álljanak, a születés & vajúdás nehéz korszaka, a „gyermekbetegségek” kora elmúlt. el kell múlnia, s jöjjön el, mint ahogyan el is jön a kamasz-, s mielőbb a felnőtt kor is. DE VAJON ehhez elegendő a párt és a kormány mostani, vagy bármilyen intézkedése? Jó néhány zárszámadó közgyűlést ültem végig, s óhatatlanul meditálni voltam kénytelen a számok, a tények, az összevetések hallatán: van-e, lehet-e olyan állami csodaszer, amely az úgynevezett gyenge termelőszövetkezeteket talpra állítja? Mit tegyen az orvos, ha a beteg a legelemibb orvosi előírásokat sem tartja be? Üjabb és újabb injekciókat ad? És meddig adhat? Az átányi közgyűlés ismét és újra választ adott az ilyen kérdésekre. A szövetkezet gyarapodásához hozzájárul az állam a felvásárlási árak emelésével, de az árakhoz áru kell, amelyet meg kell termelni, a termeléshez pedig szilárd vezetés, korszerű munka, fegyelem kelletik. Ha ez nincs, nincs mit magas áron felvásárolni ... Hogy ez kétszer kettő négy? Az elmúlt esztendő nem ezt igazolta ebben a termelőszövetkezetben. Talán még arról sincs szó. hogy a régi vezetőség — néhánv hete csak, hogy brigádvezetőből elnökké léo- tette elő a tagság Emiüd Andrást — nem tudta volna, mit kell csinálni. Ereje, képessége nem volt hozzá, s ha a tagság kevésbé öntudatos része rászimatol, hogy a vezetők szembe- állnak, hogy erély nincs, csak határozat, vita se, csak személyeskedés, — egykettőre hangadó lesz. Lett is! Nehéz esztendő volt a tavalyi? Már annyiszor elmondtuk, leírtuk, hogy talán mér nem is hisszük, — pedig az volt. Ám mégsem csak, s főleg nem a természeten múlt, hogy állami pumpálással jutottak el ehhez a 28 forinthoz... Hallgassuk csak meg Együd Andrást, amint a vezetőség beszámolóját tartja, és képzeljük hozzá a zsúfolt nagytermet, fel-fel- szisszenő emberekkel. — most felszisszenő emberekkel. MEGMARADT 150 hold kukorica — másik 150-et tényleg elvitte a víz — holdanként 10 mázsát adott májusi mor- zsoltra számolva, mert későn osztották ki művelésre, amikor már nagyobb volt a gaz, mint a nemes növény... S maradt olyan tábla, amit egyszer sem látott a kapa... A búza alacsonyabb termést hozott, mint az amúgy sem magas járási átlag, mert rossz magágyba került és tavasszal nem sokat törődtek vele... A dohányhoz szükséges műtrágya egy része a zsákokban maradt, s még emellett is csak egyszer kapálták... A vita, hogy „mennyiért’!, oda vezetett a borsó betakarításánál, hogy holdanként kereken 2 mázsa lett a szemveszteség. .. A takarmányalap biztosítása olyan rosszul sikerült, hogy az elmúlt hónapokban úgy leromlott a tehénállomány, hogy két literre csökkent az istállóátlag — jó kecskék is többet adnak..; Munkásarcok Az i Alacsony termetű, markáns arcú fiatalember Jancsó István. Tíz esztendeje dolgozik az apci gyárban — még a „me- tallo-üzemben’’ kezdte a munkát: mangán-, wolfram- és titánötvözetek között. Nem örökölte a szakmát, a pult mögül jött a kohászok közé, kereskedőként dolgozott, mielőtt vasasnak jelentkezett. Talán ezért is másabb, mint a képekről, filmekről ismert szikár óriások... Itt, a kemencék között, az olvadó, formába csobbanó fémek hőségében érett felnőtté, mesterségét ismerő, ügyes kezű öntővé. Mostanában új feladatokkal ismerkedik. Tavaly hathetes tanfolyamot végzett Csepelen: megtanulta, hogyan kell a könnyűfémekkel bánni. A Duna mellett nagy alkatrészeket — még hajódugattyúkat is — öntött, itt, Apcon pedig sütőkereteket, bányászlámpa-tartoLehetne még sorolni, mint ahogy sorolta is az elnök a beszámolóban, de sorolták a tagok is a hozzászólásban mindazt, aminek az alapja a gyenge vezetés, a rossz munka, a fegyelmezetlenség volt. Hogyne vetődhetne fel hát as emberben a kérdés: mi a biztosíték arra, hogy az új állami intézkedések megoldanak itt mindent? Hogy mert valahol egy budapesti építkezésen hallott „harangozni” valamit egy átányi ember a felvásárlási árakról és más egyéb intézkedésekről, most már hanyatt-homlok felmond és siet haza a szövetkezetbe? — Nehezen hihető... Akkor hát miben leitet bízni? Pontosabban kiben lehet bízni? Minden egyes tagban, minden egyes vezetőben, — saját magukban. A közgyűlés hangulatában, amely szinte határozat formában mondta ki: nem lehetnek hangadók azok, akik kezük helyett csak a szájukat járhatják. Az önkritikából, abból a felismerésből lehet következtetni az idei esztendőre, hogy nincs olyan állami intézkedés, amely a tagság szorgalmas munkája nélkül előbbre vinné a szövetkezet dolgát... Pontosabban! nem lesz már olyan „intézke- dés”, amely rosszul értelmezett humanitásból kihúzzon egy olyan szekeret a kátyúból, amelyet gazdái vittek bele és szépen ott is hagytak. S HA ÍGY LESZ, jó lesz; becsületes munka lesz: nem csodatevés, de szorgalom, okos felhasználása az állami intézkedéseknek. Jövő ilyenkor találkozunk.!! Gyurkó Géza ia ■ rr onto zékokat, százféle kisebb fémtárgyat készít, olyanokat, amelyek közül egyikkel-másikkal még a falujában is lehet találkozni. Hát hogyne lenne büszke a foglalkozására...?! Az a tíz esztendő, amelyek említ, a mért időnél jóval nagyobb távolságot ölel át»: a múlt emlékeit őrzi és a jövő álmait hordozza — szembeötlő változásokról, a gyár hatalmas iramú fejlődéséről tanúskodik. Az apci QUALITAL megújhodásának szemlélője, a változó, alakuló munka részese. Korszerű, nemrég berendezett üzemben, a korábbinál lényegesen jobb, egészségesebb körülmények között dolgozik, végzi feladatát nap nap után. Munkájáért még nem kapott különösebb kitüntetést: egyszerű, szürke közkatona, de úgy érzi, hogy szeretik, megbecsülik, szükség van rá. Törzsgárdista, kora ellenére is a gyár „öregjei” közé tartozik. S hiszi, hogy már ez utóbbi is okot adhat a megelégedés* ► re... \ í—ni) ! Korszerű l sütőüzem t Gyöngyösön 5 Mintegy 800 ezer forintos 5 költséggel korszerűsítik a Mát► ravidéki Sütőipari Vállalat 3. ? számú gyöngyösi üzemét. _ __ 5 A munkák során lehetővé £ t eszik, hogy a jelenlegi kézi í feldolgozást gépek váltsák fel 5 a jövőben. Három új olaj- 5 tüzelésű kemencét szerelnek ► fel, az üzem mostani kapacitását hozzávetőlegesen kétszeresére emelik, s így eléri majd Í ‘ a napi — két műszak melletti — 70—75 mázsás termelést. A műszaki fejlesztéssel egyidejűleg javítják a dolgozók szociális körülményeit is: új mosdót, öltözőt építenek. ■ ___________________ Ká tyúban a szekér, de ki húzza ki? YÉBÖBESZÉD .,, kurzust, megtanulni gy nyelvet... Igen, kérem, Lujza ilyenkor rendkívül rossz kiejtéssel azt sikongatta, hogy tanuljak vele, de hát kérem, én magyarul tudok, s Lujza csak magyarul tud, s nem is akar semmilyen más nyelvet megtanulni... így válik kérem egy családját szerető, érte mindenre kész ember a látszat áldozatává, így halnak hamvaikba a legjobb és leghelyesebb kormányintézkedések ... S mindez miért? Mert egy nő, egy asszony, ostoba módon féltékeny ... Hogy mit tetszik, mondani, tisztelt bíróság? Hát igen, túl sok nyelvet akartam, ez tény, de én ismerem a régi mondást, ki hány nyelvet tud, annyiszor férfi... iegri) i görög nyelvtanárnő ágyában nem in flagranti, hanem in lin- guisti talált. De én nem adtam fel a reményt, hogy megértetem vele helyzetünk fonákságát, nemes szándékomat, nem adtam fel még akkor sem, amikor újból magyaráznom kellett, hogy akkor éppen franciául tanultunk... Igaz, kérem, tisztelt bíróság, hogy az a hölgy sem tudott franciául, de közösen tanultunk, kérem, hiszen tudja a tisztelt bíróság, mii jelent a tanulókör... Na ugye ... És ez igy ment kérem a latin, az eszperantó, az angol, a* olasz, a flamand, sői a spanyol nyelvnél is s egyetlen esetber sem voltam képei miatta befejezni t tös mértékben hozzájárul a jövedelem növeléséhez. S miután az utóbbi időben személy szerint engem bizonyos hátrányok értek nem is annyira a hús árának emeléséből, mint inkább abból, hogy bizonyos női dolgok olcsóbbak lettek, s ezért Lujza úgy kezdett vásárolni, mint egy őrült... pardon... tehát keresni akartam. Elhatároztam, hogy gyorsan nyelveket tanulok. És hogyan lehet gyorsan nyelveket tanulni, tisztelt bíróság? Na ugye, hogy alva, mint ahogyan azt a legújabb tudományos kutatások is igazolták. Lujzának természetesen fogalma sincs a tudomány mai állásáról, s éppen ezért hiába magyaráztam. neki, hogy Tisztelt valoperes bíróság! Feleségem, született Rémes Lujza, nem egy megértő feleség. Állításaim bizonyítására legyen szabad előadnom a következőket ... Feleségem, született Rémes Lujza, itt azzal vádol a tisztelt válóperes bíróság előtt, hogy én több ízben és félreérthetetlen módon megsértettem a házassági hűség fogalmát. Nem is akarok azon meditálni, mi az, hogy házastársi hűség, meg mi az, hogy megsértés és ha már megsértés, mi az, hogy félreérthetetlen módon... Mert igenis félreérthető dolgok is vannak, mint alább... Mint a tisztelt bíróság tudja, a nyelvpótlékok rendszerének. bevezetése jelen— is elkészítse, elmaradásuk ne rontsa a városképet. A városi tanács — pótlólag — kapcsolatot teremt a Képzőművészeti Alappal, s felkéri néhánj művészi alkotás elkészítésére Az új lakótelep ugyanis mindmáig nélkülözi ezeket, s a jövőben szeretnék a jelenleginél csinosabbá tenni... (gyóni) töttek. A város területén 122 állami és szövetkezeti lakást építettek, míg a kislakások száma 87-tel gyarapodott. Hasonló mérvű kislakás építés várható az idén is. A Mező Imre úti lakótelepen újabb 18 lakás készül. A terv szerint további 23 millió forint fel- használásával befejeződik a kilencemeletes kórház építése — s a különféle műszerek be- ; szerzése után, a jövő év első \ felében átadják rendeltetésé-! nek. Ebben az évben elkészül az < új TÜZÉP-telep is, 12 tantér- * mes középiskola építésébe kéz- j denek, a Gödöllői Agrártudo- j mányi Egyetem termálkutat • fúrat tangazdasági üvegházá- j nak fűtésére, s tervezik, hogy t a percenként 1000 liter vízho- : zamú, 94 C fok hőmérsékletű kút mellé strandot létesítenek.' Folytatják a cukor- és kon-, zervgyár nagyarányú fejlesztő- • sét, a közműhálózat rekonstrukcióját, bővítését, több ál-1 lami házat tataroznak, korsze- , rűsítik a város üzleteit. További jelentős beruházásokra 1 kerül sor a Lenin Tsz-ben, csaknem másfél millió forintos költséggel elvégzik a Bajza József Gimnázium födémcseréjét, s végre felújítják sokat emlegetett tornatermét. Az idén egyébként a korábbinál jóval nagyobb gondot fordítanak a város területén folyó építkezésekre. Minden esetben kötelezik a kivitelezőt arra, hogy a különféle beruháí ló mlóVi'v^ --pé ldául az utak, járdák, parkok, csapadékvíz el vezetőket A Hatvani Városi Tanács mai vt-ülésén egyebek között számot adnak az elmúlt év eredményeiről, ismertetik az idei fejlesztési terveket, egyszóval: napirendre kerül az épülő, szépülő, gazdagodó Zagyva-parti város... Hálás feladatra vállalkozott, aki mérlegre teszi a hatvaniak tavalyi esztendejét, nem kevesebbről mint Hatvan 120 millió forintos gazdagodásáról számolhat be. A jelentős összeg több mint egynegyedét az 1964-ben elkezdett kórházi építkezésre használták fel. Ötven személyes óvodával ajándékozták meg a kicsinyeket, felújították csinosabbá tették a város postahivatalát, 300 állomással növelték a távbeszélő-hálózatot, korszerűsítették és bővítették az elektromos vonalakat, utakat javítottak, 28 524 négyzet- méter területű járdát építettek, meghosszabbították a város vízvezeték- és csatorna-rendszerét. Több mint félmillió forintos költséggel tatarozták a II. számú általános iskolát, fejlesztették a Lenin Tsz gazdaságát: új kutat fúrtak, üvegházat építettek és megnagyobbították központi irodaházát. A Népkert mellett létesítendő — elkészülte után minden követelményt kielégítő, teljesen gépesített — TÜZÉP- telep építési munkáihoz 4 millió 300 ezer forintot használtak fel, a cukorgyári rekonstrukcióra több mint 30 milliót, a konzervgyár gépesítésére pékig csaknem kilencmilliót kút A vb-tilés napirendjén Az épülő Hatvan Tavaly: 120 millió forinttal gazdagodott a város ♦ Az idén elkészül a kilencemeletes kórház ♦ Korszerűsítik az üzleteket, folytatják a közművesítést ♦ 12 tantermes középiskola, meleg vizű strand dekeltség — tehát a gazdasági befolyásolás — több új tényezőjével pótolják a régen kötelező, utasításként előírt mutatókat; a gyengébb minőségű, s ezért alacsonyabb osztályba sorolt termékek például „zsebileg” is érintik a könnyűipar üzemeit. Az építőipari vállalatok eddig csak központi — főhatósági — kijelölés alapján vállalhattak munkát; most az értékhatár alatti építkezéseket (s 1965-ben mintegy 6000 építési munkahely közül több mint 5000 ide tartozott), saját elbírálásuk alapján, tehát vállalati hatáskörben mérlegelve, kezdhetik eL Ennél is fontosabb az a változás, hogy megszüntették az építkezések éves ütemezésű tervelőírásait, s a hangsúly áttolódott a befejezési határidőre. A vállalat — feladatait ismerve — mérlegelheti, hogyan teljesítheti a legjobban, az esztendők szakaszosságától függően, határidős kötelezettségeit, ezzel szemben viszont a beruházási építkezések határidejének túllépése az eddigieknél sokkal súlyosabb anyagi következményekkel — büntetőkamatokkal — jár. Az építőipari vállalat ezután a számlát csak az építkezés teljes befejezése után nyújthatja be az építtetőnek. Ügyszólván valamennyi változással kapcsolatban utaltunk a vállalati önállóságra — de éppen ez jelzi az idei intézkedések viszonylagos jellegét. Olyképp értendő ez, hogy az önállóság bővülése önmagában még csupán lehetőségeket nyújt a jobb, eredményesebb gazdálkodásra, hiszen nyílt kérdés: melyik vállalatnál hogyan élnek az önállósággal, a nagyobb döntési jogkörrel. Annyi azonban bizonyos: már ez a szélesedő hatáskör is számottevő előrelépés, előnyei csak akkor válhatnak teljessé, ha a gazdálkodást eddig többé- kevésbé korlátozó „falak” bontása együtt jár a felelősebb, megalapozottabb, vállalati irányítással! Tábori András rendszerét módosítják, mérsékelve a kötelező előírásokat. Az irányítási csúcstól a vállalatok felé haladva, idén már minisztériumok számára is kevesebb kötelező mutatót írt elő a Minisztertanács. Törölték például a kötelező mutatók sorából az ipari teljes termelési értéket, a költségszint-csökken- tés arányát, részben azért, mert például a teljes termelési érték keveset mond a vállalat termelésének lényegéről (többek között a termékek minőségéről), s általában a meny- nyiség növelésére korlátozza az üzemek érdekeltségét, részben pedig azért, mert több, addig kötelező előírás — például a költségszint-csökkentés aránya — más mutatóval is megközelíthető, tehát felesleges. Ugyancsak fontos előrelépés, hogy a múlt évig az úgynevezett kiemelt termékek termelését általában negyedéves ütemben hagyták jóvá; most a mutatók mintegy 15—20 százalékát éves, 20—25 százalékát pedig féléves előírásokban rögzítik. (Közbe- vetőleg megjegyezzük: nemcsak az ipari termelésben, hanem a népgazdaság egyéb területein is csökkentek a kötelező előírások; azokat a mutatókat például, amelyek alakulását a beruházások amúgy is meghatározzák — ilyen a kórházi ágyak száma, több egészségügyi célkitűzés — kihagyták az idei terv mutatószámrendszeréből.) Az egyszerűsítések hatása természetesen tovább gyűrűzik a minisztériumok és a vállalatok kapcsolatára is. Jellemzi a változások méreteit, hogy például idén a kohó- és gépiparban hozzávetőleg 10—15 százalékkal csökkent a felső szervek számára kötelezően készítendő adatszolgáltatás mennyisége. Különösen figyelmet keltőek a könnyűipar tervezési újdonságai: itt csupán négy kötelező mutatót írnak elő a vállalatok számára (a szállítandó áruk, s a fontosabb anyagok mennyisége, a bérek, valamint a beruházási és felújítási keretek). Az anyagi érRégen túlnőtt a gazdasági szakértők szűk körén, s a széles közvéleményt foglalkoztató téma manapság a népgazdaság tervezési-irányítási rendszerének korszerűsítése. Ismeretes: a változásokat előkészítő szakértő bizottságok most dolgozzák ki javaslataikat, s a tervek szerint megvalósításuk 1968-tól kezdődik. Fontos természetesen, hogy a közvélemény a valóságnak megfelelően érezze a reformok hangsúlyozottan jövőbeni jellegét, hiszen korai lenne túlzott várakozásokat fűzni a csupán tudományos előkészítés fázisában levő és évek múlva érvénybe lépő változásokhoz. Ez azonban semmit sem von le azoknak az intézkedéseknek a jelentőségéből, amelyek — részben már a későbbi reform gondolati és gyakorlati előkészítéseként —, az idei nép- gazdasági terv teljesítését is segítik. Jóllehet, ma még nincs szó a tervezési-irányítási rendszer átfogó korszerűsítéséről* egész sor fontos részintézkedés mégis megérdemli a közvélemény figyelmét. E változások hatása ugyanis, ha megfelelően alkalmazzuk, közvetlen és közeli lehet — kétségkívül közelibb, mint a részleteiben is kidolgozott, csak később érvényesülő teljes reformé —, egyszersmind mégis már a holnap gazdaságirányítási elveinek több elemét emelik a gyakorlati alkalmazás törvényerejére. így például jelentősen bővül a vállalatok önállósága. Erre mutat a prémiumrendszer ismert módosítása is, amely az eddiginél szélesebb körben alapozza vállalati döntésekre a premizálást, az anyagi érdekeltség oldaláról növelve a vállalati önállóságot Még ebben az évben hatályba lép a szállítási szerződések rendszerének korszerűsítése, amely viszont a szükségletek és a termelés összhangját hivatott erősíteni, szintén nagymértékben vállalati döntésekre építve. Különösen fontosak azok a változások, amelyek a népgazdasági tervezés mutatószámÄ , , r • , r I I r I Jovobe mutató intezkedesek
