Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

Jó úton halad a tarnazsadányi Egyetértés Tsz Bíró József elvtárs gratulál Tóth Lászlónak, a tsz elnö­kének, az őszi munkaversenyben elért első helyhez és át­nyújtja a megyei párt-végrehajtóbizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának díszoklevelét. — mondotta többek között. — Ez a tsz megteremtette az alapját a többtermelésnek, a még nagyobb eredményeknek. Ha továbbra is ilyen szorgal­masan dolgoznak, a decemberi határozat segítségével még na­gyobb eredményeket érnek el. A közgyűlés hangulata, ha­tározatai az elkövetkezendő gazdásági évre, és az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják: jó úton halad a tarnazsadányi Egyetértés Tsz vezetősége és tagsága. Meggyőződésünk, hogy sok jót hallunk még er­ről a szövetkezetről. A kísérleti építkezések éve Az Építésügyi Minisztérium Műszaki-Fejlesztési Főosztá­lyának tervei szerint az idén 11 kísérleti építkezésen pró­bálnak ki az építők újfajta épületszerkezeteket, munka- módszereket, különleges anya­gokat. A múlt évi negyven he­lyett csaknem hatvanmillió fo­rintot fordítanak a kísérletek­re. Most fontos cél a kísérleti munkák koncentrálása, mert általában sokáig elhúzódnak a próbák és késleltetik az új el- I járások felhasználását. AZ ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN KJ árom napig tanácsko- zott az országgyű­lés. Ez az esemény mindig nagy jelentőségű az ország életében, de ez a múlt heti ülésszak nem egy volt a sok közül. Hiszen az 1965- ös évvel lezárult a máso­dik ötéves terv időszaka és harmadik ötéves tervünk megvalósításához kezdtünk. Bármennyire is sürgetnek feladataink, a fontos ha­tárkőnél meg kell állnunk. Mire vittük, országépítő munkánkban meddig jutot­tunk, hogyan lépjünk to­vább? Ezekre a kérdésekre várt választ az ország. Valóban mindnyájan, az ország egész lakossága tá­jékozódhatott. Ha egy ki­csit az újságba mélyedtünk, ha kinyitottuk a rádiót, vagy bekapcsoltuk a televí­ziót, a termékeny vita ré­szeseivé válhattunk. Nép­gazdaságunk, társadalmunk eredményeiről és problé­máiról esett szó, de nem „zárt ajtók mögött”, hanem a hírközlés modem eszkö­zei útján az ország közvé­leménye előtt. Akár a pénz­ügyminiszter expozéjára, akár Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának felszólalására, vagy a külügyminiszter tá­jékoztatójára került sor, mindig úgy éreztük, hogy a mi ügyünkről van szó. Az elmúlt öt év alatt az ipari termelés 47 százalék­kal, a mezőgazdasági — a megelőző öt év átlagához képest — mintegy 10 száza­lékkal emelkedett. A kiske­reskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalék­kal nőtt. E pár adatban, mint cseppben a tenger, benne van mindnyájunk igyekezete, tehát a siker közös. De eredményeink na­gyobbak lennének, ha a készletek az indokoltnál nem nőttek volna nagyobb mértékben, ha mindig és mindenütt jobban ügyel­tünk volna a minőségre és a gazdaságosságra, ha gaz­daságirányítási rendszerünk jobban biztosította volna a vállalatok önállóságát és a népgazdasági érdekek érvé­nyesülését. A parlamenti vitát nyílt­ság és teljes őszinteség jel­lemezte akkor is, amikor gondjainkról, problémáink­ról esett szó. így van ez rendjén, hiszen a hibák ki­javítása is a mi ügyünk, részt kér és vállal abból a kormány, a gyárak és a szántóföldek dolgos népe. Nálunk nem szólam, hanem zottság titkára, valamint ott voltak a környező községek, termelőszövetkezeteinek elnö­kei és a különböző vállalatok képviselői is. Az 1965. évi gazdasági mun­ka részletes értékelése helyett — amelyet Tóth László elnök terjesztett a közgyűlés elé — álljon itt ez a kimutatás: Álló forgóalap Tiszta vagyon 11 528 900 Ft 5 797 000 Ft 14 704 000 Ft 8 419 000 Ft 19 068 000 Ft 9 995 000 Ft 22 052 000 Ft 12 547 000 Ft A jól szervezett és szorgal­mas munkát bizonyítja az is, hogy az őszi mezőgadasági munkára meghirdetett ver­senyben az Egyetértés — amely a verseny meghirdetője is volt — a második kategóriájú szö­vetkezetek közül az első he­lyen végzett, elnyerte a me­gyei párt-vb és a megyei ta­nács vb díszoklevelét és a 16 ezer forintos jutalmat, ame­lyet Bíró József elvtárs a zár­számadó közgyűlésen adott át. Bíró elvtárs meleg szavakkal szólt a termelőszövetkezet gaz­daságának és a tagság tudatá­nak fejlődéséről. — így képzelem el a tsz éle­tét, fejlődését a jelenlegi kö­rülmények, viszonyok mellett A tamazsadányi Egyetértés Tsz tagsága és vezetősége szombaton közgyűlésen adott számot az 1965. évi munkájá­ról. Az ünnepi közgyűlésen részt vett és felszólalt Bíró József, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a megyei tanács vb-elnöke, Sramkó László, a hevesi járási pártbi­*gy munkaegys. Egy tagra eső értéke jövedelem 1962 32,20 Ft 9 779 Ft 1963 35,— Ft 13 057 Ft 1964 40,— Ft 14 237 Ft 1965 46,75 Ft 20 778 Ft Ezt az eredményes fejlődést látva természetes az az elége­dettség, az a jó hangulat, amely a közgyűlést jellemezte. Va­lamennyi felszólaló — 11-en szólaltak fel — beszélt a tag­ság szorgalmáról, a vezetés és a tagság gyümölcsöző harmó­niájáról. Ennek köszönhető el­sősorban, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is — száj- és körömfájás miatt há­rom hétig le volt zárva a köz­ség, az ár- és a belvíz 100 hol­dakon pusztított — tovább nö­vekedett a tsz vagyona, a tag­ság jövedelme, hogy egy év alatt 24 fővel szaporodott a tsz-tagok száma, és egyre több fiatal jött vissza, vagy készül vissza a szövetkezetbe. A termelőszövetkezet tagsága nagy figyelemmel hallgatja a* éves munkáról szóló elnöki beszámolót (Foto: Kiss Béla) A jó vezetés, a szorgalmas munka Hatvanban is meghozta gyümölcsét Négy év alatt 30 millióval nőtt a közös vagyon megkapják a megye legjobb szövetkezetének kijáró oklevelet levél mellé a megyei tanács húszezer forint pénzjutalmat is adott. »NXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXX’WXX' Befejeződtek a téli tanfolya­mok. A tanfolyamok vezetői visszatérnek otthonukba, ren­dezgetik, olvasgatják feljegy­zéseiket, és beszámolóra ké­szülnek. Ilyen jegyzetrendezgetés közben beszélgettünk Kerék­gyártó Bélával, a megyei ta­nács pénzügyi osztályának dol­gozójával. — Mi mindent rejt magá­ban a füzet, amelyben bizoni a két hét végére kevés ürei lap maradt? Kerékgyártó Béla a számok embere, ezért talán érthető hogy füzetében sok a szám­adat, összehasonlítás. E szá­mok mögött azonban Erdőte­lek jelene és jövője húzódik meg. Mielőtt a számok „meg­szólalnának”, magáról a tan­folyamról esik néhány szó. — Két zimankó» hetet töl­töttem Erdőtelken. Akad olyar nap is, amikor az autóbusz is felmondta a szolgálatot, a hó­fúvás miatt. A tanfolyamoi azonban a zord, hideg ellené­re is szívesen látogatták. Át­lag százon felül jöttek össz< esténként, -hogy meghallgassák az előadásokat, hogy elbeszél­gessenek a párt, a kormán; politikájáról, mindennapi éle­tünkről. Érkeztek öregek é: fiatalok, fejkendős nénik é: lányok, akik érdeklődéssé hallgatták az előadásokat. — Mi a véleménye a falu ban működő három szövetke zetről? A gazdálkodást illető en mit mutatnak a számok? — A kérdés olyan széles kő rű tájékozódást igényel, hog: csak a teljességre való törek vés nélkül válaszolhatok I Tény, hogy Erdőtelken háron Két hét falun Beszélgetés a téli tanfolyamról eredményesen és jól gazdálko­dó szövetkezet van, földterüle­tük azonban annyira szétap­rózódott, hogy a jelen körül­mények között igazi nagyüze­mi gazdálkodást folytatni ne­héz. Véleményem szerint je­lenleg az Aranykalász Terme­lőszövetkezet az, ahol a leg­tervszerűbb, a legelőrelátóbb munka folyik. ... A beszélgetés közben úgy tűnik, mintha megelevenedné­nek a számok. Kiderül, hogy az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben hat év távlatában 50 forint volt az egy munka­egységre eső átlagjövedelem. Itt kizárólag munkaegység, plusz prémiumrendszert alkal­maznak. Sokat mond a tagok egy napra eső átlagkereseté­nek statisztikája is. 1961-ben 51, 1962-ben 61, 1963-ban 64, 1964-ben 67, 1965-ben pedig 79 forint volt az egynapi átlag- , kereset. Tavaly a rossz időjá- : rás ellenére is kimagasló ered- ; mények születtek több terme­lési ágban. Így a dinnye 70, a paradicsom 105 mázsát fizetett . holdanként. Az említett szövetkezet ve­■ zetői is szeretnek számolni és érdekes számításokat végez­■ tek. Kiderült, hogy a felvá- ' sárlási árak emelése az idén ■ jelentősen emeli majd a mun- . kaegység értéket, összességé- i ben pedig közel másfél millió többletbevételt jelent a gazda- ■ Ságnak. A szövetkezet látta a sertéstenyésztés gazdaságossá­gát, ezért 1966-ban már 450 hízósertés átadására kötöttek szerződést. Kerékgyártó Béla füzetében már olyan számítások is akad­nak, amelyekhez hasonlót a megyében csak elvétve talá­lunk. Így kiszámították, hogy az Aranykalász Tsz-ben az amor­tizációs költségek felbontva a következőképpen alakulnak: egy kiló sertéshúsra 75, a mar­hahúsra 32, a baromfira 10, és a tej literére egy fillér ráfor­dítás esik. A jelenlegi új árak lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szövetkezet ilyen ala­pot létrehozzon. Később az emberekről ko- rü’t szó, a kulturális életről. — Mi a tapasztalata az álta­lános műveltséggel kapcsolat­ban? — A szép gazdasági eredmé­nyek láttán ebben a vonatko­zásban némi csalódást keil okoznom. Szinte el sem hinné az ember, hogy egy ilyen négy és félezres faluban, ahol jól- menő három mezőgazdasági üzem van, az emberek meny­nyire nem érdeklődnek a vilár: dolgai iránt. Erdőtelken 128’ család él. Ebből mindössze l1 családnak van televíziója é ami még inkább meglepő, csak runden második háznál van rádió. A felnőtt olvasottság gyenge, erről nemigen mernek Deszélni az illetékesek. Arány- .ag kevés a napilapok száma is. — Mi az oka mindennek? Ilyen válaszokat jegyeztem i füzetembe: nem érünk rá rádiót hallgatni, sok a munka, nincs idő olvasni. Ugyanakkor a dolgozók iskoláját szép szám­mal látogatják. Adnak a lakás- kultúrára, a ruházkodásra, és mindenki taníttatni akarja a gyerekét. A pedagógusok álta­lában csak az iskolás korú gyerekekkel törődnek. A 27 pedagógus pedig sokkal többet tehetne egy egészségesebb köz­szellem és szemlélet kialakítá­sáért ebben a jómódú faluban! Előkerülnek Erdőtelek gond­jai is: nincs megfelelő kultúr- ház, rossz, korszerűtlen a mo­zi, bisztró kellene. Arról is árulkodnak a számok, hogy a faluban a második ötéves terv­ben 18 kilométer villanyháló­zat épült, új kutakat, járdát létesítettek. ★ Két hét nem sok idő. Arra mégis elég volt, hogy a falvak lakói közelebb kerüljenek a világ, az ország ügyeihez. Sok kérdés, sok válasz hangzott élj és reméljük, nemcsak a tanfo­lyamok vezetői lettek gazda­gabbak és tapasztaltabbak, da' az ott élő emberek is. Szalav T«tván társadalmi rendünk lénye­géből fakadó természetes követelmény, hogy közügy- gyé kell tenni építőmun­kánk összes gondjait. A zt akarjuk, hogy az új költségvetési év­ben már kevesebb legyen a gond és szaporodjék a si­ker. Be az országgyűlésen elhangzottak tárgyilagos mérlegelése után nem rin­gathatjuk magunkat illú­ziókban, mert eredménye­ink még csak kezdetiek. De már felismertük és egyre jobban akarjuk, hogy a fel­szabaduló anyagi erőket és eszközöket hatásosan, a leg­fontosabb gazdasági felada­tok megvalósítására össz­pontosítsuk. Vagyis az or­szággyűlés nemcsak az el­múlt öt év eredményeit és hibáit mutatta meg, hanem határozottan kijelölte a tovább vezető utat is. Egészségügyi ellátásra 5 ezer 680 millió forintot, kul­turális kiadásokra 9920 mil­lió forintot, a bérek, a csa­ládi pótlékok és a nyugdí­jak emelésére kétmilliárd forintot juttat államunkj már az idén. Már a mai naptól leszállítják számos ruházati cikk árát. A párt: és a kormány a reáljövede­lem 3,5 százalékos, a reál­bérek 1,6 százalékos emel­kedését tervezi ebben az évben és mintegy 45 mil­liárd forintot szántak be­ruházásokra. Ha utunk idei szakaszánaik, vagy a har­madik ötéves terv mérföld­köveit nézzük, kedvvel és bizakodással indulhatunk előre. Az országgyűlés határod zottan kifejezte a párt és a kormány politikáját és a lakosság óhaját, hogy egyé­ni életünk is egyre szebbé és boldogabbá váljék. Eh­hez az szükséges, hogy egy­re többen keressék egyéni boldogulásuk útját a közös­ség érdekeivel összhangban. Közös javainkból az kapjon többet, aki többet tesz a társadalomért. Annak le­gyen naevobb emberi érté­ke, aki többet Tte$z és ered­ményesebben dől vozik ha­zánk gazdasági, társadalmi életének fejlesztéséért 'p' ppen azért, mert az 1966. évi költségve­tés nem egy a sok közül, hanem harmadik ötéves tervünk megalapozásának időszaka, nagy feladat há­rul mindnyájunkra. Közös ügyünk sikerének legfőbb feltétele, hogy a maga posztján mindenki, az év elejétől az év utolsó nap­jáig becsülettel teljesítse kötelességét. F. L. kodásról, a hozzáértésről ta­núskodik. A vezetőség beszá­molója szerint az idén növe­lik a paprika, a paradicsom területét, a dinnye rovására. Sok helyet kaptak a beszá­molóban a legújabb kormány- intézkedések, amelyeket itt, Hatvanban is örömmel fogad­tak a szövetkezetiek. Az állat- tenyésztés tavaly 7,8 milliót hozott a régi felvásárlási árak mellett. Természetes, hogy a felvásárlási árak felemelése után a termelési kedv, a hoza­mok csak növekednek majd. Tetszéssel fogadta a tagság — és erre a hozzászóló szövet­kezeti gazdák is kitértek — a vezetőség javaslatát, amely sze­rint a Lenin Tsz az idén 10 százalékkal termel több új ér­téket, mint az előző esztendő­ben. A közgyűlésen számos hoz­zászólás hangzott el a tagság részéről, amelyek azt igazol­ták, hogy Hatvanban a veze­tőség és a tagság egysége már biztosított, a tagok zöme tá­mogatja a vezetőséget további szándékában. Bartolák Mihály, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese is szót kért a közgyűlésen. Foglalko­zott az ár- és bérintézkedé­sekkel, azok várható kihatá­saival és elismerését fejezte ki a szövetkezet munkájáért, az elért eredményedért. Vajda László, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának veze­tője, ünnepélyesen átnyújtotta a megyei pártbizottság és ta­nács megbízásából azt az ok­levelet, amelyet a tsz, mint megyei első helyezett, érde­melt ki a versenyben. Az ok­Nehéz, de eredményes esz­tendőt zártak a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben. A szombati ünnepi közgyűlésen a szövetkezet számos vendége között helyet foglalt Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese, Vajda László, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője. A járási kultúrházban több száz tsz-tag gyűlt össze, hogy meghallgassák Rabecz Lajos elnököt, aki a vezetőség ne­vében beszámolt a múlt év eredményeiről, gondjairól. A beszámoló világosan tük­rözte azokat a változásokat, amelyek az utóbbi évek fejlő­désére jellemzőek voltak. A jó hírű Lenin Tsz az eltelt 4 év alatt nem kevesebb, mint 30 millióval növelte közös vagyo­nát, amely ma már eléri a 48 millió forintot. A tagoknak 7,5 milliót osztottak ki és az egy tagra eső jövedelem — a pré­miumokat is beleszámítva — közel húszezer forint, az egy munkaegységre eső érték pe­dig 50 forint, tíz forinttal több, mint egy évvel korábban. Ezek az eredmények a jó vezetésen, a tagság szorgalmán kívül egyben azt is jelentik, hogy. Hatvanban sikerült úrrá lenni a bajokon, hiszen itt is pusztított a száj- és köröm­fájás, az ár- és belvíz. A gazdaság hagyományosan Zöldségtermelő, így bevételük jelentős részét adja most is ez az üzemág. A hatvani pri­mőrök, a télen is virító szeg­fűk már szinte az egész or­szágban ismertek és a gazda­ságnak külföldön is híre, te­kintélye van. A 6 milliós zöld­ségbevétel a szakszerű gazdái-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom