Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

W. S. Maugham: dinádűk férjhez menni Zenés vígjáték az egri Gárdonyi Géza Színházban A premier közönsége nagyon jól szórakozott a bemutatón éa vele együtt a kritikus is. Ezek «tán egy cseppet sem lenne ildomos, ha hegyesre fent tol­lal kezdenők boncolni valami különleges Írói szándékot, ku­tatva a mélyebb társadalmi mondanivaló után. A világ egyik legolvasottabb írójának nincs is szüksége arra, _ hogy belemagyarázzunk művébe, olyan erényeket is tulajdonít­sunk neki, amilyeneket őnem fogalmazott meg — és nem is akart soha. W. Somerset Maugham jó vígjátékot írt és ez — valljuk be — nem is kevés. 1923-ból keltezi Maugham «z Imádok férjhez menni cí­mű vígjátékot. Pihentető szó­rakozásnak szánta közönségé­nek és talán önmagának is. Igaz, témája — amelyet oly sok változatban írtak meg —a háború okozta konfliktusból táplálkozik. Egy katona eltű­nik a háborúban, Özvegye má­sodszor is férjhez megy. Né­hány év múlva azonban be­toppan az elesettnek hitt ka­tona. Drámát hordozó alap- helyzet ez, hiszen mindkét férj ragaszkodhat az asszony­hoz. Csakhogy Maugham víg­játékot írt s ebben franciás szellemességgel fonákjára for­dítja ezt a háborús háromszö­get így a két férj sok-sok fur- fanggal, egymásnak ajánlja a zsarnok Victoriát, majd ké­sőbb közös erővel igyekszik menekülni a házasság intéz­ményének kötelékéből. Maugham kifogyhatatlan öt­letekkel, bravúros fordulatok­kal kitűnő vígjátéki helyzete­ket teremt a színpadon. Köz­ben még arra Is Jut ideje, hogy a polgári iró talajáról, ha halványan is, de mégiscsak küld egy megbocsátó fricskát ez erkölcsös angol törvények­nek és társadalmi tradíciók­nak. '■> A több mint négy évtizeddel ezelőtt írt vígjáték megfiata­lodva, mai, modern zenével tá­lalva, Hegedűs László rendezé­sében került az egri színpadra. A rendezőnek két nagyobb buktatót kellett elkerülnie. Az egyik; könnyen sikamlóssá válhat a szellemes pikantéria, míg a másik: ha túlzottan be­lepolitizál Maugham vígjáté­kába, meghamisítja azt. Hege­dűs Lászlónak sikerült elhárí­tania mind a két veszélyt. Rendezése nyomán jó tempójú, mértéktartó, aprólékosan ki­dolgozott előadást láttunk. A rendező nem akart többet ad­ni az írónál. Maugham jó víg­játékot írt, Hegedűs jó vígjá­tékot rendezett. Főleg az első és a harmadik felvonás tet­szett, a másodikból el kellene hagyni néhány lapos jelenetet A sikerben nagy része van Nádas Gábor divatos és han­gulatos zenéjének. Valóban eredményes volt a házasítás. A szöveg és a helyenként iró- nikus hangvételű zene, jól ki­egészítette egymást. A zene­kart Somoss István vezényel­te. E vígjáték bőven ont5a a jó szerepeket A sorrend kivéte­lesen hadd jelentsen értékelést is. örvendetes volt számunkra, hogy Huszár Lászlót saját sze­repkörében láthattuk. M. Pa- ton remekbe szabott karakter­figurájában együtt volt hu­mor, irónia, sőt helyenként még jó adag értékelés isi. A fiatal, tehetséges színész mél­tán aratott nagy sikert Régi színházi szabályt epi­zódszerepre csak valóban jó színész vállalkozzék. Néhány perc csupán az élete a színpa­don, ez idő alatt kell sikerre vinnie a megformált figurát. Szabó Ibinek 15 perce van, s ezalatt valóban nagyszerű ala­kítást nyújt a házasságtörésre kiszemelt Montmorency kisas z- szony szerepében. Pantomin- szerű mozgásával, groteszk hanghordozásával, s szatirikus telitalálataival szinte szakmá­jának társadalmi szükségessé­gét hangsúlyozta. A két férjet Kanalas László és Somogyi Miklós alakította. Bár a két színész játékstílusát még nem tudta maradéktala­nul összehangolni a rendező — Kanalas harsányabb, jobban otthon van ebben a műfajban —, mindketten jól játszották szerepüket, sok énekkel, ügyes táncokkal. Victoria szerepében Lőrinczy Évát láttuk. Mintha valami még maradt volna a néhány napja levetett Olympia előke­lő merevségéből. Az angol úri­nő önző, számító kapzsisága érvényesült játékában, de a férjfogyasztó Lady bemutatá­sával kissé adósunk maradt Lenkey Edit szakácsnője te­hetségéhez képest erőtlen volt. Ö színesebb, karakterisztiku­sabb alakításokhoz szoktatta nézőit. A mama szerepében Olasz Erzsébet jól egészítette ki a vígjátéki eevüttest. Az ügy­védet alakító Györváry János túlzott mértéktartásával a sze­rep lehetőségének csak egy részét aknázta ki. Szilágyi Ist­ván az más pontosan jellem­ző mozgásával hívta fel magá­ra a figyelmet. A manikűrös lányt — első epizódszerepként — Albert Piroska játszotta. A boy Henkel Gyula volt. A jelmezeket Kalmár Kata­lin tervezte, a táncok koreográ­fiájáért Téry Tibort illeti az elismerés. Hegedűs Lászlót di­csérni kell a könnyen változ­tatható, ügyesen elegáns dísz­lettervekért is. Ritka alkalom, hogy színpad és közönség így megtalálják és Ynegértik egymást. Maugham ismerte és értette a színpadot, habkönnyű, szellemes vígjáté­kot írt, s a színház elismerés­re méltó előadással szolgált közönségének E farsangi han­gulatban sokat nevettünk há­rom órán keresztül és ez a há­rom óra a könnyed, derűs szórakozások közé tartozott. És ez nem lebecsülendő. Márkusz László „Feltalálók vására" Március 11-én nyílik meg Brüsszelben a feltalálók nem­zetközi vására, amelyen ezút- ! tál húsz ország feltalálóinak | több mint ötezer ötletét mutat­ják be. A nyugatnémet találmányok között szerepel egy haj nyíró­gép, amely a „legegyénibb* frizurák elkészítésére alkal­mas, továbbá egy cuclisüveg, beépített hőmérővel. A belgák találták fel azt a telefonriasz­tó berendezést, amely a rend­őrségnek automatikusan meg­adja a hívó fél nevét és címét, i Francia találmány az a tran- i zisztorral működő készülék, amely „teljesen bizalmas”, ki nem hallgatható telefonbeszél­getéseket tesz lehetővé. Egy svájci gép önműködőleg „fel­mászik” a fákra és megnyírja a gallyakat. Szerepel még a bemutatandó találmányok között Braille- írással működő írógép, utánfu­tóba szerelhető központi fűtés, több mint 130 féle új építő­anyag és mintegy 150 féle új autómotor. (MTI) rtrrrrtr tr* — Hogy vagy, ezer ev* nem láttalak, mizújs? — Hát, kérlek, nagyon jól esik nwleg ér­deklődésed, végre egy ember, aki őszintén kíváncsi arra. hogyan is vagyok, mi is az új­ság. Sajnos, a lakásom leégett, benne minden bútorom, ruhám, a feleségem megszökött egy berepülőpilótával és egy kosárban magával vitte mind a három gyermekemet. Fogalmam sincs, mit csináJ.nak három gyerekkel egy re­pülőgépen. .. Az állásomból is kirúgtak, mert Burbulyának sikerült megfúrnia, és ráadásul kaptam egy fertőző májgyulladást. Ezek után minek mondjam, hogy éppen félórája lopták ki a pénztárcám a zsebemből, benne az utolsó megmaradt húszasommal... Hát ez van és ezért esett jól, hogy... — Mit is mondtál? Bocsáss meg, közben valami eszembe jutott... Ja igen, kérdezni akartam valamit tőled... Mit is? Ja igen.. Hogy vagy, ezer eve nem láttalak, mizújs? (—ó) A mezőgazdasági könyvek hónapja a gyöngyösi járásban Gazdag programot nyújt a mezőgazdasági könyvhónap a gyöngyösi járásban. A szak­előadásokkal, valamint az író —olvasó találkozókkal színesí­tett eseménysorozat egy része már lezajlott, de többsége még hátra van. Gyöngyöstarjánban Mazuch Géza az öntözéses zöldségter­melés elvi kérdéseit fejtegette február 9-én. A legközelebbi rendezvényekre február 11-én kerül sor Domoszlón és Kará- csondon, az előbbi községben Balogh István Talajelőkészítő munkák a szőlőtelepítéshez címmel, az utóbbi községben pedig Mazuch Géza Gyü­mölcstermelés a nagyüzemben és a háztájiban címmel tart előadást. író—olvasó találkozót rendez­nek Detken, február 14-én, ahol dr. Sárközi Péter, a Magyar Mezőgazdaság című folyóirat szerkesztője folytat eszmecse­rét olvasóival. A következő napon, február 15-én pedig Nagyfügcden találkozik olva­sóival, Ugyancsak író—olvasó találkozón vesz részt dr. Pro- hászka Ferenc február 15-én Visontán, február 13-án Atká- ron, február 22-én pedig Mar­ka zan. Visznekcn február 16-án két előadás is elhangzik. Az egyi­ket Mazuch Géza tartja a mál­na termesztéséről, a másikat pedig Kása János a bajromíite- nyésztésröl. Kosa János ugyan­ezt a témát fejti ki február 19- én Gyöngyöshalászon, míg feb­ruár 22-én Ludason Czwetko- vits István a talajművelésről beszél. Gyöngyösorosziban február 18-án Mazuch Géza Az öntözé­ses zöldségtermelés címmel tart előadást. Margit hercegnő, vagy a Beatlesek ? Az angol kép­mselőház egyik tagja kijelentette: a Beatlesek jóval többet tettek az angol export fel­lendítéséért és az angol tekintély öregbítéséért az Egyesült Álla­mokban, mint Margit hercegnő, aki férjével, Lord Snowdonnal ta­valy 31 ezer angol font költséggel több hetes kör­utat tett az Egye­sült Államokban, Hamilton képvi­selő szerint, a Beatlesek jóval kisebb költséggel sokkal hatható­sabban szolgálták az angol érdele­ket Amerikában. SUHA ANDOR* Mária néninek elromlottak a hangszálai, alig tud beszél­ni. Mégis kell, hiszen harminc IV. B)-s szülő lesi, figyeli a szavát. Télikabátban szorongunk a szűk, gyermektestre sza­bott padokban. , . __ Az osztály szépen fejlődik — mondja a tanító nem. •— I gaz, hogy egy évvel idősebbek lettünk és a gyermekeknek felnőttesebb a csínytevésük is. Szóval, jól tanulnak, de na­gyon rosszak. Nehezen énekelhetnénk el, hogy a „Mi osztá­lyunk mindenben az első”. A rosszaságban eredményesen ^dolgoztak” a gyerekek — mutat a torkára, jelezvén, meny­nyit kell kiabálnia. — A legrosszabbak: és felsorolja a neveket. A szülők behúzzák a nyakukat, ha az ő nevük felett el­suhan a vihar, fellélegezve, boldogan szétnéznek, egyesek izgalmukat leplezve, flegmán kitekintenek az ablakon. — .. .Pásztor, Rapcsák, Sas (jaj istenem) ... Suha. — Szó­val nem úszíám meg. No, várjál, kisfiam, kapsz te hoki­korcsolyát! Rendszeresen elfelejtik elkészíteni a házi feladatukat: .. -Az ábécé eleje engem nem érdekel. De szélsebesen közeledik felém a névsor. — Pásztor, Rapcsák, Sas, Suha. Amikor én nem csináltam meg németből az én Haus­aufgabe mat, apám úgy elpáholt, de igaz, az másért is volt Beírtak a szülői értesítőbe egy intőt, hogy ugyebár... és ezt alá kell a szülővel íratni. A Faternál — gondoltam, ha jó lélektani pillanatot fogok ki, azt is mondhatom, hogy... Felkeltem az öreget az ágyból, odatartom az orra elé az értesítőmet meg a tollat. Mondom neki: „Tetszik látni, meg­dicsértek.” Aláírja, hogy Juhász János. Mondom, hogy mi Suhák vagyunk, azt kéne aláírni. — Jaj, az istenfáját! Barátommal, Juhász Jancsival ál­modtam, azért írtam alá az ő nevét. — Közben olvassa a szöveget: „Németből ismételten nem készítette el a házi fel­adatát, ezért intéssel élek. S. P. osztályfőnök.” — Igen? Megdicsértek? — kérdezte apám. Aztán áthúzta a Juhász nevet és aláírta a magáét. Nagy akkurátusán kikelt az ágyból, felhúzta a nad'-ásiát, de nadrágszíj nélkül. Mit mondjak? Én sem kaptam hokikorcsolyát. A jóknál is megemlítette egyszer Mária néni a nevemet, illetve a nevünket: — Jól számol a fiú. Újabb témák következtek: — Sas belerúgott tegnap Rapcsákba, Suha pedig WC he­lyett azt írta a táblára, hogy Kovács a klozettfelelős. „No fene, mi jön még?” — mondom magamban, s látom, hogy már UMfiOannyian drukkolunk. Mária néni most bárom ieanynavel említ, s még egyet, egy fiúét, ők az osztály eminensei. A lányok még hagyján, de hogy kerül ez a stréber fiú a lányok közé? Hogy meri megbontani ezt a jó kis rosszaság­harmóniát. Látom, mi, „rossz szülők”, mind erre gondolunk. Ezután a tanító néni felszólít bennünket, mondjuk el mi is a véleményünket. — Vegye tudomásul, Mária néni, hogy akármit fog be­írni az értesítőbe, nem verjük hülyére a fiamat. A múltkor a férjem majdnem agyonütötte Pityut, ebből családi konflik­tus keletkezett nálunk. Hamisított a gyermek, hát hamisított. Meg sem mondom az apjának. Az a fontos, hogy jól fog az agya, könnyen megy a számtan. — Ezt egy pattogó hangú, kis, mokány asszonyka mondta el, úgy, hogy beszéd közben felállt és mert a pad szűk volt, hát kilépett a sorból, onnét gesztikulált. (Éreztem, ez a hang nem lesz jó.) — A napközis tanító néni nem való a gyerekek közé. Hisz szerencsétlent már mindenki úgy csúfolja, hogy szaki néni! Inkább gyógy Utalna az epebajái. Mert az csak epe­bajos lehet , aki úgy ordít a gyerekkel. Mi otthon nem kia­bálunk vele, az apja csendben ad neki két nagy pofont és akkor nyugton vagyunk tőle. De azt szeretném én látni, hogy itt is valaki... — ez szintén egy mama volt, az ö fellépése sem tetszett, pedig nekem is meg kell mondanom a magamét. A hátam mögött hangos szóváltás, majd hangos kiabálás: — A kisfiam lába gennyes, akkorát rúgott bele a Sas gyerek. El kellett vinnem az orvoshoz. Nem tudom, ki fizeti a- költségeket — mondja Rapcsák mama, mintha nem tudná* hogy Magyarországon SZTK-rendelés van. Sas mama sem hagyja a rajta esett sérelmeket: — A Rapcsák gyereket sem kell bemutatni, ő az utca rossza. A múltkor maga panaszkodott, hogy a fia lopja a konyha pénzt... Mária néni jóságos, türelmes szóval inti őket. Végre szóhoz jutok én is. Okosan, nagy nyugalommal ecsetelem, hogy miért is voltak rosszak az eddigi hozzászó­lások. A dialektika ismert módszerével mutatom ki a hozzá­szólások és az iskola hivatása közti ellentmondásokat. Aztán szerényen a magam ügyére térek: — Kedves Mária néni! Máskor engem tessék majd bün­tetni, ne a kisfiámat. Ö aranyos, érdeklődő szellemű gyer­mek. (Csak menjek haza!) A múltkor megkérdezte tőlem, mi az, hogy WC? Mit jelent? Minek a rövidítése? Milyen eredetű szó? A beavatottak hozzáértésével elmagyaráztam neki, hogy a WC két angol szó rövidítése, tehát Water Closet, az annyit tesz, víz elzárva. Miután nálunk nem nyert polgár­jogot az árnyékszék kifejezés, még a toalettet is ritkán hasz­náljuk, így lett a WC ebből az intézményből, kétségtelenül az anglománia hatására. Namármost. Teljesen mindegy, hogy egy szót rövidítve mondok ki, vagy teljes egészében, ez csak előítélet kérdése. Szóval, ha ez bűn, akkor engem tessék büntetni. Még néhányan hozzászóltak és elmondták azok is, mi fáj nekik, miért nem tetszik az iskola intézménye, a peda­gógus, a napközis, hogy miért okos és aranyos az ő kisfiúk is. Hazamentem. Álmomban újságíró voltam és meginterjú­voltam Mária nénit. — Tessék mondani, hogy feleltünk tegnap este? Milyenek vagyunk mi, szülők? — tettem fel az izgalmas kérdést. — Nagyon érdekes volt az este — válaszolta a pedagógus. —• Maguk pont olyanok, mint a gyermekeik. Tulajdonképpen én magukban a gyermekeik majdani felnőtt szokásait, hibáit véltem látni. Nem, nem jól fejeztem ki magam — helyes­bítette önmagát az asszony. — A gyermekeik pontosan olyanok, mint maguk, csak kicsiben. És tényleg aranyosban. Itt van a Rapcsák és a Sas mama. Pont úgy veszekedtek tegnap a szülői értekezleten, mint gyermekeik szoktak tanítás előtt. Csakhogy a gyerme­keik csupán tízévesek. A maguk tegnapi viselkedése szá­momra kulcs volt gyermekeik megértéséhez. — Tessék mondani, én milyen voltam? Tudom, ilyen kérdés nem illik az újságíró szájába, de mint szülő, bátor­kodom. .. Itt az álom véget ért, feleségem felrázott és nevetve mesélte, hogy este ő is beszélt a pedagógusnővel, aki mondta, nem csodálkozik, hogy kisfiúnk olyan sokat beszélget az órán. az édesapja is egy kissé tudálékos ember. Nem hittem egy szót sem abból, amit feleségem mondott. Azt akarta, hogy valami fájjon. Ha az álom folytatódik, tudom, Mária néni engem egész biztosan megdicsért volna. Ott, a Pásztói— Rapcsáfe—£as—äuiM-quartettnei. . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom